Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-05 / 54. szám
4 1986. MÁRCIUS 5., SZERDA A szülők segítsége meggyorsítaná a munkát Kétléptékű terv Kiskunlacházán Egy iskola még felújításra vár Számítanak a bankkölcsönre Itt bizony hideg van. Pedig Csáki Illés iskolaigazgató szerint az idei tel megkímélte a dunaharaszti 1. számú általános iskola nebulóit a fagyoskodástól. Tavaly bizony az is előfordult, hogy plusz 7 fokot mértek délelőtt a tantermekben... Ismét a pult mögött Kisbolt a határban nem éppen dicsekvésre méltó. További szavak helyett Csáki lilés átkalauzol a tanácsháza szomszédságában húzódó iskolába. Az U alakú épület egyik szárnya még a századforduló táján épült, a statikusok nemrégiben élet- veszélyessé nyilvánították. — Nagyon hiányoznak azok a helyiségek, amelyeket ily módon nem tudunk használni. A rajz-, az ének-zene, a matematika, a német és a magyar szaktanterem lezárásával jószerivel fel kellett számolnunk a szaktantermes oktatást. Összefogva Kívülről pedig masszívnak látszik a vagy hetven éve épített régi iskola, s csak a vakolat nélküli rész mutatja: már eredendően bontott anyagból építették a falakat. Fehér-, vörös- és vályogtéglák mutatják összevissza tarkaságban magukat a szemlélőd őknek. Csáki Illés vezetésével végigjárjuk az újabb épületrészekben található tornatermeket. Szünet van, így zavartalanul nézelődhetünk az olajos padlójú termekben, melyeket színes gyermekrajzok tesznek barátságossá. A hőmérséklet azonban nem túl magas, hiszen csak egy-egy olajkályha jut helyiségenként. Disputánkat a tanáriban folytatjuk, ahol kihasználva a pár perces szünetet, gyorsan fölhörpinthetik kávéamely eddigi munkája alapján körülveszi. A többség ebben reménykedik. K. T. I. Horváth Judit Pótolni a pótolhatatlant Gyere vissza, drága doktor néni! Kényelmetlenségek Csáki Illés a helybeliek szemében réges-rég tősgyökeres dunaharasztinak számit, pedig tanári pályafutásának negyvenegy esztendejéből csak harminckét évet töltött itt. Huszonkilenc éve iskolaigazgató. Szíves készséggel sorolja ezeket az adatokat, azt viszont már Németh Jánosné tanácselnök árulja el, hányféle társadalmi megbízatásnak tett eleget a község köz- tiszteletben álló igazgató bácsija az elmúlt évtizedekben. Csáki Illés húsz esztendeje megyei tanácstag, törzsgárda- tagnak számít már a művelődési állandó bizottságban és elnöksége alatt dolgozik a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság, öt esztendőn át, 1980—85 között aktívan részt vett a megyei tanács végrehajtó bizottságának munkájában is. — Persze hogy igyekszik az ember — szakítja félbe röstellkedve a felsorolást. — Nem a címekért, a rangokért, hanem a megyében és az itt lakó emberekért, még inkább gyermekekért igyekeztek tenni valamit. Remélem nem eredménytelenül. — Csak hát az iskola — szól közbe a tanácselnök asz- szony —, az a mi nagy gondunk. — Huszonkilenc éve vagyok iskolaigazgató, s bizony keserűséggel tölt el, hogy pályám végén olyan iskolát kell az utódomra hagynom, amely Tanyán vagy két település között fekvő kolónián élni akkor is nehéz, ha különben gyakran fordulnak arrafelé az autóbuszok. Különösen egy olyan tisztességes választékkal rendelkező kis élelmiszerbolt vezetője segíthet sokat, amilyen például a Vác és Kösd között fekvő cselőtepusztai 4. sz. Áfész-üzleté. Sinkó Jánosné 12 évig dolgozott ezen a helyen, s néhány évi szünet után tavaly ismét ő vette kézbe az alapellátást itt, ahol mintegy 30 család él, s rajtuk kívül a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet gépműhelyében és a könyvkötészetben dolgozók a törzsvevők. — Javul a forgalom — mondja a boltvezető. — Januárban 117 ezer forint értékű árut adtam el. Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy a szabad- kasszás rendszerű egységben a fizetés 40 százaléka a forgalomtól függ. Mivel a jó boltos manapság nem terem minden bokorban, nemcsak az újságíró kíváncsi arra, hogy megéri-e. Sokan kívánják ezt remélve: az ellátás így kielégítő lesz, s nemcsak a pult mögött gondoskodik erről Sinkó Jánosné, hanem úgy folytatja, ahogy egykor elkezdte. Nyitás előtt beszerző körúton jár a kocsijával, mert ha csak ölbe tett kézzel várná a megrendelt portékát, bizony sok mindent hiába keresnének a vevők. Most például, a tavasz közeledtével a zöldáruk folyamatos beszerzését tervezi. Az itt élők és dolgozók közül sokan azt is tudni vélik, hogy a faluban más munkát is ajánlanak a boltosuknak. Ráadásul olyan bérért, amilyenről egyelőre a kereskedelemben még álmodni sem lehet. Ismerik őt, tudják, hogy nem fél a nehezebb munkától sem, s ezért tartanak attól, hogy esetleg rááll az alkura. Vagy mégsem, mert szereti a szakmáját, s itt tartja a vevők megbecsülése, a tisztelet, Aki fektetett már le kisgyermekeket nevelőotthonban, s az ajtóban megállva végignézett rajtuk, bizonyára tudja, lehetetlen megindultság nélkül szemlélni a takaró alatt pihegő sok-sok kisgyermeket, a babát, macit görcsösen szorító ártatlan pici emberpalántákat. Örömük A fenti élményben gyakorta van része ár. Szabó Margit főorvos asszonynak a Pest Megyei Tanács zsámbéki csecsemőotthonában. A hajdani apácazárda kórházának épülete — többszöri átalakítás után — 1950-től ad otthont a családjuktól elszakadni kényszerült egy-három éves apróságoknak. Több mint kétszáz gyermek gondozására rendezkedtek be, de jelenleg csak 130 kis lakója van az intézménynek; Zsámbék vonzás- körzetéből, Pest megye nyugati részének községeiből kerültek ide. Az okok, amiért oeutallák őket. elszomorítóan változatosak: alkoholista szü- .ők, börtönbüntetését töltő anya vagy apa, gyermeknevelésre még alkalmatlan fiatal leányanyák gyermekeit kénytelenek ideirányítani. Az eljárást általában a védőnők, a tanácsi és egészség- ügyi szervek kezdeményezik a kicsinyek normális testi és szellemi fejlődése érdekében. Az otthon lakóit havonta kétszer látogathatnák meg a hozzátartozók, de ezt a lehetőséget csak kevesen használják ki. Egy-egy látogatási napon mindössze tíz-tizenöt szülő, nagyszülő keresi fel csemetéjét, unokáját. A gondozónők igyekeznek ugyan jukat a tanárok. Volcsik Cyu- lané igazgatóhelyettes azt teszi szóvá, hogy egyetlen szobába zsúfolódva kénytelenek az ügyeket intézni. Sőt, ez a tanári-igazgatói szoba ad otthont nem egy szemléltetőeszköznek is. No persze nem csendes belenyugvással fogadják a nem éppen ideális állapotokat. A szülőkkel ösz- szefogva igyekeznek javítani helyzetükön. Nyolcszáz gyerek — A tanács is belenyúl a pénztárcájába, ha a gyerekekről van szó — teszi le a vok- sát Németh Jánosné tanácselnök is. — Nagyon sok segítséget kaptunk a VI. ötéves terv időszakában a megyei tanácstól és a szülőktől, hogy rendezzük végre községünk iskolagondjait. — Most már csak az 1. számú iskola van hátra. Nyolcszáz gyerek jár ide váltott műszakban. Főként ez utóbbit szeretnénk felszámolni. Az iskola bővítése, felújítása — a központi fűtés bevezetése, az életveszélyessé vált rész biztonságossá, használhatóvá tétele — számításaink szerint 14—15 millió forintba kerülne. Ehhez a helyi tanács az elkövetkezendő években 9 millió forintot tud adni, a fennmaradó 6 milliót pedig pályázati úton, a megyei tanácstól szeretnénk elnyerni. — Az idén egyébként ötmillió forint áll rendelkezésünkre — az említett kilencből —, a munkálatok elkezdésére, ebből kétmillió a tehóból jött össze, amelyet a lakosság 78 százaléka megszavazott — folytatja a tanácselnöknő. — Továbbra is számítunk a szülők segítségére, hiszen munkájukkal nemcsak gyorsabbá, hanem olcsóbbá is tehetik ezekben a pénzszűkös években a felújítást. Az 1. számú általános iskola rekonstrukciója után — számításaink szerint — hosszú időre megoldódnak Dunaharasztin az iskolagondok. pótolni a pótolhatatlant: az anyai szeretetet, de sajnos az ő személyük sem állandó. A főváros közelsége és elszívó hatása miatt gyakori a személyzet létszámingadozása. A csekély fizetésért pedig szombat, vasárnap is fel kell venni a fehér köpenyt, mert az apróságoknak akkor is szükségük van ételre, tiszta ruhára és higiénikus környezetre. A kicsinyek körüli bajlódás persze nemcsak gondokkal, hanem rengeteg apróbb-na- gyobb örömökkel is együtt jár. A dajkák láthatják első totyogó lépéseiket, nekik formálják az első értelmes szavakat, mondatokat, ők kapják az apró gyermekszájaktól a sok-sok puszit — a mama vagy a papa helyett —, és ő- hozzájuk menekül gyakran a megrémült csöppség, ha a látogatóba érkező szülő idegen számára. Gondok — Néha úgy kell előlük elszöknöm, mikor hazaindulok — mondja a főorvos asszony, akit — magunk is tapasztaltuk — rajongásig szeretnek ápoltjai. — Nagyon a szívünkhöz nőnek, mégis, akit csak lehet, háromeves korában igyekszünk visszaadni a szüleinek. Ennek fettétele igencsak minimális: évente két-három alkalommal kell (!?) meglátogatnia kicsinyét az anyának vagy az apának. Ez ugye nem hangzik teljesíthe- tetlennek? Mégis sokan vannak, akik ennek sem tesznek eleget. Ilyenkor nem tehetünk mást — még a hátam is borsózik ettől a kifejezéstől! — átutaljuk őket a fóti Gyermekvárosba, vagy nevelöszüA kiskunlacháziak mindmáig számon tartják, ki származik a nagyközség peregi, illetve lacházi részéről. Nincs ebben egymást lenéző, rátarti büszkeség, inkább jó értelmű, szűkebb lokálpatriotizmus. Meglétével számol a helyi tanács is, s mint Serényi János elnök mondja, a lakóhelyhez való szigorú ragaszkodást kiaknázni, mintsem megszüntetni szeretnék. Lakossági segítséget igénylő tennivaló pedig van bőven, nemcsak Kiskunlacháza I. és II. kerületében, hanem a társközségben, Áporkán is. — A most kezdődő ötéves tervidőszakot két részre osztottuk — tájékoztat Berényi János. — Az első három esztendőben a kisebb beruházásokat, felújításokat szeretnénk tető alá hozni, 1988 második felétől pedig két jelentősebb építkezésbe szeretnénk belekezdeni. A kisebb feladatok persze relatíve alacsonyabb értékűek, hiszen a központi orvosi rendelő felújítását és korszerűsítését, az ugyancsak központi orvosi ügyelet feltételeinek megteremtését nemcsak az orvosok, hanem a lakosok is régóta várják már. Vonatkozik ez a tervben ugyancsak kitüntetett helyet elfoglaló gyermekegészségügyi ellátásra is. Jelenleg egy szakorvos foglalkozik a kiskunlacházi apróságok gyógyításával, s a Sport utcai gyermekorvosi rendelő fölött ugyancsak eljárt már az idő. Ötmillió forint — Végleges döntés még nem született e kérdésben, rövidesen azonban határoznunk kell, hogy a központi orvosi rendelő terüjetén vagy pedig külön épületben lesz-e a gyermekrendelés. Egy biztos: a mostani épületben két szolgálati lakást alakítunk majd ki. Hogy mennyire relatív a kis beruházás fogalma, mutatja e terv várható költsége lökre bízzuk további gondozásukat. Illetve, még egy lehetőség kínálkozik: az örök- befogadás. De ebben a kérdésben már a pomázi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet munkatársai az illetékesek. A csecsemőotthon vezetőinek vállát egyébként nem kis gondok nyomják. A megye négy hasonló intézménye közül talán a zsámbéltiak adottságai a legmostohábbak. Nincs jó ivóvizük, a meglévőt pedig másfél éves korukig nem adhatják a gyerekeknek. Ezért Budapestről üvegekben, ballonokban kell hozatniuk a főzéshez valót. Mivel az épület magaslaton fekszik, nyáron sokszor — az alacsohy nyomás miatt — még a tisztálkodáshoz és a mosogatáshoz szükséges vízmennyiséget is nehezen tudják előteremteni. Az állandó toldozgatás-fol- dozgatás ellenére is felújításra szorul az épület fűtés-, csatorna- és elektromos hálózata. Álmok — Nap mint nap abban reménykedem, hogy egyszer feleslegessé válik ez az intézmény, az édesanyapótló hivatásommal felhagyhatok — búcsúzik el dr. Szabó Margit főorvos asszony. Hogy a doktornő álma valóra válik, abban sajnos nem bízhatunk. De abban talán igen, hogy mind kevesebb kisgyermek nő föl gondoskodó család nélkül. Ehhez azonban tudatosabb párválasztásra, okosabb családtervezésre és felelősségteljesebb életvezetésre lenne szükség. Antal Piroska is, amely legalább ötmillió forint. Ügy tűnik, mondja a tanácselnök, megoldódik a sok vihart megért költségvetési üzemnek szánt épület gondja is. A jó néhány éve félbemaradt munka memen- tójaként meredeken égnek törő panelok végre funkciót kapnak: ABC-áruháznak adnak majd otthont. A tanács — 4,5 millió forintot fordítva az épület befejezésére — a Ráckeve és Vidéke Áfész-szel szövetkezve valósítja meg e beruházást. Az átadást idén novemberre tervezik Járdaépítések — A kisebb feladatok másik csoportját az út-, pontosabban járdaépítések adják. Útjaink 98 százaléka aszfaltozott vagy kavicsos, járda azonban kevés van a két községben. Négyezer méter gyalogos- közlekedő építését tervezzük — természetesen lakossági segítséggel. A nagyközség peregi részén és Áporkán egy-egy, míg Kiskunlacháza I. kerületében két kilométer hosszúságú járdát szeretnénk kialakítani. Időben meglesz E kisebb feladatok megoldása után 1988-tól venné kezdetét a két nagy lélegzetű terv megvalósítása. Ezek az új művelődési és oktatási központ építése, és a 222. számú szakmunkásképző intézet bővítése. Az elnök reménykedik benne, hogy lesz rá energia, s főként pénz. A fejlesztésekhez rendelkezésre álló összeget 3 milliós bankkölcsönnel szeretnék növelni. E döntésüket alapos, körültekintő számítások előzték meg és kemény elhatározás: a, tervben foglaltakat időben megvalósítják. H. J. Közös és elkülönült érdekek Hasznos kompromisszum VECSES, mint az agglomeráció egyik jellegzetes települése, rendelkezik mindazokkal a sajátosságokkal, amelyek nem könnyítik meg a fejlődést. A lakosság azonban már bi- bizonyította; nem átmeneti otthonának tekinti a falut, s ha kell, tud áldozni is érte. Először a gázvezeték-építés — ott érezték közvetlen érdekeltségüket az emberek — mozgatta meg á közösséget. Az üzemek, gazdasági egységek, intézmények forintjai mellé portánként 15 ezer forint önkéntes településfejlesztési hozzájárulást tettek le a vecsésiek, s az elmúlt három évben egymás után készültek el újabb és újabb szakaszokon az építkezésekkel. Az új tanácsi gazdálkodás bevezetése előtt azonban nem állt könnyű választás előtt a nagyközség vezetősége. Nehéz volt ugyanis olyan célokat találni, amelyekre Vecsés különböző területein élők egyaránt szívesen áldoznának, vállalnák a teho fizetését. Nem mintha nem lenne mit építeni Vecsésen, vagy nem lehetne fejleszteni, valót találni, de á 'nagy kiterjedésű; egymástól jól elkülöníthető településrészeknek nehezen egyeztethetők az érdekei. Végül mégis sikerült olyan kompromisszumra jutni, amelynek életrevalóságát a lakosság szavazatával alátámasztotta. Hétszáz forint erejéig vállaltak részt szűkebb pátriájuk fejlesztésében a következő öt esztendőre, a helybeliek. A befolyó összeg felhasználása azonban megoszlik a központi, az egész települést érintő, és a közvetlen, kézzel fogható helyi célok között. Az első két év bevételéből azokat a nagyobb, központi beruházásokat segítik elő, amelyek elkészülte tovább már nem halasztható. Így sor kerül a 12 tantermes iskola megépítésére, bővíteni kell röntgennel és sebészettel a szakorvosi rendelő- intézetet. Közös cél az ivóvízellátás javítása, valamint az intézményes szemétszállítás korszerűsítése is. A tervidőszak további három évében minden településrész maga határozza meg, hogy a közvetlen, helyi érdekek szerint út-, járda-, csatornaépítésre, a közvilágítás korszerűsítésére vagy más egyéb célra fordítja a tehót. A nagyközségi tanács azonban — szinte viszonossági alapon — igyekszik majd ezeket a célokat is, erejéhez mérten támogatni. így például, a tervek szerint a már megkezdett módon, vecsési rendszerrel folytatják majd az üt- és járdaépítést. Ahol a lakosság vállalja az építkezés költségeinek harmadát, ott a másik harmadot a tanács, a harmadikat pedig a teho fedezi. SIKERÜLT hát megtalálni Vecsésen azokat az egész településre vanatkozó és szűkebb közösségeket érintő érdekeket, amelyek képesek voltak összefogásra, közös erőfeszítésre késztetni az embereket. S ha a tervidőszak programjának végrehajtása hiánytalanul sikerül, öt év múlva már nem kell a falu vezetőinek óvatos előrelátással keresni a kompromisszumot. Mr. A. Exportra is. A Dunakeszi Konzervgyár tésztaüzeme folyamatos technológiával 8500 tonna száraztésztát készít, mintegy 30-féle fajtaválasztékkal. Ez évtől a szocialista export mellett — amely a termelés 30 százalékát tette ki — tőkés piacra is kerül termékeiből. A cukorbetegekre is gondolva, 200 tonna diabetikus tésztát gyártanak az idén. Képünkön: Bíró Sán- dorné a csötésztacsomagoló gépen dolgozik
