Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-04 / 53. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1986. MÁRCIUS 1„ KEDD Ez már valami Nyereségesen szolgáltattak Mérlegen a Dunakanyar szövetkezet £ Megtartotta évzáró köz- ' ^ gyűlését a Dunakanyar ^ Szolgáltató és Vegyesipari ^ Szövetkezet. A Madách í Imre Művelődési Központ 2 színháztermében találkoz­ik tak a szövetkezet dolgozói. ^ Oldott hangulatban üdvö- ^ zölték egymást, mint akik '/ tisztában vannak azzal, k hogy mennyire eredményes k évet zártak. Valóban nem k ért senkit meglepetés, ami- k kor a magas nyereséges- f ségről hallott adatokat. Első olvasásra elüt a meg­szokottól a szövetkezet neve; első helyre tették a szolgál­tatás szót, s csak aztán sze­repel a vegyesipari jelző. Ez nem is véletlen, derült ki a vezetőségi beszámolóból. A szolgáltatás olyan ága a vál­lalkozásoknak, amire igen­igen szükség van, de ennek ellenére nem a leggazdaságo­sabb. Éppen ezért aki belevág és következetesen ki is tart mel­lette, elismerést érdemel, ter­mészetesen csak akkor, ha szolgáltatásainak színvonala elér bizonyos szintet. Mivel manapság a szolgáltatások­ban nincsenek monopolhely­zetek, ahhoz megy a kun­csaft, akitől jobbat, olcsóbban kap, ezért tökéletes értékmé­rő lehet, ha valaki a szolgál­tatásban nyereséget képes fel­mutatni. Esetünkben ilyen szövetke­zetről van szó, kiderült mind­ez dr. Bernáth Tibornak, a KISZÖV elnökének hozzászó­lásából. Elmondta, hogy a megyében működő 140 szövet­kezet közül, amelyekből há­rom éve csupán 53 volt, a Dunakanyar az, amelyik nyereségében a szolgálta­tások arányát tekintve a legnagyobb növekedést tudta felmutatni. Figyelemre méltóak azok a számok, amik sok mindenről tanúskodnak önmagukban is, mint például, hogy a 353 ta­gú kollektíva tavaly 93 mil­liós árbevételre tett szert, amiből 15 millió 182 ezer fo­rint nyereségük volt. Az ár­bevétel több mint negyede a lakossági szolgáltatásokból tevődött össze. Vajon hogy tudták elérni a korábbi év­hez képest 17 százalékos nö­vekedést? A válasz kiderült az elnök, Bányavári Péterné szavaiból: — A gazdálkodás minden területén úgy kell a munkát szervezni, hogy az jövedelme­ző, tehát' önfenntartó legyen, ugyanakkor megteremtse a további fejlődés anyagi alap­ját is. Pillanatnyilag ennek az elvárásnak a szolgáltatás­ban a legnehezebb megfelel­ni. Nehéz, de nem lehetetlen. Mégpedig szervezettebb mun­kával, az új elszámolási for­mák továbbfejlesztésével, va­lamint újabb szolgáltatási te­vékenységek beindításával ér­tük el. Az elmúlt évben meg­nyitottunk Alsógödön égy autó­javító műhelyt. Deákváron és Foton női fodrászüzletet és szintén Alsógödön szobafestő, mázoló tevékenységet kezd­tünk. Ezek a részlegek beruhá­zás nélkül valósultak meg, mert a munkatársak saját lakásukon kezdtek dolgoz­ni. A kis alapterületű, kis re­zsivel dolgozó gebines részle­geknek az átalány elszámolá­sos forma kedvezőbb, mint a nagy alapterülettel redelkező, korszerű szolgáltatóházaknak, a nagyobb önköltség miatt. Meg kellett keresnünk azt a módszert, amivel a szolgálta­tóházak is nyereségesek le­hetnek. A Pest megyei szövetkeze­tek közül azt hiszem, első­ként éltünk azzal a lehető­séggel, amit a nagy alapterü­letű épületeink kínáltak. Eze­ken a helyeken a kihasználat­lan épületrészeket szerződéses formában, kereskedelmi tevé­kenységnek adtuk át. Ilyen formában már több hónapja üzemel * a dunakeszi szolgál­tatóházban egy rövidáru-ke­reskedés. A kölcsönös megelégedett­ségen felbuzdulva, amelyben a szolgáltatások nem szenved­hettek csorbát, jelenleg Vá­cott a Forfa szolgáltatóház­ban folynak átalakitási mun­kák. Rövid időn belül egy ételbár nyílik itt. Félreértés ne essék, nem a szolgáltatá­sok visszafejlesztéséről van szó, hanem arról, hogy ha.vala- hol találunk akár egy talpa­latnyi kihasználatlan terüle­tet, akkor oda hasznos kiegé­szítő tevékenységet kell ta­lálni. Mindezt azért, hogy a lakossági szolgáltatás költsé­geit csökkenteni tudjuk a to­vábbi létezés érdekében. A beszámolóból kiderült az is, hogy a nyereségből any- nyit fordítottak az átlagkere­setek emelésére, hogy az 9,1 százalékkal lett jobb, mint előző évben. Büszkék arra, hogy az el­múlt év során — mint ko­rábban is — tartóshitel- igénybevétel nélkül gaz­dálkodtak. Azt már csak a tudósító te­szi hozzá, hogy a közgyűlé­sen uralkodó baráti légkör­ben, s ilyen uralkodhat a munkahelyeken is, élvezet le­het jól dolgozni. Tovább nö­velhette a munkakedvet az a néhány boríték, amit a hiva­talos programot követően osztottak ki. Dudás Zoltán iárclüs 6-tél 25-ig Kötelező eboEtás Ebben az esztendőben min­den kutyatartó postán is meg­kapta a tavaszi — kötele­ző, veszettség elleni — oltá­sok menetrendjét. A váci alsóváros részére március 6-án, a középváros­nak március 7-én reggel 8 órától délig tartanak csopor­tos oltást a nagykörúti állat­orvosi rendelőben. A felsővá­rosi oltást a Hunyadi úton, az ÁHV-nél tartják március 8.-án 8-tól 12 óráig. A deák­vári gazdák két napon, már­cius 10-én és 11-én, reggel 8 és 12 óra között, a felső kül­területek március 12-én 10 és 12 óra között, a gombási iskolánál, illetve délután 2 és 4 óra közölt a sejcei nép- boltnál »Itathatják be kutyái­kat. Az alsó külterület szá­mára március 13-án délelőtt 10 és 11 óra között a gyep­mesteri telepen és 11-től dél­után 1-ig a Csatamezén, a Tungsram raktáránál lesz ol­tás. A pótoltás március 15-én, 8-tól 10-ig lesz, az állatorvosi rendelőben. Kosdon március 17-én dél­után 1 és 2 óra között pótol­tás lesz. Verőcemaroson már­cius 22-én 9—12-ig a tanács­házánál, 12-től fél egyig Ma- gyarkúton, fél kettőtől három óráig a kismarosi elöljárósá­gom, délutáni három és fél négy között a börzsönyligeti ABC-nél oltja a kutyákat dr. Zsombokos András körzeti állatorvos. A verőcemarosi pótoltást március 25-én 10 és 11 óra között a tanácsházá­nál tartják. Veszettség ellen minden 3 hónaposnál idősebb kutyát be kell oltatni. A csoportos oltá­sok helyén ezt díjtalanul vég­zik el. Ezenkívül az állator­vosi rendelőben délelőtt 8 és 12 között a rendes rendelési időben, illetve otthon is be- oltathatják a gazdák a kutyá­kat, ám akkor már csak kü­lön díjazás fejében. A, körzeti állatorvosi szol­gálat felhívja a figyelmet ar­ra is, hogy minden kutyatartó gazda vigye magával az elő­ző évi oltási bizonyítványt, s a saját személyazonossági igazolványát is. További tud­nivaló: a kötelező oltással egy időben kérhető az állatok szopornyica elleni védőoltá­sa is. Ennek díját helyben le­het fizetni. m fnOZIffi&ü Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): március 6-tól 9-ig, csak fél 4 órakor a gyerekek­nek vetítik a Tin-Tin és a cápák tava című színes, belga rajzfilmet. — Csütörtökön fél 6 órakor zárt körű bérletes előadáson vetítenek egy régi magyar filmet. — Március 6-án fél 8, március 7-én fél 6, március 8-án és 9-én fél 6 és fél 8 órakor az 1983-ban készült Balkkok című francia filmet játsszák. Irta és rendez­te: Francis Veber. Főszerep­lők: Pierre Richard, Gérard Dépardieu és Anny Duperey. — Pénteken fél 8 órakor a Kortárs .filmklub bérlete­seinek mutatják be Andrzej Wajda Danton című francia alkotását Gerard Depardieu és Boguslaw Linda főszerep­lésével. Köszöntés, ünnepi műsor 1910. óta ünnepük világ­szerte március nyolcadikén a nemzetközi nőnapot, a dolgo­zó asszonyok és lányok szo­lidaritásának ünnepét. Nálunk a felszabadulást követően ka­pott igazi hangsúlyt, s azóta is újabb ötletekkel, színfoltokkal lesz gazdagabb városunkban, Vác körzetében is. A város legnagyobbb tex­tilüzemében, a Váci Kötött­árugyárban 900 asszony és lány köszöntésére készülőd­nek, de megemlékeznek a kö­zeli 13 bedolgozó részlegben munkálkodó 150—200 társuk­ról is. A korábbi évekhez ha­sonlóan, üzemenként a férfi vezetők keresik fel munkahe­lyükön az ünnepeiteket. Min­denki kap három, a Pamut­textilmű ve|c Gyárában készült színes konyharuhát és egy-egy edényfogó kesztyűt. A Pest, Nógrád és Szolnok megyei gyáregységeikben külön lesz megemlékezés és ajándékozás. A Forte gyárban is sok nő dolgozik. Pénteken kora dél­utánra meghívták őket a Vám utcai üzem kultúrtermébe, ahol Peterdi Vince gazdasági igazgatóhelyettes mond kö­szöntőt, majd műsor követke­zik. Tizenkét nődolgozó kap magas szintű elismerést: hár­man miniszteri kitüntetést, kilencen Kiváló dolgozó jel­vényt és oklevelet. A Pest Megyei Nyomda Vállalat Dó­zsa György úti üzemébe vár­ják csütörtökre a ceglédi te­lephely küldöttségét. A múlt évet értékelő, s a VII. ötéves terv nyomdai elgondolásait ismertető tanácskozás után köszöntik a nőket, a rendez vény hangulatát biztosan eme h majd a kiosztásra kerülő 200 ezer forintnyi nyereség- részesedés. A Duna-menti Re­gionális Vízmű- és Vízgazdál­kodási Vállalat Duna-balparti Üzemigazgatóságán elmond­ták, hogy az ott dolgozó 80— 90 nő munkatársukat Szabó Károly szb-titkár köszönti csütörtökön az ebédlőben. Vi­rággal, szendviccsel, budapes­ti művészek műsorával ked­veskednek nekik. A városi tanács központi ünnepségét csütörtökön az MTESZ köztársaság úti szék­házában tartják. Dr. Monori Balázs, a tanács titkára, a Hazafias Népfront Vác Városi Bizottságának alelnöke mél­tatja március nyolcadika je­lentőségét. Több művelődési intézmény (könyvtár, úttörő­ház, művelődési központ) je­lezte, hogy külön, kis ünnep­ségen köszönti a nődolgozó­kat. A Burgundia utcai szo­ciális otthonban elmondták, hogy az ott ápoltak, s az öre­gek napközi otthonában étke­zők számára ünnepi ebédet főznek. A kommunális üzem Sza­badság téri virágboltja felké­szült a várható, nagy forga­lomra. A posta, s több válla­lat jelezte, hogy ott veszi meg az ünnepeiteknek a virágot. Szeretnék tartani az árakat, ez a cserepes növényeknél elő­reláthatólag sikerül, a szálas virágoknál a szállító partner­től is függ. Tapp Rezső A minap olvastam a Váci Hírlapban a váci cigánysággal foglalkozó sorozatot. Igen tisz­teletreméltó, hogy foglalkoz­nak a cigányság ügyével.. Ezért köszönetét kell, hogy mond­junk a váci cigány lakosság nevében. Köszönetét mondunk ezúton dr. Szamosvölgyi Alf­réd osztályvezetőnek is, mert ő is sokat törődik velünk. Nemrégiben utaltak ki pél­dául egy szép lakást egy há­zaspárnak két kiskorú gyer­mekével, aminek mi nagyon örülünk. De van -valami, amit nem értek meg. Miért félnek az üzemek a cigányoktól? Egy példa. Én is el akartam men­ni éjjeliőrnek egy vállalathoz, mert ki volt írva, hogy van felvétel. A portás be sem en­gedett, azt mondta, hogy nincs. Pedig volt, mert amikor más­nap beküldtem a vejem, aki nem cigány, ugyanaz az em­ber neki már azt válaszolta, hogy van. Mivel a vejem a vágóhídon dolgozik, természe­tesen nem kellett neki az ál­lás. Ezután közvetítőlappal a ha­jógyárba mentem, de ott a rendész még csak meg sem nézte a munkakönyvemet, azt mondta, hogy nincs felvétel. Előttem még három fiatal ci­gányember is bement, őket sem vették fel. Pedig a mun­kakönyvük kifogástalan volt. Sokan azt mondják, tudom, hogy nem szokta a cigány a szántást. De én azt mondom, hogy a munkát megszokta, csak rendesen kell vele bánni. Hegyi György tárlata Dr. Láncz Sándor művészettörténész nyitotta meg a Tungs­ram Rt. váci Fényforrásgyárában Hegyi György festőművész kiállítását. A muránói üvegből és márványból készült mo­zaikképek sajátos vibrálása, csillogása számtalan látogatót vonzott a gyár kultúrtermébe. A képek sikerét mi som bizo­nyítja jobban, hogy már a megnyitó napján többet megvásá­roltak a gyár dolgozói. A képen: a művész dedikálja a kata­lógust (Papp László felvétele) Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, hogy közöljék leve­lemet, hátha a város üzemei ezután fel fogják venni közü­lünk azokat, akik szeretnének becsületesen dolgozni. Raffa András Vác, Csukatelep 57. Lehotka a rádióban Szombaton, március nyol- cadikán a rádió harmadik műsorában reggel negyed ki­lenckor kezdődik a váci Le- hotka Gábor orgonaművész negyven perces hangversenye. Az előadott művek szerzői között találjuk Bach, Liszt, Scheidt, Rontani, Durante, Alessandro Scarlatti nevét, valamint hallhatjuk Lehotka Noel című saját szerzemé­nyét. Közreműködik: Sziklai Erika (ének). Zuhany a járdán A minap, amikor az időjá­rás melegebbre fordult, a nagy havazások után, két fiatalem­ber esett be a szerkesztőség­be. „Így jártunk” — mutattak végig magukon. Az elázott ru­házatról azonnal következtet­ni lehetett, mi történhetett ve­lük. — A busz fröcskölt le — tértek mindjárt a részletekre —, szerintünk szándékosan —, tették hozzá. — Nem volt ne­héz rájönni, mert a sofőr gú­nyos mosolya azonnal elárul­ta a rosszindulatot. — És mit tettek? — kér­deztem együttérzően. — Felírtuk a rendszámát, mert azt hallottuk, lehet kez­deni vele valamit. Talán kifi­zetik a tisztíttatást — rebeg- ték naivan. Én azonban két­ségbevonom, hogy erre sor ke­rül, de ki tudja? Egyébként nem valószínű, hogy bármelyik autós ebben lelné örömét. An­nak ellenére, hogy buszt ve­zetni nagy idegfeszültséggel járó munka, nem hiszem, hogy ilyen módon próbálnának la­zítani a sofőrök. Mint gyalog és gépkocsival egyaránt közlekedő, még:s megértem mindkét felet. Adódhatnak olyan esetek, ami­kor a rossz, csúszós úton már nincs mód kikerülni a víztó­csát, és kész a baj. Azonban ha a gyalogjárdán közlekedők ezzel is számolnának és az út­testre is vetnének egy-egy pil­lantást, elkerülhető lenne_ az ökölrázás és válaszul rá a „gúnyos” mosoly. D. Z. Ügy tűnt, az idei tél is „feketén” múlik el az idő végtelenségében. Január­ban még a legígéretesebb, alacsonyan szálló sötétszür­ke felhők sem engedték el terhüket, s ha mégis, akkor esőáztatta a földeket. Ké­sőbb azonban megemberel­te magát az idő, s február végén megmutatta, hogy még a fagy és a hó az úr. Először csak apró píhék szállingóztak a levegőben, majd mind kövérebbre híz­tak, s végül nagy pelyhek- ben hullt a hó. Először az ablakból néz­tem a téli világot, az utcán hancúrozó gyerekeket. Az­után magam is elindultam egy rövid sétára: Talpam alatt ropogott a friss hó. A Duna-parton tapostam az első ösvényeket. Itt kihalt­nak tűnt minden. Nem hordták a szemetet a töl­téshez és nem dübörgött a lánctalpas dózer sem. A nagy fák alatt párába bur­kolózva kanyargóit a Gom­bás-patak, a hídról néztem a rohanó vizet, amint mo­hón nyelte magába a hó­pelyheket. Mély csend volt a környéken. Csak a fák között hallatszott a hópely- hek halk zizegése, amint egyre vastagabb rétegben rakódtak az ágakra, a ta­lajra. Az útszélekröl, az árok­partokról eltűntek a sze­métkupacok, egy kis időre makulátlan tiszta fehérbe öltözött a természet. Más­nap kevesebb lett a felhő és nem hullott belőlük semmi. A csikorgó csizmák acélos­sá edzették a jégpáncélt a vizek hátán. A hét végén több mint százan keresték fel a ligeti tavat. Tábla tilt­ja ugyan a korcsolyázást, de hát hová mehetnének a Földvári tériek? A gyerekek vidáman csúszkáltak, élvezték a tél örömeit, az apukák, anyu­kák pedig a parton sétál­tak. Nagyobb fiúk rögtön­zött pályát csináltak és fürgén kergették a koron­got. A forrás közelében min­dig marad egy kis szabad vízfelület, ahová azok a kis patakocskák folynak, ame­lyek a tavat éltetik. Moz­dulatlanul várakoztam, mert a víz hátát apró hul­lámok borzolták. Nemso­kára megpillantottam egy élelem után kutató vízityú­kot, mely a sás takarásából jött elő. Óvatosan keresgélt a vízinövények között. Ezek a madarak nem vonultak el délebbre társaikkal, hanem igen szűkös körülmények között, itt vészelik át a te­let. Nyáron majd ide a ná­dasba rakják fészküket. Keskeny, kitaposott ös­vény vezet a Dunához. Az éjszakai fagyok itt sem múltak el nyomtalanul. A füzes mellett kilométer hosszan úgy torlódtak fel az apró jégdarabkák, mint­ha valaki üvegesen csillogó rojtot varrt volna a víz szélére. A Dunán hatalmas jégtáblák sodródtak, közöt­tük itt is, ott is vadkacsák úszkáltak. Néhány kerce­réce is pihent a vízen. Fe­kete-fehér színéről messzi­ről megismerni őket. Ezek a madarak csak a téli hó­napokat töltik nálunk, fész­ket északabbi tájakon rak­nak. Láthatóan jól érezték magukat, olyan fürgén, könnyedén buktak a víz alá, mintha nem is fagy­pont alatt lett volna a hő­mérő higanyszála. A távol­ból vadlibák sejtelmes gá­gogása hallatszott, néhány pillanat múlva észrevettem a magasban szokásos V alakban vonuló vadludakat. Csak a pihenő és a táplál­kozó hely között mozogtak a vadlibák, de hamarosan elindulnak észak felé. A Duna-parton hideg volt, jobban ért a szél. De már valahol a bokrok alatt közeledett a tavasz. Dénes János ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Jegyzet A sásból jő a vízityúk le féljenek tőlünk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom