Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

Toßu.. PEST MEGYEI VILfiG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 85. SZÄM Ára: 1,80 forint 1986. Április 11., péntek MA:--------------------------------------------------­A tsz-elnök sem mindig akarja (3. oldal) Rádió- és tele víziómüsor a jövő hétre (5—6. oldal) A rendőrség kérése (mozaik­képpel — 8. oldal) Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási • Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­ki ülésén jóváhagyólag tudo­másul vette a gazdasági bi­zottság elnökének jelentését a KGST-tagországok 1984. évi felső szintű gazdasági érte­kezletén és a KGST XXXVIII. rendkívüli ülésszakán hozott határozatok hazai végrehajtá­sának menetéről és tapaszta­latairól. A kormány áttekintette az MSZMP XIII. kongresszusa és felszabadulásunk 40. év­fordulója tiszteletére folyta­tott szocialista munkaverseny eredményeit. A Miniszterta­nács a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával közösen határozatot hozott a hatáskö­rébe tartozó kitüntetésekről és javaslatot tett az Elnöki Ta­nácsnak egyes magas elisme­rések adományozására. A kormány tájékoztatást kapott a tavaszi mezőgazda- sági munkák helyzetéről, és jóváhagyólag tudomásul vet­te a mezőgazdasági termelés ösztönzésére tett intézkedése­ket. A Minisztertanács felhívta a kormány tagjait és az érin­tett országos hatáskörű szer­vek vezetőit, hogy vizsgálják meg az Országgyűlés márciu­si ülésszakán elhangzott kép­viselői javaslatok megvalósí­tásának lehetőségét, s arról tájékoztassák áz Országgyűlés elnökét, valamint az érdekelt képviselőket. Amerikai atomrobbanfás Washington veszedelmes tette Föld alatti atomrobbantást hajtottak végre csütörtökön a nevadai kísérleti telepen — je­lentette be a washingtoni ener­giaügyi minisztérium. A rob­banás ereje — hivatalos köz­LEHET LICITÁLNI lés szerint — húsz kilotonná- nál kisebb volt. A kísérletet eredetileg kedden akarták végrehajtani. Aligha minősíthető „újabb rutinkísérletnek” az április 10-i nevadai amerikai atom­robbantás — írja Vlagyimir Bogacsov, a TASZSZ katonai szemleírója. A szovjet katonai szakértő a nevadai atomrob­bantásra szinte percek múlva reagáló kommentárját így foly­tatja: az Egyesült Államok ép­pen akkor hajtotta végre újabb atomfegyver-kísérletét, amikor a Szovjetunió már több mint nyolc hónapja tart­ja magát az összes atomrob­bantásra kimondott morató­riumához, s amikor Moszkva bejelentette, hogy ezt a mora­tóriumot március 31-e után is hajlandó betartani, egészen az első amerikai atomkísérletig. A nevadai robbantás — az­után, hogy a Fehér ifáz visz- szautasította az összes kísér­let teljes beszüntetésének meg­vitatását célzó csúcstalálkozót, csakis úgy értékelhető, hogy az Egyesült Államok átlépte az „atomrubikont”, s ez — a tör­ténelmi precedenstől eltérőleg — nem a jelenlegi amerikai kormányzat határozottságáról, hanem inkább erkölcsi és po­litikai gyengeségéről tanúsko­dik. Azt mutatja, hogy a Fe­hér Ház a fegyverkezés meg­fékezése érdekében az utóbbi öt esztendőben nem volt haj­landó az első lépés megtételé­re — állapítja meg a kommen­tár. Az új amerikai robbantás arra vall, hogy' a kormányzat a tavaly novemberi csúcstalál­kozó után aláírt közös nyilat­kozat ellenére, továbbra is a katonai fölény megszerzésének ábrándját kergeti. A nevadai kísérlet tehát megkérdőjelezi a jelenlegi amerikai kormány­zat tárgyalópartneri megbíz­hatóságát Washington ezzel a veszedel­mes és destabilizáló lépésével csupán azt mutatta meg, hogy cinikusan semmibe veszi mind az amerikai, mind pedig vala­mennyi más nép létérdekeit. A nevadai robbantás egy újabb szakaszra tesz pontot az atomfegyver-kísérletek általá­nos és teljes betiltásáért folyó harcban. Ez azonban nem je­lenti ennek a harcnak a végét. A tét ugyanis rendkívül nagy. Nem csupán az atomfegyver­kísérletek beszüntetéséről, vagv az atomháború elhárítá­sáról, hanem az emberiség túl­éléséről van szó — fejeződik be a TASZSZ hírmagyarázata. Katonai vezetői értekezlet Felelősséggel és elkötelezetten Kádár János felszólalt a tanácskozáson Kádár János megérkezik a Honvédelmi Minisztériumba, mel­lette Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter A Magyar Néphadsereg ve­zető állományának részvételé­vel csütörtökön értekezletet tartottak a Honvédelmi Mi­nisztériumban. A tanácskozá­son részt vett és felszólalt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára. Jelen volt Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetője, valamint Nyikolaj Szilcsenko vezérez­redes, a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erői főparancsnokának ma­gyarországi képviselője. Az értekezleten Kárpáti Fe­renc vezérezredes, honvédel­mi miniszter összegezte azo­kat az eredményeket, amelye­ket a Magyar Néphadsereg az elmúlt öt évben a hadsereg fejlesztésében, felkészítésében elért. Hangsúlyozta, hogy néphadseregünk a Varsói Szerződés tagállamainak had­seregeivel együttműködve ké­pes és kész hazánk szocialis­ta vívmányainak védelmére. A miniszter hangoztatta, hogy az emberiség történeté­nek mai, sorsdöntő időszaká­ban a Magyar Néphadsereg katonáinak legfontosabb fel­adata: harci készenlétük ma­gas szinten tartása. Az MSZMP XIII. kongresz- szusa határozatában megfo­galmazott célokkal összefüg­gésben szólt a miniszter a néphadsereg további fejlődé­sét. fejlesztését meghatározó körülményekről, s mindazok­ról a feladatokról, amelyek az elkövetkezendő években a harckészültség magas szinten tartása érdekében néphadse­regünk előtt állnak. Szólt a hivatásos állomány helyzeté­ről, társadalmi megbecsülé­séről, élet- és munkakörül­ményeiről, a katonai pályára irányítás és pályán tartás fontosságáról, a katonai tan­intézetekben folyó oktató- és nevelőmunkáról. Beszélt ar­Iparpolitikai tanácskozás Gyorsítani a fejlődést Csütörtökön az Ipari Minisz­tériumban kibővített ülést tar­tott a minisztérium mellett ta­nácsadó testületként működő iparpolitikai tanács. Csikós-Nagy Bélának, a ta­nács ügyvezető elnökének megnyitója után Kapolyi Lász­ló miniszter: tájékoztatta a résztvevőket az ipari ágazatok idei feladatairól, hangsúlyoz­va a műszaki-tudományos fej­lődés gyorsításának fontossá­gát. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is. Felszólalt to­vábbá Nyitrai Ferencné ál­lamtitkár, a Központi Statisz­tikai Hivatal elnöke, Beck Ta­más, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és több válla­lati vezető. ról, hogy a néphadsereg to­vábbra is fontos feladatának tartja az ifjúság szocialista szellemű nevelésében való részvételét, amelyben az ed­digieknél is jobban együtt kíván működni a megújuló Kommunista Ifjúsági Szövet­séggel. Kárpáti Ferenc előadói be­széde után felszólalások követ­keztek. Ezek során szót kért Kádár János, a párt főtitkára. Üdvözölte a Honvédelmi Minisztérium vezetői értekez­letének résztvevőit, fontos ese­ménynek minősítette a tanács­kozást, mert öt esztendő mun­kájáról, tapasztalatairól készí­tenek felelős számvetést, s ki­jelölik a további feladatokat. Átadva az MSZMP KB üdvöz­letét, elismeréssel szólt a Ma­gyar Néphadseregről, azokról az eredményekről, amelyeket helytállással, áldozatos mun­kával a legutóbbi években a fejlesztésben, a felkészítésben, az ifjúság nevelésében elértek. Külön kiemelte, hogy a Ma­gyar Néphadsereg a Varsói Szerződés fegyveres erőinek felkészült, megbízható tagja; a katonákat, tiszthelyetteseket, tiszteket, főtiszteket, táborno­kokat a magas fokú szakmai tudás és elismerésre méltó po­litikai elkötelezettség jellemzi. Elismerés illeti a hadseregben dolgozó kommunistákat és pártszervezeteket, a KISZ szervezeteit és tagjait, mert példamutatóan élnek és dol­goznak. Kádár János kiemelten szólt az elmúlt több mint fél évti­zedről. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP XII. kongresszusa an­nak idején nehéz külső és bel­ső körülmények között határo­zott az elvégzendő munkáról. Az elmúlt évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy helyes volt a program, a feladatok meg­határozása. Sikerült az egyen­súlyi helyzetet javítani, a fize­tőképességet megőrizni, szocia­lista vívmányainkat megvéde­ni. Társadalmunk ezt nagyra értékeli. Időszerű belpolitikai kérdé­sekről szólva hangsúlyozta: egy esztendővel a párt XIII. kongresszusa után megállapít­ható, hogy a párt világos és reális programját az egész nép támogatja. Most minden erőt a feladatok megoldására kell összpontosítani. Belpolitikai helyzetünk ki­egyensúlyozott és szilárd. Gaz­dasági gondjaink csökkentése rajtunk múlik. Csak a jobb és a fegyelmezettebb munka eredményeként számolhatjuk fel azokat a kedvezőtlen jelen­ségeket, amelyek az 1985-ös esztendőben és az idei év el­ső három hónapjában tapasz­talhatók voltak. Emlékeztetett arra, hogy a magasabb igénye­ket csak hatékonyabb terme­léssel lehet kielégíteni. Azt már jól megtanultuk — mon­dotta —, hogy a javakat mi­ként osszuk el, de azt még ke­vésbé, hogy azokat miként ál­lítsuk elő. Pedig előbb meg kell termelni a szükséges ja­vakat, s csak azután lehet dön­teni az elosztásukról, s bármi­lyen vitát vagy eszmecserét folytatni felhasználásukról. A nemzetközei politika idő­szerű kérdései között arról beszélt Kádár János, hogy változatlanul a feszültség a jellemző. A Varsói Szerződés tagállamainak, így* a Magyar Népköztársaságnak is az a célja, hogy a feszültség csök­kenjen, s a társadalmi hala­dás ügyét sikerüljön előmoz­dítani. Ennek — a szocialista országok szerint — az egyet­len járható útja a békés egy­más mellett élés politikája, az aktív nemzetközi tevékeny­ség. Mi azt valljuk — mondta a párt főtitkára —, hogy a társadalmi - rendszerek harcá­nak békés úton kell eldőlnie. Amikor azt mondjuk, hogy egyenlő biztonság, akkor ezen azt értjük, hogy a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés nem törekszik erőfölényre, mi a leszerelés hívei vagyunk. De világosan látni kell. hogy az Amerikai Egyesült Államok, a NATO erőfölényre törekszik. Ezt viszont nem engedhetjük meg. Ez az egész emberiség érdeke is. Ebben a szellem­ben készülünk a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének soron következő budapesti ülésére. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresz- szusáról szólva kiemelte an­nak nagy nemzetközi jelentő­ségét. Ez a kongresszus — mondotta — a Szovjetunió békepolitikáját megerősítette. Az SZKP törekvései egybees­nek a mi pártunk törekvései­vel. A kongresszus céljait, a szovjet elvtársak erőfeszíté­seit teljes mértékben támo­gatjuk és üdvözöljük. Az SZKP XXVII. kong­resszusa nemcsak a szovjet fejlődés mozdonya, hanem az összes szocialista országé — mondta Kádár János, majd a magyar—szovjet viszonyt mél­tatva hangsúlyozta, hogy az szilárd, felhőtlen, az élet minden területén egyre tar­talmasabbá válik. Barátsá­gunk erősítésének, együttmű­ködésünk fejlesztésének ki­emelkedő eseménye lesz, ami­kor Mihail Gorbacsov elvtár­sat, az SZKP KB főtitkárát népünk vendégeként a közel­jövőben hazánkban üdvözöl­hetjük. Kádár János végezetül szólt azokról a feladatokról, ame­lyek békénk, szocialista vív­mányaink védelmében, a if­júság nevelésében, a szocia­lista építőmunka segítésében a Magyar Néphadseregre várnak. Hangsúlyozta: a Köz­ponti Bizottság elvárja a had­sereg kommunistáitól, párt- szervezeteitől, KlSZ-szerveze- teitől, hogy példamutató helytállással, élenjáró munká­val segítsék a feladatok meg­oldását. A Központi Bizottság és a magyar vezető testületek ne­vében kijelenthetem —mond­ta az MSZMP főtitkára —, hogy teljes bizalom övezi a Honvédelmi Minisztérium ve­zetőit, a néphadsereg parancs­noki karát. A párt, a kor­mány, a nép, az egész társa­dalom bízik a hadseregben. Kádár János befejezésül to­vábbi sikereket, eredményes munkát kívánt. F él évtizede már, hogy az éttermek, presszók, italboltok bérbeadása kö­rüli vitáktól zengett az or­szág. Nagy port vertek fel a vállalkozó szellemű szak­mabeliek és önjelölt ven­déglősök licitálásai, a leve­gőben röpködő milliók, amelyeket átalánydíjként garantáltak a reménybeli üzletvezetők. Pedig abban mindenki egyetértett: meg­érett ez a szakma a meg­újhodásra, s az is egyér­telmű volt, a korábbi mó­don nem képesek eltartani magukat a vendéglátó vál­lalatok. Az első megállapodáso­kat három évre kötötték. S hogy a dolog bevált, mi sem bizonyítja jobban: a szerződést újabb két esz­tendővel megtoldhatták, ha mindkét fél úgy akarta. Az idő azonban szalad, s egy- re-másra telnek le az im­már ötéves megállapodások. Nincs ez másképp szűkebb pátriánkban sem, ahol szintén gyorsan polgárjogot nyert az új forma: a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat egységeinek nyolc­van százalékát szerződéses boltvezető irányítja. Közü­lük is többnek lejárt vagy lejár az ideje, így tehát megint lendülnek a karok, hangzanak a licitek először, másodszor és senki töb­bet ... Túlzás lenne azt állítani, hogy osztatlan lelkesedésre talált volna az újbóli pro­cedúra kötelezettsége. Es nemcsak azok elégedetlen­kednek. akiket az újak ki­üthetnek a nyeregből az eddiginél nagyobb' ráígé- réssel. A hivatalos állás­pont határozottan leszögezi: az állami tulajdont, lett lé­gyen az akár csárda, senki nem tekintheti hitbizo- mánynak. Kivált akkor, ha az ismételt „árverés” ered­ményeként ezután több ke­rülhet a közös kasszába. Ahogy mondani szokták, ez van, ezt kell szeretni. Pon­tosabban szólva: eszerint kell cselekedni. Sok szó esik azonban mostanában arról, hogy ép­pen a vendéglátás az, ahol forintban mérhető jelentő­sége van a folytonosságnak — ezt bizonyítják a még ma is oly sok dicsérettel emlegetett dinasztiák. Azt is felemlegetik, hogy a sa­ját tőke egyébként kívá­natos bevonásához is hosz- szabb idő kellene, hogy az megtérüljön. De ha mind­ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor is marad egy fontos tényező. Neveze­tesen, hogy az effajta üz­letkötés bizalmi kapcsolat. Nem biztos tehát, hogy egy felsrófolt átalánydíj többet jelent a bérbeadó vállalat­nak, mint az eltelt eszten­dők zökkenőmentes együtt­működése, illetve az a tu­dat, hogy az adott helyre szívesen tért be a vendég. És itt érdemes megállni egy pillanatra. Sok kritika érte-éri a tulajdonos cége­ket, hogy csak a nyeresé­gükre kacsingatnak, s ha a papíron rögzített össze­gek rendre befolynak, az üzletvezető bizonyítványa máris jó. Még akkor is, ha történetesen híján voltak a szakértelemnek, vagy ha megkurtították az adagokat, ha nyoma sem volt a „szí­veslátásnak”. Egy korábbi vizsgálódás alapján ha­sonló tapasztalatokat szűr­tek le megyénkben is a kereskedelmi felügyelők. Azóta, legalábbis a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat háza táján, mást mutat a kép. Tavaly pél­dául huszonhét emberük­nek mondtak búcsút, bi­zonyságát adva: a szerző­dések nem csupán békével, a megszabott idő elteltével múlhatnak ki. Szabálysér­tési eljárások kezdeménye­zésétől sem riadtak vissza, ha kiderült, itt vagy ott megkárosították a fogyasz­tókat. Megesett, hogy 10 ezer forintot kellett le­szurkolnia büntetésként a vétkesnek. Ha nincs is itt még a Kánaán, de üdvö­zölni kell, hogy védik a cégért, amely mégiscsak az övék. De igazolnak a fenti tények még valamit: nem véletlen az a nem is igen titkolt óhajuk, hogy bár­csak az kerülne ki győzte­sen a sorra kerülő mérkő­zésből, aki eddig bevált, aki értőn és szívvel viszi a boltot. Említsük a szent­endrei Kanizsa sörözőt, a budakeszi Szarvas presszót, a ráckevei Sziget cukrász­dát, a váci Ételbárt és még lehetne sorolni. M ellesleg ma már ko­ránt sincs olyan tüle­kedés, mint korábban. A szakma szerint a szeren­cselovagok ma másutt próbálkoznak. Alkalmasint nemhogy vetélkedés nem várható, de öröm, ha az addigi üzletvezető megújít­ja a megállapodást. Per­sze az idegenforgalmi centrumok egységei most is vonzzák a vállalkozókat, akiknek vezérelve: aki mer, az nyer. És ez így van repdjén, különösen, ha a licitek árát nem mi, fo­gyasztók fizetjük meg ... Szigetid Teréz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom