Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 89. szám

*rvr . Mh1. YH 4 isse. íP’MT.ts te., s/prps Nem romlik a víz minősége A szinten tartás: eredmény A ráckevei Duna már jó ideje a kedvelt üdülő-, kirán­dulóhelyek közé tartozik. So­kan nem cserélnék fel a Ve­lencei-tóval, a Balatonnal sem. Mégpedig azért, mert az előb­biek előnyeit a főváros szom­szédságában testesíti meg. Nem mellékes, sokakat érde­kel tehát, hogy milyen a Du­na vízminősége. Erről beszél­gettünk a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság (KÖ- VIZIG) szakembereivel: Dé­vényi Lászlóval, a vízminő­ségvédelmi osztály helyettes vezetőjével és Tyalun Szabolcs biológussal. — Kezdjük talán azzal, hogy milyen a ráckevei Duna a szakemberek szemüvegével nézve? — A ráckevei Duna zsilipek közé szorított, 58 kilométer hosszú, szabályozható vízszin­tű, tó jellegű vízfolyás. Víz­gazdálkodási szempontból többféle funkciója van. Ter­mészetes vízgyűjtője a főváro­si és a folyása mentén elterü­lő települések csapadék- és belvizének. Ugyanakkor je­lentős területek öntözését te­szi lehetővé, mert kapcsolat­ban van a Duna-völgyi belviz­es öntözőrendszerrel. Biztosít­ja az ipari üzemek és a halas­tavak vízellátását. Fontos ví­zi útvonal. Természeti adott­ságai, növény- és állatvilága üdülésre, sportolásra is alkal­massá teszi. S még egy, nem elhanyagolható funkció: befo­gadója a térségben keletkező ipari és kommunális szenny­vizeknek. — Milyen szennyeződések kerülnek a Dunába, milyen a kévéi Dunát nem érintette, de az idén a Csepel Művek oko­zott jelentős pakuraszennye­zést. Ezekre a rendkívüli esemé­nyekre is fel vagyunk készül­ve, külön tervünk, forgató­könyvünk van a védekezés megszervezésére. Előre ki van­nak jelölve azok a helyek, ahol merülőfallal le lehet zár­ni a medret, vagy ahová nagy teljesítményű szivattyúkat le­het telepíteni. A felderítésben egyébként nagy hasznát vesz- szük a társadalmi jelzőszol­gálatnak. A múltkor például a dél-pesti szennyvíztisztítóval szemben fedeztek fel a hor­gászok egy használaton kívüli kifolyót, amelyre illegálisan rákötötték a szennyvizet... — Milyen intézkedéseket te­het a vízügy a további rom­lás megakadályozására? — A KÖVIZ1G kezdeménye­zésére történt egy s más a víz védelme érdekében. Sok millió forintos költséggel megtisztí­tottuk a Duna-ág felső, 15 ki­lométeres szakaszát, a hatva­nas években lerakodott mér­gező iszaptól. Kedvező hatás­sal volt a Fővárosi Csatorná­zási Művek szabad kifolyói­nak megszüntetése és a dél­pesti szennyvíztisztító telep bővítése. Élünk bírságolási jogkörünkkel is. Ugyanakkor több gyár, vállalat határozta el magát környezetkímélő be­ruházásokra. Ezek közé tar­tozik a Merkur, a Budalakk, a Csepel Autógyár, a Mahart, a Pest Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat, a Pestvidéki Gépgyár. Mindezek együttes hatására a ráckevei Duna víz­minősége nem romlik, ami ön­magában is eredmény. K. L. A töretlen fejlődés feltétele Közös érdek Az Agroker Szövetkezeti Szolgáltató Vállalat 1970-ben 4 és fél millió forint alaptő­kével induló vállalat volt, s ma is két nagy mezőgazda- sági termelőszövetkezethez kötődik: a solymári Rozma­ringhoz és a kakucsi Március 21. tsz-ekhez. A nevében kor rövidítéssel szereplő korrózió- védelem ma már alig játszik szerepet szolgáltatásaik között Főleg mezőgazdasági, élelmi- szeripari, hűtőipari, hőtechni­kai létesítmények, valamint hideg-meleg elleni szigetelé­sek, különféle szereléstechni­kai szolgáltatások, karbantar­tások és javítások alkotják te­vékenysági körét. A vállalat nagyszabású nép- gazdasági beruházásokban vesz részt, gyakran fővállal­kozóként. Fejlődése megalapítása óta töretlen. Saját vagyonát 40 millióra növelte, jelentős ösz- szegeket térítve vissza minden esztendőben az alapító szövet­kezeteknek. Tavaly 160 mil­liót tett ki a vállalat saját ár­bevételéből származó terme­lési értéke, ebből 24 millió fo­rint a nyereség. A jövő kilátásai azonban nem felhőtlenek. Mint Nyíró Imre, a vállalat igazgatója el­panaszolta: az új szabályozók nincsenek tekintettel az ilyen típusú vállalatokra. Mire ki­fizetik az adót. eleget tesznek valamennyi fizetési kötelezett­ségüknek, a 24 millió nyere­ségből szinte semmi nem ma­rad fejlesztésre. Bérfejlesztés­re sem futja, a tehetősebb cé­gek pedig magasabb fizetéssel elcsábítják a legjobb szakem­bereiket. Most tárgyalnak a két gazdaszövetkezettel, hogy az elkövetkező két évben ke­vesebb pénzt vonjanak el tő­lük, hiszen a vállalat tovább­fejlesztése végső soron közös érdek. víz minősége? — A ráckevei Duna vízmi-, nőségét elsősorban a betáp­lált Duna-víz mennyisége és minősége határozza meg. A Duna-ágat a Gubacsi híd tér­ségében éri az első komolyabb szennyeződés. Attól két kilo­méterre található a legnagyobb szennyező, a dél-pesti szenny­víztisztító telep, amely na­ponta 70 ezer köbméter bioló­giailag tisztított, de jelentős szerves anyag tartalmú vizet bocsát ki. A gyáli patakon ke­resztül néhány ipari létesítmény szennyvize is eléri a Dunát. Az utolsó komoly terhelést Szi- getszentmiiklós és térsége je­lenti. A lakótelep kommuná­lis, tisztított és a Csepel Autó­gyár, a Pestvidéki Gépgyár biológiailag tisztított szenny­vize ömlik a Dunába. Sziget- halom alatt már csak elenyé­sző mértékű szennyezettség kerül a vízbe. Az öntisztulás következtében északról délre haladva folyamatosan javul a vízminőség. A szerves anyag nagy része lebomlik, de a ke­letkező foszfor- és nitrogén­vegyületek meleg nyári idő­ben algásodást okozhatnak. El­zárva a halak elől az oxigént. Tömeges halpusztulásra azon­ban az utóbbi években nem volt példa. Kéthetes rendszerességgel, kémiai és biológiai módsze­rekkel vizsgáljuk a víz minő­ségét. Az adatok azt. támaszt­ják alá, hogy az utóbbi öt év­ben nem romlott, de nem is javult a víz minősége. — Milyen rendkívüli, vá­ratlan szennyeződések fordul­nak elő és olyankor mi a teen­dő? — A hazai vizeken évente körülbelül 200 rendkívüli szennyeződés történik. Ebből 6—8 esik a ráckevei Dunára. Annak is a fele a Nagy-Duna közvetítésével jut át, a többit pedig általában különböző üzemzavarok okozzák. A Cse­peli Papírgyár például telen­te rendszeres olajszennyező. A hajókból is szivároghat az üzemanyag. Tavaly a Déli ösz- szekötő vasúti híd környékén összeütközött két hajó és olaj csapódott ki a csepeli part­szakaszra. Majd 20 millió fo­rintba került a megtisztítása, az újra sóderezése. Bár a rác­Racionalizálni, ésszerűsíteni minőségi terméket előállítani, hatékonyabban gazdálkodni, mind-mind a mai gazdaság- politika követelményeibe illő feladat. A szlogeneket gyak­ran már az unalomig ismétel­getjük, de a cselekvés kibon­takozása csak hellyel-közzel érzékelhető. Pedig az idő sür­get, és amit ma elszalasztunk, azt holnap már nem lehet pó­tolni. Helyzeti előnyhöz csu­pán az juthat, aki idejében megteszi a szükséges lépése­ket, még akkor is, ha ez nem megy simán. Vegyük például a mostanság állandóan napirenden szerep­lő munkaerőgazdálkodást. A régi beidegződésen változtatni talán e téren a legnehezebb. A kiskunlacházi Kiskun Ter­melőszövetkezetben mégis megpróbálkoztak vele. Igaz, nem minden bonyodalom nél­kül. Leépítések — Aki emberekhez nyúl, darázsfészekbe teszi a kezét — állítja Kiss János elnök. — Mert könnyű papolni a mun­kaerő hatékonyabbá tételéről, de a határozatoknak érvényt szerezni annál nehezebb. Hi­szen itt egyénekről, családok­ról van szó, akiknek életét gyakran megváltoztatja egy- egy átszervezés. A sértődött­ség, a fájdalom, a tüske so­káig ottmarad az emberek szí­vében. Most talán még jobban is a kelleténél, mert az élet- színvonal romlásával érzéke­nyebbekké váltunk. Ilyen kö­rülmények közepette fogtunk hozzá elsősorban az impro­duktív létszám leépítéséhez. Ennek nyomán tavaly több mint tíz százalékkal mérsékel­tük a dolgozóink létszámát 1984-hez viszonyítva. Itt azon­ban még nem állhatunk meg, további átszervezésekre van szükség. A gazdaságoknak nemköny­nyű alkalmazkodniuk az élet által kikényszerített helyzet­hez. Az elmúlt évtizedekben megszokták, hogy elvetik a magot, aztán learatják a ter­mést és a magtárba hordják. Akkoriban szinte szó sem esett a munkaerőgazdálkodás­ról, ami fölött ma már még­sem lehet átsiklani. Bérmegtakarítás — A tanulópénzt sajnos meg kell fizetni — veszi át a szót Tóth Gábor, a pártvezetőség titkára. — A létszámleépítés­ben korábban még nem volt gyakorlatunk, és hogy hibák is előfordultak, az részben raj­tunk is múlt. Nem akarok ma­gyarázkodni, kimosni magun­kat az elkövetett ballépések­ből, a hibákhoz hozzájárult, hogy a folyamatot eredetileg két évre terveztük, amit utá­na gyorsítani kellett. Elkerül­ni a hibákat, hogy akit érint, az úgy érezze, mindent meg­tettünk annak érdekében, olyan munkahelyen tevékeny­kedjen tovább, amihez a leg­nagyobb kedvet érzi. Az em­bereknek ugyanis 2—3 mun­kahelyet is fel kellett volna ajánlani — ez így helyénvaló —. helyette kész tények elé állítottunk egy-két dolgozót. Évtizedek munkájával meg­szerzett bizalmat veszíthet el az a vezető, aki a pillanat­nyi népszerűség kedvéért olyan ígéreteket tesz, ame­lyékről tudja, nem teljesíthe­ti. Ezt nem is tették Kiskun- lacházán, viszont a reális le­hetőségekkel sem éltek kellő­képpen. Igaz, nem könnyű dolog az emberek elé állni, és megmagyarázni egy-egy intézkedés szükségességét, fő­ként, ha az sokakat hátrá­nyosan érint. De még helyte­lenebb meggyőzés helyett utasítással elrendelni, hogy kit küldenek el, ki hová megy dolgozni. Az igazságtalan döntés nemcsak kedvét szegi az egyénnek, hanem a bizal­Vita a bizaicmról a párttaggyííiésen Miért döcög az a bizonyos szekér? A sürgősségi sorrend megítélése Miért van az, hogy . mind­annyian toljuk a szekeret, saz mégis döcög? — tetté fel a kérdést a karbantartó gyár­egység kommunistáinak a tag­gyűlésén az egyik felszólaló S e kérdés nemcsak a Ganz Árammérőgyárban aktuális je­lenleg. ezért a rá adott vála­szok más vállalatoknál is to­vábbgondolásra érdemesek. Külső és belső okok A vitát a pártalapszervezeti vezetőségnek a politikai és szakmai vezetők együttműkö­déséről szóló beszámolója vál­totta ki. Nagy Dániel, a párt­vezetőség titkára, a beszámo­lóval olyan hibákra hívta fel a figyelmet, mint például, hogy az építő jellegű bírálat — talán, mert egyre ritkább — azonnal sértődést vált ki; hogy akad olyan gazdasági vezető, aki politikai köteles­ségeiről megfeledkezik, s ez érződik az általa vezetett dol­gozók hangulatában; hogy a vállalaton kívüli hatásokhoz társul a belső rugalmatlanság, lassúság, szervezetlenség, mun­kafegyelmi lazaság, hogy elő­fordul a már meglevő anya­gi és szellemi javak pazarlá­sa. Természetes, hogy az ilyen megállapítások, amelyek a konkrét jelenségek általánosí­tásaként kapnak helyet egy beszámolóban, jó serkentői a vitának. Sződi Sándor pártbizottsági titkár rögtön azt kérdezte, hogy ha ilyen hibák előfor­mát is megingatja az iránt, akiben korábban rendületle­nül hitt. — A többséggel nem volt különösebb gondunk — veszi vissza a szót a szövetkezet el­nöke. — A Gödöllőn, vala­mint a környező falvakban működő százfős lakatos és esztergályos bedolgozó részle­get — mivel tevékenységük amúgy is ellenőrizhetetlen volt — megszüntettük. Közü­lük senki sem került az ut­cára, mert foglalkoztatásukat azonnal vállalta egy másik mezőgazdasági nagyüzem. Gondok helyben, Kiskunlac- házán adódtak. Itt 31 embert érintett az átszervezés. Volt, aki önként távozott, mert jobb munkahelyet talált, el­helyezkedésüket segítettük, helyettük azonban, nem vet­tünk fel'senkit. A létszám csökkentését a Kisikun Tsz-ben az tette szükségessé, hogy a környe­ző üzemekhez viszonyítva jó­val kevesebbet kereshettek dolgozóik. Féltek, elhagyja őket a jó munkaerő, ezért kapóra jött, hogy enyhült a keresetszabályozás szigora. A szövetkezetben a hozzáadott érték szerinti bértömeggaz­dálkodást választották. Ezért a korábbi 2,5—3 százalékkal szemben, tavaly 9,5 százalék­kal emelhették a dolgozók bérét. Ez lehetővé tette a jó munkaerő megfizetését, a vat­taemberektől pedig megvál­tak. Kényszerből Deliné Szabó Aranka, volt adminisztrátor a munkaerő- átcsoportosítás egyik szenve­dő alanya. Véleménye szerint az ő esetében körültekintőb­ben is eljárhatott volna a ve­zetőség. — A fa- és fémmintakészí- tő üzemben dolgoztam, mun­kakörömmel elégedett voltam — tájékoztat Deliné. — dúlnak, akkor milyen a párt­csoport- és szakszervezeti bi­zalmiak. valamint a KISZ-ve- zetőségi tagok együttműködé­se? (A beszámolóból ez a mi­nősítés hiányzott.) Árvái Ferenc személyzeti és szociális vezérigazgató-helyet­tes arra mutatott rá, hogy az együttműködés megszervezé­sének a feladata ugyan az el­ső számú vezetőre hárul, de azt az oldalági vezetőknek is elő kell segíteniük. Annál is inkább, mivel a műszaki és egyéb fejlesztések anyagi fel­tételeinek szűkösségét a jó emberi kapcsolatokkal lega­lább részben ellensúlyozni le­het. Sára Mihály művezető há­rom megszívlelésre érdemes megállapítást is tett. Egyetlen társadalom sem engedheti meg magának következmények nél­kül, hogy a napi 8 óra helyett hatot vagy még kevesebbet dolgozzon, márpedig hazánk­ban jelenleg ez történik. Jó az, ha egy vezető a saját mun­káját tartja a legfontosabb­nak, de csak akkor, ha ah­hoz is megvan a képessége, hogy a másik helyzetét meg­értse és a tőle elvárható mó­don segítsen. Minden ember hibázhat, de ha megtörtént, ismerje el és javítsa ki. Érvek a szemrehányáshoz Müller István technikai fő­mérnök szerint a tmk szak­emberei a termelőműhelyek­ben javíthatják is, ronthatják is a hangulatot. Mert ha pél­dául egy elromlott géphez le­Aztán. miai«n . előzetes-:,^meg­beszélés nélkül közölt® ve­lem, hogy áthelyeztek a pénz­ügyi csoport adminisztratív állományába. „Inkább udvart söprők” — mondtam, mint­hogy m-ég egyszer ilyen mun­katerületen dolgozzam. A ve­zetőség kapott a kijelentése- nem, most fizikai munkás­ként tevékenykedem a ser- tésólakból átalakított tárház­ban, ahol a faiakból kiszivár­gó trágyaszag miatt állandóan fáj a fejem. Üj munkaköröm nem igényel különösebb krea­tivitást, a KSH-nyomtatvá- n-yokat kezelem és küldözge­tem szét a különböző szer­veknek. A fiatalasszony nem a leg­jobban érzi magát, kényszer­ből választott munkakörében. Reménykedik azonban, főnö- lcei segítségére lesznek, hogy előbb-utóbb neki megfelelő munkahelyen dolgozhassák. Annál is inkább, mert vele nem beszélték meg asz áthe­lyezésére vonatkozó részle­teket, és ezt sérelmezi. Kari Pálnénak, aki a for­gácsolórészleg üzemvezető-he­lyettese volt, kedvezőbben alakult a sorsa. — A Ráckevén működő bőrdíszmű-szakcsoportnál kaptam üzemvezető-helyettesi állást — tájékoztat. — Igaz, a Kiskunlach ázáról történő utazgatás miatt fél, háromne­gyed órával több a munka­időm, mégis elégedett vagyok. Három lehetőség közül vá­laszthattam ki a nekem leg­megfelelőbbet. A fizetésem sem lett kevesebb. A téeszben kezdeményezett átszervezés alapjaiban helyes, a végrehajtás módjában azonban kívánnivalót hagy maga után. A rosszul előké­szített létszámleépítés nem kis bonyodalmat okozott a vezetőknek, de még többet azoknak, akiket ez közvetle­nül érintett. Mert szükséges lett volna az is, hogy tudják, milyen munkalehetőségek adódnák Kiskunlacházán, vagy annak környékén. Bár néhány emberben tüske ma­radt. gondjukkal mégsem for­dultak a munkaügyi döntőbi­zottsághoz vagy az ellenőrző bizottsághoz. Igaz, közben a szövetkezet vezetői is rájöt­tek tévedésükre, és ahol le­het, korrigálták azt. Béna Zoltán megy egy lakatos vagy mű­szerész. s csuk azt állapítja meg, hogy ez hidraulikus szakemberre tartozik, de a ve­zetőjének erről nem szól, ak­kor a javításra hiába vára­kozók indulatosan telefonál­gatnak, megkezdődik a szem­rehányás és sértődés. Szabó István gyáregységve­zető úgy vélekedett, hogy a gazdasági vezetők közötti vi­tát a tennivalók sürgősségi sorrendjének a különböző meg­ítélése váltja: ki. Ha vitatkoz­nak, netán veszekednek is, közös jellemzőjük, hogy mind­annyian dolgozni akarnak. Nem mondható ez el minden beosztott dolgozóról, hiszen akad közöttük nem is egy, aki nem akarja elvégezni a felada­tát. A munkafegyelem javítá­sában egyetlen eredményt tud­tak elérni: a munkahelyen va­ló italozás megszüntetését. Azt viszont, hogy a dolgozók fe­lelősséget érezzenek a mun­kájukért, még ritkán lehet ta­pasztalni. Például a gépfelújí­tó nem megy le a termelőmű- heiybe. hogy megkérdezze: az általa fél évvel korábban fel­újított gép hogyan működ’K. nincs-e vele probléma? Már­pedig az ilyen magatartás lenne a kívánatos, vagyis az, hogy ki-ki a sajátjának érez- rié azt, amit csinál. Hiányzik a kölcsönös biza­lom. nem egy irányba toljuk a szekeret — vette át a szót Bara László műszakvezető. Megtörténik, hogy a termelő­műhelyek vezetői sürgetik a gép felújítását, majd mikor elkészültünk vele, három hó­napig nem is dolgoznak raj­ta. Most nemrég is felhív az egyik, hogy mi van a főjaví­tásra két nappal korábban le­adott géppel, pedig nagyon jól tudja, hogy a javítás másfél •hónapig'’föft. jDét’őt eí 'érdek­li, nem az,; hogy a műhelyének működőképes gépein hogyan dolgoznak. Az egymás munkája kölcsö­nös megbecsülésének hiányát említette a bajok egyikének Molnár István csoportvezető is. Szerinte a rendteremtésben szükség lenne az anyagi fele­lősség szigorú érvényesítésére. Példának említette, hogy ha ma feltesznek égy műhelyaj­tót, amely százhúszezer fo­rintba kerül, azt néhány nap múlva villás targoncával ki­lyukasztják, összetörik, de a helyi vezető „nem veszi ész­re”. Tóth M. János csoportveze­tő szerint az egymásra muto­gatás oka gyakran a szakmai gyengeség. A vállalatnál az utóbbi időben tért hódító kor­szerű technikához a rövid GTE-tanfolyamon nem tudnak kellően felkészülni a szak­munkások. így aztán a műsze­rész azt mondja: ez hidrauli­kusra tartozik, az meg azt, hogy a műszerészre. Ugyanis egyik sem biztos a dolgában. Ráadásul egyes munkahelye­ken olyan, nágy a szemét, a kosz, hogy ott egy gépköny­vet, rajzot kiteríteni nem le­het. (Erre a termelőműhely­ben azt válaszolják: majd ha nem folyik az olaj a gépek­ből, akkor tisztaságot tudnak tartani — vagyis az egymásra mutogatáshoz van érv mind­két oldalról.) Csupán félbeszakították A vitában — talán olva­sóinknak is feltűnt — a párt- alapszervezetnek azok a tag­jai nem hallatták a hangju­kat, akik fizikai munkásként dolgoznak. Talán mert újság­író is jegyzetelte az elhang­zottakat — ki tudja? Persze a következő taggyűlésen még szót kérhetnek ők is, hiszen a vitát ezúttal nem zárták le, csak félbeszakították. így hát a tennivalókat is a követke­ző taggyűlésen határozzák meg. Mindenesetre a most el­hangzott észrevételek, gondo­latok olyanok, hogy azok alap­ján sok vállalatnál azt kér­dezhetnék: nem nálunk volt ez a taggyűlés? Cseri Sándor-Kcrültekintőbben is lehetett volna Könnyen megrendül a bizalom Senki sem került az utcára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom