Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

1986. Április hétfő mt.sr . MF.Í. iFl] 5 Mit tanul a szakszervezeti tisztségviselő? Tudatformáló műhelymunka Értékközvetítő a jövő nemzedéknek Néptáncos-találkozó Gödöllőn A szentendrei Kék Duna együttes mezőségi táncot mutatott be Színjátszók, rendezők Nyári tábor Országos színjátszó- és ren­dezői tábort rendez- az idén nyáron a Zala megyei műve­lődési és ifjúsági központ, a zalaszentgróti Hamburger Je­nő Művelődési Központ, vala­mint a Népművelési Intézet. A tanfolyam augusztus 1-től 10-ig Zalaszentgróton lesz. Az érdeklődők a következő té­makörökkel foglalkozó öt szekció közül választhat­nak: az improvizációtól az előadásig; drámapedagó­gia; s zí n és zm es terség-s zín és z- vezetés; drámai helyzet és színpadi tér; a színészi kap­csolat utjai. Az előadásokat és konzultációkat neves szak­emberek tartják. A tanfolyamon 18 éven felü­liek vehetnek részt. Jelent­kezni május 10-ig lehet a Za­la megyei művelődési és ifjú­sági központban (8900, Zala­egerszeg, Kisfaludy u. 7—11., telefon: 92—14—580). Ugyan­ott bővebb felvilágosítást is adnak a táborral kapcsolat­ban. A Molitor ház. A Bíró La- 1 jós nevet hallva nyilván so­kakban támad bizonytalan­ság: a híres világutazóról, néprajzi gyűjtőről van-e szó, avagy az ugyanilyen nevet viselő íróról, aki... Nos, ép­pen innen nem könnyű 1 to­vább folytatni, hiszen Ady egykori barátjának és első számú felfedezőjének, a libe­rális eszmék hirdetőjének, a Károlyi-kormány külügyi, ál­lamtitkárának, a világhíres filmek forgatókönyvírójának a neve bizony igencsak fele­désbe merült. Ha valaki még­is emlékszik reá, akkor első­sorban a Sárga liliom című drámája miatt sorolta be a tudnivalók közé, lévén ez a színpadi műve — Czibor Já­nosnak, a fiatalon elhunyt ki­tűnő dramaturgnak a szavai­val — a századelő forrongva elzüllő magyar polgárságának a remek ábrázolása. Hogy emez a literátor Bíró írt egy Molitor ház című regényt is? Hát ehhez már valóságos könyvbúvárnak kell lenni, annál is inkább, mert az ilyen témájú históriája németül je­lent meg, mégpedig Berlin­ben és 1919-ben. A magyar tévések azonban mégis erre az irományára csaptak rá, és egy terjedel­mes filmet kerekítettek belőle. Szántó Erika dramaturg köz­reműködésével Kardos Ferenc jelenetezte eléhk ezeket az első világháború valóságos és lelki sebeit viselő, nyaldosó Molitorokat, s tette ezt igen látványosan, szép 6zámú szí­nészsereg megmozgatásával, láthatólag a kellékek, a jel­mezek dolgában sem takaré­koskodva. Tulajdonképpen tetszett, tetszegetett is ez a társada­lomrajzos krimi — micsoda jő ötlet: Gálffi László kezében egy semmivé olvadó jégdarab volt a gyilkos szerszám —, ám valahogy mégsem tud­tunk együtt hevülni vele. Nyilván azért nem, mert Bíró Lajosnak ez az írása is ugyanolyan kettős táncot jár, mint a többi: egyszerre akar valóságos és mély ábrázolat lenni, s fordulatos sztoriként is hatni. Czibor János telita- lálatos minősítésével: harcias­sága nem tudott szenvedéllyé magasodni. Mindazonáltal egyáltalán nem baj, hogy Korda Sándor egykori társszerzőjét, a VIII. Henrik magánélete című klasszikus filmalkotás szce- náriumíróját a Szabadság té­riek megrendeléséből így a képernyőre citálták. Még eb­ben a többszörös átvételben, átiratban is maradt annyi matéria, hogy a néző kijelent­heti: kissé túlnövesztett, de javarészt élvezhető látványos­ság volt. Soha rosszabb rej­tekhelyeken kotorászni! A nagymama. Csiky Ger­gellyel már egészen más a helyzet! Belőle egy középis­kolás nebuló Is le tudna vizs­gázni — föltéve, ha szereti a színházat. Ez a kiugrott pap. aki elhatározta, hogy megújít­Egy jó hónapja annak, hogy megtartották a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusát. Vajon a mozgalom tisztségviselőit felkészítő is- kok. munkájában mi változott a tanácskozás után? Aki vá­laszol : Veress András, a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsa oktatási központjának vezetője. — Elsősorban az ismeret­nyújtás tartalma módosult. A tanfolyamok tematikája kibő­vült a kongresszusi dokumen­tumok ismertetésével, feldol­gozásával, hiszen a jövőben a szakszervezeti bizalmiaknak, csoportoknak, testületi tagok­nak ezek alapján kell folytat­niuk tevékenységüket. Már a kongresszus utáni napon kez­dődő MEDOSZ-os, majd a közalkalmazotti, és a többi kurzuson is az első önálló elő­adások témájá volt a kongr­esszus, valamint az adott ágazatok kongresszusainak ja, európai rangúvá, szellemi­ségűvé formálja a múlt szá­zad végének magyar dráma- irodalmát, egyetlen évtized alatt tökéletesen beleírta ma­gát a köztudatba. Keveset mondunk, ha azt állítjuk: mesteri dramaturgiájú, jobb­nál jobb szerepeket kínáló da­rabjait éleiében is, korai ha­lála után is agyonjátszották, -játsszák. A nagymama című drámá­ja például nagy színésznőink jt^alomjátélia lett. Amióta legelőször Prielle Kornélia belebújt ebbe az aranyszívű asszonyalakba, kötelesség- szerüen követte őt Blaha Luj­za éppen úgy, mint Rákosi Szidi. Mostanság Dajka Margit jutott el abba a matrónakor­ba, amikor Szerémi grófnévá válhat valaki. Horváth Z. Gergely résen is volt, s még idejében ráosztotta ezt a Csiky-figurát. Ez rendjén is volna, ám az ő televíziós vál­tozata valami olyan szépelgő, melankolikusan unalmas or­cát öltött, ami egyszerűen le­hetetlenné tette a tapsosabb sikert. Kurtán-furcsán elsza- lasztódott tehát egy nagy al­kalom ... ROKONSZENVES feladatra vállalkozott a Kossuth Kiadó: megjelenteti az ötven évvel ezelőtt megjelent haladó fo­lyóiratok válogatott kiadásait. A Válasz, a Szép Szó és más folyóiratra gondolnak a szer­kesztők, köztük a Kelet Népé­re, amely ötven évvel ezelőtt indult és nyolc éven át közöl­te a haladó írók, költők és társadalomtudósok írásait. A folyóirat parasztcentrikus volt, de már eiső számaitól kezdve hirdette a munkásosztály fel­szabadításának és az egész társadalom demokratikus át­alakulásának szükségességét. Érdekesen indult a Kelet Népe. 1935 szeptemberében három paraszti származású fiatal író — Barsi Dénes, Sin- ka István és Szabó Pál elha­tározta, hogy folyóiratot ala­pít. Mindhárman Bihar me­gyeiek, legismertebb közöttük Szabó Pál volt. Az egykori feljegyzések szerint a Sebes- Körös hídján határozták el, hogy az új folyóirat neve Ke­let Népe lesz. Nem véletlenül választották Széchenyi István könyvének címét, hiszen alap- gondolatául a Széchenyi-esz- méket tették. A későbbi idő­ben Móricz Zsigmond szer­kesztette folyóirat szerzői kö­zött találhatók az 1930—1940-es évek nagynevű írói, író-politi­kusai, mint Veres Péter, Ko­vács Imre, Erdei Ferenc, Né­meth László, Illyés Gyula, Szabó Pál, Szabó Lőrinc s határozata. De ezen túl is — a többi előadáson, szemináriu­mi foglalkozáson — szó esett és esik a gazdaságpolitikától az életszínvonallal kapcsola­tos állásponton át a szervezeti kérdésekig szinte mindenről, amiről véleményt mondtak, döntöttek a tanácskozásokon. S ez így természetes, hiszen a tanfolyami hallgatóság több mint 80 százaléka az ágazatok által kért és szervezett kurzu­sok részvevője. Az iméntiek- hez hasonlóan időszerű fel­adatunk megismertetni a szak- szervezeti tisztségviselőkkel a VII. ötéves terv várható fel­adatait, az ez évi ágazati cél­kitűzéseket, a vállalati kol­lektív szerződések és szociál­politikai tervek kidolgozásával kapcsolatos teendőket. Jelen­leg a megyében 18 helyütt, vá­rosokban és üzemi alapszer­vezetnél, van kihelyezett tan­folyamuk, ezeken is hasonlóan alakult a tanmenet. — Indul-e újszerű, eredeti­leg nem tervezett kurzus? — Igen. Érezhetően megnőtt az igény a többletinformáció iránt megyeszerte, így az ere­detileg számított 92 nappali, levelező és kihelyezett tanfo­lyam helyett tízzel több lesz. A képzési időtartam rövidíté­sével gyorsfelkészítőket (egy­két napos előadássorozatokat) szervezünk, például a vasas KPVDSZ, pedagógus alapszer­vezetek kérésére. Így várha­tóan 4 ezer helyett ötezernél több lesz a hallgató. — Újak a vállalati tanácsok, s várható a szakszervezeti if­júsági tagozatok, tanácsok megalakulása. Ez nem jelent többletfeladatot ? — Az utóbbiról annyit, a vállalati tanácsok tagjainak — eddig 140 embernek — már tartottunk két felkészítő kurzust. Az jfjúsági tagozatok tekintetében még bizonytala­nok vagyunk, ugyanis a jövő esztendő első negyedéig kell ezeket megalakítani a munka­helyi alapszervezeteknél. A ba­táridő távoli, s még nem tud­juk, hogy ebben a tanévben lesz-e igény ilyen tanfolyam­ra. Ám a következő tanévben ezzel is számolnunk kell. S ha már az ősszel kezdődő ok­tatási évadról esett szó: az a véleményem, hogy a szakszer­vezeti kongresszusokkal kap­csolatos tudatformáló műhely­munka, a tisztségviselők fel­készítése abban az időszak­ban még nagyobb szerepet kap majd, mint e napokban. maga Móricz Zsigmond. De írt a lapba a kommunista Földes Ferenc és Donáth Fe­renc, a kiváló munkásszo­ciológus Rézler Gyula s az er­délyi és felvidéki mozgalom vezető személyiségei, mint Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Jócsik Lajos, Nagy István író és a költő Szemlér Ferenc. Már ez a névsor is mutatja, hogy helyesen cselekedett a Kossuth Kiadó, amikor ennek a szépirodalmi, társadalomtu­dományi és kritikai folyóirat­nak a bemutatására vállalko­zott. Ebben a sorozatban — amely a magyar népfrontmoz­galom s tágabb értelemben a baloldali politikai-szellemi irányzatok legfontosabb ese­ményeit, dokumentumait tar­talmazza — már megjelent a Komintern VII. kongresszusa és a Népfront-mozgalom kö­tete, s a Kelet Népét követik a többiek, a Márciusi Front, A vásárhelyi találkozó és más kötetek. A nagyformátumú kötet­ben a Kelet Népe írásainak válogatását találjuk, mintegy ezerötszázat, mégpedig fakszi­mile kiadásban. Nincs mó­dunkban valamennyit bemu­tatni, hiszen ezt a kötet tűzte ki célul. Mi csak szeretnénk jelezni, hogy mi mindenre kiterjed a folyóirat figyelme, hogyan közölte azokat az írá­sokat, amelyek máshol nem­igen kaptak volna helyet, Az amatőr művészeti moz­galmak elsorvadásáról ka­punk híradást az ország kü­lönböző részeiből. Szűkül a műfajok változatossága, fel­oszlatok csoportok, híjáin az egészséges utánpótlás. Legin­kább a népművelés szakem­berei próbálkoznak a folya­mat megfordításán. Mecénások Mindezek a jelenségek tet­ten érhetők Pest megye egyes részein. Ám szerencsére ko­rai lenne szűkebb pátriánkban a vészharangot megkongatni. Ott, ahol évek óta kitartóan munkálkodnak a hagyomá­nyok őrzésén, mindennapi események és kiemelkedő rendezvények szavatolják a továbblépést. így Gödöllőn minden alkalommal esemény­számba mennek az amatör népművészeti együttesek be­mutatkozásai. A Galga men­te népművészeti emlékei in­dukálják: legyen mit monda­ni a népművészet eszköztárá­nak segítségével a jelennek' mintegy értékközvetítőn a jö­vő nemzedéknek. Egyre inkább előtérbe kerül ezeken az alkalmakon: kik „tartsák” el az együtteseket? A művelődési központok szív­ügyüknek tekintik a csopor­tok létét. Ám egyfajta mece- riatúra már-már elképzelhe­tetlen a jelen gazdasági kö­rülmények között. Éppen .ezért olyan termékenyek a pillanatok, amikor a hagyo­mányőrzők és a szövetkeze­tek egymásra találnak. Pest megyében a közös fenntartás égisze alatt húsz együttes munkálkodik. Szemléiken ki­derül, miként erősíthetik egy­más tevékenységét. A hét végén tizenegyedik mennyire igyekezett szervezni az olvasókat és az írókat is az úri kurzus ellen, s egyben felkészíteni őket a változásra, mert a folyóirat nyíltan hir­dette, hogy változtatásra van szükség. A kötet közli Veres Péter a Falukutatás, Kodolányi Já­nos a Finn tanya című írá­sait. Az utóbbi abban az idő­ben tért haza finnországi uta­zásairól, s megírta — nem titkolt szándékkal ■— utazásai­nak tapasztalatait, megmutat­va, hogy Magyarországon is a földreform, a paraszti fel- emelkedés hozhatja meg a boldogabb életet. Szinte ehhez kapcsolódik Antalffy Gyulá­nak A magyar tanyakérdés című írása. Ez a kérdés an­nál is inkább érdekes volt, mert abban az időben csak­nem kétmillió paraszt élt ta­nyán, illetve majorokban, kül­területeken A folyóiratban Juhász Géza Széchenyi és Kossuth címmel e két nagy magyar szellemét idézte, ak­kor, amikor nagyon nagy szükség volt arra, hogy a ma­gyarság tisztábban lásson s méltó legyen hozzájuk. Rézler Gyulának a tégla­gyári munkások szociális hely­zetéről szóló megrázó erejű írását közli a lap, Illyés Gyu­la pedig Márciust magyarázza meg ugyancsak szenvedélyes írásban. Ez a szám közli Nagy Imre sárrétudvari költó Éj­szaka az ökörhodályban című alkalommal került sor a szö­vetkezeti néptáncosok orszá­gos találkozójának területi be­mutatójára Gödöllőn, a mű­velődési központban. A fo­gyasztási szövetkezetek, az ipari szövetkezetek, a Ter­melőszövetkezetek Pest Me­gyei Szövetsége, valamint a Gödöllő és Vidéke Áfész és a művelődési központ szervezé­sében tizenhat együttes adott egymásnak találkozót. Az or­szág legkülönbözőbb részeiből érkezettek bemutatták tudá­suk legjavát. Két napon ke­resztül ropták a táncot a szín­padon, két napon keresztül zengett az ének. Amikor ép­pen nem voltak színpadon, vagy a társaikat nézték, vagy táncházat rögtönöztek a cso­portok. S ez volt az esemény­ben az igazán szép, az Igazán értékes: úgy mérettettek meg, hogy közben jól érezték ma­gukat. Az együtt dalolás. a közös program tette feledhe­tetlenné számukra a hétvé­get. Emiatt tudtak felszaba­dultak és fesztelenek lenni akkor, amikor színpadra lép­tek. A színpadon A színpadi szereplés ugyan­is más, mintha „csak” egy­más között1 dalolászunk, tán- colgatunk. Ilyenkor a .színpa­di törvényszerűségekhez vala­miképpen mégiscsak alkal­mazkodni kell. Hiszen nem titkolt cél a láttatás is: íme, ezt tudjuk nyújtani fel­kiáltással. Ezért minden szín­re állítás megkíván némi ko­reográfiát. Még a gálaműso­ron is szemtanúi lehettünk: néhanapján elfeledkeznek er­ről a követelményről. Kimon­dottan érvényes ez a hagyo­mányőrző csoportokra. Ezt versét, amelynek néhány sorát érdemes felidézni: „Valahol most nagyon sírhatnak, — akik kínban s ínségben élnek, — úgy vergődik most az éj­szakám — sötét szárnyán könnycseppek égnek...” A földreform sürgeti, egyben a parasztság és az ipari mun­kásság összefogását hirdeti Donáth Ferenc a Magyar föld című munkájában. Veres Pé­ter a Népi írók és a paraszt­mozgalom kapcsolatáról írt, míg Sárközi György Higgy a csodában című versében fest találó képet az aid?or fülledt társadalmi .helyzetről. A Kelet Népében indított cikksorozatot a népfőiskola szükségességéről Móricz Zsig­mond. Ekkor már 1940-et ír­tak, Európa háborúban állt, az uralkodó osztály egyre jobbra tolódott, s a Kelet Né­pe a népfőiskolái mozgalom­mal is az önállóságra, a füg­getlenség megtartására, a né- metellenességre verbuvált, ha nem nyíltan, de a sorokból ki lehetett venni. Csatlakozott a mozgalomhoz Németh László, cikksorozatban fejtette ki vé­leményét Erdei Ferenc, s hoz­zászólt a témához Boldizsár Iván is. CSAK NÉHÁNY írást emel­tünk ki a kötetben közölt ezerötszázból, de így is látni lehet, hogy milyen gazdag a válogatás, amely Medvigy Endre munkája volt, míg a kötetet Tasi József lektorálta és a bevezetőt írta. A borító és a tipográfia Székffy Gyula műve. Érdemes megemlíte­ni nevüket, mint azt is, hogy a szép könyvet az Athenaeum Nyomdában szedték és gon­doztál?. Gáli Sándor különösen érzékelhettük a la­kodalmasokon, a mórágyi és az adonyi együttesnél. Az ilyen életképet sajnos nem le­het úgy megjeleníteni, ahogyan a valóságban történik. Ám a részleteket kiragadva — a szertartásjellegtől a köszön­tőkig, a féktelen mulatozásig, azt, hogy ez nagy esemény egy emberpár életében — ér­zékeltetni lehet. A rendezőelv hiánya, az elhúzott részletek, a funkciótlan jelenetek bi­zony a néző számára unalma­sak. Valamivel jobban sáfár­kodtak a lakodalom ünnepi je­gyeinél? felmutatásával a szi- getújfaluiak. Források A kazáriak díszes ruháikkal hívták fel magukra a'figyel­met. Az előadott lakodalmas részlet erénye az volt, ahogy az önfeledt vidámság pillanatait érzékeltette, nem mellőzve a huncut incselke- dést sem. Így a páravatás szertartásossága mellett sike­rült a humort is színpadra lopni. A rlmóciaknál a csár­dás előadásmódját, eredetisé­gét figyelhettük meg. A gála legszebb percei vol­tak. amikor a székely táncélet jellemzőit villantották fel a résztvevők. Nem véletlen, hogy sokan merítettek az er­délyi népművészetből. Hiszen ez az a tiszta forrás, ahonnan a táncház ered. Emberi jelle­meket és tulajdonságokat le­het megjeleníteni e tánccal és dallal. Az a leggyönyörűbb benne, hogy egyszerre közös­ségi és egyéni. Hagyja kibon­takozni a képességeket, az egyén tehetségét, az improvi­zációs készségeket. Ugyanak­kor ehhez mindig kapcsoló­dik az együttlét értelme, emel­kedettsége. Nem véletlenül fo­gadta vastaps a csongrádi Al­föld együttes táncát, a tisza­fürediek legényesét és az ap­rók táncát. A legények pár­harca a virtus, az ügyesség kifejezője. A lányok mintegy aláfestik mindezt, a megértés, szelídség tánci jelképeivel. A közösség erejének szimbólu­ma jelent meg mindannyiunk előtt ugyancsak a Kék Duna együttes erdélyi táncai nyo­mán. Érdemes néhány szót külön szólni a szentendreiek­ről. A Kék Duna mintegy másfél évtizeddel ezelőtt ver­buválódott, s mára egy ütő­képes. ,erös csapattá állt ösz- sze. Csak úgy érdemes vala­mibe belekezdeni, ahogyan ők tették. Arra szövetkeztek, hogy bemutatják a szép ma­gyar táncokat. S íme, az aka­rás, a kitartó munka eredmé­nyét már le is mérhettük! Tartást adott mindannyiuk- nak a tánc, az ének, a nép­művészet értékeinek felisme­rése. Itt érthetjük meg az amatőr művészeti mozgalom lényegét, ez az akarás óhatat­lanul átsugárzik a mindenna­pokra. Ez ad tartást és gaz­dagabb életet, érzelmi feltöl­tődési. Szépségek Nyolc megye tizenhat együttese ment haza jó ér­zéssel Gödöllőről. Balázs Gé- záné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese zárszavában ecsetelte mindennek jelentő­ségét. Hangsúlyozván, hogy a különböző generációk együtt- léte záloga a hagyományőr­zésnek. Gyönyörködve szóra­kozhattunk. Erdősi Katalin »Tv-figyelöm Akácz László Egy folyóiratról ötven év távlatában Válogatás a Kelet Népéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom