Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

V Társadalmi vezetőségi ülés Hátrányos helyzetű ház A minap százhetven gödöl­lői lakos gyűlt egybe, hogy megtárgyalják az egyik vá­rosrész további sorsát. A la­kók egyike, teljesen eltérve a tárgykörtől, arról kezdett be­szélni, hogy milyen csúnya a gödöllői művelődési ház. A városi tanács elnöke erre a többi között azzal reagált, hogy ne a külsőt nézzük, ha­nem, hogy milyen kitűnő programok készülnek falai kö­zött. A^ tanácselnök nincs egyedül ezzel a véleményével. A ház fennállása néhány esz­tendejében sokféle elismerés­ben részesült. A gárda még­sem felhőtlenül boldog. Ellen­kezőleg, a munkatársak, s ve­zetőik úgyszólván a kezdetek­től redőzött homlokkal élik mindennapjaikat, A legutóbbi társadalmi vezetőségi ülésen Varga Kálmán helyettes igaz­gató- egyenesen úgy fogalma­zott, hogy hátrányos helyze­tűek. Ügy is indultak. A hát­rányos helyzetet régebben, amikor szókimondóbbak vol­tak az emberek, szegénység­nek nevezték. Ez tehát egy szegény ház, gazdag progra­mokkal. Sem a hivatásosak, sem a társadalmi vezetőség nem ezen siránkozott az ülésen. Egyál­talán nem siránkoztak. A ház vezetőinek az érdekeltségi jut­tatási rendszerre kidolgozott tervezetét beszélték meg. A rendszer kidolgozását sok minden indokolja. Egyebek között az, hogy a munkatár­sak fizetése alacsony. Kecskés József igazgató sorolgatta az úgynevezett beállási százalé­kokat. Ezek is alacsonyak. Ne bíbelődjünk velük. Inkább említsük a további indokokat. A legfőbb talán a szűkös pénzforrás. Pénz nélkül pedig nincs lehetőség gazdag prog­ramra. A lényeg tehát: olyan érdekeltségi rendszer, mely ar­ra ösztönöz, hogy minden munkatárs legjobb képességeit latba vetve segítsen anyagi eszközöket előteremteni. S ak­kor neki is több jut a buk­szájába, a ház pedig, ha több­re nem- is képes; fenntarthat­ja jelenlegi színvonalát. A feladat nehéz. A háznak ugyanis most is jelentős a be­vétele. Ezen felül kell produ­kálni. Úgy, hogy semmi se menjen a szakmai munka ro­vására. Semmit se csináljanak a művelődéspolitikai elvekkel ellentétesen. A rendszer rész­leteivel nem érdemes terhelni az olvasót. Itt sem találták fel a fütyülős csizmát, csak arra törekszenek, hogy mindig mindenki a megfelelő lábbeli­ben járjon. Ne viseljen csiz­mát ott, ahol megfelel a pa­pucs, és fordítva. Magyarán: a lehető legkisebb ráfordítással érjenek el eredményt. S hanz sikerül, még nem dőlhetnek hátra a fotelban. Voltaképpen erről cseréltek eszmét a társa­dalmi vezetőség tagjaival. Van min gondolkodni. Hogyan mér­jék a teljesítményeket, mek­kora legyen a részesedés, juta­lom, prémium, vagy akármi. Beszéltek a vezetőségi ülé­sen a város és a környékbeli üzemek anyagi támogatásáról. Ismeretes, hogy az induláskor, amikor. . már pénzszűkében voltak, a város vezető testü­letéinek az inspi.rálására, , az üzemek, vállalatok támogatást ajánlottak meg. Ezt, szerződé­sekben rögzítették. Ezek a kö­zelmúltban lejártak. Megújí­tani azonban nem könnyű őket. Tudjuk, egészen más a helyzet ma, mint öt esztende­je. A veleje: a vállalatoknak kevesebb a pénzük. Olyan is akad, amelyik egyáltalán nem képes támogatást adni a ház­nak. Mások jóval kevesebbet. Az IMI péládul százezer he­lyett csak ötvenezret. S még ha a természetbeni juttatáso­kat figyelembe vesszük, a kü­lönböző társadalmi munkák értékét, akkor is elmaradnak a korábbi összegtől. jiz az újabb indok a sze­mélyre szóló érdekeltségi rend­szernek a kidolgozásához, s így visszakanyarodva be is fejezhetjük a vezetőségi ülés­ről szóló beszámolónkat. K. P. Tanácskozás az egyetemen A városi szakszervezeti tit­károk részére tartanak koor­dinációs értekezletet február 27-én, csütörtökön délután , két órától az Agrártudományi Egyetem rektori tanácskozó- termében. A tanács gazdálko­dási és irányítási rendszeréről Vass István tanácselnök-he­lyettes előadását hallgatják meg. A szakmaközi bizottság területpolitikai feladatairól Fodor László titkár beszél majd. Az alkohol elleni küz­delem eddigi eredményeivel dr. Tóth Mária, az ideggon­dozó főorvosa ismerteti meg a részvevőket. Ikiadi farsang Itt van a szórakozás ideje. Korra és nemre való tekintet nélkül mindenki maskarát ké­szít, ezüstszínű karton- és krepp-pafíír, aranyszalag után szaladgál. Farsangolnak az öregek és a fiatalok, a nyug­díjasok és a nyulászklub tag­jai. Ikladon ma, szombaton dél­után három órától a nagycso­portos óvodások mutatják be a szüleik és az óvónők által kreált jelmezeket. A művelő­dési házban megrendez itt mu­latságon ők is ugyanúgy, m nt a nagyok, zeneszóra fognak táncolni, málnájukat a büfé­ben isszák meg, és tombola­jegyet is vásárolhatnak. "Fázósan húztam össze ma- gamon a télikabátot a kora reggel Gödöllőre tartó autóbuszon. Elég lenne már a hidegből — mondtam útitár­samnak, Dobronai Istvánnak, de ő másként vélekedett. — Csak tartsa magát a tél, mi holnap vágjuk a disznót, ki kell fagynia a szalonnának és a kolbásznak. Másnap este Kovács Tibor sógoromnál ven­dégeskedtünk, ahol disznóto­rossal kínáltak, s mi más le­hetett volna a beszédtéma, mint a régi havas téli esték falusi ünnepe, a disznótor. Hány éve vághatnak az őseink disznót? Ezen. töprengett a vendéglátóm, akinek kíván- csiskodására elmondtam, hogy a disznó ősi szava a magyar­ságnak, s az 1055-ben kelt ti­hanyi apátsági alapítólevélben már helynévként említik, ami azt jelenti, hogy a disznótartás szokása több mint ezeréves, és minden bizonnyal ezzel egy­idős a leölése meg az azt kö­vető lakoma: a disznótor. Közmondást is idéztünk: A disznónak holta után a hasz­na. Nyilván abból a tényből született ez a népi bölcsesség, hogy a disznóvágás a télre szükséges hús és zsír betaka­rítása, tehát végző munka, ezt pedig valamilyen formában mindig megünnepelték eleink. Ellenkezett a házigazda: Az lehet, hogy ezer évvel ezelőtt is vágtak disznót, de a kuko­rica csak a 18. században ter­jedt el. Ez igaz — helyeselt másnap állattenyésztő ismerő­Jégvirágos hidegben Beleesett a som, amikor neki is elmond­tam ezt a megállapítást, de mint egy vérbeli pedagógus, úgy magyarázta. — Nemcsak kukoricával, mással is lehet hizlalni a disznót. Kérdezd csak meg az öregeket, hogyan hizlaltak, mikor a kukorica a paraszti táplálkozásban még egyenértékű volt a búzával. Ők tudják, hogy meghízik a ma­lac mosléktól, korpától, de ha ez sincs, jó a makk is. Nem véletlenül hallod: Éhes disz­nó makkal álmodik. Ma persze már más a hely­zet. Kapnak a malacok hízó­tápot is, és bizony életszín­vonalunk emelkedésével egy­idejűleg vastagabb lett a hul­ladékból maradt moslék, mint valamikor volt. Meg ott a sok száraz kenyér. Nem csoda, hogy a falun élő ember nem tud, meg nem is akar lemondani a sertéshizlalásról, illetve a disznótorról, mert ez a szer­tartásnak számító vacsora csak a saját szükséglet kielégítését szolgáló disznóvágás örömé­nek a megünneplése. Családi ünnep. Valamikor is, most is decemberben kezdődik a disz­nóvágás faluszerte. Ilyenkor az alvégtől a felvégig fellobog­tak a hajnali tüzek az udva­rokon, ma a gázperzselők du­ruzsolnak. A PEST MEGYEI HÍRLAP K Ü .LÖN KI ADÁS A XIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1988. FEBRUAR 22., SZOMBAT feszú, lassú folyamat Segítséggel fölemelkedhetnek Aligha kell magyarázni, hogy nem véletlenül foglal­koztunk több korábbi írá­sunkban is a cigány lakosság élet- és munkakörülményei­vel, a társadalomba való be­illeszkedés ma is élő gondjai­val, sikereivel egyaránt. Mint az előzőeket, ezt az írásunkat is az teszi elsősor­ban aktuálissá, hogy a ci­gányság hagyományos életfor­májának átalakítása, átalaku­lása hosszú, lassú folyamat, amely bizony bőven ad időt a témával való ismételt fog­lalkozásra — természetesen a gondokat feltáró és segítő szándékkal! Gödöllő vonzáskörzetében csaknem ötezer cigány szár­mazású állampolgár él, tizen­nyolc községben, illetve társ­községben. Ez az etnikum a legnagyobb számban Gödöllőn van jelen, ahol 1430-an élnek Túrán ■ 758, Kerepestarcsán 699, Valkór/ 478, Pácéiul 450 a számuk. A többi helység­ben jóval kevesebb. Kamatmentesen Kezdjük talán az eredmé­nyekkel, azzal, hogy Gödöl­lőn, Túrán, Pécelen és Kere­pestarcsán kiemelkedően jó az államigazgatás és más szervek vezetőinek hozzáállá­sa, amikor a cigány lakosság támogatásáról van szó. Túrán önálló lakótelepet építettek maguknak a cigány emberek,, természetesen a tanács vissza nem térítendő kölcsönével s az OTP kamatmentes kölcsö­nével, saját erőt is igénybe véve. Ám ez az új lakótelep már nem hasonlít a régi, a hagyományos értelemben vett szociális körülményeknek meg nem felelő telepekhez. A korábbi lakásviszonyokat messze meghaladó komforto- sított házakról van szó, ame­lyek a jó értelemben vett igazi lakótelepet alkotnak, s hamarosan egybeépül a falu­val. Kerepestarcsán ugyan még mindig gondot okoz a meglevő, szociális körülmé­nyeknek meg nem felelő te­lepek fölszámolása, de már idén elkezdik azoknak a taná­csi bérlakásoknak az építé­sét, amelyek a helyzet javítá­sát szolgálják. Gödöllőn — mint már írtuk — idén szin­tén felszámol a tanács a meg­lévő kető közül egy, a szociá­lis körülményeknek meg nem felelő telepet. Közösségi Érdemes egy kicsit részle­tesebben is foglalkozni azzal, hogy kik azok az emberek, akiknek az ilyen jellegű és mértékű támogatásra szüksé­gük van. Az közismert, hogy a cigány lakosság már beil­leszkedett rétege honnan in­dult el, s hol tartanak azok, azik még mindig a hagyomá­nyos életformájukhoz ragasz­kodnak. Személyes tapaszta­latainkon kívül az egyik leg­illetékesebb szakember infor­mációit is felhasználjuk a dolgok jobb , megértéséhez, megértetéséhez. Mert meg kell érteni és értetni, hogy a társadalmi ranglétra olyan alacsony szintjéről, ahol ma a cigány lakpsság egyes réte­gei élnek, csakis a társada­lom egészének segítségével le­hetséges fölemelkedni. Hogy ez mennyire így van, bizo­nyítják az említett szakem­ber, Végh Józsefné, a városi tanács családgondozójának szavai. — Már hetedik eve, tevé­kenykedem, mint cigányügyi előadó, más héven családgon­dozó. Számomra ez a munka azonban már korábban, vagy évtizede kezdődött, amikor országos akció Indult azért, hogy minél több cigány gyer­mek kerüljön óvodába, s kap­jon rendes ellátást, részesül­jön oiyan közösségi nevelés­ben, mint a többiek, akik persze eleve jobb családi hal­térrel indulnak az életbe, Elendszeressn — Akkoriban nagy harcot kellett, vívnom nekem is és a többi óvónőnek is, hogy a magyar ajkú gyerekek és szü­leik elfogadják a cigány gye­rekeket az óvodákban, ne idegenkedjenek tőlük. Az el­múlt évtizedben aztán sokat javult a helyzet, mert ez elő­ítéletet felszínre ’ hozó oKok nagyban megváltoztak. — Ez az eredmény a taná­csi és más társadalmi és hi­vatali intézkedéseknek is köszönhető, s annak, hogy a megfelelő állami segítséggel nagyon sok cigány család talpra állt, felhagyott hagyo­mányos életformájával, kultu­rált otthont építettek maguk­nak, rendszeresen dolgoznak. — Tehát a cigányság jelen­tős része felzárkózott, példát mutatva az elmaradóknak, s a magyarságnak is: hogy ha nem hagyják őket magukra, ha kapnak külső segítséget (ami megértéssel és türelem­mel párosul), akkor igenis képesek a társadalom egyen­rangú, hasznos tagjaivá vál­ni! — mondta Végh Józseí- né, és szavait élő példával bi­zonyította, amikor építési ügyben a tanácsházán járt két, cigány származású fiatal- asszonyt nevezett meg. Ök ketten szívesen vállalták is, hogy elmondják, honnan in­dultak, s hová jutottak nap­jainkra. Aszódi László Antal A nap programja Február 22-én: Gödöllő, művelődési ház: Mesebirodalom, 15 órakor. Fotótechnikai, fotótörténeti spéciéi kollégium, 9—18 óráig. Lehetetlen tárgyaink, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 órá­ig. A hét gödöllői műtárgya: Honfoglalás kori kengyel, megtekinthető az előtérben. Kerepestarcsa, kiáliííóíerem: késnyavalya De a disznóvágás napjáig el is kellett jutni. Először meg­mérték a kés alá kiszemelt hí­zót. Bankó Gábor apja híres böllér volt, így fia is tudja a mérés, saccolás módjait. — A gazda zsineggel átkötötte a disznó hasát, s ha átmérője kitett két rőföt, körülbelül másfél métert, úgy tartotta, egy mázsa körül van. De any- nyinak ítélte akkor is, ha megaraszolta nyakcsigolyától farktövig, s az hat arasz és négy ujj volt. Ha a mérések az el­várásnak megfeleltek,- kitűz­ték a disznóölés napját, amit férj és feleség közösen hatá­roztak meg, mert ez kaláka­munka volt. kellettek a segí­tők, még a gyerekek is hiá­nyozhattak azon a napon az iskolából. „A disznóölés kora hajnalban kezdődött, bemel egí tőül pá­linkával, és hogy ez meg ne ártson, pogácsával kínálták a segítőket. Kicsalták a disznót az óiból, lefogták, aztán bele­esett a késnyavalya: a gégefő tájékán szívig hatolt a böllér kése. Vérét kavargatva fel­fogták hurkának. Aztán beta­karták szalmával, meggyújtot­ták és lepörzsölték róla a szőrt. Megmosták és késsel lekapar­ták. A disznót az udvarról bevitték a házba, s megkezd­ték a bontását. Az asszonyok a belet várták, mert tisztítá­sa az ő feladatuk volt. Alig fejeződött be az állva elfogyasztott ebéd — egy falat főtt máj, friss, még meleg abált szalonna —, az asszonyok már készültek a vacsorához. Hogy mi volt a vacsora? Nagyon kis változtatással szinte mindenütt a következőket szolgálták fel: csigatészlás vagy „zsemlekoc­kás orjaleves, toros- vagy töl­tött káposzta, majd pecsenye, véres és májas hurka, nyoma- téknak pogácsa. Persze nem döglik meg a disznó bor nél­kül, hát ittak is. Arra, hogy jövőre újra legyen szerencsé­jük a disznóhoz, de ittak egy­más egészségére is. A bor megoldotta a vendégek nyel­vét, s elkezdődött a jókedvű beszélgetés. É jfél után, két óra tájt ké­szülődni kezdtek hazafe­lé, s ki-ki a kapott kóstolóval ballagott a havas éjszakában. Apám a nyakába vett, csen­desen dudorászott, anyám néhány ■ lépéssel mögöttünk követett bennünket, s én, a kíváncsiskodó gyerek meg­kérdeztem: legközelebb ki­hez megyünk disznótorba? Szüleim megnyugtattak. A jö­vő héten mi szúrjuk le a ko­cát. Hozzánk jönnek a vendé­gek. Így járt a rokonság egy­máshoz, sorba, derűs mesélés- sel, emberi melegséggel elűz­ni a téli esték zúzmarás, jég­virágos hidegét. Fcrcsik Mihály Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Február 23-án: Gödöllő, művelődési ház: Kamarazenei stúdió, 9.30 órakor. Borverseny, 14 órakor. Udvaros Dorottya estje, 16 órakor. Lehetetlen tárgyaink, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 órá­ig. A hét gödöllői műtárgya: Honfoglalás kori kengyel, megtekinthető az előtérben. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. PBí MoInlSi Február 22-én és 23-án: A sziklabarlang titka. Szí­nes, magyarul beszélő szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor! Rendőrök háborúja. Színes francia bűnügyi filmdráma. 16 éven felülieknek! 6 és 8 óra­kor. Mátyás Könnyen elképzelhető, hogy a Fazekas előnéVről minden­kinek a Mihály ugrik be, a mi szerzőnket azonban, aki a csütörtökön megjelent Új hul­lám és népi kórus című cik­ket írta Mátyás a neve. Mint a másolat tanúsítja, a kézira­ton még az volt... m Szombati jegyzet i A hörcsögről, a hangyá­ról, a méhecskékről min­dig a gyűjtögető életmód jut eszünkbe. Tiszteletre méltó ezeknek az élőlé­nyeknek a létfenntartásuk­hoz szükséges szorgalma és előrelátása. Sosem visznek több élelmiszert a kaptár­ba. föld alatti üregükbe, mint amennyit az erdők, a határ téli álma előtt be kell szerezniük. De vajon mire véljük a most már egyre inkább elterjedő mozgalmat az emberek között? Akár há­rom hónapos tanfolyamra, akár egy négyéves iskolá­ba iratkozik be valaki, már első napon a bizalmi kiválasztása után megtud­ják, mennyit kell (kötele­ző) befizetniük az osztály közös kasszájába. Ismerős ez a forma már az általános iskolából. Ott is gyűjtik az osztálypénzt, és bár csaknem évente emelkedik az összege, va­lahogy megértjük, hasznos célra költik. Gyakran jár­nak a gyerekek tanulmá­nyi kirándulásra, viszik őket színházba, cirkuszba. Az utolsó előtti évfolyam gondoskodik a hagyomá­nyok szerint a • ballagok búcsúztatásáról. Szóval azok a havi 20— 30 forintok szép lassan el­fogynak.k a szülők járnak jól, nem egy összegben kell odaadniuk a pénzt. Az azonban furcsa, miért akarnak megfizettetni ve­lük olyan rendezvényeken való részvételt, ahová eszük ágában sincs elmen­ni. Hallottunk olyan eset­ről, amikor egy esemény­re minden tanulónak két jegyet kellett eladni (a szülőknek). Nem számított, egy vagy három iskolás gyerek van a családban, egy vagy öt felnőtt. Miért vegyen valalci négy jegyet egy jelmezbálra, amin biztosan tudja, nem fog megjelenni — de még a gyereke sem. Valahol sántít a dolog. Lehet, hogy a statisztika szépítése, lehet, az intéz­mény költségvetésének nö­velése fniatt van Szükség ilyen erőszakosan kikény- szerített jótéteményekre. A módszer nem jó. Igaz, mindejiki megvásárolja a jegyeket — pont az ö cse­metéjére rúgjanak ki? Pont az ő gyöngyszeme kapjon bizonyos tárgyból rosszabb érdemjegyet? Azt már nem! Becsületesebb volna talán, ha a szerve­zők beismernék: megszo­rultunk, segítséget kérünk. Az emberek áldozatkészsé­gét ismerve, biztosan szí­vesen adnának. * Élgondolkodtatóbb, ha érett, felnőtt emberekkel próbálnak hasonló játékot eljátszani. Az egyik nyug­díjasklub tagja panaszolta, el akarják venni a pén­züket. Korukat és pénztár­cájukat reálisan látva, ők is havonta gyűjtögettek a közösbe. Ha valaki meg­hal közülük, a több száz forintos koszorúval meg­adják neki a végtisztessé­get. Sokáig így is volt, aztán egyszer a művelődé­si ház igazgatója szemet vetett erre a tartalékra. Egy hónapon át kért, kö­vetelt. fenyegetőzött, az öregek nem hajoltak meg. A saját pénzük az övék maradt. Ismerősöm a vonaton végez fejszámolást. Felesé­ge hároméves iskolába jár. Havi (nem tan-) díj 100 forint. Az osztályban har­mincötén vannak, az sze­mélyenként, évente ezer, összesen harmincötezer, a három év alatt mindössze­sen: százötezer forint'. Hol tudnak ők, felnőttek eny- nyit elkölteni? A család- luk miatt és egyáltalán, kirándulásra nem járnak, örülnek, ha este otthon le­hetnek. A negyedéves be­számolók, a vizsgák alatt a tanárok sem isznak meg ennyi kávét, kólát. Az ö gyomruk meg úgyis resz­ket eléggé. Ki tudja nekik és a férjeknek, feleségek­nek megmagyarázni, hová kell a pénz? Báskai Erzsébet ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom