Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-11 / 85. szám
Kitüntetettjeink arcképcsarnoka Egy teljes ember a csapatból A leendő portré kontúrjai már készen vannak bennem, amikor a monori öregek napközi otthonába indulok, hiszen Bihari Jánosnál, az otthon vezetőjét eddigi találkozásainkból többé-kevésbé ismerni vélem. A körvonalakat szeretném megtölteni színekkel, nem akármilyen apropóból: az április 4-e tiszteletére rendezett tanácsi házi ünnepségen Bihariné a Monor Községért emlékplakettet vehette át. Mindjárt a legelején azt hallom: — Azzal jöttem haza, hogy: na, lányok, hát megkaptuk. Mindenki nagyon örült, hiszen egymás után most már több öröm is ért bennünket: átköltözhettünk ebbe a gyönyörű épületbe, aztán nem sokkal utána a Minisztertanács Kiváló Munkáért kitüntetésében részesültünk, most pedig ez az elismerés... fgy, többesszámban, teljesen spontán természetességgel. Csak azért kell külön megmagyarázni, mert rákérdezek : — Az elismerést egy személy itt nem sajátíthatja ki magának. Ha több hetet velünk töltene, egyetértene aooar.. amit mi a kezdetektől tudunk: nálunk csapatmunka van. Bihariné épp túl van egy nehéz műtéten, beszélgetésünk másnapján újra a kórházba készül, hogy vállalja és végigülje a következőt. Elesett- ségnek, riadt szorongásnak nyoma sincs, ő a régi, energikus, határozott, egyszersmind végtelen melegséget árasztó asszony, aki a sajnálat dadogó szavait azzal vágja el: — Az ember, így ötven körül. már érezni kénytelen, hogy fizikailag egyre elhasználta bit» lesz. Amire eddig legyintett, azzal törődnie kell, gyakor.bb a találkozás orvossal, kórházzal. És máris témát váltunk. De megintcsak nem az egyes emberről esik szó. — ... szóval, 15 éve működik idősek napközi otthona Monoron. Húszas létszámmal kezdtük, de hamarosan már harminc főre kértünk engedélyt, és azóta is mindig több kis öreg tölti nálunk a napjait. Volt. hogy póthitelt kellett igényelnünk az élelmezéshez, de soha nem utasítottunk el senkit. Aki jött — annak szüksége van ránk. Üjabban bővült a munkánk a házi szociális gondozással is, amit legalább olyan szinten szeretnénk csinálni, mint a napközis gondozást. Kijárunk környezettanulmányokat készíteni Péteribe is, Monori-erdöre is. Ebben az eddigi ismeretek rendkívül sokat segítenek. Ezt úgy értse, hogy például a fél Monort olyan emberek népesítik be, akikró'I majdnem mindent tudok, mert vagy a „mieink” szomszédai, rokonai, le- és felmenő, vagy a le- és felmenők igen jó ismerősei... Mi itt sokat beszélgetünk, még Amerikába is elkalandozunk, ha oda kell feladni levelet, csomagot, hát hogyne lenne az ember tájékozott a családokban ... ? Beszélgetünk a kapcsolatokról: Bihariné szemlátomást még jobban kinyílik, amikor azt emlegeti, hogy „jók hozzánk mindenütt!” A monori cukrászüzem brigádja már éveli óta patronálja a napközit, minden ünnepen személyre szóló ajándékkal érkeznek, hallani kellett volna például húsvétkor azokat a boldog kiáltásokat; amikor az öregek kibontották a csomagókból a tortát a marcipánnyuszival. Ez a brigád évekkel ezelőtt megszervezett egy buszkirándulást, azóta is emlegetik, mint felejthetetlent és megismétel- hetetlent. Utóbbi jelző nem csak a folyton emlegetett csodáknak szól, hanem annak is, hogy tudják, bizony igen sokba kerülhetett. S bár azóta a Családi Iroda mikrobuszáva! megtettek ugyan rövidebb utakat. az főleg azért nem az igazi, mert aki a kis buszba nem fér be, kesereg, hogy lemaradt ... És beszélünk a jőtéri gyógyszertár brigádjáról, a rendelő- intézetétől, meg arról a monori kisiparosról, akt karácsonyra minden napközist ellátott kabáttal —. csak éppen a napközi vezetőjéről nem ejtünk szót. Mintha valóban mellékes lenne. Mintha nem töltene több mint másfél évtizede nagyobb időt az otthonban, mint a lakásában, ahol egyébként ugyancsak képes teljes ember lenni: férje, fia, lánya van, s velük él idős édesanyja, édesapja is. Merthogy ez is természetes. Meg persze a£ is, hogy — ha jól tudom, a körzetben egyetlenként — a monori napköziben kívánságra vásárolják be a reggelit és az uzsonnát, ami azt jelenti, hogy Bihariné is kerékpárra ül, bevásárol, cipel, majd nap mint nap külön könyvel, *mi plusz munka, de: — ... megéri, mert így sokkal változatosabban tudunk étkeztetni, és vigyázunk, hogy tejes dolgok is legyenek az ét rendben. Magától értetődő ezenkívül az-is, hogy F. bácsi a combnyaktörése után, amin! képes mankóval járni, minden áldott nap eljön, hiába ajánlják fel neki, hogy otthonába viszik a2 ebédet, mert itt érzi jól magát, mint ahogy P. bácsit is hozza a fia kocsival, minden reggel. És még most is emlegetik a „nagytermészetű” K. bácsit, aki elutazott a gyerekeihez, de már harmadnap verte az ablakot: — Házi néni, visszajöttem, nem tudok nélkületek élni! Bihari Jánosnénak nincs szakmai végzettsége. Nem pedagógus, nem pszichológus, nem egészségügyi szakember. Mármint papír szerint nem az. De ahogy teszi a dolgát, amit csinál, azt nem véletlenül fémjelzik az elismerések. Már becsuktam a jegyzettömbömet, már személyes a beszélgetésünk, amikor Bihariné elmesél egy történetet. Viszonylagos harcedzettségem ellenére is marokra fogja a torkomat valami, és úgy érzem magam, mint akit az elbeszélés tényei csattanósan és tapinthatóan orrbavágtak. Ahhoz, hogy Biharinét bemutassam, elég lenne ezt a történetet leírni, kérése ellenére azonban nem tehetem. Tudom, azt nem akarja, hogy embersége. együttérzése, az idős emberekkel kapcsolatos nehéz helyzetekben már szinte rutinos cselekvőkészsége piedesz- táira kerüljön. Pedig amíg mindez nem általános — addig nem is magától értetődő. Koblencz Zsuzsa így mondok köszönetét Nagy Lajosné gyömrői ismerősöm mondta el az alábbi érdekes történetet. — Férjemmel, amikor házasságot kötöttünk, bizony mi is ügy kezdtük, mint sok fiatal házas: éjjel-nappal dolgoztunk, hogy saját otthont teremthessünk. Sokéves munkával, no meg a rengeteg rokoni és munkatársi segítséggel építettük fel a Bimbó utcában saját elképzelésünk szerinti kétszoba-összkomfortos házunkat. Alig költöztünk be, amikor megszületett Tibor fiunk. A rengeteg munka mellett tanultam, közgazda- sági szakközépiskolában érettségiztem. Majd két év után született második gyermekünk, Gábor. Óriási erőfeszítésbe került, hogy a hármas feladatnak meg tudjak felelni: dolgozni, családanyának, feleségnek lenni és sokszor éjjeleken át tanulni. Igaz, a férjem nagyon szorgalmas, házias ember. A munkája mellett sokat segít a családi munkában is. Az ő rábeszélésére kezdtem egy magasabb fokú iskolát, a mérlegképes könyvelői tanfolyam elvégzését. Mint mondtam, dolgoztam otthon, a munkahelyemen, gyerekeket neveltem. Bizony sokszor Gyomráról Rákoskeresztúrig a buszon tanultam. így történt velem, hogy egy alkalommal, a maglódi buszmegállóban felejtettem az egész éves tanulásomhoz nélkülözhetetlen számviteli költséggazdálkodási jegyzeteket, feladatokat, tanulmányi könyvem és szakvizsgaeredményeimet. Elképzelhető elkeseredésem, mikor észrevettem hiányukat. Szaladgáltam fűhöz-fához, hiszen számomra olyan fontos jegyzetek, könyvek, egész évi tanulásom eszközei tűntek el. Kulturális program Ecsercn pénteken 10 órától nyitott ház, 17-től autóvezetői tanfolyam, 18-tól néptánc és számítástechnika, a könyvtárban 17-től „A nyugat költői” . címmel előadás a költészet napja alkalmából. Gyomron 11-től gyermektorna az óvodában, 15-től a batikszakkör foglalkozása az alkotóházban. 17-től karate, 18-tól ifjúsági klubfoglalkozás, 20-tól nosztalgiabál a II. Rákóczi Ferenc ifjúsági klub alapító tagjainak rendezésében. Az úttörő- házban 14.30-tól a bélyeggyűjtők foglalkozása. Maglódon a művelődési házban filmvetítés 16.30-tól és 18.30-tól: Nehéz fiúk. Mentién 15-től röplabdaedzés és gitársuli, 17-től pingpong, 18-tól a MAFAK szakkör összejövetele. Monoron a filmszínházban a filmmúzeumi napok keretében, 17-t"' Barátságos arcot kérek. )-tól és 20-tól: A legyőzhetem . n Vu- tang. Úriban 13—tói a pingpongszakkör foglalkozása, 17- től gyermekdiszkó felső tagozatosok részére. Két hétig semmi eredmény, már nagyon elkeseredtem, mikor lakásomra hozta egy ismerősöm. Elmondta: először Monorra vitte valaki, majd Gyömrőre és onnan került hozzá. Elképzelhető az örömöm. Remélem, az előkerült fontos iratok segítségével sikerül elvégeznem a mérlegképes könyvelői iskolát. Nem kell újabb egy évet tanulnom, fantasztikus erőfeszítéssel. Mindezt csak azért mondtam el, mert az ismeretlen, becsületes megtalálónak nem tudok más módon köszönetét mondani, s tudják meg, milyen nagy örömet szereztek egy dolgozó, kétgyermekes családanyának. Lejegyezte: Marczi Ferenc ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ^ XXVIII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1986. ÁPRILIS 11., PÉNTEK Megszépül az iskolaudvar Évfordulóhoz méltó összefogás Aligha van nagyobb öröm a tudósító számára, mint az, ha a közösség összefogása nyomán a település gazdagodásáról, a köz érdekeit szolgáló új létesítményekről adhat híradást. Különösen így van ez akkor, ha történetesen a település újabbkori fennállásának 200. évfordulója, s a nagy tavaszi sorsfordító események jubileumán kerül erre sor. 200 éves Y E C S É S Vecsésen, a Halmi telepen még március elején panaszolták a szülők a 4. számú iskola igazgatójának, hogy az iskolaudvar mély fekvése miatt a víz, a hóié hatglmas tócsákat képez, s bizony a gyerekek lábbelijét gyakran kellett, s kell cserélni, mert a víz, a sár tönkretette. Mások olyan panasszal keresték fel az iskolát, ha történetesen tornaterem nincs, legalább a tavasz közeledtére az udvaron legyen lehetőség a gyerekek mozgására. Tóth János igazgató vezetésével a tantestület a helyi tanács segítségét kérte, ami nem maradt el. Soron kívül, a tervezett összegen felül 100 ezer forint támogatást kapott a 4. számú iskola az udvar rendbehozatalára. Ez az ösz- szeg azonban kevés lett volna a több mint ezer négyzetméter betonozásához, aszfaltozásához. Mint sokszor máskor, most is igazolódott, hogy értelmes célok megvalósítására szívesen vállalkoznak az emberek, különösen akkor, ha saját gyerekeik, unokáik iskolai körülményeit javíthatják vele az amúgy is túlzsúfolt Halmi-telepi alma materben. Csányi Jánosné igazgatóhelyettes, Német József úttörőcsapat-vezető, az igazgató és az iskola szülői munkaközösségének nem kevés utánjárása nem volt eredménytelen. Vtecse* 200 1786-1986 .... Banándugók sorozatban El* titS A Betonútépítő Vállalat szocialista brigádjai elvállalták, hogy a Forma—1 pálya és számos iskolai sportkombinát létesítése során szerzett tapasztalatok felhasználásával sportolásra alkalmas aszfalt- burkolattal látják el az iskolaudvart. Csakhogy ehhez jelentős gépi és kézi előmunkálatokra volt előbb szükség. Az OGV vecsési gázüzeme John Deer markolóval, a Ferihegy Tsz billenő platós szállítójárművel jött segíteni, s elhordták 151 köbméter használhatatlan földet, a leendő szilárd burkolat helyéről. A Felsöbabádi Állami Gazdaság 140 köbméter sódert biztosít a járdák és a szilárd burkolatú udvar alapozásához. A Vízép szocialista brigádjai az iskola körüli árkokhoz acéllemezből hengerellettek útátereszeket és a betonozáshoz könnyen kiemelhető zsalukat készítettek. A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a kerítés menti árkokat markológéppel mélyítette. A MÁV 50 köbméter kőzúzalékot adott az alépítmény elkészítéséhez. Ez a felsorolás már önmagában jelzi, hogy példás ösz- szeíogás alakult ki. A kép azonhan csak akkor lesz teljes, ha elmondjuk, hogy a nagyközségi tanács költségvetési üzeme által készített tervrajzok realizálásához az ünnepi hétvégén az szmk mozgósítására 32 szülő és 23 felső tagozatos áldozta szabadidejét az iskolaudvar szépítésére, járdabetonozásra. Erős Istvánná a márciusi szülői értekezleten mondta, ha megéri, hogy az udvar szilárd burkolatot kapjon, az egész családdal jön segíteni. Becsületére legyen mondva, állta* a szavát, s a két szülő mellett a két gyerek is ott volt a közös megmozduláson, amelynek eredményeként mintegy 150 méter árkot tisztítottak ki a szülők, elkészült 25 méter járda, s az udvart is olyan állapotba. hozták, hogy kezdődhet a kavicságy- készités. Hamar elfogyott a négy láda hűsítő és a Pusztai lmréné szmk-tag által készített diós sütemény, de a munkának meg is volt az eredménye. Csányi Jánosné és Tóth János mondták el munka közben, hogy az anyagok előteremtésével, szállításával, a gépi és kézi erővel végzett munkával a Halmi-telepi iskola udvarára és környékére csaknem egymillió forint értékű társadalmi munkát fordít az újratelepítés 200. évfordulójára készülő nagyközség. Ígéretet kaptak a Mavad szocialista brigádjaitól, hogy miután a járdák és az udvar elnyeri végleges formáját, az ismeretlen személyek által vandál módon letépett kerítéselemeket is pótolják. Tóth János igazgató mondta az ásó, lapátoló szülőknek, hogy ilyen nagy létszámú s aktív segítségre nem számított a tantestület. Ha a segíteni akarás a szülők részéről ilyen marad, valószínűleg május elsejére birtokba vehetik a gj^e- rekek a sportolásra is alkalmas udvart. S ha valami rendkívüli dolog nem jön közbe, a VII. ötéves terv utolsó két évében a még szabadon maradó udvarrészeken felépül az, iskola új tornaterme és napközi otthona. Erre pedig azért is nagv szükség lesz, mert a főváros határától alig pár száz méterre a tanyaközponti iskolakörülményeket konzerváló napközi otthon is működik. Remélhetőleg már nem sokáig. Orosz Károly Batyusbál Nyugdíjasoknak A vasutasok szakszervezetének monori nyugdíjascsoport- ja április 21-én, hétfőn délután 3 órai kezdettel tartja beszámoló taggyűlését a Monori Állami Gazdaság (Ady Endre u. 62. szám) kultúrtermében, ' ahol időszerű kérdésekről tart beszámolót a vezetőség. Utána kultúrműsor és batyusbál lesz. Szeretettel hívnak és várnak minden érdeklődőt. ÜGYELET Évente mintegy 600 ezer darab úgynevezett műszerdugót, vagy ahogy közismert nevén ismerjük: banándugót gyártanak a maglódi Vas- és Fémipari Kisszövetkezetben. Lichter György- né — képünkön — az apró gyártmányokra vágja a menetet. (Hancsovszki János felvétele) Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.), Maglódon és Ecseren: dr. Körmendi Csaba (Maglód), Monoron, Monori-erdőn, Vasadon, Csévharaszton és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mentién: központi ügyelet (Sülysáp, Losonci u. 1., telefon: Sülysáp, 50.), Üllőn: dr. Végh Sándor, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet: szombaton reggel 7 órától 13 óráig Monoron, a szakorvosi rendelőben; a vecsési és üllői betegeket 8-tól 14 óráig a vecsési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig: Budapesten, a VIII. kerületben, Szentkirályi utcai szakrendelőben. Állatorvosi ügyelet: dr. Csajbók Ferenc Monor, Kistói u. 12. Beteg állatok bejelentése reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. Köszönetünket felezzük ki mindazoknak, akik szeretett feleségem és édesanyám, Iloncz Dezsőné temetésén Monoron részt vettek, fájdalmunkat a kegyelet virágaival enyhíteni igyekeztek és részvétüket fejezték ki. Gyászoló családja. ISSN 0133—a6 51 (Monori Hírlap)
