Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-07 / 81. szám
vmoj A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1986. ÁPRILIS 7„ HÉTFŐ Keresett szakmák, hiányzó utánpótlás I. Kevés az öntő, több a festő Lassan közeledek az ódon várkastélyra emlékeztető épülethez, amely az idősebbek emlékezete szerint egykor cipőgyár volt. Ma a váci 204-es sz. Szakmunkásképző Intézet működik a falai között. Ilyen intézetbe látogatva lehetetlen, hogy az embernek eszébe ne jussanak a maga inasévei, azaz szakmunkástanuló-esztendei. Az elnevezések óriási minőségi különbséget jelentenek. A mai tanulók apái már kényelmes otthonokba érkeztek. sötétkék zubbonyt, nadrágot és tányérsapkát viseltek. teljes ellátást és fizetést kaptak. A falvakból az ő korukban sereglett a fiatalság a városok felé, hogy szakmát tanuljanak, ipari munkások legyenek. Nem panaszkodhattak már a mester szigorára, éhezésre, mert megvolt mindenük abban a nagyon ellentmondásos korszakban, amikor viszont otthonról különös szövegű levelek is érkeztek. Történelem „Kedves Fiam!" — írták 1952-ben az egyik tanulóotthonban lakó gyereknek — „Ne haragudj, hogy ilyen soká válaszolunk a leveledre, de sajnos, sokáig nem volt itthon bélyegre való pénz. Mostmár összesikeredett egy kevés. Megvesszük neked a civil ruhát is. Szép, gyapjú öltöny, UNRA-segélyként kapta, aki árulja, s 25 kéve szőlővenyigét adunk érte tüzelőnek." Az egyenruha ugyanis csak addig vonzott, amíg a viselésével járó fegyelmet nem kellett benne gyakorolni. Aztán mindenki igyekezett tőle szabadulni, s kezdték írogatni haza a kunyeráló leveleket, hogy segítsenek civil ruhát vásárolni az otthon hagyott, kinőtt öltönyök helyett. Az itt leírtak, a gyerekeiket tanulni most küldő apák, s lassanként már a nagyapák történelme, amit nem ártana a családban felidézgetni, elmondani az ipar mai utánpótlását biztosító ifjaknak sem. Azért, hogy tudják becsülni, amit az iskola, s ezáltal a társadalom nyújt nekik, jövőjük alapját megteremtve. Őket nem kell, hogy vonzza az egyenruha, mert annak végleg elmúlt a divatja, habár az elegáns öltöny helyett is inkább farmernadrágot, tornacipőt viselnek, sportosan öltöznek a mai ipariskolások. Fogműves, kozmetikus Az idei induló és egyáltalán a nyolcadik osztályosok pályaválasztását tükröző adatok egyszerre mutatnak szívderítő és komolyan elgondolkodtató képet is. Mert az a szép. a társadalom jövője szempontjából is hasznos, hogy az osztályok tanulóinak sok helyen a nyolcvan-ki- lencven százaléka középiskolában tanul tovább, s ez a tény bizonyítja a nép megváltozott helyzetét, viszonyát, jogát a műveltséghez. Mert bizony, arról is lehetne néhány bekezdést írni most, hogy a felszabadulás előtt, de még azután is egy ideig, ki, meddig juthatott csak a munkás és paraszti sors mélységeiből. Ám épp a joghoz és lehetőséghez jutottak idősebbjei, tapasztaltabbik kérdezik olykor eltűnődve; — Ha mindenki tanul, ki fog dolgozni? A kérdést lehet pontosítani úgy is, hogy elég-e ma, s elég lesz-e holnap a szakmunkás, no és főleg a jól képzett, művelt szakember az iparban? Az idei tanulótoborzás idején az a hír járta, hogy Vácott túljelentkezés van, s egyesek már-már arra gondoltak: fel kell keresniük az ismerőseiket, hogy segítsenek bejuttatni a csemetét. Imre György igazgató mosolyog a kérdésen, bár annak nem örül, hogy a dolog másként áll. Egyáltalán nincs túljelentkezés, hacsak az itt oktatott 22 szakma közül kettő vagy három iránt nem nagyobb az érdeklődés az átlagosnál. A vállalatok igénye szerint például 35 szobafestőtanulót kellene felvenni, a megyei tanács munkaügyi osztálya a tanterem befogadóképessége miatt ebből harminckettőt engedélyezett, de 37-en jelentkeztek. Épületasztalosból 34 kellene, harminc- kettőt engedélyeznek, de harminckilencen jelentkeztek. Népszerű lenne még a fényképész. a fogműves, a kozmetikus mesterség, de ott mérsékli a jelentkezéseket az érettségi vizsga követelménye. Más területen viszont? Az öntő szakmában 23 fiatalnak kellene az idén pótolni a hiányzó mestereket, s tí- zőjük képzését vállalhatná is az iskola, de csak ketten jelentkeztek erre a nehéz, de szép munkára. Hasonló a helyzet az esztergályosok képzésével, a villanyszerelők, a géplakatosok utánpótlásával is. A sort ennél is több, valamikor nagyon tekintélyes szakmával folytathatnák. Mindenkit felvesznek A hiányzó posztokon tehát továbbra is várnak a fiatalokra a különböző ágazatokhoz tartozó gyárakban, vállalatoknál. De mihez kezd az, akit nem vesznek fel a keresett szakmában? — A jelentkezési lapok általában két választást tartalmaznak — tájékoztat Imre György az országosan kialakult gyakorlatról. — Ha tehát az egyikre helyhiány miatt nem tudjuk felvenni a jelentkezőt, még mindig betöltheti a másikat. A harmadik változat az, hogy a jelentkezési lapot megküldjük a Pest Megyei Pályaválasztási Intézetnek, ahol intézkednek, hogy a főváros vagy a megye valamelyik szakmunkás- iskolájában kezdhesse meg tanulmányait az a fiatal, akinek mi nem tudtunk helyet biztosítani. Nagyon fontos ugyanis, hogy csak annyi tanulója legyen az iskolának, amennyinek a szakmai gyakorlata a munkahelyeken biztosított. Ehhez vállalati nyilatkozat kell. Kovács T. István (Folytatjuk) Kukoricából citromsav Izocukorból — a kukoricából biotechnológiai eljárással nyert folyékony édesítőszerből — készíttet citromsavat osztrák partnerével a Szabad- egyházi Szeszipari Vállalat, öt évre szóló megállapodásuk szerint évi 5200 tonna izocukorból 4000 tonna citromsavat gyárt az osztrák cég. A hazai üzemekben nincs citromsavgyártó technológia, s az élelmiszer- és a vegyipar számára nélkülözhetetlen anyagot mindeddig külföldről — főként tőkés importból — kellett beszerezni. A vállalat megállapodása legalább évi 120 millió forint devizakiadástól mentesíti a népgazdaságot, s a világpiaci árváltozásoktól függetlenül fedezi a cítrom- savszükségletét. Éteiminták szóban, gyakorlatban íme, ennyien voltak csak az üléseken. Nem beszélve azokról, akik a lépcsőkre szorultak. badultan szörpöző, falatozó lurkókat. Volt miből választaniuk, több pulton kínálták termékeiket a meghívott vállalatok. Legalább kétszáz liter tejből és sok-sok csomag málnakrémből, fagyasztott szederből készítettek turmixot a Dunakeszi Hűtőház dolgozói. Különleges kacskaringás szívószállal kínálták legújabb rostos szörpcsaládjukat a szobi gyümölcsfeldolgozó „bárpultjánál". Fogyott a Le- höcz János aranyérmes mesterszakács készítette hidegtál is. összesen hét vállalat érdeme ennek a keretrendezvénynek a létrehozása. Ezeken az említetteken kívül még a váci tejüzem, a kenyérgyár, s húsipari és a vendéglátó- ipari vállalat, valamint a Caola. Aki a rohamból jóllakottan kikerült, megnézhette az emeleti galérián rendezett, fotókkal is illusztrált kiállítást, vagy ha gyűjtő az illető, bélyegezhetett az alkalmi postahivatalban az erre a napra szánt alkalmi levelezőlapra. A megkérdezett gyerekek szerint néhány napig biztos kitartanak az élmények, amiket elmesélnek majd a többieknek. Biztos sajnálni fogják, hogy ők nem lehettek itt. A vasúti pályaudvaron is ételrecepteket tartalmazó prospektusokat markoló kisiskolásokat lehetett látni, némelyiküknek sikerült egyet- egyet zsákmányolni a különleges alakú szívószálból is. Ez volt az ismertetőjel, amikről mindenki tudhatta, honnan jöttek. „Anyut megkérjük majd. hogy ő is készítsen olyat, amit itt kóstolhattunk, nagyon ízlett” — mondták. Ha a több száz gyerek családja közül csak tucatnyian próbálják meg az egészségesebb táplálkozást, vagy ugyanennyi gyerek utasítja el magától a dohányzást, ítéli el az alkoholizáló felnőttet, magának más utat választva, már megérte eljönni most, amikor még nem késő. Azt mondják, a példa tanít. A tizenéveseknek manapság sajnos sok rossz példát keli látniuk, hallaniuk. Az pedig, hogy ki mit tanul belőlük, változó. Van. aki rosszul értelmezett vagányságból, esetleg gyengeségből követi, a többség azonban elutasítja. Ezt a többséget érdekli az egészsége. Másnak nemigen tudhatjuk be azt az őszinte érdeklődést, amivel végigülték a beszélgetést. Hozzászóltak, kérdeztek. De mit ért volna mindez közérthető, színes válaszok va.gy az esetleg megült társalgást föloldani tudó riporter, Szilágyi János nélkül? Amikor a Hajós Alfréd Üt- törőház vezetői tervezgetve a Egy pillanat a kóstolóból a kerékasztal-beszélgetést a szobiak pultjánál, színpadról indulva a nézőté- (Kép és szöveg: Dudás Zoltán) rí ülőhelyeken keresztül zárták le, még áthidalhatatlan nagynak tűnt a távolság kérdező és választ adó között. Dr. Czeizel Endre bevezető előadása viszont annyira közérthető, közvetlen és színes volt, hogy sikerült eltüntetni ezt a szakadékot. Vették a lapot, ez menet közben is kiderült. Némelyik válaszadó, mesélő is volt, mint például Őrsi Ferenc. Hangos tapssal adták tudtára, mennyire tetszett, amiket mondott. A hosszúra nyúlt beszélgetés végén egy emberként kiáltották, hogy érdemes volt eljönni, ezt a véleményt később külön is megerősítették. Bár csak a kóstoló után lehetett megszólítani a fölsza* Eszperantista szombatok A sződligeti eszperantisták, úgy tűnik, hagyományt szeretnének teremteni e világnyelv megismertetésének. Jól fogtak hozzá, amikor először közösséget kezdtek kovácsolni. Az eszperantista csoport megalakította ifjúsági klubját. Március 22-én volt az első találkozás, amikor is nem rohanták le az érdeklődőket azonnal a sajátos hangzású beszéddel. Focimeccset kezdeményeztek, végzős színinövendékeket hívtak műsort adni. Tállás Rita, Orosz Helga, Pál Taíálkozó Letkésen Az Ipoly és a Galga Attila nevét már most, színészi pályájuk legelején ismerhettek meg. Cserébe a műsorért a Sárga csikó lovasiskola vezetője felajánlott néhány lovaglóórát. Húsz gyerek már az általános iskolában tanfolyamon tanulhatja ezt a nyelvet. Ónodi Szabó Mihály, az eszperantó csoport elnöke oktatja őket. Maga egyébként gyógyszerészként dolgozik. Meggyesi Ágnestől, az eszperantisták kultúrfelelősétől megtudtuk, hogy rendszeressé teszik az eszperantista szombatokat a sződligeti kultúr- házban. Legközelebb április 19-én kerül sor ilyen találkozóra. Akkor Dinnyés József daltulajdonos lesz vendégük. D. Z. Tanácstagi beszámolók Kedden, április 8-án este 6 órakor hat tanácstag tart beszámolót választóinak: Mauch- ner Károly (5. sz. vk.) a nyomda ebédlőjében, Szalai Árpád (8. sz. vk.) a CEMÜ-székház- ban, Ritecz György (27. sz. vk.) a Gábor József Általános Iskolában, dr. Kollár Ágnes (30. sz. vk.) a művelődési központban. Havasi Károlyné (51. sz. vk.) a Népek barátsága úti óvodában, Podonyi Imre (57. sz. vk.) a Radnóti Miklós Általános Iskolában. Tisztítják a vezetéket A DMRVVV Duna-balparti üzemigazgatósága értesíti a lakosságot, hogy 1986. április 9-től, szerdától kezdődően tisztítja az ivóvíz-fővezetékeket. A karbantartás során a szolgáltatott ivóvíz időszakos elszíneződése várható, mely az egészségre nem káros. Kérik a fogyasztók szíves megértését ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) érdeme az volt, hogy megéreztették hallgatóságukkal, nekik a népdal nem alkalmi szerepléseket jelent, hanem sokkal többet ennél, mégpedig mindennapi szükségletet. Akik munka közben. járáskelésben. reggeli felkelésnél, esti lefekvésnél önkéntelenül Is. lelki szomjúságból vagy a reflexek spontán hívására dalolni, fütyülni, dúdolni vagy zümmögni szoktak, azoknak olyan a népdal, mint a nyelv. Igaz, a népdal nem a gondolkozás nyelve, hanem a léleké. De az élet minden jelensége és minden mozzanata megjelenik benne, és a változó élet mindig meg is újul a dalban, akár a beszélt nyelvben. Azt hiszem, ezt érezte meg a letkési közönség. amikor olyan sok elismerő tapssal köszönte meg az együttesek bemutatkozását. s ezt fejezte ki a termelőszövetkezeti elnök is. amikor a műsort követő, fehér asztal melletti beszélgetésen a következőket mondotta: — Amit ma este láttunk és hallottunk, arról győzött meg bennünket, hogy hagyományaink őrzése, ápolása nemcsak a pedagógusok, népművelők, hanem a gazdasági vezetők kötelessége is. C soda-e, hogy az egész faluban hallatszott az újonnan született nóta: — összefolyik az Ipoly a Gal- gával... ______Feresik Mihály Ko vács László bevezető szavai után az énekkarok léptek a színpadra. Külön-külön lehetne dicsérni a kórusok teljesítményét. El kellene mondani a letkésiekről, milyen nagy dolog az, hogy pávakörükben együtt énekelnek az idősek és az egészen fiatalok. Dicsérni lehetne a mogyoródiakat, milyen szerencsésen és elismerésre méltó magatartással ötvözik éneküket a tánccal, s ezért nem véletlen, hogy a múlt esztendőben arany oklevelesek lettek. A fóti menyecskék — nem régen dalolnak együtt — kulturált ének- hanggal leptek meg bennünket. amit még színesebbé tett a Pribojszky Mátyás által vezetett háromtagú citeraegyüt- tes. A kartaliak vidámsága, dalaik szépsége, fehérrel hímzett vállkendőik gazdag moti- vumkincse nagy elismerést váltott ki. A hévízgyörki asz- szonyok éneke. különösen Bankó Gáborné szólója csak erősítette a kialakult véleményt: valóban a legjobbak : közé tartoznak, nem véletlenül őrzik tizenhét éve az országos kiváló minősítést. Hosszan sorolhatnánk a kórusok érdemeit, értékelhet- , nénk a fellépésen nyújtott teljesítményüket. Ennek a Let- késen-összejött csaknem száz népdalénekesnek a legnagyobb hátrálásra kényszerítő esetek is. Letkésen, a váci körzet mintegy másfél ezer lelket számláló községében nagy és nemes szándéktól vezetve fogtak össze az ott élő emberek, amikor elhatározták, hogy megrendezik a népdal ünnepét. Nem tudom, kié volt az ötlet, de ami ebben a kicsiny faluban ezen a tavaszt ígérő délután történt, az egyaránt dicséri a letkési népdalkör vezetőjét, minden tagját, dicséri Kovács István tanácselnököt, Akucs Lorándné iskolaigazgatót. Légrádi János termelőszövetkezeti elnököl, s mindazokat, akik ott szorongtak a művelődési ház nézőterén. hogy falujuk kórusa mellett meghallgassák a fóti, hc- vízgyörki, kartali, mogyoródi énekesek dalait. Az ünnepi találkozót Kovács László, a Kórusok Országos Tanácsának Pest megyei titkára nyitotta meg: — Ma nincs zsűri, nincsenek jelen ítéleteket mondó, rangsort felállító szakemberek. Az Ipoly völgyében és a Galga mentén élők jöttek el ide, hogy együtt énekeljenek, mert az ének. a dal általános 'e- lentőségű közösségi művészet, s képes arra, hogy közös érzelmeinket, közös éneklósbea fejezzük ki — mondta. É vek óta adok hírt Gödöllő körzete — ezen belül a Galga mente— néphagyományokat őrző együtteseinek, népdalköreinek életéről, munkájáról. Mondják, egyik-másik híradásomban felfedeztek az olvasók bizonyos fokú elfogultságot. Biztosan volt rá eset. de ilyenkor azzal mentegettem magam. s arra hivatkoztam, hogy a hagyományok ápolása, to- vábbéltetése olyan misszió, s akkora jelentőséggel bíró vállalkozása az itt élő embereknek, amelyről nem lehet elismerés és rajongás nélkül szólni. Persze adtam hírt sikertelen próbálkozásokról, elnagyolt rendezvényekről is, de ekkor sem hibáztattam az énekeseket, a táncosokat, a zenészeket, mert ők Igazan mindent megtettek a felkészülés során. Tehet-e arról a népdalt kedvelő énekes, na műdalt tanít vele a vezetőbe? Tehet-e arról a táncos, ha elsősorban a látványra éhes közönség igényét kell a táncával kiszolgálnia, s nem önmaga és társai mulat’utásáért ropja a csárdást, őrzi meg az ősi verbunk lépéseit. Nem tehettek és nem tehetnek a jövőben sem az énekesek, táncosok arról, ha a felkészülésre szánt sok-sok óra után oe szeretnének mutatkozni falujuk közönségének, esetleg más település lakosságának és hideg teremben, üres padsorox várják őket. Mert vannak ilyen, a szépet és igazat meg•/y Így leírva nem lehet az igazi, látni kellett, ahogy a ^ makulátlan fehér ingekben, matrózblúzokba öltözött % fiatalok megérkeztek a művelődési központba, és meg- % töltötték a színháztermet. Káros szenvedélyekről, al- % koholizmusról, dohányzásról, szipózásról készültek be- £ szélgelni szakemberekkel, orvossal. íróval, ügyésszel, katonatiszttel, sportolóval. A téma önmagában is ijesz- j tő, nemhogy ilyen korú gyerekekkel kapcsolatban. A j szervezők nem is a tévútra jutott szenvedélybetegeknek £ szánták ezt a délutánt, hanem az annyiszor emlege- 4 tett megelőzésnek.
