Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

JELENTÉSE A VI. ÖTÉVES TERVRŐL kocsi-állomány több mint 40 százalékkal emelkedett, és 1985 végén meghaladta az 1,4 milliót. A tehergépkocsik száma növekedett és az állományon belül jelentősen emelke­dett a gázolaj üzemű teherszállító gépjármű­vek aránya. 1982-től magánfuvarozók is részt vesznek a közúti személy- és áruszállításban. 1985. év végére a magántaxisok száma meghaladta a 10 ezret, a teherautó-fuvarozóké pedig meg­közelítette a 14 ezret. A közlekedés aktív keresőinek száma a terv­időszak első négy évében csökkent, 1985-ben kissé emelkedett, így az 1980. évihez képest 1 százalékkal, 3 ezer fővel lett kevesebb. A posta és távközlés beruházásaira a VI. ötéves terv folyamán számottevően többet for­dítottak, mint az előző tervidőszakban. A távbeszélő-ellátottság így is csak mérsékelten javult. A bekapcsolt főállomások száma 1985- ben 33 ezerrel, öt év alatt 122 ezerrel, ezen belül a lakásállomások száma 95 ezerrel nőtt. A távhívásba bekapcsolt főállomások aránya az 1980. évi 76 százalékról 1985-ben 81 száza­lékra emelkedett és 27 ország helyett 84 ország érhető el távhívással. A rádióműsorok vételi lehetősége URH-sá- von jelentősen javult. Emellett a Petőfi rádió is megkezdte sztereó adások sugárzását. A televízió adóhálózata 7 fő- és 39 átját­szó adóval bővült. Az I. műsorral besugárzott terület aránya 1985-ben 93 százalék volt. A II. műsor vételi lehetősége az ország területének 54 százalékáról 82 százalékára emelkedett. A posta és távközlés területén az aktív ke­resők száma öt év alatt 4,5 százalékkal, 3 ezer fővel emelkedett. A kiskereskedelmi hálózat fejlődéséhez az állami és szövetkezeti üzletek kapacitásának bővülése, valamint a magánkereskedők szá­mának növekedése is hozzájárult. A kiskereskedelmi vállalatok és szövetke­zetek üzlethálózatuk kapacitását a nagy alap- területű, széles áruválasztékot biztosító áru­házak és ABC-áruházak létesítésével növelték. Öt év alatt több mint 40 áruház és 250 ABC- áruház nyílt meg, miközben kis üzletekből lényegesen kevesebb lett. összességében az üzletek száma nem változott számottevően, alapterületük azonban kb. 10 százalékkal, az áruforgalmat meghaladó ütemben nőtt 1980— 1985 között. A vendéglátó-hálózat minőségi fejlődését jelentette az utóbbi években épült reprezenta­tív szállodák vendéglátóhelyeinek megnyitása. Az italboltok, kocsmák száma öt év alatt kb. 350-nel csökkent. 1985. szeptember 30-ig a szocialista kis­kereskedelem szervezetei 4381 boltot és 7294 vendéglátóhelyet, a boltok 12 százalékát, a vendéglátóhelyek 40 százalékát adták át szer­ződéses üzemeltetésre. 1985 közepén a magánkereskedők kezelésé­ben 18 840 bolt és 5070 vendéglátóhely műkö­dött. Öt év alatt a magánboltok száma 89Ö0- zal, a magán vendéglátóhelyeké 3600-zal nőtt. Az állami és szövetkezeti kereskedelemben foglalkoztatottak száma, különösen a tervidő­szak utolsó két évében csökkent, ugyanakkor emelkedett a magánkereskedelemben dolgozó­ké. öt év alatt a kereskedelem aktív kere­sőinek száma mintegy 20 ezer fővel, 4,4 szá­zalékkal nőtt. A tervidőszak folyamán javult a lakosság közműves vízzel és csatornával való ellátott­sága, a közüzemi vízművek napi kapacitása öt év alatt mintegy 900 ezer köbméterrel nőtt. A közüzemi ivóvízzel ellátott népesség aránya az 1980. évi 75 százalékról 84 százalékra emel­kedett. Egyes kisebb települések lakosságá­nak, átmeneti megoldásként, palackozva vagy tartályokban juttatják el az egészséges ivó­vizet. A közcsatorna-hálózat bővítése a koráb­biaknál gyorsabb, de az igényeknél és a víz­hálózat fejlődésénél lassúbb volt. öt év alatt 2500 km közcsatornát építettek. Ezzel a csa­tornázott területen élő népesség aránya meg­közelítette a 46 százalékot. A közüzemek szennyvíztisztító kapacitása az elmúlt öt év folyamán mintegy 40 szá­zalékkal bővült. 1981—1935. években környezetvédelmi be­ruházásokra mintegy 25 milliárd forintot fordítottak, 8 milliárd forinttal, 44 százalék­kal többet, mint az előző tervidőszakban. Különösen a vizek minőségének megőrzésére fordított összegek emelkedtek számottevően. A vízgazdálkodásban 3 százalékkal többen dolgoztak 1985-ben, mint 1980-ban. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok A tervidőszak folyamán a kivitel a beho­zatalnál lényegesen gyorsabb ütemben emel­kedett. 1985-ben a kivitel mennyisége 27 százalékkal, a behozatalé 6 százalékkal volt több az 1980. évinél. Az áruforgalmi egyen­leg, a kedvezőtlen áralakulás ellenére, szá­mottevően javult. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink meg­határozó tényezője a tervidőszak folyamán a szocialista országokkal folytatott tervszerű együttműködés volt. A külkereskedelmi for­galom több mint felét ezekkel az országok­kal, túlnyomórészt a KGST keretében bo­nyolítottuk le. Bővültek a kooperációs kap­csolatok, nőtt az áruforgalomban a szako­sított termékek aránya. A rubelben elszámolt behozatal mennyi­sége 1985-ben lényegében megegyezel t az öt évvel korábbival. Az energiahordozók, több fontos nyers- és alapanyag, a beruházási célú gépek és egyes fogyasztási iparcikkek nagyobb részét változatlanul ebből a vi­szonylatból szereztük be. A rubelelszámolású kivitel, a passzívum mérséklése és az árveszteség ellensúlyozása érdekében jelentősen, volumenben öt év alatt 34 százalékkal emelkedett. Mindenek­előtt az ipari késztermékek értékesítése fo­kozódott, de jelentősen bővült az anyagjelle­gű termékek és a mezőgazdasági-élelmiszer­ipari termékek exportja is. Ebben a viszony­latban, az előző négyévi passzívum után 1985-ben a tényleges fuvarfizetésekkel együtt 255 millió rubel aktívum keletkezett. A nem rubel elszámolású forgalom alakú- látását a tervidőszak folyamán az egyensúlyi helyzet javításának követelménye határozta meg. Különösen fokozódott e követelmény jelentősége az 1981—1982-ben kibontakozott nemzetközi hitelválság idején. A nem rubel elszámolású behozatal 1985- ben 11 százalékkal több volt az 1980. évi­nél. A növekedésben nagy szerepe volt az 1985. évi importnak. A nem rubel elszámo­lású kivitel öt év alatt 22 százalékkal emel­kedett. Ebben a viszonylatban az áruforgal­mi egyenleg már 1981-ben egyensúlyba ke­rült. 1982—1984-ben a kiviteli többlet foko­zatosan nőtt. öt év alatt összesen, a tényle­ges fuvarfizetésekkel együtt, 2,2 milliárd dollár aktívum keletkezett, ezen belül az 1985. évi kiviteli többlet meghaladta a 300 millió dollárt. A tervidőszak folyamán, a forgalom össze­tételéből adódóan a behozatal árszínvonala mindkét viszonylatban nagyobb mértékben emelkedett, mint a kiviteló, a cserearány öt év alatt 8,2 százalékkal romlott. A külgazdasági egyensúly javításában fon­tos szerep jutott a nemzetközi idegenforga­lomnak. 1985-ben 15 millió külföldi látoga­tott Magyarországra, 1,6 millió fővel több, mint az előző évben és 1 millió fővel több, mint 1980-ban. A külfödiek többsége. 1985- ben kereken háromnegyed része, szocialista országból érkezett. A Magyarországra érkező külföldiek közül 1985-ben 9,7 millió volt a turista, aki egy napnál hosszabb ideig tartózkodott az or­szágban. A turisták száma 1984-hez képest 1 millió fővel, 1980-hoz képest 0,3 millió fővel emelkedett, és átlagos tartózkodási ide­jük is némileg hosszabb lett. Vállalati beruházásokból és külföldi hitel­ből minden eddigi tervidőszak idegenforgal­mi beruházásait meghaladó f ejlesztések való­sultak meg. Számos új szálloda épült és be­fejeződött több régi szálloda korszerűsítése. A kereskedelmi szálláshelyek befogadóképes­sége öt év alatt 60 ezer hellyel bővült, ebből 9400 volt a szállodai kapacitás növekedése. Elkészült a több célra hasznosítható Buda­pest Kongresszusi Központ. Bővítettek, kor­szerűsítettek egyes határátkelő helyeket. Magyar állampolgárok 1985-ben 5,5 millió esetben utaztak külföldre. Ez kissé megha­ladja az 1980. évit. A külföldre utazó ma­gyarok túlnyomó része, 1985-ben 4,8 millió fő, a szocialista országokat kereste fel. Az idegenforgalomból származó devizabe­vételek az ötéves tervidőszak első éveiben a külfödiek számánál gyorsabban, az utol­só években annál lassabban emelkedtek. Az idegenforgalmi kiadások a tervidőszak fo­lyamán jelentősen nőttek. A bevételek és a kiadások egyenlege évről évre számottevő aktívumot biztosított a népgazdaságnak. Beruházás, műszaki fejlesztés A népgazdasági beruházások összege 1985- ben 236—237 milliárd forint volt, összeha­sonlító áron számolva 17 százalékkal keve­sebb, mint 1980-ban. Ezen belül a szocialis­ta szervek beruházásai 190—191 milliárd fo­rintot tettek ki, volumenük az elmúlt öt év alatt 22 százalékkal csökkent. A lakossági beruházások emelkedtek. A VI. ötéves tervidőszakban a szocialista szervek beruházásaira kb. 935 milliárd fo­rintot fordítottak, közel 100 milliárd forint­tal kevesebbet az ötéves tervben előirány­zottnál, de mintegy 30 milliárd forinttal töb­bet az éves tervek előirányzatánál. A szo­cialista szervek beruházásain belül, az elő­ző tervidőszakhoz viszonyítva a termelő ága­zatok — ipar, építőipar, mezőgazdaság — együttes aránya csökkent, a termelő inf­rastruktúra ágazataié együttvéve emelkedett, a nem anyagi ágaké nem változott. A népgazdaság állóeszköz-állománya az öt év alatt több mint 1000 milliárd forint érté­kű új állóeszközzel gyarapodott, ezen belül a szocialista szervek üzembe helyezett be­ruházásainak összege mintegy 900 milliárd forintot tett ki. A beruházásokon belül nőtt az építés arápya. Ebben, az építési árak átlagosnál nagyobb mértékű növekedése mellett, szere­pet játszott az, hogy emelkedett az építés- igényes infrastrukturális beruházások aránya. A befejezett beruházások megvalósítási ideje a tervidőszak során lényegében nem változott, továbbra is hosszú. A beruházások tényleges költségei1 általában meghaladták az eredetileg tervezettet. A tervidőszak folyamán fokozódott az állóeszköz-fenntartási tevékenység, az e cél­ra felhasznált összeg 1980-ban 99 milliárd forint, 1985-ben mintegy 150 milliárd forint volt. összehasonlító áron a növekedés lé­nyegében megegyezett az állóeszköz-állo­mány bővülésével. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesz­tésre öt év alatt mintegy 125 milliárd forintot fordítottak, a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemnek átlagosan 3,5 százalékát. A ku­tatási, fejlesztési .ráfordítások kétharmadát a termelő ágazatokban, ezen belül több mint fe­lét az iparban használták fel. Az ipar kutatá­si-fejlesztési ráfordításainak összege a terv­időszak alatt folyamatosan növekedett. Külö­nösen a gépiparban és a vegyiparban volt je­lentős a kutatásokra fordított összeg. A mű­szaki fejlesztési ráfordítások döntő részét gyártmánykorszerűsítésre, a gyártmánytech­nológia fejlesztésére, licencvásárlásokra for­dították. A műszaki színvonal emelését és egyben a kivitel bővítését nemzetközi együtt­működések is segítették. Az ipari szervezetek kb. egyharmadának több mint kétezer együtt­működési megállapodása van külföldi cégek­kel. Az ily módon gyártott termékek aránya a tervidőszak végére a termelésben 13 száza­lék fölé. a kivitelben 31 százalékra emelke­dett. Népesedés, foglalkoztatottság 1986. január í-jén az ország népessége 10 640 000 fő volt, 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban és 0.7 százalékkal kevesebb az öt évvel azelőttinél. A népesség 1981-ben kezdődött fogyásának egyik oka a születések számának, illetve arányának csök­kenése. A születési arányszám alakulása ösz- szefügg azzal, hogy a szülőképes korú nők száma öt év alatt 14 ezerrel, 0,6 százalékkal csökkent. A népességszám csökkenésének má­sik összetevője a magas és emelkedő halálozá­si arány. 1985-ben a népesség fogyásának üte­me valamelyest lassult. 1985-ben 130 000 gyermek született, 5000-rel több, mint 1984-ben. Az ezer lakosra jutó él- veszületések száma az 1984. évi 11,8-ról 12,2- re emelkedett. 1980-ban 13,9 volt ez az arány. A születések számának növekedéséhez az 1984- ben módosított és az 1985. év folyamán bevezetett népesedéspolitikai intézkedések is hozzájárultak. 1985-ben 147 000-en haltak meg. Az ezer lakosra jutó halálozás az előző évivel azonos, 13,8 volt, szemben az 1980. évi 13,6-del. A magas halálozási arányszám hátterében a né­pesség öregedése és egyes korcsoportok halá­lozási arányszámának rosszabbodása áll. A halálozások ok szerinti összetétele hosszabb ideje alig változik: legtöbben a keringési rendszer betegségeiben halnak meg, ezt kö­vetően a daganatos halálozások és az erősza­kos halálesetek száma a legnagyobb. A cse­csemőhalandóság 1983-ig csökkent, 1984-ben és 1985- ben ezer élveszületettre 20 egy éven aluli haláleset jutott, eggyel több, mint 1983-ban. A népesség iskolázottsági szintje a tervidő­szak folyamán tovább emelkedett. 1980 óta a 15 éves és idősebb népességből 66 százalékról 72 százalékra emelkedett a befejezett általá­nos iskolai, vagy annál magasabb végzettség­gel rendelkezők aránya. A 18 éves és idősebb népesség 27 százaléka legalább befejezett kö­zépiskolai végzettséggel rendelkezik, szemben az 1980. évi 23 százalékkal. A felsőfokú vég­zettségűek száma 21 százalékkal magasabb, mint 1980-ban volt. Jelenleg a 25 éves és idő­sebb népesség 8 százaléka diplomás. Ez az arány 1980-ban 6,5 százalék volt. 1985-ben és a VI. ötéves tervidőszakban az aktív keresők száma csökkent. A mérséklődés egyrészt azzal függ össze, hogy a nyugdíj- korhatáron felüliek közül egyre kevesebben folytatnak aktív kereső tevékenységet, más­részt azzal, hogy a munkavállalási korú né­pesség száma csökken. 1986. január 1-jen az aktív keresők száma 4 877 000 fő volt, 36 000 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban és 138 000 fővel kevesebb az öt évvel azelőttinél. Arányuk az ország népességén belül némileg visszaesett, az öt évvel korábbi 46.8 száza­lékról 45,8 százalékra. Jövedelem, fogyasztás, életkörülmények A lakosság összes jövedelme nominálérték­ben 1985-ben mintegy 8 százalékkal, az utóbbi öt évben 48 százalékkal növekedett. A fo­gyasztói árak színvonala öt év alatt 39 száza­lékkal, a tervben számítottnál nagyobb mér­tékben emelkedett. Ezen belül az 1985. évi ár­emelkedés az előző évinél mérsékeltebb és az éves tervben számítottnak megfelelő mértékű, 7 százalék volt. Az egy lakosra jutó reáljö­vedelem a tervidőszakban szerény ütemben, de folyamatosan, öt év alatt 7—8 százalékkal, lényegében a tervezettnek megfelelően emel­kedett. A reáljövedelem emelkedésében jelen­tős szerepe volt a társadalmi jövedelmek 14 százalékos növekedésének, de a kiegészítő te­vékenységek nyomán kb. 3,5 százalékkal emelkedtek a munkajövedelmek is. 1985-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó bruttó havi átlagkeresete kere­ken 6000 forint, a mezőgazdasági szövetkeze­tekben dolgozók közös gazdaságból származó átlagkeresete 5290 forint volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1985- ben némileg, mintegy 0,5 százalékkal, a mező- gazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó reálkeresete pedig kb. 1 százalékkal növekedett. Az 1982—1984. évek­ben bekövetkezett mérséklődés következtében 1985-ben a reálbér és a reálkereset színvonala egyaránt mintegy 5 százalékkal alacsonyabb volt az 1980. évinél. A nyugdíjak és a pénzbeli társadalmi jut­tatások összege 1985-ben folyó áron kb. 138 milliárd forintot tett ki. Nyugdíjakra 92 mil­liárd forintot fizettek ki. Ez az összeg az 1980. évit 64 százalékkal haladta meg. öt év alatt 217 600 fővel, 10.5 százalékkal nőtt a nyugdíjasok száma, és 1985 végén 2,3 mil­liót tett ki. Az átlagos havi nyugdíjak öt év alatt 48 százalékkal emelkedtek, havi össze­gük 1985-ban 3350 forint volt. Családi pótlékra 19,85-ben 21,3 milliárd fo­rintot fizettek ki, 53 százalékkal többet az 1980. évinél. A növekedés elsősorban abból származott, hogy a tervidőszak során hozott intézkedések eredményeként a családi pót­lék összege emelkedett. Emellett a családi pótlókban részesülő családok, illetve gyerme­kek száma is magasabb volt 1985-ben, mint 1980- ban. 1985. március 1-jével bevezették a gyer­mekgondozási díjat. Ezt az év végéig átla­gosan 67 ezer anya vette igénybe, a részük­re kifizetett díj 1,6 milliárd forintot tett ki. A gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma 1985-ben 150 ezer volt, gyermekgon­dozási segély címén 2,8 milliárd forintot fi­zettek ki. A gyermekgondozási díjban és gyermekgondozási segélyben részesülők együttes száma annyi volt, mint 1984-ben a gyermekgondozási segélyt igénybe vevőké. A kétféle jogcímen kifizetett összeg 30 száza­lékkal meghaladta az 1984. évi gyermekgon­dozási segely összegét. A három éven aluli gyermekek mintegy 15 százalékát bölcsődében látják el. ' Ez az arány öt év alatt alig változott. A bölcsődei ellátás feltételei a tervidőszak folyamán ja­vultak: a férőhelyek, valamint a szakképzett gondozónők száma emelkedett, a beíratott gyermekek száma csökkent. A zsúfoltság mérséklődött, és egy gondozónőre kevesebb gyermek ellátása hárul. 198a-ben a lakosság egy főre jutó fogyasz­tása 1—1,5 százalékkal, az utóbbi öt év alatt kb. 7 százalékkal nőtt. Az átlagot jóval meg­haladóan, mintegy 15 százalékkal emelkedett a tervidőszak folyamán a szolgáltatások igénybevétele. A termékek közül a tartós fo­gyasztási cikkek kiskereskedelmi forgalmá­ban mintegy 16 százalékos növekedés kö­vetkezett be. öt év alatt több mint 1,5 mil­lió televíziót értékesítettek, amelyből a színes készülékek száma megközelítette a félmilliót. Az eladott hűtőszekrények száma 1,4 millió, a mosógépeké majdnem 1,3 millió volt. A személygépkocsi-eladás a korábbi tervidő­szakhoz képest mérséklődött, öt év alatt 484 ezer új személygépkocsit adtak el. Az 'élelmiszer-fogyasztás viszonylag mérsé­kelten, öt év alatt 4 százalékkal növekedett, összetétele korszerűbb lett. Az egy lakosra jutó hús- és halfogyasztás az 1984. évi 74 kg-ról közel 80 kg-ra emelkedett. Továbbá nőtt a tej- és tojásfogyasztás is. Nem történt érdemi változás a lisztíéiék, valamint a zöld­ség- és gyümölcsfogyasztásban. A takarékbetét-állomány 1985. év végén 244 milliárd forintot tett ki. Ez az egy évvel korábbit 24,7 milliárd forinttal, az 1980. évit 99 milliárd forinttal haladta meg. A megta­karításokat növelte, hogy a lakosság az utób­bi években mintegy 2,3 milliárd forint érték­ben vásárolt kötvényeket. A természetbeni társadalmi jövedelmek volumene a tervidőszak folyamán 15 száza­lékkal emelkedett. E jövedelmek túlnyomó részét az egészségügyi és oktatási szolgálta­tások igénybevétele biztosítja. Tovább javult az egészségügyi ellátottság. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az 1980. évi 28,8-ról közel 33-ra emelkedett. Az 1980 óta létesített általános orvosi, valamint gyermekorvosi körzetek száma 359 volt. Az egy körzeti és gyermekkörzeti orvosra jutó lakosok száma az 1980. évi 2104-ről 1939-re csökkent. 1981—1985-ben a fejlesztések és megszűné­sek következtében a működő kórházi ágyak száma közel 6700-zal, 102 ezerre bővült. 1985- ben 10 000 lakosra 95,9 kórházi ágy jutott. Nem valósult meg az ágyösszetétel kívána­tosnak tartott módosítása. A szociális otthonok férőhelyeinek száma mintegy 3 ezerre, a tervezettnél mérsékelteb­ben emelkedett, és 1985 végén meghaladta a 37 ezret. 1985-ben az óvodáskorú gyermekek 91 szá­zaléka járt óvodába. Az óvodások csökkenő létszáma mellett az intézményhálózat folya­matos fejlesztése lehetővé tette az ellátás mi­nőségi javítását. Az egy óvodai csoportra jutó gyermekek száma 26 fő, ez 198Ö-ban 31 fő volt. Az 1985/86. tanévben az általános iskola nappali tagozatán 1298 ezren tanulnak, 136 ezer fővel többen az 1980/81. tanévinél. A lét­számemelkedés 1984—1985 között mérséklő­dött. Az általános iskolai ellátás társadalmi- gazdasági programjának eredménye, hogy a nagy létszámú korosztályok iskolába lépésé­vel az oktatás korábbi feltételei általában nem romlottak, egyes területeken javultak. 1981— 1985 között 5244 új osztályterem épült, az összes osztálytermek 12 százaléka. A általános iskolákban 1985-ben 88 ezer pedagógus tanít, 13 ezer fővel több. mint 1980-ban. Az egy pedagógusra jutó tanulók száma nem éri el a 15 főt. Az egy tanuló- csoportra jutó tanulók száma 27 fő, keve­sebb, mint a korábbi években volt. A válta­kozva tanulók aránya az 1980/81. tanévinek csaknem felére, 12,3 százalékra csökkent. A tanulók 43 százaléka napközis, 54 százaléka étkezik az iskola szervezésében. A 8 osztályt befejezők több mint 93 száza­léka továbbtanul; a korábbiakhoz hasonlóan, fele középiskolában, fele szakmunkásképző, illetve szakiskolában. A középiskolák nappali tagozataim többen, a szakmunkásképző is­kolákban kevesebben tanulnak, mint az elő­ző tanévben. A középfokú iskolákban tanulók közel egyötöde lakik diákotthonban, az igé­nyek nem voltak teljes körben kielégíthetők. 1985-ben 48,7 ezer fő, a megfelelő korosztály 35 százaléka érettségizett napoali tagozaton. A felsőoktatási intézményekben több mint 99 ezren, ebből 64 ezren nappali tagozaton tanulnak. A 18—22 éves népességből felső- oktatásban részesülők aránya változatlanul 9,9 százalék. A nappali tagozatos hallgatók köziéi fele lakik diákotthonban. 1985-ben 25 ezren fejezték be felső fokú tanulmányaikat. Több mint 14 ezer fő, a megfelelő korosztály 11 százaléka nappali tagozaton végzett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom