Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI ES A TANACS XXX. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM Ára: UIO forint 1986. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Kockástaif&k és... veszteitek (3, oldal) Kötődés a húsához u megyéken (5. oldat) Gödöllőn a Calga Kupáért (7. oldal) Eltogták a cserbenhagyót (8. oldal) _______ teán Cskrebics Fejér megyében A hazánkban hivatalos ba­ráti látogatáson tartózkodó Dusán Cskrebics, a Szsrb Szo­cialista Köztársaság elnöksé­gének elnöke kíséretével együtt szerdán Fejér megyé­vel ismerkedett. A látogatásra elkísérte Szabó Imre ipari minisztériumi államtitkár, Györke Sándor, hazánk belg­rádi és Milovan Zidar, Jugo­szlávia budapesti nagykövete. Az Ikarus székesfehérvári gyárában a vendégek megte­kintették az üzemben készült legújabb típusú autóbuszokat. A látogatás délután a 15 ezer hektáron gazdálkodó agárdi mezőgazdasági kombi­nátban folytatódott, Ércfekképvise!et a tsz-aikaimazottaknak Együtt, egymásért dolgoznak Szakszervezet a termelőszö­vetkezetben? Bizony sokunk­nak furcsának tűnt a dolog, úgy jó tíz évvel ezelőtt. De mára már azok is fontosnak tartják, akik annak előtte nem értették jelentőségét. Tény — és ez az adatokból is kitűnik —, hogy jó döntés volt, a ter­melőszövetkezeti alkalmazot­tak érdekképviseletének meg­teremtése. Ez annál is indokoltabb volt, mivel köztudott, hogy Pest megye mezőgazdasági nagyüze­mei viszonylag gyenge földte­rületeken gazdálkodnak. A ELHISZIK S iratóasszonyok szava nem tud olyan pana­szosan jajduló lenni, mint a munkahelyek néme­lyikén a termelésirányító­ké, a munkaügyi szak­embereké. Ki-ki vérmér­séklete szerinti szerrvedély- ]yel vagy éppen beletörőd­ve, de egyöntetűen azt bi­zonygatja, ilyen mostoha jeltételek mellett kész cso­da, hogy még zúgnak a gé­pek, áru kerül a raktárak­ba. A mostoha feltételeket a munkaerő-ellátottságra értik, mert — mint hang­zik — hirdetnek, toboroz­nak, ennek ellenire nin­csen jelentkező. Szerencse a bajban, hogy a vállalati gazdasági munkaközössé­gek ... Ingerkedik a kis­ördög az' emberben, meg­kérdezze, ha egyszeriben ott tolongana a kapuknál a kívánt számú új em­ber, kerülne-e nekik mun­ka — azaz van-e elegendő megrendelése a cégnek —, lenne-e gép, anyag stb., s ha mindez rendelkezésre állna, mit szólnának a do­loghoz a vgm-tagok? Meg­történhetne, hogy akkor ők mondanának búcsút, indo­kolva is a távozást, a meg­csappant jövedelemmel, ami már nem elég marasz­taló ... ? Ingoványos terep ez. Való igaz, a megyében csapatnyi azoknak a mun­kahelyeknek a száma, ahol ténylegesen kevés az em­ber, ahol nagy értékű gé­pek állnak kezelő híján, s olykor egyetlen műszakot is nehéz elindítani, annyi a hiányzó. Megtörténik — persze, a hivatalosság ki­zárásával —, hogy a tech­nológiai minimum sincsen meg egy-egy berendezés­soron, mégis dolgoznak, kockáztatva a bajt, a selejttől a balesetig... S mégis, úgy igaz, ahogy a tények mutatják: a munka­erőhiány nem döntő té­nyezője a termelési fenn­akadásoknak. Tapasztalataink szerint a megye élelmiszeripari üze­meiben a munkarend sze­rinti időalapnak az ötödét töltik tétlenül a gépek, a berendezések, azaz minden száz órából nyolcvanat műszakrend szerint termel­nek, húszat állnak. Igaz, területenként nem elhanya­golhatóak a különbségek — mert egészen más do­log, ha a készáruraktárból hiányzik néhány ember, s megint más, ha a záró­gének mellől vagy a téSzts- gvártó gépsorról, a kenyér­sütő kemencék ajtaja elől —. az összesíthető végered­mény azonban meghökken­tő. Az alaposabb firtatás nvomán uevanis kiderül, a munkarend szerint előirt minden száz órából ténv- legesen csak fél óra(!) könyvelhető el munkaerő- hiányra visszavezethető gépállásként. Ennek töbh mint a hétszeresét teszik ki ugyanakkor a váratlan hibák miatti javítási idők és tizenháromszorosát az anyag, alkatrész, félkész termék, esetleg az energia hiánya miatti kényszerű várakozások! Kérdezhetnénk, valóban az emberek hiánya okozza a legtöbb fejtörést, vagy valami egészen más, ami a körültekintés, a szerve­zés címszava alá tarto­zik? Kellő körültekintéssel ugyanis — s nem kevésbé, alaposan átgondolt terv­szerű megelőző karbantar­tásokkal, nagyjavításokkal •— a váratlan hibák miatti leállások döntő része el­kerülhető lenne. Ne le­gyünk persze igazságtala­nok, hiszen — a hivatalos elnevezéssel élve — a ki­eső gépóráknak egy bizo­nyos része elkerülhetetlen, szükségszerű. Maga a tech­nológiai előírás is meg­követel leállásokat, amint a tmk, a nagyjavítás szin­tén ezzel jár, s persze, újabban már az sem ritka­ság, hogy minden együtt van a munkához, csak ép­pen rendelés nincsen; fo­lyamatosan nő az üzemek­ben az ilyen ok miatt el­vesztett idő mennyisége. Akkor tehát vegyük komo­lyan a jajszót, minden baj­nak az az oka, hogy nin­csen elegendő ember? L átszatra szembefordul­va önmagunkkal: igen, vegyük komolyan, ott, ahol minden más feltétel együtt van az eredményes, népgazdaságilag hasznos munkához, csak éppen em­ber nincsen, aki a felada­tot végrehajtja. Jártunk a megyében olyan gépipari vállalatnál, ahol a kárba veszett gépóráknak a har­mincöt-negyven százalékát hónapról hónapra a lét­számhiány rovására írhat­ták ..itt valóban nagyon kellene az ember, amint a megyében a műszeripari cégeknél is érzékelhető a tényleges gond, főként a szalagmunkáknál.. Akkor tehát? Akkor tehát az a gond, ha összemosód­nak a területi különb­ségek, ha a vélt meg a valóságos munkaerőhiány között nem tudnak különb­séget tenni, ha maguk az érintettek elhiszik — mert az hagyján, ha másokkal szeretnének elhitetni ilyes­mit —, bajaik, gondjaik forrása egyetlen valami, a kevés ember, Ha ugyanis ezt elhiszik, akkor máris felmentve érzik magukat minden más teendő aló!; vannak jelei ennek a fura felmentettség érzetének. Mészáros Ottó jobb eredmények érdekében a legtöbb gazdaságban ipari, épí­tőipari és szolgáltató tevékeny­séget hoztak létre. Ennek nyo­mán természetesen tovább emelkedett az alkalmazottak létszáma. Ma 71 termelőszö­vetkezeti szakszervezeti alap­szervezetet tartanak nyilván a megyében és tagjainak létszá­ma több mint 21 ezer. Mindez nem kevés, főként, ha figye­lembe vesszük, hogy a megyé­ben összesen 147 alapszervezet van, amely 47 és fél ezer dol­gozót számlál. A szakszervezeti tagok jelentős része tehát a termelőszövetkezetekben dol­gozik. A kezdeti félreértések a me­zőgazdasági nagyüzemekben is a múlté. A gyáli Szabadság Termelőszövetkezetben ma már együtt, egymásért dolgo­zik az alkalmazott és a tag, sőt kézzelfoghatóan érvényesül a helyi szakszervezet mozgó­sító ereje. Megvalósult az az elv, hogy az érdekvédelmi munkának a termelésben te­remtik meg az alapjait. A szakszervezeti bizottság titká­ra kezdettől fogva részt vesz valamennyi szövetkezeti veze­tői tanácskozáson. Az eredmé­nye sem maradt el, a kollektí­va a múlt évben is teljesítette feladatait. A szakszervezeti ak­tivisták mozgatórugói voltak és ma is azok az újítómozga­lomnak, jól szervezik a szocia­lista brigádok munkáját. Segít­ségükkel új oktatási és szabad­időközpontot hozott létre a közös gazdaság, ahol évente 6—700-an tölthetik megérde­melt pihenőjüket. Múlt évtől üzemorvosi rendelője is van a mezőgazdasági nagyüzemnek. Létrehozásából szintén kivette részét a szaaszervezeti tagság. B. Z. tejgazdaság A kutatás fejlesztése A mezőgazdasági kutatás fejlesztésének időszerű kérdé­seiről tanácskoztak szerdán a MŰM, a Medosz és az Édosz szervezésében az agrárkuta­tások irányításéban tevékeny­kedők és a kutató-fejlesztő intézmények vezetői a Me­dosz székházéban. Borsos János MÉM-főosz- tályvezető-helyettss elmon­dotta: hazánkban jelenleg 55 intézményben foglalkoznak agrárkutatással, többségük a MÉM felügyelete alatt tevé­kenykedik. A középtávú ku­tatási, fejlesztési feladatok megoldásán a VI. ötéves terv­időszakban több mint 10 ez­ren dolgoztak, közülük 2200 a tudományos munkatárs, 500 az okleveles műszaki szakem­ber és 1250 a kutatásból is részt vállaló egyetemi, főisko­lai tanár, oktató. Évente 3700 téma megoldásán fáradoztak. Ízlés dolga; ki a maga készí­tette befőttet, ki pedig a gyü- mölcskonzerveket kedveli in­kább. Nagyanyáink, anyáink késő tavasztól kora őszig fog­lalatoskodtak a befőzéssel, manapság azonban egyre több háziasszony dönt a gyári ké­szítmények mellett. Elsősor­ban kényelmi szempontok okán, hiszen az az igazság, hogy az otthoni elrakás nem annyival olcsóbb, hogy meg­érné a fáradságot. A különféle konzervek szé­les választékát találjuk az üzletek polcain, a hazai ter­mékeken kívül bolgár, román,- szovjet és vietnami is kínál­tatja magát. A termelők és a feldolgo­zók már jóval a szezon előtt szerződést kötnek, ami ter­mészetesen mindkét félnek biztonságot nyújt. A Nagy­kőrösi Gyümölcs- és Fő­zelékkonzervgyár termelési tervének teljesítéséhez pél­dául 113 ezer tonna alap­anyag szükséges, ezek java részére már megállapodást kö­töttek a mezőgazdasági üze­mekkel. Mint azt dr. Konrád Zol­tán termelési főosztályvezető­től megtudtuk, uborkát, pa­radicsomot, szamócát, cseresz­nyét, kajszit, őszibarackot, szilvát, almát, körtét és bir­set vásárolnának még, össze­sen 6—8 tonnányit. Paprikát azonban már csak tisztított állapotban tudnak átvenni. A főosztályvezető azt is el­mondta, hogy a szerződések között jelentős tételt képvi­seli a zöldborsó, összesen 16 ezer 900 tonnát dolgoznak majd fel a gyárban. Az már most tudott dolog, hogy a ké­sei kitavaszodás miatt csak április elején kezdődhet a bor­só vetése. A csúszás nyilván nagyobb megterhelést ró majd a feldolgozókra is. A Magyar Népköztársaság Közleménye A Magyar Távirati Irodát illetékes helyen felhatal­mazták az alábbiak közlésére: A Magyar Népköztársaság kormánya mélységes aggodalmát fejezi ki a líbiai partok mentén keletke­zett feszültség miatt. Az amerikai katonai akciók nyilvánvaló célja, hogy megfélemlítsék a független, el nem kötelezett Líbiát, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik tagállamát. A fegyveres konfliktus nemcsak a líbiai nép békéjét és függetlenségét fenyegeti, hanem rendkívül veszélyes következményekkel járhat a Földközi-tenger egész tér­ségére, szélesebben véve a nemzetközi béke és bizton­ság ügyére is. A Magyar Népköztársaság szolidáris Líbiával, s ki­fejezi reményét, hogy az Egyesült Államok józan ön­mérsékletet tanúsítva, lépést tesz a katonai akciók ha­ladéktalan beszüntetése, a térségben kialakult feszült­ség megszüntetése, a vitás kérdések békés úton tör­ténő rendezése érdekében. (A Líbiával kapcsolatos eseményekről a 2. oldalon szá­molunk be.) Tavaly augusztusban fogad­ta el a megyei tanács azt a koncepciót, amely alapjául szolgált — a fő irányok meg­jelölésével — a legegysze­rűbbtől a legbonyolultabbig szinte mindent felölelő prog­ram, a megye VII. ötéves tervére szóló javaslat végle­gesítéséhez. A munka el­készült, az elgondolásokat — amint arról lapunkban hírt adtunk — a társadalom széles rétegeit képviselő szervezetek megyei vezető testületéi — a többi között a Hazafias Nép­front, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa — megvitatták és észrevételeik megtétele mellett kifejezték egyetértésü­ket. A javaslatot megtárgyalta a megyei tanács több bizott­sága és a végrehajtó bizottság is, azaz most már a törvényi előírásoknak megfelelően a Pest Megyei Tanács tiszte a végső döntés. Erre a testület­nek péntekre összehívott ülé­sén kerül sor. A végrehajtó bizottságnak a napirendre tett javaslata szerint a testület a megye he­tedik ötéves tervének meg­tárgyalásával kezdi munká­ját, a terjedelmes írásbeli anyag eljutott már előzetesen a tanácstagokhoz. A program minden korábbinál tágabb te­ret ad a helyi tanácsok ön­álló gazdálkodásának,. amit jól jelez az, hogy az egységes pénzalap nyolcvan százaléká­val a helyi tanácsok rendel­keznek. A javasolt napirend szerint — annak elfogadása esetén — a megyei tanács a továbbiak­ban azzal az előterjesztéssel foglalkozik, amely a nem la­kás céljára szolgáló építmé­nyekre vonatkozó adóbevallási kötelezettség elrendeléséről szól. Napirenden lesz a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság 1986. évi ellenőrzési tervének jóváhagyása is. A megyei tanács ülése nyil­vános. Tudományos ülés kezdődött Új épületben a tüdőgondozó A régi tüdőgondozó, melynek épülete eredetileg családi ház­nak készült, mindössze egyet­len erénnyel bírt: hogy való­ban jó helyen, a városmagban állt. Ügy tíz esztendeje vált bi­zonyossá: a részben vályog­téglákból rakott építmény ál­laga erősen megromlott, oly­annyira, hogy felújítása már szóba sem kerülhet. Zsúfolt­ságáról legendák keringtek. Mindenesetre tény, hogy a korszerűnek egyáltalán nem nevezhető intézményben az alapvető működési feltételek hiányoztak. Először 1978-ban fordult meg az egészségügy helybeli irányítóinak fejében a gondo­lat, hogy a volt baleseti sebé­szet házának felújításával len­ne érdemes az új ceglédi tü­dőgondozót létrehozni. Az át­alakítási tervek ugyan 1982- ben elkészültek, anyagiak híján azonban nem kezdődhettek meg a munkálatok. 1984-re gyűlt össze a pénz, s a Dél- Pest Megyei Építőipari Válla­lat jelentkezett (14 millió fo­rintos költségvetéssel) kivite­lezőnek. Némi határidőcsúszással, de immár a gyógyítás szolgálatá­ban áll az új létesítmény. Fel­ső szintjén a tüdőbetegekkel foglalkoznak, az alsón pedig az úgynevezett komplex lakos­sági szűrés zajlik. Ez annyit jelent, hogy a tüdőszűrésen túl, Mától már fogadja a betegeket a ceglédi tüdőgondozó. Barcza Zsolt felvétele a leggyakoribb krónikus kó­rok időbeni felfedezése és megelőzése érdekében vérnyo­másmérésen, nőgyógyászati, onkológiai vizsgálaton, vala­mint a cukor-, a vese- és szív- betegségekkel, az idült légző- szervi bajokkal kapcsolatos alapvető vizsgálatokon esnek ét az intézményt felkeresők.- Valamennyi, a megelőzést szol­gáló tevékenység különösen jelentős mostanában, amikor a lakosság egészsége nemhog/ javulna, de romlik. Tegnap rövid ünnepség ke­retében adták át a város új tüdőgondozóját. Az eseményen részt vettek: Fogarasiné Deák Valéria és Gulyás György, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának munkatársai, vala­mint Balta János, a ceglédi városi pártbizottság első tit­kára is. Dr. Kricsfalvi Péter megyei főorvos mondott ava­tóbeszédet. Az átadást köve­tően tudományos ülés kezdő­dött Cegléden, aminek tárgya a tüdőgyógyászat volt. Pénteken tartja illését a Pest Megyei Tanács Züfdssget, gyümölcsűt veszitek Szerződik a konzervgyár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom