Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
alkoliolizmus ellen Akarat mellé segítség Országos mozgalom indult az alkoholizmus ellen. Rendezvények sorozatán vettem részt, mert látni szerettem volna, miként viszonyulnak az emberek a témához. Örömmel tapasztaltam, hogy sokan megjelentek és kíváncsian figyelték az érdekeltek véleményét. A rendezvénysorozat egyik láncszemeként rendezte meg Gödöllőn a Póló-klub kétnapos programját a művelődési házban. Meghívták az országosan működő társklubok képviselőit teAz első napon a baráti beszélgetés és tapasztalatcsere irányítói Kordisz Pál, az országos alkoholellenes klubbizottság elnöke, Fekete János, ez Alkohológiai Tudományos Módszertani Központ szaktanácsadója, valamint dr. Tóth Mária gödöllői pszichiáter voltak. Tapasztalataikról, élményeikről, sikereikről és kudarcaikról beszélgettek a miskolci, ceglédi, szolnoki, tatai, gödöllői és más klubok képviseletében a lelkes emberek. A szünetben fogyott az ügyes háziasszonyok által készített szendvics, üdítő. A baráti beszélgetések után a vendégek érdeklődéssel hallgatták a Gödöllő város múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló ismertetőt. Közben szép színes diafelvételeket is vetítettünk a parkváros legszebb részeiről. A városnéző séta sem maradt el. Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjteményt mutatta be vendégeinknek és elkísérte csoportunkat a Grassalkovich-kas- télyba. Az esti program zenés-táncos ismerkedés volt. Az emberek vidám, felszabadult hangulatát nem az alkohol mámora okozta, hanem a vidám, baráti, emberibb környezetet kedvelők akarata. Sokat lendített ennek hatásán az a tény is, hogy szemmel láthatóan egyre többen vagyunk a józan úton. A rendezvénysorozat Budapesten folytatódott egy hét múlva. A Landler Jenő Járműjavító művelődési házában, egy teljes délutánt betöltő néptánc, népdal és citerazenés műsort láthattunk. A jelenlévők közt ott voltak Gödöllőn látott barátaink is és sok fővárosi érdeklődő. Az ország citeramuzsikát kedvelő együttesei igazán szépen csengő dalokat pengettek. Nem is maradt el a hosszan tartó taps. Este zenés-táncos- tombolás program következett. A teljes bevétel az alkoholellenes mozgalom javára gyűlt össze. Ebből is támogatni akarják azokat, akik elindultak a józan úton. Ha komolyan akarják, éreznek elég erőt magukban, akkor segíteni fogják az orvosok, családtagok, munkahelyi közösségek. A követ a vízbe dobták. Kis gyűrűk keletkeztek körülötte, aztán egyre nagyobbak. Valahogy így képzeljük el a gyógyulni vágyók hozzánk csatlakozását is. Ma csak né- hányan vannak a kis körben, holnap többen lesznek, nagyobbodik a kör és talán egyszer mindenki önmaga fegyelmezi saját magát. Az optimisták csak nyerni -tudnak ebben a mozgalomban. Emberséget, szebb életet. Sajnos a pesszimisták ma még sokan vannak. A valóság, reméljük, meggyőzi őket is ... egyszer, talán. Hogy milyen gyorsan megy végbe ez a folyamat, az nem a marslakóktól függ, hanem tőlünk: földi emberektől. F. Nagy Piroska Fogadóéra Dr. Cselőtei László ország- gyűlési képviselő és Császár Ferenc megyei tanácstag április 28-án 13—17-ig Kartal nagyközségi tanácsházán fogadóórát tart. Szobaszínhazi találkozó Stúdió- és szobaszínházi találkozót tartanak a városi művelődési házban április 27-e és május 3-a között. Ezeken a napokon több előadást és szakmai vitát tartanak. Vasárnap 17 és 20 órakor a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában láthatjuk Csehov A hosszú úton című drámai etűdjét egy felvonásban. Hétfőn a Szolnoki Szigligeti Színház és a városi művelődési ház közös produkciója, Genet: Cselédek, 16 és 19 órakor. Kedden 19 órakor a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház tagjai lépnek színpadra, Strindberg Julie kisasszony, dráma egy felvonásban. Szerdán a Pécsi Nemzeti Színház előadása: Bond Kinn vagyunk a vízből. Pénteken a Miskolci Nemzeti Színház együttese mutatkozik be, Fábián László Levéltet- vek, 19 órakor. S végül május 3-án, szombaton a Szegedi Nemzeti Színház, Witkiewicz Az őrült és az apáca. A szakmai vitán 29-én 21 órától a kaposváriak, a szolnokiak, a nyíregyháziak, 3-án 20 órától a nyíregyháziak, a pécsiek,' a miskolciak, a szegediek előadásáról lesz szó. Szombati jegvY A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM 1986. ÁPRILIS 26., SZOMBAT A régi Gödöllő Emberről tudósítanak a tárgpk Hát megértük ezt is. Megnyílt a helytörténeti kiállítás Gödöllőn. Még nem teljes, még nincs az állandó helyén, de jelzi, innen, ha majd megkapják az egész házat, köny- nyebben haladhatnak a kívánt célhoz, a város múltjához, mai rangjához méltó bemutatásához. A régi Gödöllő a címe, kamarakiállításnak nevezik, hétmérföldes csizmával, lábalunk korról korra, a kezdetektől a második világháborúig. ITeltai Miklós nyugalmazott általános iskolai tanár joggal érezheti szorgos munkája betetőzésének, s közösséget érezhet vele Epres János nyugalmazott iskola- igazgató, aki már 1949-ben kezdeményezte a gyűjtést. Polgár, paraszt Heltai Miklós fáradozása nélkül ma nem tarthatnánk itt, jelentette ki magánbeszélgetésen és a nagyközönség elptt Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjtemény igazgatója, s a nyugalmazott tanár elévülhetetlen érdemeit emelte ki a megnyitót mondó Papp István tanácselnök is. Mások munkája is benne van ebben a kiállításban, Polónyi Péter közvetlen munkatársaié, O. Farkas Zsuzsáé, Solti Alpáré. S ugyancsak elismerés illeti azokat, akik emlékeikkel, tárgyaikkal, adományaikkal segítették elő' létrejöttét. Mi is jött létre? Mit látunk a' másfél teremben, a folyosón, ahol a bemutató helyet kapott. A kezdetekről néhány agyagedény, cseréptöredék látható a vitrinben, a későbbi korokból szintén tárgyak, eszközök, harciak és békések, azok, amelyekkel az ezen a településen élők küzdöttek, dolgoztak, ettek, főztek, világítottak, szórakoztak, hétköznapokon és ünnepi alkalmakkor öltöztek. A falakon festmények reprodukciói, fotók. Főemberekről, akiknek a nevét ismerjük, függetlenül attól, hogy tetteikkel megnyerték-e a kései utódok rokonszenvét avagy sem. Láthatunk királyt, királynét, kormányzót, forradalmak vezéreit, jeles hadvezéreket, ismeretlen polgárokat és parasztokat. Kezektől fényesen A tárlókban pedig a már említett szerszámokat, eszközöket, amiket ők vagy értük használtak. Az egyik fő * helyen a magyar történelem fényes napjainak ereklyéi: Kossuth szózata Gödöllőről, rézkrajcár 1848-ból, festmény az isaszegi csatáról. Valamivel arrébb Stromfeld és Böhm a gödöllői főparancsnokság előtt. Fegyverek, kardok, pisztolyok, kitüntetések, népbiztosi igazolvány. A másik fő hely az a fél szoba, ahol a ma kismesterségnek nevezett foglalatosság szerszámai és végtermékei láthatók. Emeíkedettebb lelkek tán megütköznek eme kijelentésen, ám ha elgondolkoznak, valószínűleg belátják tartalmának igazságát Mert vitézi tetteket karddal, buzogánnyal, vértben, sisakban lehet véghezvinni, de mit ér mindez, ha nincs ember, aki kivájja a teknőt, a szűrőkanalat, aki megcsinálja a vájás- hoz használható szerszámokat. Mit ér a vitéz, ha nem talál borbélyra, fodrászra, s mit, ha senki sem készít hordót, amelyikben a bátorságot jótékonyan előmpzdító, borocskát tárolhatjuk. Minden tárgy hideg, csöndes, mozdulatlan a helytörténeti gyűjteményben, miként mindenütt másutt is. A tőrök, karabélyok, puskák, egyszóval a hadieszközök taszítóan ridegek. A rengeteg kádárgyalut, körzőt, szekercét, mézeskalá- csos formát, avagy az egykor volt borbély ollóját, ecsetjét, szépítőszereit nézve ott érzem használóik, készítőik meleg keze nyomát. Mitől lehet olyan fényes a gyalu, a szekerce fogantyúja, nyele? Az emberi kéz kemény bőre tette simává, fényessé. Aki pedig úgy véli, egyszerű kézművesek szerszámai láthatók itt, az gondoljon bele, mit kezdene abban a cipészműhelyben, amelynek szerszámai a terem sarkában álló asztalon hevernek, vagy a mellette levő cipővarrógéppel. Álldogálna, s nem tudná, mit tegyen a kezével. Körülbelül ezért mondom főhelynek a kismesterségek kellékeit bemutató fél szobát. Nem lebecsülve természetesen a többi tárgyat. Gödöllő léttörténetét, az ipar fejlődésének egyfajta krónikáját szintén nyomon követhetjük a most megnyílt kamarakiállításon. Ott az első gödöllői villanylámpa, ott a koronauradalmi tejesüvegek, fényképezőgép, rádió. Ezek egyrészt arról tudósítanak, milyenek voltak azokban az időkben eme szerkezetek, s arról is, hogy az akkori községben már akadtak, akik használták őket. Teljes pampa A nagyteremben fényképeken idézik föl a korabeli település arculatát, az utcákat, a házakat, viseletét. S ott lóg néhány helybeli művész, festménye, ugyancsak részletek a községből. Láthatunk festményt a kastélyról is. Mi lehetett itt valaha, sóhajthatunk, az alakok ruházatát mustrálva. S ettől eltekintve, milyen lehetett a teljes pompájával viruló park, s maga az épület. Vajh lesz-e még ilyen valaha? I nap programja Április 26-án: Gödöllő, művelődési ház: Reismann Mariann: Ötven A városi KlSZ-küldöttérte- kezlet a reggeli teljes ülés után szekciókban folytatta munkáját. Az egyikben a mezőgazdasági üzemek és az ATE delegált hallgatói vettek részt. Senkinek, nem okozott meglepetést, hogy Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a legtöbb időt köztük töltötte, ahol tanulságos kérdés-felelek alakult ki a fiatal agrárszakemberek, egyetemi hallgatók és a miniszter között. Egyikük ugyan óvatosan mentegetőzött, hogy nem ez a szekció dolga, de a miniszter megnyugtatta, ő se tenne másképp a helyükben, kihasználná a lehetőséget, hogy a mezőgazdálkodás és az élelmiszeripar első számú vezetője ül közöttük. Vágjunk bele mi is. Nagy Miklós harmadikos gazdász hallgató az iránt érdeklődött, bővítik-e az egyetem kollégiumát, ami annál inkább időszerű, mert mióta megkezdődött a szovjet hallgatók oktatása, mind szűkebb a hely. Az évek múlásával még inkább így lesz, hisz minden esztendőben harminc fiatal érkezik hozzájuk, könnyű kiszámítani, hogy a ciklus végére már százötvenen lesznek. Szoboszlai Sándor, az ATE tanársegéde arról beszélt, hogy a sokat emlegetett biotechnológiai központnak még semmi kézzelfogható jelét nem tapasztalja. És most foglaljuk össze a miniszter válaszait. A kollégium bővítése nem lehet kérdéses, a hetedik ötéves terv második felében képzelik el év fényképei, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: A festő rémei, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Lóránt Zsuzsa szoborkiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítótercm: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Április 27-én: Gödöllő, művelődési ház: Reismann Mariann: Öt ven év fényképei, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Szoba- és stúdiószínházi találkozó; Csehov: A hosszú úton. drámai etűd egy felvonásban, 17 és 20 órakor, a kaposvári Csiky Gergely Színház előadása. A hónap gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: A festő rémei, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Lóránt Zsuzsa szoborkiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítótcrem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. ^BMozT^S Április 26-án és 27-én: Az irigy hörcsög. Színes, magyarul beszélő szovjet mesefilmsorozat. Csak 4 órakor! Az elveszett frigyláda fosztogatói. Színes amerikai kalandfilm, 6 és 8 órakor. Eltűntek? Jelentjük, kedves olvasóink, eltűntek a fiatalok. Ne tévessze meg önöket, hogy olt vannak a közelben a gyermekeik, unokáik, sőt még a szomszéd fiával is találkoztak, aki ismét egyszer elfelejtett köszönni, a tévére se hivatkozzanak, ahol látták, több ezren hajlongtak, tapsoltak valamelyik zenekar előtt, örömtől sugárzó arccal nézték kedvenceiket. Csalóka a sportláp is, ha esetleg reggelente azt olvasnák, amelynek oldalai teleíródnak a focisták, kézilabdázók, vívók, asztaliteniszezők, úszók, futók, ugrók, birkózók, ökölvívók, tekézök eredményeivel, sikereikkel, kudarcaikkal. Jól gondolták eddig is, a sportláp hasábjain szinte csak fiatalok szerepelnek, az ő szervezetük, izmaik, idegeik alkalmasak leginkább az effajta tevékenységre. Mindezek ellenére me,gismételjük, a fiatalok eltűntek. De aggódni se tessék. Eszünkbe ne jusson a rendőrségre szaladni, telefonozni, hogy bejelentsék ezt a szomorú tényt. Kutatóexpe- d/íciók szervezésétől szintén óvunk, amelyek azt a nemes célt tűzték maguk elé, ha törik, ha szakad, árkon, bokron túl is megkeresik az ifjúságot. Ne tegyék. Üljenek csak tovább a székükben, tegyenek mindent úgy, ahogyan tegnap és tegnapelőtt. Higgyenek a szemüknek. Semmi kétség, az utcán, a munkahelyeken, az iskolákban, bárhol, ahol találkoznak olyanokkal, akiket eddig fiatalnak véltek, akiket néha irigyelnek, máskor bosszankodnak miattuk, azok valóban ifjak. Hát akkor mit akarunk mi? Ugratnánk önöket, akiket pedig szolgálnunk illenék? Szó sincs róla. Tiszteletünk és szeretetünk továbbra is teljes önök iránt. Igazuk van, az ifjúság nem tűnt el. De mi sem vagyunk hebehurgyák, amikor az ellenkezőjét állítjuk. Sőt! Még azt is ki merjük jelenteni, hogy mi is el voltunk tűnve. Tizenöt, húsz, harminc, vagy még több' évvel ezelőtt, ki mikor volt fiatal. Akkor voltunk eltűnve, amikor borongás hangulatban azon törtük a fejünket, miképpen lehetne helyrehozni ezt az elődeink által elrontott világot, amikor olimpiai babérokban reménykedve futottunk, fociztunk, birkóztunk, úsztunk, amikor az iskolapadokban fondorlatos cseleket eszeltünk ki a tanárok megtévesztésére, amikor a legkomolyabban elhatároztuk, nem fogjuk elkövetni azokat a nyilvánvaló hibákat, amiket az éppen soros felnőttek valahogy észre sem akartak venni. Akkor voltunk eltűnve, amikor órákig kószáltunk szeretett társunkkal, vagy otthon gubbasztottunk. azon merengve, miért nem jött el a várva várt találkozóra. Az akkori felnőttek akkor is összedugták a fejüket, komoly tanácskozásokat tartottak, amelyeknek az eltűnt ifjúság volt a témája. Alig-alig találkozni fiatallal a közélet terein, mondták aggodalmasan, mi lesz itt majd később, hiszen biztosak voltak benne, ők sem. lehetnek örökké ezeken a tereken. Ebben tökéletesen igazuk volt. S szép lassan később lett. A közélet terein semmi sem változott. Létszámhiány miatt egyetlen bizottságot, szervet, testületet, választmányt, elnökséget, vezetőséget nem kellett megszüntetni. Mindegyik testületnek, szervnek, bizottságnak mindig akadt vezetője, elnöke. titkára, s került helyettes is. Nincs ez másképp ma sem. Bizottságok léteznek, üléseznek, határozatot hoznak, és aggódnak. A minap Gödöllőn aggódtak, mondván, eltűntek a fiatalok. Nem változott semmi? Dehogynem. Ma azok aggódnak, akik tíz, húsz, harminc éve el voltak tűnve. Kör Pál ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) » hogy így nehezen lehetünk versenyben termékeinkkel a nemzetközi piacon. Vannak előzményei is, például a bérezés, a munka szervezése, morálja, kultúrája, s nem utolsósorban a közfelfogás ... Térjünk vissza a miniszteri válaszokhoz, az utolsó témakörhöz, aminek a kérdőjelei nagyon hasonlatosak az előbbiekhez. Az állattenyésztő vállalatokról van szó. Amelyek azelőtt költségvetési pénzekből gazdálkodtak. Sok ezer ember dolgozott ezeken a helyeken, meglehetős kényelemben, a szorgalmas, törekvő nem került sokkal jobb helyzetbe, mint az, aki csak ímmel-ámmal látta el a dolgát. Egy ideje másképp van. A vállalatok feladatkörét két részre osztották, a hatósági és a szolgáltatói ágazatra. Az utóbbiban a vállalkozói jelleg az uralkodó. Az elv jó, hangoztatta a miniszter, bár hozzátette, hogy tapasztalatok híján nem könnyű áttérni a régiről az újra. Feszültségek is keletkeztek. Az idén ezért újra megvizsgálják a teendőket, a régi módszerekhez azonban biztosan nem fognak visszatérni. A szekcióülésen közben mindenki figyelte az óráját, vészesen közeledett a véget jelző perc. Annyi idő volt még, hogy az egyik egyetemi hallgató megkérdezte, lehet-e folytatni az eszmecserét, Váncsa Jenő erre készségesen vállalkozott. K. P. A miniszter és a küldöttek Beszélgetés a kisteremben a szokás, hogy minden munkakörre külön ember jut, még akkor is, ha ott nincs teljes műszakra elegendő feladat. Amerikában egy-egy ember többféléhez ért, többfélét végez. Abban sem látnak semmi kivetnivalót, ha a technikusi, mérnöki képesítésű dolgozó kétkezi munkát végez, működteti az állattartó telepeken használatos berendezéseket, eszközöket, mondjuk a fejőgépet. Tizenhét éve szerezte ezeket a tapasztalatokat a miniszter, ám tanulságait ma sem időszerűtlen levonni. Valószínűleg a munkát is jobban tudnák szervezni azok a felső képesítésűéi?. akik kipróbálták már, ismerik valamelyest a kétkezi munkát. Ha valaki tud géppel tehenet fejni, ha valakinek vannak a termelésben szerzett tapasztalatai, az halál biztosan —■ szó szerint így mondta a miniszter — jőbb mérnök, kutató, mint aki csak az elméletet ismeri. Egy utalás erejéig visszamentünk a múltba. Az akkori nagygazdaságokban, a mainál sokkal nehezebb körülmények között egy-egy gondozó több állatot látott el, mint ma, a gépesített telepeken. Az ilyesminek persze következményei vannak, egyebek között az, megkezdését, de megpróbálják meggyorsítani. Ami a biotechnológiai központot illeti, a program megvan, folynak a tervezési munkálatok, ez év második felében megkezdik az építkezést. A hely még kérdéses. Mint lapunkban többször beszámoltunk róla, kialakult egy olyan elképzelés, amely szerint a kastély szomszédságában lenne, ahol jelenleg raktárak állnak. Az egyetem azt szeretné, ha hozzájuk közelebb kerülne a központ. Ráadásul a raktárak kiköltöztetése negyvenmillióba kerülne. Ez túl nagy összeg, ha tudjuk, hogy a teljes programra négy- százmillió áll rendelkezésre. Váncsa Jenő következő fejtegetése mindenki számára megszívlelendő, akár a mező- gazdaságban dolgozik, akár másutt. A Rákosvölgye fiatal szakemberének válaszolva elmondta, tetszik, hogy a közösség szakít azokkal, akik nem jelelnek meg a munkahelyi követelményeknek. A kétkezi munkával összefüggésben fölidézte amerikai tapasztalatait. Látogatásakor fölfigyelt arra, hogy az ugyanolyan technológiával működő telepeken, éppen feleannyi ember dolgozik, mint a hazai üzemekben. Hamar rájött, mi ennek a magyarázata. Nálunk ugyanis az
