Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
#»Fvr « ,mn7 138*5. MÄRCITTS 21., PÉNTEK AZ ORSZÁGGYŰLÉS TAVASZI ÜLÉSSZAKA — Iparágunk életét ma jó néhány teljesen új elem, megváltozott külső és belső körülmény határozza meg — mondotta Somogyi László az írásos jelentést kiegészítve. — Lényegében megszűnt az égető, az állandó ellentmond- dásokat szülő kapacitáshiány, amely már a fővárosban is elmúlóbam van. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy kisebb feszültségek sincsenek, hiszen esetenként együtt van jelen többletkínálat és kapacitáshiány. Nincsenek az építőipar számára különlegesen nagy feladatokat adó központi fejlesztő programok, és úgy vélem, hogy ilyenek a közeljövőben sem várhatók. Ennek ellenére a szakmában dolgozóknak nem kell bizonytalannak látniuk jövőjüket. , , ... ,, delmezosegi gondjaik ellenere A miniszter ezután az ága- a nemzeti jövedelem tizenegy zat eredményeiről szólt. Meg- százalékát adja az ágazat, említette, hogy saját jőve- Néhány területen jól érzékelAntal Imre, Balogh László, Kovács László, Krekács László, dr. Vona Ferenc, Vassné Nyéki Ilona és Polgárdi József Pest megyei képviselők a szünetben hetően javult a minőség. Figyelemre méltó eredmények születtek az építőiparban az energiaracionalizálás területén. Kínálat van az építőanyag-ipari piacon, és szilárd elhatározásunk a kínálati piac fenntartása. Végül, rendkívül lényegesnek tartom'1 — a sok vita ellenére —, hogy a magyarországi lakásépítés eredményei — a VI. ötéves tervi 370 000 lakás — nemzetközi viszonylatban is előkelő helyet foglalnak el. A jövedelemtermelésben indokolatlan és objektív körülményekkel nem magyarázható differenciálódás következett be az ágazaton belül. Olyan helyzet állt elő, hogy a jól működő szervezetek döntő többsége javított eredményén, a lehetőségekhez mérten megerősítette pozícióját, míg a gyengébbek eredményei tovább romlottak, és sajnos, néhány korábban jól gazdálkodó vállalat is a tönk szelére került. Sem az építőipari, sem az építőanyag-ipari ágazatban nem termelődik, illetve az adózás után az amortizációval együtt sem marad annyi érdekeltségi alap, hogy az eszközöket, gépeket jó színvonalon tartsuk, a fejlesztési szükségletről most nem is beszélve. Előkészítés alatt van az az előterjesztésünk, amely — a Minisztertanács korábbi határozatának megfelelően — az Állami Tervbizottság számára készül, hogy e gondokat közös összefogással megoldjuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Állami Tervbizottságtól nemcsak központi kedvezményeket várunk — hanem először a saját lehetőségeinket kell feltárni, mert reálisan segítségre csak az számíthat, aki felesleges költségektől megszabadítja vállalatát. — A minőség — különösen a lakásépítésnél — az a jogos kritikai bázis, amely a közvélemény ítéletében olyan gyakran megjelenik — mondotta Somogyi László. — Az emberi tényezők mellett folyamatosan jó minőségű, első osztályú anyagokra, szerkezetekre van szükség. A lakásépítés, a lakásgazdálkodás helyzetéről szólva a miniszter elmondotta: — A VII. ötéves terv 320— 340 000 új lakás felépítésével számol. Majd arról beszélt Somogyi László, hogy időnként szenvedélyes vita folyik hazánkban a paneles építésről, a házgyárakról. Sokszor olyan társadalmi konfliktusokat is a panelra fognak, amelyekhez ennek a jó szolgálatot tett technológiának semmi köze sincs. A szakma nagy feladata, hogy megtalálja azokat a technológiákat, szerkezeteket és anyagokat, amelyek iparosított módszerek segítségével az új és még újabb igényeknek megfelelően színesítik a választékot. Ezután a garancia, a szavatosság kérdéseit taglalta Somogyi László. — A kötelező szavatosság helyetti kötelező jótállás ügye a Gazdasági Bizottság munkaprogramjában szerepel. Itt népgazdasági szintű áttekintésre van szükség. — Sok fórumon felvetődik a.z építőipari verseny kérdése, a versenytárgyalások eredményessége, azoknak hasznossága vagy ellentmondása. Mi nem fetisizáljuk a versenyt, de alapvetően szükségesnek tartj.uk, nemcsak a tervezésben, az építő- és építőanyag-iparban, hanem a népgazdaság más ágazataiban is. — A VII. ötéves tervidőszakban egyik legnagyobb feladatunknak tekintjük, hogy javuljon az alapvető építőanyagok minősége és az ellátás színvonala. A vásárlók érdekében emelni kell a forgalmazás színvonalát, javítani kell az áruterítést, az ország minden részén megfelelő választékot kell nyújtani. — A jövő szempontjából rendkívül fontos, hogy az Állami Tervbizottság felhatalmazása alapján 1987. évi kezdésre előkészítjük a Váci Cementgyár rekonstrukcióját. A rekonstrukció eredményeként körülbelül 26 százalékkal csökkenni fog a fajlagos energiafelhasználás, minimálisra mérséklődik a jelenleg már alig elviselhető környezetszennyeződés, növekszik a termelés biztonsága és a gyártókapacitás. Végezetül Somogyi László a tárca egyéb, tervezett intézkedéseiről is említést tett, majd hangsúlyozta a magyar építésztársadalom felelősségét az ország arculatának alakításában. Az ülésszakról tudósított az MTI és Bálint Ibolya. Fotó: Barcza Zsolt. Olyan, mint egy lánc, amelyben . minden egyes szem egyformán fontos. Egyik-másik, ha meglazul, komoly hibát idézhet elő, ajánlatos hát e láncszemeket karban — mondhatnánk úgy is: kordában — tartani. Biztosan kitalálták már: a tájékoztatásról van szó. A tegnapi parlamenti ülésen — miközben folyt a sajtótörvény vitája — azon gondolkodtam, miként függnek össze a tájékoztatási lánc bizonyos szemei a gyakorlatban? A szünetben megkíséreltük megvilágítani a dolgot.' Következzék itt tehát a tájékoztatás három különböző állomása. Aki adja: a Pilisi Parkerdőgazdaság főigazgatója, dr. Berdár Béla (Pest m. 25. vk.): — Időszerű volt legmagasabb szintű jogszabállyal, törvénnyel intézkedni a sajtóról, jelentősége miatt is. Saját munkánkban — a parkerdő- gazdaságban — számos olyan feladat van, amit szolgáltatásnak tartunk, a tömegek megelégedésére szeretnénk ellátni. Ám gyakran éppen az okoz bonyodalmat, hogy az emberek nem értik, mit miért teszünk, nekünk tehát roppant nagy segítséget tud adni a sajtó, a tömegtájékoztatás. Találkozunk is gyakran az újságírókkal, mondhatom, jó a kapcsolatunk. Készségesen adunk információkat, ez az Parlamenti pillanat Kapcsolódé láncszemek érdekünk, amellett, hogy — mostantól törvénybe fogialt — kötelességünk. Cserébe csak azt kérjük, hogy amit tőlünk kapnak, korrektül, pontosan, késedelem nélkül adják tovább. Titok? Akadhat. A piaci tevékenységnek olyan szakaszá- ben, amikor jobb, ha a konkurencia még nem értesül a szándékainkról. Ilyenkor türelmet kérünk a sajtó munkatársaitól, de semmiképpen sem zárkózunk el, eddig még mindig sikerült közmegegyezésre jutnunk. Aki továbbadja: Király Zoltán, a Magyar Televízió szerkesztő-riportere, szegedi képviselő: — Hivatásomból eredően boldogan adom át a nézőknek, hallgatóknak mindazt az információt, aminek birtokába jutottam. Mint a szakma egyik gyakorlója, azt mondom: ha mindenki végrehajtja a most született törvényt, akkor sokat ér. Ám ha ez- ■ után is járhatunk úgy, mint a tavalyi szénügyben, hogy nem áll módunkban a kellő időben és érdemben tájékoztatni az állampolgárokat, információk hiányában, tilalomfákkal körbevéve, akkor ez a törvény mit sem ér. A dolog majd a gyakorlatban bontakozik ki. Ugyanezt mondhatom a későn hozzánk juttatott közlésekről. Ha egy-egy eseményre — ami széles tömegek tudomására jut más csatornákon — mi nem reagálunk idejében, elindul útjára a szóbeszéd, a találgatások ártanak az ügynek. A megkésett információ már csak magyarázkodásnak tűnhet, nem biztos, hogy elfogadja a közvélemény. A titok? Igen, erről többen is beszélgettünk. Mi nem leszünk képesek korrekt tájékoztatásra, ha olyan témákra is rányomják a szigorúan bizalmas, a sajtóban nem közölhető — már jól ismert — bélyegzőket, amelyek nagy tömegek jogos érdeklődésére tarthatnak számot. A törvény kimondja, hogy a tájékoztatást akkor lehet — illetve kell — megtagadni az újságírótól, ha az állami, szolgálati, üzemi, üzleti vagy magántitkot sért. De honnan fogom én megtudni, hogy emö- göt mi van? Egy későbbi szabályozás során — szintén szigorúan bizalmasan — vállalati, intézményi berkekben körbeadják, szolgálati használatra. De nekem, az újságírónak nem biztos, hogy tudomásomra jut, mi is volna az, amiről nem kellene érdek-, lődnöm az adott helyen. Eb-I ben is meg az előbb említett tájékoztatási frissességben is túl kellene lépnünk egy csomó rossz gyakorlaton. De ezek már szakmai kérdések, nem? Aki befogadja : a vecsési Ferihegy Tsz osztályvezető-helyettese, Dobos Ferencné (Pest m., 13. vk.): — Nekem mint olvasónak — ezt a beszélgetést hallva is — úgy tűnik, sokat javult a tájékoztatás az utóbbi esztendőkben. A sajtóban tükröződik az a szabadabb, nyíltabb légkör, amiben már jó ideje élünk. Az emberek értően, őszintén szót emelnek tisztázatlan kérdésekben, elvárják, hogy ugyanígy kapjanak választ is, falugyűlésen, fogadóórán vagy az újságban, a televízióban, a rádióban. A kétségtelenül föl-fölbukkanó átmeneti zökkenők ellenére, bátran állíthatom: a tömegek nagyrészt megkapják a várt tájékoztatást. Ha megkérdeznének, azt mondanám, néhány évvel korábban kellett volna már meghoznunk ezt a törvényt. Valószínűleg hamarabb jutottunk volna el oda, ahol most tartunk, s ma már előbbre járnánk ebben a tekintetben is ... Forradalmi örökség Amikor a világforrada- lomen lelkesedő munkásmozgalmi harcos, Kun Béla születésének századik évfordulójára emlékeztünk, íölelevenítettük történelmünk egyik fényes korszakának eredményeit is, internacionalista elődünk életútjának elemzése során. A Magyar Tanácsköztársaság százharminchárom napját idéztük. Azokat az időket, amelyekben egész Európa számára bizonyossá vált: a proletárdiktatúra nem sajátosan orosz, amint azt. a nemzetközi imperialista hatalmak vélték és hangoztatták. Az 1918 őszén győzelemre vitt őszirózsás forradalom meghozta a polgári köztársaságot. Még azon az őszön megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, a proletariátus élcsapata, amely alkalmas volt arra, hogy az adott történelmi helyzetben hatalomra vezesse a munkásságot. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyesülése megteremtette a munkás- osztály politikai egységét, megsokszorozva forradalmi erejét. Március 21-én — 1919ben — kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A hatalmat a Forradalmi Kormányzótanács vette át, Garbai Sándor elnökletével, ám történelmi tény, hogy tényleges vezetőnek Kun Bélát ismerték el, aki a külügyi népbiztos tisztét viselte. Megalakultak a munkás-, paraszt- és katonatanácsok, amelyek a törvényhozó, végrehajtó és bíráskodó hatalmat gyakorolták. Igazolták a világ előtt, hogy az addig erre alkalmatlannak titulált — tudatlanságban tartott — tömegek kiválasztott képviselői képesek az önkormányzatra, A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával egy olyan korszak kezdődött történelmünkben, amely mai életünk egyik előfutára volt. Mai életünké, amelyben már bizonyossá vált, nem áldozták hiába életüket mindazok, akikről időnként — méltatlanul sokat hallgatunk. Az évforduló napján azonban feltétlenül idekívánkozik néhány név, szűkebb pátriánkból is. Olyan nevek, amelyeket halványan őriz az emlékezet, ám amelyek előtt hálatelt szívvel tisztelgünk, hiszen értünk tettek azt, amiért életükkel fizettek. Fülöp János napszámost még 1918-ban ölte meg a parancsra eldördült sortűz Pomázon, egy földmunkás tömegmegmozduláson Szűcs Sándor vasmunkás, a KMP egyik alapító tagja Kecsesen, vöröskatonaként esett el 1919 nyarán, a Miskolc környéki harcokban. Juhász Lászlót, a tápiószelei Vörös Őrség parancsnokát a Tanácsköztársaság bukása után kivégezték. Erre a sorsra jutott több társával Szemerád Károly Vácott. A munkástanács póttagja volt, a forradalmi törvényszék bírája. A fehérek a váci fegyházba vitték, majd onnan többedmagával elhurcolták, s a Kápolnadombon meggyilkolták. A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőzően több településen néptanácsok törekedtek a halalom megragadására, a polgári forradalmi szervek, a nemzeti tanács mellett. Később az elsők között alakultak meg a munkás- és paraszttanácsok a megye korabeli területének községeiben, Sóskúttól Vámosmikoláig. A nagykőrösi direktórium már április első napján ellenőrzése alá vonta a város három pénzintézetét. Nagy- kátán arra kapott megbízást Breuer Soma, május 22-én, hogy gyermekotthon létesítéséről gondoskodjék. Aszód, Vecsés, Ráckeve környékén termelőszövetkezetek alakultak. Galga- mácsáról azt jelentették, hogy a direktórium, illetve a munkás tan ács proletárokból áll, kitűnően működik, ennek megfelelően a lakosság hangulata kielégítő. S mindazok, akik ebben a nagy, országátalakító munkában részt vettek, vagy a munkáshatalo- tnért fegyvert fogtak, halálra szántan bújdosni kényszerültek, ha nem estek azonnal a fehérterror áldozatául. Rájuk emlékezünk, s büszkén mondhatjuk: békés építőmunkánk egyenes és tudatos folytatása annak, amit ők elkezdtek. Előttünk a példa, s miénk az örökség. Szorosan ösz- szeköt bennünket forradalmi elődeinkkel az eszme, annak akarása, hogy megőrizzük a nép hatalmát, a szocialista Magyarországon. Bálint Ibolya A Forradalmi Kormányzótanács korabeli tablója a Tolnai Világlapjában. (Erdősi Ágnes reprodukciója) (Folytatás a 3. oldalról) nek és gyakorlatának egyaránt megfelel. Olyan sajtótörvényünk születhet, amely nem- ; csak a szocialista' demkoratiz- ■ mus lendítöje lehet, hanem tovább növelheti a nemzetközileg elismert és becsült magyar tájékoztatás rangját. SOMOGYI LÁSZLÓ: A korszerű igényekhez igazodva
