Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
1986. MÁRCIUS HÉTFŐ 5 Novellafüzér nőnapra A megosztott titkok örömében IMMÄR hagyomány, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Kossuth Kiadó szép könyvvel köszönti a nemzetközi nőnapot. Az idén egy no- velláskötéttel lepte meg az olvasókat. Mégpedig a Nők Lapja által a felszabadulás negyvenedik évfordulójára meghirdetett irodalmi pályázatra érkezett művek közül a legjobbakat válogatta kötetbe Németi Irén, A novellák szerzői — Jókai Anna, Kertész Ákos, Fekete Gyula, Szakonyi Károly, Galsai Pongrác, Balázs József, Fenákel Judit, Tatay Sándor, Simonffy András és Végh Antal — ismert írók, mai életünk, társadalmunk művészi ábrázolói. A valóságot igyekeznek irodalmi eszközökkel megrajzolni, a széppróza legjobb útjain haladva olyan helyzeteket, pillanatokat sűrítenek novellákba, amelyek megmutatják a mi világunk sokféle arcát. Az Asszony a Világ fölött című kötet elbeszélései nem világrengető dolgokat tartalmaznak, inkább apró mozzanatai napjainknak; mégis pontosan tükrözik korunk társadalmi-emberi konfliktusait, különös tekintettel a férfi és a hő kapcsolatára, a magánéletre, a családra. Legalábbis ez tűnik ki a kötetbe. gyűjtött írásokból. Van egy nagy előnyük ezeknek az írásoknak, hogy viszonylag rövidék, a leghosz-. szabb sem több harminc oldalnál. Ugyanis a mai olvasó nem szereti, vagy nem ér rá, hogy. hosszabb művekkel birkózzon meg, nincs ideje, hogy sokat bíbelődjön, regényfolyamatba temetkezzen. Ezek az írások pedig rövidek, és olvastatják magukat, cselekményesek, így este elalvás előtt, rendelőkben orvosra várva, vagy a fodrásznál a bura alatt, időt elütve olvashatjuk őket, s még a szórakozás mellett szellemes történetekkel is gazdagodhatunk. Érdekes figura Jókai Anna novellájának hőse, egy orvosnő, aki ritkán megy fodrászhoz, hiszen nincs „ideje rá”, de mégsem mulaszthatja el ezt a műveletet, mert ha valamit is ad magára, akkor a haját karban kell, hogy tartsa, meg aztán kibeszélheti magát a fodrásznál, mert a fodrászlány, amíg készíti a frizuráját, addig csacskaságokat fecseg, beszél könnyedén, szellemesen. Ö pedig hallgatja, félig odafigyelve, félig gondolataiba merülve, s míg elkészül a frizurája, addig sok mindent megtudunk róla. A novellából könnyed, finom emberi rajzot kapunk, s észre se vesszük, és máris megszeretjük ézt a pszichiátert, vagyis Éva asszonyt, aki fölött elszaladtak ugyan az évek, de még mindig tartja magát. Fekete Gyula egy öregember karácsonyát vetíti elénk írásában, nagyon emberi arcélet rajzolva a mai ember elmagányosodásáról. Az öregember végiggondolja életét, környezetét, és igencsak magányosnak érzi magát. Megpróbált a sötétben énekelni — írja Fekete —, repedt hangokat préselt ki a torkán, kedvetlenül hagyta abba. Azután erősen elképzelte, hogy mindnyájan ott ülnek az asztalánál, és most utoljára, szépen elbeszélgetnek, erősen elképzelte az arcukat, a hangjukat a mozdulataikat, erőltetve a képzeletét, hogy maradjanak vele mind, folytassák az álom túlvilágán is ezt az utolsó beszélgetést. S végül nem is tudja, álom volt-e az egész vagy valóság, mindenesetre szerette volna, ha ez igaz lett volna. A lényeg, hogy Fekete Gyula ebben a művében is azt mutatja még, hogy mennyire társas lény az ember, és azt, hogy ne engedjük elsekélyesedni az életünket. Ahogy az elbeszélés öregembere mondja: messze elér ám a gondolat, biztos, hogy ők is megérezték valamit, mármint a rokonok, maguk sem tudják, hogy mit, de megérezték. Persze ebből a gyűjteményből sem hiányozhat a szerelem, mert ahol nők vannak, ott szerelem is van. Egy szép szerelmi történetet írt meg Szakonyi Károly ölelő két karod című munkájában. A mama még mindig gyereknek hiszi a lányát, aki bizony már felnőtt, és szerelmes, sőt fiúja is akadna, be is szeretné mutatni anyjának, aki lényegében elzavarja a fiatalembert, s amikor látja, hogy leánya mennyire sír, akkor döbben rá, hogy már a leánya nem gyerek. Ez már nő — tizenhat éves nő, sértett, magányos — gondolja. Galsai Pongrác Egy lila lovag szellemes történetét dolgozta fel, a tőle megszokott humorral és bájjal fűszerezve mondatait, s mondanivalóját sok érdekes kiszólással. Remekül szórakozunk írásán. Simonffy András elbeszélésének címe, Asszony a világ fölött, ez különben a könyvnek is a címe. Az örök nőről ábrándozik el, arról, aki a világ felett lebeg, aki mégis nagyon is valóságos, akiről ábrándozunk, és akivel veszekszünk, néha unjuk, szeretnénk, ha nem lenne, aki mégis hiányzik, mert szerelmünk, párunk, mindenünk, nőnk, aki vár bennünket, mert ő is szeret. Nagyon szép emléket állít Végh Antal elbeszélésében anyjának, aki kenyeret süt. Ezt írja le nagyon nagy szeretettel, sok apró mozzanat megfigyelésével, ízes, gyönyörű szatmári nyelven. TlZ NOVELLÁT tartalmaz mindössze a kötet, mégis kedves könyv, Szathmáry József illusztrációi pedig még szebbé teszik a könyvet, amely igazán méltó az alkalomhoz, mert nemcsak a nőket hozza közelebb hozzánk, hanem titkaikat is megosztják ezekben az írásokban. Gáli Sándor A második helyezettek a mezőgazdasági szakközépiskolában Mindig nyitva a folyóiratolvasó (Hancsovszki János felvételei) íbTv-FIGYELŐ' Primadonna. ^lusícait ken manapság írni, nem operettet, és szintén nem olyan zenés játékot, amely fülbemászó dallamokkal, édes-bús mesével, kacagtató párbeszédekkel tölti ki azt a neki rendelt két- három felvonáshyi időt. Ám ha valakik mégis ez utóbbi szórakoztatóipari terünék ösz- szeeszkábálása mellett döntenek, nos, azoknak valami nagy okuk lehet az általános divat megcsúfolására. Mi adhat alkalmat felrúgni e módit? Az a körülmény például, hogy a szövegírók és a komponisták egy olyan karriertörténetre bukkannak, ami egyszerűen nem tűri a modernebb, tehát drámaibb sodrású cselekményvezetést, és a muzsikája sem szólhat .úgy, mint mondjuk a West Side Story-é. A példa ilyenkor, ha nem is a Csárdáskirálynő, de legalábbis a Párizsi vendég, illetőleg mindaz a sok kedves csacskaság, amit á József Attila Színház 'játszott fényes- vastapsos korszakában, Fodor Imre igazgatása alatt. Azt persze nem tudni, hogy ez a máig közszeretetnek örvendő direktor vállalta volna-e azt a Primadonna című zenés játékot, amelyet a televízió tűzött műsorára a minap. Mindenesetre tárgyalt volna róla, és ha — mint e tárgykörben mondani szokás — egy kicsit megtupírozzák, csöppentenek bele némi intrikát és iróniát, jó szereposztásban biztosan kísérletezgetett volna vele. Pálmay Ilkának, a múlt század jeles dívájának, a Bécset, majd sorra Berlint, Londont és New Yorkot is meghódító operettkirálynőnek ez a biográfiája ugyanis pontosan olyan életívet ír le, amit szívesen követ a nagyérdemű. Egyrészt maga a karrier — középpontjában egy rokonszenves szép- asszonnyal, aki fnegállíthatat- lanul valcerozik előre a világsiker felé — olyan, hogy jól együtt lehet pihegni vele, másrészt meg ügyesen meg lehet spékelni slágerszagu melódiákkal, esetleg vérdeli slágerekkel. Ha olyan dúdoínivalót nem is kottázott le Behár György, amit már a vetítés utáni napon a fél ország fütyijrészett, azért amit Pitti Katalinéktól hallhattunk, jó rutinból táplálkozó,- stílusos muzsika volt, és hát maga az egész romantikus rege is megmaradt a jó ízlés keretein belül. Se nem osztott, se nem szorzott, hanem a beletoborzott szép, csú- focska, daliás meg komikus szereplők tüs-ténkedésének hála, kitöltötte azt a néki szánt hatvan percet. Továbbrezgő emlék? Mesz- szibb távlatból is felidézhető benyomás? Talán Oszvald Marika és Benedek Miklós kettősének kedves évődése, Hau- mann Péter Evva Lajosának direktorkodása — tehát az a színészi igyekezet, amelyhez volt fogódzó, jobban kihasználható alkalom. Ok tudjak... Szintén két parádés jellemformálás tette emlékezetessé Hubay Miklós tévéjátékát, az ők tudják, mi a szerelem című kosztümös he- vülést, Berlioznak meg az ő régi-régi szerelmének, Estelin matrónának újbóli találkozásában egyrészt Tolnay Klári kapott egy olyan lehetőséget, amelyet valóságos jutalomjátékká növeszthetett, másrészt a jeles ’ muzsikus rezignált alakját ölthette magára a bravúrokra váltig kész és alkalmas Sinkovits Imrei Le a kalappal előttük: egyikük is, másikuk is a legjobb formáját hozta! Tolnay annyira beleszerethetett ebbe a tes- testül-lelkestül neki való szerepbe, hogy a kamerák előtt egy színázi premieren szokásos ambícióval tündökölt, és jeles partnere is minden helyzetben kijátszotta az igen tágas távú futamokat: hol a világhíres nagyember mázsás terheit hordozta, hol kamasz- szá if jód ott vissza és úgy fél- tékenykedett. Tulajdonképpen jó is, hogy ez a duó így elterelte a figyelmünket arról, amit a Szerzők jelenetékké egyengetett, mert maga a késői találkozás egyáltalán nem sugárzott természetes érzelmeket. Inkább egy laboratórium — tegyük hozzá: egy jól működő dramaturgiai műhely — mesterséges ízeket, illatokat tartalmazó párlata volt ez, mintsem hús-vér életkép. Csodálni csodálhattuk, de az ösztönös rajongás vagy a természetes szeretet... Akácz László A felkészülés húzóerő az iskola számára Tanár, diák együtt drukkolt Szakmunkások csataja (Folytatás az I. oldalról) kkola ebédlőjének asztalai . k>, rül tizenhat. -csapát törte "a ■‘fejét. Jóleső mosollyal honorálták a kedvező kérdéseket. Ám voltak meglehetősen nehéz pillanatok is. Botka Zoltán, Klinyecz Beáta, Tóth Gabriella, Vad Péter, a házigazda csapat tagjai a verseny után kipirult arccal értékelték szereplésüket. Csak azt sajnálták, hogy dr. Rusvay Tibor, felkészítő tanáruk nem lehetett jelen betegsége miatt. — A vetélkedőre a készülődés-egyfajta húzóerő az egész 'iskola számára — mondotta Csuka; János igazgató. — A 'legjobbak1 szereplése pedig példa: a mindennapi tananyag mellett lehet még pluszteljesítményeket produkálni. — Január óta a megyében mintegy kétezer diákot mozgatott meg a Lapkiadó Vállalat, a KISZ Központi Bizottsága és a Művelődési Minisztérium közös felhívása — folytatta Csikós Tóth Agnes, a Pest Megyei Tanács munkatársa. — Az első két helyezett — a Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium és a váci mező- gazdasági szakközépiskola tanulói jutottak tovább az országos döntőbe. A szakmunkásképzők közül a 220-.as érdi ipari szakmunkásképző csapata ment tovább. Édes hazám Miközben az iskolában már az eredményt hirdették, a művelődési központban javában törték a fejüket a résztvevők. — Harmadik esztendeje folyik a mérkőzés — mondotta Mogyorósi Kálmánné pedagógus, a jelenlegi futam szervezője. — Most éppen kedvenc témához értünk: a főváros és a Dunakanyar nevezetességeiről adnak számot a budapesti és a Pest megyei iskolák képviselői. A folyosón Borbély Gyula, Bukta Attila és Breier Csaba, a szigetszenímiklósi szakközépiskola diákjai azon tanakodtak, hogyan mutassák be a Dunakanyart? Mityen személyes élményekkel színesítsék válaszaikat? — Legnagyobb eredmény, hogy a gyerekek megismerkedhetnek környezetükkel — szólt Varró Zsuzsanna felkészítő tanár, aki talán jobban drukkolt, mint tanítványai. — A főváros tőszomszédságában élők meglepő, mennyire nem ismerik Budapestet. Azt tudják, hol vannak a mozik, a szórakozóhelyek. Ám gyakorta még. a legnevezetesebb épületeket sem ismerik fel. A vetélkedőn túlmutatóan úgy érzem, egy életre meghatározó az elsajátított tudásanyag. Tanár, diák együtt drukkolt, ám az eredmény sem elhanyagolható. A továbbjutók 1— a Pesti Barnabás Élelmiszer- ipari Szakközépiskola és a Sziklai Sándor kollégium mellett a szigetszentmiklósiak lettek a harmadikok. Bár a további fordulókból kiestek, a megszerzett tudás nyertesei. Élmények sokasága Több százan fordultak meg ezen a hétvégen a művelődési központban. A szellemi torna szünetében alkalom nyílott arra is, hogy megismerjék a házat. Az emeleten Szekeres Erzsébet textiljei hívták magukra a figyelmet. A földszinten mindig nyitva a folyóiratolvasó. Érdemes a gyerekek birodalmába Is betekinteni. Ascher Zoltán irányításával lesték a fazekasmesterség titkait.. A délutáni színházi előadást követte este a felnőttek mulatsága. Mozgalmas hétvéget zárhattak a váci népművelők. Erdősi Katalin Mii is ír az útikönyv? (a cím fölött balra). Mellette: Kiállításnézőben. I
