Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 99. szám

Alsó-parki kirakósdi Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske, kántáltuk annak idején az óvodában, és valóban, négy ceruzaérintéssel rajzoltunk egy majdnem-fejet. Ma­napság már komolyabb épitő-, logikai játékaik vannak a gyerekeknek, a Lego nem újdonság, a bű­vös kockán is gyorsan el­rendezik a színeket. Sokkal nehezebb a fel­nőttek dolga, nekik már iskolában kell tanulniuk az alkatrészek, készülé­kek darabjainak illesztését. Vannak olyan esetek is, melyekre senki sem készíti fel őket. Ilyenkor jön elő állítólag az önállóság és kinek-kinek vérmérsékleté­ből, tapasztalataiból eredő rugalmassága. Akadnak helyeztek, amikor csődöt mond minden tudományuk és a híresf?) akaraterejük is elhagyja őket. Valahogy így képzelem el a Gödöl­lői Városgazdálkodási Vál­lalat dolgozóinak tevékeny­ségét is alsó-parki sétái­mon. Az már megszokott lát­vány, hogy gallyak, jó­kora ágak messze fájuktól hevernek valahol a fűben. Senki nem lepődik meg a rengeteg szemét láttán, ta­lán már hiányozna is, úgy hozzátartozik a környezet­hez. Csak az ízlések külön­bözősége juthat eszünkbe, mikor azt a bizonyos női használati cikket, nem tisz­ta állapotban a bokrokra tűzdelve látjuk. Van. aki így díszít. A megszületett kiskutya sem tehet róla, hogy gazdája egy reklám- szatyorban a patak part­jára dobta ki elpusztulni. A széttépett zacskót éppen ott dongják, lengik körül a bogarak, legvek, ahol az általános iskolás kisfiú a környezetismereti munka­füzetét tölti ki — házi fel­adata a víz és a termé­szet. Tapasztalatból tanul­hat. Az összerakósdi játék a lámpákról és a padokról jut az ember eszébe. Az oszlopok még a helyükön vannak, de az összetört burákat és égőket a park bármely részén megtalál­hatjuk. A rombolók dús fantáziájukat leginkább a padokra pazarolják. Fárad­ságos munkával kidöntö­getik a mélyen beásott lá­bakat, az ülődeszkákat el­törik, vagy csak simán el- hajlítják. A csavarokat, anyákat szintén kiszedik, néhol kíméletből vagy lus­taságból csupán a csavar­anyákat dobálják el — ezeket szedjétek össze, ha tudjátok'. Most már kifelé halad­nak a parkból, a Barátság­liget kis fáinak kettétörése után újabb lehetőségük adódott. A csemeték pót­lására szánt gödrök egyi­kébe beleültették az út szélén álló beton szemetes­tartályt, egy másikat pe­dig már a közelébe gurí­tottak. Nem ötletet akarok adni, de csodálkozom azon, hogy még nem jutott eszükbe a kiásott gödrök­be visszakaparni a földet. Hát nem jó hecc lenne? Vagy a kezüket nem akar­ják bepiszkítani, csak a lelkiismeretüket? — be jsr.as A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1986. ÁPRILIS 28.. HÉTFŐ Szakmaközi bizottság Javaslat az új elbírálásra Ellenőrzés nyomán felelősségre vonás Műszergyáriak Aszódon Gazdag ünnepi műsor Az ikladi Ipari Műszergyár dolgozói, valamint a nagyköz­ség lakói, iskolái, üzemei ré­szére Aszódon rendezik meg a május elsejei ünnepséget. A gyülekező kilenc órától lesz a Szabadság téren, a felvonuló­kat buszok szállítják Buda­pestről, Ecsédről, Hatvanból, Boldogról, Szirákról, Galgahé- vízről, Bujákról, Nógrádkö- vesdről, Galgagyörkről és Gö­döllőről. Iklad-íelső vasútállo­másról fél tízkor különvonat indul Aszódra, amely ez al­kalommal a 30-as út kereszte­ződésében, a Tüzép-telepnél is megáll. Az ünnepség tíz órakor kezdődik, a köszöntő és a hi­vatalos program után a me­net meghatározott sorrend szerint a sportpályára megy. Itt kulturális és sportműsorral szórakoztatják a résztvevőket. / községi népi együttesek da­lokat, táncokat adnak elő, jó élménynek ígérkezik az álta­lános iskolások játékos sport- vetélkedője. Várhatóan sike­res, lesz az Aszódi KSK kara­te- és vivószakosztályainak bemutatója is. A labdarúgás szerelmesei a domonyi és ik­ladi öregfiúk Aszód elleni mérkőzésén szurkolhatnak. A fiatalokra is gondoltak a szer­vezők, 18 órától diszkózenére táncolhatnak a pályán, rossz idő esetén pedig a művelődési házban. ■■Mozim Irigy hörcsög. Színes, ma­gyarul beszélő, szovjet mese­filmsorozat. Csak 4 órakor! Quilombo. Színes, brazil tör­ténelmi film. 6 és 8 órakor. A városi szakmaközi bizott­ság legutóbbi ülését a MÉM Műszaki Intézetében tartotta. Szabó László főosztályvezető, az szkb elnöke bevezetőjében az intézet munkájáról, költ­ségvetéséről és a brigádmoz­galomról szólt. Rövid ismer­tetőt hallhattak a résztvevők a MEDOSZ intézményeinek sorába tartozó munkahelyek gazdálkodásáról, szakszerve­zeti életéről. A társadalmi munka elbí­rálásáról, jutalmazásáról sok fórumon vitatkoztak már, fel­vetődött ez a kérdés a KISZ- küldöttértekezleteken is. Mi legyen a mérce, mihez viszo­nyítsák az elvégzett munkát, milyen összegű jutalom után lehet még társadalminak, in­gyen szolgáltatásnak nevezni. Számítanak rájuk A szakmaközi bizottság kapta feladatul az üzemi, vál­lalati szakszervezeti titkárok előzetes véleménykutatása alapján, hogy javaslatot ter­jesszen ez ügyben a követke­ző tanácsülés elé. Fontos a témában a döntés, hiszen a városi tanács ebben az évben is számít a szocialista brigá­dok, munkahelyi kollektívák segítségére a település fejlesz­tésében. Ezért is igyekeznek újabb ösztönzési rendszert kidolgoz­ni, melynek legfontosabb el­veit ezen az értekezleten vi­tatták meg. A vállalatokat gazdálkodási rendjüknek és dolgozóik számának megfele­lően három kategóriába so­rolták. Az elsőbe tartoznak a nagy-, a másodikba a közép- és kisvállalatok, intézmények, szövetkezetek. A harmadik csoportnál módosítást java­solt a bizottság annyiban, hogy az iskolák a tanácsnál, a bölcsődék az egészségügyi intézményeknél legyenek el­bírálva. Az előterjesztés szerint a városért végzett társadalmi munka létszámra kivetített értéket veszik majd figyelem­be. A versenyben kapott pénz ezután a vállalatok jóléti és kulturális alapját növelné, így könnyebben meg tudnák oldani például az üdülőjükben egy szoba bebútorozását, szí­nes televízió vásárlását, vagy nagyobb kedvezményt adhat­nak dolgozóiknak a szerve­zett külföldi utazásokhoz. Vándorlók fölmérése A szakmaközi bizottság te­vékenységéhez tartozik Gö­döllőn és körzetében a keres­kedelmi egységek ellenőrzése, az ellenőrök munkájának koordinálása. Tóth J. Károly, a körzeti kereskedelmi társa­dalmi ellenőri csoport vezető­je felhívta a figyelmet a cél­irányos ellenőrzések szüksé­gességére, de legalább annyi­ra meghatározó a lakossági bejelentések felülvizsgálata. Sokan azt sem tudják, hogy ilyen irányú problémáikkal az szkb-hoz fordulhatnak. A bú­toráruházban éppen most tar­tottak a kereskedelmi társa­dalmi ellenőrök bejelentése nyomán vizsgálatot, melynek eredményeként a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa fele­lősségre vonást kezdeménye­zett. A munkaerővándorlás helyze­téről kezdett el felmérést ké­szíteni a testület. Az útmuta­tót Hatlaczki Jánostól, a vá­rosgazdálkodási vállalat fő­könyvelőjétől kapták meg. A környék nagyobb munkahe­lyein végzik el június 25-ig ezt a felmérést. Az adatok feldolgozása után remélik, si­kerül világos képet alkotniuk a vándorlások okairól, sűrű­ségéről és arról, mely irányba történik a vándorlás, milyen indokok késztetik az embere­ket munkahelyük elhagyására. Az eredményből megtudható majd, szükséges-e új munka­helyek telepítése ebben az öt­éves tervben, de segíthetnek a vállalatok gondjain. így volt Az életéről kérdeztem Sza- ** bó Andrást. Nevetve vá­laszolt: — Kész regény. Biz­tos így van, csak ma már nem szokás és nem is divat az ilyen sózásokról regényt ír­ni. Szegény gyerek volt, cse- lédkedett, valami embertelen munkával összevakartak a feleségével közösen nyolc hold földet, amikor megér­kezett a háború, amit köve­tett a behívó, s aztán jött a felszabadulás. Kaptak két holdat a földosztáskor, így lett tíz holdjuk, de mert nagy volt a család, s tudtak, sze­rettek meg bírtak is dolgoz­ni, béreltek másik tíz ka­taszterit. Az aranykorona ma­gas volt, s mert akkor olyan világ járta, kuláklistára ke­rültek. De talpon maradtak. A gyerekek tanultak, ki mester­séget, ki annál többet, hiszen még orvos is került ki a ke­mence mellől. 1953-ban be­léptek a szövetkezetbe, s mi­vel csak olyan felszorzott ku- lákok voltak, a felvételüknek nem volt akadálya. Nevet az ősz hajú gazda: — 1956-ban eljártuk a csár­dást. Először kiléptünk, végül maradtunk. De igazán, lelkileg csak 1966-tól vállalta a termelő­szövetkezetet Szabó András. Mára nyugdíjas paraszt lett, de naponta ott dolgozik a szövetkezetben. Morog is érte a felesége eleget, de öt a még mindig férjuramnak tisztelt élete párja gyorsan leinti. — Tudod, hogy sok kell az uno­káknak. Van belőlük bőven, pontosan annyian ülik körül a.z asztalt, ha névnap, szüle­tésnap vagy búcsú van, akár a tanítványok: tizenketten. Ha csak egy-egy százast kapná­nak, akkor is ezerkétszáz fo­rintot kellene elosztanod — mondja az asszonynak —, majd tréfásan megfenyegeti: tudom, hogy húsvétkor még a lánygyerekek is 500—500 forintot kaptak, pedig azok nem is locsoltak. így évődik a két öreg, akik egy esztendő múlva aranylakodalmukat tartják. Ketten lakják a nagy pa­raszti portát, de a békesség, a hétköznapjaikban jelenlévő munkából fakadó öröm min­denütt érződik. Megkérdezem, mikor volt jobb. Régen vagy most? Alig mondom ki, már érzem is a kérdés időtlensé­gét, sutaságát. Szabó András válasza messziről indul. — A fiatalok nem tudnának ez­zel a kérdéssel mit kezdeni. Nekik az a természetes, ami van, elképzelni sem tudnak másféle életformát. Legfel­jebb még jobb körülménye­ket. Az ő terveik, vágyaik, végképp össze vannak kötve ezzel a világgal. Én, az öreg úgy válaszolok, hogy az el­múlt világ is más volt, meg ez is más. Annyit hozzátehe­tek: — Talán jobb volt, mert fiatalok voltunk. Gondolkodom. Valóban, miért akarom összehasonlítani a minőségileg összehasonlít­hatatlant? Hogy jobban élnek mindenféle szempontból, az bizonyos. Könnyebb lett a munka. Biztonságosabb az élet. Az, hogy nincs — leg­alábbis ami feltétlen kell —, arra vonatkozóan eltűnt a szókincsünkből. Nem félnek időjárástól, jégesőtől, pusztí­tó vihartól, nem rettegnek a végrehajtótól, nem a kivetett- séggel járó öregkortól. Kovács László termelőszö­vetkezeti elnök valami másra, a minőségileg újra hívja fel a figyelmet, s biztat, azt ve­gyem, vetessem észre: Szabó András és társai, köztük ter­mészetesen a fiatalabb szö­vetkezeti tagok is, már kö­zösségben gondolkodnak. Lát­nak a kerítésen túlra, és minden érdekli őket, ami a szövetkezetben történik. Mert érzik, közük van mindenhez, mégpedig emberi közük, he­lyesen fogalmazva: a gazda módjára gondolkodó és gon­doskodó közük. Az enyém mellett ott van már a miénk gondolati-érzelmi felelőssége is. — Sokat hallunk, beszélünk a szövetkezeti demokráciáról, s ennek a gyakorlása adja ezt a felelősséget — kapcsolódik a beszélgetésbe Zsiga Mihály, az ellenőrző bizottság elnöke —. mert ha ez hiányozna, ha az emberi, baráti, munkatár­si beszédet felváltaná . a pa­rancsolgatás, bizony csökken­nének a gazdasági eredmé­nyek. Megtartani, megerősíte­ni a közösséghez való tarto­zás melegségét, amikor a gé­pesítés olyan fokú, hógy a növénytermesztésben szinte egynapnyi, órányi helye és alkalma sincs a régi pa­raszti munkának, hogy a búza a szántás-vetéstől az aratá- sig-cséplésig gépi munkával kerül zsákba, nem könnyű feladat. Ezt elvégezni csak új viszonyok között lehetett, s megtartani sem lehet más­ként. — Ebben a közös mun­kában már nem számít — mondta Szabó András —, s nem is tudják a fiatalabbak, ki volt szegényparaszt* ki a középparaszt vagy éppen ku- lák. A gyerekek összeháza­sodnak, a nagy házak fel­épülnek, ledőlnek az egymást és a családokat elválasztó korlátok. /"kdafönt, valahol egy írő- asztal mellett úgy mond­ják: kialakul az egységes szö­vetkezeti parasztság. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt itt láthatja az ember a Szabó Andrások és a többiek mindennapjaiban. Fercsik Mihály lehetőségük a KKMV szám­talan dolgozójának elhelye­zésére is. Egészséges életmód Tárgyaltak az értekezleten többek között a helytörténeti gyűjtemény látogatottságáról, illetve annak hiányáról. A szocialista brigádok csak hasznát látnák az időszaki és állandó kiállítások megtekin­tésének. Nemcsak a brigád­naplókba lehet beírni, de szó­rakozva tanulhatnak is. Hangsúlyozták a sportvezetői tevékenység fokozásának fon­tosságát, ismertetve a Szak- szervezetek Országos Tanácsa testnevelési és sportosztályá­nak felhívását. Pályázatot ír­tak ki sportlétesítmények épí­tésére társadalmi munkában. Önállóan vagy közösen is részt vehetnek az akcióban az üze­mek, hivatalok, iskolák. A legeredményesebb közösségek húsz-, negyven- és ötvenezer forintos díjban részesülnek, melyet sportszerek vásárlásá­ra fordíthatnak. Továbbhalad­va ezzel is az egészséges élet­mód propagálása felé. Báskai Erzsébet Olvasóink fóruma Az Igazság i Horgászok a váróteremben címmel közöltük Hatlaczki Já­nos írását április 18-i szá­munkban, amelyre a körzeti labdarúgó, asztalitenisz, kézi­labda, atlétikai, természetjáró szövetség, valamint a kispá­lyás intézőbizottság elnöksége nevében az alábbi válasz ér­kezett : Az igazságnak — tartja a népi bölcsesség — sok oldala van. De kettő legalább. Egy eseményről tehát legalább két felet kell meghallgatni. Enél- kül csak féligazságról beszél­hetünk. A féligazság pedig — nem igazság. Ezért ragadunk tollat Hatlaczki Jánosnak a lap hasábjain megjelent — Horgászok a váróteremben cí­mű — írására reagálva (anél­kül, hogy a vitát pro és kont­ra folytatni kívánnánk). A marxista filozófia tanítá­sa szerint a dolgokat ok-o.ko- zati összefüggéseikben kell vizsgálni. Az okozat — a már említett írásból — ismert: a sportfelügyelő (az illető) a kü­lönböző sportági szövetségek zavartalan munkájának bizto­sítása érdekében nem engedé­lyezte tovább a horgászegye­sület részére a sportfelügyelő­ség helyiségének használatát. (Egyébként felsőbb utasításra ma már újból használhatják.) Ám nézzük, mi volt az ok! Egyben válaszolunk Hatlaczki János kérdésére is. Miért nem férnek el a horgászok a fel­ügyelőségben?! Mert szemete­lünk? Hamutartó nélkül a földre hamuzunk? Igen, többek között ezért. Mert tábla jelzi: a nagyteremben dohányozni tilos. Ezért nincs hamutartó. Kultúrember pedig nem ha­muzik a földre. De a horgá­szok megtették. Ezzel is sza­porítva azt a szeméthalmazt, amit a több hónapos takarítás hiánya okozott. Ha baj volt velünk, a levél­váltást miért nem előzte meg egy közös megbeszélés? Azért, mert a sportfelügyelőt a HE elnökségének néhány tagja le­vegőnek nézte. Megjelentek a HE képviselői egy keddi na­pon 16 óra előtt, s a sportfel­Isaszeg Tóth Árpádról Tóth Árpád-vetélkedőt ren­deznek Isaszegen a közmüve? lődési intézmények a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. A jelentkező hat­tagú csapatok vegyesen álltak össze, általában mindegyik­ben van egy középiskolai ta­nuló. A két részből álló ver­senyre kilenc csapat küldte be írásos anyagát, melyek ér­tékelése április 26-án, szom­baton 10 órától volt a műve­lődési házban. Előtte Selley Zoltán előadóművész tartott előadást a költő életéről, mun­kásságáról, szavalt verseiből. A döntőt, a szóbeli versenyt egy hét múlva, május 3-an tartják meg. Megyei verseny Serleg, oklevél A megyei elsősegélynyújtó versenyen Érden második he­lyezést ért el a gödöllői 202. Számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet és Szakközépiskola csapata, teljesítményüket ser­leggel és oklevéllel jutalmaz­ták. Csecsemőápolásban ne­gyedikek lettek az aszódi Pe­tőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola ta­nulói, akik az eredményes résztvételért oklevelet kaptak. A gödöüőieknél Virágos kert Virágos kert címmel hirdet pályázatot a városi népfront­bizottság, a városszépítők és a kertbarátok köre, amely­ben részt vehet minden gö­döllői lakos vagy kollektíva, akik, amelyek saját házuk, a közösség épületének környeze­tét, kertjét, erkélyét gondoz­zák, virágosítják. A pályázat­ra benevezett kerteket, erké­lyeket, lakó és üdülőterülete­ket a bíráló bizottság május­tól októberig háromszor nézi meg, s ennek alapján értékeli. A nevezési határidő május 15. Cím: városi művelődési köz­pont, 2100 Gödöllő, Szabadság út 6. násik oldala ügyelő fűtetlen irodájában be­rendezkedtek. Majd annak felszólítására — hogy távoz­zanak —, közölték vt*le. hogy távozzon ő, ha nem tetszik ne­ki jelenlétük. 16.30 után a KLSZ munkáját zavarták ál­landó járkálásukkal, jelenlé­tükkel. (Megjegyezzük, hogy a kedd a KLSZ szövetségi nap­ja.) Néhány nap múlva a HE egy harmadik illetékese kereste föl a sportfelügyelőt, s nyomda- festéket nem tűrő szavakkal és fenyegetésekkel kereste a meg­egyezést kívánó tárgyalást, megbeszélést. A HE apróbb, de sorozatos allűrjeivel most nem untatjuk az olvasót. Beszterczey Péter sportfelügyelő a rend, a fe­gyelem és a szervezettség meg­valósítására törekszik. Többek között ezért végezhetik szövet­ségeink jó légkörben, hatéko­nyan, sportbaráti szellemben minden érintett megelégedésé­re munkájukat. És éz sokat jelent. Ezért állunk egy em­berként a sportfelügyelő mel­lé. (Ellentétben a horgászok­kal, kiknek botrányos közgyű­léséről az újságban olvashat­tunk.) A horgászok a rendet és a fegyelmet nem voltak hajlan­dók elfogadni. Ezért kerülhe­tett sor az okozatra, az általuk panaszoltakra. Az igazság te­hát így teljes. Ügy ítéljük meg, hogy a rend, a fegyelem, egymás mun­kájának tisztelete a társadal­mi együttélés alapja. S ennek ilyen mértékű megsértése kon­zekvenciákkal kell, hogy jár­jon. Ehelyett... Hatlaczki Já­nos állítása szerint a horgá­szat majdnem sport. Valóban majdnem az. Csupán egyetlen szó különbözteti meg attól: a nem. Egyébként ennek csak örülhetnek. Ellenkező esetben nem kapnának négyszer annyi anyagi támogatást évente, mint a sport. Hiába: a testne­velés és a sport nem alapellá­tás. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Ember és változás Munkából Madó erőm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom