Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

■Ij LB0 N YI KRÓNIKA! Új tervek az édesüzemben Miért nem barna bomba? Vagy csokis habfelfújt? — próbálom a négercsók etimo­lógiáját egyszerű ellenpéldák­kal {irtatni. A példák a né- geresókkal szemben gyer­metegnek tűnnek, hiszen az elmúlt hat évben az Űj Világ Tsz édesipari terméke foga­lommá lett. Ma az ország­ban bárhol Abony nevét em­líted, nem feltétlenül biztos, hogy a két toronnyal asszo­ciálnak. Az azonosítás ehe­lyett így fogalmazódik meg: az a hedy, ahol a csókot csi­nálják? Igen, az a hely: Abony... — A nyugati piacokon „»véd bombának”, német nyelvterületen néger „Küssé- nek”, négerpuszinak nevez­ték ezt a fajta édességet — tisztázza a név eredetét Kecs­keméti István üzemvezető. — Az 1980-as induláskor mérle­geltük a „négerhabot” is, de végül a Négercsóknál kötöt­tünk ki. Ez telitalálatnak bi­zonyult. — Ez a népszerű termék lassan hatéves lesz. Megélte az iskoláskort. Mi változott a kezdetekhez képest? — Az üzem szervezését kö­vetően — amit a győri Tele- kesi József élelmiszeripari mérnökkel közösen végeztünk — a gépeket szállító dán cég alapreceptúráját használtuk, a magyar ízlést azonban már a legelején figyelembe vettük. Mind a mai napig ezt az egyedi receptet használjuk. De változás, az volt bőven. Az eredeti egy gyártósor he­lyett most kettő van, az egy műszakot felváltotta a kettő, túl vagyunk a létszámbővíté­sen, 1983-ban új termékkel rukkoltunk elő, a Negrolli- val... — A Negrolli is az Újvilág találmánya? — Nem egészen úgy, mint a csók. Új Duna néven gaz­dasági társulást hoztunk lét­re a Duna Csokoládégyárral, ez nekünk több szempontból előnyös volt. Ma a heti het­ven mázsa csokoládét folyé­kony formában, konténerek­ben szállítja a társcég. Remélem, gyerek olvasóink felkapják a fejüket. Hetven mázsa csoki! Te jó ég, ide egyszer beszabadulni! Az üzemvezető elmondja, hogy a csók üzembe munka- vállalóként is elég nehéz be­jutni. Sok a jelentkező, de a mozgás minimális. Az egy hó­napos próbaidő az üzem presztízsének értékmérője. Akinek aztán sikerül benn maradni a mézeskosárban — apropó! csokimázban —, az a 4500—5000 forintot is megke­resheti. Sok ez vagy kevés? Aki keresi, annak biztos nem sok, de vannak ennél rosszab­bul fizető boltok is. Tény, hogy a termelőszö­vetkezet időben megérezte az új gazdasági „fuvallatokat”, amikor 1980-ban ezt a sajá­tos melléküzemágat beindítot­ta. Szerencse is kellett azon­ban a termékek karrierjéhez. No meg reklám ... — Mennyit költenek rek­lámra? — Az induláskor kétszáz­ezer forintot fektettünk a rek­lámba, ez az összeg ma egy­milliónál tart. Van tévéreklá­munk, szórólapunk, és ott voltunk az asztalitenisz-világ­bajnokságon is. A szuperrek- lámhoz szuperüzlet kapcsoló­dik. Az üzemvezető mindkét kérdésben visszafogottan nyi­latkozik. Ügy véli, ha elárasz­tanák a piacot, az emberek­nek előibb-utóbb a könyökü­kön jönne ki a négercsók. Az árleszállítás, a leértékelés pedig semmilyen terméknek nem használ. A csókgyártás hatéves tör­ténetében nem változott a rendkívül praktikus csoma­golástechnológia. A modern és kulturált csomagolásért ugyanannyit kell fizetnem a boltban, mint hat négercsókért. Kilenc forintot. De nem papír- stanicliban van! 1986-ban új termékkel je­lentkezik az Üj Világ Tsz. A diabetikus, korszerű táplálko­zást elősegítő készítmény ga­bonaipari, extrudált (robban­tott) termék lesz. Ha más nem is, az már biztosra ve­hető, hogy a fogyókúrázók is megismerkedhetnek az abonyi csók ízével. Rab László IS Százegyedik évükben Tevékenyek a tűzoltók A 101. évében járó Abonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület megfelelő taglétszámmal mű­ködik. A napokban megtar­tott tanácskozásukon a veze­tőség beszámolóját Szűcs László, az egyesület elnöke is­mertette. Ebből kiderült, hogy legutóbbi összejövetelük óta nyolc helybeli tűzesethez vo­nultak ki az önkéntesek. Mint utólag megállapították, mind­erre nem került volna sor, ha az emberek több figyel­met fordítanak a tűzvédelem­re. ha az építkezési előíráso­kat hiánytalanul betartják. Szerencsére jelentősebb kár egyik esetben sem keletkezett. A tűzesetek mérséklődésé­ben említésre érdemes szere­pük volt az általános iskolák­ban működő úttörőrajoknak. Évente több alkalommal szer­veznek a nagyközségben lom­talanítási napokat, így lénye­gesen kevesebb éghető anyag és hulladék maradt a köz- és a magánterületeken. Fontos teendő a lakóházak tűzvédel­mi ellenőrzése, amelyet 1985- ben 3647 épületnél végeztek és 210 utóellenőrzést tartottak. Mivel egyre több lakásba jut el a vezetékes gáz, a vizsgá­latokba olyan szakembereket kel! bevonni, akik ennek a tüzelési módnak jó ismerői. A tűzoltóversenyek alkal­masak arra, hogy az egyesü­let felmérje tagjainak szakis­meretét, ügyességét. Tavaly Abonyban rendezték meg a vonzáskörzetben működő üze­nj! és községi önkéntes tűz- oltórajok versenyét. Sajnos a nagyközségbeliek felnőtt ra­jának a hazai pálya nem sok előnyt jelentett, csak az ötö­dik helyet sikerült megsze­rezni. Az egyesületben a szerveze­ti élet munkaterv szerint folyt. Fontos dátum volt szá­mukra 1985. október 25. Ezen a napon ünnepelték az egye­sület működésének századik évfordulóját. A ritka ese­ménysorozat előkészítésén, le­bonyolításán sok önkéntes és kívülálló dolgozott. A veze­tőség köszönetét nyilvánítot­ta mindegyiküknek. Az önkéntes tűzoltók kö­zül többen folytatnak más társadalmi tevékenységet is. Van köztük pártmunkás, ta­nács-, népfront-, KlSZ-bizott- sági tag. népi ülnök és ön­kéntes rendőr. A tagság pol­gári védelmi, belvízvédelmi és honvédelmi jellegű feladato­kat is teljesít, rendszeresen részt vesznek a különböző társadalmi munkák szervezé­sében és végrehajtásában. Az egyesületnek női kis­pályás labdarúgócsapata is van. melynek eredményei nem lebecsülendők. Három megyei versenyen figyelmet érdemlő eredményt értek el. A FIN- kupát elnyerték, harmadikok lettek a falusi spartakiád versenyen, a Pest megye baj­noka címért folytatott küzde­lemsorozatban a második he­lyezést szerezték meg. A csa­pat csatlakozott a Mexikó ’86. országos, kispályás labdarú­góversenyhez. Gy. F. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM 1986. ÁPRILIS 3„ CSÜTÖRTÖK Folyamatos üzemű aiagútkemencében Ízletes az új sütetű kenyér Mindenki nyert a korszerűsítéssel Voltak, akik eleinte megle­pődtek egy kicsit, s némi két­kedéssel vették szemügyre a vékony héjú, pirospozsgás, puha cipókat, vekniket. Má­sok a minőség javulásában re­ménykedve örömmel üdvözöl­ték a kenyérfronton bekövet­kezett változást. Aztán akad­tak olyan vásárlók is, akiket nem érdekelt különösebben a dolog, ám ők is elismerik, hogy őszinte kíváncsisággal szegték meg az első, szoká­sostól kissé eltérő küllemű mindennapit. S ahogy teltek a napok, hetek, lassanként ki­alakult az általános fogyasztói vélemény: ízletes, gusztusos az új sütetű kenyér. Tízmillióért Arról jobbára csak olva­sóinknak volt tudomásuk, hogy mindez annak a mo­dern, lengyel gyártmányú fo­lyamatos üzemű PTG-alagút- kemencének köszönhető, amit négy hónappal ezelőtt fogtak munkára a Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat nagykőrö­si üzemében. A próbaidő te­hát jócskán letelt, a vezetők s a gép mellett dolgozó szak­emberek mára elegendő ta­pasztalatokat szereztek ahhoz, hogy nyugodt szívvel kije­lenthessék, amit korábban is sejtettek, a bonyolult felépí­tésű monstrum maradék nél­kül teljesíteni tudja azt, amit mindnyájan vártunk tőle. A napokban az illetékes ha­tóságok képviselői megtartot­ták a műszaki szemlét, s mi­vel mindent rendben lévőnek találtak, így nem volt több akadálya, hogy hivatalosan is átadják a kenyérgyár dolgo­zóinak. Az ünnepélyes gép- avatón a sütőipari vállalat képviselőin kívül részt vett Gótzián Lászlóné dr., a váro­si pártbizottság titkára. Bar­fos Lászlóné, a Pest Megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának cso­portvezetője. A beruházás 10 millió fo­rintot tett ki, emellett a vál­lalat s a helyi üzem dolgozói­nak társadalmi munkája is szemmel láthatóan testet öl­tött itt. a szűkebb kollektívá­nak is érdeme tehát, hogy ha­táridő előtt, rendben megva­lósulhatott a régóta dédelge­tett célkitűzés. Valószínűleg Kovács Ká­robi. a vállalat igazgatója is ebből a megfontolásból ele­mezte a körösi üzem rekonst­rukciójának jelentőségét, ami tulajdonképpen része annak az állandóan tartó megújho­dási folyamatnak, ami a vál­lalat üzemeit az utóbbi évti­zedekben jellemzi. Most a nagykőrösi kenyérgyár jött sorra, mi tágadás, ráfért már a korszerűsítés. A hajdanán is jó hírű, egykori Fleisch- mann-pékségben csupán az ál­lamosítást követően, az ötve­nes évek elején, közepén tör­tént komolyabb műszaki fej­lesztés, majd 1975-ben, ami­kor az üzemépület elnyerte jelenlegi formáját. Földgázzal fűt A régi, elavult gépek, be­rendezések cseréje több té­nyező miatt is elodázhatatlan­ná vált. A munka-, a szociá­lis és higiénés körülmények javítása, másrészt az energia­takarékosság, s a munkaerő- helyzet is sarkallta a vállalat vezetését. A munkálatok első ütemében — 1984-ben — megtörtént a kazánház bőví­tése, a földgáz bevezetése, ta­valy év elején munkába ál­lították az új gépeket, szep­temberben már a PTG szere­lésébe fogtak, amit rekordidő alatt, december közepére be is fejeztek. Az új szociális és el­helyezési körletek kialakítása is megtörtént, mindezek együttesen egy korszerű üzem összképét vetítik a látogató elé. A két öreg, olajtüzelésű G—2-es kemence helyén duru­zsoló aiagútkemencében föld­gáz ontja a sülő kenyerekre a több száz fokos meleget. Egy éhként alkalmas az olaj­tüzelésre is, a tervezők bölcs előrelátására vall, hogy nem számolták fel az olajtüzelés feltételeit. Megmaradt a 25 köbméteres olajtároló rend­szer, így akkor sem marad kenyér nélkül a város, ha ne­tán a gázellátásban valami fennakadás történne. Mellette továbbra is dolgo­zik még a kis FMK-kemence — a számítások szerint 5—6 év múlva esedékes a cse­réje —, ebben az apró, tölte- lékes és egyéb péksüteménye­ket sütik, vagyis jobbára olyan tételeket, amikkel már gazdaságtalan lenne az új ma­sina üzemeltetése. Két berendezést váltott fel tehát a PTG, mégsem történt kapacitáscsökkenés, sőt, a ko­rábbi 9,6 tonnás napi teljesít­mény 10 tonnára emelkedett. Ez bőven megfelel a város igényeinek, igaz, nyáron, a tanműhelyi sütést pótolandó, nagy feladatok hárulnak az Két vízilabda-mérkőzés Úttörő-bajnokság II./B. Ceglédi VSE—Bp. Spartacus 9-5 (2-1, 2-1. 3-2, 2-2). Cegléd: Tóth, Dengi, Sze­Szombat este, fél nyolc Nagyszombat. Abony­ban, este fél nyolc, stop. Vil/og a vurstli, körbe szá­guld a lánchinta, a gyér :k tíz forintért lövöldözi Mi­ki egeret meg a fütyülős lovat. A Kedvesben diszkó a köbön, harmincas a be­ugró, stop. A moziban va­lami olasz pukkancsot ve­títenek. a szomszédban já­tékterem. Flipperek, pénz­nyelő automaták. Nyolckor a néni kisöpri a vendéget meg a csikket. A Kossuthban, a Gyöngyvirágban ártatlan iszogatás, stop. Vajon mi­kor csattan az első pofon? Csendes párocskák bújnak össze a gyógyszertár és Kedves presszó között. lehet, világos van. ____ kö tnek beléd. Csend van. Iparklub zárva, művelődé­si ház zárva. Mészáros zárva. stop. Szombat esti láz fok. R. L. a Itt nem 36,8 benyi, Kónya, Zoltán, Revucz- ky Gy., Csizmár. Csere: Borsos, Dóczi, Mohos T., Protovin. Góllövők: Revuczky (6), Borsos (2). Kónya. Jók: Revuczky, a mezőny legjobbja. Borsos. Edző: Pákozdi József. Úttörő-bajnokság I./B Cégied—Spartacus 6-6 (1-0, 2-2, 2-2. 1-2) Cegléd: Palcsó, Sindely, Farkas. Dóczi, Kolozsvári. Ve­res. Pető. Csere: Kollár. Revuczky M., Dudás, Sallai, Bende. Góllövők: Kolozsvári (2), Veres, Revucziky, Dóczi, Du­dás. Jó: Palcsó. A sok hibával játszó ceglé­di csapat az utolsó másod­percben egyenlített Dudás ré­vén. Beck Mihály itt dolgozókra, hogy percnyi pontossággal megfelelő meny- nyiségű pékáruval lássák el a fogyasztókat. Nincs lapátolás A sütómesterek helyzete is egy csapásra megváltozott de­cember óla, megszűnt a leg­nehezebb munka, a lapátolás Közöttük is voltak, akik ide­genkedve fogadták az újat, ám többségük rögtön tudta, hogy a korszerű technikával csak nyerhetnek, ezért sem sajnáiták erejüket, idejüket a felújítási munkálatoktól. A mostani ünnepségen róluk sem feledkeztek el megemlé­kezni, Kovács Károly igazga­tó elismerő szavak kíséreté­ben jutalmakat adott át azon kollektíváknak, személyeknek, akik leginkább kivették ré­szüket a feladatokból. My. J. Nagygyűlés a színházteremben Zászlódíszbe öltöztek váro­sunk utcái, épületei, feliratok köszöntik felszabadulásunk 41. évfordulóját a középületeken. Cegléden ma, csütörtökön tartják az ünnepi megemlé­kezést. A Szabadság téren a szovjet hősi emlékműveknél délután három órakor a vá­ros vezetői, a társadalmi J és tömegszervezetek, munkahe­lyeit, fegyveres testületek képviselői helyezik el a ke­gyelet és a hála virágait. A politikai nagygyűlés dél­után négy órakor kezdődik a Kossuth művelődési központ színháztermében. Évin Sán­dor vezérőrnagy, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának tagja mond ünnepi beszédet. Az egybegyűltek megtekintik a szovjet déli hadseregcso­port művészegyüttesének mű­sorát. A szőlővész orvosa Pálinkás Gyula Cegléden született 1803. november 21 -én, apja Pálinkás Vilmos ősany­ja Szeleezki Ilona volt. A ke­resztelési anyakönyv tanúsá­ga szerint a hajdani III. ke­rületben látta meg a napvilá­got. 1904-ben vegyész diplomát szerzett, és a körmöcbányai Kossuch János RT. majolika- gyárában helyezkedett el. Dol­gozott a nasici tánningyárban és a solymári festékgyár la­boratóriumában is A Móczár­féle festeklaboratóriumból Istvánffi Gyula professzor az Ampelográfiai Intézethez hív­ta. Szükséges volt a hazai sző­lészeti kutatásokat erősíteni, mert az „amerikai vész”, a peronoszpóra dühöngő járvá­nya szinte teljesen lerombolta a hazai szőlőskerteket. 1880-ban Medgyesen, 1882- ben Tahi-Tótfaluban, majd Budapesten, Tolna megyében, a Balaton-felvidéken, Pozsony környékén lépett fel a beteg­ség. A szőlőperonoszpóra 1880- ban Zalában támadt. Sajó már 1890-ben összefoglalta a leg­fontosabb tudnivalókat is, en­nek ellenére a karanténmód­szereket nem vették elég ko­molyan, és a pusztítás így ha- /talmas méreteket öltött. Ma­gyarország bortermelése 3,5 millió hektoliterről 1,2 millió hektoliterre esett vissza, 1893- ban az alföldi szőlők is pusz­tultak, sokat foglalkozott a kérdéssel Linhart és Mezei is. 189G-ban törvénnyel határoz­ták meg a Szőlészeti Kísérleti Állomás feladatkörét: nns. en­nek az intézetnek lett mun­katársa Pálinkás Gyula, ahol főnökével néhány év alatt alapvető jelentőségű megfigye­léseket gyűjtöttek a peronosz- póráról. 1913-ban jelent meg közös munkájuk, az Istvánffi—Pá­linkás-féle írást francia nyel­ven is kiadták, amivel fran­cia akadémiai díjat nyertek. A 20-as évektől a borászati mérőeszközök használhatósá­gával foglalkozott, meghonosí­totta hazánkban a kékderítést, kidolgozta, kezdeményezte a borkőgyártást. A kénezés alap­vető kérdései is foglalkoztat­ták és leírta a legfontosabb hazai borok hat alapvető adat­jellemzőit (fajsúly, térfogat, cukor- és alkoholtartalom, extnakt anyagok, titrálható savtartalom). Egyetemi, főiskolai és fel­sőfokú tanfolyamok egész so­rát vezette, amelyek a borá­szattal, bőrbetegségekkel, bo­rászati melléktermékekkel foglalkoztak. Gazdag a szak- irodalmi munkássága, de mint könyvíró és lapszerkesztő is nevet szerzett magának. Szé­pen tovább dolgozott, amit újabb szakmunkái és mérő­eszközei bizonyítanak. 1957 ja­nuárjában meghalt. Időszerű lenne emlékét táblával meg- ielölni. esetleg borászati szak­üzem is viselhetné nevét. Surányi Dezső A vonzáskörzetből nem jöttek Birkózó kisdiákok A közelmúltban a városi tornacsarnokban az általános iskolák tanulói részére birkó­zóbajnokságot szervezett a városi sporthivatal és a Ceg­lédi Vasutas SE birkózószak­osztálya. A versenyre meghívást kap­tak a ceglédieken kívül a von­záskörzeti iskolák is. A vá­rosbeliek közül a Mészáros Lőrinc iskola készült fel a legjobban, minden súlycso­portban volt 2 versenyzője. Ók nyerték meg a ceglédi is­kolák pontversenyét, Forgács Ferenc testnevelő tanár ve­zetésevei. Részt vett még a Budai úti. kisegítő, Földoáry és Táncsics iskola megfelelő létszámmal. Nem úgy a Vár- konyi iskola, amely egyetlen diákkal nevezett, az is kísérő nélkül jelent meg. A vidéki iskolák közül az abonyi Somo­gyi jött el sok kísérővel, lel­kes gárdával. Sajnálatos, hogy a vonzás- körzet iskolái figyelmen kívül hagyták ezt a hagyományos versenyt, s távol marad t£ Reméljük, a jövőben ezek az iskolák is beneveznek. Eredmények: 30 kg-ban 1. Kalmár Péter, Földváry. 2. Falusi János, Mészáros, 3. Jakab Attila, Mészáros iskola. 33 kg-ban: 1. Vespterovszki Zoltán, Somogyi, 2. Stenki György, Budai út, 3. Bárány Tivadar, Somogyi iskola. 36 kg-ban: 1. Nagy Tibor, 2. Kiss József, 3. Vigh László, mindhárom Somogyi. 41 kg-ban: 1. Domonkos László, Mészáros, 2. Gombai Ferenc, Földváry, 3. Pető Ist­ván, Somogyi iskola. 44 kg-ban: 1. Zsengellér Zsolt, Mészáros, 2. Csorna At­tila, Mészáros, 3. Erdős Csaba, kisegítő iskola. 47 kg-ban: 1. Szőke András, Somogyi, 2. Gyurkó János, Földváry, 3. Jurászik Csaba, Mészáros iskola. 50 kg-ban: 1. Habony János, Somogyi, 2. Boros István, Mészáros, 3. Csizmadi László, Földváry iskola. 55 kg-ban: l. Bódi Ferenc, kisegítő, 2. Öze Gábor, kisegí­tő, 3. Jakab Csaba, Táncsics iskola. 60 kg-ban: 1. Bodor László, kisegítő. 2. Török Imre, Budai út, 3. Nagy Károly, Táncsics iskola. Nehézsúly: 1. Bodor Ferenc, Táncsics, 2. Jenei Pál, Budai út, 3. Gyura József, Földváry iskola. Radossza Miklós ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom