Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

1986. ÁPRILIS 2., SZERDA 3 A felszabadulás évfordulóján Kitüntetett újságírók Á Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, április 4. al­kalmából — mint az 1. olda­lon jelentjük — a sajtóban végzett eredményes munká­juk elismeréséül a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést adományozta: Csa­ja Lászlónak, a Déli Hírlap nyugdíjas főszerkesztőjének, az Április Negyediké Érdemrend kitüntetést adományozta: Hauserné Borús Rózsának, a Magyar Televízió közművelő­dési főszerkesztőség nyugal­mazott főmunkatársának, Hű­vel Józsefnek, a Magyar Rá­dió moszkvai tudósítójának. Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta: Ba­ra Istvánnak, az MTI fotó­igazgatóság igazgatójának, Becze Károlynak, a Magyar Hírlap olvasószerkesztőjének, Kovács Lászlónak, a Csong- rád Megyei Lapkiadó Válla­lat nyugalmazott igazgatójá­nak, a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta: Flesch Istvánnak, az MTI külpolitikai főszerkesztőség turnusvezetőjének, dr. Cerű Gyulának, a Könyvtáros nyu­galmazott főszerkesztőjének, Kispál Antalnak, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójának, Kiss György Mihálynak, az MTI Teletext szerkesztősége olvasószerkesz­tőjének, Kollányi Gyulá­nak, a Lapkiadó Vállalat nyu­galmazott felelős szerkesztőjé­nek, Marmoly Sándornak, a Magyar Televízió osztályveze­tőjének. Mészáros Gézának, a Magyar Távirati Iroda osz­tályvezetőjének, Sóskúti Már­tának, a Magyar Rádió ifjú­sági főosztálya rovatvezetőjé­nek;'dr. Zeley Lászlónak,- a Magyar Rádió politika: adá­sok fősiéfkesZtőáégé Olvasó- szerkesztőjének. Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést adományozta: Csil­lag Istvánnénak, az Űj Tükör nyugalmazott titkárnőjének, Katona Sándornak, az IPV üzemvezetőjének, Nagy Lajos Gézának, a Tömegkommuni­kációs Kutató Központ osz­tályvezetőjének, Szabó Ernő­nek, a MUOSZ balatonszép- laki üdülője igazgatójának, Ung Máriának, a Magyar- Távirati Iroda belföldi fő­szerkesztősége display-operá- torának. A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke a sajtóban végzett eredményes munkájuk elismeréséül a Rózsa Ferenc-díjat adományozta: Baracs Dénesnek, a Magyar Távirati Iroda külpolitikai főszerkesztősége helyettes ve­zetőjének, Benedek Miklós­nak, az Észak-Magyarország főmunkatársának, dr. Bokor Lászlónak, a Mafilm Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió vezetőjének, Eötvös Pálnak, a Népszabadság főszerkesztő­helyettesének, Gyulai István­nak, a Világgazdaság főszer­kesztőjének, Hári Sándornak, a Zalai Hírlap főszerkesztő­helyettesének, Keserű Ernő­nek, a Magyar Nemzet fő­szerkesztő-helyettesén ek, Pin­tér Dezsőnek, a Magyar Hír­lap rovatvezetőjének, Sándor Istvánnak, a Magyar Televí­zió Híradó főosztálya főszer­kesztő-helyettesének, Szél Jú­liának, a Magyar Rádió po­litikai adások főszerkesztősé­ge főmunkatársának. A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatalának elnöke a sajtóban végzett eredményes munkájuk elismeréséül Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott 55 dolgozónak. A kitüntetettek sorában a Hírlapkiadó Válla­lat dolgozói közül az alábbiak vették át az elismerést: Ma­jor Józsefné, a Kertészet és Szőlészet című újság munka­társa, Földes Péter, a Lúdas Matyi rovatvezetője, dr. Ko­csis Ferencné, a Magyaror­szág archívumának vezetője, Scherzinger Ferencné, a Ma­gyar Mezőgazdaság saj tóleve­lező jeC'ifTV'Clsire“ Attila, a Ma­gyar Mezőgazdaság munkatár­sa, Nácsa Klára, a Valóság munkatársa, Spernoga Mária, a Központi Sajtószolgálat gép­írónője, Szauer Péter, a Heti Világgazdaság rovatvezetője és Simon Ákos, a Heti Világ- gazdaság rovatvezető-he­lyettese. Gáspár Sándor köszöntése Gáspár Sándort, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnökét, a munkásmozgalom régi harco­sát párttagságának 50. évfor­dulója alkalmából kedden Ká­dár János, az MSZMP főtit­kára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklap­ját. A köszöntésen' jelen volt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Olajszűrő Ladába A Kismotor és Gépgyár 5-ös számú gyára kétmillió — La­dába való — olajszűrőt gyár­tott az elmúlt két esztendőben. Ebből jelentős mennyiséget szállítottak a Szovjetunióba is. A képen: Tornyai Antalné pe- remező munka közben. ugyanis egyértelműen azt bi­zonyítja, hogy a megfelelő gyakorlat sokat segíthet egy későbbi, esetleg nehezen or­vosolható helyzet megelőzésé­ben. Jelenlegi gyakorlatunk sze­rint, amikor a tanácsi gondos­kodás eszközei már hatástala­nok, eredménytelenek, akkor állami gondozásba veszik a gyereket. Meggyőződéssel mi­nősíthetjük úgy, hogy me­gyénkben a nevelőotthonok­ban, javítóintézetekben és a nevelőszülőknél élő, közel 2,5 ezer állami gondozott gyerek sorsára mindenkor megkülön­böztetett figyelmet fordítot­tunk. Mégis hatalmas elmara­dást kell fokozatosan pótol­nunk az intézményfejlesztés­ben, szervezésben, a pedagó­giai munka hatékonyságának javulásában és az irányítás­ban egyaránt. Továbbra is gond a késői állami gondo­zásba vétel, az ezt megelőző védő-, óvó intézkedések hiá­nya. Példa erre, hogy az ál­lami gondozott gyerekek több mint 30 százaléka jelenleg is úgy kerül intézetbe, hogy elő­zőleg semmiféle védő-, óvó intézkedésben nem részesült. További probléma, hogy nem kellően differenciált az in­tézményhálózat és a családba történő visszahelyezés sem mindig megfelelő. A nevelő­szülői munka jelenlegi gya­korlata is sok ellentmondással küszködik. Számuk csökken, iskolázottságuk továbbra is kedvezőtlen, életkoruk emel­kedik, mindenekelőtt az ala­csony gondozási díj és mun­kájuk elismerésének hiányos­ságai miatt. Tudatában vagyunk annak, hogy a további feladatok több ötéves tervre szóló munkát jelentenek számunkra. A szük­séges felújítások elvégzése éppúgy, mint az, hogy teljes körűvé tegyük a megyei há­lózatot, megteremtsük a dif­ferenciált elhelyezési lehető­ségeket, amelyek a gyermekek fejlődését az eddiginél meg­nyugtatóbban biztosítják. Ez­zel egyidejűleg támogatunk minden olyan törekvést, amely az állami gondozott gyerekek nevelésének színvonalát javit- hatja. Ebben a szellemben kí­vánunk minden politikai se­gítséget megadni a nevelőott­honokban folyó munkához, és ebben a szellemben szorgal­mazzuk a hivatásos nevelő­szülői hálózat kiépítését is megyénkben. Nem véletlenül, hiszen minden jel azt igazol­ja, hogy az állami gondozott gyerekek társadalmi beillesz­kedése a nevelőszülői környe­zetben a legeredményesebb. Bizonyítja ezt a bűnözési sta­tisztika is, mely szerint, míg a gyermek- és fiatalkorú bű­nözés aránya 1,7 százalék — ezen belül az intézetben ne­velkedettek körében 8 száza­lék —, addig a nevelőszülők­nél élők körében az arány az 1 százalékot sem éri el. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy egy gye­rek intézeti nevelésének össz­költségéből ebben a formában 3 gyerek kiadásai fedezhetők. Jó dolog, hogy a Művelődési Minisztérium ebben a kérdés­ben partner, és az aszódi pél­dát követve, rövidesen Ceglé­den is megkezdődhet az ez irányú munka. Körzetközpont­jainkat hasonló gyakorlatra ösztönözzük. Törekvéseink realitását jel­zi, hogy a VII. ötéves tervben a Művelődési Minisztérium 70 millió forintot biztosít a fóti Gyermekváros rekonstruk­ciójához, anyagi támogatást a leghátrányosabb helyzetben levő iskolák felzárkóztatásá­hoz, a megyei és helyi taná­csok pedig a tervek szerint 600 millió forinttal igyekez­nek enyhíteni a legégetőbb problémák megoldásában. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogy további helyi erőforrások ki­használásával már néhány év alatt is lényeges előrelépés le­hetséges e téren, hiszen Pest megyében már hagyománya van annak, hogy egy-egy ne­mes cél érdekében megmoz­dul a megye. A gyermekvé­delem területén pedig sok le­hetőség adódik a helyi lehe­tőségek felhasználására, a meglevő intézmények belső fejlesztésére, a kezdeményezé­sekre, például a fejlesztő nap­közik vagy a korrekciós óvo­dák kialakításában. Az állami szervek tevékeny­ségének erősítése mellett a gyermekvédelem feladataiban is igényeljük a társadalmi és tömegszervezétek, intézmények és munkahelyek eddiginél tu­datosabb, összehangoltabb cse­lekvő részt vállalását. Egyrészt azért, mert nélkülük eredmé­nyes munkát végezni e terü­leten sem lehet, másrészt pe­dig azért, mert a munkameg­osztás, tisztázása, az irányí­tás és koordináció megjavítá­sa nélkül minden törekvésünk hiábavaló lehet. Már eddig is számos me­gyei tapasztalat bizonyította, hogy ahol együtt van a felis­merés, a cselekvőkészség, ott lényeges anyagi ráfordítások nélkül is lehet előrejutni. Ezek közül említeném a megyei Vö­röskereszt kezdeményezését a családvédelmi szolgálat kiépí­tésére Gyálon, Pécelen, Érden, Szigetszentmiklóson és Duna­keszin. Vagy a megyei fő­ügyészség kezdeményezését, melynek eredményeként a fő­város XVIII. kerülete és Gyál sikeres együttműködést alakí­tott ki a fiatalkorúak bűnözé­sének megelőzésére. Jó gya­korlat a TIT megyei szerve­zete családpedagógiai tábora is, melynek részvevői közül sokan immár egy éve segítik Hatvankilenc évvel ezelőtt1 készült fényképet nézegetünk. A kép alján a felirat: „A Czeg- lédi Vasas Szakasz 1917. IV. 17.” Komoly, öntudatos ma­gyar és orosz katonák tekin­tenék ránk a fotóról. Ma már csak egy él közülük: Nyújtó Ferenc, a ceglédi 30. vörös gyalogezred 2. zászlóalja 1. századának a parancsnoka. Kora délutántól késő estig idézi fel bámulatos memóriá­val a hajdanvolt izgalmas, to- rokszorítóan megindító ese­ményeket, fürgén át-átszalad a másik szobába egy-egy régi dokumentumért, s egy könyv­re való emlék felelevenítésé­ben csak annyi pihenőt tart, amíg megisszuk a feketét, amellyel felesége — aki hat­vanihárom éve lett élet- és harcostársa — megkínál ben­nünket. Ami itt következik, csupán töredékes kivonat Nyújtó Ferenc élettörténeté­ből. A helyi egység szervezése — A monarchia hadseregé­ben teherautókkal lőszert szállítottam az olasz fronton az ágyúkhoz az első világhá­borúban. Mikor a hadszínté­ren bekövetkezett az össze­omlás, Ljubljanától tehervo- naton menekültünk hazafelé, de olyan állapotban voltunk, hogy ahányszor a szerelvény megállt, mindig ki kellett ten­nünk a közben meghalt baj- társainkat. Ceglédre 1918. november 9-én érkeztam meg, elmond­hatatlan megpróbáltatások után, s a Kisfaludy utcai munkásotthonban jelentkez­tem párttagnak az SZDP-be. Nagy volt ebben a városiban akkor a zűrzavar, a puskás 'katonák raboltak, a civilek a feltört vagonokat fosztogat­ták, ezért a párt, amelynek a helyi vezetőségébe hamaro­san beválasztottak, megalakí­totta a vörös őrséget, s annak itt én lettem a parancsnoka. 1919. március 20-án azt mondja Reiner Albert, a párt- titkárunk, akinek utca őrzi a eredményesen a gyermek- és ifjúságvédelmi aktivisták kép­zését, továbbképzését. Válla- lati, üzemi példát is említhe­tek annak igazolására, hogy megfelelő hozzáállással, szem­lélettel gazdasági egységek is érdemben segíteni tudják a gyermekvédelem ügyét. A szentendrei Márka-üzem, a budakalászi Lenfonó, a gyöm- rői Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat például felvál­lalták, hogy állami gondozot­tak számára megfelelő mun­kalehetőséget biztosítanak úgy, hogy munkásszállásuk egyben ifjúsági otthonként is műkö­dik, és sokoldalúan segítik e fiatalok társadalmi beilleszke­dését. A közelmúltban a Pest me­gyei pártbizottság határozatot hozott a gyermek- és ifjúságvé­delem megyei feladataira. Jog­gal várjuk azt, hogy az elkövet­kezendő években erősödjenek az eddigi pozitív folyamatok, felismerve munkánk gyenge pontjait, mindenki tegye a dolgát. Mert ha mindenki csak egy kicsivel tesz többet a ma­ga területén, és ha az együtt­működésben levő tartalékokat tudatosabban feltárjuk és hasznosítjuk — jelentős lépé­seket tehetünk a kedvezőtlen tendenciák megfékezése érde­kében. Változást várunk mind a közvéleményben, mind pe­dig azok körében, akik a gyer­mek- és ifjúságvédelem kér­déseivel foglalkoznak: felelő- sebb gondolkodást, nyitottsá­got, összehangoltabb együtt­működést. De mindenekelőtt olyan hozzáállást, amely nem csupán a jelenlegi formákban keresi és vizsgálja a gyermek- védelem lehetőségeit, amely nem vár mindig és minden­ben felsőbb döntésre, hanem önállóan kezdeményez és ke­resi a problémák megelőzésé­nek és megoldásának helyi le­hetőségeit is. nevét, hogy azonnal Pestre kell mennie, várjunk rá. Ké­ső este ért haza a hírrel: a magyar proletariátus átveszi a hatalmat. Másnap reggel nyolc órakor a városháza nagytermébe összehívtuk a tisztviselőket, s a megbíz­hatatlan osztályvezetőik helyé­be magunk közül- választot­tunk újakat. A művelődési osztály élére dr. Braun Soma gimnáziumi tanárt helyeztük, utóbb négy évi fogházat sza­bott ki rá az ellenforradalmi bíróság. Áprilisban volt a választás, s a ceglédi nyolcvantagú munkás-, paraszt-, katonata­nácsba engem is beválasztot­tak. Ugyanebben a hónapban jött a hadügyi népbiztosságtól az intézkedés: minthogy a ki­rályi román hadsereg átlépte a demarkációs vonalat, a Ti­szánál fel kell tartóztatni, ezért azonnal szervezzük meg a vörös hadsereg helyi egysé­geit, s előbb a katonaviselt emberekből álló századok, majd a többiek is induljanak a frontra. Ferenczi Alberttel, Hörömpő Istvánnal és jó né­hány más elvtársammal sike­resen szerveztük az alegysé­geket, zászlóaljunk a mostani tanácsháza előtti téren sora­kozott fel, s miután meghall­gattuk Szamuely Tibor lelke­sítő beszédét, a fél város ki­kísért bennünket a vasúthoz. A csongrádi hídfőnél fog­laltunk állást, jól beástuk ma­gunkat a folyó menti gátba. Május elsején, mivel a túlol­dalon nagy volt a csend, mintegy húsz vöröskatona át­merészkedett a hídon. Ahogy ott a gátról letekintenek, lát­ják, hogy egy csoport ellensé­ges katona önfeledten kártyá­zik. Néhány kézigránátot rög­töm közéjük vágtak. No, erre aztán felbolydult az ellenség. Nagyon sokan voltak. A mieink kínos helyzetbe kerül­tek, mert világos nappal a hí­don visszajönni nem tuitak. A gát egyik felén voltak ők, a másik felén, tőlük húsz mé­terre, az ellenség. Ebben a helyzetben nagy kárt egyik fél sem okozhatott a másik­nak. A sötétség leple alatt aztán visszakúsztak. Matkovics József, aki itt a képen a zászlót tartja, nemi jöhetett vissza, ő lett az első hősi halottunk. A következő nap zászlóaljparancsnokomtól elkértem a látcsövet, hogy megnézzem, mi lóg a két híd- pillér között felakasztva a túloldalon. Hát a mi szeretett Józsi barátunk holttestét akasztotta ki oda az ellenség. Iszonyatos gyűlölet lett úrrá rajtunk, s fogadkozott min­denki, hogy ezért megfize­tünk. A gát mögött Könnyű tábori ágyúkkal pergőtűz alá vettek bennün­ket a románok, de a gát miatt egyikünket sem érte golyó. Csendben vártunk, vajon mit akarnak. Valószínűleg azt gondolták, hogy a pergőtűz végzett velünk, mert két sza­kasz elindult a hídon felénk. Végigszalad köztünk a pa­rancs: hadd jöjjenek! Miikor már a híd közepén jártak, négy géppuskából és nyolc­száz puskából zúdult rájuk a golyó. Élő nem maradt közöt­tük. A mieink közül néhá- nyan bekúsztak a hídra, és kihúzták az ellenséges pa­rancsnok holttestét. Mondom nekik: fiúk, mi nem az ag- resszor, királyi román hadse­reg, hanem a magyar vörös hadsereg katonái vagyunk, mi hullagyalázók nem lehetünk. Nagyon nehéz volt az ,ndu- iatok csillapítása, de az ellen­séget tisztességesen eltemet­tük. Azt mondja egyszer a zász- lóaljparancsnokunik: meg kell tudni, hogy a szentesi oldalon mennyi az ellenség, nyelvet (élő katonát) kell hozni közü­lük. Az akció nagyon veszé­lyes, csak önként jelentkező­ket küldhet. Sokan jelentkez­tek, kiválasztott közülük _ öt fiút, majd odafordul hozzám: Nyújtó elvtárs, jó lenne, ha te vezetnéd őket. Nyelvet fogtak el A hídfőtől délre vagy öt kilométerre halászbárkával keltünk át a folyón, de hiába vártuk a gáton rőzsekazalban elbújva a román járőrt, nem jött. Miikor megvirradt, be­mentünk egy tanyába, s ott mondja a parasztasszony, hogy meneküljünk, mert minden reggel jön két lovas román és elviszi a tejet. Sajnos rossz haditervet találtam ki, mert ahelyett, hogy megvártuk vol­na, amíg a románok leszáll- nak a lóról, mikor közelünk • be értek, mi mindjárt rájusc kiáltottunk, ök meg,, ahogy meglátták, hogy előugrunk a kapu mögül, azonnal mene­külni kezdtek. Még a ceglédi kannákkal is ütötték a lova­kat. Az egyiket lelőttük, a másik meg a golyótól össze- roskadó lóról zuhant le. Ezt át is vittük a mieinkhez, s mivel mindent elmondott, nem esett bántódása. Mivel a románok támadá­sától akkor nem kellett tarta­nunk, elvittek bennünket az északi frontra. Léváig ker­gettük az ellenséges cseh csa­patokat. Egyszer felsorakoz­tunk Léva főterén, s Pogány József hadügyi népbiztos sza­vait hallgattuk: Vörös katona elvtársak! Csak így tovább és meg sem állunk Prágáig! Óriási volt a lelkesedés, alig vártuk, hogy induljunk. Ugyanez a Pogány József ugyanott másnap már így be­szélt: visszavonulunk, miként a királyi .román csapatok, is kiürítik az általuk megszállt magyar területeiket. Szomo­rúan engedelmeskedtünk, a lakosság zokogott, pedig ak­kor még nem tudtuk, hogy az antant megszegi a vele kötött egyezményt... Kórház, letartóztatás Itt kénytelen vagyok félbe­szakítani Nyújtó Ferenc elbe­szélését. Terjedelmi okokból már csak néhány mozzanatot említhetek az utókor minden tiszteletét megérdemlő élet- történetből. Visszavitték a ro­mán frontra, ahol egy műsza­ki alegység parancsnokaként vett részt a vörös hadsereg utóvédharcaiban. Sebesülten hozták a ceglédi kórházba, ott tartóztatták le. A kínzások hosszú sorozata után inter­nálják. Kiszabadulása után, 1923-ban ő lesz a Szociálde­mokrata Párt, Cegléden újra megalakított, 700 tagú szerve­zetének a titkára. Kulturális és sportegyesületet szervez a városban. A műkedvelő el 3- adások népszerű szereplője. Hat évvel később a csendőri zaklatások, elől Kőbányára, egy szappan- és növényolaj- gyárba megy dolgozni. Tanult, több szakmához is értett, s a negyvenes évek elején már művezető. Mindvégig tagja az illegális kommunista pártnak. A kispesti kommunisták ké­résére a fasiszta robbantó kü­lönítményt megtéveszti és teljes épségben megmenti a felszabadító szovjet csapatok számára a glicerinüzemet. A felszabadulás után, egy a párt­ba befurakodott volt csendőr rágalmai alapján öt évig mel­lőzik, majd rehabilitálják. Egy találmányával forradalmasít­ja a nagy átmérőjű csövek hajításának a technológiáját. Kitüntetései között van a Tanácsköztársaságért, a Szo­cialista Hazáért, a Munka Ér­demrend, s büszkén mutatta azt a díszkötésű köszöntő le­velet is, amelyet tavaly 85. születésnapjára Krasznai La­jos, a Pest megyei pártbizott­ság első titkára küldött neki. Cseri Sándor Történelemidéző délután a parancsnoknál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom