Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 00. SZÁM 1986. MÁRCIUS 12., SZERDA Az olvasás gyönyörűségéért Harcolni kell a körülményekkel Sok még a szakmai tennivaló is Könyvtárvezetők tartottak munkaértekezletet a közelmúltban Monoron. A városi jogú nagyközség körzetében egy körzeti feladatokat is ellátó, 11 önálló községi könyvtár, öt klub- és 38 fiókkönyvtár működik. Tavalyi munkájuk értékelésére, idei feladataik meghatározására került sor az értekezleten. iskoíakönyvtár Aki tudja, hogy olvasni hasznos és gyönyörűséges, azt minden bizonnyal érdeklik a könyvtári adatok is. Elgondolkoztató például, hogy míg az országban egy lakosra 3.3, a megyében 3.4 könyvtári kötet jut — addig a körzetben 2,7. Bontásban pedig még kedvezőtlenebb számok is előkerülnek: Vecsésen 1,6, Sülysápon és Gyomron 2.5. Gombán 2,4 könyvtári könyv jut egy lakóra. Csökkent az előző évihez képest tavaly a beszerzésre fordítható pénz, annyira, hogy míg a megyében 10,2 forintot fordíthattak lakosonként új könyvek vásárlására, a monori körzetben ez az összeg csak 8,1 forint volt átlagosan — de ezen belül Vecsésen mindössze négy, Sülysápon hat, Vasadon és Csévharaszton 5,6 forint. Valamelyes segítséget jelent ugyan a megyei tanács által biztosított egyszeri könyvbeszerzési támogatás, amelyből tavaly Monornak, Vecsásnek 40—40 ezer, Pilisnek, Gyömrő- nek. Üllőnek, Sülysáp körzetének 20—20 ezer forint, Gombának pedig 10 ezer forint jutott. Teljesen hiányzik az iskolai könyvtárak beszerzési kerete Ecseren, Maglódon és Vecsésen, s változatlanul gondot okoz érvényt szerezni e tekintetben a megyei tanács rendeletének az iskolakönyvtárak fejlesztését illetően. Több fiatal Nem érdektelen megismerni: hogyan élünk azzal, ami van, 1984-ben 16 ezer 998, 1985-ben 17 ezer 453 volt a könyvtárba beiratkozott olvasók száma. A növekedésben különösen örvendetes, hogy pégvszáznegyvenöttel lettek többen a 14 évesnél fiatalabbak. Az olvasók százalékos Ijesztő műszerek között Megnyugtató szelíd szavak Szelíd szóval nyugtatja a sajgó, fájós fogú beteget a biztos kezű fogorvosnő és a nagy szakmai tapasztalatokkal bíró asszisztensnő, ahogy az orvosságszagú rendelőbe lép. Látszik, már különben is megviselte a tenyérnyi várószobában eltöltött idő, ahol hat személynek van kényelmesnek éppen nem mondható hely és tízen szoronganak ott, de kint az ajtó előtt is várakoznak né- hányan. Persze ez sem kellemes időtöltés ilyen zord időben. Az áldatlan állapotokon azonban csak az új központi orvosi rendelő megépítése segít. Amíg a kínlódó kliens a ma- gastárrííájú székbe kászálódik, a műszerek pedig forrnak — könyörtelenül irtják a fertőzés lehetőségét —. a fiatal fogszakorvos tír. Eszenyi Mária mondja, hogy bizony kacska- ringós volt az út, amíg Üllőre jutott. A segédmunkás apának nagy terhet, megerőltetést jelentett — bár csupán ketten voltak testvérek —, amíg a lánya a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1981-ben diplomát szerzett. A kiskörei vízi lépcső túlpartján, Abádszalókon született, persze akkor még nem épültek látványos nyaralók a síktiikrű nagy víz partján. — Fogfájós kislány voltam, talán a fájdalom okozta félelem vitt, siettetett az egyetem felé, ahol az első nekifutásra sikerült a felvétel. Igaz, már általános iskolás koromban ezt az álmot dédelgettem — mondja. A diploma megszerzése után a barnaszén lelőhelyének központiában. Nagybátonyban szinte klinikai színvonalon felszerelt, műszerezett központi orvosi rendelőjében kezdte az eskü szerinti hivatás teljesítését. A gyakorlatszerzés nagy iskolája volt az ott töltött néhány év. — A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a fővárosba költözött a család, hogy a szeretettel teli kis közösség együtt maradjon, magam is velük tartottam. Alig karnyújtásnyira a fővárostól, Üllőn kaptam állást. Nagyon megszerettem ezt a helyet, ahol naponként a rendelési idő alatt 20—25 személy elhanyagolt, beteg fogait kezelem. Nemcsak az iskoláskorú fiatalok között szeretnék intenzívebb felvilágosító tevékenységet kifejteni, hanem a korosabbak között is — hangsúlyozza dr. Eszenyi Mária —, hogy a táplálkozási szokások némi megváltoztatásával és rendszeresebb fogápolással megelőzzük, száműzzük a fog- romlást, a szuvasodást. Ezen a téren ugyanis még sok a tennivaló. Kiss Sándor Morális program Ecseren szerdán 9 órától matekszakkör, 10-től számítás- technika és a Piszke és Ribiszke című mesejáték bemutatása, 16-tól nyugdíjasklub-fog- lalkozás, 17.30-tól dszesszba- lett, 18-tól ifjúsági akadémia Utazás a naprendszer bolygói között címmel. Gyomron 17-től az alkohol- ellenes klub alakuló összejövetele. 19-től karate. Filmvetítés 16.30-tól: Atlantic City. Monoron a közalkalmazottak V. kézimunka-kiállítása a tanácsháza tanácstermében 8-tól 16.30 óráig. A filmszínházban -a filmmúzeumi napok keretében 17-től: Édes mostoha. Vecsésen 17-től autóvezetői tanfolyam és a Jaguár együttes próbája. aránya pedig a következőképpen fest: a megyében 14,8, országosan 15,2, Monor hálózatában 16 százalék, csak Monoron pedig 17.8 százalék. Néhány körzetbeli község ellenben a megyei átlagot sem éri el, felzárkóztatásuk továbbra is feladat. Visszalépés Az 1985-ös év mutatóit ösz- szegezve végül is azt állapíthatták meg: a könyvtárak túlnyomó többségében becsületes és megfeszített munka zajlott. Mert harcolni kell magáért az olvasás megszerettetéséért is — és harcolni a gyakran kedvezőtlen körülményekkel, a szűkös hellyel, a raktározási és beszerzési nehézségekkel. S mert a könyvtárosok bérhelyzetének alakulása sem túl ideális, visszalépésnek számít, hogy szakképzett en munkatársakat is alkalmazni kellett. A tiszteletdíjas könyvtárosok honorálása már-már jelképes, a hálózaton belül pedig még az azonos végzetségű és azonos kategóriába tartozó könyvtárosok bérei között is nagyok az eltérések. Függ ez a tény — a jövőben pedig még inkább függeni fog — egyes tanácsok jó vagy rossz anyagi feltételeitől. Az idei évre meghatározott feladatoknak azonban a nehézségek ellenére is teljesülniük kell. Fokozottabb figyelmet kívánnak fordítani a könyvállomány gyarapítására, a megyei egyszeri beszerzési keret okos felhasználására, a nem hagyományos dokumentumok — lemez, dia, mikrofilm — beszerzésére. Az alacsony hatékonyságú könyvtárak felzárkóztatását igyekeznek elősegíteni, elérni, hogy a tanácsi költségvetésben biztosított legyen az iskolai könyvbeszerzési keret — s mindezek mellett még jó néhány szakmai tennivalót sorol fel a feladatterv. Nem öncélúan — minden olvasó és leendő olvasó érdekében. K. Zs. Akikről keveset beszélünk Örültem, ha megoldást találtam yi Mottó: „dolgozni csak ponto- ^ san, szépen / ahogy a csillag ^ megy az égen / úgy érde- mes . . .»» (József Attila) Nagy költőnktől ez az idézet bizonyára sokak előtt ismeretes. és nyilván nem csupán ezek a sorok, hanem azok mondanivalója sem idegen tőlük ... Talán ennyi elég is lenne ahhoz, hogy jellemezzem annak a mendei nyugdíjas házaspárnak az életét, amely emberpár egész életét, hiszem, hogy a fenti idézet szelleme, sugallata hatott át. Mert ők valóban nem számolták, hogy munkásságuknak mi vagy mennyi volt a „haszna”, eredménye. Ök tették a dolgukat egy emberöltőn át, mint szerencsére sokan mások is ebben a kis hazában. Szóval kíváncsi ember vagyok, s ezért minél többet szerettem volna megtudni az •dős házaspárról. Első találkozásunkból született egy írás, amelyben elsősorban Ézsől Istvánná életéről, munkásságáról, hitvallásáról volt szó, arról, hogy mi minden történt óvónői pályafutása harminchét éve alatt. Most hadd szóljak a férjről, Ézsől Istvánról is, aki nem sokkal felesége előtt ment nyugdíjba. Nem volt gond a papírforma elintézése nyugdíjazás előtt, hiszen csak három munkahelye volt a negyvenhárom évi munkaviszony alatt. Volt bérelszámoló, könyvelő, tervstatisztikus és pályafutása végén osztályvezető az 1-es Volánnál. Harmadik munkahelyén 34 évig dolgozott egyfolytában, a Volán Mogyoródi úti telepén. — Nyugdíj után visszajár dolgozni? — kérdeztem, amint mendei otthonukban kényelmesen elhelyezkedtünk. — Természetesen. A Volánt nem lehet elhagyni, s nem is akarom, amíg nem leszek ágyban fekvő beteg. A vállalat felkérésére minden negyedévben a mérleg- és beszámoló jelentések idején dolgozom teljes munkaidőben. Ám ami a legszebb a dologban, hogy nem „/^pguálem^mérért” fog^ lalkoztatrmk. ugyanis éreztem, mért * értésemre adta a vezetőség, hogy szükség van rám. S < ez számomra nagyon jó dolog. Ha pedig hozzáteszem, hogy a munkát soha nem tartottam kényszerű robotnak, hanem az életem egyik fő céljának, akkor talán érthető és hihető, ha azt mondom, hogy minden egyes kis és nagyobb feladatom pontos és sikeres teljesítése nagy élményt jelentett a számomra. Alkotó munka Egyszerűen fogalmazva: az alkotó munka mindig is örömet okozott nekem. Ma is szívesen barkácsolgatok idehaza a kis műhelyemben, fa- és vasmunkával meg elektromos dolgokkal foglalkozom. Például a lambériákat mind én csináltam. Ehhez kapok is segítséget a Volán nyugdíjasklubjától, mert a számomra elérhetetlenül drága kisgépeket kikölcsönzik a barkácsoló nyugdíjasoknak, így nekem is — mesélt mindennapjairól Ézsől István. Közben egész idő alatt az járt a fejemben, hogy munkaviszonya nagyobb részét íróasztal mögött töltötte el, vajon nem volt-e ez a bizonyos irodai eszköz, az a státus akadálya az őszinte emberi kapcsolatoknak. Ez a gondolat azért jutott az eszembe, mert gyakran hallom jártomban- keltemben, hogy a papír, a hivatal, a tisztség viselése, a számokkal való foglalkozás elidegeníti az embereket a környezetükben élőktől, dolgozóktól. Meg is kérdeztem vendéglátómtól, hogy valóban így van-e? Többségük nő — Vezető munkakörben dolgoztam ötvenhattól nyugdíjazásomig, s legkevesebb harminchat, legtöbb száz munkatársam volt. A száz beosztottam többsége nő volt, feleségek, családanyák, eladósorban levő leányzók, szóval 18-tól 55 éves korig valamennyi korosztályt képviselték, de még idősebbek is voltak köztük. Öt nagy csoportban dolgoztak. Mindegyiknek .megvolt a maga csoportveztője. Mégis, ha viszály, nézeteltérés támadt munkatársaim között, hozzám fordultak, nekem kellett a problémákat elrendeznem, elsimítanom közöttük. Feltétlenül éreztem az emberek problémáit, s igyekeztem megérteni a kiváltó okokat, s ha csak lehetett, megoldást találtam. . Az utódok Mint vezetőnek ezek voltak a legnagyobb, legnehezebb feladataim, de ha sikerült valakiket kibékítenem, vagy egy problémára megoldást találnom. az legalább akkora sikerélmény volt számomra, mint egy jól elkészült mérleg után a felsőbb vezetés elismerése. Hihetetlenül jó érzés, ha az emberre személyes gondjaik megoldásában is számítanak. S az nem számít, hogy valójában mekkora teher volt ez számomra. De ami a lényeg, hogy utódaimnál ugyanezt a mentalitást tapasztalom. Tehát nem volt hiábavaló a példaadás. Aszódi László Antal Horgászkupát alapítanak Ápolják a barátságot Az ecseri Rákosmezeje Tsz horgászegyesületének közelmúltjáról, jelenéről, terveiről tudakozódtunk Sárközi György elnöktől, akit nemrégiben erősített meg tisztségében a közgyűlés. • — A közelmúlttal kezdeném. Azzal, hogy az ősszel hatszáz kiló pontyot, másfél kilósakat, • valamint kecsegét és dévérkeszeget fogtunk, mert a mi kis vizünk, különösen az utóbbi két halfaj számára jó élőhelynek bizonyult — mondta az elnök. — Terveink között szerepel a sportbarátság kiszélesítése. mégpedg úgy, hogy a környék öt horgászegyesületével vesszük fel a kapcsolatot. A gyömröi egyesülettel már két-két éves jegyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy nálunk is, náluk is a legaktívabb tagok kapják jutalomképpen a napijegyeket, s így ők a szomszédos vizeket meglátogathatják. Ezzel kezdetét is vette nagy álmunk megvalósítása, amire a MOHOSZ vezetősége már áldását adta. Arról van szó, hogy minden évben verseny- horgászatot rendeznénk, kupát alapítanának hozzá. Az első verseny persze Ecserzn lenne, a többi mindig más egyesület területén. Az ilyen versenyekre a házi erőpróbák első három helyezettjei jutnának el, s már az külön öröm lenne ezeknek az embereknek, hogy így más vizeken is pecázhatnának. A sportbarátság persze nemcsak így jöhetne létre. Hiszen jó példát mutattak a közelmúltban azok a vecsési és üllői horgászok, akik napijegyet váltottak nálunk. Rögtön azzal kezdték, hogy megtuda<koUák a helyi horgászrendet, s egyáltalán egész ott tartózkodásuk alatt fegyelmezetten, kulturáltan, szóval valóban ba- rátian viselkedtek — számolt be az aktuális feladatok és a tervek egy részéről Sárközi György. Sok egyébről is beszélt, arról, hogy mit jelent a horgászoknak masa a hobbi és az ecseri tavacska. S hogy mi a horgászat? Sárközi György szerint: gyönyörű és izgalommal teli vállalkozás. Kaland, amikor az ember beleolvad a hallgatag tájba, s csupán a horgászösztön ősi erő- hatnak rá egyre hatalmasabban. S közben teljesen belemerülünk a szabad természet falatnyi darabkájának élvezetébe ... A. L. A. Jelmezbál az iskolában Szabadon szárnyalt a fantázia Hatalmas' sikere volt az iskolai jelmezbálnak Vasadon. A diákok száma ugyanis körülbelül 170, és 38 egyéni, valamint 11 csoportos jelmezes vonult fel a klubkönyvtár szín. háztermében a rokonok, szülők és barátok előtt. Valamennyien izgultak, szorongtak és bukdácsoltak, hiszen egyszer-kétszer olyan jelmezeket láthattunk, hogy abban alig lehetett közlekedni. Volt is kacagás bőven, amikor a 4-es és a 7-es sorszámmal bevonult a színes- és a varázsceruza, a 8-as sorszámmal a hirdetőoszlop, vagy amikor a bő selyem gatyákban megjelentek a törökbasák. Sőt, egy lepedőbe bújt igazi szellem is ellátogatott ezen a napon a vasadi emberekhez. Talán ennek ellensúlyozásaként egy igazi szárnyakkal felszerelt angyalkát is láthattunk. Sőt, két-három királynőt, valamint seriffeket, popénekeseket és zenészeket, a Kukori, a Piroska és Kacsa Kázmér, az erdei manó és a katica kíséretében. Láthattunk egy igazi pólyába csomagolt babát, de még a gellérthegyi Szatiadság-szobor is eljött közénk. Szergej, az ismert tv- sztár kíséretében. Volt látnivaló bőven és volt mit varrogatni a szülőknek is az elmúlt héten. Néha ugyanis igazi papírruha-költemé- nyeket is láthattunk, és természetesen a zsűri az ötlet,es- ségen túl a sok kézimunkát értékelte, ahogyan ezt előre ki is hirdette. Szóval nehéz dolga volt a héttagú zsűrinek, hiszen a sok jó jelmez a pontozásnál is sok gyötrődést ielentett. Az eredményhirdetésnél ez üi is de- riiit. hiszen a he vezettek kö- “ütt alig volt Dontkü'önbség Az egyéni versenyben első let+ Jávorszki Vera 47 ponttal Rózsakirálynő jelmezével, akinek a csodálatos krepp-ruháján körülbelül 100 papírrózsa díszlett körbe-körbe. A szép loknis hajában szintén rózsák virítottak. Második lett Har- gas Norbert mint varázsló. 44 ponttal, akinek a köpenye tele volt arany csillagokkal és holdakkal. A harmadik helyre került Vörös Gábor 43 ponttal, a tévéből ismert Pam- palini jelmezével, aki talán a legjobban megnevettette a közönséget az utánfutós. és megpakolt biciklijével. A csoportos jelmezesek közül két első helyezettet jutalmazott a zsűri. Eisők ebek 46 ponttal az ősemberek akik igazi állatszőrökbe csavarva jelentek meg körünkben, disz- nólábszárcsont csatokkal és csont ékszerekkel díszítve. A kőtáblákat cipelő „triumvirátust” Piróth Kati, Szabó Kati és Szabó Gábor alakította. Szintén elsők lettek a 7. osztályos fiúk 46 ponttal, akik óvodásokat alakítottak és cumikkal, csörgőkkel, éjjeliedényekkel felszerelve vonultak fel, majd pelenkázva, partedlikkel és kisréklikkel díszítve követték, tányérjukat veregetve, az óvó nénit. A harmadik helyet a 7. osztályos lányok nyerték el 44 ponttal, akik már a jövő század divatjából adtak egy kis ízelítőt. Az igazi manökenek is megirigyelhették volna mozgásukat és szereléseiket. De azért a tanári kar bízik benne, hogy az iskolában nem fognak látni ilyen öltözékeket ... Az elsődíjasok egy-egy tortát nyertek, a második és harmadik díjasok pedig óriási bonbonokat, ugrálóköteleket, labdákat és játékokat. Ezután következett a tombola, majd este 8 óráig a diszkó. A büfében pedig szendvicseket árultak és üdítőket mertek mindenki számára a jól működő és jól ismert szülői munka- közösség tagjai, Keszeg Imré- né vezetésével. A W Az iskola igazgatója, vesti Imre, elégedett voit s gyerekekkel, de a hosszúra nyúlt műsorközlői teendői után kiszáradt szájjal és ’’áradtan ült le, hogy az egész napos szerveződ munkát kipihenhesse Ölvedi Kriszta (ISSN 0133-2651 (Monori Híilap) *
