Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
1986. FEBRUAR 22., SZOMBAT Start előtt a helikopterek Védömaszkban (a Óim fölött). Csak a szórópisztoly hagyományos, a bevonat korszerű Aki belép a MÉM Repülőgépes Szolgálat budaörsi új csarnokába, azt hiszi, hogy egy hatalmas uszodába került, csak azt furcsáühat- ná, mit keres egyszerre két helikopter is a medencében. A gépek alatt víztükör, két oldalról kisebb vízesés ölelt közre a masinákat. Mint kísérőmtől, Lőrincz Mihály műszaki vezetőtől megtudom, ezen keresztül szívódnak fel a káros anyagok és a porló festék. Érzékelő szondák vigyázzák, ellenőrzik, hogy ne kerüljön a festőüzem légterébe az egészségre ártalmas mennyiségű szennyeződés. Ha baj van, a berendezések azonnal riasztanak. A festőcsarnok elkészültével tavaly fejeződött be az a beruházás, amelynek során megteremtették a helikopterek nagyjavításának magas műszaki színvonalú, technikai hátterét. A szakemberek most azt tervezik, hogy rövidesen megkezdik a merevszárnyú repülőgépek nagyjavítását is, s ezzel nemcsak a magyar mezőgazdaságban dolgozó gépek technikai színvonalát tudják magas szinten tartani, de több szocialista ország gépjavítás! gondjain is segítenek majd. Pillanatnyilag az utolsó simításoknál tartanak a szerelők. Ahogy az idő megengedi, levegőbe emelkedhet a MÉM repülőgépes egysége. Barcza Zsolt képriportja Szépül a gép teteje A deszkapalló alatt húzódik « víztükör Csupán a kérdőjel a mienk a címben álló mondatrészből, a szavak nem sajátjaink. A teljes mondat ez: „Ezen a világon semmire sem mondhatjuk, hogy biztos, kivéve a halált és az adót.” A nyomdászból lett államférfi, Benjámin Franklin írta le a malíciá- ban fürdetett mondatot egy, 1897. november 13-án kelt levelében. Valóban azt mondhatjuk, hogy biztos ...?! A Példabeszédek fejezete Kivéve a háláit és az adót? Felfordított malterosládákra ülünk. Erős testalkatú, negyven körüli férfi; kőműves. A hetedik címen kerestem, mire itt megtaláltam. Húz egyet a vállán. A telephelye Érden, ez meg itt Jászkarajenő, meglehetősen távol tehát. ■■ Most nem húzza, hanem rándítja a vállát. Azt mondták, adótartozása van. Elpöccinti a cigarettavéget, feláll, rátapos, visszaül. „Majd az évi leszámoláskor elrendezem. Beteg voltam, nem dolgoztam. En magam hat helyen jártam.... „Ugyan már, uram, ezek ismerősök, szívességből csináltam, csinálom nekik a mun- kát. Megkértek, megsajnál- tam őket, szegények ám, mint a templom egere, ha akarnám, se fizetnének, nem tudnának, mondom, szegények ám a népek. Ez a ház is, lathatja ..Látom. Majdnem kész. Emeletes. Négy szobás. De ő, a mester — láthatom. — csak meszel benne... Az Érdi Városi Tanács adóhatósága 36—37 ezer lakossági adóalany ügyeivel foglalkozik. Amibe az adókivetés, az adóbejhajtás, a helyszíni ellenőrzés stb. éppúgy beletartozik, mint az adminisztráció — tavaly: ötven- ezer ügyirat! — lebonyolítana, a város körzetéhez tör.czo községek szakapparátusanak segítése, az ezzel kapcsolatos másodfokú adóhatósági feladatok ellátása... Tizenegy nő. Ennyien vannak erre a munkára, ilyen létszámú az adócsoport. Ami nagy ri£k>»^ ság: közülük senki sinfeeft; aki tíz évnél kevesebb ideje látná el teendőit. A tapasztalat: kincs. Szakemberek; Szerint ugyanis három-öt észteft- dő kell ahhoz, hogy az igyekvő tisztviselő a szakterületen magabiztosan mozgó adóügyis legyen. A megye legnépesebb városában a lakossági adok a tanács teljes, ún. egységes pénzalapjához mérve, tizenhárom százalékot tesznek ki. Aminek töredéke a házado, az állattartás miatti fizetési kötelezettség — a közhiede- lem ennek a fordítottját ven _ s a legjelentősebb tétel a kisi parosok, kiskereskedők által lerótt összeg. Furcsa világ ez, adó, • lakosság, hatóság, állam, fegyelem, öntudat, közteherviseles bonyolult, sokszor kölcson- hatasokkal átszőtt birodalma. Jules Mazarin, az 1600-as években élt francia kardinálistól származik — az adóterhek miatt ugyanis városszerte a párizsiak gúnydalokat énekeltek — a híreshírhedt mondás: „Hadd énekeljenek, csak fizessenek. Énekelünk? . Panaszkodunk. Okkal, alaptalanul ? Kerekítve, hétszáz kisiparosa van * városnak. Közülük tíz, tizenöt százalék között ingadozik azok aránya, akik évente kifogásolják az adójukat, pontosabban az adóalapjukat... természetesen a tanácsnál, holott az adómegáliapításhoz a helyi tanácsnak semmi köze sincsen. Olyannyira nm- csen, hogy a KIOSZ érintettjei sorra-rendre elfeledkeznek a helyi viszonyokat kiválóan ismerő, nagy tapasztalatú adó- ügyisek véleményének meghallgatásáról. a szükségesnek látszó egyeztetésekről... szemben a KIOSZ, azaz a kiskereskedők illetékeseivel, akik nem mulasztják ei ezt a kézenfekvő lehetőséget. ötven körüli asszony, amint a parányi boltja, ö is szinte vakítóan ápolt, rendezett. „Azért gondoltam az engedély kiváltására, mert a lá- nyoméknál ■ három kisgyermek van. segíteni tudok nekik így, ha nem kell bejárnom a munkahelyemre Pestre. Megvolt a szakképesítésem, meg hát élelmiszer árusítására nem tülekednek a vállalkozó szellemek ... kellemesen meglepett, hogy az iparhatóságnál napok alatt elintéződött az ügyem, s meg kellemesebben érinteti, hogy az adócsoportnál figyelmeztettek, mert itt, a periférián nyitjuk az üzletet, adóalap- csökkentő kedvezmény megadását kérhetem ...” Az adócsoport vezetője: „A tanács az ellátatlan területek gondjainak enyhítése érdekében él ezzel a törvényes lehetőséggel, mert más dolog a butik, különböző kurrens cikkek árusítása, s megint más ügy az élelmiszer ... abból nem gazdagodik meg senki sem. Némelyik, ilyen területen levő kereskedőnél már magának az árunak az üzletbe juttatása nyaktörő vállalkozás, olyanok az útviszonyok .. Vannak persze — finoman fogalmazva — nem ilyen kiskereskedők, kisiparosok. A paragrafuslovagok. A duzzadó zsebű ürestenyér-mutogalók. Eset, kommentár nélkül. Perben áll egy kiskereskedővel a városi tanács. Hárommillió forint adóhátraléka van. Az ügy harmadik éve járja a törvények szabta utat, egyre vánszorgóbb léptekkel. Az érintett szerint neki egy fi- tyingje sincsen ... dönt majd a bíróság. . s közben az állampolgár, aki tisztességgel fizeti a maga kis — nem mindig kis —, szaporodó in- dokú — gyakran gyorsan szaporodó indokú — adójait, nyel egyet, kettőt, hármat. . s gondol, amit gondol. Esetleg eszébe jut a négyezer esztendős bölcsesség, a Gilgames egyik — Párbeszédek című — fejezetéből, s elmormolja: „A királynak szánt adó — a főpohárnok haszna." S kérdeni magamtól, . nem tüíságóSírh ' Sók-é a főpohárnokunk?! Ahhoz képest — mondjuk találomra a friss példát — mindenképpen sok, hogy január elsejétől az üdülőnek nevezett faházacska adója is lépett fölfelé egyet... Mert csak Érden nem csupán ez az egy eset van...! Ismétlődően akad két-három kisiparos, akiknek hárommillió forintos adóhátraléka jön össze. Ök felhagytak a bulival — ki tudja, milyen más buliban érdekeltek most —, s azokkal szemben, akik havonta annyit kerestek, mint az adótisztviselők évi jövedelme, s gyatrán fizetett, munkával túlterhelt apparátus védi a közérdeket. Érden — nem általános! — kemény eszközökkel. Nemcsak az iparengedélyt vonták meg, hanem elrendelték — azért, hogy az állam megkaphassa a járandóságát — az érintettek ingatlanainak kényszerértékesítését! Ami persze csak akkor járható út, há az érintett volt olyan ügyetlen, kezdő — vagy éppen nemtörődöm —, hogy ingatlan szerepel a nevén ... A mama falfehér, ideges. „A . hatóságoktól?” Nem, nem hatóságtól jöttem. „En mondtam a fiamnak, nem lesz ennek jó vége. Ö meg csak nevetett. Hiába kérdeztem, hát ezért kellett neked az ipar, csak nevetett. Ivott, barátok csiirhéje... ment világgá, utazott, szórta a pénzt... S akkor az apja felbontotta azt a hivatalos levelet, amiben benne volt, valami rettentő összegű adóval tartozik. De ő meg — akkor mondta, amikor az apja felelősségre vonta - már hónapokkal korábban visszaadta az ipart, s elment vállalathoz ... Hagyjon már, apám. megmondom magának, maguk soha nem tudtak élni, hét én igen. ezzel intézte el. Az uram akkor kiutasította a házból. . most a f izetéséből vonják, ezt mondták nekem. mert ide nem jöhet a fiam, az uram rettenetesen szégyenli. becsületes emberek voltunk mindig, mi a házra az adót januárban befizetjük . ..” Sír.. Munkásasszony. Két esztendő alatt keres any,nyit, amennyi hátralékot élni tudó fia könnyed mozdulattal a köz vállára lökött, fusson vele, amerre tud, érje utol a könnyed léptű adóot. Mennyi ösvény, kiskapu, zsákutca! S mégis, azt mondják Erden, nagyot ritka kivétel az, akinél — házadó és más, hasonló kötelezettség eseten — gond van. A kisiparosok nyolc-tíz százalékával azonban ismétlődően hadakoznak évről évre. Korántsem azokkal, akik piciny műhe- lyecskében a lakosság szolgálatában állnak...! S a megyében, az országban mennyi időt, energiát, papírt, pénzt emészt fel az ilyesfajta hadakozás, miközben a döntő többség, olykor már, egy-egy új rendelkezés hallatán leszegett fejjel, de fizet?! Átfogó adóreform terve áll kidolgozás alatt — közük az illetékesek. Nagy szükség lenne rá, a mostani toldás-fol- dás helyett. A mostani, gyakran pusztán költségvetési bevételt növelő, az adózás tényleges céljaival kevés kapcsolatban álló intézkedések helyett. Igaz, a házadó rendszerét utoljára 1974-ben — és akkor sem alapvető mértékben — módosították, azaz meglehetősen öregecske, a gyakorlatbani változásokat kevésbé tükröző az adózás e terepének ún fiskáliskerete. Csakhogy: ma az adó gyaK- ran egyenlő — kényszerűségből — a látható vagyon utáni fizettetéssel. Kényszerűségből, mert hazánkban nem létezik egységes elvű — és adataiban megoízható! — vagyonnyilvántartás. Sőt, még azok az elvek sem tisztázottak, amire ezt a nyilvántartást alapozni lehetne... Az állampolgár — ne tételezzük fel, hogy mindenki mellét döngetve, büszkén vallja ’rrtágat' ádóalánynák' — olykor töpreng: ha ő elitta, elutazta volna a pénzét, ha ékszert, műtárgyat, szőrmét vásárol, ha nem épít, hanem az államtól követel lakást, ha nem rakja össze egy üdülőtelek árát, vajon miféle kapcsolata lenne az adóhatósággal, a közteherviseléssel? S ugyanez az állampo'gár növekvő nyugatlansággal észleli, mind többet hall az egységes lakossági jövedelemadó szükségességéről és bevezetéséről, ám szinte semmi újat, lényegeset a láthatatlan jövedelmek ingoványos világáról...! Ezeket a láthatatlan jövedelmeket mértékadó szakemberek évi 30 és 120 milliárd forint közötti (!) összegre becsülik, s kétséges, a sokat emlegetett közteher ezekre miként testálódik rá ma és a jövőben?! Érzékeltetendő az előbb említett összeg súlyát, leírjuk: Pest megye tanácsainak ún. egységes pénzalapja 1986-ban — ez a pénzalap a múlt év végéig létező külön költségvetést és külön fejlesztési alapot vonja össze — 11,5 millió forint híján kereken tízmilliárd. Ebből 1 milliárd 189,5 millióval részesednek a lakossági adók és illetékek. Mekkora lenne, lehetne ez a pénz — országosan! —, ' ha azt a 30 és 120 milliárd közötti forint- himaláját sikerülne az igazságosság nevében megmászni?! Ott keressük-e az utakat, a megoldásokat, ahol e kereséshez a társadalmi egyetértés adja a lendítőerőt? Vissza a nyers valóság prózai fényeihez. Jelenleg 'az ún. lakossági adóknál huszonkilenc főcsoport van, s ezeknek további alcsoportjai . A nem lakásként szolgáló építmények utáni új adó, valamint — mert elfogadása után ez is adóként rovandó le — a településfejlesztési hozzájárulás az Érd városában eddig nyilvántartott 36—37 ezer lakossági adóalany számát, mértéktartó becslések szerint is. ötvenezerre gyarapítja. Ebben a városban azonban egy év alatt 3500—3600 fő telepedik le, 2700—2800 lélek költözik el; az adóigazgatásnak ezt követnie kell. Annak a tizenegy embernek, akiknek dolga az említetteken túl például a heti (!) tizenöt-huszonöt közötti ingatlanértékelés, azaz adóérték-megállapítás, amire a jogszabályok tizenöt napos határidőt adnak, s a tizenhatodik napon mar keltezik az ügyvédi felszólítást a tanácsnak, mi lesz... S ide tartoznak az ebek is, hat-hét ezer kutya, a hetven- forintos ebadó fejében évente három-négy ezer változás átvezetése, a kivetés, a befizetések ellenőrzése ... Akkor még szót sem ejtettünk olyasmiről, mint a kedvezmények, a kivételek seregnyi lehetőségéhez kapcsolódó vizsgálat, helyszíni ellenőrzés, mert hiszen a kisiparos — nagyon helyes különbségtétel! —, ha évi jövedelme nem haladja meg a 120 ezer forintot, akkor a műhely alapterületének fele után fizet csak adót a január elsejétől érvényes, nem lakásként szolgáló építmények utáni adózási rendszer értelmében ... Mentesek ettől az új adótól a mezőgazdasági célú építmények is, de ezt megint vizsgálni kell, határozátot hozni, annak a tizenegy embernek, amint kötelességük lesz a tanácsi testület határozata után — mert ez a tanácsok saját hatásköre — az érintett építmények felmérése, a lefelé vagy felfelé módosított — a különböző eltéréseket tükröző — adó megállapítása, közlése, s így tovább, a magamfajta laikus számára már-már követhetetlenül. S éppen' mert nem tudom számomra érthetően követni azt, ami végső soron engem érint — mert valamennyi állampolgárt érint valamilyen ’ minőségben —, holott én választottam meg azokat, akik a szakigazgatásnak ezt részét is ellenőrzik, felügyelik, kétkedem, valóban törvényszerű-e, a demokrácia logikája szerint való-e tanács és adóhatóság kapcsolata ? Ilyen kapcsolata? összetartozása? Jó-e a sokféle szak- igazgatási feladatkör közötti egyikként való megjelenése annak, aminek — máskülönben — kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak sokan, tisztséget viselő emberek és ennek a kiemelkedő politikai fontosságnak hangot is adnak? Nincs-e itt ellentmondás a célok, a követett gyakorlat, a végrehajthatóság és a végrehajtás között?! Nem keverednek-e össze Igazságos és igazságtalan elemek az igazságosabb közteherviselés nehezedő zsákjában, s mert — talán? bizonyosan? — keverednek, nyomon követhető lesz-e a kivételek, a mentesítések sokféle, kacskari ngós ösvénye?! Megint vissza Érdre. Miközben a hatóság dolga még a luxuskutyák utáni adó — van vagy tucatnyi belőlük összesen a lakótelepeken — figyelemmel kísérése is, az „ügyes” emberek éveken át,, a Magyar Népköztársaság törvényeivel takarózva, szemébe nevetnek a Magyar Népköz- társaság tulajdonosainak.. mert a szemébe nevetnek. S ki szereti, ha — talán tévesen észleli — mind gyakrabban a szemébe nevetnek?! Az 1984. évi állami költsél vetésben — az 1985 évi adi tok érthetően még nem ál nak rendelkezésre — 16 milliárd forintot tettek ki lakosság befizetései, adók. i letékek stb mindösszesen E kerekítve, háromszázai ék< arány. Egészen pontosan költségvetés minden százfc rintnyi bevételéből 2.93 ft rintot a lakosság pénztáré: jából emeltetett ki a közéi dek. Az elvek, az arányok. — politikai, szellemi, anyai — közvetett és közvetlen rí fordítások azonban minth tökélellenü! harmnnizálnánal mintha nem mindig oda ju nánk el. ahová valóban igyei szünk, mintha igazolódna régi-régi mondás, „nincs hián tudósban, csak a bölcs kevés Mészáros Ottó
