Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1986. Április 3., csütörtök Évértékelés a kemencéi szövetkezetben Beruházás az export érdekében Meghatározó szerepet tölt be Észak-Pest megyében a kemencei Vegyesipari Szövet­kezet. A korábbi évek nehéz küzdelmei után napjainkban már úgy ismerik a szövetke­zetét, mint az olyan gazdasá­got, amely erősen áll a lábán. Eredményesen biztosítja az Ipoly-vidéki községekben az alapszolgáltatásokat. Az itt élők egy részének megfelelő, rendszeres jövedelmet nyújt. A napokban megtartott köz­gyűlésen Vladovics Valéria, a szövetkezet elpöke arról szá­molt be, hogy jól zárta a közösség a VI. ötéves tervidő­szakot és a tavalyi évet. Ér­zékletesen szemlélteti ered­ményes gazdálkodásukat. Az elmúlt öt esztendő alatt meg­duplázódott a kemenceiek ár­bevétele. ezen belül kiemelke­dett az építőipari termelés. Az értékesítési feladatok központjában a tőkés export fokozása és a háttéripar fej­lesztése szerepel a' program­ban. Ezek a feladatok piaci al­kalmazkodóképességet, jobb munka- és üzemszervezést, új irányítási formát követeltek meg. A tervidőszakban csak­nem 11 millió forintot költöt­tek a termelés bővítésére, kor­szerűsítésére. A fejlesztések mellett csökkentették a költ­ségeket. Új forma Az 1985-ös esztendőt rész­letesen értékelő 'beszámolóból kitűnt, hogy a szövetkezet igen széles körű tevékenysé­get folytat. Jelenleg építő-, fa-, vas-, szerelő-, műszeripari és vegyes szolgál fa tőprofi lök jellemzik munkájukat. - Ezek mellett még különböző köny- nyűipari bérmunkák is meg­találhatók a szövetkezetben. A tavalyi termelési tervü­ket 103 százalékra, 82 millió forintra teljesítették. Ez 7 szá­zalékkal több' a két évvel ez­előttinél. A gazdálkodás haté­konyságát mutatja a 9,3 mil­lió . forintos nyereség is. En­nek köszönhető az is. hogy a dolgozók átlagkeresete több mint 6 százalékkal emelke­dett. A termelési költségeket .ta­valy is jelentősen csökken­tették. Ezt elsősorban az egyé­ni felelősség fokozásával és a belső érdekeltségi rendszer átalakításával érték el. Töb­bek között ágazati rendszert hoztak létre több munkate­rület összevonásával. Az ágazatok közül a főépí­tésvezetőség kimagasló ered­ményt ért el. Tervét úgy tel­jesítette negyven százalékkal túl, hogy az árbevétel tíz szá­zaléka nyereség lett. Az ága­zat a mérséklődő beruházások miatt az igényeknek megfe­lelően az épületek fenntartá­sában vállalt elsősorban munkát, bátran alkalmazva az újszerű versenytárgyalásos" formát. Többek között befejezték a kemence! úttörőtábor építését, átadták a letkési orvosi ren­delőt, és felújították a szoko- lyai postáé A korábbi. évek­hez viszonyítva visszaesett a szakszerelőipar! tevékenység. Az évkezdést nehezítette a rendkívüli hideg tél, majd a vállalt munkák összetétele is fokozta a gondokat. Javult azonban az egység összhang­ja. A minőségnek és a szerző­déses fegyelem betartása- k köszönhetően a Központi Fi­zikai Kutató Intézet a legje­lentősebb megrendelő, de si­kerrel dolgoztak a szakem­berek a paksi atomerőmű klí­matechnikai berendezésének szerelésén is. A faipari ágazatnak hagyo­mányai vannak a szövetkezet­ben. 1985-ben elsősorban a megfelelő minőségű száraz fű­rész- és lemezáru beszerzési nehézségei, az üzem jelenlegi technológiai színvonala és a szakemberhiány miatt . nem teljesítette tervét az ágazat. Azonban a szövetkezeti tőkés exportot a faipari termékek adják. A háztartási faárukból több mint 4 millió forintért értékesítettek a külföldi üzle­tekben. javuló szolgáltatás A fintom'mechanikai ága­zat kiemelkedő eredménnyel zárta az elmúlt esztendőt. A sokrétű tevékenység, a jó koordinálás, a piachoz igazo­dó rugalmas alkalmazkodás és a termekszerkezet kialakítása elősegítették az eredményes gazdálkodást. A nagyvállalati kooperá­ciók beszűkülése és az új szervezeti formák bevezetése miatt saját termékeik gyártá­sával bővítették az árukíná­latot. így például hálózati transzformátort és korszerű televízióantennát is készítenek. Jelentős pozitív változás mu­tatkozik a lakossági javító és szolgáltató tevékenységben. A szűkös'fejlesztési keretek ellenére sem maradt el az üzérnek korszerűsítése. 1985- ben csaknem 4 millió forintot költöttek erre a célra. Például korszerűsítették a központi fűtést Kemencén és a váci telepen, raktárt újítottak fel és a szolgáltatás színvonalá­nak emelése érdekében gépe­ket vásároltak. A termelés nö­vekedéséhez vezetett az a körültekintő, gondosan előké­szített szervezeti változás is, amit az utótibi években vég­rehajtottak a szövetkezetben. Többek között széles körben alkalmazták a kis szervezeti formákat, több mellék- és fő­foglalkozású szakcsoportot ala­kítottak. A beszámolóból kitűnt, hogy a szövetkezet nagy részt vil­la! a település fejlesztése ér­dekében is. A tanáccsal való szoros együttműködés bizo­nyítja, hogy az elmúlt eszten­dőkben számos feladatat tel­jesítettek közösen. így például Kemencén két szolgálati la­kást, vízmű-szivattyútelepet építettek. A középületeken különböző felújítási és re­konstrukciós munkákat vé­geztek tavaly. Több száz órá­ra tehető az a társadalmi munka, amellyel hozzájárultak a település gyarapodásához, szépítéséhez. A helyi telepek fejlesztésével pedig munkaal­kalmat teremtenek az , itt élőknek. A VII. ötéves tervidőszakra vonatkozó program készítése­kor a dolgozók érdekeltségi rendszerének figyelembevételé­vel fejlesztik a termelői kapa­citást, javítják a munka- és az életkörülményekét. Elen­gedhetetlennek tartják az üzemek korszerűsítését, foly­tatják az energiaracionalizálá­si program végrehajtását és javítani kívánják a gépek kihasználtságát. Az ipari ter­melés vonatkozásában a la­kossági igények minőségi ki­elégítésére törekednek. Átalakítják Szükségesnek tartják a hát­téripari termékek gyártásá­nak fejlesztését.. Az építőipari ágazatot a gazdaságos működ­tetés érdekében az igények­nek megfelelően alakítják és elsősorban a fenntartási mun­kákra ösztönöznek. Ebben az esztendőben tovább bővítik a jól bevált átalányelszámolásos formát. Beruházási forrásaikat pedig elsősorban az export- fokozására kívánják felhasz­nálni. Surányi János Pont az i-beiűre A váci főposta több éves rekonstrukciója befejeződött. Megfiatalodott a felvételi te­rem, korszerűbbek lettek a rovatoló-, főpénztári helyisé­gek. Kulturáltabb körülmé­nyek között végzik munkáju­kat a csomagfelvevők, a pos­tafiókok tartalmának elosztói és az emeleten az irodai dol­gozók. Egyetlen valami maradt vál­tozatlan : a főbejárat szom­szédságában szerénykedő asz­tál, ahol naponta hírlapok, folyóiratok sokaságát árusí­tották. Ha az árus elment, kartonokkal letakarta porté­káját, éjjel minden darabot szekrénybe rakott, reggel ki- rámolá&sal kezdett. Sok ide­gen betévedt újságért, képes­lapért, s fejcsóválva szemlél­te a már falusi postán sem található, elmaradottságot. A napokban megváltozott minden. Negyvennyolc óra alatt felállították a korszerű hírlapárusítót, nagyablakos falakkal, tetszetős pulttal, szekrénnyel. Hazafy Géza, a központi hírlapárusító öröm­mel vette birtokba a szép, új munkahelyet. A főpostai rekonstrukció i-betűjére ezzel feltették a pontot. P. II. Az első tabló Vácott, az iskolák városában nemcsak a piacon megjelent piros retek, a Széchenyi utcá­ban kínált ibolya- és hóvirág­csokrok jelentik a tavasz meg­érkezését. Még van egy csalha­tatlan jele: az iskolai tabló. Mindig sok nézője van a Du­nakanyar Áruház kirakatában elhelyezett fényképsornak: a Táncsics Mihály Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola IV A osztá­lyos tanulói tablójának. Har­minc tanuló, 21 tanár és szak­oktató jelzi, hogy Közeledik az érettségi ideje. A kereskedelem és a reklám Add a neved a munkádhoz? A napokban váratlan prog­ramváltozás miatt otthon ma­radtam, s mert így néhány órám szabaddá vált, hát szo­kás szerint bekapcsoltam a rá­diót. Nem is nagyon figyeltem eleinte a műsort, a zenét, in­kább csak amolyan háttér­hangként fogtam föl. Egyszer csak felkaptam a fejem. A vá­ci Naszály Áruház igazgató­helyettese, Marsalek Pál nyi­latkozott, azaz egy egyperces reklámban szólalt meg a hang­ja. Lehet, hogy ez is egyféle Add a neved a munkádhoz alapon történik? Vajon így van ez' az elhangzott reklám esetében is? S mert érdekelt a válasz, megkerestem Vácott a Naszály Áruházat és vezetőit. — A mi szándékunk szerint nem az volt a lényeg, hogy a nevünket adjuk a reklámhoz. Arról van szó, hogy tagja va­gyunk a Skála szoros áruházi láncolatának, s úgynevezett közös reklámköltségre a tele­vízióban, a rádióban és a saj­tóban hirdetünk. Nekünk, a Naszálynak minden évben egy- k't alkalommal van lehetősé­günk arra, hogy például a rá­dióban általában egy percet, a televízióban harminc másod­percet hirdessünk. Ezeknél a reklámoknál lé* nyegtelen, hogy ki nyilatkozik, mert nemcsak az áruház igaz­gatója, vagy más vezető beosz­tású dolgozója, hanem bárme­lyik eladó is szerepelhet. Volt is rá példa. Az tulajdonkép­pen a mi kulisszatitkunk, hoj*y Marsalek Pál, a helyettesem gyakrabban szerepel a rádió­reklámjainkban, azért, mert olyan jó orgánuma, kellemes mély hangja van — vezette be ezekkel a szavakkal a beszél­Sakkbajnokság az Izzóban A Tungsram Rt. Váci Fényforrásgyárának KISZ- és tömeg­sportbizottsága házi sakkbajnokságot szervezett a dolgozók­nak. A többfordulós versenyre sokan jelentkeztek. (Papp László felvétele) TJ állottá? — Mit? — Meghalt. Egyre gyakrabban el­hangzó dialógus az utcán. Először nem jut el a tuda­tomig. Futok a vonathoz, csak bent a kocsiban kez­dem Ivéggigondolni, amit közöltek velem. A természet örök és meg nem változtatható törvénye — nyugtatom magam. Ahogy korosodunk, egyre többet kell a temetőbe lá­togatnunk. Elmentek már az én szép beszédű öreg magyarjaim is itthon, a faluszéli örök nyugvóhelyre. Nem hall­gathatom többé ámulattal a névnapokra, disznótorok­ra terített fehérasztalnál a háborúkról, egykori inté­zőkről és bandagazdákról szóig emlékezésüket. Újból meg újból megállapítva, hogy a parasztembernél szebben senki sem beszéli ezt a nyelvet, s a gondola­tuk, az erkölcsük is tisz­tább mindenkiénél. Mert ők sohasem képzelték el másként az élethez való jo­got, csak a munka által, s a dicsőség az volt. ha a nehezebbjét vállaltak. Az életünk nem egyszer­re múlik el. Aki hozzánk közel állt. annak a távozá­sával egy kicsit magunk is m;ghalunk. Hiányzik belő­lünk valaki és valami. Ez a tavasz a fekete ru­Tegnap veit arcok, mára emlékek Önzetlen szenvedéllyel hák divatját is meghozta. A frontátvonulások elvit­ték sok beteg, érzékeny idegrendszerű, fáradt szer­vezetű társunkat. Főleg azokat, akik tetteikben többet éltek sok idősebb embernél, csak a koruk szerint kellett tőlük hamar búcsút vennünk. Talán az az örök belső égés, a nyug­talan vágyakozás, a dolgo­kat megoldani akaró ma­kacsság az, ami hamar el­koptatja az olyan embere­ket, akiknek a közélet szín­tere, s gyakran a küzdőte­re olyan, mint annak a do­hányosnak a szenvedélye, akinek megmondták; ez a, végzete lehet, s mégis egy-' re-másra gyújtogatja a do­hány parazsát. Alig egy hónapja tiszte­legtünk az atyai jóbarát sírjánál, akivel annyi es­tén barangoltuk végig az öreg város ódon utcáit. Néha megállt, karon raga­dott, hévvel magyarázott máskor csendes ember, akit a népek, nemzetek ba­rátsága lelkesített, s. ezért áldozta évtizedeit. Ez a szándék formálta művelt­ségét. erősítette hitét. Kö­zelsége értékteremtő volt. elvesztése fájdalmas ve­reség. XA másik, az. a dús, feke­te hajú, ötvenen túl is fia­talos hevületű ember már harmincéves korában is visszavonulhatott. volna, öregnek és fáradtnak je­lentve magát a betegsége miatt, minek következté­ben nyugdíjazták is. De nem tudott otthon marad­ni, a négy fallal körülvéve. Két kórházi ápolás közölt, ha tehette, mindig munkát keresett magának. Olyat is, amiért csak jó szóval, oly­kor még azzal sem fizet­nek. Epílömunkásokat ka­lauzolt a színházba, élt­halt a művelődési házukért, amikor az még létezett, társadalmi szervezetek szá­míthattak a segítségére. Ö is csak a kora szerint élt keveset. 56 évet. Ám azt nem pusztán önmagáért. Ezt a. mondatot még el tudtam mondani a sírja fe­lett, teljesítve életem, első ■ ilyen szomorú kötelességét. Többet kellett volna be­szélnem — tűnődöm utó­lag. de ahhoz keményebb­nek kellett volna lennem. De nem megy. Most sem. hogy az újabb hírt közöl­ték velem. Ezért nem láttam hát őt sem a reggeli buszon, ame­lyen rendszerint a váci szer­kesztőség felé igyekezett. Táskájában hozva M. Gy. monogramos írásait, szinte élete utolsó napjáig. Az él­tette, ha jelzést adhatott a körülötte zajló események­ről, s amit az írással nem tudott befolyásolni, azt megpróbálta a közéleti funkció' vállalásával. Az utóbbi időkben már kézirat nélkül is be-beko- pogtatott a szerkesztőség ajtaján, mert hamar elfá­radt, s hazaindulás előtt meg kellett pihennie. Még csak hatvannégy éves volt. Emberek. Az arcuk és az ajakjuk sokáig az emléke­zetünkben marad. Hozzá­tartoztak a városképhez. Hol itt, hol ott megállva a forgalmas utcákon, szót váltva, eszmét cserélve a köréjük állókkal. A képnél sokkal fontosabb, hogy le­gyen, aki folytassa a mun­kájukat. A napi. létbizton­ságot teremtő dolguk mel­lett önzetlen szenvedéllyel vették kézbe a köz ügyét is. Olykor sikerrel, olykor túlfűtve, de mindig jó szán­dékkal. Szellemi, erkölcsi érték másként nem terem. Pedig nem élhetünk nélkü­le. Kovács T. István getést Tóth István, a Skála- Naszály igazgatója, majd he­lyettesének adta át a szót. — A mi ominózus reklá­munk esetében az volt tehát a. leglényegesebb pont, hogy el­hangozzék az áruház neve, s hogy hol, mely városban ta­lálható, de nem utolsósorban az is, hogy valójában mit is akarunk reklámozni. Lehet, hogy a rádiós reklá­mot összeállító szakemberek is jelentőséget tulajdonítanak a személyiségnek. Mert nem el­hanyagolható tény, hogy Vác legnagyobb áruházának veze­tőit, dolgozóit mégiscsak töb­ben ismerik, paint ahány vá­sárlót mi ismerünk! S ha egy ismert áruházi dolgozó neve elhangzik a rádióban, miköz­ben odahaza az emberek főz­nek, mosogatnak, számolnak, vagy bármit csinálnak, biztos, hogy jobban fölfigyelnek rá. Mert, mondjuk, Nyíregyhá­zán nem valószínű, hogy isme­rik Marsalekot, a Tóthot, vagy bármelyikünket, és a környé- • ken biztos, hogy sokan össze tudják a nevünket kapcsolni a váci Naszály Áruházzal. Van is erre egy érdekes történetem — mondja Marsalek Pál. — Amikor a rádiós reklám- riportot követően munkaidő után hazamentem, még az ut­cán megállított a szomszéd kisgyerek, és lelkendezve me­sélte, hogy hallotta a nevemet és a hangomat a rádióban, pe­dig mindössze egy percig be­szélhettem, délután négykor! Arra nem is számíthattam, hogy egy kisgyerek is éppen akkor hallgatja a rádiót, fel­figyel az ismerős névre, s ezzel együtt a Skála-Naszályra! S ebben ez a lényeg, hogy felfigyelnek a hallgatók, a leendő vásárlóink arra, hogy egyáltalán létezik a Naszály, s hogy az Vácott van! Egyébként a gazdasági, politikai és egyéb témájú rádióriportok közül én is azokat szeretem, amelyek­ben bemondják, hogy ki, és milyen beosztású az az ember, aki nyilatkozik az adott témá­ban. Magam is úgy érzem ilyenkor, hogy hitelesebb a beszámoló. S ha ezt én így ér­zem, lehetséges, hogy a mi egyperces riportunk elkészíté­sében ez az elgondolás vezet­te a rádiósokat — mondta vé­gezetül Marsalek Pál igazgató- helyettes. Ám a témát, mármint a ke­reskedelem és a reklám kap­csolatát taglaló beszélgetésün­ket még nem fejeztük be. Visszatérünk rá, mégpedig olyan izgalmas kérdésekkel, amelyek a mai magyar rek­lámhelyzetet firtatják, nem hagyva ki a rosszul sikerült reklám fogalmát, illetve esetét sem. Aszódi László Antal mm Mozi Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): április 3-tól 6-ig, csak fél 4 órakor felújításként játsszák a Vízipók, csodapók című színes magyar rajz-me- sefilmet. — 3-án és 4-én fél 6 és fél 8 órakor a Hajókkal a bástyák ellen című szovjet történelmi filmet vetítik. — 5- én és 6-án fél 6 és fél 8 óra­kor az 1982-ben készült Azt mondják, baleset című francia krimi a mozi műsora. írta és rendezte: Nathalie Delon. Fő­szereplők: Patrick Norbert, Nathalie Delon és Gilles Segal. Köszönetnyilvánítás. A gyászol Kikillai és Varsányi család nevt ben ezúton is hálás köszöneh mondok mindazoknak az orv< soknak, rokonoknak, jó barátot nak és ismerősöknek, a FORTE gyár vezetőinek és egész kötlek tivájának mindazért az aggód1' sért és őszinte segítőszándékér amit a szerető feleség és gyet mek, a felejthetetlen, drága t édesanya, rokon, munkatárs é barát: Kikillai Gáborné, sz. Vai sányi Etelka Ibolya gyógyítható: lan betegsége során személye t csatáriunk felé nyilvánította: Mindazoknak, akik bekövetkezel tnidalmas halálával én vesztesé günkben ióleső együttérző támr . gatásukkal és részvétükkel ban­tunkat enyhíteni igyekeztek. ( temetésén utolsó útjára elkísér ték, síriára virágot helyedet részvétnyílvánításukknl együtt érezve velünk, fáidalmunkat en.y hitették. Kikillai Gábor. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom