Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-06 / 80. szám

4 1086. ÁPRILIS 6., VASÁRNAP Mindig volt bennük tartózkodás Nehéz őket beskatulyázni Nemzetiségi KiSZ-alapszervezet Dabason Az élet, a mindennapok oly­kor felborítják, túlhaladják a fölállított kategóriákat. Ezt a társaságot is nehéz begyömö­szölni valamelyik skatulyába. A dabasi Fehérakác Tsz 'KISZ-bizottságához tartoznak, ám területi alapszervezetként működnek. Ráadásul sokan közülük nem is a közös gaz­daságban keresik a kenyerü­ket. Szlovák fiatalok alkotják ezt a közösséget, s nem hova­tartozásuk, hanem munkájuk tartalmának okán nevezik magukat nemzetiségi alap- szervezetnek. Gyűjtötték a tárgyi emlékeket Dabas I. kerületében, az egykori Sári községben már a KISZ zászlóbontásának ide­jén megalakult az alapszerve­zet. A generációváltás külön­böző hullámaiban hol többen, hol kevesebben, aktívabban vagy passzívabban tevékeny­kedtek. A nyolcvanas években megint egy lelkes, törekvő társaság verbuválódott össze. — A nemzetiségi múlt ha­gyományainak, tárgyi doku­mentumainak kutatása hozott össze bennünket — mondja Fojta Anna, az alapszervezet egyik tagja. — A művelődési ház helyismereti szakkörével együtt keresgéltük az emlé­keket, hogy színvonalas gyűj­temény kerülhessen a tájház­ba. Az épület rendbehozásá­hoz is hozzájárultunk. Ez azonban kevés volt, nagyobb beruházásra lett volna szük­ség. A tető nádazata megrit­kult, a helyiség beázott, az egyik fala kidőlt. Most az óvo­dában és az iskolában tárol­juk az összegyűjtött anyagot. Jó lenne, ha valamikor méltó helyre kerülne ... — A tájház körüli esemé­nyek elkedvetlenítettek ben­nünket, mint ahogy az sem doppingoló hatású, hogy ugyancsak rossz állapotban van a helyi művelődési ház és a mellé ragasztott kis klub, ahol össze szoktunk jönni — teszi hozzá az alapszervezet másik tagja, Szabados Mária. — Egy esztendeje azonban megint adódott egy munkára serkentő alkalom. Peng a kassza címmel jutalomműsort rendeztek az avatóknak a Budapest Kongresszusi Köz­pontban, s a szervezők nép- művészeti bemutatóra szóló felhívást is közzétettek. A bí­rálóbizottság elfogadta a je­lentkezésünket, négy kislányt öltöztettünk be az egyik szlo­vák asszonytól kölcsönzött ru­hákba. Nagy sikerük volt. Sok kis feladatot vállaltak Azt már Valentyik Ferenc, a tsz KISZ-bizottságának tit­kára tette hozzá, hogy ennek az akciónak lakóhelyükön is nagy visszhangja volt. A fel­lépésről készített videofelvé­telt fiatalok és idősebbek néz­ték végig a helyi általános is­kolában. Az utóbbiak amel­lett kardoskodnak, hogy mi­előbb ismételjék meg a vetí­tést. A KISZ-titkár elmondta azt is, hogy a honismereti kör bemutatóin is ott sürgölődtek a fiatalok. Sok apró feladatot, például a jegyszedést, a han­gosítást vállalták. Hasonló szerepük lesz az április 17-e és 25-e között megrendezendő szlovák napok alkalmával is. önálló ötletként fotókiállítást rendeznek. A KISZ-munka egyéb területeit sem hanya­golják el. Különböző prog­ramjaikba bevonják a náluk f is fiatalabbakat, s a dabasi • körzet többi alapszervezetét mozgósító akcióik is vannak. — Jó a kapcsolatunk az el­ső kerületi általános iskolá­val — mondja Szabados Má­ria. —• A KISZ-gyűlésekre, egyéb összejövetelekre meg­hívjuk a kisdiákokat, hiszen ők jelentik az utánpótlást. Több vetélkedőt rendeztünk nekik, amelyeken a kérdések és a válaszok szlovákul hang­zottak el. — Hagyományos rendezvé­nyünk a Csati — sportnap, amelyhez az utóbbi években a városi jogú KISZ-bizottság és sok alapszervezet is csat­lakozott — mondja Fojta An­na. — A Duna—Tisza-csator- na egyik elágazásánál, szép környezetben szoktunk össze­gyűlni, játszunk, sportolunk. Egyébként is sokszor járunk le oda, csak úgy, a magunk szórakozására. Beszélgetünk, szalonnát sütünk, jól érezzük magunkat. Valentyik Ferenc azt is hozzáteszi, hogy ezt az alap­szervezetet a legkönnyebb mozgósítani. A szlovákokra egyébként is jellemző az ösz- szetartozás, a közösségi érzés. Ha például valaki építkezés­be fog, biztos, hogy a fél fa­lu megy segíteni. — Az összetartozásnak az is a magyarázata, hogy kevés a szórakozási lehetőség, hát minden alkalmat megraga­dunk — egészíti ki a hallotta­kat Fojta Anna. — Mindig szervezünk magunknak vala­mit. Olykor színház, kiállítás, máskor pedig a beszélgetés, a zenehallgatás hoz össze ben­nünket. Már másként gondolkodnak A Sári részen élőkben, kö­zöttük a fiatalokban mindig is volt valamiféle tartózkodás. (Vagy inkább az önbizalom hiánya?) Ami nem is a nem­zetiségi létből fakadt, hanem inkább a települések fejlődési különbségeiből. Ha a tanácsi beruházások nem túdták eze­ket még felszámolni,/de a ta­karos portákon már látszik: tehetősebbek az emberek, mint korábban. S a fiatalok is másként gon­dolkodnak. Még néhány évvel ezelőtt sem használták szíve­sen anyanyelvűket. Ahogy elmondták: ha ketten úgy beszélnek, hogy azt a harma­dik nem érti, akkor az mind­járt azt hiszi; róla van szó. Mostanára ezek a dolgok is átértékelődtek. S ehhez vélhe­tően a közösségi munka sike­rei is hozzájárultak. Kövess László Egyre duzzad az aktahalom Vajon ki fizeti a fülemilepert? A különös ügy két szereplője patinás városunk két régi, ismert és köztiszteletben álló családja. Olyan emberek, akik munkahelyükön és a közéletben vállalt szerepükkel megbecsülést vívtak ki városszerte. Telekszomszédok, akik között a kerítés csak jelképes volt, gyermekeik együtt nevelkedtek, s ők talán sokáig nem is tudták, hol húzódik — nevezzük így őket — Nagyék és Kisek között a mezsgye. Eszerint Kisék emésztője nem vízzáró, s engedély nélkül épült, akárcsak a fürdőszoba. A szennyvíztároló tartalmának kétharmadát elszivárogtatja, vagyis vízzáróvá kell tenni és utólagosan kérni a különféle szakhatósági engedélyeket is. Penészvirág a falon Nagyék és Kisék esztendők óta perben és haragban állnak egymással. Pontosabban szólva bírósági per még nem zajlik, ám szinte nincs is államigaz­gatási szerv, hivatal, főhatóság, társadalmi és politikai szerve­zet, amely ne foglalkozott vol­na Nagyék panaszával. Ennek tárgya pedig Kisek emesztője, azaz annak elhelye­zése, vizzárósúga. . A helyzet pofonegyszerű, mondja Nagy, miközben az aprócska kertben álló villába vezet. Bent elég néhány pillantás annak meg­állapítására, hogy lakói sokat adnak környezetükre, szeretik a szép tárgyakat, kényelmes bútorokat, egyszóval szenvedé­lyük a lakás. Mi lehet nagyobb tragédia a számukra, mint, hogy annak a szobának — amely Kisék jóval magasabban fekvő telkére néz — nedvese- dik a fala. Fekete penész ír kusza mintákat az ablakok alatt. A dolog úgy áll, hogy a szép szobákból egy szürke be­tonfalra és Kisék csaknem két méterrel magasabban levő tel­kére látnak. Valaha, még a felhőtlen bé­ke idején a két telek között nem meredezett betonkerítés. Kedves lan Ica húzódott itt, a két ház között pedig baromfi­ól, fáskamra állt. Azonban a lecsurgó esővíz, trágyalé miatt Nagyék betonfalat emeltek, Ki­sék pedig — több alkalommal is — rendezték a kertet, feltöl- tötték a kerítés mentén, amely szép lassan valóságos támfal lett. A jószomszédi viszony fenn­tartása érdekében nem szól­tunk a feltöltések miatt — hangoztatja többször is Nagy- né. Közben a szomszédban az idős nagyszülők meghaltak és Kisék lánya örökölte a házat. Ö rövid ideig még az eladás gondolatával is foglalkozott, végül a felújítás mellett dön­tött. A nyolcvanas évek elején megkezdődtek a munkálatok Kiseknél. Tatarozás, tetőjaví­tás, garázsépítés. Nagyjából ez­zel egy időben romlott meg a viszony, amely már a telekíel- töltögetés idején sem volt fel­hőtlen. Közben Nagyék észrevették a Kisék felé néző szobák falán a vizesedést. Az ok egyértel­műnek látszott: Nagyék házá­nak fala és Kisék emésztője között alig öt méter a távolság. Elkészült az első beadvány a városi tanács műszaki osztá­lyához, majd hamarosan meg­jött az első válasz is, misze­rint a panasz megalapozatlan. Nagyék fellebbeztek és néhány hónappal az első határozat megszületése után elkészült az újabb — ugyanannak a tollá­ból, akiéből az első —, s hom­lokegyenest az előző ellentéte. Speciális motorok. Az idén mintegy 70 ezer különféle típusú villanymotor készül az Ildadi Ipari Müszergyár 1. számú gyáregységében. Ma már az itt gyártott termékek mintegy 60 százaléka kerül exportra. Ilyen a betonkeverőkhöz szükséges speciális villanymotor is, amelyből 30 ezret szállítanak az idén az NSZK-ba. Képünkön Seres Józsefné összeszereli az érintkezőket (Háncsovszki János felvétele) Szakértők jöttek-mentek Természetesen Nagyék min­den egyes határozat ellen — amely nem az ó igazukat bizo­nyította — felleobeztek. így került az egyre duzzadó akta­halom a megyei tanacs illeté­kes osztályára, majd a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak titkárához. Minden bead­ványt és fellebbezést gondos kivizsgálás, helyszíni feltárás követett. Alig telt el olyan hó­nap, hogy a két ház valame­lyike előtt ne állt volna meg néhány állami gépkocsi; szak­értők jöttek, méricskélték, ás­tak. Nagyék érvei igen erős­nek bizonyultak Kisékével szemben, akik állították: az emésztő még 1939-ben épült, a fürdőszobával egy időben. Na­gyék minden környékbelit ta­núnak tudtak hívni arra, hogy a városnak ezen a részén meg két évtizede sincs, hogy beve­zették a vizet. Addig nemhogy fürdőszoba, de még WC sem volt, emésztőről nem is be­szélve. Nagy élv, beadványaikkal a különféle társadalmi szerveze­teket, hatóságokat bombázva, soha sem csupán egyedi prob­lémájukról szóltak. Minden le­velükben hangsúlyozták, hogy panaszuk közérdekű, mint­hogy a környezet védelme, a talaj tisztasága a legteljesebb köziérdek. S ennek nevében sürgették az eljárást Kisék el­len. Nem is eredménytelenül, hi­szen a megyei tanács végül is helyt adott Nagyék panaszának és kötelezte Kiseket, hogy te­gyék vízzáróvá emésztójüket, megszüntetve ezzel a környezet szennyezését és a szomszéd ház alapjának áztatását. Am Kisók is 'rájöttek arra, hogy mindig van egy maga- saoo fórum, ahová jogorvosla­tért íordulnatnak, meg aüKor is, ha az utolsó határozaton ott szerepel: fellebbezésnek helye nincs. A megyei tanács döntését támadni nem lehet, megkerülni viszont igen: Kisék emésztőj ük ügyével az építési es városfejlesztési miniszterhez fordultak. A minisztériumban is beindult a gépezet. Mérnö­kök, szakértők végeztek vizsgá­latokat Kisék kertjében, Na­gyék házában és a betonkerí- tes mellett épült barkácsmű- helyben. Valamint megszemlél­ték a Nagyék oldalkertjóben található és bevallásuk szerint is húsz éve érintetlen szenny­vízcsatornát, amely az emész- tőhöz csatlakozik. Megszüle­tett a Kiséket felmentő határo­zat, mivel a fal vizesedése sok mindentől keletkezhetett, s ugyanúgy okozhatták Nagyék is. Egyik döntő érv volt e ha­tározat mellett, hogy Nagyék barkácsműhelyének falán — amely sokkal közelebb van a kifogásolt emésztőhöz — nem jelentkezett nedvesedés. Igaz, ma már lehetetlen egyértel­műen bizonyítani, hogy mikor épült Kisók fürdőszobája és az ehhez nélkülözhetetlen emész­tő, az viszont tény, hogy a vá­rosnak ezen a részén náluk volt először vezetékes ivóvíz — még a nagypapa vezettette oda, az egyik kisvendéglőtől, csak­nem ötven évvel ezelőtt — és az is tény, hogy ők ma is más vezetékről kapják a vizet, mint a környék többi lakója. A közérdekkel takarózva Kisék egy megsárgult terv­rajzot tesznek elém, több mint húsz éve készült, amikor sze­rettek volna újabb szobákat építeni a házhoz. Ezen szerepel az eredeti állapot, benne a padlásfeljáró alatt kialakított fürdőszobával. Kisék lakása egyébként semmivel sem ma­rad el Nagyéké mögött, mint ahogy a kert sem. Választékos ízléssel, nagy szeretettel beren­dezett és ápolt családi fészek benyomását kelti. Vaskos akta­csomót tesz elém a fiatalasz- szony és őszinte felháborodás­sal kérdezi, vajon mikor lesz vége ennek az ügynek? Meddig köteles elviselni a szomszéd zaklatását, hány nap szabadsá­gát kell még azzal töltenie, hogy hatósági szakértőket vár otthon? S vajon ki fizeti meg azt a tetemes költséget, amely- lyel ezek az egymás után is­métlődő, és ugyanazt megálla­pító vizsgálatok járnak? Hi­szen, ha csak az állami autók benzinköltségére vagy a szak­értők kiszállási díjára gondol, már az is igen tekintélyes summa. S ők még nem is tudják, hogy az ÉVM elutasító hatá­rozata sem szegte kedvét Na­gy óknak. Az ügyészséghez nyújtottak be törvényességi óvást. Igaz, elutasítás volt a válasz, de nyitva hagyta előt­tük a polgári per lehetőségét. S, ahogy Nagy ókat ebben az ügyben megismertük, bizonyá­ra élni fognak ezzel. Bizonytalan talajra tévedne az újságíró, ha Nagyék valódi célját vagy indítékait próbál­ná kutatni. Ráadásul ebben az ügyben ők kérték a sajtó se­gítségét. A tények azonban makacs dolgok, s amennyire megnyerő amikor valaki a közérdeket szem előtt tartva harcol igazáért, annyira ellen­szenves, amikor a köz érdekét tűzi zászlajára, miközben csu­pán saját céljait próbálja el­érni. És a többszörösen ható ságok elé citált Kisékkel együtt kérdezzük: vajon meddig te heti? Móza Katalin Facsemetevásár Akik ősszel elkéstek a faülte­téssel, most, az első tavaszi napsütésben még pótolhatják lemaradásukat. Igaz, erre már nem minden facsemete alkal­mas, tehát nagyobb körülte­kintést igényel a válogatás. Ez azonban nem szegi kedvét a tavaszi fatelepítéstől a hétvégi telkek vagy kertes házak tu­lajdonosainak. Budaörsön, a Sasad Termelőszövetkezet fa­iskolájában is szép számmal akad még vásárló. A kínálat bőséges, van itt gyümölcsfa, köztük a legújabb fajták is, de aki csak a növények szép­ségében akar gyönyörködni, válogathat a díszcserjékből. (Barcza Zsolt felvétele) Hiányzott a fedezet Tartják a határidőt Nem először foglalkozunk Taksony ivóvízgondjaival. Szinte menet­rendszerűen minden nyáron jelentkezik a vízhiány, a taksonyiak problémája számos fórumot és sajtóorgánumot megjárt. Már tavaly bizonyos reményt keltő hírekről számolhatott be Nyeste István, a taksonyi tanács elnöke, amikor elmondta, hogy egy csereingatlan fejében sikerül megszerezniük az Athenaeum Nyomda üdülőjének* mélyfúrású és jó vízhozamú kútját. Ahhoz azonban, hogy ez javít­hasson Taksony vizhelyzetén, legalább még egy kútra lenne szükség. A kút elkészült ősszel megtudtuk, hogy re­mény van erre is, hiszen a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vallalat újabb kutat fúrt a régi közelében, ezzel a vezetékes vízhálózat kiépíté­séhez a legfontosabb — az ivóvízbázis — már megvan. Az elmúlt hetekben azonban aggódó taksonyiak hívták fel telefonon szerkesztőségünket, panaszolván, úgy tűnik, újabb vízhiányos nyár elé néznek. Véleményük szerint a szük­séges hálózat nem készül el a meleg beállta előtt. — Nálunk senki nem sze­retné jobban, hogy megoldód­janak a községben az ivóvíz­gondok — mondja Nyeste Ist­ván. — Taksonyban a nyár kezdetének csalhatatlan jele, hogy bevezetjük a locsolási ti­lalmat. Sajnos, erre a kertész- kedők többsége fittyet hány, még ott sem locsolnak az ásott kutakból, ahol lehetne. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a helyzet tarthatatlan. Mi nagy eredménynek tartjuk azt is, hogy a PVCSV saját fejlesz­tésként fúrta meg a másik ku­tat. A hálózatépítést, vagyis a víz elvezetését a vezetékig, azonban a tanácsnak kell fi­zetnie. — Megrendelték a munkát a Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalattól? Segít a teho is — Természetesen, még ta­valy szeptemberben. Ám ak­kor még nem állt a rendelke­zésünkre a beruházás teljes összege. Közben az év elején a Pest Megyei Tanácstól más­fél millió forintos céltámoga­tást kaptunk a vízhálózat fej­lesztésére, és közben a lakos­ság is megszavazta a vízgon­dok enyhítésére a település- fejlesztési hozzájárulást, csa­ládonként évi 600 forinttal. Megértem a taksonyiakat, hogy aggódnak, hiszen nya­kunkon a nyár, ám a víz ügyé­ben szinte egy kapavágás sem történt. Bendes Gábor, a Pest Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat főmérnök igazgatóhe­lyettese jól ismeri a taksonyi gondokat. — A tanács valóban még az ősszel megrendelte a munkát, csakhogy akkor még nem volt rá fedezetük. Komoly ígéretek akadtak ugyan, de ezt min­denki megértheti, hogy beru­házást csak akkor indítha­tunk, ha megvan rá a pénz. Ennek ellenére a vállalat sa­ját fejlesztési alapja terhére megfúrta a második kutat és elkészítette a belső csatlako­zó vezetéket. Ha ezt a másfé' millió forintos céltámogatást a tanács ősszel kapta volna, már kész lehetne a munka. Június végéra — Most végre együtt van a pénz, de mikor javíthatnak a taksonyiak ivóvízhelyzetén az új kutak? — A hálózat átadását Június 30-ig vállaltuk. Üzemmérnök­ségünk már tervezi a község­be tartó vezetékhálózatot, a munkát pedig dabasi dolgo­zóink végzik. — Miért nem a szigetszent- miklósiak, mikor ők jobban ismerik a területet és köze­lebb is vannak? — A szigetszentmiklósi üzemmérnökség ezekben a hónapokban rendkívül túlter­helt, s ha rájuk várnának, ta­lán még ősszel sem lenne víz Taksonyban. A dabasi szak­embereknek azonban keve­sebb a munkájuk mostanában, ezért döntöttünk mellettük. — Nyugodtak lehetnek te­hát a taksonyiak? — Igen. Á régi kút is meg­felelő vízhozamú, az új pedig naponta 400 köbméter jó mi­nőségű vizet ad, vállalatunk dolgozói számára pedig cél­prémiumot tűztünk ki, ha a tervezett határidőre elkészítik a munkát. M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom