Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

- ­Ma már csaknem háromszázezer különféle női divattáskái készítenek a PEVDI kerepestarcsai bőrdíszműüzsinébcn, amelynek nagyofebik része külföldre kerül. Ez tette szüksé­gessé, hogy nagy termelékenységű tűző-varrógépeket szerelje­nek föl az üzemben. A közelmúltban tizennyolc ADLER gyárt­mányú berendezéssel bővült gépparkjuk. Képünkön: Szalay Imréné egy ilyen, levegővel működő kéttűs varrógépen ké­szíti a táskákat. (Hancsovszfld János felvétele) Az idén először Külföldi kirándulás Több mint egy évtizede mű­ködik az ikladi művelődési házban a nyugdíjasklub. A régi alapító tagok közül még ma is sokan eljárnak a talál­kozókra. A kezdeti harminc­ról negyvenötre emelkedett létszámuk, és ami örvende­tes, a régen csupa férfiakból álló társaságnak most a fele nő. Havonta egyszer, vasárnap délután gyűlnek össze, ilyen­kor gyakran hallgatnak TIT- előadást. Igen kedvelik az úti élménybeszámolókat, a kerté­szeti tanácsadásokat. Tartot­tak már fórumot is, melyre a tanácselnököt és az elöljárót hívták meg vendégül. Köz­ségük iránti érdeklődésüket mutatja az is, hogy az álta­lános iskola építésénél ki-ki erejéhez mérten segédkezett. Évente három-négy alkalom­mal 1-2 napra kirándulnak. Jártak már többek között Kecskeméten, Szegeden, Pé­csett, Egerben, voltak Nógrád megyei túrán. Eddig csak ha­zánk tájaival ismerkedtek, idén először három napra Csehszlovákiába — Eperjes, Lőcse, Poprád — mennek autóbusszal. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Filmvetítések: Bódy Gábor rövidfilmjei, A harmadik, Négy Bagatell, Pszichokozmo- szok, Privát történelem, Moz- gástanulmátnyok, 18 órakor. Kása Béla fotói, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig, a galériában. A hónap gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: A festő ré­mei, megtekinthető az előtér­ben. Kunszt Veronika népi szö­vő kiállítása, megtekinthető a 23-as szövőterémben 15—13 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A Magyar Iparművészeti Főiskola 1986-ban végzett bőr-, és textilszakos hallgatóinak diplomamunkáit bemutató ki­állítássorozat. Öltözködés, hét­köznapi, alkalmi és sportos gyermek-, női és férfiruházati kollekciók, kiegészítő kellékek, cipők, táskák, ékszerek, meg- tekimthiető ,10—13 óráig.­Domony Táncolnak a fiatalok Jobb, jobb, bal, bal. 1. hang­zik ki tudja hányadszor ezen a délutánon. Táncot tanulnak a domonyi művelődési házban. Trasy György magyarázatai, bemutató lépései, a zene mind­mind azt igazolják, hogy ko­moly munka folyik itt. A fiatal táncolni vágyók fi­gyelmesen hallgatják a magya­rázatokat, majd jobbra-balra lépkednek. Próbálgatják a kez­detben nagyon nehéznek tűnő táncot. Sok fiú, sok lány je­lentkezett, mert szeretnék, ha szebb, kulturáltabb mozgásuk lenne. Ebben segít nekik a tánctanár. Tíz alkalommal jön­nek össze, majd szeretnék, ha együtt maradna a csapat rá­termettebb része és átalakul­nának táncklubbá. Ennek • az elképzelésnek elvben nincs semmilyen akadálya. Egyetlen feltétele, hogy a klubba járók ott annak rendje-módja szerint illedelmesen viselkedjenek, s kitartóan járjanak hétvégeken a zenés-táncos összejövetelek­re. Ennek a viselkedési mód­nak a csíráit már elvetették a családban, iskolában. A műve­lődési ház tevékenységében, nevelésében jó lenne, ha meg is fogadnák a viselkedési ta­nácsokat. Ezen a délutánon elég sokan a befejezés előtt leléptek. Bi­zonyára sokuknak volt rá ko­moly oka. Akadt azonban olyan is, aki egyszerűen nem bírta a pár órás kitartó figye­lést. A lányok figyelmesebbek, kitartóbbak voltak. A fiúk nagy része is. Az lenne a na­gyon jó, ha összeszokott baráti társaság továbbra is itt a ház­ban szórakozna, táncolna ked­vére minden lehető alkalom­mal. F. Nagy Piroska A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 16. SZÄM 1986. Április i„ kedd üishereskedek érdekvédelme lég egymást ismerik Régóta várt és — legalábbis a környéken. — egyedülálló felhívással fordult Gödöllőn a Hazafias Népfront városi bi­zottsága és a városi tanács a kiskereskedőkhöz. Ók a vá­rosban az egyetlen réteg, amelynek tagjai külön-külön dolgoznak, nincs érdekképvi­seletük, alakítsanak hát ma­guk. Talán érdektelenség, talán az együttműködés hiánya miatt kevesen jelentek meg a meghirdetett fórumom. Papp István tanácselnök elmondta, nem azért hívták össze a vá­ros kiskereskedőit, mert adót emelnek, társadalmi munkát sem akarnak kérni. Csupán arról van szó, szeretnék elér­ni, hogy a város minden pol­gára otthon érezze magát. Megbízható, pontos Jó néhány terület aktivistá­jával már beszéltek, a kisipa­rosoknak is van helyi szer­vezetük, csak a kiskereske­dőkkel nem tudtak kapcsola­tot teremteni. Megnövekedett a létszámuk az utóbbi időiben (százegy), hatással vannak az emberek közérzetére. Nem le­het számításon kívül hagyni őket. a befolyásukat, mert amikor az intézkedéseknek csak a negyedét tudják meg, sokszor azt is elferdítve, ne­kik sem jó, a vezetésnek sem. Amennyiben igénylik, évente egyszer éppen ennek megelő­zésére meghívják mindany- nyiukat egy tanácskozásra. A tanácselnök ismertette a megjelentekkel az idei és a VII. ötéves tervre vonatkozó helyi terveket, feladatokat. Kell. hogy ezekkel tisztában legyenek, egyre többen kap­csolódjanak bele a város tár­sadalmi életébe, hiszen a ná­luk megforduló, naponta több száz vásárlóval, vendéggel, ha kicsit is politizálnak, sokat tudnak segíteni, de ugyanúgy rontani is. Ezért fontos a meg­bízható, pontos információ számúkra. Végezetül arról szólt a tanács vezetője, fog­lalkoznak egy olyan gondolat­tal._ hogy az élelmiszerellátás javítására a külső területeken adókedvezményt adnak, ezzel biztatva a kereskedőiket, nyis­sanak ott is boltot. Aufmuth Éva, a HNF vá­rosi bizottságának titkára kér­te a jelenlevőket, döntsék el, jó-e nekik, ha itt a városban alakítanak egy kis közösséget, Kanadai nyárból teknő Régi mesterséget űz Gödöllő máriabcsnyői részén Kiss György. Még ma is talál vevőt portékájára, a kanadai nyárból készülő teknőre. Disznóvágáshoz most is ez a legjobb. Az öreg mester vígan dolgozik az út menti réten. Ahogy mondja, régen három nap alatt vájt ki éles fejszéjével egy-egy teknőt, ma már Stihl- fürész is segíti munkáját. Csak azt fájlalja, hogy fiai közül egy sem követi mesterségét. (Hancsovszki János felvétele) amelynek baráti kör vagy bármi más nevet adnak. Ha igennel szavaznak, meg kell válasszák az általuk megha­tározott számú vezetőséget, akik a többiek segítségévei kidolgozzák a társaság alap­szabályait. Később, amikor hallanak róla, milyen előadá­sokon vettek részt a többiek, mások is csatlakoznak majd hozzájuk. Nincs fórumuk Körmendi Liszlóné, Pacsir­ta utcai vendéglősnek azonnal volt mondanivalója. Elárulta, mennyire meglepődött, ami­kor a levelet megkapta. Nem tudta elképzelni, vajon mit felejtett el befizetni. Meg­könnyebbüléssel vette 'tudo­másul, valahol jegyzik az ő szakmáját, számítanak ember­ségére, szaktudására. Saját vé­leményét hangsúlyozta, misze­rint szükség van erre a kör­re. valamikor úgyis meg kell tenni a kezdő lépéseket, miéri ne tegyék most. Erdösi Antal Szabadság té­ri büfés kolléganőjéhez ha­sonlóan vélekedett. Megkö­szönte a népfront kezdeménye­zését, ö tizenöt éve van a szakmában, a régiek közé tar­tozik, de ilyen közeledést sem­milyen szerv részéről nem ta­pasztalt. Hiányolják, hogy nincs egy fórumuk, ahol el­mondhatják bajaikat, össze­jöhetnek, mint más városok­ban. Sajnos sokan közülük még egymást sem ismerik, mindenképpen el kell indíta­ni a mozgalmat, össze kall hozni a társaságot. A gyenge érdeklődés oka­ként az ülés korai időpontját hozta fel a hozzászóló, délután négy órakor még nyitva van­nak, ilyenkor, különösen az egyszemélyes boltok vezetői, nem tudják otthagyni mun­kahelyüket. Ha a kör létre­jön, tényleg a gödöllői keres­kedők fóruma legyen, bátran mehessenek a tanácshoz is problémáikkal. Mélykúti Csaba, a HNF vá­rosi bizottságának elnöke szintén arról szólt, működik már a városban kertbarát, városszépítő és más kör, de a kiskereskedők magukra vol­tak hagyva. Az eljövendő ösz- szejöveteleken nemcsak a jog­szabályokról, az érdekvéde­lemről beszélgethetnek, kicse­rélhetik tapasztalataikat, a legújabb divatról és a kelen­dő áruk beszerzési lehetősé­geiről is. Részt vehetnek kö­zös kirándulásokon, ismerked­hetnek egymással, cs majdan Gödöllőért is sokat tehetnek. Egyhangú döntés A találkozó végeztével egy­hangú döntés született, min­denki a baráti kör megalakí­tása mellett szavazott. Egyön­tetű volt a vélemény az öt­tagú vezetőséget illetően is. A kiskereskedők baráti kö rének vezetőségi tagjai.: Bara konyi Károlyné, Körmendi Lászlóné, Erdösi Antal, Héli István és ifjabb Tamás Rezső. Báskai Erzsébet Április közepére várhatóan elkészül a gödöllői kisegítő is­kola tornaterme, s attól fogva azt is használhatják a vasárna­pi klub vendégei. A vasárnapi klub újkeletű intézmény, cél­ja, hogy a második pihenőna­pon a besnyői részen lakók kel­lemesen tölthessék cl az ide­jüket. Sakkozhatnak, kártyáz­hatnak, pingpongozhatnak, vi­deózhatnak, a tornateremben majd más labdajátékokat is űzhetnek. S akkor sincs baj, ha valaki megszomjazik, vagy harapni akar valamit. Koráb­bi cikkünkben megírtuk, va­sárnap is működik az iskola­szövetkezet boltja, ahol reggel fél 8-tól délután fél 5-ig szendvicset, üdítőt vásárolhat­nak. Akinek olvasgatásra tá­mad kedve, használhatja az iskola könyvtárát. Mivel a bes- nyőiek nem járnak tömegesen a művelődési központba, rész­ben a távolság miatt, a kise­gítő iskolában kulturális prog­ramokat is szerveznek a klub keretében, például szobaszín­házat, előadói délelőttöt. A gödöllői kastély Papirmaketten Mint már jelentettük, a vá­rosi művelődési központ mun­katársainak kezdeményezésére, a tanács anyagi támogatásával, a Lapkiadó Vállalatnál műkö­dő Papfrplaszt Gm elkészíti a gödöllői kastély kivágható, összeállítható papírmakett jH. Az augusztus 1-re, a kastély századfordulós életét bemutató kiállítás idejére megjelenő ki­adványhoz szükséges anyago­kat, tervrajzot, fölvételeket az Országos Műemléki Felügyelő­ség és a Várostervezési Inté­zet adja. Ez a makett is elősegítheti kiemelkedő műemlékünknek, a gödöllői kastélynak megis­mertetését. Ára előreláthatólag 40—50 forint. Április 1-től elő­jegyezhető a művelődési köz­pontban csütörtökön és pénte­ken 15—19, vasárnap 15—18 óráig, személyesen, de meg­rendelhető levélben is. Az elő­jegyeztetek a kastélykiállítás idején vehetik át az albumot, s az árát is akkor kell kifi­zetni. Két tűvel gyorsabban snegy Kisegítő iskola Vasárnapi klub r vek óta adok hírt Gödöllő E körzete— ezen belül a Galga mente — nérplhagyomá- myokat őrző együtteseinek, nép- dalköreinek életéről, munkájá­ról. Mondják, egyik-másik hír­adásomban felfedeztek az olva­sók bizonyos fokú elfogultságot. Biztosan volt rá eset, de ilyen­kor azzal mentegettem ma­gam, s arra hivatkoztam, hogy a hagyományok ápolása, t<>- vábbáiltetése olyan misszió, s akkora jelentőséggel bíró vál­lalkozása az itt élő emberek­nek. amelyről nem lehet elis­merés és rajongás nélkül szól­ná. Persze adtam hírt sikerte­len próbálkozásokról, elna­gyolt rendezvényekről is, de ekkor sem hibáztattam az énekeseket, a táncosokat, a zenészeket, mert ők igazán mindent megtettek a felké­szülés során. Tehet-e arról a népdalt kedvelő énekes, ha műdalt tanít vele a vezetője? Telhet-e arról a táncos, ha el­sősorban a látványra éhes kö­zönség igényét kell a táncá­val kiszolgálnia, s nem önma­ga és társai mulattatásáért ropja a csárdást, őrzi meg az ősi verbunk lépéseit. Nem te­hettek és nem tehetnek a jö­vőben sem az énekesek, tán­cosok arról, ha a felkészülés­re szánt sok-sok óra után be szeretnének mutatkozni falu­juk közönségének, esetleg más település lakosságának és hi­deg teremben, üres padsorok várják őket. Mert vannak ilyen, a szépet és igazat meg­hátrálásra kényszerítő esetek is. Letkésen, a váci körzet mintegy másfél ezer lelket számláló községében nagy és nemes szándéktól vezetve fog­tak össze az ott élő emberek, amikor elhatározták, hogy megrendezik a népdal ünne­pét. Nem tudom, kié volt az ötlet, de ami ebben a kicsiny faluban ezen a tavaszt ígérő délután történt, az egyaránt dicséri a letkési népdalkor vezetőjét, minden tagját, di­cséri Kovács István tanácsel­nököt, Akucs Lorándné isko­laigazgatót, Légrádi János termelőszövetkezeti elnököt, s mindazokat, akik ott szorong­tak a művelődési ház nézőte­rén, hogy falujuk kórusa mel­lett meghallgassák a fóti, hé- vízgyörki, kartali, mogyoródi énekesek dalait. Az ünnepi találkozót Ko­vács László, a Kórusok Or­szágos Tanácsának Pest me­gyei titkára nyitotta meg: — Ma nincs zsűri, nincsenek je­len ítéleteket mondó, rangsort felállító szakemberek. Az Ipoly völgyében és a Galga mentén élők jöttek el ide, hogy együtt énekeljenek, mert az ének, a dal általános je­lentőségű közösségi művészet, s képes arra, hogy közös ér­zelmeinket közös éneklésben fejezzük ki — mondta. Kovács László bevezető sza­vai után az énekkarok léptek a színpadra. Külön-külön le­hetne dicsérni a kórusok tel­jesítményét. El kellene mon­dani a letkésiekről, milyen nagy dolog az, hogy pávakö­rükben együtt énekelnek az idősek és az egészen fiatalok. Dicsérni lehetne a mogyoró­diakat, milyen szerencsésen és elismerésre méltó magatartás­sal ötvözik éneküket a tánc­cal, s ezért nem véletlen, hogy a múlt esztendőben arany ok­levelesek lettek. A fóti me­nyecskék — rém régen dalol­nak együtt — kulturált ének­hanggal leptek meg bennün­ket. amit még színesebbé tett a Pribojszky Mátyás által ve­zetett háromtagú citeraegyüt- tes. A kartaliak vidámsága, dalaik szépsége, fehérrel hím­zett vállkendőik gazdag motí­vumkincse nagy elismerést váltott ki. A hévízgyörki asz- szonyok éneke, különösen Bankó Gáborné szólója csak erősítette a kialakult véle­ményt; valóban a legjobbak közé tartoznak, nem véletle­nül őrzik tizenhét éve az or­szágos kiváló minősítést. Hosszan sorolhatnánk a kó­rusok érdemeit, értékelhet­nénk a fellépésen nyújtott tel­jesítményüket. Ennek a Let­késen összejött csaknem száz népdalénekesnek a legnagyobb érdeme az volt, hogy meg­éreztették hallgatóságukkal, nekik a népdal nem alkalmi szerepléseket jelent, hanem sokkal többet ennél, mégpe­dig mindennapi szükségletet. Akik munka közben, járás- kelésben, reggeli felkelésnél, esti lefekvésnél önkéntelenül is, lelki szomjúságból vagy a reflexek spontán hívására da­lolni, fütyülni, dúdolni vagy zümmögni szoktak, azoknak olyan a népdal, mint a nyelv. Igaz, a népdal nem a gondol­kozás nyelve, hanem a léle­ké. De az élet minden jelen­sége és minden mozzanata megjelenik benne, és a válto­zó élet mindig meg is újul a dalban, akár a beszélt nyelv­ben. Azt hiszem, ezt érezte meg a letkési közönség, amikor olyan sok elismerő tapssal kö­szönte meg az együttesek be­mutatkozását, s ezt fejezte ki a termelőszövetkezeti elnök is, amikor a műsort követő, fe­hérasztal melletti beszélgeté­sen a következőket mondotta: — Amit ma este láttunk és hallottunk, arról győzött meg bennünket, hogy hagyomá­nyaink őrzése, ápolása nem­csak a pedagógusok, népmű­velők, hanem a gazdasági ve­zetők kötelessége is. C sotta-e, hogy az egész fa­luban hallatszott az újonnan született nóta: — összefolyik az Ipoly a Gal- gával... Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Találkozó Letkésen Az Ipoly és a Galga

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom