Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-06 / 80. szám
4 1086. ÁPRILIS 6., VASÁRNAP Mindig volt bennük tartózkodás Nehéz őket beskatulyázni Nemzetiségi KiSZ-alapszervezet Dabason Az élet, a mindennapok olykor felborítják, túlhaladják a fölállított kategóriákat. Ezt a társaságot is nehéz begyömöszölni valamelyik skatulyába. A dabasi Fehérakác Tsz 'KISZ-bizottságához tartoznak, ám területi alapszervezetként működnek. Ráadásul sokan közülük nem is a közös gazdaságban keresik a kenyerüket. Szlovák fiatalok alkotják ezt a közösséget, s nem hovatartozásuk, hanem munkájuk tartalmának okán nevezik magukat nemzetiségi alap- szervezetnek. Gyűjtötték a tárgyi emlékeket Dabas I. kerületében, az egykori Sári községben már a KISZ zászlóbontásának idején megalakult az alapszervezet. A generációváltás különböző hullámaiban hol többen, hol kevesebben, aktívabban vagy passzívabban tevékenykedtek. A nyolcvanas években megint egy lelkes, törekvő társaság verbuválódott össze. — A nemzetiségi múlt hagyományainak, tárgyi dokumentumainak kutatása hozott össze bennünket — mondja Fojta Anna, az alapszervezet egyik tagja. — A művelődési ház helyismereti szakkörével együtt keresgéltük az emlékeket, hogy színvonalas gyűjtemény kerülhessen a tájházba. Az épület rendbehozásához is hozzájárultunk. Ez azonban kevés volt, nagyobb beruházásra lett volna szükség. A tető nádazata megritkult, a helyiség beázott, az egyik fala kidőlt. Most az óvodában és az iskolában tároljuk az összegyűjtött anyagot. Jó lenne, ha valamikor méltó helyre kerülne ... — A tájház körüli események elkedvetlenítettek bennünket, mint ahogy az sem doppingoló hatású, hogy ugyancsak rossz állapotban van a helyi művelődési ház és a mellé ragasztott kis klub, ahol össze szoktunk jönni — teszi hozzá az alapszervezet másik tagja, Szabados Mária. — Egy esztendeje azonban megint adódott egy munkára serkentő alkalom. Peng a kassza címmel jutalomműsort rendeztek az avatóknak a Budapest Kongresszusi Központban, s a szervezők nép- művészeti bemutatóra szóló felhívást is közzétettek. A bírálóbizottság elfogadta a jelentkezésünket, négy kislányt öltöztettünk be az egyik szlovák asszonytól kölcsönzött ruhákba. Nagy sikerük volt. Sok kis feladatot vállaltak Azt már Valentyik Ferenc, a tsz KISZ-bizottságának titkára tette hozzá, hogy ennek az akciónak lakóhelyükön is nagy visszhangja volt. A fellépésről készített videofelvételt fiatalok és idősebbek nézték végig a helyi általános iskolában. Az utóbbiak amellett kardoskodnak, hogy mielőbb ismételjék meg a vetítést. A KISZ-titkár elmondta azt is, hogy a honismereti kör bemutatóin is ott sürgölődtek a fiatalok. Sok apró feladatot, például a jegyszedést, a hangosítást vállalták. Hasonló szerepük lesz az április 17-e és 25-e között megrendezendő szlovák napok alkalmával is. önálló ötletként fotókiállítást rendeznek. A KISZ-munka egyéb területeit sem hanyagolják el. Különböző programjaikba bevonják a náluk f is fiatalabbakat, s a dabasi • körzet többi alapszervezetét mozgósító akcióik is vannak. — Jó a kapcsolatunk az első kerületi általános iskolával — mondja Szabados Mária. —• A KISZ-gyűlésekre, egyéb összejövetelekre meghívjuk a kisdiákokat, hiszen ők jelentik az utánpótlást. Több vetélkedőt rendeztünk nekik, amelyeken a kérdések és a válaszok szlovákul hangzottak el. — Hagyományos rendezvényünk a Csati — sportnap, amelyhez az utóbbi években a városi jogú KISZ-bizottság és sok alapszervezet is csatlakozott — mondja Fojta Anna. — A Duna—Tisza-csator- na egyik elágazásánál, szép környezetben szoktunk összegyűlni, játszunk, sportolunk. Egyébként is sokszor járunk le oda, csak úgy, a magunk szórakozására. Beszélgetünk, szalonnát sütünk, jól érezzük magunkat. Valentyik Ferenc azt is hozzáteszi, hogy ezt az alapszervezetet a legkönnyebb mozgósítani. A szlovákokra egyébként is jellemző az ösz- szetartozás, a közösségi érzés. Ha például valaki építkezésbe fog, biztos, hogy a fél falu megy segíteni. — Az összetartozásnak az is a magyarázata, hogy kevés a szórakozási lehetőség, hát minden alkalmat megragadunk — egészíti ki a hallottakat Fojta Anna. — Mindig szervezünk magunknak valamit. Olykor színház, kiállítás, máskor pedig a beszélgetés, a zenehallgatás hoz össze bennünket. Már másként gondolkodnak A Sári részen élőkben, közöttük a fiatalokban mindig is volt valamiféle tartózkodás. (Vagy inkább az önbizalom hiánya?) Ami nem is a nemzetiségi létből fakadt, hanem inkább a települések fejlődési különbségeiből. Ha a tanácsi beruházások nem túdták ezeket még felszámolni,/de a takaros portákon már látszik: tehetősebbek az emberek, mint korábban. S a fiatalok is másként gondolkodnak. Még néhány évvel ezelőtt sem használták szívesen anyanyelvűket. Ahogy elmondták: ha ketten úgy beszélnek, hogy azt a harmadik nem érti, akkor az mindjárt azt hiszi; róla van szó. Mostanára ezek a dolgok is átértékelődtek. S ehhez vélhetően a közösségi munka sikerei is hozzájárultak. Kövess László Egyre duzzad az aktahalom Vajon ki fizeti a fülemilepert? A különös ügy két szereplője patinás városunk két régi, ismert és köztiszteletben álló családja. Olyan emberek, akik munkahelyükön és a közéletben vállalt szerepükkel megbecsülést vívtak ki városszerte. Telekszomszédok, akik között a kerítés csak jelképes volt, gyermekeik együtt nevelkedtek, s ők talán sokáig nem is tudták, hol húzódik — nevezzük így őket — Nagyék és Kisek között a mezsgye. Eszerint Kisék emésztője nem vízzáró, s engedély nélkül épült, akárcsak a fürdőszoba. A szennyvíztároló tartalmának kétharmadát elszivárogtatja, vagyis vízzáróvá kell tenni és utólagosan kérni a különféle szakhatósági engedélyeket is. Penészvirág a falon Nagyék és Kisék esztendők óta perben és haragban állnak egymással. Pontosabban szólva bírósági per még nem zajlik, ám szinte nincs is államigazgatási szerv, hivatal, főhatóság, társadalmi és politikai szervezet, amely ne foglalkozott volna Nagyék panaszával. Ennek tárgya pedig Kisek emesztője, azaz annak elhelyezése, vizzárósúga. . A helyzet pofonegyszerű, mondja Nagy, miközben az aprócska kertben álló villába vezet. Bent elég néhány pillantás annak megállapítására, hogy lakói sokat adnak környezetükre, szeretik a szép tárgyakat, kényelmes bútorokat, egyszóval szenvedélyük a lakás. Mi lehet nagyobb tragédia a számukra, mint, hogy annak a szobának — amely Kisék jóval magasabban fekvő telkére néz — nedvese- dik a fala. Fekete penész ír kusza mintákat az ablakok alatt. A dolog úgy áll, hogy a szép szobákból egy szürke betonfalra és Kisék csaknem két méterrel magasabban levő telkére látnak. Valaha, még a felhőtlen béke idején a két telek között nem meredezett betonkerítés. Kedves lan Ica húzódott itt, a két ház között pedig baromfiól, fáskamra állt. Azonban a lecsurgó esővíz, trágyalé miatt Nagyék betonfalat emeltek, Kisék pedig — több alkalommal is — rendezték a kertet, feltöl- tötték a kerítés mentén, amely szép lassan valóságos támfal lett. A jószomszédi viszony fenntartása érdekében nem szóltunk a feltöltések miatt — hangoztatja többször is Nagy- né. Közben a szomszédban az idős nagyszülők meghaltak és Kisék lánya örökölte a házat. Ö rövid ideig még az eladás gondolatával is foglalkozott, végül a felújítás mellett döntött. A nyolcvanas évek elején megkezdődtek a munkálatok Kiseknél. Tatarozás, tetőjavítás, garázsépítés. Nagyjából ezzel egy időben romlott meg a viszony, amely már a telekíel- töltögetés idején sem volt felhőtlen. Közben Nagyék észrevették a Kisék felé néző szobák falán a vizesedést. Az ok egyértelműnek látszott: Nagyék házának fala és Kisék emésztője között alig öt méter a távolság. Elkészült az első beadvány a városi tanács műszaki osztályához, majd hamarosan megjött az első válasz is, miszerint a panasz megalapozatlan. Nagyék fellebbeztek és néhány hónappal az első határozat megszületése után elkészült az újabb — ugyanannak a tollából, akiéből az első —, s homlokegyenest az előző ellentéte. Speciális motorok. Az idén mintegy 70 ezer különféle típusú villanymotor készül az Ildadi Ipari Müszergyár 1. számú gyáregységében. Ma már az itt gyártott termékek mintegy 60 százaléka kerül exportra. Ilyen a betonkeverőkhöz szükséges speciális villanymotor is, amelyből 30 ezret szállítanak az idén az NSZK-ba. Képünkön Seres Józsefné összeszereli az érintkezőket (Háncsovszki János felvétele) Szakértők jöttek-mentek Természetesen Nagyék minden egyes határozat ellen — amely nem az ó igazukat bizonyította — felleobeztek. így került az egyre duzzadó aktahalom a megyei tanacs illetékes osztályára, majd a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárához. Minden beadványt és fellebbezést gondos kivizsgálás, helyszíni feltárás követett. Alig telt el olyan hónap, hogy a két ház valamelyike előtt ne állt volna meg néhány állami gépkocsi; szakértők jöttek, méricskélték, ástak. Nagyék érvei igen erősnek bizonyultak Kisékével szemben, akik állították: az emésztő még 1939-ben épült, a fürdőszobával egy időben. Nagyék minden környékbelit tanúnak tudtak hívni arra, hogy a városnak ezen a részén meg két évtizede sincs, hogy bevezették a vizet. Addig nemhogy fürdőszoba, de még WC sem volt, emésztőről nem is beszélve. Nagy élv, beadványaikkal a különféle társadalmi szervezeteket, hatóságokat bombázva, soha sem csupán egyedi problémájukról szóltak. Minden levelükben hangsúlyozták, hogy panaszuk közérdekű, minthogy a környezet védelme, a talaj tisztasága a legteljesebb köziérdek. S ennek nevében sürgették az eljárást Kisék ellen. Nem is eredménytelenül, hiszen a megyei tanács végül is helyt adott Nagyék panaszának és kötelezte Kiseket, hogy tegyék vízzáróvá emésztójüket, megszüntetve ezzel a környezet szennyezését és a szomszéd ház alapjának áztatását. Am Kisók is 'rájöttek arra, hogy mindig van egy maga- saoo fórum, ahová jogorvoslatért íordulnatnak, meg aüKor is, ha az utolsó határozaton ott szerepel: fellebbezésnek helye nincs. A megyei tanács döntését támadni nem lehet, megkerülni viszont igen: Kisék emésztőj ük ügyével az építési es városfejlesztési miniszterhez fordultak. A minisztériumban is beindult a gépezet. Mérnökök, szakértők végeztek vizsgálatokat Kisék kertjében, Nagyék házában és a betonkerí- tes mellett épült barkácsmű- helyben. Valamint megszemlélték a Nagyék oldalkertjóben található és bevallásuk szerint is húsz éve érintetlen szennyvízcsatornát, amely az emész- tőhöz csatlakozik. Megszületett a Kiséket felmentő határozat, mivel a fal vizesedése sok mindentől keletkezhetett, s ugyanúgy okozhatták Nagyék is. Egyik döntő érv volt e határozat mellett, hogy Nagyék barkácsműhelyének falán — amely sokkal közelebb van a kifogásolt emésztőhöz — nem jelentkezett nedvesedés. Igaz, ma már lehetetlen egyértelműen bizonyítani, hogy mikor épült Kisók fürdőszobája és az ehhez nélkülözhetetlen emésztő, az viszont tény, hogy a városnak ezen a részén náluk volt először vezetékes ivóvíz — még a nagypapa vezettette oda, az egyik kisvendéglőtől, csaknem ötven évvel ezelőtt — és az is tény, hogy ők ma is más vezetékről kapják a vizet, mint a környék többi lakója. A közérdekkel takarózva Kisék egy megsárgult tervrajzot tesznek elém, több mint húsz éve készült, amikor szerettek volna újabb szobákat építeni a házhoz. Ezen szerepel az eredeti állapot, benne a padlásfeljáró alatt kialakított fürdőszobával. Kisék lakása egyébként semmivel sem marad el Nagyéké mögött, mint ahogy a kert sem. Választékos ízléssel, nagy szeretettel berendezett és ápolt családi fészek benyomását kelti. Vaskos aktacsomót tesz elém a fiatalasz- szony és őszinte felháborodással kérdezi, vajon mikor lesz vége ennek az ügynek? Meddig köteles elviselni a szomszéd zaklatását, hány nap szabadságát kell még azzal töltenie, hogy hatósági szakértőket vár otthon? S vajon ki fizeti meg azt a tetemes költséget, amely- lyel ezek az egymás után ismétlődő, és ugyanazt megállapító vizsgálatok járnak? Hiszen, ha csak az állami autók benzinköltségére vagy a szakértők kiszállási díjára gondol, már az is igen tekintélyes summa. S ők még nem is tudják, hogy az ÉVM elutasító határozata sem szegte kedvét Nagy óknak. Az ügyészséghez nyújtottak be törvényességi óvást. Igaz, elutasítás volt a válasz, de nyitva hagyta előttük a polgári per lehetőségét. S, ahogy Nagy ókat ebben az ügyben megismertük, bizonyára élni fognak ezzel. Bizonytalan talajra tévedne az újságíró, ha Nagyék valódi célját vagy indítékait próbálná kutatni. Ráadásul ebben az ügyben ők kérték a sajtó segítségét. A tények azonban makacs dolgok, s amennyire megnyerő amikor valaki a közérdeket szem előtt tartva harcol igazáért, annyira ellenszenves, amikor a köz érdekét tűzi zászlajára, miközben csupán saját céljait próbálja elérni. És a többszörösen ható ságok elé citált Kisékkel együtt kérdezzük: vajon meddig te heti? Móza Katalin Facsemetevásár Akik ősszel elkéstek a faültetéssel, most, az első tavaszi napsütésben még pótolhatják lemaradásukat. Igaz, erre már nem minden facsemete alkalmas, tehát nagyobb körültekintést igényel a válogatás. Ez azonban nem szegi kedvét a tavaszi fatelepítéstől a hétvégi telkek vagy kertes házak tulajdonosainak. Budaörsön, a Sasad Termelőszövetkezet faiskolájában is szép számmal akad még vásárló. A kínálat bőséges, van itt gyümölcsfa, köztük a legújabb fajták is, de aki csak a növények szépségében akar gyönyörködni, válogathat a díszcserjékből. (Barcza Zsolt felvétele) Hiányzott a fedezet Tartják a határidőt Nem először foglalkozunk Taksony ivóvízgondjaival. Szinte menetrendszerűen minden nyáron jelentkezik a vízhiány, a taksonyiak problémája számos fórumot és sajtóorgánumot megjárt. Már tavaly bizonyos reményt keltő hírekről számolhatott be Nyeste István, a taksonyi tanács elnöke, amikor elmondta, hogy egy csereingatlan fejében sikerül megszerezniük az Athenaeum Nyomda üdülőjének* mélyfúrású és jó vízhozamú kútját. Ahhoz azonban, hogy ez javíthasson Taksony vizhelyzetén, legalább még egy kútra lenne szükség. A kút elkészült ősszel megtudtuk, hogy remény van erre is, hiszen a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vallalat újabb kutat fúrt a régi közelében, ezzel a vezetékes vízhálózat kiépítéséhez a legfontosabb — az ivóvízbázis — már megvan. Az elmúlt hetekben azonban aggódó taksonyiak hívták fel telefonon szerkesztőségünket, panaszolván, úgy tűnik, újabb vízhiányos nyár elé néznek. Véleményük szerint a szükséges hálózat nem készül el a meleg beállta előtt. — Nálunk senki nem szeretné jobban, hogy megoldódjanak a községben az ivóvízgondok — mondja Nyeste István. — Taksonyban a nyár kezdetének csalhatatlan jele, hogy bevezetjük a locsolási tilalmat. Sajnos, erre a kertész- kedők többsége fittyet hány, még ott sem locsolnak az ásott kutakból, ahol lehetne. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a helyzet tarthatatlan. Mi nagy eredménynek tartjuk azt is, hogy a PVCSV saját fejlesztésként fúrta meg a másik kutat. A hálózatépítést, vagyis a víz elvezetését a vezetékig, azonban a tanácsnak kell fizetnie. — Megrendelték a munkát a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól? Segít a teho is — Természetesen, még tavaly szeptemberben. Ám akkor még nem állt a rendelkezésünkre a beruházás teljes összege. Közben az év elején a Pest Megyei Tanácstól másfél millió forintos céltámogatást kaptunk a vízhálózat fejlesztésére, és közben a lakosság is megszavazta a vízgondok enyhítésére a település- fejlesztési hozzájárulást, családonként évi 600 forinttal. Megértem a taksonyiakat, hogy aggódnak, hiszen nyakunkon a nyár, ám a víz ügyében szinte egy kapavágás sem történt. Bendes Gábor, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnök igazgatóhelyettese jól ismeri a taksonyi gondokat. — A tanács valóban még az ősszel megrendelte a munkát, csakhogy akkor még nem volt rá fedezetük. Komoly ígéretek akadtak ugyan, de ezt mindenki megértheti, hogy beruházást csak akkor indíthatunk, ha megvan rá a pénz. Ennek ellenére a vállalat saját fejlesztési alapja terhére megfúrta a második kutat és elkészítette a belső csatlakozó vezetéket. Ha ezt a másfé' millió forintos céltámogatást a tanács ősszel kapta volna, már kész lehetne a munka. Június végéra — Most végre együtt van a pénz, de mikor javíthatnak a taksonyiak ivóvízhelyzetén az új kutak? — A hálózat átadását Június 30-ig vállaltuk. Üzemmérnökségünk már tervezi a községbe tartó vezetékhálózatot, a munkát pedig dabasi dolgozóink végzik. — Miért nem a szigetszent- miklósiak, mikor ők jobban ismerik a területet és közelebb is vannak? — A szigetszentmiklósi üzemmérnökség ezekben a hónapokban rendkívül túlterhelt, s ha rájuk várnának, talán még ősszel sem lenne víz Taksonyban. A dabasi szakembereknek azonban kevesebb a munkájuk mostanában, ezért döntöttünk mellettük. — Nyugodtak lehetnek tehát a taksonyiak? — Igen. Á régi kút is megfelelő vízhozamú, az új pedig naponta 400 köbméter jó minőségű vizet ad, vállalatunk dolgozói számára pedig célprémiumot tűztünk ki, ha a tervezett határidőre elkészítik a munkát. M. K.
