Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
Javulni látszó szolgáltatás A tandíjat közösen kell fizetni A szemétszállítási díjak behajthatatlanságának ügye Mó- noron évek óta nyúlik, mint a rétestészta. Több ízben foglalkoztunk a témával mi is, a levélbeni és a személyesen előadott panaszok azonban csak nem szűnnek. Az már köztudott, hogy a költség- vetési üzem az utolsó lépésre szánta el magát: bírósáai végrehajtásra adta az egy- milliós kintlévőséget. Egymilliós adósság Egyik legutolsó, szerkesztőségünkbe címzett panaszos levél is ezzel kapcsolatos. Olvasónk Monori-erdőről írja: „Nem kaptunk sem csekket a befizetésre, sem felhívást tartozásunk rendezésére, de még díjbeszedő sem keresett bennünket. A Pest Megyei Bíróság végrehajtási irodájának értesítéséből tudtuk meg, hogy kétévi szemétdíjtartozásunkon felül, még be kell fizetni 30 forint végrehajtási illetéket és 130 forint végrehajtási költséget. A szemétdíj megfizetése elől nem zárkózunk el, de az üzemnek kellene megszervezni az inkasszálási, ha időben meg akarja kapni.” A levél felpanaszolja azt is, hogy az ügy intézése végett egy nap szabadságot kellett kivennie, az útiköltség is pénzbe került, holott, ha a végrehajtó utazott volna Mo- nori-erdőre, egy napon, egy költséggel 15-20 végrehajtási ügyet lezárhatott volna. Tokai Lajos, az ÉKÜ üzemvezetője nem mondja, hogy bizony ez az a tandíj, amit a lakosságnak állnia kell a hosszú huzavona után — hiszen tandíjat magának az üzemnek is vállalnia kellett: a bírósági végrehajtás költségeit minden egyes esetben illetékbélyegen kellett lerónia, megelőlegeznie. A kintlévőség ötven százalékát sikerült ugyan behajtani, jócskán akadnak azonban olyan esetek is — mintegy 10 százalékkal Számol az ÉKÜ —. ahol úszik a pénz, az adósság behajthatatlan. Nem különösebben vigasztaló, hogy mindez nem monn- ri specialitás, megyeszerte hasonló gondokkal küzdenek. Monoron 1979 óta minden egyes esztendőben vándoroltak a felszólítások, de csak 1984-ben és 1985-ben fordult komolyra a dolog, hiszen ekkorra a havi 20 forintos szemétszállítási díjakból már egymillióra rúgott a lakosság adóssága. Mint az iratokból kiderül: a panaszos levél mo- nori-erdei megfogalmazójának a legutóbbi felszólítást — a mellékelt befizetési csekkel együtt— 1984-ben meg kellett kapnia. Az erdeiek egyébként csekkekhez a tanácskirendeltségen is hozzájuthatnak. És hát tegyük a szívünkre a kezünket: nem tudjuk-e elejétől fogva, hogy egy szolgáltatásért előbb-utóbb fizetni kell...? Hol igen, hol nem Más kérdés — erről is számtalanszor írtunk már —, hogy ez a szolgáltatás eleddig Pillanatkép Fogócska felmondom, hogyan le- hét biciklitolvajt fogni. Nagy gyakorlatom ugyan nincs benne, annak ellenére sem, hogy három röpke esztendő alatt négy alkalommal szabadítottak meg a nagyközségben is rendkívül elterjedt és nélkülözhetetlen közlekedési eszköztől, a kerékpártól, s ez ideig sem sikerült visszaszerezni még egyetlen alkalommal egyet sem. Sokan vagyunk kárvallott sorstársak, az ember lépten-nyomon hallja, látja: itt is szitkozódik valaki, ott is kesereg, hol a Forrás Áruház elől, hol a rendelőintézettől lovasí- tották meg a biciklit. Pedig esküszöm, már foggal, körömmel, lánccal és lakattal védekezünk, de hiába. Egy hónapja sincs, hogy az utolsó biciklink is idegen gazda kezébe került, s most jön a gyerek ijedten, hogy csak egy percre nem nézett oda, elvitte valaki a kapuból a kétkerekűjét. Kilibbenek az utcasarokra, még látom a cipőboltnál a tolvajt, amint lihegve cipeli, húzza-vonja a kék biciklit! Utána! Úgy fut, mint a kisnyúl, az áruház sarkán érem utol, akkor feladja, én pedig nem tudom eldönteni, hogy dühöngjek vagy nevessek. A tolvaj ugyanis elébem áll harciasán, villogó fekete szemeivel kérdi, hogy na, most mit fogsz csinálni, nagyokos? A kislegény nem több négyévesnél. Nem is ez az első akciója. Az utánpótlás — már ha ez megnyugtató — biztosítva van. (k.) még nem volt az, amit elvárhat tőle a lakosrág. Most mintha változna a helyzet: ritkábban maradnak ki a szemétszállító járatok. A dolgozók fele kicserélődött, egy fuvaros szerződéssel járja a körzeteket. Tokai Lajos szerint határozott javulás tapasztalható — bár tudja, ez. még korántsem az igazi, fejlesztésre ugyanis nincs lehetősége az üzemnek. Ezért van aztán az is, hogy ha bármely fórumon a nagyközség köztisztaságáról van szó, azonnal előkerül a téma: a nyitott kocsikról szóródik a hulladék végig az utcákon, szél söpri lefelé az egyszer már összegyűjtött és felrakott szemetet. Ha az üzem csak félpormentes, fedett autókat vásárolna is — első lépésként ezt tervezik —, ahhoz is 50 szá- szalékos saját erő, tanácsi segítség szükséges. Az alacsony szolgáltatási díj pedig távolról sem fedezi még a legapróbb fejlesztési szándék megvalósítását sem. Tanulságos volt Nem egy esetben egyébként az is kiderült, hogy bizonyos területeken valóban nem kérhet az üzem szemétdíjat, illetve csökkentenie kell követelését — egyes helyekre, térdig sáros zsákutcákba be sem jut a szállítókocsi. De olyat is tapasztaltak, hogy két gépkocsival rendelkező családok szociális helyzetükre tekintettel kérték a díj elengedését. Egy már biztos: ez a senkinek — sem a lakónak, sem az ÉKÜ-nek — nem hiányzó eljárássorozat tanulságosnak látszik, az idei befizetések ugyanis már folyamatosabbak, rendezettebbek. K. Zs. Árverezés A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács V. B. értesíti az érdeklődő lakosságot, hogy a Manor, Kossuth Lajos utcai volt kisiskola épületét (a katolikus templom mellett) szanálja. Az épületet lebontásra a helyszínen árverezik el. A kikiáltási ár 50 ezer forint. Az árverezés, amelyre 1986. április 2-ári, 10 órai kezdettel kerül sor, nyilvános, ezen bárki részt vehet. A végső megvétel! árat az érdekeltek alakítják ki. OfU A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM 1986. MÁRCIUS 24., IIÉfFÖ A minőség nemcsak a kemencén múlik Könnyebben süthetik a kenyeret Néhány hónap óta valóságos csatatérhez hasonlít az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat 407. számú gyömrői üzeme a Táncsics Mihály utcában, A kerítés mentén — belül — nejlonzsákokban szürke kőzetgyapotot tárolnak, amelyet a hamarosan kezdődő rekonstrukció során fognak felhasználni. A gyömrői kenyérgyár ellátási területéhez tartozik Maglód és Ecser is, nincsenek tehát könnyű helyzetben. A „közelükben” levő magánpékséggel is meg kell küz deniük a vevőkért. — A konkurenciának vannak jó és rossz oldalai egyaránt — mondja Fejes József üzemvezető. — A jelenlegi feltételek mellett általában 30 mázsa kenyeret sütünk, csak a hét végén emelkedik ez a mennyiség. A süteményeket továbbra is Monorról szállítják az ellátási körzetünkhöz tartozó üzletekbe. — Azelőtt arról volt szó. hogy új kenyérgyár épül Gyomron. Miért nem valósult ez meg? — Még mielőtt idehelyeztek volna, már akkor hallottam én is,- hogy a vállalati elképzelések között szerepeli az új kenyérgyár felépítése Gyömrőn. Először a régi malom helyén, majd a Táncsics és a Csokonai utca sarkán, végül a vasúti sínek mentén akarták felépíteni az új üze met. A beruházások visszafogása miatt azonban nem került sor erre. Néhány évvel ezelőtt már megtörténi egy nagyarányú rekonstrukció az üzemben, s most újból nagy fába vágjuk a fejszénket. — Miről van szó? — Néhány hét múlva meg kezdődik a PTC típusú■ ala- g utas kemence beszerelése Ilyen típusúakkal rendelkezik 200 éves VECSÉ S Elkészült az ünnepi szignál A zenei örökség hagyományai Vecsés ének-zenei kultúrájának múltja, hagyománya van. A legrégebbi a fúvószene, melynek ősi hangszereit még az „óhazából" hozták akkori vándorújukon Vecsés sváb telepesei. Jóval túl van a háromnegyed évszázadon a vecsési munkásdalkör. A törzs a régiek, már egyre fogyóban, de húsznál mégis többen zengik a dalt, mint mondják: életüknek tartalmat, örömet ad az együtt éneklés. Vallják Kodály Zoltánnal: „Meg kell valósuljon az éneklő Magyarország!” Ezért évtizedekig sok sza- >ad időt áldozva tettek is. Hírlevelek, serlegek sora bi- :onyítja. Jeles emlékezetű a .Megkondult a kecskeméti ireg templom nagy harang- a’’ országos dalostalálkozó, s lizony nem jöttek haza on- ían sem üres kézzel. De ma s a legfőbbnek az együtt íneklés örömét vallják. Leghőbb vágyuk ismét nagy kórussá lenni. Országos dalostalálkozók résztvevői, jó, sokszor első helyezettjei voltak, s a nagyok sorában elismert volt a vecsési vegyes kar. Vác, Dunakeszi, Gödöllő, Ráckeve, Nagykörös, mind, mind egy- egy állomás, de még külföldi vendégszereplések sora is bizonyítja, milyen nagy kulturális érték volt a kórus. Dirigálta Bárdos Lajos, s úgy nyilatkozott: Világhírre tehet szert ez a „vecsési kincs”! Elismerés? Bizony a javából! Vonószenekara az igényességével ragadtatta el a zenerajongókat. Volt pávakör, népzenei népdalkultúra, eredményességét a „Röpülj páva” rendezvényen a nagyközönség elismerése igencsak meghálálta. A Vass Lajos vezette ünnepi műsor- sokáig emlékezetes marad Vecsésen. S a folytatás? Ismét egy kérdőjel. A zeneiskola sok évtizedes múltja a m£ga állhatatosságával lehetőség az ifjúság számára, hogy megszeresse a zenét. S mi sem természetesebb, az évek során a régiek mellett új zenei tehetségek is felcsillantak. Lettek közöttük számosán zenetanárok, karmesterek, zeneszerzők. így Vecsésen nem kellett a szomszédba menni, mert a szűk pátrián is megterem, ha kell, egy új zenei kompozíció. S el is érkezett a nagy alkalom: a meghirdetett pályázat egy ünnepi szignálra, amelynek motívumai a jellegzetes vecsési sváb zenéből vétessenek. S alKaimas legyen a 200 éves Vecsés ünnepi rendezvényeinek stílszerű megnyitására. Jeles zenetanárok. karmesterek vették hangszerüket, ültek zongorához, s megszülettek a partitúrák. Volt ugyan, aki rajzolt kottafejek helyett szerénykedő levélben köszönte a megtisztelő felkérést. De akik elfogadták, valamennyien tudásuk legjavát, a szívüket is beleadták. m S következett a nagy találkozás, nem a szerzőkkel — mert a pályázat titkos —, csupán a művekkel. Pártatlan volt a zsűri. Igaz, nem végeztek valamennyien zenei konzervatóriumot, de zene- hallgatás után szavaztak. A többszöri találkozás egymással és a pályaművekkel végül az egyenlőségi jelet diktálta volna, mégis akadt választott. Az ünnepi tanácsülésen felzengett a szignál. S most már nem volt titok a szerző neve: Valentsik István zenetanár karmester. Ezt megelőzve lapunk hasábjain is szó esett e témában. S adtuk hírül: Fazekas Józsefé, az önkéntes tűzoltózenekar karmesteréé a pálma. Csakhogy Somogyi Lajos kompozíciója, fúvósokra hangszerelve, szintén kivételesen nagy tetszést aratott, Fazekas József is nagy elismeréssel méltatta, s nevezte a saját művénél jobbnak. Hát ilyen gazdag Vecsés. Hirtelenjében öt komponista zenetanár, karmester vetélkedett annak a kompozíciónak a megteremtésén, amely a 200 éves Vecsés ünnepségsorozatnál tölti be funkcióját. A „kincskereső akció” eredményeként elindult egy nemes vetélkedő, amelynek folytatása Vecsés zénei életében bizonyára más módon is megmutatkozik. S hogy mint ezúttal, disszonáns hangok nélkül, egymást méltatva megszületett egy nagy zenés harmónia. úgy születnek újjá. s maradnak fenn a Vecsés közeli és távoli zenei múltjához tartozó kórusok, zenekarok, amelyeket a fent említett Somogyi Lajos, Valentsik István, Fazekas József neve fémjelzett. Az ő nevük garancia, hogy a karmesterpálcák ismét rendre a magasba emelkedjenek a harmadik évszázadban is Vecsésen. Persze ez még a jövő zenéje... De a karmes- terpálca az ő kezükben van Fekete Gizella a monori és a vecsési kenyér, gyár is. — A leállás idején honnan fogják szállítani a kenyeret Gyömrőre, Maglódra és Ecserre? — Erre is kidolgoztuk a stratégiát. Dolgozóinkat a monori és a vecsési üzembe helyezzük át ideiglenes jelleggel, tehát e két helyről érkeznek majd a kenyerek az üzletekbe. Igyekezni fogunk, hogy ne legyen fennakadás az ellátásban. Egyébként nem új alagutas kemencét szerelünk be, hanem a tahi kenyérgyárból kapjuk meg a berendezést. Ott ugyanis már nincs szükség rá, hiszen a szentendrei új kenyérgyár képes ellátni az egész környéket. Tehát használt PTC kemence kerül az üzembe. — Ha elkészültek a munkákkal, jobb lesz a gyömrői kenyér minősége? — Nézze, a duplagőzös kemencék már elavultak, éppen ideje, hogy felváltsuk a modernebbekkel. Bízom benne, hogy ha ismét termelni fogunk, úgy a nyár derekán, jobb kenyeret tudunk majd adni a vásárlóknak. Tervezzük, hogy az egykilós kenyereket is sütni fogjuk majd. Meg aztán megszűnnek a munkaerőgondok is. Az ala- gutas rendszer kiküszöböli a nehéz fizikai munkát, a rekonstrukció után nőket is tudunk foglalkoztatni az üzemben. Mit lehet az üzemvezető szavaihoz hozzátenni? Csak azt, hogy a vásárlók remélik, hogy valóban nem lesz fennakadás a leállás alatt sem a kenyérellátásban, s az új kemence munkába állásával jobb lesz a mindennapink minősége. Jogos és kívánatos remények. G. J. Kellemetlen sarok Kificamodott érvelések I-? égóta adósa vagyok egy monori, telepi kisiskolás édesapjának. Most, hogy a jegyzeteimet lapozgatom, megint eszembe jut, hogy most már valóban meg kellene írni, amire kért. Az ember ugyan első hallásra jelentéktelennek érzi, dehát a legegyszerűbb dolgokról is kiderül olykor, hogy nagyszerűek ... Az édesapa a következőket mesélte: — Kisiskolás lányom napközis. Az a szülő, aki naponta nyolc-tíz órát végigdolgozik, nemegyszer keserűen gondol arra, hogy uramisten, ha én ilyen fáradt vagyok, mit érezhet a gyerekem, aki ugyanennyi időt tölt az iskolapadokban? De van a telepi napköziben egy nyugdíjas pedagógus, idős Haness László. Neki jutott eszébe az ötlet, bár mások is utánoznák: amikor látja, hogy a gyerekek már nagyon kókadtak, hogy a szabad foglalkozás óráiban is csak tengenek-lengenek, kiadja a jelszót: futáshoz sorakozó! És kocognak a srácok lendületesen, boldogan, látni kellene azokat a magukhoz térő. kipirult kis csapatokat az utcákon. A „kocogómozgalom” mindennapi gyakorlattá vált, és a mozgás után a tankönyvek betűi sem folynak össze az álmos szemek előtt... Hát, csak ennyi. Nem kell hozzá tornaterem, edző. különóra, nem kell hozzá semmi más, csak a tapasztalatait a gyakorlatban is hasznosítani tudó. a nebulókkal együttérző pedagógus, aki azt is tudja — holott a sokadik órában már nyilván ő is fáradt —, hogy minden fegyelmező, szigorú szónál többet ér olykor az ilyenfajta, hasznos lazítás. A közelmúltban egy fórumon feljegyeztem, külön me a is jelöltem egy hozzászólást. Arról volt szó, hogyan lehetne megfékezni a közterületek garázdáit, az erős fiúkat, akik lánckorlátokat törnek, útjelző táblákat hajlítanak, szétfocizzák a parkokat. Mint ilyenkor elkerülhetetlen, a gyakoribb rendőri ellenőrzést és beavatkozást is felemlegették. Akkor állt fel a monori gimnázium igazgatója, és azt mondta: — Nem öttel több rendőr kell, hanem két-három ember a sporttelepen! A gyerekeknek, a fiataloknak óriási mozgásigényük van, ezt tudomásul kell vennünk. Es ha ezt nincs lehetőségük normális körülmények közt kiélni — mert például szombat, vasárnap zárva van a sportpálya — mit csináljanak? Átszaggatják a gimnázium bitumenes pályájának drótkerítését. Minden évben ezreket költünk a helyreállítására. Meg kellene teremtenünk az igények teljesítésének lehetőségét — és mindjárt kevesebb kellene az egyebek felújítására, helyreállítására. A Kossuth iskola külső lányudvara is példa erre. Az első világháborúban elesett hősök emlékére állított szobrot az alkalmilag összeverbuválódott focicsapatok közreműködésével sikerült úgy tönkretenni, hogy a helyreállítására épp a tizenkettedik órában került sor. Most ugyan még állványok védik attól, hogy céltábla legyen, de tessék csak arra sétálni egy-egy kellemes hét végi délutánon: ott rúgja a labdát gyerek, ifjú és középkorú a hivatalosan egészen más célra rendeltetett, bekerített területen. Mert hát hol rúgja? ft's előáll az a helyzet, amikor kificamodnak az érvelések. Egyfelől ujjongva üdvözöljük mindazokat, akik a mozgást, s ezzel az egészségesebb életmódot próbálják propagálni, másfelől kardot rántunk a kerítésszaggatókra. Holott megvan valahol a közbülső lehetőség is. Tudjuk is, hogy hol. De akkor miért nem teszünk róla? Koblencz Zsuzsa ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
