Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám

iÁBONYI krónikái Modern műhelycsarnok A téglájukon nem múlik CE6LEDI xMíiian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1986. ÁPRILIS 10., CSÜTÖRTÖK Akik a körön kívülre kerültek (1.) A huszonhárom fős bátorság Fél esztendőt kapott a bizonyításra — Nálunk már nincs nehéz fizikai munka, minden gomb­nyomásra történik. Senkinek sem kell a téglát kézzel meg­fogni. Azért van az automati­kus rakodógép., Egyébként sa­ját trösztünk volt a tervezője és kivitelezője Mezőtúron — kezdi Hajdú István, az abo- nyi téglagyár fiatal műszaki vezetője. — 1978-ban készült el vég­legesen a modern műhelycsar­nokunk — folytatja. — Föld- gáztüzeléssel üzemel, az ener­giaköltségek csökkentésére szénkeveréses módszert alkal­mazunk. Folyamatban van egy számítógép beállítása, ami a gázfelhasználási fogja auto­matizálni. Ez irányítja majd a kemencéből a hőhulladék hasznosítását például a mű­szárító fűtéséhez. — Hogyan érintette önöket az, hogy alábbhagyott az épít­kezési kedv? — Nem az építkezési kedv­vel van a gond. Inkább úgy mondanám, hogy a magasabb árak miatt- nehezebben gyűjt­hető össze az a pénz, ami az építkezés elkezdéséhez szüksé­ges. Ezt érezzük is a forgal­munkon. Tavaly kisméretű egységre átszámolva 31 millió téglát készítettünk. Sajnos, eb­ből 2 millió darab készleten maradt. Végül is ézt 1986 feb­ruárjáig eladtuk. A drágább az olcsóbb — Nem mindegy, hogy meny­nyire vigyáznak a gépekre. — Tréfásan úgy fogalmaz­hatnék, hogy nemzetközi gép­parkkal rendelkezünk. Hisz ju­goszláv, nyugatnémet, lengyel és magyar masinákkal dolgo­zunk. Ez nehezíti az alkatré­szek beszerzését, pótlását. Így amikor erre lehetőség van, ha valami kevés ráfordítással javítható, nem dobjuk el. A kialakult szokás az, hogy feb­ruár 1-én kezdődik a terme­lés — két műszakban — és december végéig tart. Majd körülbelül egy hónapig leál- lunk, s ekkor történik a teljes karbantartás. A napi üzeme­lés során keletkező műszaki hibákat többnyire éjszaka ja­vítjuk ki. Ezért az állási idő jélentéktelen, 3—4 százalék. — Miután 1985-ben nem Az elnök és a párttitkár a tsz-irodán egy kéttagú kül­döttséggel tárgyal. A határ túloldaláról jöttek; Gömörből. Megállapodás született, a na­pokban útnak indítanak né­hány vetőgépet a szükséges személyzettel, akik elvetik a szlovákiai közös gazdaságban a cukorrépát. Az ottaniak a betakarításkor fuvarral fizetik vissza a segítséget. Ebben a műfajban profinak számít az abonyi Ságvári Tsz hiszen annak a cukorrépa­termesztő gazdasági társaság­nak a gesztora, amelynek tag­ja a helybeli József Attila, a ceglédi Lenin és a törteli Dó­zsa tíz is. Ök együttesen 800 hektáron foglalkoznak ezzel a fontos ipari növénnyel, amely a tapasztalatok szerint szép nyereséggel hálálja meg a gondos munkát. A József Attila Tsz kivéte­lével mindegyik gazdaságban a Ságvári Tsz emberei, gépei vetették el a cukorrépamagot, és amikor ősszel eljön a sze­dés ideje, mind a nyolcszáz hektárról ők takarítják be a termést. Ezt már Kovács István fő­mezőgazdásztól tudtuk meg, akit rádión «adóztattak a ha­tárból a friss és hiteles hely­zetjelentés kedvéért. Tőle ér­tesültünk az 1032 hektár őszi búza és a 379 hektár árpa ké­sei keléséről. Az ősz viszon­tagságai ellenére o telet jól át­vészelték. Megvan a kellő tő­szám, a szükséges talajned­vesség, s a meleg, napos idő most szinte húzza az apró nö­vénykéket. Az árpa még gyenge, a bú­za lassan bokrosodik. A fej­trágyázás jótékony hatása is érvényesül. Noha 300 millimé­ter csapadék hullott november óta. belvíz sehol sem volt a határban. ment az üzlet, emelik-e a ter­melést? — Január 27-én indultunk, eddig 2 millió 300 ezer darab tégla .jött le a szállítószala­gokról. Bár úgy tűnik, ismét van kereslet, ennek ellenére visszafogjuk a termelést. Ko­rábban műszakonként 30 ko­csit készítettünk, most csak 25-öt. Egyszerűbben: 63 he­lyett csupán 50 ezret. — Az önök által gyártott tégla megfelel-e az új hőtech­nikai szabványnak? — önmagában nem felel meg, ugyanis az Uniform 11 14-es termékünkhöz hőszi­getelő anyagot kell venni. Eb­ben az évben viszont elkezd­tük a Thermoton — hungacell- betétes — tégla gyártását, s ez már az új elvárásokhoz igazodik. Árban csaknem dup­lája az eddiginek, a vásárlók valószínű, hogy drágának ta­lálják majd. Am, ha a hagyo­mányos Uniformot vonjuk be hőszigetelővel, négyzetméte­renként mintegy 200 forinttal lesz olcsóbb a Thermoton. Szintén 1986-ban jelentkez­tünk először a kettős méretű téglával, ami elég jól fogyott. Hibátlant adnak — Elégedettek-e a vevők a minőééggel? — Azt hiszem igen. Bár oly­kor akad reklamáció is. A minőség nekünk elsősorban a nyomószilárdságot jelenti, a vásárlóknak pedig a sima, re­pedés nélküli, sarkos, piros téglát.. Természetesen ez ért­hető, még akkor is, na a va­kolás után már semmi n.em látszik. Bárki kifogásol vala­mit — letört az áru sarka, megrepedt —, kicseréljük. Hi­bás példányt senkinek sem kell elvinnie. Sőt, amikor sa­ját gépkocsinkkal szállítunk, külön ügyelünk erre. — És.a jövő? — Ha arra gondolok, hogy alig két éve naponta hosszú sor állt előttünk, most pedig bőséges készletünk van, és nem úgy fogy, ahogy szeretnénk. Ez egy kicsit lehangoló. Minden­esetre rajtunk nem múlik, legalábbis a téglánkon nem. Bízunk benne, hogy jobban veszik majd. Fehér Ferenc Keddi látogatásunkkor a ta­laj-előkészítési munkák foly­tak a napraforgó és a kukori­ca alá. A 480 hektár cukorrépa vegyszeres gyomirtásával és vetésével akkor végeztek. A lucernatelepítésből 90 hektár már mögöttük volt, s még 30 hektárnyival kell kiegészíteni, írásunk megjelenésével egy időben már a napraforgómag­gal térülnek-fordulnak a vető­gépek a táblákon. 830 hektá­ron foglalkoznak veie. A kukorica termésfelüiete 1400 hektár lesz, ebből 1 »00 hektárnyi a szemesnek szán, a többi siló, illetve a háztáji céljait szolgálja majd. Számí­tásuk szerint a napraforgót vasárnapra elvetik, és a jövő hót elején a kukoricával foly­tatódhat a munka. A kellő ta­lajhőmérséklet már megvan. Semmi sem akadályozza a ter­vezett előrehaladást. Megfelelő a géppark, ren­delkezésre áll a vetőmag. Egy­két növényvédő szer ugyan hiányzott, de eddig még nem volt fennakadás. A gépek ve­zetői és kiszolgálói összeszo­kott gárda tagjai, akik nem tegnap kerültek a gazdaságba hanem már évtizede, meg meg hosszabb ideje ott keresik a kenyerüket. Ennek megfelelő gondossággal és szorgalommal végzik a dolgukat. Erőfeszítéseiknek meghatá­rozó része van abban, hogy si­került behozni az időjárás okozta kéthetes lemaradást. A jól szervezett, szinte megál­lás nélküli igyekezettel meg­alapozták az idei gazdálkodás sikerességét. Elég ránézni a zöld színt öltött gabonatáblák­ra, a gondosan elmunkált ve­tésekre, hogy igazoltnak érez­zük a szántóvetők bizakodá­sát és jogos reményét. Tamasi Tamás — Ha most zárunk ki né­hány embert a KISZ-ből, akik véletlenül sem méltók arra, hogy körön belül maradjanak, gondolj csak bele, ezzel nem pusztán őket figyelmeztetjük, hanem magunknak is pótolha­tatlan tapasztalatokat szer­zünk. Nem tudom, egyáltalán lesz-e még mód arra, hogy va­laha, valahonnan kompliká­ciók és szövődmények, szem­pontok és ellenszempontok; ez­rei nélkül búcsúztassuk el azokat, akik valamire nem al­kalmasak — töpreng hango­san messze látó ismerősöm. Mások meg mást szavalnak, akadnak, akik semmit. Ök az­tán jelentik, hogy kérem szé­pen, az „osztály” létszáma változatlan, nem hiányzik sen­ki. Idén 23 (!) KISZ-tagot zártak ki a Cegléden és kör­nyékén dolgozó alapszerveze­tek; 23-at a több mint ötezer közül. Sok ez vagy kevés? Nem fontos. Mint ahogy az sem, miként aránylik az el­múlt esztendők hasonló szám- mutatóihoz, hiszen majd csak a jövőben derül ki, elegendő lendületet adott-e ez a 23 fős bátorság egy egészséges ön- tisztulási folyamathoz. Elvá­lik. :::::::::::: — Nézd, egészen jó évet hagytunk magunk mögött, de az értékelő taggyűlésen még­iscsak fölmerült, hogy ugyan mi a csudának vinnénk ma­gunkkal azt a hármat-négyet, akik semmit se csinálnak — mondja Csanád László, a fő­képp ifjú kereskedőket tömö­rítő, ceglédi Kállai Épa alap­szervezet tagja. — Akik sem­mire se vállalkoznak, akik semmire sem mozgathatók. Jó, hát a tagdíjat befizetik. Na és? Szóval velük mi le­gyen? Végül aztán kettőt tö­röltünk a névsorból, egyet pe­dig (A.-t) próbaidőre bocsá­tottunk. — Próbaidőre?! Na, ez re­mekül hangzik. Mit vétett A.? — Az egyéni Vállalásait — nem nagy dolgokról van szó — rendre elhanyagolta, és a taggyűlésekre sem járt. — Mégis haladékot kapott. — Persze, mert az alapszer­vezet a javára írta, hogy csa­ládi házat épít, s hogy a gaz­dasági munkája egyébként ki­fogástalan. Ügy tudom, szemé­lyes gondjai is vannak: bete­geskedik a lánya. Most A. fél esztendőt kapott arra, hogy bi­zonyítson. — Furcsa, hogy el is fogad­ta ezt a lehetőséget. De hisz még a döntést kimondó tag­gyűlésen sem volt jelen. Vajon mi ösztönözhette A.-t? — Nyilvánvalóan az, hogy ezen a gyűlésen néhányan mel­lé álltak. — A. tehát bizonygatni fog. És a többiek? — B.-ről eleve kialakult az a vélemény, hogy vele szinte képtelenség ötről a hatra jut­ni. Nem érdekli semmi. Pe­dig hát a környezete nógatta eleget. Meg is mondta: őt nem izgatja a KISZ csak a disz­kó meg a szesz. B. a próbál­kozások ellenére reménytelen eset, neki nincs mentsége. Egy­hangú szavazással váltunk meg tőle. — Ebben az alapszervezet­ben mekkora a különbség a — szavaiddal élve — semmit sem teljesítők, vagyis a kizártak és a megmaradó átlag között? — Az eddigiekből követke­zik, hogy a mozgalmi munká­ban lényeges különbség mu­tatható fel. Annyi mindenkép­pen, hogy a kizárásokat tar­talmazó döntésekhez szüksé­ges erkölcsi fedezet megle­gyen. A kereskedelem külön­féle területein és helyein dol­gozó, épp ezért időpont-egyez­tetési gondokkal küszködő fiatalokk teszik ki az alap­szervezet többségét. Mégis, aki akarta, össze tudta han­golni a dolgait, úgy hogy nyu­godtan a szemébe mondhattuk bármelyikr lemaradónak: „öre­gem, te egy nagy túró vagy.” — Ki maradhat a mozgalom kebelén belül? Ti miféle felté­teleket szabtatok? — kérdem Tőkés Józseftől, a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat alapszer­vezeti titkárától. — Fő a taggyűléseken való részvétel. 1— Igen? És mit csináltok ezeken a gyűléseken, hogy mércévé lehet tenni? — A munkahelyek szét­szórtsága, az információcsere miatt rendkívül fdhtosak az összejövetelek. Tudnunk kell, mi történt,, vagy mi történik a boltokban. Ha nem tudjuk, tenni sem tehetünk semmit. — Azért én hallottam már — korántsem a mesében — olyan KISZ-tagról, aki halá­los pontossággal jelent meg az értekezleteken, de aztán egy kukkot se szólt, ő jobb KISZ-tag, mint aki oda se tolja a képét? — Az ilyen nálunk azért nem képzelhető el, mert mint mondtam, létfontosságú az in­formáció, s ha valaki netán nem szólna önként, hát mi megkérdezzük. — Ennek ellenére (a tervbe vett három közül) két fiatalt mégis töröltetek. — 1982 után osztályzatokkal minősítettük az egyéni mun­kát, aztán ez abbamaradt, de szóltunk mindenkinek, hogy igyekezzetek, mert másképp mi lesz az értékeléssel. Már beszéltünk róla: aki nem járt ■a gyűlésekre, automatikusan lemondhatott a tagsági viszo­nyáról. 6—8 alkalmat egy év alatt csak ki lehet bírni. Nem?! C.-vel több ízben tár­gyaltam, megígérte, nem jött. D. együtt dolgozik C.-vel, le­het, hogy egymás miatt nem jártak. Ha ő se csipkedi ma­gát, én minek? — gondolhat­ta egyik is, másik is. — És a harmadik „jelölt” mit gondolt? — ö vidékről utazott, illet­ve utazott volna be. De való­Április elején megkezdődött az 1986. évi tavaszi szezon a városi úttörő-olimpia verse­nyeiben. Az iskolák közötti mezei futóversenyt a CVSE sporttelepén rendezték meg. A népes mezőny 2. osztályo­soktól 8. osztályosokig minden korosztály felölelt. Az egyéni versenyek győz­tesei, korosztályonként (2 osztályosokkal kezdve) a kö­vetkezők: Bakai Vera (Föld- váry iskola), Magyar István (Várkonyi), Ludvig Ágnes (Mészáros), Szilágyi Tamás (Mészáros), Kecskés Edit (Táncsics), Opra István (Vár­konyi), T. Varga Mária (Mé­színűleg a munkahelyi főnök? nem engedte el. Bár illenék legalább egy taggyűlésen meg­jelenni, de a tagság ebben az esetben úgy határozott: bo­csássuk próbaidőre. — Talán érdemes lett vol­na kérdőre vonni azt a mun­kahelyi főnököt. — Igen, méglehet. De ott jelenleg másfajta gondok is vannak, nem akartam még ezzel is tetézni. V. S. Sűrűn csengett a szerkesz­tőségi telefon, mások szemé­lyesen fejezték ki méltatlan­kodásukat a napokban, ami­kor egyszerre mondta fel a szolgálatot az Áfor ceglédi és abonyi benzinkútja. A kárval­lottak azok voltak, akik mo­torjukhoz, kétütemű autójuk­hoz szerettek volna benzin­olaj keveréket vásárolni. Miután a ceglédi benzinkút vezetője — igazgatói utasítás szerint — nem adhat a sajtó­nak felvilágosítást, a budapes­ti központtól kértünk magya­rázatot a történtekről. Mint elmondották, a benzin- keverékes kútoszlop adagoló­szerkezete romlott el, és túl­adagolta az Arolt. Április 6-án 12 órakor állították le műkö­dését. 7-én reggel kicserélték a szerelők, de az új berende­zés sem volt jó. 8-án ismét másikat hoztak, és 12 órától már lehetett tankolni. Literes csomagolású és kannás Arol­száros), Falusi János (Mészá­ros), Balogh Tünde (külterü­let), Lugosi Mihály (Táncsics), Majorosi Edit (külterület), Laki Attila (Várkonyi), Hajdú Jolán (külterület), Kökény István (Várkonyi). Az összesített pontversenye­ket mind az alsós, mind a felsős korcsoportokban a Mé­száros iskola nyerte, a Vár­konyi és a Táncsics 2—2 második helyezést szerzett. A következő városi esemény az úttörő-olimpiában az április 21 én és 24-én sorra kerülő labdarúgó-vetélkedő lesz. P. I. Felvételek a szomszédból A Látomás színesfénykép e- zök baráti köre és a Volán­busz ceglédi utazási irodája közös rendezésében április 14-én, hétfőn este fél 8-kor a Kossuth Művelődési Központ B épületében öt nap naplója címmel ausztriai élménybe­számolót tartanak, melynek keretében Kaczur Pál vetíti le színes diaképeit. Tóth Árpád- emlékülés A szomszéd városban ebben az időszakban folynak a Kö­rösi tavasz eseményei. Ennek keretében április 11-én, pén­teken délelőtt 9 órakor Tóth Árpád-emlékülést tartanak Nagykőrösön, az Arany János Művelődési Központ tanács­termében. Az összejövetel té­mája Tóth Árpád és a kép­zőművészet, továbbá a két város zenéje, képzőművészete és építészete. Az emlékülés vendége lesz Tóth Eszter, a költő lánya. Pótoltás Abonyban a veszettség el­leni kötelező védőoltásból ki­maradt ebek pótoltása április 12-én, szombaton délelőtt 8 és 10 óra között lesz a régi vá­rosháza (Kossuth tér) udva­rán. készletük hamar kifogyott, Szajolból csak 8-án kaptak utánpótlást. Abonyban — saj­nálatos módon — hitelesítés végett ürítették ki a keveré- kes tartályt, ám a hitelesítők nem jelentkeztek a megbe­szélt időben, csak később. Ott is 8-án kezdett keveréket ad­ni az üzemanyagtöltőállomás. Sokaknak okozott nehézsége­ket a kutak kiapadása. Majd nyerek... Reggel háromnegyed 7. Az úr siet. Sőt rohan. De ennyire? Fékez az újságos­pavilon előtt, a 200-as ABC-áruháznáí. Leszurkol egy ötöst, elköszön, s az előbbi lendülettel robog át Rákóczi út jobb oldalán várakozó Wartburghoz. Ki­lőnek. Délután 4 óra. Amokfu- tónk kényelmesen haza­felé. Fecserész egy kelle­mes tinivel. Az újságos­hoz sétál. A pénztárcáját babrálja. — Estit kér? — Igen. — Tessék., Már ki van fizetve — mosolyog az el­adó hölgy. — Mert...? — Reggel úgy tetszett sietni, hogy még a vissza­járó pénzt is itthagyta. Elcsodálkozó köszönöm után: — Így soha nem fog meggazdagodni. — Majd nyerek a lottón F. F. ISSN 0133—8600 (Ceglédi Hírlap) Összeszokott gárda Behozták a két hét késést Futóversennyel kezdődött (Folytatjuk.) Közszemlén állnak képei ■ 4'Y - V; * ‘1|§!§ me­A ceglédi Kossuth Múzeumban Bakányi Gyula festőművész ki­állítása látható. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Itt tudták, ott mondták Kiapadtak a kutak

Next

/
Oldalképek
Tartalom