Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1986. FEBRUÁR 5., SZERDA Testnevelési tagozat Az esély is harmadára csökken? Mikor a nyílt nap ese­ménysora véget ért, a test­nevelő tanár kísérletet tett arra, hogy a történteket összefoglalja és néhány hasznos tudnivalóval lássa el a pádon ücsörgő szülőket. Próbálkozása azonban ku­darcba fulladt, mert a te­remből kiáradó gyerekek egészséges, szertelen és megállíthatatlan zsivaja oly vastag zajfalat húzott a levegőbe, hogy nem tudta túlharsogni. A foglalkozás tehát elérte célját. Laza izomzat Pedig jó kemény kis torna­óra volt, rendesen végighajtot­ták azok ^ ceglédi nagycsopor­tos óvodások, akik alig egy hónap múlva már egymásnak lesznek vetélytársai, hiszen közülük csupán egy osztályra való kezdheti el diákéletét a Mészáros iskola testnevelési tagozatosaként. Most azonban még csak tét nélkül barátkoznak azokkal a szerekkel, eszközökkel, ame­lyeket néhány héttel később, a felvételi vizsgán a pontokért cserébe meg kell szelídíteniük. Még a mumusokkal, a gyűrű­vel, kötéllel meg a zsámollyal is bátran incselkednek. Igaz, nem mindegyikük érzi magát otthon a tornateremben, néhá- nyan viszont szemlátomást ki­rínak az apró várományosok közül. Az erőteljes, energiával teli fiúcskákra és a nyúlánk, hajlékony, laza izomzatú kis­lányokra akár fogadni is le­hetne. Ellentétben a korábbi esz­tendőkkel,-idén bizonyosan el­marad a tülekedés. Nemrég még 150—160-an próbáltak meg tagjává válni egy-egy 30-as létszámú t-tagozatos osz­tálynak, 1986-ban pedig jó, ha félszáz vállalkozó akad. Ez annyit jelent, hogy a tavalyi­hoz képest harmadára apadt az érdeklődés. Hihető? Persze, mert minden viszonylagos, könnyen meglehet, hogy ez az ötven pontosan elegendő, mert ez az ötven éppen az az öt­ven, amelyik képességei alap­ján korántsem véletlenül pá­lyázik a t-re. És ha nem az? Akkor marad az eredeti kép­let: a jelentkezőkkel együtt az esély is harmadára csökken ahhoz, hogy tényleg minden ízében tehetséges első osztály verbuválódjon. — Valóban furcsa, hogy egyik évről a másikra számot­tevően csökkent a t-tagozatra jelentkezők tábora — mondja Bencze Józsefné óvodai fel­ügyelő. A szülők több érvet so­rakoztatnak fel. Van aki azt állítja, hogy elsősorban a mindinkább terebélyesedő isko lai követelményeknek, azaz a kötelezőnek tegyen eleget a gyerek, s ha ezzel boldogul, később még nyilván lesz mód­ja sportolni. De azt hiszem, a másik in­dok a döntő. Ugyanis a szü­lők tudják, hogy a tagozatos csemetéért nem kis anyagi ál­dozatot kell vállalni. A tré­ningruhát említik, amit na­gyon gyorsan kinő a gyerek, az évente induló sporttáborokat, illetve ezek pluszköltségeit. Akik pedig a város szélén lak­nak, azok a nehézkes bejárás­tól ódzkodnak. Pásztor István, városi sport­felügyelő másként vélekedik. — Szerencsére a helybeli felnőttek között egyre több a sporttal kedvező viszonyt ki­alakítók száma. Ezért csak ne­hezen vagy egyáltalán nem tu­dok azonosulni a szülők véle­ményével. Aki nem tagozatos osztályba jár, annak ugyanúgy megvásárolják a szabadidős öltözéket, a tréningruhát és a többit, s ők is rövid idő alatt kinövik. Az évenkénti táborok­ra fordított többletkiadás pe­dig nem is mérhető ahhoz a haszonhoz, amit érte cserébe a gyerek kap. Nem hiszetc az anyagi indokokban, mert ha egészséges felnőtt válik a cse­metékből, ki tudja, hányszoro- san megtérül a befektetés. Több osztály Ami a követelményeket, a terheket illeti, csak annyit: a t-tagozatosok tanulmányi ered­ményei minden évfolyamban jobbak a többi osztályénál. Szerintem az a baj, hogy az is­kola a lehetséges propaganda­eszközöknek csupán szűkös ka­rét vette igénybe a felvételi előtt. Persze azért ez sem olyan egyszerű, hiszen az ed­digi háromszoros-négyszeres túljelentkezések láttán ki gon­dolta volna, hogy idén propa­gálni kell a t-tagozatot. Az óvodások elvonultak, s az iskola épp szolgálatban le­vő testnevelőivel, Forgács Fe­renccel és Tóth Jánossal to­vábbra is az okokon töpren­günk. De nem jutunk sokra. Fölbukkan ugyan néhány le­hetőség: esetleg visszariadtak volna a fölvételi vizsgán tá­masztott követelményektől, méterektől, másodpercektől Az érdekvédelmet szolgálhatná Kétezerből alig néhány A múlt év alaposan próbá­ra tette régi és új szőlő- és gyümölcsfajtáinkat. A műve­lési módszerek is vizsgáztak, a szőlőfajták egynémelyike leszerepel,t a kordonos műve­lésben. Érdemes lesz rá fi­gyelni, akárcsak arra, hogy a gazdák, saját érdekükben, a fagykárt szakszerűen megha­tározzák. Volt mellékzöngéje ugyanis a tavalyi télnek, állítólag az illetékesek szerint nem volt fagy, ezt sem a ceglédi me­teorológiai állomás, sem a gazdák keserves tavaszi ta­pasztalatai nem erősíthették meg. Hogy ilyen és ehhez ha­sonló viták ne alakulhassa­nak ki, az egyénenkénti vi- tatkozgatás vagy .kérvényírás helyett sokkal jobb lenne, ha a kisgazdák tömörülnének a kertbarátkörbe, mert az mű­ködési és érdekvédelmi kere­tet is nyújtana. Viszont eh­hez az szükséges, hogy aki­nek vannak ilyen gondjai, megfelelő szakmai segítséget is kaphasson. Becslések szerint közel 2000 kisgazdaság van Cegléden, a tulajdonosok 1—2 százaléka vesz csupán részt a baráti kör munkájában. Február 6-án- a szőlőtermesztés említett kér­dései, a borpiac gondjai, egy későbbi előadáson a gyü­mölcstermesztés ugyanilyen problémái lesznek a témák. Jó lenne nagyobb érdeklő­dést tapasztalni, hiszen a szakmai félismeret, az isme­retforrás hiánya okozza a fiaskókat. Lassan Cegléd az egyedüli hely a környéken, ahol nem működik együtt aktívan a kertbarátok soka­sága. A vonzó programok, a hasznos tapasztalatcserék biz­tosan áttörést hozhatnak. S. D. stb. És fölbukkan néhány név is: a srácé, aki immár a Vas­utas NB I-es asztalitenisz­csapatában játszik, a lányoké, akik idén Franciaországba utaznak a sportakrobatikai vi­lágbajnokságra — meg a töb­bieké, akik tésként indultak. Jobb arán/ Persze az országos tapaszta­latok szerint 100 testnevelési tagozatos palántából legfeljebb 1 ha élsportoló lesz. Cegléden ugyan valamivel jobb az arány, de mint a pedagógusom mondják, nem ez a fontos. Erős fizikumú, munkabíró, egészséges felnőtté növekedje­nek a mostani diákok. Ennyi az egész. V. S. Idősek túrája Az Alpok lábánál A Ceglédi Vasutas Sport Egyesület természetbarát szak­osztálya a turizmus sok lelkes hívét összefogja. Szervezett ki­rándulásaikon szép számmal részt vesznek és általában kellemes élményekkel térnek haza. i Tavaly ott voltak a batto- nyai' kerékpáros túrán a ke­reskedelmi, és .vendéglátóipari szakmunkásképző iskola nö­vendékei. Az idén nemzeti ün­nepük alkalmából a pákozdi csata színhelyére kerekeznek. A napokban összejövetelt tar­tottak a művelődési központ­ban, ahol az 1985-ös emléke­ket idézték fel. a többi között levetítve azokat a diaképeket, amelyek az idősek túráján készültek Ausztriában, az Al­pok lábánál. Egyenes utak Rátpja Meg kell vívni az ördöggel is VAN EGY VILÁG, amit kevesen ismerünk, s amit rö­viden így lehetne jellemezni: az élet alján tengődök, az ön- megrontók, a felnézni is kép­telenek világa. S ebbe a vi­lágba a szesz juttatja a la­kókat. Az alkohol okozza a tragédiákat, az elviselhetetlen nyomort. Arra megy el a ke­reset, amiatt durvák, gorom­bák a szülők egymáshoz és a gyerekekhez. Az alkohol miatt bomlanak fel'boldognak in­dult házasságok. Mert a szesz — ha olykor melegít is — egyenes utak kátyúja, minden emberi érzés érzéstelenítője, a jó szándék megrontója, s az igazi akarat sárba tiprója. Domonyban hallottam a szánalmas történetet. Aki me­sélte, s felháborodásomat 'lát­ta, megnyugtatott: valaki a madarakról is gondoskodik ... Az asszony már a hetedik gyerekét hozta a világra. Az apa dolgozik, a keresetét is hazaadja. Minden. fizetéskor egy hétig tartó farsang van a háznál. Tyúk fő a, fazékban, hurka sül a tepsiben, bor fo­lyik még a vízcsapból is. Az­tán elfogy a pénz, s kezdőd­nek a verekedések. A család­fő nemcsak a gyerekeket, ha­nem az asszonyt is az utcára zavarja éjszakánként. Nem számít, esik az eső. a hó vagy fú a szél, nem számít, tél van-e vagy nyár. Hogy mint él a család, mindenki tudta és tud­ja a környéken. A hivatal al­kalmazottja mit tehetne? A gyerekek szerepelnek a veszélyeztetett kiskorúak nyil­vántartásában. Rendszeresen ellenőrzik'őket. Meghallgatták az apát, az anyát. Az anya nem mert nyilatkozni, mert félt a férj verésétől. Az em­ber káromkodott. Dolgozik, keres, akár a többi állampol­gár. Igaz, iszik. De hát, ki nem iszik? Mi lesz a gyere­kekkel? Majd megnőnek! — mondta az apa. s erre eskü­dött az anya is. Szidták teli torokkal, gonosz szavakkal a gyámügyest, aki állami gon­dozásba javasolta a három legkisebbet. — A mező meg a szőlőhegy termése, jó emberek adakozó szíve, a szomszédok szánalma, az ég urának madarakat ellá­tó gondoskodása az enyéimet is megvédi — bizonygatta hangos szóval vélt igazát az asszony. A gyámügyes továbbította az iratokat, s most esténként félve látogatja szüleit. — Mi lesz, ha egyszer a szesz elbo­rítja a szülők agyát? — kér­Ládává kalapálják Konzervgyári rakodólapok, termékleszorítók, gyümölcsízes dobozok, valamint Szatmár gyümölcsösládák készülnek a csé­mái faüzemben. A Március 15. brigád vegyesízes dobozokat gyárt — képünkön. Hasonlóból az elmúlt évben 36 ezer dara­bot állítottak elő. (Apáti-Tóth Sándor felvétele.) dezi kollégáit, miközben végzi nem könnyű kötelessé­gét. HIVATÁSOS PÁRTFOGÓ a foglalkozása. Naponta találko­zik az alkohol szülte szörny­nyel. — Az asszony is iszik, s ennek nemegyszer v.ltam .szemtanúja — mondta a tör­ténetet. — Eljöttek hozzám, amikor a hivatalos félfogadás •kezdődik, s panaszt tettek a legnagyobb gyerekükre, aki már keres, de egy fillért sem ad nekik, az eltartását viszont tőlük követeli. Felvettem a jegyzőkönyvet, akkor az anya az apával együtt elment az italboltba, s míg az ebédszü­net miatt nem húzták le a redőnyt, addig ott voltak és ittak. De ez nem volt elég. mert innen nem haza. hanem a legközelebbi bögrecsárdába támogatták egymást. Ekkor is, mint olyan sokszor, csak a sötétség vetette őket haza nyomorúságos otthonukba. A gyerekekre nem gondoltak, még a pólyásra sem. Annak nem adott senki reggelit, vagy ebédet, vagy nem tétté tisztá­ba se. Ennek a viselkedésnek tudható be, hogy a piti meg­halt négyhónapos korában. Akkor is egész nap a falut járták. Egyik házból ki, a másikba be. A kicsi megfá­zott és meghalt. A számonké­rés elmaradt. Pedig az azap- róság semmit nem tehet róla, hogy éppen ilyen családba született. — Nem bírom tovább, se­gítsenek rajtam — sorolja pa­naszát a középkorú asszony a tanácsnál. — Huszonhat évet leéltem vele. de már elég volt. Most, a legutóbbi fize­tésnél sem adott egy fillért sem. Az én keresetemből élünk. Iszik, kártyázik. Eddig a gyerekek miatt tűrtem, de most már elég volt. Vitessék elvonókúrára. Ha lesz ereje megvívni az ördöggel, újra kezdhetjük az életünket, de így teljesen reménytelen min­den — záporoznak a könnyek az asszony szeméből. Az ügyintéző székkel kínál­ta. s elmondta, mi a rendje, módja az elvonókúrára való kötelezésnek. — Nem tudom, nem tudom — hajtogatja a szenvedő feleség. — Ha tudo­mására jut, hogy panaszt tet­tem, hogy köteíeztetni akar­tam a gyógyulásra, agyonver, összetöri a bútorokat. Inkább hagyjuk az egészet — sóhajt lemondóan. Az ügyintéző, aki szintén anya. szintén 'feleség, magára vállalja az ügy lebo­nyolítását. TRAGÉDIÁBA FULLADÓ történetek. Szánalmas emberi sorsok, amelyeknek főszerep­lője az alkohol. Nem a kultu­rált, a mértékletes, a hétköz­napokat ünneppé varázsoló koccintás, a munkában megfá­radt testet frissítő, gyöngyöző kisfröccs elfogyasztása ellen kívántunk szólni. F. M. A bedei csata emléke A Himnuszt feszes vigyázz- ban hallgatták az ünneplőbe öltözött emberek, a múzeum­barátok körének tagjai. El­nöki köszöntőt Magyar Antal mondott, majd az 1848-as sza­badságharc eseményeit idéző könyvek gazdag választékából említett néhányat Szomorú István. Felhívta az előadó a figyelmet arra, hogy a turini út mellett indokolt megemlé­kezni a bedei csatáról is, amely, igaz nem jelentett dön­tő fordulatot, de fontos válto­zásokat nyitott meg a magyar szabadságharc történetében. Pál napi csata néven is em­lékeznek erre a nevezetes üt­közetre.’ örvendetes, hogy a múlt agyon érdekli az embereket, a, zapró részletekre is kíván­csiak. Mint Szomorú István mondta, vannak még most is feldolgozni- való adatok a sza­badságharc gazdag forrásai­ból; tudni kell a jó, a meg­bízható forrásokat megtalál­ni. Például Vas Zoltán Kos­suth Lajos élete című munká­ja két kötetben, négy ciklus­ban számos érdekes adatot rejt. Ugyancsak izgalmas Gra- cza György, vagy Szentmihá- lyi Szabó Mária Kossuth-élet- rajza is. A környék 1849. évi csatái megtalálhatók A sza­badságharc csatái című kötet­ben. A szépirodalmi vonatkozá­sok sem szegényesek. Györy Dezső regénytrilógiája szintén sok szabadságharcos-emléket őriz. Ezek a kötetek a követ­kezők: Viharvirág, Sorsvirág és Tűzvirág. Görgey öregkori életét ismerhetjük meg Féja Géza Visegrádi esték című művéből, Gerencsér Miklós Aradi naplója pedig a törté­nelmi eseményeket egy oszt­rák orvosezredes szemszögé­ből láttatja. Napló Szemere Bertalan és Görgey István könyve is, bár az utóbbit 3 kötetben már a múlt század­ban kiadták. Scserbakov pe­dig Paskievic tábornok ma­gyarországi haditevékenysé­gét mutatta be. Erdődy Gábor előadása Kos­suth és a 48-as külpolitika cí­men hangzott el. Társadalomtörténeti, társa­dalomfilozófiai szempontból vizsgálta felolvasásában Er­dődy. hogy mit jelentett a ha­zának, Európának 1848. már­cius 15. A polgári átalakulás jelentette Magyarországon a demokrácia alapjainak lera­kását. Érzékletesen és kitű­nően dokumentálva mutatta bé az előadó, hogyan kényszerült bele az ország a szakításba Ausztriával. Mert tudott do­log, hogy eredetileg Kossuth sem gondolt erre. De a már­cius 29-e körül szerveződő el­lenforradalom, a lengyel kér­dés megoldatlansága, a cári Oroszország fokozódó szerepe és szerepvállalása az európai nagypolitikában, Törökország helyzetének megváltozása, a német egység kérdése, a svéd és török kapcsolat felértéke­lődése, a dunai népekkel a szövetségi kapcsolat tétova ke­resése már nem tudta az ese­mények drámai változását megakadályozni, a trónfosztás és a háború elkerülhetetlen lett, amihez a bécsi udvar cá­ri katonai támogatást kapott... Az emlékülésen a Vasutas énekkar négy dalt adott elő. S. D. Jól választott aki hajrázott Szokatlan sportverseny szín­helye volt vasárnap délelőtt a ceglédi tornacsarnok. A Táncsics iskola kisdobosai és Szüleik népesítették be, mint szurkolók és versenyzők. A szülők bevonása a verseny­zésbe az iskola és a szülői ház kapcsolatának erősítésére egyaránt nagyszerű alkalom. A vidám gyermekzsivaj, a biztató hajrázás serkentő erő volt a gyerekek és különö­sen a szégyent vallani nem akaró, kissé pocakos apukák s az iskoláskorból régebben kinőtt anyukák számára. Aki ott volt, részt vett a vasár­nap délelőtti, immár hagyo­mányos mini spartadiákon, mit sem törődve az izomláz­zal, jól választott. Egyaránt dicséret illeti a verseny szervezőit, a díjakat adományozó társadalmi szer­veket és természetesen a versenyzőket. Szomorú Miklós Megismerik a gép nyelvét A helyőrségi művelődési központban márciusban a szá­mítógépekkel és a számítás- technikával ismerkedhetnek meg azok, akik a Hamar László matematikatanár ál­tal vezetendő tanfolyamra be­iratkoznak. Commodore—16, —20, —64 és Sinclair ZX Spectrum gépek segítségével sajátíthatják el a BASIC-nyel- vet, amelyből vizsgát is tehet­nek. Köszönetnyilvánítás. Ezút mondunk hálás köszönetét min azoknak a rokonoknak, szomsz dóknak', jó ismerősöknek, ak szeretett halottunk id. ANGYr JÓZSEF nyugdíjas MÁV kora rendező temetésén megjelente sírjára koszorút, virágot helve tek. GONDVISELŐI. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom