Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

1986. MÁRCIUS 24., HÉTFŐ —— 5 HIV-FIGYELŐM Történelmi konferencia Jubileum Visegrádi utca. Sinkó Er­vinnek az Optimisták című regénye nyomán készült már egy olyan ma gyár—jugoszláv koprodukcióban, -' forgatott filmsorozat, amely az 1918-as, 1919-es forradalmi eseménye­ket — pontosabban; azok fia­tal és értelmiségi irányítóit, szervezőit. Lukács Györgyik nagy nemzedékét — mutatta be. Ez a vállalkozás nemigen nyerte el a nagyközönség tet­szését. Igaz, késői vetítésével afféle rétegműsornak szánták, ám tetszési indexe így is ku­darcról árulkodott. Hosszút volt? Csupán azok- érdeklő4?l tek iránta, akik a század£or-;' dűlőn s utána fellépett poli­tikus- és művésznemzedék munkásságát amúgy is beha­tóbban tanulmányozzák? Csak találgathatunk ... Találgathatunk és egyet­érthetünk azzal a rendezői fo­gással, amelyet most Ruszt József alkalmazott, amikor Lengyel Józsefnek a Visegrádi utca című, szintén a föntebb jelzett témát és eseménysort taglaló történelmi riportját képernyőre vitte. Ö. ugyanis — ellentétben az Optimisták d ra mat i zá 1 ói v a 1, dirigenseivel — nem részletezett, nem kö­vette az eredeti mű fordula­tait. hanem annak szellemét próbálta megidézni. Akárcsak Karinthy Frigyes, aki közismert írásában meg­idézte egykori fiatalember ön­magát, ezen a március 21-én este Lengye! József is így. megkettözve lépett a nézők elé. önmagának mesélt: á'z egyik énjével ütköztette," állí­totta szembe, majd békítetté ki a másikat. S ezzel mintegy olyan legendává emelte az egyszeri történelmet, ami ke­vés tényanyagával, annál több emberi kötődésével tényleg milliókhoz szólhatott, A Visegrádi utca fiatalem­bere, aki — olvashattuk, lát­hattuk — a gondolkodásbeli lázadástól .kereste ifzyjTtat a valóságos reBellióig:, nos, ez az ifjú, sajnos, mégsem kelt­hetett tökéletes szimpátiát. Azon egyszerű oknál fogva, hogy alakítója, Zsótér Sándor még csak jelezni sém igen tudta: abban a karakterben mi forr. pezseg. ■>&*■ . ■ *Jí Szemet szemért. Ami pedig a szombatra besorolt, Szemet szemért című új, magyar té- véfilmet illeti, hát .ebből min­den kirítt, abban valamennyi kocka hamisságával, fásület- lenségével -riasztott. Nyilván az előfizetők nagy többsége a műkörcSolyázó-vi- lágbajűokság ügyeletes tánc­lépéseit figyelte, így hát csak viszonylag kevesen láthatták legifjabb televíziósa oknak ama rémmeséjét. amelyet egy zordon atya figurája köré te­kertek.! . A história persze tized-, sőt huszadrangú,,, hiszen égy ilyen számonkérésből is ki letet ke­rekíteni valami épkézláb lát­nivalót —• .tanú rá a 'él Vi­lágirodalom. Hanem anogyan a mosjjinság díyó pesti dolce vjtatä magúk “felszínesáéigé-* vek, láttatták, ahogyan a. me­nő, hamburgérest, a hai csaba- juszcs, bármuzsikust beszéltet­ték, játszatták — és egyálta­lán.. ahogyan közhelyre köz­helyet hánytak —, hát mindez együtt- sokkal’ inkább bosz- szantott. mintsem felháborí­tott. Ha netán .yizsgafilmnek szántóik ezt . a széteső micso­dát. akkor egy szekundát ne­ki... Akác/, László Értékes művészeti alkotá­sokkal, iparművészeti és iroda­lomtörténeti emlékekkel gya­rapodtak múzeumaink az el­múlt hónapokban. A Magyar Nemzeti Galéria ez év elején megvásárolta Csonlváry Kosztka Tivadar Tengerparti város című fest­ményét. Az 1902-ben. Nápoly közelében készült alkotás a festő életművében jelentős he­lyet foglal el: a sajátos művé­szi formanyelv, a drámai exp- resszionizmus felé vezető út egyik fontos állomása. A 43X 114 centiméteres ola.iképet a galéria állandó kiállításán már a,közönség is -megtekintheti.:-.: . Az,-intézmény..mai inagyar gyűjteménye, egyebek .között Vilt Tibor Szorongás című kis­plasztikájával gazdagodott. Az 1950-ben készült, ülő figurát ábrázoló expresszív alkotás Vät ekkori művészi borsza­kán ak egyik reprezentáns da­rabja — jelenleg a Székesfe­hérvári István Király Múzeum Vilt-emlékkiállításán . látható. Ugyancsak tavaly vásárolták meg Komiss Dezső Sárkányos Szentendre című, 1947-ben szü­letett művét, az alkotó konst­Or.szágszerte ünnepségsoro­zattal emlékeznek meg ápri­lisban Buda vi&szavívásának 300. évfordulójáról. Ennek el­ső jelentős rendezvényét ápri­lis 1-én és 2-án tartják Esz­tergomban: a budavári emlék- bizottság és Esztergom Város Tanácsa konferenciát szervez a török elleni magyarországi fel­szabadító harcokról. A tanácskozáson 17 előadás hangzik el. „A liga sacra Eu­rópája’’ címmel R. Várkoityi Agnes, a „Válságok évszáza­da az oszmán birodalomban” címmel pedig Hegyi Klára tart előadást. A továbbiakban .szó esik majd az esztergomi érsekek és. a 'törökellenes fel­szabadító harcok kapcsolatá­ról, valamint arról is, milyen volt a város és régiója a harc idején, s milyen emlékanyag őrzi Esztergomban a török kor, valamint a felszabadító há­borúk emlékét, A történelmi, hadtörténeti témák mellett bi­zonyára nagy, érdeklődés kísé­ri majd a konferencia iroda­lomtörténeti programját. ruktív, szürrealista művészeté­nek egyik jellemző darabját. A galéria grafikai osztálya tavaly mintegy 400 rajzzal, sokszorosított grafikával és plakáttal gyarapodott.,, Ilzek között van az a két'Székely Bertalan-mű, amelyek A nő élete című sorozat részei, s 1875 körül születtek. Igen ér­tékes szerzemény Bernáth Aurél hatlapos Graphik -map­pája, amelyet a művés? 1923- ben Becsben készített,-s amely ennek egyetlen teljes példá­nya. Ugyancsak a húszas évek magyar művészetét reprezen­tálja Kernstok Károly A vil? támlástól megrettenő lovak cí­mű,, apóst, megvásárolt ,.oagy méretű akvarellje, Mattis- Teutsch János A veres-.sárga- lila táj című absztrakt akva- rellkompozíciója, valamint a gyűjteményben eddig még a-K kotásaival nem szereplő Jo­hann Hugó tíz akvarellképe, továbbá Grantner Jenő fiatal­kori önarcképe és két női akt­ja. Ugyancsak tavaly került, a gyűjteménybe Koffán Károly két önarcképe 1945-ből és az 1972-ben készült fiatal leányt ábrázoló tollrajza. Hiányt megszüntető könyv Magyarország gazclaságföldrajza NEM TANKÖNYVET aján­lóik, bár azt is pótolja a Kos­suth Kiadó gondozásában megjelent Magyarország gaz­daságföldrajza című kötet, amely a magyar társadalom és gazdaság területi szerkeze­téről és regionális fejlődéséről ad képet. Egy ilyen jellegű ki­advány évek óta hiányzik a könyvespolcunkról, hiszen alig ismerjük hazánk gazdasági szerkezetét, gadaságföldraj- zát, azt, hogy milyen ásványi kincsek találhatók, mennyire vagyunk bőviben energiahor­dozóknak, milyenek a talaj­viszonyok és vizeink gazda­sági jelentősége. A népesség és település ala­kulásáról is tiszta képet ka­punk, csakúgy mint a gazda­sági ágak területi elhelyezke­déséről, valamint a közleke­dés, az idegenforgalom hely­zetéről. A szerzők — Bernát Tiva­dar, Bora Gyula, Kalász La­jos, Kollarik Amália és Ma- theika Március — nagy isme­retanyagot dolgoztak fel, s ta­nulmányaik mellé mintegy félszáz diagramot, kartogra­mot, és két színes Magyaror­szág-térképet mellékeltek. így nagyon gazdag kötetet sike­rült az olvasó asztalára le­tenniük. Vajon tudjuk-e, hogy ha­zánk legkeletibb községe Gar­bóié, a legnyugatibb pedig a Vas megyei Felsőszöinök, s hogy a felkelő nap sugarai Garbolcot 27 perccel koráb­ban érik, mint Felsőszölnököt? Gondolkoztunk-e azon, hogy Magyarországon a felszabadu­lás óta nemcsak a társadalmi viszonyok, hanem — a ter­melőerők gyors fej esztése következtében — a gazdaság­földrajzi helyzet is megválto­zott. A szerzők a népesség és a településhálózat alakulását és fejlődését kísérik nyomon. Kimutatják, hogy a társada­lom — az életkor meghasszab- bodása következtében. vala­mint a születések csökkenése miatt — bizonyos mértékű el­öregedés felé halad. Negál la­pítják, hogy a német anya­nyelvűek alkotják az ország legnépesebb nemzetiségét, míg legkevesebben a románok vannak, az előbbiek 230 ezren, az utóbbiak alig harmincez­ren. Érdekes dolgokat tudunk meg a foglalkozási viszonyok alakulásáról, a belső munka­erőmozgásról is. Legtöbben Pest megyében ingáznak. Egy egész fejezetet szentel­nek a közigazgatási változá­sok felvázolásának. 1950-ben például, amikor a tanácsrend­szer kialakult, még 30)0 köz­ségben volt tanács, 1970-ben már alig érte el a szamuk a kétezret, míg 1984-ber már csak 1381 községi tanács in­tézte a saját és a környéki társközségek ügyeit. Ma ha­zánk lakosságának 60 száza­léka városban lakik. Kiala­kulóban varrnak a ga zdasági és közigazgatási központok, a nagyközségek, jövend 5 váro­sok, »melyek meghatározó módon befolyásolják a kör­nyező kisközségek, falvak éle­tét. Nagyon érdekesen elemzik, hogy miként helyezkedik el az ipar hazánkban, s ez mi­lyen változásokat hozott a lakosság életében. Pontos ké­pet nyújtanak a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar ala­kulásáról, a föld hasznosítását róh valamint arról, hogy mi­ként művélik meg hazánk földterületeit. Űj dolgokat tu­dunk meg a termelési szerke­zetről és a területi speciali- záláisról, a kenyérgabona-ver­tikum alakulásáról, az ipari növények termeléséről, az ál­lattenyésztés mai állásáról. A szerzők a könyv befeje­ző fejezetében foglalják ösz- sze Magyarország gazdasági körzeteinek mai kialakulását. Ma hazánkban hat nagy gaz­dasági körzet van. Az első a központi gazdasági körzet, amelyhez tartozik Budapest és Pest megye. Ezen belül kü­lön tárgyalják a budapesti agglomerációt, amelybe össze­sen 43 település tartozik, hat város és 37 község. Ezen kí­vül Pest megyében több al- körzet és vonzásterület van. Az egyik Gödöllő, amelynek 29 ezer lakosa Van. A város­ban működik gépgyár, orszá­gos jelentőségű az agráregye­teme. A vonzáskörzete pedig Budapest egyik fontos zöld­ségellátó területe. Északon Vácnak 36 ezer lakosa van, vanzásterülete kiterjed a körzet dunakanyari és északi részére. Sokoldalú ipara (ce­Találkozó a sportcsarnokban Nem tűnt le a táncház cs illaga Még azt mondják, letünőben a táncház csillaga. Hogy ami­lyen hirtelen íelszikrázott. an­nál inkább halo vány utóban van. Lehet, hogy kisebb a fé­nye, mint néhány esztendővel ezelőtt. Ám azt túlzás lenne állítani, hogy kiveszett az ér­deklődés. Virágvasárnapon, a tavaszi verőfényben ezrek igyekeztek az immár hagyományos tóne- háztalálkozóra. Már délelőtt kicsinek bizonyult a Budapest Sportcsarnok három szintje. Ötödik alkalommal csalogat­ták a tavaszi fesztivál rende­zői a táncházba az érdeklődő­két. Azt hiszem, nem is kellett különösebb hírverés, hogy az ország különböző részéről út­nak induljanak az együttesek, á táncosokb a zenészek, az éne­kesek. Kínálat Délelőtt tíz órától késő estig egymást érték az események. Igazán mi is a titka annak, hogy kicsinyek és nagyok, bár­milyen nembéliek és bármilyen foglalkozásúak, táncosok és az •ismerkedők jól érezték magu­kat? Nem más, mint az együ- vdtartozás varázsa. Az azonos érdeklődésű közönség számá­ra megadott a választás lehető­sége. Akinek arra volt kedve, hogy közönségként végignéz­zen, úgymond, egy-egy pro­dukciót, fölment a harmadik emeleti kamaraterembe, ahol egymást váltották a legjele­sebb szólisták és együttesek. Aki részese szeretett volna lenni_ az eseményeknek, az lenn az „arénában” bekapcso­lódhatott az énekbe, a táncba. Bármikor beállhatott a kör­be, s máris rophatta a csár­dáit, a verbunkot. És ha még spiiasém próbálta?.Ha nem is­merte a lépéseket? Sebaj, el­leste a többiektől, anélkül, hogy pironkodnia kellett volna ügyetlenségén. S ha valakinek ehhez sem volt kedve, hát vé- gigmustlrálgathatta a kirakodó vásárt, megnézhette a szép hímzéseket, ingeket, kerámiá­kat, vihetett haza vásárfiát. A gödöllői művelődési köz­pont is áttelepült erre a napra a sportcsarnokba. Kiadvá­mentgyár, konténergyár, foto­kémiai ipar, h íradá s tech n ika kötő- és szövőipar) révén fon­tos munkaerővonzó centrum. A gazdasági körzet keleti területén terül el Cegléd, 41 ezer lakossal, vonzáskörzete most van kialakulóban. Míg Nagykőrös 28 ezer lakosával szinte vonzáskörzet nélkül van, mert közel fekszik hoz­zá Kecskemét és Cegléd is. A másik nagy gazdasági körzet az észak-magyarorszá­gi, amelynek Miskolc a köz­pontja 212 ezer lakossal, ez egyben az ország második legnagyobb városa. Az észak­alföldi gazdasági körzetnek Debrecen a központja. Lakos­sága 202 ezer, egyben hazánk harmadik legnagyobb városa. Ide tartozik Szolnok, Nyíregy­háza. A dél-alföldi körzetnek Szeged a központja 175 ezer lakossal. Területén olyan nagy városok vannak, mint Hód­mezővásárhely, 54 ezer, Kecs­kemét 100 ezer, Békéscsaba 69, Gyula 35 ezer, Kiskunfél­egyháza 36, Makó 30 ezer la­kossal. Dunántúlt két gazdasági körzetre osztották, az egyik­nek Győr a központja, 127 ezer lakossal, ide tartozik Székesfehérvár és Veszprém. A déli körzet „fővárosa” Pécs, 174 ezer lakossal. Mindkét körzetben igen gazdag ipari területek vannak. ÖSSZESSÉGÉBEN nagyon jó könyv a Magyarország gazdaságiöldrajza, mert hű képet rajzol hazánk jelenlegi állapotáról. Ezáltal kielégíti az olvasó igényét, de demog­ráfiai mondanivalója révén a területi kérdések iránt érdek­lődő szakemberek is haszon- ital forgathatják. Gáli Sándor A gödöllői művelődési központ standja előtt nyaiknak szinte teljes kínála­tát szemügyre lehetett venni. — Csaknem minden eszten­dőben eljövünk — mondta Kecskés József, a művelődési központ igazgatója. •— A leg­újabb kiadványaink nagyon kelendőek. Ügy tűnik, keveset hoztunk a gyermekvers-válo­gatásból. De sokan keresik Pet- rás Anna Galga menti hímzé­sek eímű könyvét vagy A Ma- lonyay-hagyaték című kiadvá­nyunkat. A magyar pépművé­szet kincsestárából merített kiadványaink segítségével sze­retnénk elmélyíteni az ismere­teket. S miközben a Kartal táncélete és táncai című szép kiállítású albumot lapozgattuk, a szín­padon a kartaliak ropták a táncot. Bereczki János es pár­ja Darázs Jánosáé, Mari néni valamint Urbán János és fele­sége. Olyan szépen senki sem járja a csárdást, mint ők. Kirakodik . *,--------....................... ■ ■■■■ ­— A nagyszínpadon sajnos gépzenére táncoltunk, pedig mennyire más az élőzene — szólt Bereczki János. — Min­denhová szívesen megyünk, Párban ahová hívnak, hogy megtanít­suk a táncot a fiataloknak. Urbán Jánosék nemrég ülték az aranylakodalmukat, ezért is különös nekünk a mostani szereplés! Ki tudná megmondani iga­zán, hogy ez valóban szerep­lés-e? Egy kicsit az is, de in­kább mulatság, vigadalom. A kartaliakat elsodorták a fiata­lok, János báesiék a kör köze­pén ropták fiatalosan, frissen, mintha nem is nyomná váltó­kat több mint hetven esztendő. A táncosokat nézte Mártonná Homoki Erzsébet. Elhozta szép hímzéseit, de őt már egy ki­csit fárasztja a nagy nyüzsgés. Sajnálta, hogy festett tojást sem tudott hozni, mint tavaly, mert még nem hajtottak ki a festésre alkalipas füvek. Mel­lette csodálatos székely írásos térítőkét hozott Kalotaszentki- rályról Bitay Jánosné. Maga szőtte a vásznat, amire piros szállal és fehérrel hímezte a nagyvirágos motívumokat. Ott voltak a mézeskalácsoSok, a csütkabábüt készítők, a faze- kásök a ." gyöhgyhimzők. Ba­logh Ernő nyugdíjas fafaragó Nagybörzsönyből hozott szépen cifrázott "tányértartókat és ma­ga készítette citerát. Szívesen beavatott bárkit a citerakészí- tés tikaiba. Csak azt sajnál­ta, hogy a pávakörük nincsen már együtt. 'Végignézhettük a kirakodóvásárt, nem találtunk egyetlen'giccses portékát sem. Nagy szó, hogy sikerült kiszo­rítani a sikervadász vásározó­kat ! Értékek Mint ahogyan nem váltják aprópénzre tudásukat a szelle­mi kincs őrzői sem. Népi hang­szereken szólaltak meg a tisz­ta forrásból merített dalok. A kamarateremben a túrái Macz- kó Mária — a népművészet ifjú mestere — Galga menti énekei csendültek fel. Akadt izgalom is. Birinyi Józseffel futottunk össze a földszinten. Elakadt a táborfalvi együttes busza az úton, remélte, hogy mire rájuk kerül a sor, mégis­csak megérkeznek. Mert ezen a szép tavaszi vasárnapon mindenki itt szeretett volna lenni a táncháztalálkozón. Nem csoda, hiszen olyan jő érzés, hogy értékeink újjáéled­hetnek. S íme a bizonyság: mégsem tűnt le a táncház csil­laga. Érdősi Katalin Nagy börzsönyi citerák (Erdosi Agnee felvételei) Múzeumi újdonságok Sárkányos Szentendre

Next

/
Oldalképek
Tartalom