Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

# A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ’ XXVIII. ÉVFOLYAM, 79. SZÄM 1986. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Félidőben az iskolaépítés Nemcsak a gyerekek kívánsága Kevesebben tanulnak majd két műszakban r ” ■ .........v ■ ■': ■ ■■ ............■■■■.............. ■ ■■■ • • ■ • '• Így néz ki most az épülő új iskolaszárny (Hancsovszki János felvétele) Látogatóban az ikreknél Öröm-e a hármas és A mendei négyes ikrek Norbival és édesanyjukkal... (Péter Zoltán felvétele) Délután három óra. Vidám gyerekek játszanak a Gyömröi 1. Számú Általános Iskola ki­csire zsugorodott udvarán. Jóformán még egy nagyot futni sem tudnak a lányok és fiúk, hiszen amióta megkez­dődött az új iskolaszárny épí­tése a „szomszédban”, jókora darabot elvettek az udvarból, parkból. Az építkezéssel járó kényszerű albérlet nem vala­mi kényelmes, de később majd annál jobban fognak örülni neki. Találomra szólítok meg két kislányt, illedelmesen bemu­tatkoznak. Megtudom, hogy Gál Mariannái és Osonó Krisztinával állok szemben. Csak egy kérdésem van mindkettőjükhöz: — Tudjátok-e, hogy mi épül itt, a szomszédban? — Űj iskola — vágják rá szinte egyszerre az 5/a, tanul­téi. — Jó lenne, ha minél előbb kész lenne, hogy mi is oda járhassunk ... Az óhajjal aligha állnak egyedül a lányok, hiszen minden gyömrői szeretné, ha minél előbb átadhatnák ren­deltetésének az új' épületet. Az iskolabővítés főhadiszál­lása egy konténerből kialakí­tott műszaki iroda, ahol Zi- ma Gyula, az Építőipari Szö­vetkezeti Közös Vállalat épí­tésvezetője mostanában sokat tartózkodik, hiszen ő az irá­nyítója a 12 új tanterem épí­tésének. Az elmúlt években sokszor találkoztunk már ve­le a körzet más településein is, hiszen a gyömrői székhe­lyű vállalat több oktatási in­tézményt hozott tető alá ne­gyedszázados fennállása óta. — Valóban nagy gyakorla­tunk van már az iskolaépí­tésben, hiszen a vállalat volt a kivitelezője a mendei, a sülysápi és az üllői iskolának is — mondja az építésvezető. — Ezenkívül Gombán, Mag­lódon, Monori-erdőn és a gyömrői 3. számú iskolában bővítést is végeztünk. Ez utóbbiak — no és a mendei iskola — úgynevezett köny- nyűszerkezetcs módszerrel épültek. Ez áz új'gyömrői is­kolaszárny Univáz-szarkezet- tcl épül, biztosan nagyon szép lesz, hiszen a község első számú létesítményének lehet majd nevezni. — Bizonyára az építésveze­tőnek sem mindegy, hogy mondjuk egy gépház vagy egy iskola építését irányítja. —" Nézze, nekünk mindig azon kell fáradoznunk, hogv betartsuk az előírásokat, szé­pen és jól dolgozzunk egy-epv kivitelezésen. De egy iskola építése mégiscsak más. Azt úgy kell irányítani, hogy az ember már beleképzeli a gye­rkeket, a tanárokat a tan­termekbe .: Szóval, sokkal lelkiismeretesebben kell fi­gyelni az építkezés minden apró .részletére, hiszen már a jövő századnak építjük pél­dául ezeket a tantermeket is... — Találkoztak nehézségek­kel az eddigiek során? — Az alapozás például iga­zán nem mindennapi volt. Ré­gen — a közeli strand terü­letén — egy téglagyár mű­ködött. Itt volt a csillésko­csik lefutópályája. Az alapo­zást nagyon körültekintően kellett elvégeznünk. • Van olyan rész, ahol hat-hét mé­ter mély alapot ástunk, s az úgynevezett szádlemezdúco- lást is alkalmaztuk. — Hogy áll az építkezés, tartják a határidőt? — A szerkezetépítés utolsó fázisánál tartunk, jelenleg har­mincötén dolgozóiak az épít­kezésen. Az előre gyártott szerkezetek elhelyezését befe­jeztük, jelenleg a monolitikus vasbeton szerkezetek betono­zása folyik, valamint a szer­kezeti főfalak falazása. Sze­rencsére a tél nem hátráltat­ta az építkezést, így azt mondhatom, hogy nincs le­maradásunk, tartjuk a határ­időt. Igaz, az átadásig már csak 17 hónap van hátra... A 12 tanterem terveit az ÉSZKV tervezőcsoportja ké­szítette a Pestber irányí­tása mellett. Boris János, a tervezőcso­port vezetője: — A község részletes ren­dezési tervéhez kellett igazí­tanunk az iskolabővítési el­képzeléseinket, s ez számos gondot is felvetett. Végül há­rom változatból került sor az egyiknek a megvalósítására. — Milyenek lesznek a tan­termek? — Általában 56 négyzetmé­teresek. amelyeket a szabvány előír. Az aulás szerkezet azonban mindenképen új forma, ilyet még nem csinál­tunk egyetlen iskolánál sem Az iskola lehetőséget teremt majd a kabinetrendszerű ok­tatásra, ezzel feltétlenül élni kellene... — Mi lesz a régi iskolával? — Azt is rendbe hozzuk, két ideiglenes tornaszobát, fürdőt is kialakítunk benne. Boris János tősgyökeres gyömrői, igazi lokálpatrióta Nem csoda, hogy a tervek ké­szítésébe a szívét-leikét be­leadta. Szeretné, ha tízéves lánya. Virág és az ötéves Kati is az új iskolába járhatna majd. Hát erre biztosan meg­lesz a lehetőségük. — Mit jelent a község éle­tében az új oktatási intéz­mény? Aki válaszol: Gál Fe- rencné, a Gyömrői Nagyköz­ségi Tanács elnöke: — Iskoláink feltételrendsze­re, eszközellátottsága igen alacsony, az országos átlag alatt van. A tanulók 47 szá­zaléka váltott műszakban ta­nul, s ez nagymértékben be­folyásolja az oktató-nevelő munka színvonalát. Ha fel­épül az új iskolaszárny, sze­retnénk elérni, hogy a tanu­lók 20—25 százaléka ^járjon csak két műszakban iskolába. Lakosságunk a településfej­lesztési hozzájárulást — évi 600 forintot — az iskolaépí­tésre szavazta meg. Mivel — céltámogatást, amelyet a Pest Megyei Tanácstól igényeltünk — csak 3 milliót kapunk er­re az évre, kölcsönt veszünk fel, hogy az építkezés dinami­káját biztosítani tudjuk. Jö­vőre viszont — a Pest Megyei Tanács elfogadott VII. ötéves terve szerint — 21 milliót kapunk, s ezzel a támogatás összesen 34,2 millió forint lesz. Mindenképpen szeretnénk, ha az 1987/88-as tanév már az új iskolában is kezdődhetne. m Az iskolaépítés közüggyé vált Gyomron. A községben a fiatalabb és az idősebb gene­ráció is aggódva figyeli a Szabadság téren zajló munká­kat. Mostanában egyre többen bámészkodnak arrafelé. Re­mélhetőleg az avatás után is lesznek csodáiéi az új — min­den bizonnyal gyönyörű — iskolának. Gér József Ma délelőtt Korlátozás Ma délelőtt a felszaba­dulás évfordulója tisztele­tére — első ízben — utcai futóversenyt rendeznek Monoron. Az esemény dél­előtt 10 órakor kezdődik, de a forgalomkorlátozás — amely néhány utcára ter­jed ki — már 9 órakor ér­vénybe lép. Délelőtt 9 órá­tól 12 óráig lezárják a Kossuth Lajos utcát a Jó­zsef Attila utcától a Mun­kását utcáig, továbbá az Ady Endre, a Petőfi Sán­dor és a Mátyás király ut­cákat a Széchenyi utcától a Kossuth Lajos utcáig terjedő szakaszokon. A rendőrség kéri a gép­járműtulajdonosok meg­értését, továbbá azt, hogy lehetőség szerint a főtéren levő parkolókban se hagy­ják kocsijukat ebben az időpontban. Levelesládánkból Enyhén kopaszodó homlok, szemüveg, deres bajusz, sim- léderes sapka, fekete diploma­tatáska. Hányadszor tűnik már fel CeglQdbercfl, Monor, Va­sad vasúti és buszmegállói­ban? A vasadi iskola kémia—bio­lógia szakos tanára, Aszódi Zoltán, 14 éve ingázik a két távoli helység között. Vonat­ról buszra, buszról vonatra siet, közben megáll, hogy Bér­ceién a sportkör elnöki teen­dőit ellássa. Megáll, hogy a férfikórusban énekeljen. Meg­áll, hogy szemüvege mögül rosszalló pillantást vessen ránk, hogy cinkosan kacsint­son. Tanít gyerekeket és kollé­Hármasok és négyesek ... Ha ez lottótalálatként éri az embert, az feltétlenül öröm. De ha három, illetve négy rékliről és pályáról, majd ugyanennyi kiscipőről, ano- rákról, később tornazsákról, matematikai leckéről van szó, hogy egyebekről ne is beszél­jünk ... Vajon felhőtlen és hosszan tartó öröm-e olyan családban élni, ahol hármas és négyes ikrek gyarapítják a „létszámot” ? A kívülálló gyö­nyörködik, mosolyog, össze­csapja a kezét, esetleg irigy­kedik — mert csak néző. És aki velük éli át a hétközna­pokat ...? A mendei négyes ikrekről alighanem mindent tud az ország. Amikor az első osz­tályos Norbi felkiabál anyu­nak az ikrek gyerekszobájába, „anya, meg fogsz lepődni, új­ságírók!”, Bakó Sándorné egy­általán nem lepődik meg. Jár­tak itt kollégák a múlt héten, meg azelőtt is, és gyakran kopognak kíváncsi érdeklődők. Nem, nem kíván a pokolba bennünket, nevet, s azt mond­ja : négyes ikrek szüleinek ez­zel már az elején számolnia kell. Adrienn, Krisztina, Petra és Sándor tisztes távolból mé­ri fel az idegent, a fényképe­zéshez hozzászoktak, s a fel­mérés alighanem azt az ered­ményt hozza, hogy oda se ne­ki, játszunk tovább. A négy rácsos kiságy, a két bő öblű fotel, a fonott kosár építőkoc­kával és játékkal teletömve nem akadály: az egész szoba a kúszás-mászás, totyogás, ap­ró lépések és nagy földre pottyanésok birodalma. Az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy ül az ablak előtt, fülig ér az arcán a mosoly, és élete legjobb gyerekszín­házában gyönyörködik. A na­gyon karcsú és nagyon fiatal anyuka a kommentátor: — Sanyi és Petra a legele­venebbek, Petra mostanában mintha kicsit agresszív is lenne ... Szeret vetekedni. Adrienn, ha teheti, félrevo­nul és egyedül játszik. Krisz­ti nagyon ügyes, ő állt fel el­sőnek, Norbert, az első osztályos „nagytetsó” a szomszéd szobá­ban hagyja a leckét, s új me-*' derbe tereli az előadást, bú­jócskát kezdeményez a lati­celpárnák segítségével. Har­sány öröm az egész szoba. Jó dolog nagyon, ha vala­kinek ennyi apró' testvére van, nyilatkozza, ő ugyanis minden héten választ magó­gákat egyaránt. Tanít példa- mutatással, avval, hogy so­hasem mulasztott. Tanít lel­kiismeretességével, gyermek­szeretetével. Éveken át járta úttörőinkkel a nyári táboro­kat, vezeti az énekkart. Ta­nácsaival segít szakmai és emberi problémák megoldásá­ban. Megáll, hopr újból útra kel­jen, sietős léptei már lassúb­bak. Volt iskolaigazgató, nap­közis szakfelügyelő — most nyugdíjasként is it: van ve­lünk. összepakol, pislog egyet a szemüvege mögül: — Idejé­ben el kell indulnom, egy kis­sé már szuszogok ... Viszontlátásra, Zoli bácsi! Kal^cnekkerné Sípos Mária Vasad nak egy új kedvencet, s köl­csönös kegyeikkel tüntetik ki egymást. A szép, kétszintes ház kony­hájában prózaibb síkra tere­lődik a beszélgetés. Az édes­apa, Bakó Sándor a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat dolgozója még mun­kában van, a mama — Bakó­né. anyósia — az ikreket vi­gyázza az emeleten, a fiatal anyuka beszél. — Nem mondhatom, hogy megfeledkeztek volna rólunk, a kezdeti rengeteg segítség után most sincs megoldhatat­lan gondunk. Jólesik és jól is jön a törődés. Készül a kerítésünk, jön a jó idő, alig várom, hogy kint legyünk az udvaron. És hát sok minden kell, éppen a napokban vásá­roltunk új anorákokat, töb,b mint háromezer forintért... Anyásom egy évvel korábban mehetett nyugdíjba, hogy ve­lünk lehessen, ez nekünk rendkívüli segítség, nagyon jó, hogy megértjük és szeret­jük egymást. Az a segítőnk, akit a férjem vállalata fizet, most éppen beteg. Mi szeren­csére valamennyien megúsz­tok az influenzát. Erősek, egészségesek az ap­róságok. Ottjártunkkor voltak éppen 15 hónaposak. . Napi­rendjüket édesanyjuk okosan irányítja, szakmai gyakorlata is segít ebben, hiszen csecse- mogondozónő. Mindössze egyetlen olyan félmondat h-angzott el, ami árnyékos volt: — ... akadnak, akik irigyel­nek minket... Nos, ha kipróbálni nem is, alaposan átgondolni azért le­het: öt gyereket — igaz, sok külső segítséggel, szép nagy házban — de felnevelni úgy, hogy négyen egyszerre szom­jasak, négyen egyszerre ké- redzkednek ölbe, négy majd egyszerre tanulja a betűve­tést, a hivatást, az életet, mi­közben valamennyien önálló egyéniségek ... Biztos, hogy az irigyek sikerrel álinák a szülőpróbát? a négyes? Négy évvel ezelőtt jártunk utoljára Gyomron a Kava- lecz családnál, ahol megláto­gattuk az akkor kétéves hár­mas ikreket. A gyerekek —• Adél, Gergő és Ricsi — az­óta felcseperedtek, a napok­ban » ünnepelték 6. születés­napjukat. Már beíratták őket az iskolába, a. Csokonai utcai oktatási intézménybe fognak járni szeptember elsejétől. ' Amíg a gyerekek vidáman kerékpároztak az utcán, mi a szülőkkel a szépen berende­zett lakásban beszélgettünk. Megtudtok, hogy a három gyerek jó egészségnek örvend, már nagyon várják az iskola­kezdést. Mert bármennyire furcsa, ők nagyon szeretnék már elsajátítani az írás, ol­vasás, számolás tudományát; Mostanában például azon fáradoznak — a szülők segít­ségével —, hogy megtanulják a születésnapjukra ajándékba kapott kvarcórákról leolvasni a pontos időt... — Befejeztük a lakás épí­tését, most mór csak a kül­ső tatarozás van hátra _ — mondta Kavalecz László, az ikrek édesapja. Szinte mi ket­ten csináltunk mindent a fe­leségemmel. Az édesapáim, aki kőműves, hajlott kora el­lenére sokat segített. Rendbe- tettük az udvart is, zöld pá­zsitot varázsoltunk oda. Van egy kis fürdőmedence is, ami­nek a gyerekek nagyon örül­nek — folytatta Jutka, a hár­mas ikrek édesanyja, aki két éve visszament dolgozni ré­gi munkahelyére, a MÁV-hoz. — Szeptembertől viszont Is­mét kiveszek egy év fizetés nélküli szabadságot, mert a gyerekeknek szeretnék segíte­ni a tanulásban. Boldogok vagyunk, hogy sikerült a ma­gunk lábán megállni. Ideigle­nes segítőm, Gödér Erika — aki egyébként munkatársnőm — ma is eljön a gyerekekhez, igaz; egyiküknek ő a kereszt­anyja ... Kavaleczék jól érzik magu­kat a Liszt Ferenc utcai ker­tes házban. Cseppet sem bán­tják, hogy nem 'költöztek an­nak idején paneles házba, amelyet felajánlottak részük­re. Közben megérkeztek a gye­rekek, azonnal a fürdőszobá­ba siettek kezet mosni, majd — az újságíró kedvéért — leírták keresztnevüket a jegyzetlapra, így: Ricsi, Gergő, Adél... Kiegyensúlyozott, boldog a család élete. Tavaly már el­jutottak a gyömrői kertmozi­ba, sőt a miinsip ott voltak a szülők-nevelők bálján is. Más szórakozásiban azonban nem volt részük. Azazhogy mégis. Rendszeresen kirándulnak a környező erdőkbe, mert a gyerekeknek nagy a mozgás­igényük. Szüleik már rég el­fáradnak, ők még mindig vi­dáman loholnak tovább. K. Zs.—G. J. 1.. cs a gyömrői hármasok. (Bagóczky Sándorné felvétele) ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) « Búcsúzott, de maradt... w

Next

/
Oldalképek
Tartalom