Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

I jj Szín HÁZI LEVÉL Idegenként Velencében Mert ez a Shy- lock, noha a leg­fenségesebb köz­társaság, Velen­ce lakója, s a nagy tekintélyű uralkodó, a dózse alattvaló­ja, bizony idegen a lagú­nák városában. Éppúgy az, mint ahogy idegen volt, s ma­radt.is, Othello, a mór. A sö­tét bőrű, marcona mórra oly­annyira szüksége volt viszont a Seren issima Respublicának, hogy flottája vezéréül tette meg. A kötést erősítendő, még a szép szőke patriciuslányt, Desdemonát is hozzáengedték feleségül. Velence érdeke min­denek felett állt. Othello, a ve­lencei mór (ahogyan Sha­kespeare tragédiájának pontos címe szól) azonban még nem elsősorban ennek az idegen- ségnek az áldozata lett — vagy csak erősen áttételesen mond­ható indokként a féltékeny­ség elhatalmasodásában, Des- demona megfojtásában, s ön­maga elpusztításában az, hogy nem velencei, nem keresztény, s nem fehér ember volt. Shylocknál viszont az ide- gensége lesz a tragédia oka. Ve­lencei — de nem kalmár, ha­nem pénzember, aki kamatra ád kölcsönöket. Bankár, ha tetszik. Vagyis: uzsorás, ha nem tetszik. És Antoniónak, a velencei kalmárnak (mert hogy Shakespeare másik, Ve­lencében játszódó drámájá­nak, A velencei kalmárnak, a címszereplője ez az Antonio) nem tetszik. Sem az, hogy Shy- lock kamatra ád pénzt — mert ő, egy másfajta kereskedői és pénzemberi szokás szerint, ád ugyan kölcsönt, de nem ka­matra —, sem az, hogy ezzel megszedi magát. De Shylock sem szereti ezt aá Antoniót. A drámában szin­te ez az első szava, amikor először színre lép. Mert neki meg az nem tetszik, hogy An­tonio az ő érdekei ellen dol­gozik a kamat nélküli kölcsö- neivel. Hogy rontja a (pénz)- üzletét. S hogy ráadásul még meg is veti —, bár ezt nem tartja olyan nagy dolognak. Aztán elkövetkezik egy olyan pillanat, amikor Antoniónak szüksége lesz a megvetett Shy- lockra. Pénzre van szüksége — bár tulajdonképpen nem is neki, hanem Bassaniónalc, könnyelmű, ám egy pénzes menyasszony meghódításához némi befektetést igénylő ba­rátjának. Shylock félreteszi a sértődést, és kölcsönöz. S egy nagylelkű pillanatában azt kö­ti ki: ha Antonio nem fizet idejében, csak egyet kér: ki­vághasson egy font húst a kal­már testéből, a neki tetsző helyről. Ezt a különös kikötést senki nem veszi nagyon a szí­vére. A XVI. században is szo­kásban volt még a kezességet akár szó szerint is értelmezni: akiért kezességet vállaltam, s az illető nem tud fizetni, ne­kem, a kezesnek vágják le emiatt az egyik kezemet. Ezen túl pedig, elekor még sem An­tonio, sem Shylock nem veszi rint már majdnem megkap­hatná ezt a kegyetlen zálogot, egy ravasz és ügyes paragra- fusfacsarással a bírónak öltö­zött Portia (épp annak a Bas- saniónak a menyasszonya, akiért az egész kölcsönügy történt) nemcsak hogy a zálog megszerzésétől üti el Shy- lockot, hanem vagyonától is megfosztja. Ez a teljes összeomlás. A Velencében idegen Shylock — épp mert idegen — sosem le­het teljes jogú polgár. Fon­dorlatosán és szemforgató mó­don Velence kiveti magából ezt az idegent. Megalázza, megtöri, megsemmisíti. Tönk­reteszi mint pénzembert, mint apát, mint embert. A velen­cei kalmár ezért lényegében nem Antoniónak, a velencei kalmárnak a tragédiája, ha­nem Shylocké. Ezt vette jól észre a Nem­zeti Színház felújításának ren­dezője, Sík Ferenc. S ezért lett ennek az előadásnak a fő­szereplője Shylock. Ahogyan Sík beállítja, és Gábor Miklós eljátssza ezt a magyar színpa­don több mint negyven éve nem szerepelt figurát, abban elsősorban ez az idegenség, ez a másság domborodik ki. És ez a motívum a nézők tuda­tában valószínűleg a legutób­bi évtizedekig mutat előre. A kirekesztettség, az idegenség és a megkülönböztetés nem csak a XVI. századi Velencé­ben volt osztályrésze Shylock népének. Mindamellett e motívum nem kap a kelleténél nagyobb hangsúlyt. Az előadás egyen­súlyban tartja Shylock figurá­ját, mert nem mossa el a hi­báit, tévedéseit sem. Talán épp azért lesz Shylock emberivé, mert megismerjük az indula­tait, a dühét s a bosszúszom- ját. De éppen ezek miatt kell vesznie; elköveti azt a vétsé­get, ami valósággal tálcán kí­nálja ellenfeleinek a megtor­lást. A z előadás azonban mégsem nevezhető igazán sikerültnek Sík Ferenc rende­zése tudniillik, amilyen gondo. san és hitelesen dolgozza ki Shylock motívumait, indíté­kait, annyira kevéssé törődik a másik oldal plasztikus meg­rajzolásával. Sem Antonio, ez a mélabús és akaratgyenge, cselekvésképtelen elő-Hamlet- nek beállított figura, sem Por­tia, ez a kékharisnya, okos és hideg, s túlságosan józan nő, sem senki más a szereplők kö­zül nem képes akár csak va­lamelyest is méltó ellenfele lenni Shylocknak. Ezzel tel­jesen felborul a darab belső arányrendszere. S mivel rá­adásul a Shylock—Antonio cselekménysort kísérő Portia— Bassanio—Jessica—Lorenzo szerelmi vonalat sem sikerül szervesen beilleszteni az elő­adás keretébe, a rég várt fel­újításról így azt kell monda­nunk: Gábor Miklós emléke­zetes alakításán túl mást ke­véssé dicsérhetünk benne. Szakkörvezetői jogosítványt kapnak Honismereti tábor Zsámbékon í Annyi á mondandójuk, $ hogy alig győzöm hallgatni. ^ Jó látni ezt a lelkesedést ^ meglett embereken. Tudni >! kell persze, hogy olyan ^ ügyről van szó, aminek ők ^ teremtettek formát. Első íz- ^ ben szerveznek ugyanis ^ Zsámbékon honismereti tá- J bort. — Hogyan született az ötlet? — fordulok Kovács Józsefhez, a Tanítóképző Főiskola tan­székvezető tanárához. — A régi gyakorlatból! — válaszol gondolkodás nélkül.. — Feleségemmel együtt kez­deményeztük a tábor szerve­zését. Én 1956 szeptemberé­ben kezdtem tanítani az Ady Endre Gimnáziumban, Rácke­vén. Nem hagyott nyugodni, hogy egy olyan elsőrangú ba­rokk műemlék, mint a Sa- voyai-kastély, akkoriban, ösz- szemolás előtt állt. Ez ellen tenni akartam — és tettem is. Talán abban az időben fogal­mazódott meg bennem: min­denkor, mindenhol törekedni fogok a múlt emlékeinek és értékeinek átmentésére. — Ebben is egymásra talál­tunk — veszi át a szót Ko- vácsné dr. Paulovics Teréz fő­iskolaiadjunktus. — Én ugyan­is Ráckevén születtem, és szin­tén az Ady Gimnáziumban ta­nítottam. Tanártársainkból műemlékvédő albizottságot szerveztünk. .Tanítványainkból pedig múzeumbarátokat ne­veltünk, akik segítettek a ké­sőbbi múzeum anyagának ösz- szegyűjtésében. — 'Amikor néhány kisebb kanyar után idekerültünk Zsámbékra — folytatja a tör­ténetet Kovács József —, fel­vállaltuk ugyanezt a feladatot. — Minden jó kezdeménye­zést felkarolunk — kapcsoló­dik a beszélgetésbe dr. Tóth Albert főigazgató. — Különö­sen azokat, amelyek a tanítói hivatásra való felkészítésben meghatározók. Néprajzbarát lett Figyelmesen hallgatja taná­rait Nagy Márta harmadéves népművelés szakkollégista, aki szintén részt vállalt ebből a munkából. — Miért vonzó ennyire egy siófoki lány számára Zsám- bék? — kíváncsiskodom. — Egyrészt azért — kezdi —. mert a főiskola hallgatója vagyok. Másrészt néprajzbarát lettem a tanár úr és a tanár­nő hatására. A szakdolgozato­mat csak Zsámbékról készítet­tem. Már elsőévesen meg­mozgatták a fantáziámat a honismerettel kapcsolatos be­szélgetéseink. Olyannyira, hogy a hallgatói TIT csoporttitkóri megbízatást is elfogadtam. — Mekkora az érdeklődés a tábor iránt? — kérdezem Ko­vács Józsefet. — Renkívül nagy. Az ország összes tanítóképzőjét meghív­tuk, intézményenként tíz—tíz fiatalt várunk. Már most 80 százalékos a telítettség, pedig nem jönnek el mindenhonnan. Július 10. és 20. között, a ren­dezvény idejére összesen száz­húsz helyet tudunk biztosíta­ni kollégiumunkban. Termé­szetesen az étkezésről is gon­doskodunk. — Milyen témákról hallanak előadást a részvevők — Például honismereti kis­közösségek szervezéséről — válaszol Kovácsné dr. Paulo­vics Teréz —, szóba kerül a szocialista hazafiság és a hon­ismereti mozgalom összefüg­gése. Sikerült megnyerni az egyes témák legjobb ismerőit előadóknak: többek között dr. Pölöskei Ferencet, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorát, E perjesy Gézát, az ELTE Történettudományi Tan­székének vezetőjét, dr. Román Andrást, az Országos Műem­léki Felügyelőség osztályveze­tőjét. Minden egyes előadás­hoz konzultáció kapcsolódik. Több kirándulást is terve­zünk. — Hogyan osztják meg ezt a nagy létszámot? — Körülbelül tíz csoportra számítunk — felel Kovács Jó­zsef. — Egyet közülük majd Nagy Márta vezet. — Szeretném elvinni a hoz­zám beosztott hallgatókat né­hány idős emberhez, hogy megismerjék a zsámbéki sváb nyelvjárást, az úgynevezett kelet-dunai bajor ua dialek­tust. Erre az időszakra esik a német nemzetiségi nap, ami­kor Gerlingenből visszalátoga­tó hagyományőrzők csoportja műsorral lép fel a művelődési házban. Helytörténeti tények Annak igazgatója, Mátyás Irén, megszállottja munkájá­nak. Nagy lendülettel bizony­gatja a honismereti mozgalom jelentőségét, amelyet az 1983- ban alakult csaknem száz tag­gá Zsámbék-baráti kör léte és tevékenysége is fokoz. — Azért örülünk a tábornak — mondja —, mert tudatosan építjük a művelődési ház és a főiskola együttműködését. Ez hasznos a diákoknak is. mert akik itt végeznek, többnyire hasonló településen tanítanak majd. Mintaként szolgálhat számukra az itteni kapcsolat. Bicskei Gábor, a művelődé­si ház művészeti1 vezetője, kéz­zelfogható példával szolgál: — Fábián Zoltán író doku­mentumjátékában a korábbi nagykátai járásban összegyűj­tött helytörténeti tényeket dol­gozta fel, Paticsfalak között címmel. Elhagyatott tanyákon élő gyerekek sorsáról szól. Bi­zonyára akadnak olyanok a tanítóképzősök között, akik vállalkoznak majd ennek elő­adására. vagv legalább szín­padon történő felolvasására. Anyagi támogatás Valóban lelkesítők az elkép­zelések, azonban megvalósítá­sukhoz anyagiakra is szükség van. — Amikor a Művelődési Mi­nisztériumban beszéltem két pedagógusunk kezdeményezé­séről, annyira megörültek — meséli dr. Tóth Albert főigaz­gató —, hogy az erkölcsi tá­mogatáson túl húszezer forin­tot is átutaltak a tábor költsé­geire. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ígéretet tett a tiszteletdíjak kifizetésére. A HNF megyei bizottsága anya­gi támogatásáról is biztosított. A többi költséget mi, illetve a tanítóképző főiskolák fedezik. Ennyi lelkesedés és alapos előkészítés után bizonyára si­keresen indul és zárul ez a tá­bor, előadók és hallgatók szá­mára egyaránt. A részt vevő fiatalok ugyanis — ha vállal­koznak a vizsgára — C kate­góriás honismereti szakkör­vezetői engedélyt kapnak. Vennes Aranka Barkóczi József képei Tárlat és film Az MSZMP Pest Megyei Bi­zottsága oktatási igazgatósá­gának épületében Budapesten, a XIV. kerület. Amerikai út 93. szám alatt kiállítás nyí­lik április 23-án szerdán 12 óra 30 perckor Barkóczi Jó­zsef festőművész képeiből. A kiállítást, amelyet naponta 8—18 óráig lehet megtekin­teni. Gcröly Tibor, a Buda­pesti Művészetbarátok Egye­sületének főtitkára nyitja meg A megnyitó után bemutatják dr. Kürlhy Csaba: Kettős i portré című Hímjét. Műhelymunka a stúdióban Készül a rádió Popíarisznya című műsora, amelyet a 2-es stú­dióból közvetítenek. A képen Zsoldos Mari hangmester, B. Tóth László cs Pálosi István zenei szerkesztő Rádiófigyelő PRO ÉS KONTRA. Pongyo­la társadalom? — teszi föl a kérdést Hankiss Elemér a Va­lóságban közölt cikk címében, majd ezt írja többek között: Van-e annál emberibb dpicg, mint hogy: ha te nekem fér­ges gyümölcsöt adsz, akkor én úgy javítom meg a záradat, hogy már holnap lóg a kilin­csed. Ma elkéstél öt percet? Holnap már én is úgy érzem, hogy elkéshetek: tízet. Magya­rul: add tovább... Avagy szervezettség—szervezetlen­ség, fegyelem—fegyelmezet­lenség. A műsor arra kereste a választ, hogy is néz ez ki társadalmunkban. Hankiss Elemér vitapartnereként Bé­kési László pénzügyminiszter- helyettest hívták meg a stú­dióba a szerkesztők, hogy mindenki mondja el az érveit. Pro és kontra ... Az alaptétel tehát az, hogy az emberek többsége nem érez felelősséget munkájáért, má­sok lazaságára hivatkozva — kimondva vagy kimondatlanul — lazít maga is. Hajlamosak vagyunk elhinni az állítást, hisz magunk is sorolhatnánk a példákat Hanki&s Elemérhez hasonlóan. Igazat kell viszont adni Békési Lászlónak abban, hogy nem általánosíthatunk ennyire, kell, hogy legyen el­lenpélda is, hiszen értünk el eredményt is, ezeket nem ta­gadhatjuk meg. Érvek és ellenérvek kereszt­tüzében formálódik a közös vélemény. Azt felmérések is igazolják, hogy a magyar tár­sadalom felelöűségszintje ala­csonyabb más társadalmaké­nál. Az okok tcbbé-kevésbé kitapántbaíek, s napjainkban többségük meg is szüntethető. A baj valahol ott van — ahogy Békési László is meg­fogalmazta —, hogy a kollek­tív felelősséget nem tudjuk egyéni szintre lebontani. A kettő viszonya nem tisztázott. Hogy miért? Ez újabb kérdé­seik sorát ’vetheti föl. Talán éppen azért, mert sokáig a kollektív felelősség is csak ki­mondva létezett. A témáról vitatkozni idősze­rű. Olyan időszakot élünk, olyan változásoknak vagyunk részesei, amikor éppen a fele­lősség — kollektív és egyéni — növelésére van szükség és kínálkozik mind több lehető­ség. Példálózhatunk itt a ta- nácstestületek szerepének vál­tozásával vagy a vállalati ta­nácsok létrehozásával. Egyet azonban nem szabad elfelej­teni — s ez a műsorban is el­hangzott —, hogy mindehhez olyan társadalmi környezetre van szükség, amelyben érde­mes felelősnek lenni. RÖGESZMÉIM. Ha közvet­ve is, de a felelősségről val­lott Pásztor Magdolna mikro­fonja előtt Csete György épí­tész is. Hályogkovács módjára építkezünk — jelentette ki na­gyon sommásan fogalmazva. Az építészek ugyanis nem kel­lően műveltek, hiányzik náluk komolyan e kikötést. Hiszen Antonio gazdag kereskedő, ha­jói vannak úton dús rakomá­nyokkal —, nem képzelhető él, hogy a háromezer dukát kölcsönt ne tudja visszafizet­ni idejében. A sors viszont másként dönt. Antonio hajói nem ér­keznek meg, fizetni nem tud. Ráadásul Shylock leányát, a szép Jessicát, megszökteti egy velencei aranyifjú, bizonyos Lörenzo, s a lány magával vi­szi apja pénzét és ékszereit is. A világ, a sors, a körülmények összefognak Shylock ellen. És ekkor — talán a financiális, érzelmi és tek’ntélybel: vesz­teségek kompenzálására is — érvényesíteni akarja a külö­nös kikötést. Kéri az egy font húst Antonio testéből. Semmi sem tántoríthatja el ettől. S amikor a törvény betűi sze­íakács István Jelenet A velencei kalmár előadásából. Elöl: Gábor Miklós (Shylock) és Rubold Ödön (Antonio) Szabadiciőklub Solymáron Fogyasztható eredmény Szabadidőklub nyílt a soly­mári PEMÜ-gyárban. A szé­pen berendezett és jól fel­szerelt helyiség konkrét prog­ramokkal is várja a vállalat dolgozóit és a lakótelepen élő­ket. Az első együttlét alkalmá­val dr. Czeizel Endrével ta­lálkoztak az érdeklődők, ezt követően pedig — Halló, most tényleg itt vagyok! címmel Szilágyi Jánost várták. Május 18-án Főzőcske, de... kondérban következik; sza­badtéri gulyásfőzőversenyt rendeznek. Kondérról, tűzi fá­ról, krumpliról, hagymáról és zenéről a PEMÜ gondosko­dik. Persze, aki csak a saját edényében főtt ízekre eskü­szik, hozhatja, mint ahogy az egyéb belevalók, húsok, kolbá­szok, fűszerek, > evőeszközök biztosítása is a versenyzők feladata. Íme, a részvételre biztató ér­tékes jutalmak: I. díj: 2 kg burgonya, II. díj: 1 kg bur­gonya, III. díj: 2 (nagy) fej hagyma! Az eredményt a hely­színen fogyasztják ei a szaká­csok és családtagjaik, vendé­geik. Rossz idő esetén egy héttel később, május 25-én gyújta­nak a kondérok alá. A klub vezetői azt is kifőz­ték, hogy Bródy Jánossal ta­lálkoznak júniusban. A pon­tos időpontban később álla­podnak meg. Sz. Z. a biztos szellemi alap. ami eh­hez a munkához elengedhetet­len. Mindazt az általános és középiskolai nevelés hiányos­ságaira vezeti vissza. Igaz, hogy maga az egyetemi okta­tás is olyan, hogy a hallgatók ott sem érzik énnek a művelt­ségnek a hiányát. Ki tehát a felelős? Mert el­várható-e az egyetemtől, hogy pótolja mindazt, amit az al­sóbb fokú iskolák elmulasz­tottak? Vagy kárhoztatható-e az egyetemi hallgató, aki nem fogékony valami iránt, ha nem is keltették fel benne az érdeklődést? Talán is-is. Mindenesetre biztató, hogy Csete György ér­zi saját felelősségét, s állítja, hogy egyetemi oktatóként igyekszik pótolni ezeket a hiá­nyokat. | M. N. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom