Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

1986. FEBRUAR 24., HÉTFŐ 3 HéKié Teft házak a turistaszállásokon Hol vannak már a bakancsosok? Ha nincs szánkó, megteszi a fólia is (Folytatás az 1. oldalról.) f-----'----­szen tesi természetjárók vol­tak, Márianosztrára tartottak a kék jelzésen, s onnan to­vább Szobra, a délutáni vo­nathoz. — Szeretem a Börzsönyt, csodálatos vidék — mondta elragadtatottan a vezetőjük. — Tegnap Királyrét környékén túráztunk. Tavaly is jártunk erre, akkor Magastaxon jár­tunk, de több gyalogos turis­tával találkoztunk a mínusz 20 fokos hidegben, mint most. Egyre elhagyatottabbak az er­dei ösvények, az emberek el­szoknak a gyaloglástól. Nem tudják, mit veszítenek vele — szólt vissza, miközben kilé­pett társai után. Éppen befutott a Volán Vác —Kóspallag járata a turista­ház elé, amikor mi is Kóspal- lagon át Törökmező felé vet­tük az irányt. Kilenc óra után feléledt végre az országút is, mind gyakrabban találkoztunk sílécekkel megrakott gépko­csikkal. Mondták, errefelé sok a jó síterep. Hát az kellett volna, síléc, s nem kerék alánk, mert a tükörsimára koptatott havas, jeges úton ugyancsak imbolygóit velünk a gépkocsi. Kocsiból, meg sílécből, szán­kóból is volt bőven a török­mezői turistaház környékén. Pezsgő téli kép, síző, szánkó­jámbor háziállat vagyok, ne féljetek.,, Csúszik az út, elkel a segítség Megy már ez egyedül is zó sokaság látványa fogadott a ház mögötti domboldalban. Egy hancúrozó kedvű kecske­méti társaság megfelelőbb csúszóalkalmatosság híján nejlonfóliát terített maga alá, azon szánkázott végig a lej­tőn. Síbobok, szánkók borul­tak nagy kacagás közepette, kicsik és nagyok élvezték a tél örömeit. — Attila, igyekezz, most én jövök — toporzékolt a magát 10 évesnek valló Pisti Buda­pestről. Odabenn a színes té­vé előtt minden szék foglalt volt. Micsoda turisták?! — Harminc kilométeres gya­logtúra után jólesik egy ki­csit üldögélni a melegben — szólt vissza nevetős megjegy­zésünkre az egyik sportpuló- veres vendég. — Megyünk to­vább, a társaság egy része már útnak is indult. — A legtöbb vendégünk visszatérő, gyakori látogató — mondta Nagy Károlyné, a turistaház' barátságos vezető­je, bemutatkozás után. —Több síterep van a környékünkön, emiatt szívesen jönnek ide té­len is az emberek. Ezen a hétvégen még a társalgó ala­csony cserépkályhájának te­tejére is jutott hálóvendég, ő kérte, hadd aludhasson ott. Hétközben persze tudtunk vol­na ágyat is adni — nézett kö­rül elégedetten nyugtázó szemmel a jövő-menő sokasá­gon. Hangos zsivaj, sikongás, kacagás közben leptünk ki az ajtón egy gyerekcsoport kel­lős közepébe. A szelíden téb- láboló, a szomszédos gazda­sági épületektől erre tévedt fe­kete kecskebak okozta a vi­dám riadalmat. A srácok a kiadós gyaloglás után is na­Ceglédi iskolások Törökmezőn. (Erdősi Ágnes felvételei) gyón elevenen ugrálták kö­rül a kezes állatot. Élvezték a senkitől és semmitől nem korlátozott mozgást. Lehet, hogy ők nem ülnek majd gépkocsiba felnőttként sem, ha kirándulni indulnak? Kádár Edit A bányászok, a bányák helyzetéről Megkövetelni a fegyelmet A szén-, érc-, ásvány- és szénhidrogén bányászatban dolgozó szo­cialista brigádok mintegy 5« ezer tagjának képviselői találkoztak szom­baton az ágazat és a szakmai szakszervezet vezetőivel. Jelen volt Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára és Kapolyi László ipari miniszter. A tanácskozást Kovács Lász­ló, a szakszervezet főtitkára nyitotta meg. Először a közel­múlt napok tragikus esemé­nyéről, a Mecseki Szénbányák Vasas bányaüzemében történt szerencsétlenségről szólt, mél­tatta az omlás alá került 15 bányász megmentéséért foly­tatott, csaknem háromnapos megfeszített küzdelmet, s hangsúlyozta, hogy a hősi ha­lált halt 11 ember, a magyar és lengyel bányászok hozzá­tartozóinak gyászában, fájdal­mában osztozik az egész ma­gyar társadalom. A találkozó résztvevői mély megrendülés­sel, néma felállással tiszteleg­tek szerencsétlenül járt tár­saik emléke előtt. A tanácskozás résztvevői át­tekintették a bányászat hely­zetét és elemezték azokat a feltételeket, amelyek a bánya­biztonság követelményeinek messzemenő érvényesítésével egyidejűleg az idei tervek tel­jesítéséhez, az ország számára fontos szén, kőolaj, földgáz és ásványi nyersanyagok kiter­meléséhez szükségesek. A bá­nyabiztonságról szólva többen is hangsúlyozták, hogy a föld mélyén a természeti erőkkel folytatott küzdelemben a bá­nyászok figyelme nem lan­kadhat, és ezt az állandó ké­szenlétet, a fegyelmezett munr kát az eddiginél sokkalta több biztonságtechnikai fel­szerelés és műszer sem he­lyettesítheti. A vitában felszólalt Havasi Ferenc is. — Nehéz napokat élt át az ország, a gyász he­tét — mondotta. — A Mecseki Szénbányák Vasas bányájá­ban történtek okait még nem tudjuk pontosan, de le kell vonni a bányaszerencsétlensé­gek általános tanulságait: a fegyelmet, az előírások és a szabályzatok betartását meg kell követelni, hogy a bánya ne a veszélyt jelentse az or­szág közvéleménye számára. A tanácskozás résztvevői több fontos kérdésben foglal­tak állást. Javasolták, hogy a második negyedévben állítsák le a szabadnapi termelést Arra kell törekedni — mon­dották —, hogy a meglevő tartalékok kihasználásával pótműszakok nélkül is telje­sítsék a bányászok az idei tervet. Egyetértettek azzal a javaslattal, hogy az idén egy kommunista műszakot tartsa nak az alacsony nyugdíjú, idős bányászok megsegítésére A tanácskozás résztvevőinek javaslatait a szakszervezet központi vezetőségének ülése elé terjesztik. Amennyire a közlekedés el­lensége a havazás, annál jó­tékonyabb hatással van az őszi vetésekre, örülnek is a mezőgazdák, hogy a nagyobb hideg beállta előtt puha hó­takaró hullott a földekre. Nem kell tehát attól félni, hogy kifagynak a növények. A zárszámadásokon, a téli gépjavításokon kívül, csak a szőlő- és gyümölcsültetvények metszése ad munkát ebben az időszakban. Az üzemek ki is használják az időjárás adta lehetőségeket. Bizonyság erre, hogy Pest megye gyümölcs- ültetvényeinek több, mint a felét, a szőlőültetvények 35-40 százalékát metszették meg ed­dig. Vannak üzemek — töb­bek között a monori és a törökbálinti állami gazdaság, a monori Kossuth, a toki Egyetértés, a péceli Rákos­völgye, az Örkényi Béke Ter­melőszövetkezet — ahol az át­lagosnál előbbre tartanak a szőlőtőkék és gyümölcsfák metszésével. De említhető a tápiószentmártoni Arany- szarvas Tsz is, ahol a nagy havazások idején hagyták csak abba a munkát. Ám mi­helyt az időjárás lehetővé tet­te, a tagság ismét a földeken dolgozott. Gondot jelent azon­ban — és nemcsak Tápió- szentmártonban —, hogy ta­valy elfagytak a szőlők, most ismét ki kell alakítani a termőfelületet. Ez a korábbi­nál is nagyobb körültekintést és szakértelmet igényel a metszőktől. B. Z. Valamikor fadobogó volt Nem valószínű, hogy valaha pontosan kiszámolták, de a becslések szerint az szövőnők egy-egy műszakban 30—40 ki­lométert tesznek meg a gépek mellett. Ez mindenképpen fá­rasztó. de ha nedves, olajos. csúszós a padozat, veszélyes is. A Buda-flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál e bal­eseti forrás megszüntetésére is gondoltak, amikor elhatá­■A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT Pártközi kapcsoltok. Pillantás előre HÉTFŐN kezdődik és egé­szen csütörtökig tart az a gár­donyi tanácskozás, melyen a cigánygyerekek nyári olvasó­táborának vezetői vesznek részt. Ezen az országos talál­kozón elmondhatják ötleteiket, javaslataikat, kicserélhetik ta­pasztalataikat. KEDDEN nagyszabású nem­zetközi műszerkiállítás nyílik Budapesten, a Petőfi csarnok­ban. Csaknem hatvan szocia­lista és tőkés országbeli cég mutatkozik be az érdeklődők­nek, akik a vizsgálat-, a mé­rés-, az automatizálás, a kom­munikáció, a híradástechnika, az elektronika és az energia- gazdálkodás területeiről kap­hatnak széles körű informá­ciót az előadás-sorozattal ösz- szekötött nemzetközi bemuta­tón. SZERDÁN az egészségügyi törvény módosításáról tárgyal az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. CSÜTÖRTÖKÖN a szerzői jogot szabályozó törvény rész­leteiről, alkalmazhatóságáról — különös tekintettel a szoft­ver-felhasználók érdekeire — hangzik el előadás az MTESZ budapesti székházában. PÉNTEKEN Rácz Aladár cimbalomművész születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avatnak Budapes­ten. Este emlékhangverseny lesz a Zeneakadémián a cen­tenárium tiszteletére. Ezen a napon ülést tart a Közép-Du- navidéki Intéző Bizottság el­nöksége: napirenden a rácke­vei üdülőkörzet fejlesztése sze­repel a VII. ötéves tervidő­szakban. JóiékGEiy hétakaró Nem pihennek a metszőollók rozták, hogy a budakalászi szövődében kicserélik a met­rópadlót. Ez, a gumiszőnyeg tíz esztendő alatt jócskán megkopott, így helyére rugal­mas szalagparketta került. Ezen könnyebb a járás, nem csúszik, ráadásul könnyebben tisztán tartható. Az ötletet az adta, hogy va­lamikor fadobogó volt a szö­vők lába alatt. Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága elnökének vezetésével, a Német Kommu­nista Párt Központi Bizottságának meghívására, pártkül­döttség tett látogatást a Német Szövetségi Köztársaságban február 18. és 22. között. A küldöttség megbeszéléseket foly­tatott Herbert Miesszel, a Német Komunista Párt elnöké­vel, Hermann Gautier elnökhelyettessel. Otto Hansszal, a központi döntőbizottság elnökével. Kurt Fritsch-csel, a reví­ziós bizottság elnökével és a párt más vezetőivel. A látoga­tás során többek között részt vettek a VIII. kongresszusára készülő Német Kommunista Párt Ruhr-Westfalia területi küldöttértekezletén. Erről olvastam Megpróbálhatjuk Akárhonnan nézzük, a halál demokratikus intéz­mény. Legfőképpen abban, hogy mindenkit elér. Igaz­ságtalan érkezésében sem fedezhetünk föl semmit, ami kivételezési hajlamá­ról tanúskodna. Ugyanúgy elragadja olykor az alig született kisdedet a gaz­dag szülő karjaiból, mint a szegényéből. Virágja teljében lévőt visz kiszá­míthatatlansága rossz pil­lanataiban, legyen az vi­lágra szóló tehetség, avagy millió társához hasonlato­sán átlagos képességű. Siettetni nem hagyja ma­gát, bárhogy fohászkodik is a magatehetetlen öreg, vés. sen véget szenvedésén ele A zajtalan, fájdalom nél­küli elszenderedés kiméré­sében sem követ földi be­sorolásokat. Egy a biztos: minden­kiért eljön. Kiért előbb, kiért később. Értelmünk nyiladozása percétől tisztá­ban vagyunk vele. Be le­nyugodni mégsem aka­runk. Minden váratlan ér­kezése felháborít. S ha időt hagy a készülődésre, fájdalmunk, szomorúsá­gunk akkor is nyomaszt. Amikor a közelünkből szó­lít el valakit. Idegen távo­zása közömbös számunkra. Ha nem így lenne, élni sem tudnánk. Hiszen min­den pillanat a születésé, az elmúlásé. Amikor örömteli, boldog perceket élünk át, mások gyászba borulnak. S amikor ne­künk fáj, ők örvendeznek. A felszabadult boldogság és a mély gyász egyben közös, nem tűri a szem­tanúkat. A fájdalmat és az örömet nem lehet megosz­tani. Az élet terheit viszont lehet. Otthon, családban, munkahelyen, a létezés minden olyan terén, ahol együttműködünk magunk választotta, avagy a sors szeszélye folytán mellénk került társakkal. Ember­ségből, együttérzésből, se- gíten takarásból, bajlársias- ságból csak és kizárólag it.t vizsgázhatunk. Hogy valaki szerintünk jó em­ber. megbecsülésünkre ér­demes munkatárs, kdie- mes beszélgetőpartner, azt addig kell valahogy érzé­keltetnünk vele, amíg ké­pesek vagyunk rá, amíg vele vagyunk, amíg köz­tünk van. Élő élőnek sze­rezhet örömet, csak élőnek fejezhetjük ki érdeklődé­sünket, tiszteletünket, sze­ret etünket. Évek óta figyelek egy jelenségre, amelyből arra Következte.ek sokan nem hajlandók tudomásul ven­ni az iménti eket. Hetente, havonta, negyedévente ér­keznek a szerkesztőségbe üzemi, intézményi, szövet­kezeti lapok. Oldalaikon egyre nagyobb terjedelmű gyászjelentések. Az el­hunyt. érdemeinek, kiváló­ságának, pótolhatatlansá- gának. réndkívüliségének terjengős sorol gatása. Pedig ő már nem olvas­hatja. ö abban a tudatban hunyta le szemét, hogy micsoda kavargás volt ezen a földön. A munka­helyén is. Ellen- és rokon- szenvek kibogozhatatlan szövedéke. Micsoda tüleke­dés, amikor megüresedett egy-egy vezetői szék. Mennyi mendemonda a főnökről, s azokról, akiket kegyeibe fogadott, no meg a kívülrekedtek sanyarú helyzetéről. Micsoda su- tyorgások béremelés és prémiumosztás közeledté­vel. Mekkora csend az ér­tekezleteken s mennyi szájtépés, ott folytatom, ahol az előttem szóló ab­bahagyta, és éppen úgy gondoltam, ahogyan az elöljáró. Hát persze, voltak kelle­mes percek is. Jóízű be­szélgetések, szakmaiak, más témájúak, nagy együttdolgozások, jókedvű összeröffenések, barátok, haverok. Néha olyasmit olvasni ezekben a gyászjelentések­ben, hogy vajon nem ak­kor kellett volna többet törődnünk az eltávozottal, amikor még köztünk volt? Egyenesítsük ki a kérdője­let felkiáltójellé. Ez persze épp olyan hangzatos, üres mondat, mint a gyászje­lentések. Csak annyival ér többet, hogy az élőkre vo­natkozik. Akikért még mindent megpróbálhatunk A kölcsönösség reményé­ben. Kör Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom