Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

ÉLJEN ÉS JÉK SZERETETI HAZÁNK, A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG! Erős mezőnyben Szállítók versenye Erősödik a verseny a szál­lítmányozási szakmában: ed­dig több mint tíz hazai — fő­ként külkereskedelmi és köz­lekedési — vállalat kapcsoló­dott be ebbe a tevékenységbe, s mostanában már külföldi fuvarozók is nyitnak képvise­letet az országban. A Masped korábban mono­polhelyzetet élvezett, de az utóbbi időben kénytelen szem­benézni a megváltozott felté­telekkel, követelményekkel, s alkalmazkodni a versenyhely­zethez. Elsősorban a külföldi megbízások számát szeretné növelni, de igyekszik újfajta szoláltatásokat is bevezetni A földrajzi fekvésből adódó előnyöket kihasználva például mind gyakrabban értékesíti külföldi cégeknek a csepeli szabadkikötőben . lévő vám­szabadterületet tárolás és áru­kezelés céljára. Az új szolgáltatások között figyelemre méltó a vasúti és a közúti speciális tartályko­csik tisztítása. Az új szolgál­tatással hiánypótló tevékeny­séget vezettek be. hiszen a speciális kocsikat eddig csak külföldön lehetett (devizáért) tisztíttatni. Az idén további beruházással bővítik az üzem profilját: álló óriástartályok, például silók vagy gáztartá­lyok tisztítására is hamarosan vállalkoznak, és soron kívül fogadnak tisztításra közúti járműveket, valamint konté­nereket. iájus 8—S”én Az Akadémia közgyűlése A Magyar Tudományos Aka­démia évi közgyűlésének prog­ramját ismertette Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA alelnöke hétfőn az Akadémia elnöki tanácstermében tartott sajtótájékoztatón. Elmondotta: a közgyűlésen, amelyet május 8—9-én rendez­nek meg, a tudományos elő­adásokon és a vitán kívül tisz­teleti tagokat választanak, to­vábbá átadják az akadémiai aranyérmet, az akadémiai dí­jakat, és első ízben nyújtják át az akadémiai újságírói díjat. A közgyűlés első tanácskozási napján Berend T. Ivánnak, az MTA elnökének megnyitója után A hazai ipar piacképes­sége és A hazai szellemi élet címmel Csibi Sándor akadé­mikus és Erdős Tibor, a köz­gazdaságtudomány doktora vi­taindító előadást tart. A ko­rábbi vitaindítókhoz viszonyít­va újítás, hogy a kérdés két különböző oldalát, azaz a ku­tatás és a közgazdaság kapcso­latát egy-egy szakember önál­ló referátumban világítja meg. A közgyűlés második nap­ján az írásban megkapott el­nöki. illetve főtitkári beszá­molóhoz szólnak hozzá az aka­démikusok. Ugyancsak ezen a napon számol be az Akadémia elnöksége több jelentős tudo­mányos kérdésről kialakí­tott állásfoglalásáról, valamint az elmúlt közgyűlésen hozott határozatok megvalósulásáról. A közgyűlés másnapján szó lesz még a kutatóintézetek helyzetéről, a kutatóhálózat fejlesztésével kapcsolatos el­képzelésekről is. Az Akadémia alelnöke hangsúlyozta: a jövőben a lét­számarányossal szemben a szelektív támogatást szorgal­mazza az Akadémia. Az egyé­nek és a kollektívák pályáza­tok útján juthatnak a kutatá­saikhoz szükséges anyagi és technikai eszközökhöz. A pá­lyázatokban meg kell jelölni, hogy a nemzetközi tudomá­nyos életben milyen közlemé­nyeket publikáltak a kutatók, tehát nem a címeknek és a rangoknak lesz döntő, szere­pük a támogatás odaítélésénél, hanem az elért tudományos eredményeknek. Az országos tudományos kutatási alapból finanszírozott pályázatokat több lépcsőben bírálják el, ez­zel a módszerrel is igyekeznek gátat vetni mindenféle ügyes­kedésnek. Az OTKA iránti ér­deklődést jellemzi, hogy a ki­osztható összeg .háromszorosá­ra érkeztek be pályázatok. Az alaphoz kapcsolódó témák nem borítják fel a kutatóintézetek eddigi tervét — hangzott , el a tájékoztatón —. hanem ráirá­nyítják a szakemberek figyel­mét a legfontosabb kérdések­re, területekre. Az MTA 146. közgyűléséhez kapcsolódó osztálygyűlések május 5-én kezdődnek. Pál Lénárd látogatása a katonai főiskolán Szoros kapcsolat a várossal Kötetlen, jó hangulatú baráti beszélgetés. Balról jobbra: Krasznai Lajos, a megyei pártbizottság első titkára. Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára, Kazai Barna vezérőrnagy, főiskola­parancsnok, Nárai István altábornagy, kiképzési főfelügyelő (Folytatás az 1. oldalról.) tozik. A hallgatók, vagyis a leendő tisztek mindegyike, a sorállománynak pedig kb. 60 százaléka tagja az ifjúsági szervezetnek. A tanári kar 20 százaléka polgári állományú, jelenleg pályázat útján töltik be az oktatói állásokat. En­nek sikerét a lakásgondok be­folyásolják. A hallgatók háromnegyede középiskolát végzettekből ke­rült ki, 20 százalékuk katonai kollégiumokból. A főiskolára jelentkezőknek egészségügyi szűrővizsgálaton, pszichológiai alkalmassági próbán és a pá­lyára- jelentkezés egyéni okai iránt érdeklődő bizottsággal folytatott beszélgetésen kell részt venniük. A hallgatók szüleinek körülbelül 60 száza­léka munkás és paraszt. A négyéves képzési Idő le­teltével, az államvizsgák után, a hallgatókat hadnagyi rend­fokozattal avatják tisztekké, kiViVte 'ífüt-'ai 5—6 'fiatalt, akf kiváló tanulmányi eredményé­nek jutalmául azonnal főhad­nagyi rangot kap. A fiatal tisz­tek diplomája üzemmérnöki képesítést is tanúsít, ezért a polgári élet sok területén el tudnak helyezkedni, ha vala­milyen ok miatt a tiszti hi­vatásról lemondanak. Az oktatás feltételei igen jók a főiskolán, a tanulmányi eredmények átlaga az elmúlt öt évben 3,76 volt, jóval ma­gasabb annál, amivel a közép­iskolákból a hallgatók ide ke­rültek. A tanulmányi, de az egyéb teljesítményekre is jó hatással van a szocialista verseny. A tudományos diákköri munká­ban mintegy 350 hallgató vesz részt. Testi fejlődésükről a tömegsport kötelező foglalko­zásaival és a minőségi sport­nak a főiskolán működő hét szakosztályával gondoskodnak. A főiskolának 13 középisko­lával van intézményesített kapcsolata, évente 500 tanuló látogat el ebbe az oktatási in­tézménybe, s mindez azt a célt szolgálja, hogy a főiskola ha­gyományaihoz méltóan segít­se az általános és középisko­lások hazafias honvédelmi ne­velését. A főiskola hallgatói a tel­jes ellátásokon felül havi 1000 forint zsebpénzt kapnak, sőt. a legjobbak további 1000—1200 forint havi jutalmat is magu­kénak mondhatnak. (Később néhány hallgató elmondta: OTP-betétkönyvben gyűjtik a pénzüket.) A főiskola fiataljai részt vállalnak Szentendre, valamint egész Pest megye közéletéből is. Az elmúlt öt évben végzett társadalmi munkájuk értéke elerte a 2 millió forintot. Nárai István altábornagy a tiszti állomány utánpótlásá­nak helyzetéről adott áttekin­tést és ismertette azokat az intézkedéseket, amelyekkel vonzóbbá akarják tenni a hi­vatásos tiszti pályára jelent­kezést a fiatalok számára. A főiskolásoknak a korábbinál nagyobb illetményt adnak, ol- dottabbá teszik számukra a katonás fegyelmet, például el­távozáskor polgári ruhába öl­tözhetnek, s az utolsó, negye­dik tanulmányi évben hivatá­sos állományba veszik őket. Jól felfogott érdek a fegyelem, munkában, társadalomban egyaránt Tegnap történT Hétfőn újabb vállalatok vették át a kongresszusi és felszaba­dulási munkaversenyben elért kiemelkedő eredményeikkel s a VI. ötéves terv példamutató teljesítésével elnyert magas ki­tüntetéseiket. A Győri Rába Vagon- és Gépgyárnak a válla- lalat kereskedelmi központjában ez alkalomból rendezett ün­nepi munkásgyűlésen Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke adta át az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi zászlóját, vala­mint a Minisztertanács és SZOT elnökségének vörös zászlóját. A Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat dolgozóinak az MSZMP KB kongresszusi zászlóját, valamint a Miniszterta­nács és a SZOT elnökségének vörös zászlóját. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke adta át. A Fővárosi Közterület-Fenntartó Vállalat dolgozóinak a párt kongresszusi zászlóját valamint a Minisztertanács és a SZOT elnöksége vörös zászlóját Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke adta át. Az elmúlt év tapasztalatait összegezték hétfőn Nyíregy­házán a Szabolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek küldöttei. A küldöttközgyűlésen részt vett és fel­szólalt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a TOT elnöke is. Pál Lénárd a tisztek és taná­rok előtt beszél Veress Jenő felvételei Az ismertetők után Pál Lé­nárd megállapította: a kato­nai hivatás társadalmi presz­tízsének emelkedését a politi­kai munka eszközeivel is elő kell segíteni, majd az után ér­deklődött, hogy a tisztképzés tananyagában az irodalom és a történelem, mint a hazafias és internacionalista érzelmek ei- mélyítésének segítői, helyet kapnak-e. A válaszokból ki­derült, hogy a tananyagba ugyan nem fér bele, de á po­litikai oktatásban, a kulturá­lis rendezvényeken, az írók­kal, művészekkel való rend­szeres találkozókon, a főisko­la országosan is ismert irodal­mi színpadának műsoraiban az irodalmi és történelmi mű­veltség elmélyítésére tudato­san törekednek. A szaktermekbe vezetett ez­után a vendégek útja. Az egyik ilyen helyiségben a hall­gatók az idegenhadsereg-is- meretből, térképrajzolásból mutattak be tudáspróbát; a másikban vezérlőpultok mö­gött ülve, a modern technika segítségével, bebizonyították, hogy képesek lennének az el­lenséges mozgó harci jármű­vek pontos lövésekkel való megsemmisítésére. Közben vi­deofelvételeket is láthattunk harctéri gyakorlatokról, no meg a jelenlevő vendégek ér­kezéséről, ugyanis a főiskolá­nak saját, igen jól dolgozó operatőrje is van. A testnevelési tanszék sport- csarnokában egy szakasz lát­ványos bemutatót tartott, majd az egyik század körletét tekin­tette meg a KB-titkár és a honvédelmi miniszter, kísére­tével együtt. Érdekes beszélgetést folyta­tott Pál Lénárd a hallgatók egyik csoportjával: — Szabadidejükben mit sze­retnek csinálni? Németh Zsolt hallgató: A szabadidő 16.20 perckor kezdő­dik. A közelben lakók közül sokan hazaszaladnak, a távol­ban lakók pedig többnyire ol­vasnak. Hatalmas itt a könyv­tár, bő a választék. Otthonról is hozunk könyvet, némelyik kézről kézre jár. — Ezt örömmel hallom, mert az olvasás gondolkodás­ra serkent. Erzik-e a túlter­heltséget? Horváth zászlós: A tantervi anyag elosztása egyenlőtlen, ezért egyes időszakok bizony nagyon nehezek, más idősza­kokba viszont több anyag is beleférne. — Politikái érdeklődésük kielégítéséhez milyen lehetősé­get kapnak? Ács Tamás hallgató: Újság, rádió, tv mellett meghívott előadók is válaszolnak kérdé­seinkre. Kéthetente vannak nálunk politikai tájékoztatók. Sokszor vitatkozunk is. Magyar Tibor hallgató: Azért több speciális katonapo­litikai ismeret sem ártana. Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter az iránt érdeklődött, melyik fia­tal miként jutott arra az elha­tározásra, hogy ezt a hivatást válassza? A fiatalok sokféle motívu­mot felsoroltak: könyv- és filmélményeket, velük született hajlamot, pályairányítási ta­nácsadást stb. Egy szombathe­lyi fiú szerint a katonatiszti pályát — annak szépségeit és nehézségeit egyaránt — váló- sághűbben kellene a közvéle­mény számára bemutatni. Pál Lénárd végezetül arra hívta fel a jelenlevők figyel­mét. hogy az állampolgári fe­gyelem és a munkaszeretet erősítése gazdasági előrehala­dásunk nélkülözhetetlen fel­tétele. Jelenleg a szervezettség gyenge, az emberi munkát, ér­tékeink szinte kizárólagos for­rását, sokszor pazaroljuk. A teljes munkaidőalap egyötödét nem használjuk ki. Pedig min­den magyar állampolgár jól felfogott érdeke a fegyelmezett munka, hiszen a műszaki-tu­dományos fejlődéshez szüksé­ges anyagi eszközöket is csak ezzel lehet megteremteni. Mi­vel itt az életvitel jellemzője a fegyelem, a néphadsereg leendő tisztjei jó hatással le­hetnek egész társadalmunkra azzal, hogy a fiatal katonákból pontosan, lelkiismeretesen dol­gozó embereket nevelnek. A főiskola művelődési ott­honának és könyvtárának megtekintése után a vendégek találkoztak a tiszti- és tanári karral. Pál Lénárd átadta ne­kik a Központi Bizottság üd­vözletét és méltatta annak a munkának fontosságát és szép­ségét. amelyet az emberek ne­velésében folytatnak. A főis­kola oktatói pedig azokat a ja­vaslataikat ismertették, ame­lyeket az oktató-nevelő munka korszerűsítésében szeretnének megvalósítani. Cseri Sándor nem lehet félig csinálni. Ak­kor inkább ne is csinálja az ember. Elhallgatná kitüntetéseit, ha nem kérdeznek rá. Volna mit felsorolnia, a Vállalati és bel­kereskedelmi kiválók mellett ott van a Munka Érdemrend bronz fokozata, tavalyelőtt kap­ta. Arról sem szól, hogy való­ságos küldöttséggel kérik őt minden évben, maradjon még a bolt élén. Tanácstag tizenhat eszten­deje. A legutóbbi kettős jelö­léskor is rá gondoltak válasz­tói a 26-os körzetben, ahol két­szobás házacskája is áll. Fag­gatózásomat szerényen hárítja el: apró-cseprő dolgok azok, amit tett eddig. Korábban is igyekezett segíteni városát. Nem kell hát tanácstagnak lennie annak, ki kötelességet érez másokért, Csak jóindula­tú embernek. Különben silány lenne az élet, egyhangú, sike­redetten. L assan búcsúzni kell, nem húzhatom tovább az időt, tudom, orvoshoz készül. Végül még szomorúan jegyzi meg: — Nem is tudom, hogyan leszek ezzel a nyugdíjjal. So­kat tapasztaltam, érzem csont­jaimban a 62 esztendőt, A bol­tot nem féltem, jó kezekben lesz. A neve, remélem, meg­marad. De én hogy éljek majd meg nélküle ...? Tóth Andrea ’/ Forgatom agyamban e szót: kereskedő. Hélköznap­J jaim állandó szereplője, kicsit közérzetem meghatározó- 1 ja. Jóból-rosszból összefonódott élményhalmaz lenyo- £ matat őrzi tudatom, de most inkább a fantázia világába j terelve próbálom elképzelni öt, a Kereskedőt. Milyen í legyen hit? Lássuk csak... Mondjuk férfi az illető, ala­1 csony, mozgékony emberke, picit gömbölyödő pocakkal, 2 élesre vasalt nadrágja fölött az elmaradhatatlan bolti í köpeny. Üdvözléskor meghajtja magát, nem, nem altiszti - alázattal, csak ami embernek-vevőnek úgyis kijár. Öszin- { te, természetes mozdulataiban udvariasság és tisztelet. Szóval, amolyan régi vágású úriember, nagyanyáink ko- 't rából. Éppen, mint Wéber Zoltán Dunakeszin. fi bolt Wéber Zoltán nélkül Szíves sióval és portékával H a író lennel művész vagy tudós, talán, megfordulna a fejében, hogy egyszer nevé­vel jegyzik majd az utcák, te­rek, épületek sokaságát. De oly távol áll tőle az ilyesmi, átlagember ő, mondja. Pedig neki is kijutott az efféle dicső­ségből. Életének állomásait hivatalos akták csupán szigo­rú számokkal tartják nyilván, a népnyelv viszont egyszerűen kis Zoli boltnak, régi Zoli bolt­nak nevezi, a legutolsó meg Wéber bácsi ABC-jének. Za­vart meghatottsággal veszi ezt tudomásul, mint aki furcsállja a szeretet ilyenfajta megnyil­vánulását. Büszke rá, persze, hogy büszke, mert ez azt je­lenti, nem is dolgozott ő olyan rosszul. Mi különös van eb­ben? Hiszen övé a a világ leg­szebb szakmája. Kényszerszülte választás volt ez, annak idején, nem a fel­nőtt megfontolt válogatása, ha­nem egy alig kamasz szegény­séggel bírókra kelő akarása. Napjait meghatározta a vas­út melletti aprócska szatócs­bolt, melyet fiatalasszony any­ja bérelt, hogy megéljen vala­hogy a család. Hajnalban vek­kerszó ugrasztottá munkára — házhoz hordani a friss-meleg kenyeret, süteményt — és is­kolacsengő figyelmeztette a diákéletre. A polgári után irá­nyítója lett a boltnak. Ma sem tudja, honnan szerezte ehhez az energiát, elszántságot 14 esztendősen. Csak vállára vet­te a hátikosarat, s indult Pest­re áruért. Hetven-nyolcvan kilő is elfért a puttonyban. Vagy csomagtartós triciklijén kerekezte körül a környéket. Jöhetett a vásárló akár vasár­nap is, szives szó és portéka várxa. Á télt háborút, osztott húst, mért lisztet a községhá­zán, társult a testvérként sze­retett, családját vesztett ba­ráttal, és árult jancsiszögtő: kezdve élesztőig mindent. Túl­élt olyan kort, amikor rosst szemmel néztek a kereskedő­re. Mindez már ködbe vésze emlék, egy szuszra meséli el az egymás után sorakozó éveket. Ülünk az ABC tenyérnyi irodájában. Vadonatújan kap­ta ezt az áruházat 1978-ban, és úgy alakította, változtatta, ahogy képzelete diktálta. Van már a városban szebb, elegán­sabb üzlet is, de ebben a tisz­ta, roskadozó polcokkal teli boltban minden kapható — a helybeliektől tudom. Ma sin­csenek többen, mint amikor indultak, pedig forgalmuk túl­szárnyalta már a kezdeti dup­láját, és a legnyereségesebbek a vállalatnál. — Valami nincs rendben az utánpótlással — komorodik el a tekintete. Nem válik vérré az előzékenység, a vevőért élés, ha a tanuló szin­te csak látogatóba jár ide. ha­vonta nyolc napra. Elnevelő­dik így a kereskedő. Legyen művelt, így van jól, de azért tudja 13 deka párizsi árát is. — Hibáztunk talán — tépelő- dik —, hogy nem érzik igazán e szakma súlyát, követelmé­nyét. Valósággal dicsérve kell őket összeszidni, különben holnap már be se jönnek. Annyi rosszat hallani ma­napság az eladókról: udvariat­lanok és még be is csapják a vásárlót. Az embernek sír a lelke... P irkadatkor úgy búcsúzik feleségétől, későig ne vár­ja őt haza. Rendjén elindítja a műszakot, majd nekilát, hogy kielégítse a tengernyi papír, számok után áhítozó, mohósá­gát, és csöndre bírja a kono­kul csengő telefont. Ej, pedig az igazi szépség kint terem, a boltban. A nyüzsgő forgatag­ban, az érdeklődő, késő, válo­gató vevőrengetegben. Odavá­gyik mindig. Jó beszélgetni az emberekkel. Örül, ha elége­dettséget-lát, ha megtetszik az új áru, amit az ország másik végéből hozott. Járja hát az utakat Soprontól Pécsig. Hajt­ja őt valami sohasem szűnő láz, mert szörnyű lenne üres kossárral elengedni az üzle­tébe betérőt. Ezt a munkát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom