Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

1986. FEBRUAR 3., HÉTFŐ rx/ßlfa0 3 Leél Leó Életút a sorok mögött A munkásmozgalom kiemel­kedő harcosainak nevét a történelemkönyvek, az em­lékművek őrzik, életüket, munkásságukat tanítják az iskolában, példaképül állítják az utódok elé. Sok ezer és tízezer társuk neve azonban feledésbe merül, a legjobb esetben néhány soros címszó emlékeztet rájuk a lexikon­ban. A szűkszavú adatok ön­magukban nem sokat árulnak el az emberről. Fűtött, meleg szobámból te­kingetek ki az ablakon. Író­gépem türelmesen vár, hogy billentyűi szolgaian kövessék gondolataim. Leél Leóról aka­rok írni, akiről — bevallom — néhány napja még azt sem tudtam, hogy élt, hogy vál­lalta a veszélyt, a harcot. Mert élhetett volna sok évti­zedet. De, mert nem engedel­meskedett az elvtelenséget, az embertelenséget követelő rendnek, meg kellett halnia. Huszonhárom éves korában mondott le mindenről. Csak egyről nem: a tisztességről, az emberi tartásról. Kivégzé­séig kitartott elvei, az igaz­ságba vetett hite mellett. Ki volt Leél Leó? Egy az elfeledettek közül. Pedig egyet sem szabadna elfelej­tenünk közülük, akik vállal­tak minden áldozatot a jövő nemzedékért. .. Leél Leó. Putnok, 1896. február 3. — Maglód 1919. augusztus 7. Éppen kilencven esztendeje született tehát, s rendkívül fiatalon — huszon­három éves korában — Pest megyében halt meg. Magántisztviselő, költő, kommunista. Az I. világhábo­rú idején katonaként részt vett az antiimperialista moz­galomban. Ezért 1918 májusá­ban letartóztatták, az októbe­ri forradalom szabadította ki börtönéből. Az ifjú katona tehát fölismerte a háború ér­telmetlenségét, s azokhoz csatlakozott, akik ennek a véleménynek hangot is adtak. A börtönben eltöltött hóna­pok alatt minden bizonnyal sokat töprengett a világ dol­gain. Talán együtt volt olya­nokkal — szocialistákkal, kommunistákkal —, akik ha­tottak véleményére, formál­ták gondolatait. Szabadulása után, 1918 no­vemberében belépett a Kom­munisták Magyarországi Párt­jába. Ez kikristályosodott el­vekre, határozott világnézetre vall. Már nem is csodálko­zunk rajta, hogy: A Tanácsköztársaság idején a budapesti VI. kerületi mun­kás- és katonatanács tagja. Itteni tevékenységéről vala­mivel többet tudunk. A Te­rézvárosban 1919. március 2.9-én alakultak meg a Szo­cialista Párt kerületi szervei. A direktórium tagjai között találjuk Leél Leót is, ugyan­csak beválasztották az április 7-én megalakuló munkás- és katonatanácsba, amely dele­gálja őt a fővárosi központi tanácsba is. A VI. kerületi pártszervezetben a lenini po­litika érvényesült, határozot­tan felléptek a jobboldali tö­rekvések ellen. Egy alkalom­mal éppen Leél Leó tartott előadást a Revizionizmus és bolsevizmus címmel. Május 31-én azonban a jobbratoló- dás a Terézvárosban is érzé­kelhetővé vált. Az újonnan választott pártbizottságból — több más kommunistával együtt — Leél Leót kihagy­ták. Ütja hasonlóan alakult több társáéval... A Vörös Hadseregben zász- lóalaj politikai megbízottként teljesített szolgálatot. Ezek­nek a hónapokban a törté­netét jól ismerjük. Tudjuk, hogy a kezdeti sikerek után miként kényszerül meghátrá­lásra — túlerő, árulás — a Vörös Hadsereg, s azt, hogy az óriási erőfeszítések és vér­áldozatok ellenére miként kénytelen augusztus 1-jén a proletariátus kiadni a kezé­ből a hatalmat. S közismert az is, ami ezután követke­zett ... L eél Leót a román inter­venciós csapatok fogták el és oltották ki reménytel­jes életét Maglódon. Vigh Károly Vörös Pest vármegye című könyvében olvashatjuk: „Pest megyében a román megszállás alatt tömegével tartóztatták le a Tanácsköz­társaság volt funkcionáriusait és híveit. A letartóztatásokat — főleg a megye városaiban — tömeges kivégzések követ­ték, amelyeknek semmiféle törvényes alapjuk nem volt.” S kicsit lejjebb, ami már közvetlenül Leél Leót is érinthette: „A monori járás­beli Maglódon a román csa­patok a mai gépgyár helyén fogolytábort létesítettek és a zsidó temető árkában kivég­zések is voltak.” M. N. P. Magyar-osztrák szakszervezeti találkozó Sokoldalú együttműködés Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének és Anton Benyának, ez Osztrák Szakszervezeti Szö­vetség (ÖGB) elnökének veze­tésével a két szervezet között kialakított rendszeres kapcso­lat keretében, február 1-jén és 2-án Győrben tanácskoztak a SZOT és az ÖGB vezető tiszt­ségviselői. Tájékoztatták egy­mást a két ország bel-, gazda­ság-, szociális és művelődés­politikai helyzetéről, a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulásáról, a szak­szervezeteknek a dolgozók érdekében folytatott tevé­kenységéről, a további felada­tokról. A SZOT vezetői tájé­koztatták az osztrák vendége­ket a magyar szakszervezetek küszöbönálló XXV. kong­resszusának előkészületeiről. A résztvevők nagyra értékel­ték a magyar és az osztrák szakszervezetek közötti sokol­dalú kapcsolatot és megálla­podtak a további együttműkö­désben Állást foglaltak abban, hogy Európa békéjének, biztonsá­gának fenntartásához a szak- szervezetek sajátos eszközeik­kel és lehetőségeikkel megha­tározó módon járulhatnak hozzá. Kordonhoz kötve teremnek a vesszők Pillantás - előre Országossá fejlődő pályázat Sikeres plakáthíradé A főszereplők: Csornyák Andrea és a szerencsekerék, mögöt­te Mudrony József, a PMKBT titkára és Tamási Eszter, ez­úttal az est műsorvezetői szerepkörében. (Erdősi Ágnes fel­vétele) Bebizonyosodott, hogy he­lyes kezdeményezés volt az Országos és a Pest Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács plakáthíradó játéka, amelynek eredményeit pénteken este ér­tékelték a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság budapesti, Eötvös utcai klubjában. A hat- hónapig tartó pályázaton több mint 10 ezren vettek részt és 7797-en oldották meg helye­sen a feladatokat. Pénteken, vidám műsor keretében érté­kes tárgyjutalmakat sorsoltak kd közöttük. Mint ismeretes, a feladato­kat tartalmazó plakáthíradók az OKBT és a PMKBT akti­vistáinak közreműködésével jutottak el a munkahelyekre. A játékot lapunk hasábjain olvasóink is nyomon követ­hették: rendszeresen közöltük a helyes megfejtéseket és azoknak a nevét, akiknek ked­vezett a szerencse a havonta megtartott tárgyjutalom-sor­soláson. (Az utolsót szomba­tos ismertetjük Együtt az uta­kon című rovatunkban.) A szervezőket is meglepte a játék sikere. Egyebek között erről beszélt Kalanovics Lász­ló rendőr alezredes, az OKBT titkára. Elmondta, hogy a Pest megyei példa nyomán az idén az egész országra kiter­jesztik a pályázatot. Az állami közjegyző jelenlété­ben megtartott sorsoláson Csor­nyák Andrea általános iskolai ta­nuló húzta ki a szerencsekerék­ből Fortuna kegyeltjeinek a ne­vét. A tíz tárgyjutalmat a követ­kezők kapják: Kolibri hordozható színes televíziót Mátrai Ilona, Vo­lán, Nagykáta; Gramorádiót Tóth Ferencivé, Tóalmás; NZC 160 típu­sú lemezjátszót Tóth István, Nagy­káta; NZC 041-es típusú lemez­játszót Valcsák Marianna, Nagy­kovácsi; ETA—1010-es robotgépet Dónner Márta, Cegléd; RC—1650-es típusú grillsütőt AIM István, Főt; P3/S típusú mixergépet Újházi Károlyné, Tápiószele; Signal 402- es típusú rádiót Csömör Gézáné, Szentmártonkáta; szerszámkészle­tet Zakar Józsefné, Dunakeszi; kvarcórás tollat Tóth Józsefné, Tápió szőlős. Az akciót szervező aktivisták között öt jutalomtárgyat sorsol­tak ki. NZC 041-es típusú lemez­játszót Kiss György rendőr őr­nagy, Cegléd; ETA—1010 típusú robotgépet Pintér László OKBT; ETA—1100-as típusú grillsütőt Ros­tás Tibor, Budapest; Zenit típu­sú fényképezőgépet Székely Jenő OKBT; szerszámkészletet Csányi László rendőr törzszászlós, Gödöl­lő. A jutalmakat és nyereményeket a Pest Megyei Közlekedésbizton­sági Tanács hamarosan eljuttatja a remélhetőleg boldog tulajdono­soknak. Nem pihennek a kertbarátok Ha valahol Nagymaros ne­vét említik mostanság, még a gazdálkodásban kevésbé jár­tasak is rögtön hozzáteszik: málnaország. Igaz, az ízle- tesebb, e tájról elnevezett fajta mindinkább kiveszik a kertekből, mert apró gyümöl­csei miatt nem olyan szapora a szedése, mint az ízetlenebb, de bővebben termő új fajtá­ké. A málna azonban csak amolyan betelepülő errefelé, hiszen az öregebbek még em­lékeznek rá, hogy a nagyma­rosi domb- és hegyoldalak valamikor telistele voltak szőlőtőkékkel. De jött a fi- loxérajárvány, és odalett min­den: a kórt csak a direktter- mők élték túl, s ma is csu­pán az a vessző marad élet­képes, amelyet ilyen fajtákra oltanak. Kényes növény a szőlő. Kellő szakértelem nélkül nem is ajánlatos belevágni egy nagyobb ültetvény telepítésé­be, mert várt siker helyett könnyen megtörténhet, hogy csak a pénzt viszi el a kísér­let az ember zsebéből. Báthori Miklóst Sóskúton, a Petőfi utcában nem fenyegeti ez a veszély: — Nyugdíjazásomig a Bu- dakörnyéke Áfésznél dolgoz­tam, itt a faluban az egyik boltot vezettem — mondja. Némi gyaloglás után érünk a házhoz közeli pincéhez. — Itt, öreghegyen múltja van a szőlőtermesztésnek. Ez a pince is 1853-ban épült. Esztendőnként 500 négyszögöl­ről, 770 tőkéről takarítjuk be a termést. Szépen gondozott az ültet­vény, s ami ritkaságszámba megy ezen a környéken: a vesszőket kordonra futtatja fel a gazda. A pincében is minden a helyén van. Előkerül a lopó­tök, sorra kóstoljuk a hordók tartalmát. A gazda már két­szer fejtette le a bort, a har­madikra viszont már nem lesz szükség, mert közben gyorsan fogy a nedű. Hiába no, nagy a család, a rokonság meg a baráti kör. S hogy mindez még hihetőbb legyen, váratlanul betoppan Kuzsel Imre, aki maga is borászko­dással tölti szabadidejét. A metszéssel nem sietnek. Egy kis mustrára invitálnak a tőkékhez. Szép duzzadtak a rügyek, a fagy nem károsítot­ta jelentősen a termőalapo­kat, s ha semmi nem jön közbe, az idén jó termésre van kilátás. Várják, hogy megszűnjön az időjárásban a nagy ingadozás, Nincs ilyen gondja viszont a Pest Megyei Pincegazdaság­nak. Csak a felvásárlással és a bortermeléssel foglalkoznak. Am ez sem kis feladat, ha jól belegondolunk. Pest, Ko­márom és Szolnok megyében kell megszervezniük partne­Az idén már mintegy 32 ezer hektóliternyi minőségi bort palackoznak Budafokon. Vghy Elekné a töltőgépen a le­zárt palackokat vizsgálja. a finom nedűt, s többszörös ellenőrzés után palackozzák. Szakembereik azt mondják, tavaly nagyon gyenge volt a termés, ezért import alap­anyagot is feldolgoztak. A mostani enyhe tél reményt ad arra, hogy az ősszel gaz­dagabb lesz a szüret. Furucz—Hancsovszkl Február első hete Pest me­gye lakosai számára figyelem­re méltó eseményeket tarto­gat. A településeken több mű­velődési központban és mun­kahelyen kerül sor ismeret- terjesztő előadásra, időszerű I kérdéseknek nem vagyunk hí- 1 ján, j HÉTFŐN kezdődik a téli vásár. A Skála-Coop áruházaik éppúgy, | mint az ipar cikk-ki skereskedelmj j üzletek alaposan felkészültek er­re, összességében több millió fo- ; lint kedvezményt adnak a iakos- ' Ságnak. Sláger a kabát és a láb­beli, a konfekció- és kötöttáru, } KEDDEN az Országgyűlés me- : zőgazdasági bizottsága tart ülést. A nap másik, sokakat érdeklő eseménye a lottó jutalomsorsolá­sa: az 1. hét szelvényeit húzzák, 1320 tárgynyereményt sorsolnak ki. Az országos mezőgazdasági . konyvhónjap is elkezdődik. CSÜTÖRTÖKÖN Budapesten, fi Technika Házában több Pest me­gyei résztvevője is lesz annak a tudományos előadásnak, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület rendez, és témája a közlekedési gondok megoldásával foglalkozó diplomatervek ismertetése. A Pest Megyei DUNATOURS ismerteti idei utazási ajánlatait sajtótájé­koztatón a Penta Szállóban. PÉNTEKEN délelőtt 9 órakor kezdődik a KISZ KB ülése Buda­pesten. Az MTESZ szervezésében a Magyar Biológiai Társaság tart előadást a vízinövények szerepé­ről a vízminőség szabályozásában Budapesten, a Múzeum körút 14, szám alatti klubban. SZOMBATON az Allatorvostu­dományi Egyetemen tartja a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület tisztújító küldöttközgyűlését. VASÁRNAP a debreceni ifjúsá­gi klubban nyílik meg a ceglédi származású Dobnál Tibor festő­művész kiállítása. A pincegazdaságban Szántó Zoltán művezető a kovaföld- szűrön átfolyó bort ellenőrzit ez is munkaköri kötelessége. reikkel a kapcsolatot, s a ve­lük szerződő 29 téeszen ke­resztül a kistermelőkkel is együttműködnek. A budafoki központban lévő pincerend­szerben ezekben a napokban 54 ezer hektoliter bor van a cement-, az ászok- és a fém­hordókban. A feldolgozás fo­lyamatos: különféle szűrőkkel és más eljárásokkal tisztítják Erről olvastam Boldogságváltozatok Túljutottam azon az életszakaszon, amikor az ember meghatározhatatlan fogalmak meghatározásá­val bíbelődik. Mi az idő, a szépség, a boldogság, a végtelen? Fölöslegesnek vélem az élet értelmének keresését is. Miért olyan rettenetesen önhittek né­melyek? Majd én, nyújto­gatják a kezüket, előrefu- rakszanak a táblához, s fölírnak valami nagy köz­helyet. A múlt héten nem találkoztam velük. Ellen­ben megismerkedhettem kötetnyi bölcs fiatallal. A könyv címe szerint boldog emberekkel. Mivel értel­mes lények beszéltek éle­tük alakulásáról, örömeik­ről, bánataikról, hiteikről, céljaikról, a boldogság mi­benlétéről fél szó sem hangzott el. Az viszont többször is, hogy az élet­től nem szabad nagy dol­gokat várni. Ez nem közhely? Ez is az. Olyan, amit mégsem akarunk tudomásul venni. Szabad-e tudomásul ven­ni? Kételkedünk az élet értelmének a meglelésé- ben? Ugyanúgy tamáskod- nunk kell abban, hogy nem bukkanunk rá. Lép- ten-nyomon bebizonyoso­dik, az élettől nem szabad nagy dolgokat várni, mégis örökösen reménykedünk. Miben? A könyv forgatása ide­jén olvastam valamelyik hetilapban a világ legjob­ban fizetett művészeiről. Ezek dollárok millióit ke­resik évente, öreg kérdés, amit olykor felteszünk magunknak: mit tennénk, ha lenne ennyi meg ennyi pénzünk. Ilyenkor arra gondolok, hogy akik több millió dollárnak a gazdái, azok mások, mint akiket én ismerek. Hogy ez a más mi, arról fogalmam sincs. A hetilapban ennek a megválaszolásához is találtam fogódzót. Az egyik csökkenő keresetű művészről megjegyzik, hogy el keli adnia tengeri szigetét. Képzellek el, volt saját szigete, ahová csak ő és a barátai tehették rá a lábukat. Ez semmi. Az ősszel, amikor kellemesen sütött a nap, "étáltunk a szőlő- hegven. Visszafelé azt mondta a barátom, most pedig bemegyünk egy ház­ba, amilyent még nem lát­tam. Nem sikerűit bemen­ni, nem voltak otthon. Ne­kem már az is furcsa volt, hogy vadidegenként csak úgy beállítanék. Barátom szerint nyugodtan, szíve­sen megmutatják bárki­nek. A ház külföldi minta nyomán készült, különle­ges kialakítású, a parketta olasz, a csempe angol, de lehet, hogy fordítva. Pest megyei faluban áll a ház. Az a másik is, amelyben télikert, fürdőmedence ta­lálható. Az ember nyito- gatja az ajtókat s egyszer csak hopp, nem szobában találja magát, hanem me­dence partján, a vízben éppen a gazda gyermekei lubickolnak. Elképzelem, hogy ezek a szülők boldogok. Gyerme­keik még inkább. Hogyne. Gondolnak egyet, s máris hancúrozhatnak a kelle­mes vízben. Az én bölcs fiataljaim­nak a gyermekei, ha ezt tudnák, irigykednének. Ne­kik ilyen sohasem lesz. Anyjuk, apjuk hiába ma­gyarázná, kicsi fiam, a boldogságot önmagadban kell meglelned. Lelked bé­kéje mindennél fontosabb, vedd figyelembe, hogy an­nak a bácsinak esetleg nem teljesen nyugodt a lelkiismerete. Néha árra gondol, vajon tényleg any- nyival többet ér a munká­ja, amennyivel nagyobbat hasít a közös kalácsból. Valószínűbb, hogy sem­mit se mondanak. Munká­ra nevelik gyermekeiket, keménységre, hogy elvisel­jék az élet gyötrelmeit. Kirándulni viszik őket, megmutatják nekik a vi­lág szépségeit. A füveket, fákat, bokrokat, a sebesen sikló kígyót, szálldosó ma­darakat, patak partjára járó őzeket. Ügy hiszik, ennél többet nem várha­tunk az élettől. Legföl­jebb még néhány barátot, örömet, bánatot megosztó jó társat. Szívem az övék. Eszem arra gondol, milyen bi- zsergető lehet a saját szi­geten tölteni a hétvégeket. Avagy belecsusszanni saját medencém tiszta vizébe, gyönyörködni télikertem dús növényzetében. Ami­kor kinn csikorog a hó, süvít a februári szél. Kör Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom