Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám

1986. ÁPRILIS 2., SZERDA 5 Pozsonyban is szorít a lakótelepi cipő Beleszerettek a kibernetikába Nuridsány Zoltán: Bázeli nagy karnevál Amikor 1945. április 4-én felszabadult Pozsony, 143 ez­ren lakták a várost. Ma 420 ezer lakost számlálnak itt, s az ingázók, a turisták, a vá­rosba bejáró tanulók újabb 120 ezerrel növelik e tömeget. A szlovák főváros — isko­laváros. Minden nyolcadik polgára főiskolát vagy egyete­met végzett. A népesség nö­vekedése ma is tart, jól jelzi ezt, hogy jelenleg 10 ezren vár­nak lakásra, noha a felszaba­dulás óta 127 ezer új otthon létesült, s ebből 80 ezer az utóbbi 15 esztendőben. Hullámhegy, hullámvölgy Vajon miként birkózik meg az oktatásügy a gondokkal, melyeknek legfőbb jellemzője (akár Pest megyében) az, hogy a fejlesztések nehezen tarta­nak lépést az igények növe­kedésével? Aki válaszol: dr. Adrian Bobula, a pozsonyi fő­városi tanács művelődési fő­osztályvezető-helyettese. — Nézzük rögtön a ténye­ket. A város 183 óvodáját az óvodás korúak 9 tizede láto­gatja, s bár a legjobb az ellá­tás a modern Petrozsalka la­kótelepen, ott szorít legjobban a cipő is. Sok fiatal kap la­kást, akik eleve kisgyerekkel költöznek, vagy egy-két év után megszületik a gyermek. A városunk 75 általános isko­lájában 55 ezer 78 diák tanul, nemritkán negyvenes, vagy még nagyobb létszámú osztá­lyokban. Kevés a tanterem, s ez nem könnyíti meg a peda­gógusok munkáját. Évente 3—4 iskola épül, de mindez kevés. A mostani tanévben a beiratkozáskor 5200 elsőst vet­tek fel. Még 3—4 iskola kel­lene idén ahhoz, hogy az alsó tagozatban ne legyen két mű­A történelemkönyvek lap­jain a história eseményeinek nagy összefüggéseit érhetjük tetten. Néha egy-egy napló, feljegyzés tanúskodik arról, miként folyt a mindennapi élet. Arról adnak hírt, hogyan vélekedik az események fo­lyásáról az azokat átélő. A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága, a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya, a Pest Megyei Le­véltár, valamint a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár immár évek óta meghirdeti a helytörténeti és krónikaíró pályázatot. Mindig akad vállalkozó, aki a közös­ség sorsát szívügyének tekint­ve. tollat ragad. Lelkes pe­dagógusok. akik nemzedéke­ket neveltek fel, népművelők, tanácsi dolgozók és a hely­béliek közül bárki lejegyezhe­ti érdekes történeteit. Mi több, a pályázatot készítők nem győzik hangsúlyozni: itt nem a szaktudás a domináns. Hiszen a helytörténeti tanul­mányok forrásként szolgálnak majd a kutatók számára. Így leginkább az a fontos, hogy hitelesen mutassák be egy-egy tájegység életét, gondját, je­lenét. A pályázatnak ez a nyilvá­nos jellege határozza meg a célt: bárki elmondhatja véle­ményét. Azt, miként látja a szűkebb közösség életét, ahol ő maga is ól. Ezek szerint be­adható bármelyik Pest megyei község vagy város, üzem, vál­lalat, szövetkezet, intézmény, egyesület és mozgalom törté­nete. Az utóbbi negyven esz­tendő történetét átölelő elbe­szélő krónika is szerepel a műfajok között, továbbá a munkásmozgalom, a népfront- mozgalom, a nemzetiségek történetét feldolgozó munka. Minden esztendőben meg­hirdetik a pályázatot, amely­nek egyik gazdája a megyei levéltár. A levéltár, amely gondját viseli a későbbiekben is az anyagoknak. Fontos, hogy az évek óta elkészült műveket itt gyűjtik, s így bár­szakos az oktatás. S ismét a Petrozsalka lakótelepen a leg­nagyobb a gondunk, ahol a városlakóink egynegyede él, átlagos életkoruk pedig 25 esz­tendő alatti. — A középfokon jobb a helyzet? — Harminc szakmunkáskép­zőnk és szakközépiskolánk van, és 15 gimnáziumunk, köz­tük egyik magyar nyelvű. Ám a Petrozsalkán 100 ezer em­berre csak egy gimnázium és egy vegyészeti, valamint egy gépészeti szakközépiskola jut. Ügy hiszem, mert nálunk is van demográfiai hullámhegy és hullámvölgy, hosszú távon a többfunkciós iskolák építé­se jelenthet enyhülést, ezek ugyanis bármikor átalakítha­tok általános iskolából gim­náziummá, s viszont. — Említette az imént: nincs könnyű dolga a nevelőknek. Konkrétan miért? Az osztályfőnökre maradt — Hadd világítsam meg egy példával, miről van szó. Ma­gától értetődő, hogy az ifjú­sági szervezet is kiveszi a ré­szét a fiatalok neveléséből. Korábban a középiskolákban voltak függetlenített — csak a tanórán kívüli neveléssel tö­rődő — igazgatóhelyettesek, ott, ahol 18-nál több osztály volt. A mi városunkban is minden általános iskolában van úttörőcsapat-vezető, 400 tanulóra jut egy függetlenített ember. Viszont nincs egyetlen középiskolánk sem, ahol 18- nál több osztály lenne, igaz, olyan sem, ahol 400-nál ke­vesebb a diák. Így tehát a kö­zépiskolás korosztállyal mint­ha kevesebbet törődnének, több a nevelési gond. (Nálunk sem ismeretlen je­mikor visszakereshetők. Ugyanakkor a levéltár dolgo­zói módszertani tanácsokkal sietnek a krónikaírók segítsé­gére. Mert bizonyos alapvető tudnivalók mégis csak szük­ségeltetnek a tanulmányok megírásához. A szakemberek szívesen beszélik meg mind­ezt a tanulmányok íróival. Ugyancsak haszonnal lapoz­gatható a Hogyan írjam meg falum (üzemem) krónikáját című kiadvány. Er. K. IDŐSZERŰSÉG. Tömören úgy fogalmazhatnánk meg, hogy alkalmazkodó volt a rá­dió műsorkínálata az ünne­pekben. A szerkesztők oly módon kívánták a hallgatókat a készülék mellé csalogatni, hogy tudták: máshol is van éppen elég program. A képer­nyő nyújtotta mássággal, va­lamint a jó idővel természete­sen nem kívántak rivalizálni, így a sokrétű választékot in­kább a napszakokhoz igazítot­ták. A háttérrádiózók mind a komoly, mind a könnyűzenei kínálatból bőven válogathat­tak a harmadik adás hullám­hosszán. Az esti órákban pe­dig, akinek éppen hangjáték­ra volt kedve, azt is kapha­tott. De nem maradt ki a ka­baré műfaja sem, ami átme­netet képez a háttérrádiózási szokások és az odafigyelés között, inkább egy-egy hall­gatói réteget vettek célba az úgynevezett komolyabb, prob­lémafeszegető műsorszámok. Ilyen volt például a szombat délelőtti zenés összeállítás. Nevezhetnénk idegenforgalmi őrjáratnak. A riporterek a szakembereket faggatták ar­ról, milyen a hazai gyógyide- genforgalom jövője. Ilyenkor, tavasz elején ez kimondottan az aktuális témák közé tarto­zik. Felvetődött a kérdés, mi az oka a sok nehézkesség­lenség például a szipózás.) A feladat főleg az osztályfőnö­kökre maradt, s az ifjúsági szervezet munkájának színvo­nalán érződik a felnőttek se­gítségének csökkenése. Igaz, a legutóbbi idők tudományos­technikai fejlődése jobban ha­tott az ifjúsági . szervezetre, mint az iskolaügyre... Vették a lapot — Ezen mit ért? — Nincs gondunk az isko­lák számítástechnikai felsze­relésével, annyira nem, hogy jövőre azt szeretnénk elérni: a foglalkozásokon két diákra jusson egy személyi számító­gép. Hét olyan iskolánk is van, hol a legújabb generációs gé­pek találhatók. Ám az okta­táshoz szakember kell. S az ifjúsági szervezet érdeme, hogy megszervezte a képzést, és — főleg a fiatal szakemberek be­vonásával — az oktató és egyéb programok készítését, az üzemekben. — A gyerekek belebolon­dultak a számítástechnikába, s ma a helyzet, ha egy tanító választhat, hogy hol tanuljon programozást, az ifjúsági szer­vezet tanfolyamán, vagy az oktatásügyén, szívesebben vá­lasztja az előbbit. Ügy tűnik, azok gyorsabban „vették a la­pot”. — Van-e pedagógushiány a tanintézetekben ? — Képesítés nélküli okta­tónk nincs a katedrán, de a tanórán kívüli neveléssel kép­zetlenek is foglalkoznak, pél­dául a város két természeti iskolájában. (E forma1 Magyar- országon ismeretlen. A lénye­ge, hogy szép természeti kör­nyezetben, mint a Tátrában, tölthetnek két hetet, £gy hó­napot az ipari vidékek isko­lásai, úgy, hogy délelőtt ok­tatják őket, délután pedig a szabadban sportolnak, mozog­nak. A délutáni időszakban olyan fiatalok vigyáznak a gyerekekre és szervezik prog­ramjaikat, akiket még nem vettek fel pedagógiai főiskolá­ra.) Az oktatóhiány tehát nem jellemző. Annyira nem, hogy a legutóbb, a nyári ifjúsági aktíván felvetették a fiatalok: ne legyen mindig, minden kö­zösségi rendezvényen, társa­dalmi munkán velük a „fel­ügyelő” pedagógus. Hiszen ön­álló munkát, önálló vezetést kell tanulniuk. Ez valóban fontos. De az sem mellékes: eldobálják-e a szemetet a kör­nyezetükben ... V. G. P. nek, annak, hogy elég lassan halad előre az idegenforgalom szekere ezen a téren. (Annak ellenére, hogy új gyógyszállók nyílnak meg. Csak éppen rejt­ve maradnak az igazi lehető­ségek.) A 168 óra szerkesztői ünne­pivé úgy tették a műsort, hogy a mindannyiunkat na­ponta foglalkoztató problémá­kat vetették fel, mondhatnánk azt is, hogy az Országgyűlés gondolatmenetének folytatá­sával. Nem véletlenül volt szó az egészségügyet mindinkább foglalkoztató gondról. Arról, miképpen lehetne mindinkább elébe menni a betegsé­geknek. Mert a megelőző gyógyítással, módszerekkel megelőzhetőek lennének a már-már népbetegségszám­ba menő kórok. Mind­ez természetesen magával hozza az egészségügy úgyne­vezett minőségibb vonalát. Azt, hogy jó lenne az egész ellátási rendszeren javítani. Emellett szó esett — mint leg­égetőbb problémáról — a bér- fejlesztés kérdéséről. Arról, hogy bizonyos vállalatoknál az utóbbi időkben elfutottak a bérek, meglehetősen nehéz az egyensúly visszaállítása. S új kezdeményezésről is hall­hattunk, amikor az Állami Biztosító casco-reformját bon­-5 A szentendrei képtárban ^ egész áprilisban megte- ^ kinthetó a szentendrei gra- 2 fikái műhely jubiláris í anyaga. Május 12-ig fogad- j ja vendégeit a pesterzsébe- ti múzeumban la XX. ke- í} rületi képzőművészek 22. 4 tavaszi tárlata. ^ Április 15-ig látható a 'j Bartók 32 Galériában Já- ^ nossy Ferenc, Nuridsány ^ Zoltán és Megyeri Barna '• emlékkiállításla. Uj nemzedék A rajz, a grafika, a képző­művészet nélkülözhetetlen, felderítő osztaga, ameiy útke­reső bátorságával ellenőrzi a lehetőségeket, kijelöli a festé­szet és a szobrászat távlatait, így csak az a grafikai irány­zat életképes, amely vállalja és teljesíti ezt a követel­ményt. A szentendrei grafikai műhelynek ebben van a kül­detése. Teljesíti is becsülettel. A szerzők nemcsak maguk­nak, hanem az egész magyar képzőművészetnek utat mu­tatnak, hiszen Farkas Ádám, Holdas György, Deim Pál metszetei egyéni és közös táv­iatokat jelölnek, erősítenek. Nádler István azzal tű­nik ki. hogy Keserű Ilonához hasonlóan érzelmeket is sűrít a geometriai formákba. Sehol nem érzékelünk elnagyolt fe­lületet, a gondolatgazdagság élteti Konok Tamás, Dienes Gábor, Balogh László törek­véseit. Ezúttal Ef Zámbó Ist­ván is remekelt A vak mada­rat lát című lapjával. Egy colgatták. A cél, hogy jól jár­jon mindenki. Tehát nem csu­pán az összegeket emelik fel, hanem a szolgáltatásokat is javítják. Ez az ígéret. Mit mondhatunk erre? Azt, hogy várjuk a minőségi változáso­kat! NEM LENNE teljes a ké­pünk az ünnepi műsorkínálat­ról, ha nem szólanánk az emelkedettebb pillanatokról. Mert akkor ünnepelünk, ha megadjuk a módját, ha gon­dolatainkban is felöltözünk. Mint ahogyan tette ezt Bajor Nagy Ernő a vasárnap déli jegyzetében. A legjobb műsor­időben elhangzott gondolatok nyomán az emlékezés fonalán elindulva, egy kicsit el is ér­zéke nyül tünk. Természetesen a jegyzetírónak éppen ez volt a szándéka. Ügy hasson az értelmünkre, hogy közben megmozgassa az érzelmeinket is. Szubjektív, gyermekkori élmény, húsvétvasárnapi törté­net indította el a gondolat- láncot, amelyre felfűzte mon­dandóit. mindannyiunk szá­mára tanulságosan. Az egyéni kiindulópont arra volt jó, hogy végül értékeket hordozó, értékekre figyelmeztető szép­ségekre hívja fel Bajor Nagy Ernő a figvelmet, a maga sa­játos stílusában. Erdősi Katalin biztos: Barcsay, Bálint Endre, Korniss Dezső immár klasszi­kus léptékéhez felnövekedett a mértékadó új nemzedék, megfontolt merészséggel, olyan tudatos ösztönösséggel, amely szerkeszti az álmokat. Szándék és eredmény A XX. kerületi tavaszi tár­lat legfőbb értéke a megúju­lás szándékában érzékelhető. A szándék olykor eredmény is; Budahelyi Tibor érmei, Zsakó István kisbronzai fel­tétlenül azok. Egy nagyon tisztázott folyamatot épít Ba- kallár József, Pánti Imre, Rácz Edit, szépen fejlődik a ráckevei Czinege Sándor, a Gyálon alkotó Orosz László. zsébeti meghittség festője, aki zsámbéki, ácsai, ráckevei ve- dutákat is fest szorgalmas áhítattal. Utódok öröksége Igen, Nuridsány Zoltán, Já- nossy Ferenc, Megyeri Barna esetében a múlt azért jövő, mert talmi csillogás helyett valós minőség jellemzi a szob­rokat, festményeket, grafiká­kat. Barátok voltak, korán távoztak, mindhárman úgy, hogy a szintézist örökségül hagyták utódaiknak. Így Me­gyeri Barna témáit, lemez­technikáját Varga Imre, Illés Gyula, Vigh Tamás folytatta, — Nuridsány Zoltán érlelt mozaiktechnológiáját szintén mások, így Blaski János ál­modta tovább a Csepel Autó­gyár művelődési házában és Salgótarjánban — zenei te­matikával. Nuridsány Zoltán máskülönben Barcsay Jenő mellett dolgozott Szentendrén, jeles rajzait Vietnamban is kiállították, és nagymarosi so­rozata festészetünk maradan­dó értéke. Jánossy Ferenc művészcsa­lád sarja, egyik testvére, Já­nossy István költő, másik fi­vére, Jánossy György, épí­tész. Jánossy Ferenc megte­remtette a maga mitológiáját. Szüntelen eufória és letargia között hányódott. Ez eredmé­nyezte Bázeli karneváljának felejthetetlen hangulatát és korai életbúcsúját. Képeinek felületei bizonyos értelemben hasonlítanak Chagall, Csont- váry, Gulácsy, Remsey Jenő vonalvezetéséhez. Nem azért, mert utánozta őket, semmi­képpen nem azért. Életvitel­ben, sorsvállalásbam volt a rokonuk. Losonci Miklós----------- ------------- - ■ ■ ■ • MO ZIMŰSOR április j-Atöl s-Eig ABONY 3— 4: Kisvárosi fojtogató*« (este) 5—6: Hótündér (du.) 5—8: A smaragd románca* (este) BUDAÖRS 3: Embriók* 4— 5: Családi vészkijárat 6: Lopják a koporsómat* (este) 7—8: Frances** CEGLÉD, Kamaraterem 3—6: ördögi kísértetek* 7: Narayama balladája** 1—9: Családi vészkijárat CEGLÉD, Szabadság 3—6: Vaskos tréfa (este) !—8: Bizonyítási eljárás* (este) *: Piedone Egyiptomban (este) DABAS 3—6: Balekok 7: Hajókkal a bástyák ellen DUNAKESZI, József Attila 3—4: Lopják a koporsómat* 5— 6: Jorgensen, a zsaru (este) 7—8: Házibuli DUNAKESZI, Vörös Csillag 3—4: Azt mondják, baleset* 5— 6: A kicsi kocsi újra száguld 7: Visszaszámlálás ÉRD 3: A Tien-jün hegyi történet 6— 9: Szexmisszió* (este) FÓT 3—4: Szenvedély, végszóra* 5—6: Szupermodell** (este) 7— 8: Egy kirándulás képei* 9: A Tien-jün hegyi történet GÖDÖLLŐ 3—4: Frances** (este) 5—9: A smaragd románca* (este) 7—9: A király, akinek nem volt szive (du.) GYAL 3—4: A hülyeség nem akadály* 5—7: Sasszárny (du.) 5—6: Piedone Afrikában (este) 7—8: Szenvedély végszóra* (este) KEREPESTARCSA 3—4: Gyónás gyilkosság után** 5—6: Kémek a lokálban** 7—8: Agyúgolyófutam MONOR 3—4: A smaragd románca* 5—6': A kövek ura (du.) Szuperexpressz* (este) 7—9: Vaskos tréfa 9: Montenegro*** (este) NAGYKÁTA 3—4: Egy kirándulás képet* 5—6: Házibuli 7— 8: A hülyeség nem akadály* NAGYKÖRÖS, Arany János 3—4: A tó szelleme* 5—6: A lator** 7: Búcsú** 8— 9: Excalibur I—II.** NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 3—9: Csizmás kandúr a világ körül (du.) 3—4: Szuperexpressz* (este) 5—6: örült római vakáció (este) 7—9: Idő van** (este) PILISVÖROSVÁR 3—4: Szexmisszió* 5—7: A hét mesterlövész (du.) 6: Farkasverem I—II.* (este) 7: A capa** (este) POMAZ 3—6: Noé bárkái (du.) 3— 4: Nap, széna, eper* (este) 5— 7: Szédülés* RÁCKEVE 3: Nehéz fiúk* 4— 5: A macska rejtélyes halála* 6— 8: A piszkos úgy* SZENTENDRE 3—6: Egy fiú és egy lány (du.) Te már nagy kisfiú vagy* (este) 7— 9: Hugó, a víziló (du.) 7—8: Hideglelés* (este) 9: ördögi kísértetek* (este) SZIGETSZENTMIKLÓS 3— 4: Hideglelés* 4— 6: A kis egyszarvú (du.) 5— 6: Szerelem Montreálban* (este) 7—8: Szerelem első vérig* TÁPIÓSZELE 3—5: Poszeidon-katasztrófa* 6— 7: A tenger zainata* VÁC, Kultúr 3—4: Hajókkal a bástyák ellen (este) 5—6: Azt mondják, baleset* (este) 7— 9: Sókirályfi menyasszonya (du.) 7—8: Tű a szénakazalban** (este) VECSÉS 3—7: Sivatagi show (du.) 3—6: Agyúgolyófutam (este) 7—8: Jorgensen a zsaru* * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ** Csak 16 éven felülieknek. •*• Csak 18 éven felülieknek. Az új filmek ismertetése a Mozgó Képekben. Krónika- és helytörténetíróknak Értékes dokumentumok R ADIOFIGYELOl A grafikai műhely küldetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom