Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

Kitüntetettjeink arcképcsarnoka Egy teljes ember a csapatból A leendő portré kontúrjai már készen vannak ben­nem, amikor a monori öregek napközi otthonába indu­lok, hiszen Bihari Jánosnál, az otthon vezetőjét eddi­gi találkozásainkból többé-kevésbé ismerni vélem. A körvonalakat szeretném megtölteni színekkel, nem akármilyen apropóból: az április 4-e tiszteletére rende­zett tanácsi házi ünnepségen Bihariné a Monor Közsé­gért emlékplakettet vehette át. Mindjárt a legelején azt hallom: — Azzal jöttem haza, hogy: na, lányok, hát meg­kaptuk. Mindenki nagyon örült, hiszen egymás után most már több öröm is ért bennünket: átköltözhettünk ebbe a gyönyörű épületbe, aztán nem sokkal utána a Minisztertanács Kiváló Munkáért kitüntetésében része­sültünk, most pedig ez az elismerés... fgy, többesszámban, telje­sen spontán természetesség­gel. Csak azért kell külön megmagyarázni, mert rákér­dezek : — Az elismerést egy személy itt nem sajátíthatja ki magá­nak. Ha több hetet velünk töl­tene, egyetértene aooar.. amit mi a kezdetektől tudunk: ná­lunk csapatmunka van. Bihariné épp túl van egy nehéz műtéten, beszélgetésünk másnapján újra a kórházba készül, hogy vállalja és vé­gigülje a következőt. Elesett- ségnek, riadt szorongásnak nyoma sincs, ő a régi, ener­gikus, határozott, egyszersmind végtelen melegséget árasztó asszony, aki a sajnálat dadogó szavait azzal vágja el: — Az ember, így ötven kö­rül. már érezni kénytelen, hogy fizikailag egyre elhasználta bit» lesz. Amire eddig legyintett, azzal törődnie kell, gyakor.bb a találkozás orvossal, kórház­zal. És máris témát váltunk. De megintcsak nem az egyes em­berről esik szó. — ... szóval, 15 éve műkö­dik idősek napközi otthona Monoron. Húszas létszámmal kezdtük, de hamarosan már harminc főre kértünk enge­délyt, és azóta is mindig több kis öreg tölti nálunk a nap­jait. Volt. hogy póthitelt kel­lett igényelnünk az élelmezés­hez, de soha nem utasítottunk el senkit. Aki jött — annak szüksége van ránk. Üjabban bővült a munkánk a házi szo­ciális gondozással is, amit leg­alább olyan szinten szeretnénk csinálni, mint a napközis gon­dozást. Kijárunk környezettanulmá­nyokat készíteni Péteribe is, Monori-erdöre is. Ebben az eddigi ismeretek rendkívül so­kat segítenek. Ezt úgy értse, hogy például a fél Monort olyan emberek népesítik be, akikró'I majdnem mindent tu­dok, mert vagy a „mieink” szomszédai, rokonai, le- és fel­menő, vagy a le- és felmenők igen jó ismerősei... Mi itt so­kat beszélgetünk, még Ameri­kába is elkalandozunk, ha oda kell feladni levelet, csomagot, hát hogyne lenne az ember tá­jékozott a családokban ... ? Beszélgetünk a kapcsolatok­ról: Bihariné szemlátomást még jobban kinyílik, amikor azt emlegeti, hogy „jók hoz­zánk mindenütt!” A monori cukrászüzem brigádja már éveli óta patronálja a napkö­zit, minden ünnepen személy­re szóló ajándékkal érkeznek, hallani kellett volna például húsvétkor azokat a boldog kiáltásokat; amikor az öregek kibontották a csomagókból a tortát a marcipánnyuszival. Ez a brigád évekkel ezelőtt megszervezett egy buszkirán­dulást, azóta is emlegetik, mint felejthetetlent és megismétel- hetetlent. Utóbbi jelző nem csak a folyton emlegetett cso­dáknak szól, hanem annak is, hogy tudják, bizony igen sok­ba kerülhetett. S bár azóta a Családi Iroda mikrobuszáva! megtettek ugyan rövidebb uta­kat. az főleg azért nem az igazi, mert aki a kis buszba nem fér be, kesereg, hogy le­maradt ... És beszélünk a jőtéri gyógy­szertár brigádjáról, a rendelő- intézetétől, meg arról a mo­nori kisiparosról, akt kará­csonyra minden napközist el­látott kabáttal —. csak éppen a napközi vezetőjéről nem ej­tünk szót. Mintha valóban mellékes lenne. Mintha nem töltene több mint másfél év­tizede nagyobb időt az ott­honban, mint a lakásában, ahol egyébként ugyancsak ké­pes teljes ember lenni: férje, fia, lánya van, s velük él idős édesanyja, édesapja is. Merthogy ez is természetes. Meg persze a£ is, hogy — ha jól tudom, a körzetben egyet­lenként — a monori napközi­ben kívánságra vásárolják be a reggelit és az uzsonnát, ami azt jelenti, hogy Bihariné is kerékpárra ül, bevásárol, ci­pel, majd nap mint nap kü­lön könyvel, *mi plusz mun­ka, de: — ... megéri, mert így sok­kal változatosabban tudunk étkeztetni, és vigyázunk, hogy tejes dolgok is legyenek az ét rendben. Magától értetődő ezenkívül az-is, hogy F. bácsi a combnyaktörése után, amin! képes mankóval járni, min­den áldott nap eljön, hiába ajánlják fel neki, hogy ottho­nába viszik a2 ebédet, mert itt érzi jól magát, mint ahogy P. bácsit is hozza a fia kocsi­val, minden reggel. És még most is emlegetik a „nagy­természetű” K. bácsit, aki el­utazott a gyerekeihez, de már harmadnap verte az ablakot: — Házi néni, visszajöttem, nem tudok nélkületek élni! Bihari Jánosnénak nincs szakmai végzettsége. Nem pe­dagógus, nem pszichológus, nem egészségügyi szakember. Mármint papír szerint nem az. De ahogy teszi a dolgát, amit csinál, azt nem véletlenül fémjelzik az elismerések. Már becsuktam a jegyzet­tömbömet, már személyes a beszélgetésünk, amikor Biha­riné elmesél egy történetet. Viszonylagos harcedzettségem ellenére is marokra fogja a torkomat valami, és úgy ér­zem magam, mint akit az el­beszélés tényei csattanósan és tapinthatóan orrbavágtak. Ah­hoz, hogy Biharinét bemutas­sam, elég lenne ezt a történe­tet leírni, kérése ellenére azonban nem tehetem. Tudom, azt nem akarja, hogy ember­sége. együttérzése, az idős em­berekkel kapcsolatos nehéz helyzetekben már szinte ruti­nos cselekvőkészsége piedesz- táira kerüljön. Pedig amíg mindez nem általános — ad­dig nem is magától értetődő. Koblencz Zsuzsa így mondok köszönetét Nagy Lajosné gyömrői isme­rősöm mondta el az alábbi érdekes történetet. — Férjemmel, amikor há­zasságot kötöttünk, bizony mi is ügy kezdtük, mint sok fia­tal házas: éjjel-nappal dolgoz­tunk, hogy saját otthont te­remthessünk. Sokéves munká­val, no meg a rengeteg rokoni és munkatársi segítséggel épí­tettük fel a Bimbó utcában saját elképzelésünk szerinti kétszoba-összkomfortos há­zunkat. Alig költöztünk be, amikor megszületett Tibor fiunk. A rengeteg munka mellett tanultam, közgazda- sági szakközépiskolában érett­ségiztem. Majd két év után született második gyermekünk, Gábor. Óriási erőfeszítésbe került, hogy a hármas feladatnak meg tudjak felelni: dolgozni, családanyának, feleségnek len­ni és sokszor éjjeleken át ta­nulni. Igaz, a férjem nagyon szorgalmas, házias ember. A munkája mellett sokat segít a családi munkában is. Az ő rábeszélésére kezdtem egy ma­gasabb fokú iskolát, a mérleg­képes könyvelői tanfolyam el­végzését. Mint mondtam, dol­goztam otthon, a munkahelye­men, gyerekeket neveltem. Bi­zony sokszor Gyomráról Rá­koskeresztúrig a buszon ta­nultam. így történt velem, hogy egy alkalommal, a maglódi busz­megállóban felejtettem az egész éves tanulásomhoz nél­külözhetetlen számviteli költ­séggazdálkodási jegyzeteket, feladatokat, tanulmányi köny­vem és szakvizsgaeredményei­met. Elképzelhető elkeseredé­sem, mikor észrevettem hiá­nyukat. Szaladgáltam fűhöz-fához, hiszen számomra olyan fontos jegyzetek, könyvek, egész évi tanulásom eszközei tűntek el. Kulturális program Ecsercn pénteken 10 órától nyitott ház, 17-től autóvezetői tanfolyam, 18-tól néptánc és számítástechnika, a könyvtár­ban 17-től „A nyugat költői” . címmel előadás a költészet napja alkalmából. Gyomron 11-től gyermektorna az óvo­dában, 15-től a batikszakkör foglalkozása az alkotóházban. 17-től karate, 18-tól ifjúsági klubfoglalkozás, 20-tól nosz­talgiabál a II. Rákóczi Ferenc ifjúsági klub alapító tagjai­nak rendezésében. Az úttörő- házban 14.30-tól a bélyeggyűj­tők foglalkozása. Maglódon a művelődési házban filmvetítés 16.30-tól és 18.30-tól: Nehéz fiúk. Mentién 15-től röplabda­edzés és gitársuli, 17-től ping­pong, 18-tól a MAFAK szak­kör összejövetele. Monoron a filmszínházban a filmmúzeumi napok keretében, 17-t"' Ba­rátságos arcot kérek. )-tól és 20-tól: A legyőzhetem . n Vu- tang. Úriban 13—tói a ping­pongszakkör foglalkozása, 17- től gyermekdiszkó felső tago­zatosok részére. Két hétig semmi eredmény, már nagyon elkeseredtem, mi­kor lakásomra hozta egy is­merősöm. Elmondta: először Monorra vitte valaki, majd Gyömrőre és onnan került hozzá. Elképzelhető az örö­möm. Remélem, az előkerült fon­tos iratok segítségével sikerül elvégeznem a mérlegképes könyvelői iskolát. Nem kell újabb egy évet tanulnom, fan­tasztikus erőfeszítéssel. Mindezt csak azért mond­tam el, mert az ismeretlen, becsületes megtalálónak nem tudok más módon köszönetét mondani, s tudják meg, mi­lyen nagy örömet szereztek egy dolgozó, kétgyermekes családanyának. Lejegyezte: Marczi Ferenc ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ^ XXVIII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1986. ÁPRILIS 11., PÉNTEK Megszépül az iskolaudvar Évfordulóhoz méltó összefogás Aligha van nagyobb öröm a tudósító számára, mint az, ha a közösség összefogása nyo­mán a település gazdagodásá­ról, a köz érdekeit szolgáló új létesítményekről adhat hír­adást. Különösen így van ez akkor, ha történetesen a te­lepülés újabbkori fennállásá­nak 200. évfordulója, s a nagy tavaszi sorsfordító események jubileumán kerül erre sor. 200 éves Y E C S É S Vecsésen, a Halmi telepen még március elején panaszol­ták a szülők a 4. számú iskola igazgatójának, hogy az iskola­udvar mély fekvése miatt a víz, a hóié hatglmas tócsákat képez, s bizony a gyerekek lábbelijét gyakran kellett, s kell cserélni, mert a víz, a sár tönkretette. Mások olyan pa­nasszal keresték fel az iskolát, ha történetesen tornaterem nincs, legalább a tavasz köze­ledtére az udvaron legyen le­hetőség a gyerekek mozgására. Tóth János igazgató vezeté­sével a tantestület a helyi ta­nács segítségét kérte, ami nem maradt el. Soron kívül, a ter­vezett összegen felül 100 ezer forint támogatást kapott a 4. számú iskola az udvar rendbehozatalára. Ez az ösz- szeg azonban kevés lett volna a több mint ezer négyzetmé­ter betonozásához, aszfaltozá­sához. Mint sokszor máskor, most is igazolódott, hogy ér­telmes célok megvalósítására szívesen vállalkoznak az em­berek, különösen akkor, ha saját gyerekeik, unokáik isko­lai körülményeit javíthatják vele az amúgy is túlzsúfolt Halmi-telepi alma materben. Csányi Jánosné igazgatóhe­lyettes, Német József úttörő­csapat-vezető, az igazgató és az iskola szülői munkaközös­ségének nem kevés utánjárása nem volt eredménytelen. Vtecse* 200 1786-1986 .... Banándugók sorozatban El* titS A Betonútépítő Vállalat szo­cialista brigádjai elvállalták, hogy a Forma—1 pálya és számos iskolai sportkombinát létesítése során szerzett ta­pasztalatok felhasználásával sportolásra alkalmas aszfalt- burkolattal látják el az isko­laudvart. Csakhogy ehhez jelentős gépi és kézi előmunkálatokra volt előbb szükség. Az OGV vecsési gázüzeme John Deer markolóval, a Ferihegy Tsz billenő platós szállítójárművel jött segíteni, s elhordták 151 köbméter használhatatlan föl­det, a leendő szilárd burkolat helyéről. A Felsöbabádi Álla­mi Gazdaság 140 köbméter só­dert biztosít a járdák és a szi­lárd burkolatú udvar alapozá­sához. A Vízép szocialista brigád­jai az iskola körüli árkokhoz acéllemezből hengerellettek útátereszeket és a betonozás­hoz könnyen kiemelhető zsa­lukat készítettek. A Pest Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat a kerítés menti árkokat markológéppel mélyítette. A MÁV 50 köbméter kőzúza­lékot adott az alépítmény el­készítéséhez. Ez a felsorolás már önma­gában jelzi, hogy példás ösz- szeíogás alakult ki. A kép azonhan csak akkor lesz tel­jes, ha elmondjuk, hogy a nagyközségi tanács költségve­tési üzeme által készített terv­rajzok realizálásához az ün­nepi hétvégén az szmk moz­gósítására 32 szülő és 23 fel­ső tagozatos áldozta szabad­idejét az iskolaudvar szépíté­sére, járdabetonozásra. Erős Istvánná a márciusi szülői ér­tekezleten mondta, ha megéri, hogy az udvar szilárd burko­latot kapjon, az egész csa­láddal jön segíteni. Becsületére legyen mondva, állta* a szavát, s a két szülő mellett a két gyerek is ott volt a közös megmozduláson, amelynek eredményeként mintegy 150 méter árkot tisz­títottak ki a szülők, elkészült 25 méter járda, s az udvart is olyan állapotba. hozták, hogy kezdődhet a kavicságy- készités. Hamar elfogyott a négy láda hűsítő és a Pusztai lmréné szmk-tag által készí­tett diós sütemény, de a mun­kának meg is volt az ered­ménye. Csányi Jánosné és Tóth Já­nos mondták el munka köz­ben, hogy az anyagok előte­remtésével, szállításával, a gépi és kézi erővel végzett munkával a Halmi-telepi is­kola udvarára és környékére csaknem egymillió forint ér­tékű társadalmi munkát for­dít az újratelepítés 200. évfor­dulójára készülő nagyközség. Ígéretet kaptak a Mavad szocialista brigádjaitól, hogy miután a járdák és az udvar elnyeri végleges formáját, az ismeretlen személyek által vandál módon letépett kerí­téselemeket is pótolják. Tóth János igazgató mondta az ásó, lapátoló szülőknek, hogy ilyen nagy létszámú s aktív segítségre nem számított a tantestület. Ha a segíteni akarás a szülők részéről ilyen marad, valószínűleg május el­sejére birtokba vehetik a gj^e- rekek a sportolásra is alkal­mas udvart. S ha valami rendkívüli dolog nem jön köz­be, a VII. ötéves terv utolsó két évében a még szabadon maradó udvarrészeken fel­épül az, iskola új tornaterme és napközi otthona. Erre pedig azért is nagv szükség lesz, mert a főváros határától alig pár száz méterre a tanyaközponti iskolakörül­ményeket konzerváló napközi otthon is működik. Remélhe­tőleg már nem sokáig. Orosz Károly Batyusbál Nyugdíjasoknak A vasutasok szakszervezeté­nek monori nyugdíjascsoport- ja április 21-én, hétfőn dél­után 3 órai kezdettel tartja beszámoló taggyűlését a Mo­nori Állami Gazdaság (Ady Endre u. 62. szám) kultúrter­mében, ' ahol időszerű kérdé­sekről tart beszámolót a ve­zetőség. Utána kultúrműsor és batyusbál lesz. Szeretettel hívnak és vár­nak minden érdeklődőt. ÜGYELET Évente mintegy 600 ezer darab úgynevezett műszerdugót, vagy ahogy közismert nevén ismerjük: banándugót gyártanak a maglódi Vas- és Fémipari Kisszövetkezetben. Lichter György- né — képünkön — az apró gyártmányokra vágja a mene­tet. (Hancsovszki János felvétele) Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj­csy-Zs. u. 3.), Gyomron: köz­ponti ügyelet (Steinmetz kapi­tány u. 62., telefon: 70.), Mag­lódon és Ecseren: dr. Kör­mendi Csaba (Maglód), Mo­noron, Monori-erdőn, Vasa­don, Csévharaszton és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono­ron, a rendelőintézetben), Pi­lisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mentién: központi ügyelet (Sülysáp, Losonci u. 1., tele­fon: Sülysáp, 50.), Üllőn: dr. Végh Sándor, Vecsésen: köz­ponti ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7 órától 13 óráig Monoron, a szakorvosi rende­lőben; a vecsési és üllői bete­geket 8-tól 14 óráig a vecsési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig: Budapesten, a VIII. kerületben, Szentkirályi utcai szakrendelőben. Állatorvosi ügyelet: dr. Csajbók Ferenc Monor, Kistói u. 12. Beteg állatok bejelentése reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állat­orvos címén. Köszönetünket felezzük ki mind­azoknak, akik szeretett feleségem és édesanyám, Iloncz Dezsőné te­metésén Monoron részt vettek, fájdalmunkat a kegyelet virágai­val enyhíteni igyekeztek és rész­vétüket fejezték ki. Gyászoló csa­ládja. ISSN 0133—a6 51 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom