Pest Megyei Hírlap, 1986. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám
I 1086. MÁRCIUS 10., HÉTFŐ 'S Már ki kellene ültetni a paprikapalántát, de még nincs hova. Munkáiddá tavaszvárók a fóliafaluban A biztosat nem kockáztatjuk ^ Kinek vagy minek higgyen az ember? A naptár- ^ nak, miszerint tavasz van, vagy az időjárásnak, ami C kedvezőbbre fordult ugyan, de félő, hogy még tartogat ^ meglepetést. Mert ha már melegebb is van nappal, az ^ éjjel még fagyos. Szó, ami szó, a kutya az idén sem í ette meg a telet, s ennek hátrányai bizony a primőr- < kertészetekben is tetten érhetők. jMin múlik, van-e hiánycikk? Járvány idején a patikában Itt is minden ugyanolyan. A piros-fehér Kockás metlachi- padló, a virágtartón álló szobanövények, a kisasztalban a lefedett kancsó víz a poharakkal, a világosbarna munkaasztal, a polcok, az egészségügyi plakátok a faion, a fehér köpenyek. A megszokott vidéki patikakép érdekességektől mentes beszélgetéssel kecsegtet. Am ha megszólítja a kíváncsiskodó a gyógyszertárból távozókat, várva ugyancsak szokásos bc:;:izankooa- sukat —■ hogy ugyanis keresték az orvosságot, de nem kaptak meg bizony csalatkozik. .. A pusztavacsi Kohári Lászlónak szilánk pattant a szemébe, mutatja a kötést. S amit rendelt az orvos, azt a gyógyszert kapta. Akárcsak Farkas Zoltán, aki a kisfiának viszi a Su- metroJimot, vagy Szabó János, aki édesanyjához inául kétféle szerrel. Sikari Lénárd és a felesége felszerelkezett útfele orvossággal is, influenzás a család. De nekik sincs okuk panaszra a gyógjrszerellátás miatt: — Jó patika ez — vélekedHétköznapi vasárnap A Gödöllői-dombság között kanyarog az út Zsámbokra, az országszerte zöldségtermesztéséről is ismert községbe. A falu vasárnap is hétköznapjait éli. Az utcán alig látni embert, ki-ki a saját portáján szorgoskodik. Götz Mihály Kossuth Lajos utcai háza jó benyomást kelt az arra vetődő idegenben. Annál kevésbé szívderítő az a fehér puli, amelyik megállást parancsol a kertkapunál. A kutyaugatásra az üvegházból keveredik elő a gazda. — Korcs kutya ez, kérem — magyarázkodik Götz Mihály, de, hogy jól őrzi a házat, az tény. .Ezért is. van a családban olyan nagy becsülete a ■aéadifiMiuMfc ■.<», ; Jószágszeretet Ide, jószágszeretet oda, a gazda azért csak bundán ragadja kutyáját, hogy akadálytalanul körülnézhessünk birtokán, abban az üvegházban, amelyben 8 ezer palántát nevel évente. Az olajkályha takarékra állítva, mert a fóliával is letakart üveg alatt a napsütés hatására így is 30 fokos a hőmérséklet. — Éjjel még erősen fűteni kell, mert a fagy különben elvinná a zsenge növényeket — mondja Götz Mihály. — Pedig az olaj nagyon sokba kerül, s ezt kigazdálkodni bizony nem könnyű. Régi joviális falusi birtokra emlékeztető a házigazdánk. Bár tartása kissé hajlott. — Gerincsérvem van, műteni kellene, de nem merek nekivágni. Annyi rosszat hallani manapság az ilyen operációkról. Természetesen a munka sem megy úgy, mint szeretném, de hát mit tegyek. Ez van, ezt kell szeretni. Mint ahogy ezen sem változtathatok, mint ahogy nem sokat tehetek a zöldségtermelés és -értékesítés körül kialakult anomáliák megváltoztatására. Tőlünk viszonylag olcsón veszik át az árut, mire az üzletbe kerül, megduplázódik az ára. Ki érti ezt? Én csak annyit változtatok a dolgon, hogy eddig házhoz jött a kereskedő, most meg majd én megpróbálom értékesíteni az uborkát meg a paradicsomot. Azt a négyezer tő paprikapalántát, amit itt lát az üveg alatt, eladom, mert valamivel pótolni keld a fűtési költségeket is. Magvetés előtt Tiszta, áttetsző lepedőként borul ránk az ég Szentlö- rinckáta határában. A végtelen mezőkön — amelyet eddig elkerültek a böjti szelek — néhol egy-egy tanya, facsoport bukkan föl, s lapul tovább a hóban. A községben a takaros házakban és a fóliafaluban gyönyörködhet az ember. Csaknem minden ház udvarán ott feszül a fóliasátor. Csanyi Pál Kertész utcai portáján tegnap került fel a fólia az egyik vázra. — Nagyon me T’szködtünk vele, mire kifeszítettük a műanyagot— tájékoztat a gazda. — A fagyos földet csákánnyal kellett megmunkálni, hogy kivethessük a fólia rögzítéséhez szükséges árkot, így a magvetésre még ezután kerül sor, holott már palántának kellene lennie a sátrakban. — Miért, nem fűtik a fóliát? — Mi csak úgynevezett hideg fólia alatt termesztünk primőröket. Én leszázalékolt nyugdíjas vagyok és a feleségem sem nagyon bírja már a munkát. Visszafogtuk magunkat, de ha a gyerekek nem segítenének, akkor már teljesen abbahagytuk volna a kertészkedést. — Kinek adják el az árut? — A tápiószelei Áfész- szel kötöttünk szerződést, 600 kiló paprika és 1500 csomó retek szállítására. Ezért 40 százalékkal olcsóbban kapjuk a fóliát, és az sem utolsó szempont, hogy biztos vevő van az árunkra. Maguk árusítják A kertszomszéd Nagy J6- zseféknál viszont már csaknem virágzásnak indultak a papriikapalánták a fűtött fólia alatt.-v Emiatt fáj most a fejünk — sóhajt gondterhelten a ház asszonya, Nagy József - né. — Már ki kellene ültetni a növényeket, de a fóliát még nem tudtuk fölhúzni a fagyos föld miatt. Mint a szomszéd, az én uram is csákánnyal akart nekiállni, hogy kiássa az árkot. — Kifizetődik ez a sok munka? — Míg fiatalok vagyunk, bírjuk, de tény, hogy nekünk is egyre inkább megfordul a fejünkben, meddig tudjuk még csinálni? Ami huzavona az áruértékesítéssel jár, az legalább 10 évet elvesz az életünkből. Mi ugyanis magunk áruljuk a primőröket a Bos- nyákon. Ott viszont áldatlan állapotok uralkodnak az utóbbi időben, A piac szűk, ügyeskedni kell, hogy bejusson az ember. Ha kívül reked, valamelyik mellékutcában, akkor nemcsak a paradicsom, a paprika is a nyakán marad. Ám még köny- nyen a rendőr is megbünteti, mondván: ügyeskedik. Suba alatt akar túladni az áruján. Aztán magyarázkodhat... Hegy úr a megszokás — Miért nem mennék' a ^md.sík nagybani piacra,, az Agrouniőra? — Oda senki sem jár, se kereskedő, se termelő. Hiába, a megszokás nagy úr. A Bos- nyákon már kialakult vevőkörünk van, a biztosat nem kockáztathatjuk a bizonytalanért, Mi ezután is oda járunk. Nem uicán állnak A színhely Dabas egyetlen gyógyszertára a Biksza Miklós út 434. alatt. A belépő először visszahőköl. Gombostű- nyi hely sincs, zsúfolásig tele az officina, hiszen járvány van. — Vajon bírjá'k-e energiával a rohamot? — kérdezem a patika vezetőjét, Télessy István főgyógyszerészt. — Muszáj bírnunk, pedig, higgye el, ilyenkor tényleg nehéz. Egyszerű a számítás, tegnap például 27 ezer forintot forgalmaztunk, kétszer annyit, mint a nyugodtabb időszakokban. S a többlet zömmel 3 forintos lázcsillapítókból, köhögéscsillapítókból, fájdalomenyhítő szerekből, vitaminokból adódik. Reggel 8- tól este 6-ig tartunk nyitva a hét hat napján, s már hetek óta állandóan ugyanez a kép. A gyógyszertár ugyan tele van, de az utcán nem áll a sor. Igyekszünk gyorsak lenni ... — Mégis, hányán fordulnak meg itt naponta? — Nem tartjuk nyilván, miként azt sem, hogy hány tételt adunk ki. De ha átlagosan 10 forintos kiadással számolunk, két és fél-háromezer ember jöhet naponta. Ugyanis nem csupán Dabas 15 ezer lakója jár hozzánk, hanem a nagyobb körzetet ellátó szakorvosi ren- -tí-alőintézet, a tüdőgondozó és az ideggondozó betegei is itt váltják ki a receptjeiket. S akár van járvány, akár nincs, el kell készítenünk havonta kétszer a cseppeket, a pirulákat, a kenőcsöket, a porokat, az úgynevezett magisztrális szereket, s az intézmények által rendelt gyógyszercsomagokat, s persze a számlát is, például a szociális otthonnak, vagy a hernádi Március 15. Tsz-nek. Kihul! a kezéből — Hányán vannak? — Hét végzett asszisztens és három asszisztensjelölt, két pénztáros, két csomagoló, négy takarító, s — magamat is beleértve — négy gyógyszerész dolgozik itt, két műszakban. Most éppen öten hiányoznak, mert maguk is ágynak estek, vagy mert szültek. Egyik kolléganőnknek éppen tegnap jött világra a kisfia. Az apa ma reggel közölte az örömhírt. Csak hát helyettesíteni nem tudja a feleségét. De bent dolgozik Szönyi Jánosáé csoportvezető asszisztens, akinek beteg a kislánya, s influenzás ő maga is. A járvánnyal mi úgy vagyunk: vagy elkaptuk már, vagy most lábalunk bele. Nem, veszélyességi pótlék nem jár nekünk. Közben bejön dr. Henerary Lászióné, a másik gyógyszerész. Nem panaszkodva, épp csak említi a tényt: esténként úgy esik ágyba, hogy a gyógyszerészeti folyóirat szinte azonnal kihull a kezéből. Egy hete próbálja elolvasni. — S ilyen fáradtan sohasem téved? — Kettős az ellenőrzés, más írja a receptre az árat, s megint más adja ki az orvosságot. Fehér hollónak számít a hiba. Ezért is emlékszem arra, amikor egyszer vény nélkül kiadható Valeriánát kért valaki, s a helyette hallott Quarelint adtam neki. Szerencsére észrevette az illető. — Türelmesek a betegek? — A helyben lakók mindig, de a szakrendelőből érkezők sietnek, megy a buszuk. S mi nem kapkodhatunk. Maguk mennek érte Télessy István folytatja: — Hihetetlenül nagy a felelősségünk, mégis, nem emlékszem arra, hogy a patikában a beteg, s az itt dolgozó között hangos szóváltásra került volna sor, pedig 1959. óta vagyok itt. — A hiánycikkek miatt sem panaszkodnak? — Az a véleményem, hogy ezügyben szinte minden az orvos és a gyógyszerész kapcsolatától függ. Ha a gyógyító azt a szert rendeli, amelyik kapható a patikában, akkor szinte nincs is hiánycikk. Ugyanis az orvosságok zöme helyettesíthető másokkal. Ami az objektív helyzetet illeti, most éppen 17-féie gyógyszer hiányzik a majd ezernyiből. Van közöttük, amit már nemigen keresnek, például a Fer- cupar drazsé, helyette korszerű vaskészítményeket tartunk, Conferont, vagy Tardiferont. Az influenzacikkek közül hiányzik az Asaropect köptető. és a Radipon, de van helyettük Baltix-csepp és Li- bexin combinatum tabletta. — Hogyan tarthatják szinten az ellátást? — A raktárunk épp elég nagy, az officina — láthatta — szűkös már. Viszont a Pest Megyei Gyógyszertári Központ szállításai szerencsére pontosak, ütemesek. Bevezettük azt, hogy ha kifogyunk egy orvosságból, az első Pestre utazó kollégánk elhozza a csomagot. így nem kell várnunk a központ kocsijára, vagy a postai szállításra ... Amiről eddig nem esett szó: a patika dolgozói előadásokat tartanak, publikációkat jelentetnek meg, részesei a tudományos munkának, aktivistái, előadói a Vöröskeresztnek, a TIT-nek. Sok a munkájuk, s nem épp arányosan oszlik el. Például két hétre 84 óra a munkaidőalap, de az egyik héten ebből 30-at, a másikon 54-et használnak fel. S a patikusok esetében az 54 órás hetek egyikén még 110 órányi az ügyelet, így havonta akad egy hét, amikor 164 órán át állnak szolgálatban. Lakást kínálnak Nem elégedettek az ügyeleti díjjal, ami hétköznap 10 forint, munkaszüneti napon 18. Az olyan patikákban, ahol a forgalom, az összlétszám és a gyógyszerészek száma elér egy meghatározott szintet, ott többet — 12, illetve 22 forintot — fizethetnek. S ehhez Dabason csupán még egy gyógyszerész hiányzik. De nemcsak ott keresnek patikust. A körzetben Gyálon, Örkényben is. Csakhogy a szakember kevés, a kezdőfizetés sem túl vonzó, a tanács hiába kínálja fel a lakást a pályakezdőknek, nem jönnek. A betegek viszont igen. Vasvári G. Pál Gondos kezek segítik a kis növények fejlődését. (Barcza Zsolt felvételei) Béna Zoltán Erről olvastam Grosics kora meg hava Á Grosics-villa titka című könyvben a világhírű kapus árnyéka, állandó tartaléka, Gellér Sándor is elmondja véleményét a Fekete Párducról. Beszél arról, hogy minden kapusnak flúgja van, egyik sem teljesen normális, ami sajátságos helyzetéből fakad. Állsz a kapuban, magyarázza Gellér, sokáig semmi, s akkor egyszer csak rajtád múlik minden. Az örökös tartalék rajongott Grosicsért, noha ő tudta a legjobban, hogy milyen furcsa, olykor iszonyatosan nehéz ember. Furcsasága néha egész kis marhaságokban jött elő. Azt mondja nekem: tudod te, hogy a hó fekete? — Te hülye vagy? — kérdezek vissza... És tudod te, hogy az éjfél kék? — Visszakérdezek megint: te hülye vagy? — Te pedig egy büdös parasztgyerek vagy — mondja. Ha nekem mondta volna Grosics, a hó fekete, az éjfél kék, azt válaszolom, a hó nálam is fekete, az éjfél viszont barna. Melegsége- sen barna. A hó fekete, mint a kátrány, de szikárabb az éjfél barnaságánál. Utána biztosan további szavakat mondtunk volna, azok milyen színűek nála és nálam. Persze csak akkor, ha az ő tudatában is minden szóval, hangsorral együtt valamilyen szín is megjelenik. A könyvben etz nem fejtegetik, Gellér föltehetően nem is tudja, mert nem tárgyalták meg. A hó különben azért fekete nálam, mert az ó betű fekete, az éjfélben az é barna. Azért szikár az egyik, mert a h mássalhangzó oldja a magánhangzó tömörségét, az éjfélben a j-vel együtt adódik a telt melegség. A szavak színe éppoly árnyalatos, mint amit a valóságban látunk. Rövidesen kezdenek kihajtani a fák, bokrok. Tessék megfigyelni, hányféle az előbújó levélkék zöldje. Mi pedig egyszerűen azt mondjuk, kizöldülnek a fák. Grosics nem a fekete hó miatt volt sokak szemében iszonyatosan nehéz ember, hanem a véleményéért. Nem annak milyensége bő- szítette a vezetőket, hanem hogy egyáltalán volt. Például arról, milyen legyen a csapat taktikája, hogyan próbálja meg legyőzni adott ellenfelét. A kapusnak ilyen szempontból is sajátságos a helyzete. Áll a kapuban, s a játék minden rezdülését megfigyelheti. Az ellenfelet mint egészet, a csapatrészeket, külön-külön a játékosokat. A szövetségi kapitány azonban, akit annak idején másképp neveztek, s a még magasabban trónoló vezetők rosszallották, hogy a kapusnak véleménye van, és azt ki is fejti. A különböző rendű-rangú szövetségi kapitányok mindig hajlamosak azt hinnni, csak az helytálló, amit ők mondanak. Grosics helyzetét súlyosbította, hogy oly korban élt, amikor a kapitányok feltétlen engedelmességet vártak a rájuk bízott emberektől. Sportpályán és munkahelyen egyaránt. S ez a kor nem múlt el nyomtalanul. Gellér szerint a kapusok sajátságos helyzetben vannak. Kisebb-nagyobb mértékben mindahányan abban vagyunk. Kapusok, csatárok, középpályások, védők, vezetők,'beosztottak. Valamennyiünk helyéről másképp láthatók az események. Megpróbálhatjuk beleképzelni magunkat a másiknak a helyzetébe, de az nem az igazi. Elképzelhetem, hogy a vezető miért így és nem úgy döntött, s ő is, miért cselekedtem éppen azt, amit tettem. Ám a képzelet mégsem a valóság. Beleképzelés helyett jobb volna meghallgatni a másikat, s valamennyi csapattag meglátásait figyelembe véve dolgozni ki stratégiát és taktikát. Beleképzelés helyett inkább türelemre volna szükségünk. Hogy befogadhassuk vagy legalább meghallgassuk a másik látszatra furcsa megnyilvánulásait. Nem biztos, hogy ami innen furcsa, az onnan is az. N ekem például a legtermészetesebb, hogy a szavak színekkel együtt léteznek bennem. A másiknak éppen az ellenkezője magától értetődő. Türelem helyett azonban gyakran a könnyebbik utat választjuk. Lehülyézzük egymást. Kör Pál
