Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 19S6. ÁPRILIS 1., KEDD Felkészülnek a rekonstrukcióra A termelés szellemi feltételei A gépek óra csak az ember lehet A művelődés indítékai sok­félék lehetnek. Legfontosabb azonban közöttük az érdek. Érthető és tiszteletre méltó emberi tulajdonság ez, mert az ismeretek nem hivalkodás­ra valók, hanem eszközül szol­gálnak az ember munkájához. Az üzemi oktatás, amely a legközelebb áll ehhez a cél­hoz, sokkal szerényebb nyil­vánosságot kap, mint a kul­turális élet más területe, a tudatunkat formáló, érzelmi világunkat gazdagító művé­szet, s különösen maguk a mű­vészek. Kádermunka A Cement- és Mészművek Váci Gyárában vagy népsze­rű, régebbi nevén, a Dunai Cement- és Mészműveknél Kosdi János a személyzeti osztály oktatási előadója. A fő munkaidőben rábízott fel­adatokon kívül a vállalati mű­velődés karmesterének is te­kinthető, mivel ő a bizottság titkára, neki kell harmóniát teremtenie a szervezett, akár munkaidőben is lebonyolítha­tó tanfolyamok és a szabad­idős tevékenységek program­jai között, egyeztetve igénye­ket, terveket, szándékokat a házon belül működő testüle­tekkel, csoportokkal. Amit csi­nál, művelődéspolitikának és a termelés személyi feltételei által meghatározott káder­munkának egyaránt tekinthe­tő. A munkaszoba, ahol beszél­getünk, most mintha képze­letbeli helikopter vagy leg­alábbis magas toronyszoba lenne, ahonnét áttekinthetjük a különböző üzemrészeket. Ahány munkafázis, annyiféle szakma. Mind különböző is­mereteket igényel, s a válto­zó, az idő múlásával korsze­rűsödő technológiák új meg új tematika kidolgozását, em­berek beiskolázását teszik szükségessé. — A legújabb, ma mégnem teljesen ismert feladatunk a küszöbönálló cementgyári re­konstrukció utáni helyzetre való előkészület — mondja Kosdi János. — Ennek még nagyon az elején tartunk, mert nem tudjuk pontosan, milyen technológiákat alkalmaz az üzem vezetése. Ezek irányítá­sához, kezeléséhez kell majd kiképezni az embereket. Azt viszont már most is világo­san látjuk, hogy a beruházás idején angol és német nyelvű partnerekkel találkoznak, tár­gyalnak majd rendszeresen a szakembereink. Ezért már most indítottunk német és angol társalgási szintű tanfolyamokat. A szá­mítógépeknek így vagy úgy, bizonyára szerepük lesz a mo­dernizálódó üzemben. Így már tavaly is lehetővé tettük, hogy egy Commodore típusú gépen gyakoroljanak azok, akik ked­vet éreznek hozzá. Ketten vi­szont hivatalosan is tanulják ezt a gyár vezetősége megbí­zásából. Vágy és lehetőség A gépek kezeléséhez, a tech­nológia alkalmazásához szak­értelem kell. Megszerzésének előfeltétele viszont az az alap- képzettség, a kifejlesztett ké­pesség, melyet az állami ok­tatás teremt meg. Nézzük, hogy állunk ezzel a területtel? Meglepő változás az, ahogy az oktatási szakember a nyolc általános iskolai végzettség ma már kedvező arányairól beszél. Más nagyüzemekkel szemben mindössze 25 olyan 45 évesnél fiatalabb munka-' társuk van, aki nem szerezte meg a nyolc általános iskolai végzettséget. Őket sem felejtik el, s érvelnek, győzködnek körükben, bizonygatják, hogy a segédmunkásnak és a taka­rítónőnek is szüksége lenne már erre, de velük nehéz a dolguk. A gyár érdekei szerint szí­vesen aláírják a javaslatot, ha közgazdasági szakközépiskolá­ba vagy a gépiparba jelent­keznek a kollégák, s itt most szép számmal találhatók is a DCM-esek közül. Többen tech­nikusi minősítő vizsgát is tesznek. Évente egy-két SZET-es, azaz olyan diákja is van a gyárnak, akit ráter­mettsége alapján érettségi nélkül, előkészítő tanfolyam után küldtek egyetemre, meg­szerzendő tudásukra később számítva. A középiskolai, egyetemi és főiskolai hallgatók az idén harmincketten képviselik az üzemet közoktatási intézmé­nyeinkben. Előfordul az is, hogy valaki más, a gyár ká­derigényeivel nem egyező is­kolát akar elvégezni. — Nem javasoljuk a tovább­tanulását — mondja erre Gyenge Károly, a személyzeti osztály vezetője —, mert nem vállalhatjuk-ia. vele. járó költ­ségeket, a tanulmányi szabad­ság kiadását, ha egyszer a mi közösségünknek ebből nem származik haszna. — Tételezzük fel, hogy az illető mindig itt akar dolgoz­ni, de valami más is érdekli. Egész életében munkáljon benne az elérheteten vágy? Vagy létezik valamiféle komp­romisszum is? — Nehezen feloldható el­lentmondás — állapítjuk meg aztán közösen, s ilyenkor az lenne jó, ha az összes kedvez­mények nélkül ugyan, de aki kéri, megkaphatná a jogot bármilyen iskola elvégzéséhez. Akár a formális vállalati hoz­zájárulás nélkül. Vizsga a főnök előtt A vállalati érdek szem­pontjából azonban azok a leg­fontosabb formák, melyek a termelést segítik. A képesítést adó tanfolyamok között talál­hatóit az ív- és lánghegesztő, a szakmai utánpótlást egyben más gyárak számára is előse­gítő esztergályos, erősáramú- berendezás-szerelő és gépsze­relő szakmai képzések. Ez utóbbi hármat 80—100 fiatal tanulja az idén is. Az olajtüzelésű kazánok után bevezetett gázfűtéshez szintén ki kellett képezni a szakem­bereket. Szükséges a már klasszikus szakmák utánpót­lását szolgáló tanfolyamok megrendezése is, mert mozgás mindig van. Egyesek nyugdíj­ba mennek, mások munkahe­lyet változtatnak. A tovább­képzés 5—8 évenként kötelező a fizikai munkások között, akik számára általában a mű­szakiak közül verbuválják az oktatókat. Ennek különös elő­nye, hogy az emberek már csak azért is igyekeznek jól tanulni, hogy saját főnökeik előtt ne csorbuljon a tekinté­lyük. Továbbképzésben vesznek részt a pénzügyi, az admi­nisztratív munkatársak is, amit a gazdasági életben ta­pasztalt gyors változások tesz­nek most időszerűvé. Aztán, ha már az oktatásról beszé­lünk — teszi ismét hozzá Kos­di János —, meg kell említe­ni a szintén nagyon fontos tűzvédelmet, amiben szintén jártasságot kell szerezni, vá­ratlan, s nemkívánatos ese­tekre, de leginkább a megelő­zés érdekében. A szakoktatás keretében mintegy ezer ember tanul je­lenleg a DCM-ben. Megté­vesztő adat lehetne, ha tud­juk, hogy csaknem ekkora az üzemi létszám is. Az igazság az, hogy van, aki egyszerre két helyen is hallgatónak számít, a dolgok alakulása miatt. A termelés ilyesfajta szellemi kiadásai évente egymillió 600 ezer forintba kerülnek. A tantervek úgy készültek, hogy azok nem csak a szűk, szakmai ismeretek megtanítá­sára korlátozódnak, hanem az általános műveltség, a mun­kásember látókörének bővíté­sét is szolgálják. Így aztán olyan információkhoz is hoz­zájutnak a hallgatók, amelyek megszerzésére másként nem nagyon szánnának időt ma­napság, a hivatalos munkaidő utáni elfoglaltságok, a gmk- műszakok miatt. Kovács T. István ELAK és III Vácott, a Széchenyi utca és a Sallai Imre utca sarkán rö­vid idő alatt megszépült a nagyablakos helyiség. A; Elektroakusztikai Kisvállalat megszüntette gyorsrészlegét, ennek feladatát is átvette a Zrínyi utcai, központi szerviz Kiss Ernő igazgató tájékoz­tatása szerint az ikladi Ipari Műszergyárral közös vállal­kozásban mintaboltot nyitnak Az üzletben Ikladon készült s esetleg máshonnan beszer­zett villanymotorokat, fűnyí­ró gépeket, ventilátorokat, s más termékeket árusítanak. Április elejére tervezik az átalakított árusítóhelyiség megnyitását. Ezzel erősítik a városi tanács törekvését is amely szerint a Széchenyi ut­cában ne dolgozzanak műhe­lyek, a rendelkezésre álló he­lyiségeket üzletek céljára ve­gyék igénybe. r Évzáró - évnyitó A Váci Vízmű SE a napok­ban tartotta évzáró közgyűlé­sét, ahol az elmúlt esztendő munkáját értékelték. A ta­nácskozáson Verrasztó Gab­riella vezető edző többek kö­zött elmondta, hogy tavaly szép sikereket értek el az úszópailánták. Három verseny­ző ért el harmadosztályú mi­nősítést, hárman pedig ifjúsá­gi bronzjelvényesek lettek Országos gyermek pontszerző bajnokságon öten, úttörőbaj­nokságon ketten és vidéki baj­nokságon pedig kilencen sze­repeltek kitűnően. A verseny­zők összesen harminchárom helyezést értek el. Az úszók tavaly ötvenhat megyei csú­csot állítottak fel. Jól sikerült az idei első me­gyei csapatforduló is, amelyet március 23-án rendeztek Száz­halombattán. A versenyszá­mok után Vác 299 ponttal lett az első, Szentendre 175, Száz­halombatta 107 pontot szer­zett. labdázás öngólokkal Lámpák a csomópontban Bevezetőre ebben a témá­ban nincs szükség, produkálta az a néhány hónap, amióta irányítás nélkül maradt Vác legforgalmasabb közlekedési csomópontja. Mindenki tud róla, gyalogos, autós egyaránt. Elszenvedjük, de tenni nem tudunk érte. Az ígéretek, ter­vek közlését e fórumon már többször is vállaltuk. Türel­mesen vagy bosszankodva tu­domásul vettük a helyzetet annak ellenére, hogy az ille­tékes KPM-szakember első nyár végi nyilatkozata sze­rint néhány napnál tovább nem állhat üzemképtelenül egy ilyen csomópont irányítá­sa. Vigasztalhatott az a tudat, hogy a folyton meghi.básoöó készüléket egy, a mai igényel; szerint sakkal korszerűbb, többet tudó és strapabíróbbra cserélik. Nem volt egyszerű, utat kellett bontani, kicserélni a régi vezetékeket. Az új irá­nyítórendszer ezenkívül va­donatúj lámpaparkot is ka­pott, minden készen volt a számítógép-programozású technika költöztetéséhez. Vá­cot szemelte ki a Budapesti Közúti Igazgatóság,, hogy a szóban forgó jobb és olcsóbb berendezést kipróbálja. Ha beválik, egész Pest megyében ezt terjesztik el. Most, amikor az indulatok az emberi békétűrés határán a legmagasabbra csaptak,’ te­lefonon jelentkezett a prob­léma gazdája, vagyis a köz­úti igazgatóság. A január vé­gén már végképp lejárt ha­táridő után március második felében. Talán egy kicsit ké­sőn, de a mondás szerint jobb így, mint soha. Az osztályvezetővel, Répás- sy Attilával beszélgettünk bu­dapesti székhazukban. — A beüzemelés végső fá­zisában derült ki, hogy az erősáramú egység hibás. Ez természetesen része a beren­NépszeríiÜea a környezetvédelem Óvjuk, védjek a természetei Váchartyán határában el­tűntek már az utolsó hófoltok is a földekről, a szántókon napfény után sóvárognak a vetések. A falu szélén egyik mellékutcában találom Bu- csányi István otthonát. A ka­putól széttekintve, az egyik irányban fiatalos erdővel bo­rított hegyoldal látszik, a má­sik irányban végtelennek tű­nő szántó terül el. A távolban Vácrátót házai sejlenek. Ez a barátságos kép fogad­ja a látogatót. Ám a felszín alatt sok apró bosszúság akad. Ez azonban csak annak tűnik fel, aki nyitott szemmel jár és éberen figyeli környezeté­nek változásait. Erről győz meg beszélgetésünk során vendéglátóm, akivel sokszor találkoztam már különböző környezetvédelmi előadáso­kon, rendezvényeken. A faluban is úgy ismerik Bucsányi Istvánt, hogy ő a madárvédő, a környezetvédő. Ha valami történik szűkebb pátriájában, őt keresik meg. Mindenütt ott van, segít, agi­tál, küzd a környezetvédele­mért. Mindezt önzetlenül, tár­sadalmi munkában teszi. — A környezetvédelmi munka nem tartozik a leg­népszerűbb feladatok közé, ezt sokszor van alkalmam tapasz­talni — mondja. — Bizonyos vezetők részéről kezdeménye­zéseinket előbb éri kritika, mint támogatás. Sokan egy­szerűen semmibe veszik, le- kicsinylik a környezetvédelem jelentőségét. Mindent lehet — állítják. A természetet le le­het győzni, tönkre lehet ten­ni, de becsapni, megveszteget­ni nem lehet! A természet eiőbb-utóbb válaszol. S . hogy mi lesz a válasz, az ember viselkedésétől, cselekedeteitől függ. — Lehet széppé, üdévé va­rázsolni, de lehet elviselhe­tetlenné is tenni, de gyakran találkozni a határban rombo­lással, szennyezéssel, aminek pedig beláthatatlan következ­ményei lehetnek. Gondoljunk csak a váci vízszennyezésre! — mondja figyelmeztetően Bucsányi István. Mint a HNF Pest megyei természet- és környezetvé­delmi munkacsoportjának tagja, a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportjának vezetője gyakran járja a kör­nyéket. A határban az embe­ri felelőtlenségnek, nemtörő­dömségnek nyomával lépten- nyomon találkozni, olyannal, amit el lehetne kerülni. A tavalyi évben a szippan­tókocsik rendszeresen ürítet­ték tartalmukat a falu kör­nyékén. A környezetvédők Vác a hazai lapokban A Kirakat felidézve az 1848-as eseményeket, ismer­tette Landerer Lajos életútját, megemlítve, hogy a szabad­ságharc bukása után Vác mel­letti kis birtokán élt, s ott hunyt el 54 éves korában. A Fonómunkás tudósítása szerint tervszerű a gépkarban­tartás a váci FICÉ-ben; erre azért van szükség, mert a megelőző években a Vám ut­cai üzem gépparkjának álla­pota meglehetősen leromlott. A Népi Ellenőrzés híradá­sa szerint a Váci Népi Ellen­őrzési Bizottság, négy termelő- szövetkezetben vizsgálta a melléküzemágak működését, melyek nyeresége az utóbbi esztendőkben csökken. Az Izzó munkatársa megír­ta, hogy a Tungsram egy fény­csőgyártósort telepít Tanzá­niába, s az oda utazó szakem­berek között volt Bánkúti László, aki a váci üzemből érkezett a kelet-afrikai or­szágba. Író-olvasó találkozó Németh Péter Mikola első­kötetes költő a szobi Gyü­mölcsfeldolgozó Közös Válla­lat klubjában ma. kedden 15 órakor találkozik az olva­sókkal. Kötetét, a Föbe(n) já­ró üzenetet Péter Pál mutatja be. ... . hamar felfigyeltek e káros te­vékenységre és feljelentették a szabálysértőket. Egyelőre még nem tudtak hatásosan fellépni a légpuskával történő madárirtás eilen. Pedig gyak­ran kapnak sérült vagy el­pusztult madarakat. Némolyik madarat sikerül megmenteni, de nagyobb részük áldozatul esik és a Természettudományi Múzeumba kerül. — Szerencsére egyre nő a környezetvédelem iránt ér­deklődők tábora. Elsősorban a fiatalok jelentkeznek, őket jobban érdekli, mi lesz a föl­dön tíz—húsz év múlva. „A földet nem szüléinktől örö­költük, hanem gyermekeink­től kölcsönöztük.” Ez a mon­dat figyelmeztet bennünket, hogyan sáfárkodjunk termé­szeti kincseinkkel. — Nem mindegy, hogy kör­nyezetünk felüdülést jelent számunkra, vagy bosszúságot. Azt szeretnénk, hogy gyerme­keink is gyönyörködhessenek üde erdőkben, virágos rétek­ben, s nekik is legyen friss le­vegő, tiszta víz! — Ehhez a munkához ki­tartás, hit kell. Bízni kell, hogy amit csinálunk, van ér­telme. Ha csak egy öreg fát sikerül megmenteni az értel­metlen pusztulástól, vagy egy kis rétet a szeméttől — mun­kánk már nem volt hiábavaló. Mi ennek szellemében dolgo­zunk — mondta búcsúzáskor Bucsányi István. Dcnes János dezésnek. amelynek a szaba­dalmaztatása után építették meg ezt a készüléket. Ezért nem működik a készülék. Kö­rülbelül olyan helyzet ez, mint amikor egy igényesen megvarrt kényelmes kabátról az első napon leesnek a gom­bok. Bagatetl dolog, mégse le­het használni a drága termé­ket — kezdte első lélegzetre a magyarázatot a technikai érdekességgel. — Utólag nem varrhatók vissza azok a gombok, hogy minél előbb felvehessük vég­re azt a „kabátot”? — kér­deztem naivan. — Lehetne, de ebben az esetben nem érdemes. Ugyan­is már a tervezésnél figye­lembe kellett volna venni, hogy változó méretű csomó-, pontokba kerülhet a gép. Ez esetben a Gyöngyösön már működőhöz képest több méter kábel kellett, lámpától lám­páig. Ennyi különbség elég volt ahhoz, hogy megzavarod­jon az irányítás. A sok zava­ró jel, ami akarva-akaratla- nul bejutott a szerkezet agyá­ba, folyton kiváltotta a villo­gó sárgát. — Tehát ez a konstrukció iaszercpeit. Mi lesz ezután? Üjabb hónapok következnek, mindent elölről kezdve? — Reméljük, nem. Konkrét megállapodásunk van a gyár­tóval. miszerint március vé­géig működőképessé teszik a jelzőlámpákat, valamilyen ideiglenes megoldással. — Meddig marad majd így ideiglenesen, és mi kerül a helyébe? — A Ganztól szereznek be és szerelnek föl egy berender zést, ami ugyanazt tudja, mint a gyöngyösieké. Május­ban kerül rá sor. Mi a megyé­ben elsők között tartjuk szá­mon ennek a csomópontnak a sürgősségét. Mindent elköve­tünk annak érdekében, hogy gyorsan befejeződjön ez az ügy. Kötbérigényünket is be­jelentettük a kivitelezőnek, aki eddig az egyik legmegbíz­hatóbb partnerünk volt. — Önök kérnek kártérí­tést? Ügy gondolom, a káro­sultak egyedül a Vácott köz­lekedők. Önöknek, mint ko­rábbi beszélgetésünkkor is ki­derült, nincs anyagi vesztesé­gük a nem működő lámpák arányában. Talán felelősnek sem érzik magukat? — A felelősség egyértel­műen a megbízott kivitelezőé, aki viszont ki volt szolgáltat­va a feltalálónak. Ezért ők is továbbhárítják a saját anya­gi veszteségüket. Az igazi kár valóban a közlekedőket sújtja; kártérí­tést azonban ők csak egyféle­képpen kaphatnak, ha a kivi­telező minél előbb elvégzi most elvállalt kötelezettségét. — Ebben az utóbbiban messzemenően egyetértek. Fi­gyelni fogjuk a fejleménye­ket, ami annál egyszerűbb lesz, mert amikor ez a beszél­getés írásban megjelenik, az első lépéseken már túl kell lenniük. Amennyiben mégse, kérem, tájékoztassanak min­ket az eddigieknél gyakrab­ban. — Ezt kollégáim nevében is megígérhetem. A beszélgetés, azt hiszem, sok tanulsággal szolgált, örömteli, megnyugtató megol­dást azonban nem tartalma­zott. A felelősség elhárítása, a labdázás sajnos nem mai keletű és úgy látszik még nem kihalt módszer. Pedig meg­előzhető lenne, ha a köteles­séget mindenki időben komo­lyan venné és a hivatalból el­vállalt feladatokat megrende­lő és kivitelező egyaránt sze­mélyes ügyének tekintené, nem pedig jövedelmező üzlet­nek, vagy napi tehernek. Dudás Zoltán Lakébizottság-választés Legutóbb az öt évvel ez­előtti tanácstagi beszámolók alkalmával választottak lakó­bizottságokat. Az 1982-es 1. számú tanácsrendelet értel­mében idén is öt évre vá­lasztják a lakosság demokra­tikus, öntevékeny társadalmi érdekképviseletet ellátó szer­vét. Feladatuk és alapvető céljuk a tanácstagok területi munkájának segítése, a társa­dalmi együttélés szabályainak érvényesítése, társadalmi munkák szervezése, a közös tulajdon megóvása, a lakóte­rület fejlesztése, szépítése. A Vác Városi Tgnács vég­rehajtó bizottsága határozati javaslatában kijelölte az új­raválasztások időpontját, amely, mint korábban, idén is a tanácstagi beszámolókkal esik egybe. Tehát az április 7-től 20-ig terjedő időszakban lesz. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom