Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

1986. Április z*. klód Felemelő az örömteli ünnep üröm nélkül. Március idusától kezdve a forradalmi ifjúsági napokon, s a felnőttek számá­ra adódó fórumokon, de leg- belül is, saját lelkiismeretűnk­ben egyszerre legyint meg ben­nünket a kettős csoda, a ta­vasz fuvallata és a szabadság csípős, néha orcát csípő szele. Hát mégis élünk. Nehéz volt a tél, de átjutottunk rajta. Vár a munka, vár az alkotás újabb lendülete. Eközben régi 48-as forradal­márok és nem is olyan régi hősök, harcosok, mártírok sír­jára helyezzük a virágokat. Láthatja az egész ország a té­vében. Oda is való — gon- dalhatják egyesek —, állami ügy. Hazafias Népfront meg a kisiskolások. Jaj, de szép! Az ő dolguk, hadd csinálják. lró és ezredes így eshetett meg azután, hogy lvcnka Imre honvéd ez­redes, a Dunán inneni nemzet­őrség főparancsnoka, a forra­dalmi „börtöntöltelék”. 1878- tól az északkeleti vasutak ve­zérigazgatója mauzóleumát Máriabesnyőn az elmúlt évti­zedekben a kutya sem gon­dozta. Szerencsére néhány éve többen felfigyeltek erre az ál­datlan állapotra és jelenlep a mauzóleum elfonadható álla­potban megtekinthető. De ném mindenhova jut ilyen neves személyiség a 48-as szabadságharcból, ezért ajánlatos volna a „kisebbek­kel’’ is beérni. Szatlimáry Ká­roly saját korában igen olva­sott. népszerű író, a 48-as for­radalom és szabadságharc ön­kéntese, aki ezért börtönbün­tetést szenvedett, Veresegyhá­zon talált volna örök nyuga­lomra a XIX. század végén bekövetkezett halálakor. A Kisfaludy és a Petőfi tár­saság tagja volt. ö alapította 1372-ben az Országos Kisded- óvó Egyesületet, amelynek ké­sőbb az elnöke lett. Sok írásá­ban állított emléket 1848 hő­seinek. éppen ezért szerették az olvasók az elmúlt század­vég idején. Sírja meg is maradt a leg­utóbbi időkig, amíg mintegy két évvel ezelőtt meg nem vette azt valaki a veres- egyházi református teme­tőben. előkelő helyen, mind­járt a bejárati, fő közlekedési út közepe táján, jobboldalt. Azóta Szathmáry Károly meg- becsületlen porai fölött, ame­lyet földprizmán egy műkő sztélé jelzett csak, ott terpesz­kedik az anyagát tekintve nyilván az örökkévalóságnak szánt kripta az új tulajdonos számára. A temetőgondnok szerint Szathmáry sírját, mivel az utolsó rokonok is elhaltak, már hosszú idő óta nem gon­dozta senki, illetve senki sem fizetett a gondozásért. Tulaj­donképpen semmi szabályta­Gyermekkulturális alap A Magyar Úttörők Szövet­ségének gyermekkulturális bi­zottsága a közelmúltban gyer­mekkulturális alapot hozott létre, amelynek eszközeit az új kezdeményezések felkaro­lására,. illetve a, kulturális, le­hetőségek szempontjából hát­rányos helyzetű gpecekek-mfc. vetődésének támogatására használják fel. •» c. Az alap létrehozása része annak az úttörőszövetség ál­tal kezdeményezett? átfogó te­vékenységnek. amelynek célja, hogy a gyermekekről való társadalmi gondoskodás kul­túrpolitikánkban is jobban ér­vényesüljön, a fiatal korosztá­lyok ellátásának, illetve krea­tív adottságaik kibontakozta­tásának követelményei kapja­nak nagyobb hangsúlyt a kul­túrpolitikai döntések előkészí­tése során. A gyermekkultúra komplex megközelítésére való új törek­vések kezdetét az 1984-ben megrendezett „Művészek a gyermekekért” elnevezésű ta­nácskozás jelezte. A Magyar Úttörők Szövetsége égisze alatt megtartott konferencián a gyermekkultúra legkülön­bözőbb területein alkotó, te­vékenykedő mintegy 250 mű­vész, illetve szakember, köz­tük írók, képzőművészek, pszichológusok, pedagógusok, népművelők vettek részt, s jelen voltak az eszmecserén az érintett állami és társadal­mi szervek, intézmények kép­viselői is. A tanácskozás részt­vevői széles körűen elemezték a gyermekek kulturális ellátá­sának, illetve öntevékenysé­gének kérdéseit. A többi kö­zött referátumok hangzottak el arról a szerepről, amelyet az építészet és a környezet- kultúra, a gyermeksajtó, a képzőművészetek, a színház és a zene tölthet be a fiatal kor­osztályok életében. A felszó­lalók felhívták a figyelmet, hogy a gyermekek kultúrája — mind az általuk teremtett, mind a számukra létrehozott kulturális értékeket tekintve — aggasztóan hátrányos hely­zetben van a magyar kulturá­lis életben; irányítási, gazda­sági és személyi feltételei messze elmaradnak kultúránk egyéb területeitől. A fejlesz­tést célzó intézkedések, az egyéni, a közösségi, illetve a társadalmi kezdeményezések — hangoztatták — eddig nem változtattak lényegesen a helyzeten. A két évvel ezelőtt megtar­tott, kritikus hangvételű kon­ferencián feltárt feszítő gon­dok enyhítésére, a mind sür­getőbb feladatok megoldásá­nak elősegítésére a Magyar Úttörők Szövetsége az elmúlt évben gyermekkulturális bi­zottságot hozott létre, amely­nek munkájában az érintett állami szervezetek, intézmé­nyek képviselői mellett a gyermekkultúra legkülönfé­lébb. .területein dolgozó . szak­emberek vesznek teszt. ..AH;i&tfi1éf egyik fontos fel­adata lett a gyermekkultúra új, jelenségéinek elemzése,. ér­tékelése. E tudományos igé­nyű felmérések alapján a bi­zottság a fejlesztést szolgáló javaslatokat dolgoz ki, s eze­ket a kormány elé terjeszti. Nagy figyelmet fordítanak ar­ra is, hogy a gyermekkultú­rával foglalkozó alkotók, szak-, emberek kedvezőbb feltételek, mellett végezhessék munkáju­kat. A változásokhoz szükséges anyagi eszközöket a most lét­rehozott gyermekkulturális alap támogatásával biztosít­ják. Ennek javára — a KISZ Központi Bizottsága 235-90172-5253 számú számlá­jára — magánszemélyek és kollektívák dolgozói egyaránt átutalhatják hozzájárulásukat, s az alapító okiratban foglal­tak szerint rendelkezhetnek énnek felhasználásáról is. Az alap kezelésével megbízott ku­ratórium évente elszámol a hozzájárulóknak a pénzeszkö­zök felhasználásáról. lanság nem történt, minden a legnagyobb rendben van. Csak hát a közösség nem fi­gyelt oda megint eléggé egyik múltbeli tagjára, aki pedig en­nek a közösségnek szentelte egész életét. Az üzletet így lebonyolítot­ták. a sírhelyi adás-vevés megtörtént, gondos és erős ke­zek részeire szedték Szath­máry Károly síremlékét és be­dobálták a.temető akácosába; ott süpped most is az. avar­ban. Nem zavarta őket az sem. hogy a kő felirata szerint író nyugszik alatta, aki a 48-as honvédsereg önkéntese volt. Mit számít az? Régen volt. Ez a sokféle ünnep meg, amit az ember már képtelen fejben tartani, úgyis távol van, Pes­ten. De adom én még lejjebb is. Még ilyen Szathmáry-féle író sem jut minden községbe. Ezt leginkább bizonyítja, hogy Ve­resegyháznak is csak egy volt. Nézzünk szét, hátha akad még valami. ígéret m.ír van Haynau táborszernagy akku­rátus ember volt. A 48-as for­radalom leverése után össze­íratta az egész honvédsereget; név szerint, a tábornoktól le az utolsó öszvérhajcsárig. A veresegyházi 15 honvéd névsorának az elején Vezsenyi Gábor szolga, önkéntes gya­logos katona neve áll. Az ő sírja is megvolt még pár éve az említett temetőben, Szath­máry Károly író sírjától nem messze. Igaz, nem volt hadi­fogságban, nem ült börtönben, nem lőtték agyon. Szépen ha­zaballagott, amikor lehetett. Megnősült, elvette a csomádi Deák Máriát, gyerekeik szület­tek, azután unokáik, annak rendje-módja szerint. Nem ütött be neki a forradalom, de az ellenforradalom sem, bár csekély földecskét kapott á ta­gosításkor, s pnállq,#i,sgaraszf. lett ' ............................ Meghalt 1889. június 27-én, sírköve vörös márványból ké­szült, nem írták rá, hogy 48-as honvéd volt. A követ lefény­képeztem és képét közöltem Veresegyházról írt könyvem­ben 1977-ben. Azután valakik a követ el-, illetve ki akar­ták venni a helyéről és ekkor az a föld szintjén kettétörött. A csonkja a földben van ma is, a hiányzó feliratos, mint­egy egy méter magas rész pe­dig ki tudja, hol. Valószínűleg hozzáértő kezek lecsiszolták, új szöveggel látták el. így szolgál újfent, most már egy beton-márvány erődön, ame­lyet manapság érthetetlen ok­ból kriptának neveznek. Az igazsághoz hozzátarto­zik; a veresegyházi tanács el­nöke és a helybeli úttörőcsa­pat vezetői ígérték még ta­valy, hogy Szathmáry Károly író síremlékét védett és biz­tonságos helyre fogják mene­kíteni. Horváth Lajos Tanulás a tavaszi szünetben Mit érnek a pedagógiai napok? A múlt héten került sor — immár hetedik alkalommal — megyénkben a pedagógiai na­pok rendezvénysorozatára Mint minden alkalommal, most is sokunkban felmerült a kérdés; megéri-e megrövi­díteni • a pedagógusok rövid tavaszi pihenőjét, érdemes-e fáradságot, időt és pénzt for­dítani az ilyen típusú rendez­vényekre? Ha a kérdésre igaz választ szeretnénk kapni, akkor a leg- illetékesebbeket. a helyszínre érkező pedagógusokat kell kérdeznünk, az ő véleményü­ket kell megtudnunk. A ne­velés-oktatás folyamatában a tanár a kulcsember. Az okta­táspolitika feladatai az ő köz­vetítésükkel, általuk valósul­hatnak meg. E kulcsszerep el­látásához — a rá is ható tár­sadalmi tényezők mellett — folyamatos, korszerű képzés­re, továbbképzésre van szük­ség. A pedagógiai napok ese­ményei, szakmai előadásai, véleménycserét biztosító fóru­mai lehetőséget adnak azok­nak is, akik csak esetenként érzik meg a szakmai felfrissü­lés, a megerősítés, a serken­tés igényét. A rendezvényso­rozat eseményein mindenki önként vesz részt, ezért ma már a puszta megjelenés is objektív jelzése lehet a pe­dagógiai napok értékének. Németh László példája Ebben az esztendőben nyolc helyszín kapcsolódott a ren­dezvénysorozatba. A Pest Megyei Pedagógiai Intézet ál­tal kezdeményezett és szerve­zett események mellett önál­ló kezdeményezésű és helyi szervezésű programok is meg­valósultak Gödön, Gödöllőn és Budapesten (Ez utóbbiról már beszámoltunk lapunkban.) • ’t'ekinísűk' at az eseménye­ket. A gödi Németh László Ál­talános Iskola minden évben megrendezett Németh László emlékünnepsége az idén a pedagógiai napokhoz kapcso lódott. A megemlékezésre ne­ves előadókat hívtak: dr. Cs. Varga István főiskolai tanár méltatta Németh László pe­dagógiai példáját. Tordáné Hajabács Ilona főiskolai do­cens Németh László pedagó­giai nézeteiről beszélt érdek­feszítően, dr. Mészáros István egyetemi docens lenyűgöző közvetlenséggel, nagy meg­győző erővel a nevelés- történet nagyjait idézve szólt arról, hogy milyen a jó pe­dagógus. majd feltárta és ele? mezte a tanári munka jelen­legi nehézségeit, buktatóit. Nagy taps bizonyította, hogy a közel 180 résztvevő egyet­ért és köszönetét fejezi ki mindazért, amit hallott. A hangszalagról megszólaló Né­meth László-vallomás a pe­Rád I ÓFIGYELŐ FALURÁDIÓ. A nyugat­európai zöldségüzletekben évekkel ezelőtt megjelentek olyan áruk, amelyeket azzal kínál az eladójuk — a szoká­sosnál borsosabb áron —, hogy ezeket vegyszerek nélkül termesztették. Kapósak is az ilyen zöldségek, gyümölcsök, főleg azok körében, akik es­küsznek rá, hogy a növényvé­dő szerek károsíthatják az ember szervezetét. S nemcsak azt, hanem kör­nyezetünket is, s ezen keresz­tül ismételten minket. Olyany- nyira, hogy ma már — amint azt a Falurádió adásából meg­tudhattuk — környezetvéde­lemről beszélni kevés. Nem jelent ez mást, mint a megle­vő káros hatások csökkenté­sét, az elkövetett szennyezé­sek elleni utólagos védekezést. A vizek, a levegő tisztítására alkalmazott berendezések többnyire rendkívül drágák, s kevéssé hatásosak. Ezért lép a jelen évtizedben egyre inkább a környezetvé­delem helyére o környezetgaz­dálkodás. Amit nagyon leegy­szerűsítve nevezhetünk meg­előzésnek is, hiszen arról van szó, hogy igyekezzünk olyan technológiákat, megoldásokat találni, amelyek eleve kímé­lik környezetünket, eleve nem szennyeznek. Természetesen mindez első­sorban az iparban alkalmaz­ható, látványosabb eredmé­nyekre is ott lehet számítani, ha komolyan gyökeret ver egyszer ez a szemlélet. Kínál azonban lehetőségeket a me­zőgazdaság is, az úgynevezett biotechnológiák alkalmazásá­val. Persze a sokak szerint ideális, vegyszerek nélküli ter­mesztés kora már soha nem térhet vissza. Műtrágyák, nö­vényvédő szerek alkalmazása nélkül már nincs korszerű, nagyüzemi mezőgazdaság. Oko­sabban élni ezekkel a mérge­ző anyagokkal, a felhasznált mennyiségeket csökkenteni vi­szont mindenképpen lehet. A különböző vegyi növény­védő szerek széles körű elter­jedésekor a kiskerttulajdono­sok is óriási mennyiségeket használtak föl, hiszen az volt a kényelmes, biztos módszer. Pedig éppen ezekben a kis gyümölcsösökben, kertekben lenne meg a lehetőség arra, hogy a gondos, a növényeit szeretettel ápoló gazda föl­hagyjon .a vegyi anyagok használatával, s visszatérjen a természetes „gyógymódok­hoz”. REMÉNY ÉS RETTEGÉS. Sorozatról írni menet közben nem túlságosan szerencsés, je­len esetben mégis hasznos. A most kezdődött kétrészes do­kumentumműsornak már vol­tak előzményei; a magyar zsi­dóság tragédiájának 40. évfor­dulóján, két esztendővel ez­előtt sugározták Gettók vidé­kén és a Halálvonatok című műsorokat. A mostani adás a budapesti zsidósággal 1944 jú­liusa és októbere között tör­ténteket beszélte el. A doku­mentumok, a szakemberek, s főleg a visszaemlékezők újból és újból képesek megdöbben­teni az oly jól ismert tények­kel is. Hallottuk már, tudjuk, mennyi borzalom, embertelen­ség történt abban a korban. Mégis érdemes ismét és ismét odafigyelni az ilyen műsorok­ra, hogy iszonyodásunk az em­bertelenségtől sose múljon el! (A következő rész — Az utol­só európai gettó — vasárnap 20 órakor kerül műsorra a Kossuth adón.) M. N. P. dagógiáról, a pedagógusokról hittel töltötte el a hallgató­ságot. Gödöllőn, a Petőfi Sándor Művelődési Központ nagyter­mében 350-en hallgatták dr. Szabó Lajosnak, a Környezet­és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetőjének előadását hazánk levegőjének és vizei­nek megdöbbentő szennye­zettségéről, a környezetvédel­mi teendőkről, majd megte­kintették a kapcsolódó kiál­lítást, amelyen a környezet- védelem eredményeit is lát­hatták (például tablókat vé­dett növényekről, állatokról, dokumentumokat rezervátu­mainkról). Délután gyakorlati tapasztalatot is gyűjtöttek a pedagógusok arról, hogy a szemléltetőanyagokat hogyan használhatják a nevelés so­rán, majd a témával kapcso­latos helytörténeti gyűjte­mény megtekintése zárta a nap programját. Életeleme a tanítás Nagykőrösön 160 pedagógus hallgatta érdeklődéssel az Arany János Művelődési Köz­pontban dr. Füle Sándor fő­iskolai tanárt a közoktatás fejlesztésének időszerű kérdé­seiről, és Oberczán Józsefet, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesét, aki a közoktatás fejlesztésének VII. ötéves tervi megyei fel­adatairól beszélt. A tanács­kozás akkor vált még érdek- feszítőbbé. amikor a pálya­kezdő pedagógusok tartottak kiselőadásokat, „székfoglaló­kat” a pályakezdés örömeiről, nehézségeiről, a közösségszer­vezés munkájáról, az alkohol családok életét romboló hatá­sáról és az ebből fakadó pe­dagógiák pszichológiai prob­lémákról. A váci Madách Imre Műve­lődési Központban, került sor a megyei óvodapedagógiai tanácskozásra. A zsúfolásig megtelt színházteremben óvo­davezetők, felügyelők, óvónők, művelődési szakigazgatásban dolgozók (mintegy 350-en) vettek részt. Dr. Novak Ist­ván, a megyei tanács művelő­dési osztályának vezetője az óvodai nevelés helyzetéről, fejlesztésének főbb feladatai­ról tartott előadást. A helyzet alapos elemzéséből kiindulva tárta fel a teendőket. Kereszt­úri Ferencné, az OPI óvodai csoportvezetője igen értékes visszatekintést adott az óvo­dai nevelés hazai és külföldi történetéről a XIX. század­tól napjainkig. A törökbálinti általános iskolában, az ott folyó és dr. Zsolnai József által irányított, képesség- és tehetségfejlesz­tő pedagógiai programról ka­pott átfogó képet a megjelent közel 300 tanító, igazgató, szak- felügyelő, napköziben dolgozó pedagógus. A program vázla­tait írásban is kézhez kapta mindenki. Zsolnai József hangoztatta, hogy a progra­mot csak olyan pedagógus taníthatja, akinek életeleme a tanítás, aki nyitott személyi­ség, pedagógiailag érzékeny, és a tanulókkal, szülőkkel egyaránt együttműködő veze­tési stílus jellemzi. A hallga­tóság érdeklődéssel fogadta az előadást. Délután mód nyílt a hét nevelési területtel összefüggő tizenhárom tantár­gyi „blokk" szekcióülésén a tantárgyakat tanító nevelők­kel való konzultációra. Múlt cs jövő Cegléden, a Kossuth Lajos Gimnázium patinás épületé­ben 130 általános iskolai, gimnáziumi és szakközépisko­lai felnőttoktatási tagozatve­zető gyűlt össze, hogy meg­hallgassa dr. Benő Kálmán­nak, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tudo­mányos főmunkatársának A felnőttoktatás néhány tanul­sága az elmúlt 40 évben című előadását, amely bemutatta a múltat, de sajnos, a jövő fel­adatairól már kevesebb szó esett. Viszont ezt a hiányt pótolták a korrerefátorok kis­előadásai, mert ezekből saját munkájuk gondjaira, sikerei­re ismerhettek a résztvevők, s módszerbeli ismereteiket is gyarapíthatták. A ceglédi ta­gozat anyagaiból nagyon jól összeállított kiállítást láthat­tak, s a konzultálásra is le­hetőség nyílt. Zsámbékon, a Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában került sor a tanácskozásra. A programot hangulatossá tette az iskola énekkarának műso­ra, s az előcsarnokban rende­zett gyermekrajz-kiállítás, amelyet néhány főiskolás munkája is kiegészített. A 230 pedagógus — nagy részük ta­nító — érdeklődéssel hallgat­ta dr. Tóth Albert főiskolai főigazgató beszámolóját az in­tézmény helyzetéről, lehetősé­geiről, terveiről. A pedagógus- és gyermek-interakcióról szó­ló előadást, amelyet Bódi Andrásné főigazgató-helyettes tartott, igen szüggesztíven, nagy tetszésnyilvánítás fo­gadta, amelyet,a vastaps is jelzett. Délután a szekciók­ban a tanító iskolai és moz­galmi munkájában kialakított és kialakítandó kapcsolatainak elemzésére került sor. Bár a legtöbb helyen véle­ménycserére, konzultálásra is mód nyílt, mégis úgy gondol­juk, hogy a jövőben ebben az irányban kell fejleszteni az eseménysorozatot. A tovább­képzések egyéb formáiban kell kialakítani, erősíteni pe­dagógusainknak azt az igé­nyét, hogy akarják és jól is éljenek a véleménynyilvání­tás lehetőségeivel. A pedagó­giai napok sikere ma két ol­dalról érezhető; a látogatott­ság mértékében, a tapasztalt érdeklődésben, valamint a tetszés- és köszönetnyilvání­tás hangjaiban. A harmadik terület, most még mérhetet­len, mert az előadások, szek­cióülések, konzultációk al­kalmával szerzett informá­ciók, ismeretek a nevelőmun­ka során realizálódnak majd. Bottlik István, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa Nyugdíjasok a televízióban Évekkel ezelőtt megalakult a vácdukai nyugdíjasklub, mely­nek tagjai igen szeretnek utazgatni, járni-kelni a megyében, az országban és határon túlra is. Rájöttek, hogy az emlékek jobban megmaradnak, ha csasztuskákban örökítik meg őket. Májusban a tv-ben szerepelnek. A kép az egyik próbán készült (Hancsovszki János felvétele) A mi dolgunk lenne... Egykori hősök sírja körül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom