Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

1986. Április 2., szerda Módosították a javaslatot Ráckeve a nyárra készül Aki állt már sorba bevásár­lókéi sárért egy nyári hétvégéin Ráckeve valamelyik élelmi­szerüzletében, az csak helyes­lessel fogadhatja, hogy a he­lyi tanács időről időre meg­vizsgálja a k ér esik ed el m és a vendéglátás helyzetét. Az el­múlt héten megtartott ülésre Igyekezvén azon gondolkodott a tudósító, hogy mit tehet a tanács az ellátás színvonalá­nak emeléséért? Még tízezren Onnan kein kezdeni, hogy Ráckevén és környékén nem nyáron kezdődik a szezon. Az üdülők, a kirándulók, na és a horgászok kora tavasztól késő őszig ellepik a vízpar­tot. Nem beszélve azokról, akiknek nyaralójuk, hétvégi házuk vagy hobbikertjük van, hiszen ők szinte minden szom­bat-vasárnap visszatérő ven­dégek. A felmérések szerint egy-egy alkalommal összesen 10 ezerrel is növekszik a te­lepülésiek lélekszáma. Egyebek között ezért is kell sorbaáili- ni a bevásárlókosarakért. Mi­lyen gondok vannak még? Például ez, hogy nemcsak a kereskedelmi ellátás, hanem annak ellenőrzése is hagy kí­vánnivalót maga után. Erre utal a tanácsülés elé terjesz­tett írásos beszámoló és Stáhly István vb-titkár szó­beli kiegészítése is. Tavaly 32 vizsgálatot tartottak, ám az ezekről készült jegyzőköny­vek nem térnek ki arra, hogy milyen intézkedéseket tettek a hiányosság felszámolására. Az ellenőrzések általában nem terjedtek ki a nyári csúcs ide­jére, hanem a szezon kezde­tére szorítkoztak. Az idén másként lesz. A felszólalók arra is felhívták a figyelmet, hogy az áruk olykor gyenge minőségéért nem lehet mindig felelőssé tenni a kereskedel­met. A Ceglédi Húsipari Vál­lalat termékeivel például né­ha már akkor is hajók van“ na'k, amikor elhagyják az üzemet. Ezzel egyetértett a megyei tanács kereskedelmi osztályának jelenlevő munka­társa is, aki átfogó vizsgála­tot ígért A híresen jó ráckevei ke­nyérrel azonban nincsen sem­mi baj. Papp József né, a városi jo­gú tanács társadalmi elnök­helyettese azt kifogásolta, hogy szegényes a tejtermékek választéka. Ügy vélte, hogy ez elsősorban a boltvezetők fi­gyelmetlenségének tulajdonít­ható. Dr. Verdes Margit kör­zeti orvos szerint is jó lenne, ha több, egészségesebb tejké­szítmény kerülne az üzletek­be, ám ennek hiányát nem a boltoknak, hanem a kereske­delmi vállalatoknak rótta fel. Elmondta, hogy nemegyszer betekintett a rendelési lapok­ba, amelyekből kiderült, hogy a kívánt áruknak csupán egy töredékét szállítják le. öt iga­zolja a tanács kereskedelmi osztályának statisztikája, amely szerint a megrendelé­seknek csupán 30 százalékát teljesíti a kereskedelem... Pénz a Dunába Kérdésiként fogalmazódott meg: miért csökken a ruhá­zati áruház forgalma? Azért, mert a vásárlók másutt köl­tik el a pénzüket, vagy azért, mert a ráckevei boltnak rossz az üzletpolitikája? Többen az utóbbi mellett voksoltak. Bó- dis István, a HNF helyi szer­vezetének titkára szóvá tette, hogy az utóbbi időben több­ször is felújították a Duna ét­termet, de az mégsem képes betölteni feladatát. Az idén újiabb 650 ezer forintot költe­nek rá. Mi a biztosíték arra, hogy ezután jól szolgálja majd a betérő vendégeket? Sok egyéb probléma Is fel­vetődött, de a legfontosabb, az élelmiszer-ellátás gondjai újra és újra visszaköszöntek a felszólalásokban. Ráckeve északi és déli körzetének egy- egy tanácstagja ABC-áruházat kért választól nevében. A me­gyei tanácsnak azonban csak ÍÓO millió forintja van erre a célra ebben az ötéves terv­ben, az egész megye területé­re. A helyi tanácsok azonban csak akkor pályázhatnak si­kerrel erre a pénzre, ha a sa­ját és a területükön működő kereskedelmi vállalatok erő­forrásait is mozgósítják. Ez pedig bűvészmutatvá­nyokat követel a tanácsoktól. Ráckevén megtörtént, hogy összehívták a kereskedelmi vállalatok vezetőit azt tuda­kolván: melyen fejlesztési el­képzeléseik vannak? Kiderült: semmilyenek. A hetvenes évek beruházásai ugyanis kimerí­tették a vállalatok forrásait. Raffay Béla, a városi jogú ta­nács elnöke azonban elmond­ta, hogy a lakosság jogos igé­nyeit szem előtt tartva nem lehet belenyugodni abba, hogy ebben az ötéves tervben egyet­len üzlet se épüljön Ráckevén. Abban az időszakban, amikor a települést országos jelentő­ségű üdülőhellyé nyilvánítják. Ezért segítséget kértek a megyei pártbizottságtól és ta­nácstól, aminek köszönhetően újra találkoztak a kereske­delmi vállalatok képviselőivel. Több bírálat A téma fontosságára utal, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatták az ülés elé terjesztett határozati javas­latot. A végrehajtó bizottság tanácskozása óta ugyanis több bírálat érte a kereskedelmet. Az első változatban még az szerepel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, magánkereske­dők biztosítják a községek kereskedelmi és vendéglátó­ipari ellátását. Az újraszer­kesztett határozati javaslat viszont egyebek között meg­állapítja, hogy a kereslet és a kínálat nincs mindig kellő összhangban. Az üdülési sze­zonban és a többnapos ün­nepek előtt időszakos áru­hiány tapasztalható — még az alapellátás körébe tartozó élelmiiszerekbpü is. Kívánatos­nak tartja, hogy az ellátás a tnbhi— .országos:— ^jelen-tőségű üdülőterületekhez hasonló színvonalú és kiegyensúlyozott legyen. A tanácsülés ezt a határo­zati javaslatot egyhangúlag szavazta meg. Kövess László Bővülő kínálat Kerti kisgépek A veszprémi Mezőgép Vál­lalat az idén 10—12 ezret jut­tat a belkereskedelemnek a közkedvelt Robi motoros ka­pákból, de igény szerint töb­bet is szállítanak. Ezenkívül' kellő mennyiségben gyárta­nak Rabi kerti kistraktorokat is, amelyek több műveletre alkalmasak, ezeknek a mo­torja — amelyet a Kismoior- és Gépgyár állít elő — öt ló­erős. A szegedi Vasipari Szö­vetkezet megszüntette az RK—02-es motoros kapák gyártását, ezek ugyanis tőkés importból származó motorral készültek. A rendelkezésre ál­ló valutakeretet arra használ­ják fel, hogy kombinált fű­nyíró és kapálógépekhez vá­sárolnak motorokat, s nem a készterméket importálják. Így a rendelkezésre álló devizából több árut tudnak előállítani, a kombinált fűnyíró és . ka­pálógép mellett jut motor a szivattyúkhoz, valamint a ta­nyákon használatos áramfej­lesztő aggregátokhoz. A pécsi Vasipari Szövetke­zet KF—04 elnevezésű moto­ros kapálógépe ugyancsak im­portmotorral készül, amelyet árucserében szerez be a szö­vetkezet. Ebből az eszközből az idén háromezret gyárta­nak. Magyar—csehszlovák kooperációban készül a na­gyobb teljesítményű, már be­vált Nepol-Terra kisgépcsalád is, amibe szintén öt lóerős motort építenék be. A Vegyépszer üzeméből mo­toros permetezőgépek kerül­nek az üzletekbe; a mintada­rabok már elkészültek, s rövi­desen megkezdik a folyama­tos szállítást. Ugyancsak gyártják a kézi permetezőket különféle méretekben, ezek­ből is elegendőt ígérnek. Több hazai gyártó meg­kezdte a kerti komposztáló­gépek előállítását, s ezek is folyamatosan kaphatók lesz­nek az üzletekben. .Mezőgazdasági kéziszer­számokból szintén megfelelő­nek ígérkezik a kínálat; a ha­zai és importáruk kielégítik a keresletet a különféle met­szőollókból. fűrészekből, ásók­ból. kapákból, gereblyékből, villákból. Tervkeveredés Vízzel biztatták a gyáliakat Gyálnak víz kell. Tudja ezt mindenki, aki valamennyire is ismeri ennek a városnyi né­pességgel bíró nagyközségnek az életét. Vezetékes ivóvíz, legalábbis a falu egy részén, állítólag még idén lesz. Igaz, a gyáriak kételkednek eb­ben ... Történet régről Gazdik Istvánná tanácsel­nök ideges lesz, ha a víz ke­rül szóba. Nem csoda, elnök­ségét az első pillanattól kíséri ez a probléma. — Gyál belterületén, amely 811 hektáron terül el, most összesen négy közkifolyó mű­ködik — mondja az elnökasz- szony. — Közülük egyetlen egy új, az, amelyik az Erdő­sor utoai új iskolánál találha­tó. A igyáli víz története egyéb­ként még az 1970-es években kezdődött. Akkoriban ugyan­is úgy döntött a megyei és a járási vezetés, hogy regio­nális vízmüvet építenek, amely öt. község — Gyál, Al- sónémedi, Bugyi, Öcsa és Felsőpakony — ellátását biz­tosítja majd. A beruházás költségvetése több mint egy- milliárd forintról szólt. A vízbázis feltárása el is kezdő­dött Bugyi és Felsőpakony között, sőt ezzel párhuzamo­san megindult a kutak építé­se. Mindez 1976—80 között történt. A kutak ma is állnak, de vizet nem adnak az emlí­tett községeknek. — Gyálon — folytatja Gaz­dik Istvánná — 1982 decem­berében alakult meg a víztár­sulat, amelynek tagjai 120 millió forint befizetését vál­lalták. A lakosok 1983-tól évente kétezer forintot fizet­nek, s most már egyre türel­metlenebbül kérdezik: mikor lesz végre víz? Most nem jó ■ swjior'Y ;''P-<r- * ­A tanácselnök kérdésévé! Tóth Józsefet, a megyei ta­nács, vízügyi csoportvezetőjét kerestük fel. — Igaz, hogy a Felsőpa­kony és Bugyi között felépí­tett kutak használhatatlanok? Könnyűnek találtatott... Első osztályú állampolgárok? Az ember életében annyi minden funkcionál észrevét­lenül. Természetes, hogy a csapból folyik a víz; hogy egy gombnyomás, s néhány percnyi várakozás után a gázkonvektor jóvoltából me­leg a lakás; hogy a szennyes lét pillanatok alatt elnyeli a lefolyó telhetetlen torka; hogy különösebben nagy tá­volságok megtétele nélkül azt vásárolhatunk, amit akarunk; hogy a gyermekemet akkor utaztatom hosszan, ha az át­lagosnál jobb bölcsődei, óvo­dai ellátást vagy kiemelkedő színvonalú iskolai oktatást akarok neki; hogy az orvos fél órán belül telefonhívásra éjjel-nappal házhoz jön; hogy munkahelyet nem a MAV- vagy a Volán-menetrend függvényében választok ma­gamnak. Egyszóval városi va­gyok, e lét minden bosszú­ságával — és kényelmével. Vidám kaland, ha e szol­gáltatások, melyeket születé­sem pillanatától kéretlenül kaptam, nincs, összkomfortos létemről egy-két hétre mon­dok csak le, amikor válasz­tom magamnak — kényszer nélkül. Természetesen előfor­dul, hogy e kellemes közérze­temet biztosító városi kom­fort egyik, másik eleme nem, vagy hibásan működik. Ilyen­kor dühöd ten fújok a Város­ra, mely képtelen megszokott igényeimet a megszokott mó­don és színvonalon kielégíte­ni. Hiába no, városi vagyok. Magyarország lakosainak azonban csak egy, ráadásul kisebbik része él ilyen vi­szonylag kényelmes viszo­nyok között. Aki ma fa­lun, nagyközségben, vagy kis­városban hasonló feltételek­ről álmodozik, fizetni kény­szerül. Kemény forintokat szurkol le az iható ivóvízért, a meleget hozó gázvezetékért, az aszfaltos útért, s még ki tudja mi mindenért. Városi­ként is gondolkodni kénysze­rülök e furcsa „igazságosság” láttán. A felszabadulás óta telepü­lésfejlesztési koncepciók sora igyekezett egészséges szim­biózist kialakítani város és falu között A dicséretes cél több évtizede a különbségek felszámolása, mégha a mód­szerek egynémelyikéről ki is derült: inkább hátráltatja a falu szerves, egészséges fejlő­dését, mintsem előmozdítja. Hibásnak bizonyult — s hál’ istennek megtorpant — a tanyarendszer időnek előtti, mesterséges felszámolása, s mára kistelepülések tucatjá­ról derült ki: elsorvadásuk egyáltalán nem törvényszerű. Az új településfejlesztési koncepció igyekszik elkerülni elődeinek buktatóit, s inkább indirekt eszközökkel terel­geti, mintsem hatalmi szóval irányítja a falvak és városok fejlődését. Ezen új eszközök egyike a településfejlesztési hozzájárulás. A településfejlesztési hozzá­járulásra — arányában te­kintve — sokkal több falu mondott igent, mint város, illetve kerület. Szerepet ját­szott ebbein valószínűleg a megszokás is, hiszen a falusi ember eddig is fizette a köz­ségfejlesztési adót, míg a vá­rosiaktól soha senki nem kért egy fillért sem a tanácsi la­kás lakbérén, s a különböző számlák kiegyenlítésén kívül. Fizetni azért, amit eddig in­gyen adtak? A kísérlet nem kis felháborodást keltett, s a városiak jelentős része hatá­rozottan mondott rá nemet, visszautasítva ezzel minden­féle „támadást”, mely kivált­ságos helyzetüket, állampol­gárságuk első osztályú minő­sítését érintette volna. Más kérdés, hogy az át­sorolásra végül is sor kerül majd, hiszen mindazt ma már senki sem teszi ingyen és bérmentve a városlakók ölébe, melyre önmaguk egy fillért sem hajlandóak áldoz­ni. Mert igaz ugyan, hogy a településfejlesztési hozzájáru­lást körültekintőbben kellett volna útjára bocsátani, előre tisztázva jó néhány menetköz­ben! buktató elsimításának módját, állampolgári tuda­tunk — és öntudatunk — megmérettetésére mégis csak használható volt a teho. A reá adott válaszok pedig nem feltétlenül a rendeletet minő­sítik könnyűnek... Igenlő — vagy nemleges — válaszaink arra is megfeleltek, tudunk-e egyáltalán lakásunkon és házunkon kívül településben, kerületben, negyedben, város­ban vagy faluban gondolkod­ni. Képesek vagyunk-e meg­ítélni, s ha kell korrigálni a rendelkezésünkre álló javak elosztásának módját, s végül önmagunkon kívül állampol­gári felelősséggel egy helyett tízmillió ember körülményeit, vágyait, teherbíró képességét és lehetőségét reálisan mér­legelni. E kérdésekre a vá­laszt mindenki maga adta meg,.. Horváth Judit — Nem. Kellő tisztítással és kezeléssel iható, jó minőségű vizet adnak. — Megépítésük idején szó sem volt arról, hogy „utógon­dozni” kell a vizet. — Akkor a Köjál azt mond­ta, hogy jó a víz, most azt mondja, hogy nem jó. — Ezek szerint kidobott pénz a kutak megépítésére fordított összeg? — Erről szó sincs! Mint említettem, ezek a kutak megfelelő kezelés után iható vizet adnak. A beruházás egyébként összesen 10 millió forintba került, s ezt teljes egészében a megyei tanács fi­zette. — Mivel kezelésről egyelőre szó sincs, honnan lesz a gyá­riaknak vizük? — A gyári vezetékes ivóvíz kiépítése független ezektől a kutaktól. Sokára, jóval 1990 után kapnak majd innen vi­zet, ám a köztudatban a hosz- szú távú koncepció és a rö­vid távú terv valahogy ösz- szekeveredett, és sokan azt hiszik, hogy mivel ezzel a víz­bázissal probléma van. Gyálon sem lesz víz. Erről szó sincs. —■ A nagyiközség lakói há­rom éve fizetik a társulati dí­jat, vezetéknek pedig híre- nyoma sincs. — Ez azért túlzás! Gyálon eddig 45 km hálózat épült ki, amennyiben a rendelkezésre álló két kút gépházát beköt­jük, megindul a vízszolgálta­tás. Ez a második félévben várható. Valószínű, hogy év végéig újabb három kutat si­kerül bekötnünk, miközben épül egy 1200 köbméteres víz­torony. És itt hadd tegyek magánemberként egy meg­jegyzést: a gyári beruházás nem olcsó mulatság, 422 mil­lió forintba kerül. Ennek oroszlánrészét, közel 300 mil­lió forintot a megyei tanács fedezi. Aláírom, a lakosok többsége időben postára adja az évi kétezer forintos társu­lati díjat, de nem kevés a kés­ve fizetők szánna sem. Ugyan­akkor ha mi késve „varázsol­juk” elő a 300 milliót, magya­rázkodnunk kell... Kisebb összeg Kovács József, a Gyári Ta­nács társadalmi elnökhelyet­tese etikai oldaláról közelít a kérdéshez. — Mi a megyei terv átta­nulmányozásakor vettük ész­re, hogy abban lényegesen ki­sebb összeg szerepel, mint amennyiről előzőleg szó volt. A különbséget észrevették a tanácstagok is, akik az egyik testületi ülésen nyíltan szóvá tették: nem látják biztosítva ily módon a gyári vízkérdés belátható megoldását. Sokan azt is megkérdezték: hogy áll­janak ezek után a választóik elé, hiszen vízzel biztatták őket éveken keresztül. Re­méljük, idővel eloszrik a fél­reértés, s mégiscsak megol­dódik községünkben a vízkér­dés. H. J. Az út új helyzetet teremtett Boltok az út két oldalán Örkény azok közé a tele­pülések közé tartozik, ame­lyeket forgalmas főútvonal vág ketté. A dél felé irányu­ló gépkocsi- és kamionforga­lom miatt az E5-ös út rend­kívül túlterhelt, gyakoriak a balesetek is. Ehhez a körül­ményhez nagymértékben al­kalmazkodni kellett a nagy­község fejlesztésénél, úgy ter­vezve az üzleteket, gyermek- intézményeket, hogy minél kevesebbet kelljen az Örké­nyieknek átkelni a forgalmas főúton. Merőben új helyzetet terem­tett alig fél évvel ezelőtt az új 5-ös főút átadása. Hi­szen ez Örkényig készült el, és a nagyközségen át vezetik vissza a forgalmat a régi pá­lyára. Mindez azt jelenti, hogy nemcsak hosszában, hanem immár keresztben is veszélyes főút szeli át a települést. A valaha csendes, forga­lommentes helyre tervezett új iskola mellett halad el az át­vezető út, élelmiszerboltok, orvosi rendelők, gyermekin­tézmények találhatók az út mindkét oldalán. — Nem mondom, hogy tap­soltak az Örkényiek, amikor kiderült, a belterületen veze­tik vissza az új út forgalmát — mondja Somogyvári Lász­ló, a nagyközségi tanács elnö­ke, akit az új helyzetről kér­dezünk. — De tudomásul kel­lett venni, hogy több tízmil­lió forint a megtakarítás, amely abból származik, hogy nem kellett elkerülő utat építeni a településen kívül. Persze, aki eddig egy csendes, nyugodt utcában lakott, nem örül, hogy most már nem madárcsicser­gésre, hanem gépkocsizajra ébred. De ennek a kényelmet­lenségnek is lehetnek, illetve lesznek előnyei. Hiszen a pá­lya tovább épül, s néhány év múlva már nem Örkényen át bonyolódik majd a forgalom. Két párhuzamos út között le­szünk, az új tehermentesíti a régit, tehát azon sem lesz olyan erős a forgalom, mint manapság. Viszont a megépí­tett több kilométernyi korsze­rű, pormentes út ittmarad a községben. Ennyi betonutat a tanács saját költségvetéséből egy évtized alatt sem tudott volna megépíteni. — Az átvezető út azonban ma még nagy baleseti forrás, különösen az új; iskola környé­kén, ahová az út túlfeléről is járnak diákok. —1 Az iskola előtt közleke­dési lámpa van, a gyermekek zavartalan átkelését nyomó­gomb is segíti. Reggelente köz­lekedési úttörők teljesítenek szolgálatot az iskola környé­kén, három helyen. A tárcsás forgalomirányítókat pedig pe­dagógus önkéntes rendőrök se­gítik. — Hosszú távon az is cél­ravezető megoldás, ha megta­nítják a gyermekeket a leg­fontosabb közlekedési szabá­lyokra, hiszen már a legkiseb­bek is kerékpárral közleked­nek ezeken a forgalmas útszakaszokon. Terveznek-e KRESZ-parkot? — Igen, már épül is az új iskola szomszédságában. Tár­sadalmi munkában készül, el­sősorban a szülői munkakö­zösség és a patronáló üzemek — a Béke Tsz és a helyi épí­tőipari szövetkezet — segítsé­gével. — Milyen bővítéseket ter­veznek a kereskedelmi ellá­tásban a kialakult új közle­kedési helyzet nyomán? — Több. kisebb üzletet épí­tünk azokra a területekre, amelyeket kettévágott az út, s emiatt a túloldalra kellene át­járniuk a boltba. Még ebben a félévben elkészül egy het­venöt négyzetméter alapterü­letű faház-ABC az iskola mel­lett. A boltot — amelynek ér­téke felszereléssel együtt hat- száznegyvenezer forint lesz — a tanács építteti és üzemelte­tésre adjuk a Dabas és Vidé­ke Áfésznek. Ugyancsak az 5-ös út másik oldalán szeret­nénk felépíteni egy kenyér­boltot, amely a többi ilyen üz­lethez hasonlóan sok más ter­méket is árusítana. Reméljük sikerül megállapodni erről a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat vezetőivel. Tény, hogy az új helyzet nem könnyíti meg az Örké­nyiek hétköznapjait. A for­galmas utakon való átkelés még a közlekedési lámpák el­lenére sem veszélytelen, jóval nagyobb körültekintést igé­nyel, miint azelőtt. Gyermek­nek, felnőttnek egyaránt el kell mélyedni a KRESZ sza­bályaiban, tudomásul véve, hogy a kerékpár éppen olyan veszélyes és veszélyt okozó közlekedési eszköz, mint a gépkocsi. De az is bizonyos, hogy könnyebb elfogadni az új helyzetet, ha látható a he­lyi tanács igyekezete, amely- lyel igyekszik csökkenteni a veszélyforrásokat. M. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom