Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-23 / 95. szám

meet «

HU 1 fl

1986. ÁPRILIS 23.. SZERDA

Szaporítóanyagok

A csepeli Duna Termelőszövetkezet gombacsí- ra-termesztő üzeme meghatározó jelentőségű hazánkban. A nagy gonddal összeállított táptalajon fejlődnek majd a növények a termesztőknél. A saját felhasználáson kívül az egész országot ellátják gombacsírával, sőt még exportra is jut belőle. Képünkön : sterilizálják a . zacskókba töltött alapanyagot

teását

mm®».

Nem maradnak egyedül a bajban

A föld azóta sem nyugodott meg

Március közepén Diósdon, a -Törökbálintra vezető. Szabadság úton öt perc alatt félig eltűnt egy garázs az alatta keletkezett kráterben. Ez késztette a helyi tanácsot azonnali intézkedésre. Ott voltunk a helyszínen, amikor a közelben álló három lakóházban élő családokat átköltöztették ideiglenes otthonaikba — s erről lapunk érdi különkiadásában beszámoltunk. Januárban, az idei első enyhe napokat követően jelentkeztek a repedések az öreg lakóházak falán. A hajszálvékony rajzolatok a belső falakon még nem jeleztek közvetlen életveszélyt. Az ;első erre utaló figyelmeztetést a szomszédos, szerencsére üres ;telken történt tálaibeszakadás adta. Az ott álló pumoás kút vize is egyszerre eltűnt, na-r gyón valószínű, hogy az alatta húzódó pincék üregeiben.

Kipusztult szőlők

—t Iszonyú pén: k kellenének a községünkben fel nem ;tárt p'^«-—»ndszer teljes beméréséhez. feltérképe'zéséhez

i— mondta akkor a tanácselnök. Nagy István. — Csupán .ennek, a kis résznek a föltárása — amit most megrendeltünk. hogy betömi Hethessük az üregeket és hely^eállíttat- hassuk a lakóházakat — félmillió forintba kerül. Csak a bemérés! Most még fogalmam sincs, miből fogiuk fede-m a váratlan kiadásokat, de pillanatnyilag nem ez a fontos.

Csakhogy a föld azóta sem nyugodott meg. Újabb pincék omlottak be a szobán forgó 'térségben, amelyet Diósdon felsőfalunak - meg' öregfalunak .heveznek. A sok . évszázados telep,ü,I.és magia tele van pincékkel. A község krónikáia szól arról.' hogy a XVII. századtól hosszú időn át a szőlőművelés volt a diósdiak fő foglalkozása. Egészen a múlt század végéig, amikor a filo- xérapuszítás véget vetett a virágzó szőlő- és bortermelő kultúrának. Mert ami azután megmaradt, már nem volt a régi. A Vincék többsedét fel- adták. befalazták. Omladoztak. amelyik e""sebb. mélyebb volt. mg is á1!. Gazdáik kihaltak, jöttek újak. ráénifkez- tek az elfelejtett pincék fö- jíötti telkekre. Azóta két világháború is v-á»*« »söpört fölöttük, s a másodikat követő lakásínség a ma is iói kivehető pincegyanús halmok között álló öreg présházak pusztulá- sát megállította. Kisebb be’v- reál’ítá'^qi lakásokat csináltak- belőlük.

Mindenki fél

, Az elmúlt évtizedekben sok szép új. házzal szinte teljesen beépült ez a terület. Meoboly- gatták a földet. Közművek épültek meg utak., amelyeken már nem lovas kocsikkal, ha- hem elég sűrűn nehéz tehergépkocsikkal.' kamionokkal is köziek ’nek. Amikor ezek ke- resztülrpbognak öregfalun, a masszív alapokra húzott új épületek is beleremegnek. Persze most. hogy ennyire nyugtalankodni kezdtek a már-már elfelejtett ősrégi bo- irospinéék. mindenki fél. . Hiszen senki sem tudja. hol.

merre húzódnak. Csak a’'kor, ha beszakad.

— Ez az a terület — mutatta a község térképén Nagy István tanácselnök, amikor a múlt hét elején ismét Diósdon jártunk. — A Szabadság, a Kőbányai, a Bem József és Ságvári. valamint a Rákóczi út által határolt tulajdonképpen községmag. Sajnos, úgy tűnik, végképp kezdenek kifáradni a régi. agvagba vájt. boltozatlan pincék. mind gyakoribbak az omlások. Szerencsére eddig csupán mellékhelyiségek dőltek össze. Persze, hogy félnek az emberek — tette hozzá gondterhelten a tanácselnök.

A bevezetőben említett Szabadság úti Lakóházaknál már dolgoznak a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szakemberei. Műszereikkel három üreget találtak és alattuk átlósan egy negyediketb Alapterületűk hozzávetőleg összesen 9Q0 négyzetméter, magasságuk 3— 5 méter. A betömítés technológiáját is kidolgozzák, s abból már az is megállapítható, nagyjából mennyibe fog kerülni. Nos. a számítások szerint légköbméterenként 1500 forint lesz a költsége ennek a munkának. És hánv ilyen és hasonló van öregfaluban? Ezt még nem tudiák. de azt már felbecsülték, hogy 30—40 veszélyeztetett régi, többségükben présházakból átalakított lakóházat kell lebontani, s helyettük újakat építeni. Bonyolítja a körülményeket, hogy ezekben általában idős. kis jövedelmű emberek élnek, saját kis tulajdonukban, akiktől nem várható el. hogy új otthont teremtsenek maguknak.

Átfogó vizsgálat

— Számítunk rá. hogy rengeteg emberi konfliktus származik majd mindebből, amit meg kell értenünk — fejtegette tovább Nagy István. — De nem vállalhatjuk annak sem a felelősségét, hogy életveszély között hagyjuk élni őket. Azonban ahhoz, hogy megalapozott döntést tudjunk hozni, műszeres talajbeméré- sekkel. teljes, átfogó vizsgálatot kell végeztetnünk. Ám, ehhez akkora pénzösszegek kellenek, amelyeknek a töredékét sem tudjuk előteremteni.

A diósdí.tanács a Pest Megyei Tanács vezetőihez fordult megoldhatatlan gondjával. Megértésre találtak. Vágvöl- gyi József általános elnökhelyettes a múlt hét közepén a helyszínen győződött meg a diósdiak szorongatott helyzetéről. De minthogy a szükségesnek látszó összegek fölött a megyei tanács sem rendelkezik. az illetékes országos szervek elé terjesztik a kisközség most már megyeivé fogadott gondiát. Nem maradtak tehát egyedül a bajban.

Kádár Edit

Az elvek gyakorlatban vizsgáznak

Igényes, szókimondó nemzedék

Dunakeszin a 201-es szakmunkásképző fiai igazán meg- nyérőek. Hanyag eleganciával viselik az egyébként bumfordi, rosszul szabott sötétkék köpenyt. Magabiztosan lepik el a szűk szobát, olyan fesztelenül foglalják el az igazgatói székhelyet, mintha nekik már ismeretlen lenne a mi korosztályunk számára még természetes elfogódottság, szorongás. Hiába, új nemzedék, az egyenlőség, demokrácia szülötte.

Sérti az önérzetüket

Valamennyien harmadévesek. Az előttük álló lehetőségekről beszélgetnek. Sarkosak, kemények az állásfoglalások, ítéletek. Zsolt például az Egyesült Izzóban gyűjti gyakorlati tapasztalatait.

— Megmondták előre, hogy a szakmunkás-bizonyítványunk megszerzése után tudásunk legfeljebb egy jól képzett betanított munkás szintjének-. felel meg. Kvalifikált munkára nem leszünk alkalmasak. Például nem tanulunk még mérni tisztességesen, nem isiperjük meg Sem az iskolában, sem a munkahelyeken az üj műszereket, technológiákat. Aztán. jó lenne egy kis önállóság is. Mindent utasításra végzünk, pedig szeretnénk kipróbálni, milyen lehet egyedül megoldani egy feladatot. Igv persze álmunkban . sem juthat eszünkbe, mint jövendő elhelyezkedési .lehetőség, egy kutatóintézet, vagy más, szakmai presztízzsel bíró munkahely..

Zoltán az anyagi perspektívát sem látja vonzónak az elektroműszerészek szakterületén,

— Hútsz, huszonkét forint lehet. a (cézdő órabér.. Egy lakás ára' csaknem egymillió. Reális ez?' fia nagji-oii tíájtok, legfeljebb azt érem el, hogy annyit kapok, amennyit bárki, aki ké.tszer-háromszor már változtatott munkahelyet. De mit mondjon például az, aki az üzemben dolgozik már öt esztendeje, s most úgy megemelték a kezdő béreket, hogy maholnap ugyanannyiért, közülünk mellé kerülhet valaki. Vagy miként értékelje a mesterem, hogy egy 18 éves targoncás fiú keresete alig marad el az övétől, aki egy évtizede

Megint tanácsháza lesz a tanácsháza?

Szakorvosi rendelőre gyűjtenek

Az új közigazgatási rend kialakítása érzékenyen érintette a Ráckevén és a körzetéhez tartozó öt tanács 14 településén élő 42 ezer embert. S nemcsak őket, hiszen 10 ezernyi ember üdül itt rendszeresen, kétszer-háromszor ennyien jönnek hétvégi horgászatra is.

De mi is a probléma? Ügy esett, hogy a korábban egységes közigazgatású ráckevei járás szakorvosi rendelőintézete az iparosodottabb északi körzetben, Szigetszentmiklóson volt, s ott is maradt. Így a megye egyetlen szakorvosi rendelő nélküli körzete ráckevei. Pontosabban: van azért itt a szigetszentmiklösi rendelőnek „fióküzlete”. Található helyben belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati, reumatológiai rendelés, laboratórium, röntgen, munkaalkalmassági vizsgálat. gyermek- és fogászati ellátás. Ám mindez részmunka- időben. legfeljebb napi 4—6 órán át. Érthető, ha nagy a zsúfoltság. S az is: morognak az emberek, amiért sokféle bajjal változatlanul a távolabbi, szigetszentmiklösi szakorvost kell felkeresniük.

Van-e kilátás arra, hogy megoldódik e gond? Aki válaszol: Listár Lászlóné, a Ráckevei Tanács osztályvezetője:

— A VII. ötéves tervi koncepcióban szerepel a szakrendelő-építés. Illetve az: az egykori járási hivatalt (mely jelenleg a tanácsháza) alakítanánk át. így a mostani hat szakorvosi munkahely mellett újabb nyolc készülhetne, s ezzel az ezredfordulóig megfelelő ellátást teremthetnénk. Hiszen a népesség számításaink szerint a következő öt évben legfeljebb 3 százalékkal gyarapszik.

— S honnan teremtik elő a pénzt a munkára?

— A megyei tanács által elfogadott ötéves tervben alsó és felső szinten egyaránt 20 milliót terveztek erre a célra. Precízebben: 1939-ben és 90- ben 10—10 milliót kaphatunk céltámogatásként. Az addig hátralevő három esztendő alatt gyűjtjük a többi pénzt a saját bevételeinkből, s felkeressük a többi érdekelt tanácsot is, kérve, hogy járuljanak hozzá, legyen több az induló tőkénk. Ugyanis az újonnan jövő orvosokat le kell majd telepíteni. Gondoltunk erre is. A tanácsi tervben — most még csak koncepció — valószínűleg szerepel majd öt egészség- ügyi szolgálati lakás építése is. S ami ugyancsak nincs ingyen: a tanácsnak helyet kell teremtenünk.

Hogyan? Miből? Stáhly István, a tanács vb-titkára:

— Jogszabály is tiltja, s nem is lenne ésszerű, hogy új tanácsházát építsünk. Nem számíthatunk külső támogatásra, csak a saját erőforrásainkra. A régi tanácsháza — műemléki jellegű épület — felújításával, s a „bérlők” egy részének (ma ugyanis ott a bíróság, a Köjál, az állat- egészségügy, a Gamesz, a családi iroda) elköltöztetésével elegendő helyhez jutunk. Mivel a renoválás amúgy is sürgető, már erre az évre számoltunk 3,5 milliós kiadással, a homlokzatot újítjuk fel. az ajtókat, ablakokat cseréljük. Am el fog húzódni talán az ezredfordulóig is a teljes befejezés. Hiszen a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat tanulmányterve szerint mai áron 30 millió a költség. Ennyink pedig nincs, s nem is lesz egyhamar. Az első ütemben így csak a legelemibb munkafeltételekről gondoskodunk, hogy helyet adjunk a rendelőnek. A komfortosítás, az egységes fűtési rendszer kialakítása, a vizesblokkok korszerűsítése, végül egy leomlott épülel- szárny újraemelése — későbbre marad. Az is lehet, hogy hitelt kell majd fölvennünk...

— Megéri eladósodni?

— Nincs más választásunk, hacsak váratlanul hatalmas summához nem jutunk. Hiszen Ráckeve körzetközpont, s ehhez méltó feltételeket kell nyújtania a beteg embereknek s az egészségeseknek, akik üsves-baios dolgaikat intézni érkeznek hozzánk.

V. G. P.

tanítja a növendékeket? Ügy látjuk, hogy nem mindig a2 találja meg a számítását, aki tisztességgel dolgozik, hanem aki ügyeskedik.

A hatékonyság, a termelékenység növelése a fiatalok előtt nem ismeretlen bűvige. Mi több, tartalmilag is'tisztában vannak vele, mit jelentenek. Hiszen eléggé sérti önérzetüket. amikor maguk is mint munkaerő kihasználatlanul téníeregnek, ellenállásokat válogatnak percekkel a szakmunkásvizsga előtt, gépeket törülgetnek, jobb esetben a műhely gmk-munkáját csináltatják velük. A népgazdaság fellendítése mint cél mégsem érinti igazán közelről őket.

— Lehet, ha húsz évet dolgoznánk lelkiismeretesen, tisztességesen. elérjük, hogy javuljon az ipar helyzete — sarkítja ismét Zoli a képletet

Szigorítani kellene

— De először is, a környezet kinevetne, ma már csak elvétve találunk a gyárban is ilyet. Másrészt hová sorolnám az egyéni céljaimat? Lakásom akkor miből lenne? Az anyagi érdekeltséget nem lehet azzal a néhány száz forinttal, amit a gyárban fizetnek, elintézni.

— Manapság senki nem törődik a saját érdekein túl semmivel — összegzi a helyzetet bölcs megfontoltsággal Péter.

— Tíz éve még mindenki

koncertekről, filmekről, színházról beszélt. Ma nem lelkesedünk semmiért.

De az elv a gyakorlatban méretik meg. Akkor is, ha komolyabb . témáról, gazdasági célkitűzéseinkről van szó. Sanyi szigorú rendszabályokat követel.

— Ha az érdekeltség változatlan marad, nem változik a munkafegyelem. Valahogy szigorítani kellene. Be kéne vezetni mindenütt a teljesítménybérezést, és aki nem felel meg a követelményeknek, az menjen el. Ne tartsunk el fölösleges embereket.

A megméretést, a valódi munkaversenyt, úgy látszik, a jelenlevők szívesen vállalnák. Úgy érzik, átugranék a lécet. Ám érkezik egy ellenszavazat, Gábor inkább a meggyőzés, a tudatformálás híve.

— A szigorú rendszabályoknak úgy sincs soha semmi eredménye, csak ellenállnak, kibúvót keresnek az emberek. Inkább meg kéne értetni mindenkivel, hogy a jó munka közös érdek, meg kell győzni mindenkit erről.

Gábor idealizmusát kiábrándult mosollyal fogadják a többiek. Leszámítják véleményéből munkahelyének, a Dunakeszi Járműjavítónak a hatását, tradícióival, hagyományos tisztességével és közösségi szellemével együtt. Tapasztalataik szerint a többi munkahelyeken a közös érdek felismerésének, az egymáshoz vagy az üzemhez való kötődésnek nyoma sincs.

Óvatos szavakkal

Lassan akadozni kezd a beszélgetés. A perspektíva a gmk-kra, kisiparosságra, maszekolásra, az egyéni előbbre- jutásra szűkül. S hogy rajtuk, a jövő nemzedékeken ennél sokkal több múlik? Társadalmi hivatástudatuk kialakulatlanságának okairól Zsolt ekként számol be:

— Számunkra úgysincs beleszólási lehetőség. Egyetlen főnök sem hallgat az egyszerű melósra. De mit várjunk kint, ha még itt, az iskolában sincs módunk apróságokon változtatni? A március 21-i kirándulás például formális és felesleges, hóviharban, óriási sárban a hegyek között kínos órákat töltünk el. Mégis, megszüntetését a KISZ sem érte el.

A változtatás, az ésszerűsítés szelleme nem gyökeredzik mélyen a fiúk magabiztos fellépése mögött. A kiránduláson való részvételt, értelmetlensége ellenére egyetlen diák sem tagadta meg.

Dunakesziről Pilisvörösvárra veszem az utamat. Jól nevelten fogadnak az építőipari szakmunkástanulók. Ám dunakeszi évfolyamtársaikkal szemben. ők óvatosan bánnak a szavakkal. Érthető, hiszen a cél számukra ugyanaz, ám az oda vezető út lényegesen egyszerűbb.

— A vállalatoknál szervezetlenséget tapasztalunk — tér a lényegre Laci, szobafestő- és és mázolótanuló.

— Ilyen körülmények között ttiég a jó munka sem lehet eléggé megbecsült, mert a vil- lany-közpóntiíűtés javítás után lehet mindent elölről kezdenünk.

Zoli szerint az építőiparban, mai formájában nem hozhat eredményt a teljesítménybérezés sem.

— Hiába dolgozunk jól, gyorsan az átadás előtt, utána nem tudnak a brigádoknak más munkát adni, és hónapokig lődörgünk a garanciális javítások idején az épületben, jóformán feleslegesen. Most is, már fél esztendeje alapórabért kapunk, új munka helyett. Persze, ilyenkor az igényesebbek leszámolnak, nem szeretik az alacsony keresetű hosszú állóidét.

Ha saját zsebre megy

Laci padlóburkoló-tanuló, ö készségesen elismeri, komolyan veszi á differenciálást, a vállalati anyagi megbecsülést.

— Hiszen magasabb órabért kapunk, már tanulmányi eredmény szerint.' és nem igaz, hogy ha valaki jó szakember, tisztességesen dolgozik, nem veszik észre, nem kapja meg a megfelelő elismerést.

Lajos szól közbe, az épület- asztalosok közül.

— De ez a megbecsülés még mindig a munka szabadpiaci értékének csupán a fele. Természetes hát, hogy mindenki keresi a maszekmunkát, a jó vállalkozó brigádokat, kisiparosokat. Ott, amikor saját zsebre megy, mindig klappol a munkaszervezés. Előttünk is ez a perspektíva áll, hogy ha jónak bizonyulunk, csatlakozhatunk egy ilyen profi gárdához, és akkor biztos a megélhetés.

Laci a vállalatok védelmére kel, bár bizonytalan lábakon állnak érvei.

— Nem igaz, hogy csak ebben van perspektíva. Hiszen nem minden a pénz, az anyagi megbecsülés. A vállalati munkán is javítani kell, hiszen ott is megbecsülik az embert, a lehetőségek szerint.

Zoli foglalja össze a lényeget, mielőtt eluralkodna az általános érdektelenség.

— Jobb munkaszervezésre, kevesebb adminisztrátorra, teljesítménybérezésre, esetleg a felvételnél a próbaidő bevezetésére lenne szükség. Amíg nem így van. a maszekmunka a cél. Hiszen mindenütt elkel az a kis pénz.

Közös borongásunk az építőipari vállalatoknál uralkodó szervezési és munkafegyelem fölött elég hamar véget ér. Ezek a fiatalok mások, mint a dunakesziek. A téma hamar változik, már a legújabb típusú gépkocsik jellemzőit tárgyalják a kijárat felé tartva.

Az eső, akárha figyelemmel kísérte volna a hallottakat, vigasztalanul szakad. Lacinak, Zolinak nincs órája, felajánlom. hogy beviszem őket a központba. Bennük legalább megvolt a jóindulat, a véleményalkotói készség — vélem.

Javaslatomat, a csapzott, koszos Trabantot végigmérve, finom gúnnyal utasítják vissza. Hiszen az övék a mellettem álló 1500-as Lada. Most az én elveim mérettek meg. És köny- nyűnek találtattak a gyakorlatban.

Márványi Ágnes