Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

19S6 MÁRCIUS 29.. SZOMBAT Színházi levél .Vindobona contra collegium. A debreceni re­formátus kollé­gium nagytisz­teletű s e d e s-e, azaz ítáíőszéke 1795. június 20- án eltávolította az iskola ke­beléből a. már akkor is két­ségbevonhatatlan tehetségű­nek ismert diákját, Csokonai Vitéz Mihályt. Az ekkor 22. -évében járó diák, akire ko­rábban a poétikai osztály ta­nítását is rábízták, s akinek versei, színmű- s egyéb for­dításai és eredeti színmű­vei széles körben ismertek voltak, súlyos fegyelemsérté­sekkel vádoltatott: a kollé­gium rendszabályainak sem­mibe vevésével, közpénzek elszámolásával való késleke­déssel, s egyéb olyasmikkel, amelyekhez hasonlatos vét­kek miatt 1794 decembere s 1795 februárja között már folyt ellene egy pör. A kicsa- patás. melyet az irodalomtör­ténet Csokonai-pör címszó platt tart nyilván, megtörtén­te óta vitatott hátterű tény, Már akkor sem nagyon hit.ték b kortársak, s főleg Csokonai diáktársai, hogy a kollégiumi vétségek estek volna oly. sú­lyosan latba, hogy miattuk ki kellett csapni a kollégium legfényesebb tehetségű diák­ját. Voltak ott egyéb okok is. Egyebek között az, hogy Cso­konai, pár héttel a június 20-i dátummal kelt ítélet előtt, 1795. május 20-ón. a budai Vérmezőn szemtanúja volt a magyar jakobinusok első cso­portja — Martinovics, Lacz- kovics, Hajnóczy, Sigray és Szentmar jay — kivégzésének. Semmi keresnivalója nem volt ott. Már rég otthon kellett volna lennie Debrecenben, s elszámolnia azzal a pénzzel, melyet a húsvétkor Kiskun­halason tartott legációban ka­pott. (A kollégium nagydiák- jái húsvét idején a különböző református egyházközségekbe mentek prédikálni — s gyűj­teni a kollégium számára. (Ez Volt a legáció.) Csokonai kap­csolatai a magyar jakobinu­sokkal meglehetősen közis­mertek voltak —, így levele­zése Kazinczyv al, barátsága korábbi tanítójával, Fodor Cersori nal. Mármost hogy ezt a rebel­lis. életveszélyes kapcsolatot ítélte-e az intézményre nézve túlságosan is veszedelmesnek b sedes, és emiatt választotta azt a megoldást, hogy inkább Csokonait távolítja el, sem­mint hogy a bécsi titkosrend­őrség adunak használja épp Csokonait s ügyét a jakobi­nusokkal a kollégium esetle­ges bezáratására — pontosan nem lehet tudni. Az tény, hogy a kollégium elhárította a maga feje felől az esetleges vádakat, hiszen ha netán Cso­konait vádolta volna az ek­kor kíméletlen kézzel minden jakobinusnak tűnő megmoz­dulást. véleményt, magatar­tást elfojtó hatalom, a nagy- tiszteletű professzorok arra hivatkozhattak volna: íme, mi magunk távolítottuk el a re­nitens Csokonait. Ám az egyébként igen szigorú ítélet­ben arról egy szó sem esik, hogy a költőnek jakobinus ér­zelmei és kapcsolatai is okot adtak volna a kizárásra. Más kérdés, hogy ezzel a feltehe­tőleg önbiztosító, s a közjó érdekében az egyént feláldo­zó ítélettel Csokonai sorsát megpecsételték. Ezt valószínű­leg nem akarták, mégis ez lett belőle. A Csokonai-pör, mint mon­dottam, lezajlása óta izgatta öz irodalmárok s az írók fan­táziáját. Már Jókai Mór is felhasználta az esetet egy egé­szen más időszakban, s más konfliktusok közt játszódó re- gén/ében: az Eppur si muove — És mégis mozog a föld kez­dő fejezeteiben (A Csittvári krónika, s A Rákóczi harang­ja) Jenőy Kálmánnak és tár­sainak a debreceni kollégium­ból történő kicsapatása igen pontosan követi a Csokonai- pör eseményeit. Egyben jelzi a gyanút is: maga sem na­gyon hiszi, hogy a költőt kol­légiumi vétségek miatt csap­ták ki. A Csittvári krónika históriája épp erre utal: re- fcellis, kuruc érzelmű bejegy­zések foglaltatnak abban, s demonstrálták a kollégium szellemét. Az irodalomtörténészek egy része is gyanakodott a Csoko­nai-pör súlyosabb hátterére. Az összefüggésekre többen rámutattak; a legutóbbi más­fél évtizedben Juhász Qéza, Julow Viktor. Vargha Balázs írtak erről, s igen meggyő­zően. Hogy ez a sokféle összefüg­gést mutató, az 1790-es évek Magyarországának helyzetét mintegy sűrítve felmutató pör drámai töltésű, s alkalmas le­het drámai műben történő fel­dolgozásra, azt eddig is vilá­gosan lehetett látni. Szabó Magda, akit debreceni szár­mazása miatt is vonzhatott az ügy, most meg is • tette ezt. Szent Bertalan nappala cím­mel írta meg a Madách Szín­ház számára a Csokonai-pör történetét, de a színmű főhő­sének nem az ifjú Csokonait tette meg, hanem a költő atya barátját, patrónusát, majd későbbi elítélőjét, Debrecen város főbíráját, Domokos La­jost. Kiderítette ugyanis, hogy ezt a főbírót Becs roppant veszedelmes embernek tartot­ta. port is folytattak ellene, ami felmentéssel végződött ugyan, de árnyék maradt Do­mokoson: a felforgató, rebel­lis, kuruc, jakobinus érzelmek árnyéka. Szabó Magda a darabban azt fejti ki, hogy Debrecent igenis joggal tartották az örök­ké robbanással fenyegető lá­zadás fészkének, s Becs joggal félt. Ezért a színpadról első­sorban arról értesülünk, hogy a Csokonai ellen folytatott pör tulajdonképpen Becs pőre a kollégium ellen: Vindobona contra collegium. (Vindobona volt Becs latin neve.) S azt is megtudjuk: ez a Debrecen sű­rűvé fogadta magába mind­azt, ami a magyar jakobinu­sok kivégzése, bebörtönzése, a magyar haladó szellemi moz­galmak elfojtása utáni időben a nemzetnek reményt nyújt­hatott a haladás, a nemzeti nyelv önállósága, a Becstől való alkotmányjogi független­ség elérése kérdéseinek ébran tartására. Szabó Magda sze­rint Domokos főbíró s a kol- légipmi tanács emiatt csapja ki végül is Csokonait: ahogy a darabban is elhangzik. Áb­rahámként saját fiát, Jákobot áldozza fel. Az írónő úgy nyi­latkozott, hogy kutatásai öt erről egyértelműen meggyőz­ték. dráma viszont nem eléggé meggyőző. Pontosabban: drá­máról nem is igen beszélhetünk, mert szemben­állás, konfliktus, megütközés gyakorlatilag nincsen. A da­rab elmeséli a történetet, s nem a karakterek összecsapá­sából bomlik ki a dráma. Sza­bó Magdát máskor is nevez­ték már krónikás drámaíró­nak; ez most még jogosabb jelzőnek tűnik. Nagyon érde­kes, amit elmond, nagyon kul­turált és okos is — de azzal a mély egyéni drámával, amit ez a pör Domokos, főleg Cso­konai számára jelentett, saj­nos adósunk marad. Takács István A A:' . ■» «##■ L ■■■•• A<':"- ; f ' ■ A király pecsétjének előlapja, illetve hátlapja A középkori történelem visegrádi lapjairól Királyhalál a fellegvárban Cseke Péter, Bencze Ilona és Balázsovits Lajos a Színház előadásának egyik jelenetében A középkori Magyarországon a hatalmi vita el­döntésének nem a politikai gyilkosság volt az el­fogadott és gyakorolt módja, de 600 esztendővel ezelőtt előfordult ilyesmi is. kezű férfi uralkodó irányítsa ak országot. Ez a törekvés a hagyományos magyar jogfel- fogásrá 'támaszkodott, amely szerint az Anjou-ház nem volt idegen dinasztia; az Ár­pád-ház leányága, V. Istvántól származtatta. Ugyanis a ná­polyi király ugyanannak az V. Istvánnak volt a leszárma­zottja, mint Nagy Lajos, és az Anjou-ház magyar ágán be­lül a durazzói alágnak volt a feje. Mivel pedig az Árpád­ház férfi tagjainak törvényes öröklési ''jógához kétség nem fért, a. törvényes magyar ki­rály az Anjou-ház egyetlen nagykorú férfi tagja; III. Ká­roly lehetett volna, akit egy­kor a még gyermektelen Nagy Lajos is utódjául szemelt ki, udvarában neveltette, s 1371— 1376 között a szlavóniai báni tisztet viselje. .... . ,, ti lloruáitt'&ál'rségrábi püspök tehát Nápolyba hajózott, és az összes magyar főár nevé­ben meghívta Károlyt őseinek törvényes és jog szerint őt illető trónjára. Károly megfe­lelő kísérettel 1385 október 23-án ért ‘Zágrábba, ahol csat­lakoztak hozzá Horváti János macsdi bán csapatai. Az egy­re népszerűbb király decem­ber eiejéh megindult Budára, hogy — miként üzente a ki­rálynénak — segítségükre le­gyen a kormányzásban. Má­ria és Erzsébet a kedves ro­kon elé kocsiz.ott, Károly lo­váról leszállva átült a kocsi­ba, s így együtt vonultak be ünnepélyesen a fővárosba. A sebtében összehívott or­szággyűlés megválasztotta Ká­rolyt kormányzóvá, Máriát uralkodótársává. Ám Károly híveit nem elégítette ki e fél­megoldás. A nép is izgatottan követelte a nőuralom meg­szüntetését, Károly szabadko­zott, de a főurak a forradalmi hangulat miatt kérték, fogad­ja el a koronát. Bebizonyítot­ták. hogy a trón joggal illeti. Csak úgy biztosítható az or­szág nyugalma, ha ő veszi át az uralmat. Hogy Károly őszintén szabódotí-e, vagy sem, nem tudjuk, de végül engedett.. Mária királynő és Erzsébet lemondott, mondván: büszke és féktelen magyar nemzetet asszonyi kéz nem vezetheti. Vedd át őseid or­szágát! Károlyt 1385 december 31-én Székesfehérvárott meg­koronázták, s II. (Kis) Ká- rolyként került a magyar ki­rályok sorába. Lecsapott a kard II. Károly óvakodott egyol­dalú párturalom létesítésétől, s kormányát a három párt embereiből állította össze. Már-j-már sikerült néhány hét alatt magához hajlítania az ellenpárt! főurakat. Csak a nádori tisztéből elmozdított Garai és Erzsébet nem törő­dött bele az új helyzetbe. Elhatározták, hogy elteszik láb alól a királyt. Erzsébet 1386 február 7-én fontos megbeszélésre magához kérette Kis Károlyt, alti kí­séretét hátrahagyva! elvonult Máriával és Erzsébettel egy i-ktjlön szobába. Ezalatt Garai, a két Bebek ég Forgách Ba­Gyennek a trónon A lovagkirálynak is neve­zett, Anjou-házbpl való 7. La­jos királyunk, altit Nagy La­josnak nevez a történetírás, 1382 szeptember 10-ről 11-re virradó éjszaka, éjfél tájban. Nagyszombatban meghalt. Bár az ország nem lelkesedett a nőuralomért, Lajos utolsó akaratához híven mégis elis­merték királyul elsőszülött, tizennégy éves , Mária leányát, akit szeptember 17-én Székes­fehérvárott az esztergomi ér­sek megkoronázott. Miután azonban a kormányzásban a Garai Miklós nádorra támaszr kodó Erzsébet özvegy király­né intézkedései elégedetlensé­get keltettek (a kiskorú Má­ria helyett anyja fogta az or­szág gyeplőjét), erős ellenzék alakult politikája ellen. Már 1385-re három - pártra' szakadt az ország. Az egyik­nek Garai nádor volt a vezé­re, aki Erzsébet befolyása 'alatt állt. Erzsébetnek nem tetszett Máriának Luxembur­gi Zsigmonddal tervezett há­zassága, amely még Nagy La­jos akarata volt, s ezért a francia udvarral tárgyaltak Mária és Orleans-i Lajos fri­gyéről, ami egyértelmű lett volna a Luxemburgok, Ven­cel német-cseh király, a ná­polyi III. Károly király és a pápa elleni szövetséggel. Ilyen oktalan, háborúra egyenesen kihívó diplomáciai ballépésre korábban — sem az Anjouk, sem az Árpád-házi királyok alatt — nam volt példa. Nem csoda, hogy nyilvánosságra hozatala elkeseredést és elé­gedetlenséget váltott ki. A másik párt tagjai — Lackfi István horvát bánnal az élen — lovagi kötelessé­güknek tekintették Nagy La­jos utolsó akaratának a vég­rehajtását, és Luxemburgi Zsigmond útját egyengették. A nők lemaradnak A harmadik csoport, a Hor­váti-testvérek vezetésével a nápolyi III. Károly fiát, Ná­polyi Lászlót akarta Máriával összeházasítani. Ugyanekkor III. Károlyt akarták a ma­gyar trónon látni, hogy erős Madách lázs pohárnokmester a szom­széd teremben várakoztak. Kisvártatva Garai elérkezett­nek látta a pillanatot, intett Forgáchnak. aki fontos üzenet ürügyén a király elé járult, majd köpenye alól előrántotta meztelen kardját, s többször a király fejére sújtott. Az egyik vágás szinte átszelte II. Károly koponyáját, és bal sze­mére is megvakította. A zaj­ra, kiáltásra a szomszéd te­remből is berohantak az ola­szok és Garaiék is, s vad du­lakodás támadt, amelyben Forgách és az olasz Nacchrela is nehéz seböket kapott. Ek­kor hangzott el egy középko­ri népballada szerint Erzsébet királyné szájából: Vágd, fiam, vágd, Forgách, tiéd leszen Gimes és Gács! Egy XVI. szá­zadi feljegyzés szerint Erzsé­bet így biztatta Forgáchot: Balázs, öld meg a királyt, Ne­ked adom Gimes várát! Méreg vagy fulladás? A .király.- .nem <, halt .meg azonnal. 'Lgyhétig —“írttüt^ világtól elzárva — a palotá­ban tartották, majd átszállí­tották Visegrádra, ahol feb­ruár 24-én meghalt. Az egyik változat szerint belehalt sérü­léseibe. a másik szerint meg­fojtották. a harmadik krónika úgy tudja, hogy megmérgez­ték. Tetemét egyházi szertar­tás nélkül földelték el a Vi- segrád melletti Szent András bencés apátságban. Dr. Csonkaréti Károly Közművelődési szervezet Országos központ A Művelődési Minisztérium március, 1-jévél — tevékeny­ségük önállóságát részben megtartya —' egységes szerver zetba kapcsolta a Művelődés- kutató -Intézetet és a Népmű­velési Intézetet. Az új szerve­zet Országos Közművelődési Központ néven dolgozik. A központ tevékenységi kö­re kiterjed a kulturális érté­kek alkotásával, befogadásá­val összefüggő kérdések vizs­gálatára, a kultúra társadal­mi és -gazdasági vonatkozá­sainak kutatására, a különbö­ző területeken folyó kiemelt kulturális kutatások koordiná­lására, Illetve önálló kutatá­sokra. Feladata lesz a műve­lődési mozgalmak szakmai tá­mogatása, ' tapasztalatainak elemzése, illetve elterjesztése, 'valamint szakemberek képzé­sé és továbbképzése az ama­tőr művészeti mozgalom egyes területein. Ismét nyitva A Kelet művészete Több hónapos zárva tartás után új kiállításokkal nyitot­ta meg kapuit a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum. A kínai kerámia- és á porcelántárgya­kat, valamiiit’ az indiai ipar­művészet legszebb darabjait mintegy négyszáz tárgy rep­rezentálja. Á képen: Az új­delhi baba múzeum ajándéka a kiállításon. RXd IÓ FI GYE LŐ ÍZLÉS ÉS TANÍTÁS. Érde­mes megnézni az óvodák fo­lyosóin a kifüggesztett napi­rendet. Pontos órabeosztás szerint tartják a foglalkozá­sokat. Az éneken,/ tornán kí­vül szerepel ebben például a matematika kifejezés is. Napo­kon keresztül azon gondolkod­tam: milyen lehet az élete a mai óvodásnak? Már kicsi korában át kell élnie a stresszt: felvesznek-e az óvodába avagy nam? S ha felveszik, következik a szoros beosztású órarend. Mintegy kicsiben az iskola. A pszicho­lógusok elemzései szerint míg a bölcsőde élettanilap hátrál­tatja a gyereket, addig az óvoda szinte nélkülözhetetlen. Három-négy esztendős korára érik közösségi lénnyé a kicsi. Ez időtől kell megtanítani ar­ra, hogy el tudjon igazodni a társai között. A Kossuth rádió műsora, az ízlés és tanítás éppen azt próbálta kibogozni: vajon a mai óvodák alkalmasak-e a legfontosabb feladatok meg­oldására? Incze Zsuzsa riport­jainak színterein a legszembe­tűnőbb gondok bontakoztak ki. Alapprobléma: nem egységes az óvónőképzés. Az óvodában a szakközépiskolát végzett és a főiskolai tanulmányok után érkező más és más felfogást képvisel. Nem véletlenül hangzott el: a cél az, hogy a jövőben csakis felsőfokú vég­zettségűek kerüljenek a kicsi­nyek közé. Elsődleges ugyan a gyerekek szeretete és a hivatástudat, de ezek nem helyettesíthetik a felkészült­séget. Szerencsére szó esett az ok­tatási reform kapcsán arról, hogy az' óvónők saját elkép­zeléseiket ezékután jobban ér­vényesíthetik. A játékos, ol­dottabb formák alkalmasak ugyanis akár az iskolai fel­készítésre is. Talán így nem fordul elő, hogy kisiskolásán játszanak ott, ahol a kötet­len foglalkozásoké lenne a fő szerep. Az elemzés tárgya veit az is, miként lehet a sok gyerekkel egyszerre foglalkoz­ni. A felnőtt ez esetben arra vállalkozik, hogy terelgeti a gyereket. Meglehetősen nehéz az egyensúlyt megtalálni az egyéni és a közösségi mód­szerek között. Csakhogy ez már rátermettség, lelkesedés, hivatástudat kérdése. TRÁGÁROK. Tanácskozás­ra gyűltek össze a szakembe­rek. Az eszmecsere központi gondolatmenetéről a rádió Jó reggelt műsora is hírt adott. Nevezetesen arról a jelenség­ről volt szó, hogy mindin­kább elburjánzanak a köznapi életben a trágár kifejezések. Csak úgy kicsúsznak az em­berek száján a nyomdafesté­ket nem tűrő szavak. Sokan kötőszóként használják, s már észre sem veszik, mennyire neveletlenek. s gyilkolják nyelvünket, pszichénket egy­aránt. A fejtegetések azt tar­tották a leginkább romboló­nak, amikor , mindez a gondo­lati sekélyességet hivatott, lep­lezni. Szó, ami szó, igény­telenséget, oda nem figyelést’ és nem utolsósorban tapintat­lanságot követ él az, aki nem gondolkodik, mielőtt megszó­lalna. Ebben rejlik a veszélye a mindennapi nyelvhasználat­ban — lésyen az otthon vagy munkahely — elburjánzó trá­gárságoknak. Erdős! Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom