Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám
1986. MÁRCIUS 4., KEDD 1WMan 3 NYIKOLAJ RIZSKOV ELŐADÓI BESZÉDE fontos láncszemének nevezte ez ágazati tudományos munkát, s ennek irányításában mutatkozó hibákat. Rámutatott, hogy számos minisztériumi vezető tehetetlenséget és felelőtlenséget árul el e hatalmas tudományos-műszaki potenciál felhasználásában. Ugyanakkor rendkívül aktívan szerez be olyan külföldi technikát és technológiát, amelyet saját erővel, itthon is sikeresen elő lehetne állítani. A tudományos-termelő egyesülések megszervezése terén gyorsabb munkát kell végezni — húzta alá az előadó, és emlékeztetett arra, hogy a vezető tudományos szervezetek tapasztalatai alapján egy ideje olyan ágazatközi tudományos- műszaki komplexumokat hoznak létre, amelyek a tudomány és a termelés egyesítésének új, hatékony formáját képviselik. Az előadó a XII. ötéves terv beruházási politikája újdonságának nevezte, hogy az a tudományos-műszaki haladás felgyorsítására és — ezen az alapon — a termelés anyagi bázisának és szerkezetének minőségi átalakítására irányul. Lényegesen bővül a beruházások növekménye: az 1981— 1985. évi 125 milliárd rubelről a mostani ötéves tervidőszakban 170 milliárd rubelre emelkedik. A XII. ötéves terv fontos sajátossága, hogy a gépgyártásban jelentősen, 80 százalékkal növeljük a beruházásokat. A gépgyártás az a komplexum, ahol anyagi formát öltenek a tudományos-műszaki haladás eredményei. A báziságazatok közül megkülönböztetett figyelmet kap a tüzelőanyag- és energiaipari komplexum. Országunk és a szocialista közösséghez tartozó államok népgazdaságának megbízható tüzelőanyag-ellátása — miközben a tüzelőanyag kitermelése és szállítása mind nehezebbé válik — a beruházások 47 százalékos növelését tette szükségessé. Az agráripari komplexumra — az élelmiszerprográmnak megfelelően — az összes beruházás mintegy harmada jut. Ezen belül elsőbbséget kapnak azok az ágazatok, amelyek mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel. Az új ötéves terv jellemző vonása, hogy a termelés műszaki megújítására és rekonstrukciójára helyezi a hangsúlyt. A beruházások e célokra irányuló része az 1985-ös 37 százalékról 1990-ben 50 százalékra emelkedik. A műszaki megújítás és a rekonstrukció elsődlegessége az újabb építkezések bizonyos korlátozását követeli meg, különösen az ország európai részén. Űjabb építkezésekbe csak a nagyszabású szerkezeti átalakulások megvalósítása, a tudományos-műszaki forradalom által megkövetelt ágazatok létrehozása és a természeti kincsek kiaknázása céljából kezdünk. Nyikolaj Rizskov a beruházási politika központi láncszemének nevezte a beruházási építés gyökeres átalakítását és hatékonysága növelését. Rámutatott : ezen a területen éveken át sok megoldatlan probléma halmozódott fel. Nem teljesítették a létesítmények építési határidejét, megengedték az építési költségek emelését, mértéken felül nőtt a befejezetlen építkezések és a beépítetlen berendezések száma. Elsősorban az eszközök szét- forgácsolásával kell határozottan leszámolni. Hosszú ideje beszélünk erről, ennek ellenére az országban több mint 300 ezer kisebb-nagyobb építkezés folyik egyidejűleg. Ez még gazdaságunk hatalmas méreteit figyelembe véve is megengedhetetlenül sok. Az SZKP Központi Bizottsága utasítást adott a rend megteremtésére ezen a területen. 1*987- tel kezdődően áttérünk az építkezések szigorúan normatív határidőhöz kötött tervezésére és kivitelezésére. Nincs kizárva, hogy számos kevésbé fontos beruházást félbe kell hagyni, át kell csoportosítani az erőket és eszközöket. Csak így tudjuk valóban legalább felére csökkenteni az építkezések időtartamát — hangoztatta Rizskov, majd arról szólt, hogy az ötéves terv beruházási programjának megvalósítása szükségessé teszi a beruházási építkezés iparszerűségi színvonalának emelését. Szerkezetpolitika Áttérve a XII. ötéves terv szerkezetpolitikájának elvi jelentőségű irányaira, Nyikolaj Rizskov mindenekelőtt kiemelte a végtermékeknek — a gépeknek és berendezéseknek, a közszükségleti cikkeknek, a kész építőipari létesítményeknek — az úgynevezett közbülső termékekénél — a tüzelőanyagokénál, a nyersanyagokénál és a félkész termékekénél — gyorsabb ütemű növekedését. Az iparban a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a népgazdaság elérje a tudományosműszaki világszínvonalat. A villamosenergia-termelés, a vegyipar, az olajfeldolgozó ipar és a gépgyártás hányada az az iparban 1990-re eléri a 41 százalékot. Végül, kivétel nélkül minden ágazat a korábbinál nagyobb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztése felé. Az iparban fokozni kell a B csoportnak az A csoporténál gyorsabb fejlesztését. A legjelentősebb strukturális változás a gépgyártás növekedésének erőteljes meggyorsításához kapcsolódik. Szükséges, hogy a XII. ötéves terv időszakában ennek az ágazatnak a növekedési üteme 1,9-szerese legyen az egész iparágénak. Jelentős változások figyelhetők meg a szerkezeti anyagok komplexumában. Ezen a téren a legfőbb feladat a progresszív, gazdaságos fajták arányának növelése. Felgyorsul a fémek és más hagyományos anyagok helyettesítése műanyagokkal, a legújabb műanyagfajták termelése mintegy hatszorosára növekszik. Az egész népgazdaság biztos fejlődéséhez szükséges a tüzelőanyag- és energiaipari komplexum további erősítése. Az ötéves terv végére a villa- mosanergia-termelésben az atomerőművek hányada meg fog kétszereződni, és eléri a 20 százalékot. A tüzelőanyag- és energia- forrásokon belül 38 százalékra növekszik a földgáz részaránya. A földgázipar jól hajtja végre feladatait. Nincs okunk azonban az önmegnyugtatásra, hiszen miután az urengoji lelőhely elérte tervezett kapacitását, a gázkitermelés mindenekelőtt a jam- burgi lelőhely kiaknázásával fog növekedni. A legfontosabb most, hogy meggyorsítsuk ennek kiépítési ütemét. Feladatunk továbbá kellő időn belül megfelelő tartalékokat létrehozni a jövőre. Nagymértékben kell javítani a kőolajkitermelö ipar helyzetén, különösen Nyugat- Szibériában. Ennek az ágazatnak a mulasztásai nehézségeket okoztak a gazdaságban. Az olajipari minisztérium, a tyumenyi kőolaj- és földgázipari főigazgatóság és vállalatai nem voltak felkészülve, hogy olyan körülmények között dolgozzanak, amikor csökken a legfontosabb lelőhelyek kútjainak hozama. A legrövidebb időn belül fel kell számolni a kialakult lemaradást. A mezőgazdasági tervfeladatokra áttérve a miniszterelnök kijelentette: a szerkezetátalakítás egyik fontos iránya, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a szovjet nép sokrétű és megnövekedett szükségleteinek teljesebb kielégítésére. Ezt fejezi ki az élelmiszeripari termékeket, valamint más fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok gyorsított ütemű fejlesztése. Jelentős mértékben fejlődik a mezőgazdaság, erősödik anyagi-műszaki bázisa. Növelni kell mindenfajta mezőgazdasági termék termelését. Ehhez jobban el kell látni a kolhozokat és a szovhozokat új műszaki eszközökkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, valamint nagyobb földterületen kell javítani a talajt, és hatékonyan kell kihasználni ezt az erőforrást. A szemes termények termelését 250— 255 millió tonnára tervezzük emelni, a hús termelését 21 millió tonnára. Ezeket az eredményeket csak intenzív technológiák alkalmazása, a hektárhozamok, illetve a produktivitás emelése alapján és az agrár-ipari komplexum új irányítási és gazdálkodási módszereire támaszkodva lehet elérni. öt év alatt 30 százalékkal — vagyis az ipari termelés egészénél gyorsabb ütemben — tervezzük növelni az ipari fogyasztási cikkek termelését; jelentősen bővülni fog választékuk és javulni minőségük. A fő irányok tervezete előirányozza az energiaigényes termelés közelebb vitelét a tüzelőanyag- és energiabázisokhoz, valamint a munkahelyek számának növelését a szükséges munkaerőforrásokkal rendelkező körzetekben. Különösen nagy figyelmet fogunk fordítani Szibéria és a Távol-Kelet gazdaságának komplex fejlesztésére, természeti kincseinek kiaknázására és az ehhez szükséges szállítási útvonalak létrehozásira. Korszerűbb módszerek Beszámolójának következő részében Nyikolaj Rizskov többek között elmondta: Terveink és feladataink sikeres megvalósítása elválaszthatatlanul .összefonódik a gazdálkodás irányításának és módszereinek korszerűsítésével. A korábbi módszerekkel és a régi szervezeti formákkal a termelést nem állíthatjuk az átfogó intenzifikálás útjára, ezeket összhangba kell hozni az új feltételekkel és a gazdasági fejlesztés mai követelményeivel. Nem részleges- javítgatásokra, hanem — amint azt politikai előadói beszédében Mihail Gorbacsov kifejtette — lizmus eszményképe a fegyverek nélküli világ. Amióta a kongresszus tart, a reggeli osztályértekezleteken arról is beszélünk, hogy imponálóan őszinte, nyílt és kritikus a tanácskozás hangvétele. Már nem általánosságban emlegetnek egy-egy hibát, problémát, érvényesül a lenini elv: a konkrét helyzetet konkrétan elemzik. Ide sorolom Jegor Ligacsovnak a párt munkastílusára vonatkozó szavait, azt a gondolatát, hogy a kádereknek a párt minden szintjén ellenőrzötten kell dolgozniuk, s állniuk a kritikát. Végül úgy hiszem, a nemzetiségi politikával kapcsolatos kongresszusi munka tanulságokat kínálhat minden szocialista országnak, az alkoholizmus elleni küzdelem felerősödését pedig — orvosként — csak helyeselhetem. Munkánkban hasznosítjuk nyersanyag-forrásai, óriási energiakészletet mondhat magáénak. Az ezekkel való gazdálkodás feltételeit kell a legoptimálisabban megteremteni. Gondolok a beszámolóban elhangzottakra: a vállalati önállóság növelésére, a jövedelemérdekeltség megteremtésére, az áru- és pénzviszonyok korszerűsítésére, a hatékonyság növelésére, a minőség javítására, a munkaidő és az állóeszközök jobb kihasználására, a munkaszervezettség javítására. és nem utolsósorban a személyi feltételek biztosítására. Természetesen tudom, hogy ez nem oldható meg rövid Dr. Czinege Imre, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház I. számú sebészeti osztályának adjunktusa: — Már az SZKP kongresz- szusa előtt is sokat beszélgettünk kollégáimmal arról, amit ma a világ legfontosabb kérdésének tartok: a békéről. A többiek nevében is mondom, hogy a közelmúlt szovjet békekezdeményezései, például a januári is olyan helyzetet teegy-két év alatt, de hosszú távon reális a kongresszus célja. Végrehajtható célkitűzést ismerhettünk meg a beszámolóból. A meglepetés erejével hatott a kongresszuson tapasztalt új hangvétel, a gondok leplezetlen megfogalmazása nemcsak a beszámolóban, de a hozzászólásokban is. Ügy gondolom. ha egy párt saját maga így szembe tud nézni problémáival, akkor ez a párt elvi szilárdságát, erejét bizonyítja és a tömegek megbecsülését mondhatja magáénak. Méray Tibor, az MSZMP Érd Városi Bizottságának első titkára remtenek, amely tényleges lehetőséget kínál az évezred végéig az atomfegyverek leszerelésére. Az emberiség jövőjéért aggódó emberekkel együtt én is várom az USA érdemi válaszát: Tagja vagyok az orvosok nukleáris háború elleni mozgalmának, s gyógyítóként rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy Gorbacsov elvtárs ismét kifejezésre juttatta: a szociaSolymosí Sándor, a KISZ megyei bizottságának első titkára: Az utóbbi években olyan politikai, gazdasági és társadalmi változások mentek végbe az egész világon, amelyek sok bizonytalanságot szültek, elsősorban a fiatalok gondolkodásában. Ezért is várta érdeklődéssel a közvélemény az SZKP kongresszusát, s ennek a várakozásnak alapot adott egy sor pozitív intézkedés, ami a Szovjetunióban Mihail Gorbacsov első titkárrá választása óta történt. Most, a beszámoló és a hozzászólások ismeretében látjuk, hogy mindez egy tudatos, tervszerű koncepció része volt, amelynek részleteivel most ismerkedhetünk meg igazán. A kongresszuson felvázolt programnak elsősorban a komplexitása és nyitottsága ragadott meg, s az, hogy a hibák ostorozása mellett mindjárt konkrét módszereket és eszközöket is fölsorolt. A hallottak minden bizonnyal nagymértékben csökkentik a fiatalok körében is tapasztalható bizonytalanságot. S mivel mi is kongresszusra készülünk, levonhatunk — különösen a Komszomol első titkárának hozzászólásából — néhány következtetést, amit további munkánk során hasznosíthatunk. Érvényesül a lenini elv radikális reformra van szükség. Nyíltan meg kell mondani, hogy egészen a legutóbbi időkig sok tekintetben lebecsültük az irányítási rendszer megjavításának sürgető szükségességét. Lassú és _ f elemás volt ez a munka. A régi, mindenekelőtt adminisztratív módszerekhez való ragaszkodás kerekedett felül, ami fékezte a gazdaság fejlődését. A párt levonta a szükséges következtetéseket és világos feladatot tűzött ki: nagy horderejű intézkedéseket kell megvalósítani az egész irányítási rendszer tökéletesítése terén, hogy lényegesen növeljük annak hatékonyságát, döntő mértékben meggyorsítsuk a tudományos-műszaki haladást, minden lehetséges módon aktivizáljuk az emberi tényezőt. Ezt a feladatot sokoldalúan és alaposan megindokolja az SZKP XXVII. kongresszusának politikai beszámolója, amely meghatározta lépéseink elvi vonalát. Ennek a vonalnak lényege az, hogy a demokratikus centralizmus megingathatatlan elvére támaszkodva erősítjük és tökéletesítjük a gazdaság centralizált, tervszerű irányítását, amely a sjpcializmus nagy vívmánya és alapvető előnye. Ugyanakkor a párt továbbra is következetesen^ azon fog munkálkodni, hogy bővüljön az egyesülések és vállalatok^ önállósága, növekedjék felelősségük a végeredményért, nagyobb legyen a gazdasági növekedés. Mint ismeretes, az utóbbi években fontos lépéseket tettünk ezekben az irányokban. Soha nem látott mértékben folyik a hatékonyabb irányítási formák keresése és kísérleti kidolgozása, s a bevált új irányítási formák elterjedése a gazdasági élet jellemző vonásává vált. A XII. ötéves tervidőszakban szívósan kell dolgoznunk azon, hogy létrehozzuk az irányítás egységes rendszerét, következetesen kialakítsuk a gazdasági mechanizmus elemeit, keressük az irányításnak, a termelés ösztönzésének és szervezésének hatékonyabb formáit és módszereit. Az ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata az, hogy a népgazdaság összes ágazata az irányítás új formáira térjen át. Jelenleg új módon dolgoznak az ipari termelés felét adó vállalatok, a távközlés egész ágazata, a lakossági szolgáltatások szervezetei és a szállítás egyes ágazatai. Ilyen elvek alapján fog dolgozni az ösz- szes iparvállalat, valamint a szállítás is 1987-től. Mielőbb be kell fejezni az agrár-ipari komplexum irányításának szervezeti átalakítását, létre kell hozni a szükséges feltételeket a gazdasági módszerek lényeges erősítéséhez, a valódi önelszámolási viszonyok széles körű meghonosításához a kolhozokban, szovhozokban, a vállalatoknál és az egyesülésekben. A gazdasági mechanizmus további tökéletesítésével s valamennyi elemének komplex kidolgozásával összefüggő munkában különösen nagy jelentőségű az önálló gazdasági elszámolás elmélyítése. Szoros, szilárd összefüggést kell teremteni a vállalatok és az egyesülések tevékenységének végeredményei és azok között az alapok között, amelyeket a termelés fejlesztésére, munkaA beszámoló ezután arra tért ki, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági tevékenységgel szemben. Abból indulunk ki — mondotta a szovjef kormányfő —, hogy a jelenlegi világban elengedhetetlenül szükséges a gazdasági és tudományos-technikai kapcsolatok aktív fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való bérre, a dolgozók anyagi ösztönzésére, szociális szükségleteik kielégítésére képeznek. Az új gazdálkodási módszerek tökéletesítésében különösen fontos a gazdasági normatívák rendszerének fejlesztése. Ezeket az egész ötéves tervidőszakra meg kell állapítani és a dolgozó kollektívákban azt a meggyőződést kell kialakítani, hogy a hatékony munka megtérül mind anyagilag, mind erkölcsileg, ellenkező esetben pedig a rossz eredményeket az egész kollektíva meg~ érzi. A legveszélyesebb e kérdésben az, ha megszegik a normatívák stabilitásának elvét. Sajnos a gyakorlatban előfordul ilyesmi — mondotta az előadó, majd így folytatta: Hangsúlyoznunk kell, hogy a gazdasági normatívák a tervirányítás perspektivikus eszközét jelentik. Ezekben rugalmasan kapcsolódik össze a gazdasági irányítás centralizált alapja az áru- és pénzviszonyok és az értéktörvény felhasználásával. A politikai beszámolóban új módon, elvi alapon vetettük fel azt a kérdést, hogy fejleszteni kell az irányítás demokratikus alapjait, bővíteni kell a dolgozóknak a vállalat ügyeiben való közvetlen részvételét. Ezért a már létező kollektív formákkal együtt újabbakat kell feltárni a dolgozóknak az irányításban való részvételére. Az egyik ilyen hatékony formává, mint arra a beszámoló is rámutatott, a dolgozó kollektívák tanácsai válhatnának. Űj módon kell megoldani a minisztériumok szerepének és funkciójának kérdését. Munkájuk tartalma és stílusa, a szervezeti struktúrák a gazdálkodás régi, elsősorban adminisztratív módszerei alapján alakultak ki. Az irányítás gazdasági módszereinek, a vállalatok és az egyesülések jogai kibővülésének figyelembevételével a minisztériumoknak lényegesen át kell alakulniuk abból a célból, hogy a korábbi funkciók egy részét átadják a termelő kollektíváknak, megszabaduljanak a felesleges napi ügyek intézésétől, s megbízzanak a vállalatokban, A továbbiakban Nyikolaj Rizskov rámutatott: a gazdaság intenzívebbé tételének feltételei között növekszik az áraknak — mint a hatékony költségfelhasználás és a gazdasági tevékenység eredményei megbízható mércéinek, a tudományos-technikai haladás és a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek — szerepe. E téren nagy feladatok hárulnak az állami árbizottságra. Szükséges, hogy az gyorsabban és gazdaságilag hozzáértőbben oldja meg a felgyülemlett problémákat. A szociálpolitika feladataival összhangban a kiskereskedelmi árak terén is van mit tenni. A jelenlegi gazdaság különösen magvas követelményeket állít a termelés irányítói elé. Fontos, hogy vezetőinknél a közgazdasági gondolkodás- mód korszerű típusát alakítsuk ki, amely magában foglalja a magas szakmai tudást, szocialista vállalkozókedvet, előrelátást és azt, hogy a kollektíva nevelői és szervezői legyenek. Az egész irányítási rendszer tökéletesítéséből adódó feladatok megvalósítását a pártszervezeteknek állandóan ellenőrizniük és irányítaniuk kell. J Külgazdasági kapcsolatok részvétel. Mi ebben fontos eszközét látjuk a békés, jószomszédi államközi kapcsolatok fenntartásának és megszilárdításának, a népgazdasági problémák kölcsönös együttműködéssel való megoldásának. A fő irányok tervezete a külgazdasági kapcsolatok jelentős mértékű bővítését írja elő. Az elsőbbséget élvező fel (Folytatás a 4. oldalon.)
