Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
Lenovácsolja a fáradtságot Érintések, élmények üzenetek ^ Életünk minden napján új és más formában érinte $ nek meg bennünket a dolgok. Éppen ezért minden na £ pót más élménnyel élünk meg. Persze rajtunk múlik. 4 hogy sajátos érzelmi, lelki rezdüléseinkkel hogyan rea- 2 gálunk környezetünk érintéseire, melyek — akár egy hang, akár egy mozdulat, egy villanásnyi képtöredék £ formájában — különös emlékképek felidézöivé is vál- ^ hatnak. A felnőttkor érintései olykor tlyan gycrmek- </ kori emléket villantanak fel, melynek bennünk szuny- % ilyadó létéről még csak sejtelmünk sem volt. A min- ^ dennapok apró titkai ezek, amik mellett elmehetünk ii ugyan észrevétlen anélkül, hogy valami üzenetük len- '4 ne számunkra, de ugyanúgy el is időzhetünk bennük f az emlékek újraélésének néhány szép pillanatáig. Hi$ szén ezek az érintések, élmények, üzenetek adják éla^ tünk, a mindennapok változatosságát, örömét és han- 6 gulatát. Nagymaros utcáit rovom már órák óta. Kittenberger Kálmán, a nagy vadász és Aí- rika-kutató múzeummá berendezett szülőházát keresem. Végre rátalálok az impozáns, íakerítéses, látványnak is esztétikus, szép házra az erdőszél mellett. De csalódás! A ház teraszán tábla hirdeti nagy betűkkel: „A múzeum megszűnt. Magánház." Egy szembejövő idős nénitől érdeklődöm, hátha a községben valahol máshol rendezték be a rftúzeumot. Sajnos, nem tud róla, ahogy az a fiatalember sem, aki megállt mellettünk, hallgatva beszélgetésünket. Csalódottan bandukolok vissza a keskeny, kanyargós utcákon. Miközben gondolataim a körül az emlékkép körül járnak, hogy nagyapám mindig büszkén emlegette unokáinak, hogy a börzsönyi vadászatok alkalmával az ő kocsmájában is többször megfordult Kittenberger Kálmán, a vadász, alacsony pincesorok előtt haladok el. A kultúrlár- mából olyannyira kirívó dallamharmóniára lettem figyelmes, hogy önkéntelenül meg kellett állnom. Az egyik roskadozófélben levő pince apró, rácsos ablakai mögül szü- remlett ki ez a különös melódia: üllő és kalapács ütemes, érces csengése. A pince bejárati ajtaján olvasom a nevet: Seregi György. Kovácsműhely lenne? Szinte hangonként ízlelgetem a fogalmat, a szakmát, a mesterséget, amely a mai nemzedéknek már nem sokat mond, mert nem sokat tudnak róla. Ahogy a többi régi mesterség — a bognár, a kádár és sorolhatnám még —, a kovács is kiveszőben. Szinte észrevétlenül tűnnek el, lopódznak ki örökre életünkből. Pedig álig néhány évtizede még az egyik legrangosabb mesterség volt a kovácsé. A nem mindennapi hangélmény hatására lassan kirajzolódik bennem egy régi emlék körvonala. A falu kovácsműhelyében vagyunk, ahová a tanító néni vitt el bennünket, kisiskolásokat, hogy megismertessen a kovács nehéz fizikai munkájával, érdekes szerszámaival. Gyermeki csodálattal és tisztelettel álltunk és néztük a műhely varázslatos világát, a kézzel hajtott fújtatót, ahogy szította a tüzet, a fel-felesa- pó lángokban izzó vasat, a hatalmas üllőt, amely előtt a kovács izzadtan, ingujjra gyűrkőzve ütemesen verte kalapáccsal a vasat. Emlékszem, utána meg sokszor ólálkodtam ott a kovácsműhely előtt, hallgatva az üllő és a kalapács, a vas csengésének különös hangjátékát. Mint minden ismeretlen dolog, számomra is apró csodákat, titkokat rejtegetett az akkori kovácsműhely. E titkot újra kereső, meglelő szándékkal nyitottam be a kis kovácsműhelybe. A félhomályos helyiségben egy fiatalember dolgozott. Éppen a lángok közé helyezett egy vasdarabot, hogy a következő pillanatban az üllőn néhány kalapácsütéssel alakítsa az izzó vasat. A polcokon százféle fogó, csipesz, szegecs, kézi szerszám. Hirtelen megérintett valami gyerekkorom kovácsműhelyének régi hangulatából. Még a szag is ismerős volt, az olvadó, izzó vas szaga, á fojtó vasporos füst. A kovács végre megfordult, így észrevett. 'áM w — Szombathy Gábor — mutatkozott be előzékenyen, s némi csodálkozással arcán, hirtelen megjelenésemen. Kérésemre, megengedné-e, hogy nézzem a munkáját, ahogy dolgozik, igennel felelt. Néhány hosszú pillanatig némán dolgozott, miközben a hideg műhelyben szinte ingre vetkőzött, és kézfejével megtörölte a homlokát. Még a mozdulat is ismerősnek tűnt. Pedig hány éve? Tizenöt, húsz? Majd beszélni kezdett. A műhely Seregi György Olvasóink fóruma Kosárvadászok között Egyszerű szombat délelőtti 10 óra. Közel s távolban semmi ünnep. A Földváry lakótelepi „nagy” ABC-be kísérelem meg a behatolást, vásárlási célból. A pénztárnál befelé és kifelé is hosszú sor áll; „vácsorog”! Megszámolom, 51 „fő”. A belül állók a szerencsések, ők csak fizetésre várnak. A kintiek áhítozva lesik a kilépőt és rögtön egy-egy kilépő mellé sorolnak, elkísérik a rakodópolcig, s mint a világ legudvariasabb emberei, még a pakolásban is segítenek! Fogom magam, átmegyek a „kis” ABC-be. Itt be sem jutok, mert már az utcán állnak a kosárvadászok. Irány a 10-es, a „csúcsbolt”. Meg sem lepődöm, itt sincs se kosár, se kocsi! Várakozni kell. Ami viszont meglepő, mindhárom helyen, az üzlettérben viszonylag alig mozog vevő. Megkérdezem az egyik „főfelügyelőt”, aki igazán csak akkor mutat figyelmet irányomban, amikor megközelítem a polcokat: — Miért nincs se kosár, se kocsi? — No, azért van! — mondja mosolyogva. Igyekszik bizonyítani, hogy csak én látok rosszul. — ’ De ma szombat van és nincsenek itt a tanulók, meg betegek is vannak, így nincs aki a kosarat meg a kocsit a pénztártól visszavigye. Inkább belenyugszom, mint elhiszem, mert sehol üres kosár, sehol üres kocsi! Mit vinnének akkor vissza? Emlékem, amikor az önkiszolgálás beindult, így indokolták. „Ez az igazi,' az egyetlen, a korszerű, az egész világon jól működik. Nincs sorállás, ácsorgás, minden gördülékenyen megy. „Valóban, sokfelé jártam a világban és így igaz, ahogy a hajdani tájékoztatás mondta. Mi úgy látszik, be tudjuk bizonyítani, hogy lehet ezt rosszul is csinálni! Egy ismerősöm — ő szakember — szerint a kosárhiány szándékos. Állítólag így lehet szabályozni a belső vevőforgalmat?! Ezt azért nem hiszem el, mert melyik kereskedő volna olyan botor, hogy azt gondolja, forgalom nélkül is lehet üzletet csinálni. Bár, ki tudja? Radányi Lajos Kölcsönzés Hetente háromszor A Katona Lajos városi könyvtár Dózsa György úti fiókkönyvtárának kölcsönzési rendje március 1-től, szombattól megváltozott Ezentúl hétfőn, szerdán és pénteken délután fél kettőtől fél hatig lehet könyvet kölcsönözni. iíszműkovácsé. Nyolc éve alakította át a pincét kovácsműhellyé. s azóta itt dolgozik. A váci városi könyvtár új cégérét is ő tervezte és kivitelezte.’Ö csak besegít neki, ezért cserében megkapja napokra a műhelyt, hogy gyakorolhasson, ugyanis szeretné megszerezni a népi iparművész címet. Tavaly nyáron Sárospatakon volt kiállítása. Saját tervezésű térelválasztó rácsokat, gyertya- tartókat, tükröket, ajtókopogtatókat, tanulmányokat állított ki. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM 19SG. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Fontos láncszem a postás Kutatják, ki szorul segítségre — A vas művészi formálásának alapja a kovácsolás — melegszik bele a beszélgetésbe Szombathy Gábor. — Az izzásig felhevített vasat az üllőn kalapáccsal a kívánt formára alakítjuk. Ezt tűzi kovácsolásnak is nevezik. Így lehet nyújtani, duzzasztani, tömöríteni, hajlítani, csavarni, lapítani, domborítani. — sorolja a kovácsszakma különböző fogásait. — Képes vagyok egész nap kovácsolni. Persze nem mondom, hogy nincs izomlázam, de hát azt is lekovácsolom. Az iparművészetnek van néhány olyan területe, amit még nemigen fedeztek fel. Ilyen a díszműkovácsolás is, ami szerintem a jövő művészete — mondta Szombathy Gábor, w Kilépve a műhelyből, a hosszú csend után odabent újra megelevenedett az üllő, a kalapács és a köztük formálódó izzó vas koppanásának jól ismert csengése. Szárad Ágnes Az elmúlt óv végén tűzte napirendre az MSZMP váci végrehajtó bizottsága a térségben élő időskorúak helyzetének vizsgálatát, melynek megállapításairól akkor beszámoltunk. A minap az MSZMP Váci Bizottsága és a II\'F városi bizottsága koordinációs értekezletet hívott össze c témában, melyben a városi üzemek és intézmények szakszervezeti bizottságainak, a területi pártalapszcrvczctek- nek, a IIMF körzeti bizottságainak képviselőin kívül ott voltak az időskorúak gondozásában gyakorlott szakemberek is. Részt vett az értekezleten Darinkai Oszkárné, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága szociálpolitikai bizottságának vezetője, a PB nyugalmazott titkára és dr. Olajos Mihály, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára is. Baiítclóra várnak István Kálmán HNF-titkár megnyitója után Princz Lenke, a pártbizottság politikai munkatársa ismertette a korábban már a párt-végrehajtóbizottság által is megvitatott jelentés íőbb megállapításait, amit dr. Barta Györgyi, a városi tanács egészségügyi Március 3., hétfő: 14 órától Madách-nap a művelődési központban a Petőfi Sándor iskola tanulóinak. — 18 órától időszerű politikai előadás az ifjúsági klubban. — 18 órakor a 8-as teremben dr. Bartos An- talné Innen-onnan cVnű vetített képes útiélmény-beszá- molója. Március 4., kedd: Az emeleti galérián Szekeres Erzsébet textiltervező kiállítása. — 18 órakor a 4-es teremben a Hazafias Népfront köszönti a lányokat, asszonyokat. — 18 órakor irodalmi terefere a 47-es teremben: Előadó: Németh Péter Mikola. Március 5., szerda: 9 és 11 órakor Sellei Zoltán közreműködésével rendhagyó irodalmi óra a Radnóti Miklós és az Árpád úti általános iskola tanulóinak. — 17 órakor a pedagógusklubban Varga Zoltán, a művelődési központ igazgatója méltatja a nemzetközi nőnap jelentőségét, majd a pen- ci általános iskola tanulói adnak műsort. Március 6., csütörtök: Klubgyűlés a BV honvédelmi klubjában, Barát Ferenc titkár tart beszámolót. — 18 órakor a Katona Lajos Városi Könyvtárban megnyílik Angyal Zoltán amatőr festőművész kiállítása. — Az úttörőházban nyílt szakköri napot tart a tűzzománc szakkör. — 18 órakor a 47-es teremben Tóth Béla tart előadást Többpártrendszer 1944—4S-ban címmel. Március 7., péntek: . 14 órától Napraforgó címmel gyermekfoglalkozást vezet Wágr.er Zsófia a 22-es teremben. — 19 órakor a filmklubban levetítik az 1923-ban készült Isten hozta, navigátor című Buster Keaton filmet. — 19 órakor a színházteremben Tavaszi szél címmel népzenei műsor a népdaltól a cigánydalokig. Március 8., szombat: A pincelőtéren az MHSZ légpuska- és kispuskaversenyt rendez, nők részére. — 18-tól 22 óráig videodiszkó az ifjúsági klubban Sulyánszky Zoltán vezetésével. Március 9„ vasárnap: 10 órakor a 22-es teremben Művészkuckó, képzőművészeti játékok kicsiknek Köpöczi Rózsa és Kóréné Rózsahegyi Erzsébet vezetésével. — 10 órakor a 4-es teremben, dr. Végvári Lajos előadása (hangfelvételről) A fotóművészet műfajai címmel. — 18 órától video filmklub a művelődési központban. Kint még téli álmát alussza a természet, ám a mezőgazdasági nagyüzemek gépműhelyeiben már hajráznak a szerelők. Ha az idő megengedi, hamarosan kipöfögnek a traktorok és erőgépek a határba, megkezdik a tavaszi munkát. Szódon a Virágzó MgtsZ-ben ezen a télen tizenhét erőgépet újítottak fel, javítottak ki. Üjvári Sándor éppen egy generálozott MTZ motorját töltötte fel olajjal ottjártunkor. (Hancsovszki János felvétele) osztályának vezető főorvosa egészített ki. Papp Jánosné, a HNF munkatársa az idősko- rúakkal foglalkozó koordinációs bizottság titkára az el- műit időszakban elért eredményekről szólt, majd Rcm- zsö Zoltánná, a Magyar Vöröskereszt váci vezetőségének titkára beszélt arról, miként kapcsolódik be e humanitárius szervezet az idősek gondozásába. Dr. Barta Györgyi annak a felmérésnek számszerű eredményeit ismertette bevezetőjében, melyet a 75 évnél idősebb váciak között végeztek, különös tekintettel anyagi ellátottságukra, nyugdijuk mértékére, s arra, hogy vannak-e őket segítő hozzátartozóik. Körülbelül 1200 ilyen korú ember él a városban, s közöttük 314 olyannal találkoztak, akik eddig még semmiféle társadalmi segítségben nem részesültek. Százölvennégyen voltak azok, akik igényeltek ilyen segítséget, s azóta meg is kapták rendszeres vagy rendkívüli segély, szociális étkeztetés vagy házi szociális gondozás formájában. Tizennégy idős embert, akinek nyugdíja nem érte el a 2200 forintot, rendkívüli nyugdíjemelésre terjesztettek fel a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságához. Akadtak közöttük természetesen olyanok is, akiket haladéktalanul szociális otthonban kellett elhelyezni. A váci Egyesített Szociális Intézmények Burgundia utcai központi szociális otthonát nemrégiben 10 ággyal bővítették, s jelenleg 91 idős embert látnak el itt. Hamarosan még negyvenen jutnak pihenéshez s nyugalomhoz a Rádi úton végre befejezéshez közeledő új részlegben, amit mint ismeretes a PÁÉV-től megvett munkásszállásból alakított ki a Váci Magasépítő Vállalat, igaz, jókora késedelemmel. Most azonban már úgy tűnik, hogy a hónap végére beköltözhetnek a lakók, akikna bizony még az építőiparban egyébként „bocsánatos bűnnek” tekintett 4—6 hetes csúszás is végtelenül hosszú idő. Mert Vácott és a körzetben jóval száz fölött van ma is azoknak a száma, akik szociális otthoni beutalóra várakoznak. Ml kihasználják Míg ott kevés a hely, az időskorúak Mártírok útjai napközi otthonában még legalább további tizenöt ember gondozására lenne mód. Az intézmény jelenleg ugyanis kihasználatlan. Ennek okát a szakemberek abban vélik felfedezni, hogy még a városban is élnek előítéletek ezzel az intézménnyel szemben. Ez különösen azárt érdekes, mert a térség községeiben, ahol már ugyancsak egy évtizede működnek ilyen otthonok — Kemencén, Verőcemaroson, Vá- mosmikolán stb. — mindenütt jól kihasználják azokat. Lehet — mondják —, sok nénit és bácsit az tart vissza, hogy azt hiszik, nagyon szigorú a házirend. Mint Szarvas Vinccné, az egyesített, intézmények vezetője elmondta, erről szó nincs. Reggel héttől háromnegyed négyig vannak nyitva. Ez alatt az idő alatt tartózkodhatnak ott a tagok. De például reggelizni kilenc és tíz között lehet, az ebédet fél egykor szolgálják fel, s háromnegyed háromkor nyújtják át a vacsoracsomagot. Napközben azután ki-ki azt csinál, ami jólesik neki. Intézi dolgait, megöntözheti szerettei sírját a temetőben, vagy éppen fodrászhoz mehet. Dr. Barta Györgyi ismertette a szociális gondoskodás anyagi bázisának növekedését is. Míg a városi tanács 1932- ben másfél, tavaly már két és fél millió forintot fordíthatott rendszeres és rendkívüli segélyezésre. A rendszeres segély összege havi 1920 forint, a rendkívüli segélyé 3300 forint. Kivételes méltányosságból a tanács elnöke negyven személynek utaltatott ki 3 ezer forintos egyszeri rendkívüli segélyt az elmúlt évben. Szó esett az értekezleten arról is, hogy sok idős ember — bár nagy szüksége lenne rá — nem kér segítséget, mert res- telii. Őket tehát fel kell kutatni. Ebben eddig is sokat segítettek a körzeti népfrontbizottságok. '. a Vöröskereszt körzeti szervezeteinek aktívái és a területi pártszervezetek is. A jövőben ennek intézményesített rendszerét is meg kellene teremteni. Egy jó példát említett meg a Szőnyi Tibor Kórház képviselője, áld elmondotta, néhány éve minden osztályon egy-egy fiatal KISZ-tag orvos elvállalta, hogy a további kórházi ápolásra már nem szoruló, magányos idős emberek hazaérkezéséről jó előre értesíti a helyi tanácsok szociálpolitikával foglalkozó munkatársát. így a lábadozót van, aki fogadja. Burgundia utca Ő javasolta azt is, a Vörös- kereszt s a tanácsok szociálpolitikusai építsenek ki kapcsolatot a postásokkal. Régi tapasztalat, hogy a postással mindenki bizalmas, őt még az is beengedi a lakásába, aki egyébként a közvetlen szomszédjával sem vált szót. A kézbesítő lehetne tehát az, aki figyelemmel kíséri és számon tartja a körzetében élő idős embereket, aki időben jelezni tudja, ha valami rendkívülit, vagy a szokásostól eltérőt tapasztal magatartásukban, fizikai, szellemi állapotukban. Sok bajt meg lehetne előzni az ő segítségükkel. Barinkai Oszkárné hozzászólásában kiemelkedőnek ítélte a Vácott folyó szociálpolitikai gondozási munkát, amit az is jelez, hogy éppen a Burgundia utcai otthont kívánja a megye a térség ászaid része módszertani központjává fejleszteni. Sőt, esetleg szó lehet arról is, hogy éppen ebben a körzetben létesüljön az a 100 személyes emeltszintű otthon. Az értekezlet zárszavában dr. Olajos Mihály arról beszélt, hogy az elért eredmények ösztönözzenek mindenkit a maga területén az üjabb lehetőségek — munkaalkalmak megteremtésére, a foglalkoztatás bővítésére és az érdekvédelem javítására. Ezzel ki-ki hozzájárulhat az időskorúak életkörülményeinek, közérzetének javításához. Bányász Hédi ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Tavaszra készlete
