Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

Nasv gondolatok? Toldd meg egy lépéssel A KÜLTŰRA sosem volt el­kényeztetett gyermeke a min­denkori költségvetésnek. Az csak a mesékben létezik, hogy valaha is bőségesen áramlott a pénz ennek a kézzelfogható hasznot alig felmutató ágazat­nak a táplálására, fejleszté­sére. Nincs ez egészen más­ként a gazdagabb országok­ban sem, a ráfordítás ará­nyai ott sem vigasztalónk. Az UNESCO, az ENSZ Ne­velésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete például kénytelen csökkenteni a fej­letlen országokat támogató költségvetését az USA és más országoknak a kilépése miatt, ami mögött politikai megfon­tolások rejlenek. Közismert az üzletiesség térhódítása a nyu­gati kultúrában, ezzel együtt az amerikaiak nyomasztó fö­lénye is nagy gondot okoz a francia és egyéb tv-társasá- goknak, a nemzeti kultúrát féltő állami szerveknek, hi­szen a pénz hiánya gyakran a kommersznek kedvez. De maradjunk a magunk háza táján. Érdemes emlékez­tetni korábbi időszakokra, amikor a kulturális célokra fordítható összegek a töredé­két sem érték el a mostani­nak. Igaz, hogy az életre hí­vott intézményrendszer is ép­pen csak bontogatta a szár­nyait a felszabadulás utáni években. Mégis valahogy több volt a lelkesedés, az ötlet és kezdeményezés, s kevesebb a panasz, a másra — a pénzre, ami nincs — váró tétlenkedés, mint napjainkban. Tudom, hogy szentségtörő gondolatok ezek manapság, amikor néhol szinte lehetetlen mértékben visszafogták a mű­velődési intézmények ellátá­sára, eszközeik gyarapítására, karbantartására fordítható összegeket. Olyannyira, hogy az ott dolgozók — a helyzet változását sem remélve — legszívesebben elvándorolná­nak valahova. Természetesen igazuk van azoknak, akik a szűklátókörűség ellen hada­koznak, amikor azt tapasztal­ják, hogy a pénzek elosztása­kor nemegyszer a gazdasági érdekre szinte dogmaként va­ló hivatkozás háttérbe szorít­ja a jövőre tekintő oktatási és egyéb művelődési célokat. Sejteni lehet azt is, hogy az elszalasztott lehetőségek pótolhatatlan veszteséget je­lentenek majd a kulturális örökséget élvezni óhajtó utó­dok számára is. Az el nem készült dokumentumfilmek, meg nem jelent szépirodaim: és helytörténeti könyvek, fel nem épült művelődési házak, könyvtárak, levéltárak bizto­san hiányozni fognak tiz-ti- zenöt év múlva. Az emberi tudatban kelet­kezett „fehér folt” — az isko­lai zsúfoltság, eszközhiány, képzetlen tanerők miatti el­maradottság —, talán nem látványosan, de érezhetően kiütközik majd, mint tiszta falon a penész, amikor kima­rad egy-egy művelet az ala­pozásnál. Lehetne sorolni még, hogy milyen aggályok fogalmazódnak meg naponta a kulturális életben, mégis, a helyzet túldramatizálása he­lyett a cselekvésre buzdítás, a tennivalók számbavétele, fel­mérése lenne hasznosabb. Hi­szen az alapok sokkal széle­sebbek, megbízhatóbbak, mint néhány évtizede. Felidézve a felszabadu­lás utáni régi korszakot, jut eszembe egy kedves epizód, ami szinte hihetetlenül hang­zik ma már. A napokban öreg iratok rendezgetése, selejtezé­se közben, véletlenül a ke­zembe akadt egy meghívó, kelt 1949. augusztus 15-én, a feladója Pest vármegye sza­badművelődési felügyelője, aki kultúrvezetői tanfolyamra hívta be Kecskemétre — töb­bek között — e sorok íróját, akkori huszon-egynéhány éves fiatalembert. Leírta a teendő­ket, helyszínt stb., majd eze­ket közölte velünk annak ide­jén: „Jegyzetfüzetet, írószert, takarót, lepedőt és kispárnát, valamint tisztálkodáshoz szük­séges eszközöket mindenki hozzon magával." GONDOLOM. manapság ugyancsak meglepődne valaki ha ilyen felmálházottan kel­lene egy tanfolyamra elindul­nia, de akkor ebben nem volt semmi meghökkentő. Mint ahogy azon sem ütköztünk meg, hogy Tetétlen-pusztára a műkedvelő gárda — melles­leg Gorkij: Kispolgárok című művével — egy teherautó pia-' tóján utazott nem a legszebb időben, s nem először ilyen módon. Igen, az volt a „hősi kor­szak”, ahogy ma mondják, bár akkor senki sem gondol­ta, érezte annak, csak fiata­lok voltunk és lelkesek. Ta­lán hiba is, hogy mostanában szinte félünk ezekről szólani, most is csak a humoros oldala miatt idéztem fel. Hogy miért emlegettem mégis? Mert ta­pasztalom, hogy a letargikus hangulat rátelepszik a kultú­ra művelőire, s ettől meg kel­lenne szabadulni valami mó­don. Hogy miként gondolom? Egyrészt hinni és bízni kell abban, hogy az oktatás, a közművelődés valamennyi ága értékképző a szocialista társa­dalom számára, s ezeknek a „kiemelt” támogatása nem va­lami holt befektetés. Bele­értve a vele bajlódó, olykor már elkeseredett emberek talpra állítását is, oly módon, hogy legyen becsülete, rangja munkájuknak. S ami ebből következik: hinni kellene ab­ban is, hogy nemcsak a pénz emeli fel a színvonalat és ösztönöz többre, jobbra, ha­nem az emberi képesség ki­bontakozásának lehetősége, al­kalma önmagában is. Amit viszont meg kell teremteni. Magyarán szólva: a meglévő kicsi pénzt inkább az öntevé­keny népművelők utaztatásá­ra, terem- és eszközigényei­nek kielégítésére, szakkörök fenntartására, az igazi nép­művelésre kellene fordítani, semmint a méregdrága „hak- látványos rendezvények támogatására. A lakosság közreműködésé­vel már eddig is sok új tan­terem, tornaterem, uszoda, sportpálya, óvoda épült, de a művelődés gyengén felszerelt, alig támogatott intézményei bizony számos helyen csak vegetálnak, ajtajuk alig nyí­lik ki — a heti egy diszkón kívül — értelmes programot^ hiányában; TALÁN NEM csupán egy .veterán” népművelő fantá­ziái ása, hogy a „kis pénzek” jobb, célszerűbb elosztásával lehetne ezen is segíteni. És ismétlem: a megbecsüléssel. Hogy még néhányan se tart­hassák, nevezhessék „fantasz­tának” az áldozatkész nép­művelőt és „megszállottnak” a szabad idejét is ilyen cé­lokra fordító pedagógust. F. Tóth Pál QROSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1986. FEBRUÁR 20., CSÜTÖRTÖK Ha csak századrész... Ötmillió a nyereségrovatban Egyik szemünk sír, a má­sik meg nevet — mondjuk olyankor, ha nem tudjuk el­dönteni, voltaképpen örömre vagy búslakodásra van in­kább okunk. Hasonló kétsé­gek között őrlődik az ember, amikor a NEFAG nagykőrösi telepének 1985-ös tevékeny­ségét, eredményeit veszi szemügyre. Hirtelenében ma­gam sem tudnék példát mon­dani másik üzemre, ahol annyira nyilvánvalóak lenné­nek az elmúlt időszak ellent­mondásai, mint éppen itt. Három műszak Pedig a NEFAG-nál tavaly sem építettek légvárakat, esz­tendőre szóló terveiket a valóságos helyzetre alapozták. Minden jel arra vallott, za­vartalan időszaknak néznek elébe kapacitáskihasználás, értékesítés tekintetében egy­aránt. Az első negyedév vé­gén azonban sajnálattal ta­pasztalták, hogy a kemény tél jócskán keresztülhúzta szá­mításaikat, ráadásul a gaz­daságra vonatkozó szabályo­zókban év közben módosítás történt, ami eléggé kedvezőt­lenül érintette a telepet. Pénzben kifejezve ez mintegy 6 millió forint többletkiadás­sal járt — termelési adó for­májában. Az építőipari vállalatok je­lentős mennyiségű zsalutáblát mondtak vissza, aztán jött az árvita a kocsériakkal, s mire megegyeztek, máris 8 millió forintra rúgott az elmaradás a butoralkatrész-gyártásban. Persze pillanatra se gondol­juk, hogy a NEFAG-nál ölbe tett kézzel várták á helyzet jobbra fordulását, idejében megtették a szükséges intéz­kedéseket a kiesés kompenzá­Technikai bravúr és dinamizimis Király-koncert a zenedében Az Állami Zeneiskolában immár ötödik éve működő Jeunesses klub vendégművé­sze volt a minap Király Csa­ba, a Magyar Rádió tavalyi zongoraversenyének győztese. Az intézmény hangverseny- termét nemcsak az ifjú zene­barátok töltötték meg, hanem sok érdeklődő felnőtt is. akik az újságból értesültek a hang­verseny időpontjáról. Király Csaba Kocsis Zoltán zongoraművész növendéke. Megnyerő modorú fiatal mű­vész. Kitűnő zongorajátékához párosul szerénysége, közvet­lensége. A növendékek csillo­gó szemekkel hallgatták, ami­kor saját magáról beszélt, mindennapjairól, és akkor is, amikor felcsendültek a Liszt­darabok. Nem véletlen, hogy műsorában a Liszt-művek vol­tak döntő többségben, hiszen ebben az évben van Liszt szü­letésének 175., halálának 100. évfordulója is. Műsorát két koncerieíűddel kezdte: Erdőzsongás, Manók tánca. Mindkét mű előadása technikai bravúrjáról és di­namikus építkezésének kifino­multságáról adott bizonyságot. Következett egy Schubert-dal Liszt-átirata. A dal címe: Kö­szöntelek téged. Zeneileg igé­nyesen kidolgozott darabot hallhattunk. Liszt kései művei közül is műsorra tűzött a művész egy ritkán hallott darabot, amely­nek címe: Balcsillagzat. Har­móniavilága már előremutat a bartóiki hangzásvilág felé. Liszt öregkori 12 transzcen­dens etűdje közül a 10., f- mollt hallhattuk. Egyike ez a legnehezebbeknek a 12 etűd közül. Zeneileg és technikai­lag egyaránt magas mércét állít a művész elé. A mű in­terpretálása megmutatta, hogy az ifjú művész a nehéz fel­adatokat meg tudja oldani. Briliáns technikáját a közön­ség nagy tapssal jutalmazta. A műsor közben beszélt magáról, a művekről és ar­ról is. hogy improvizációs készségét Komlón Apagiji Mária zongoratanár és Lantos Ferenc képzőművész kezdte fejleszteni. A zene és a társ­művészet szoros összhangját magyarázta és fejtette ki. Majd eljátszott egy Schubert- keringőt, utána pedig ebben a stílusban egy improvizációt. Hallatlanul érdekes volt min­denki számára. A keringő­improvizáció is nagy sikert aratott. Befejezésül Liszt Mefisztó keringő je csendült fel. Ez a mű eredetileg zenekarra író­dott, majd a szerző átírta zongorára. Nagy lélegzetű, monumentális mű; zenekari hangzást igényel a zongorajá­tékban. E mű megszólaltatá­sa bebizonyította, hogy ven­dégünk fiatal kora ellenére érett előadóművész. Zenei megformálása, árnyalt, dina­mikus kontrasztjai, a zenekari hangzás visszaadása magas művészi fokon ötvöződött elő­adásában. Pályafutásához további si­kert kívánva váltunk el, és kifejeztük reményünket, hogy hamarosan ismét üdvözölhet­jük a zeneiskola hangver­senydobogóján. Barna Elekné lására. Munkaerő-átcsoporto­sítással lelsőépítészeti vállal­kozásba kezdtek; a fűrész­üzemben három műszakot in­dítottak, hogy pótolni tudják raklapokból a januári-feb­ruári fagyok miatt történt te­temes elmaradást. Nos, év végére többé-ke- vésbé sikerült a telepnek el­érnie eredeti célkitűzéseit, némely termék esetében még meg is haladták, összességé­ben azonban mintegy 2 ezer köbméterrel kevesebb — 46 ezer köbméter — rönkfa fel­dolgozásáról adhattak számot. Két százalékkal kevesebb lett az árbevétel is, összesen 221,7 millió forint a NEFAG körösi telepének 1985: évi teljesít­ménye. S itt jön az érdekesség, ami elsőre ellentmondásnak tűnik, sőt mostanáig nem volt rá példa, hogy 5 millió forint szerepeljen a nyereség rubrikájában. Abszolút érték­ben a tavalyi eredményhez képest ez 16 millió forint ug­rást jelent. Minek tudható be eme látványos javulás? Kér­désünket Varga József igaz­gatónak tettük fel: — Részben a raklapgyártás fejlődésének, felfutásának köszönhető, de igazából az alapanyagok árának jelentős csökkenése rá a magyarázat. Üzemünk a múlt évtől ol­csóbban, az úgynevezett kor­rekciós ár ráhagyása nélkül kapja a gazdaságtól a saját kitermelésű rönköket. Ez ter­mészetesen nem jelent abszo­lút értékű árcsökkenést, in­kább a költségek házon be­lüli, igazságosabb elosztásáról van szó. — Ismerve eddigi helyze­tünket, nagy jelentőségű in­tézkedés volt ez, de elmond ható, hogy a gazdaság más vonatkozásban is igyekszik felszámolni a számunkra hát­rányos körülményeket. Ennek egyik megnyilvánulása a bér- színvonal emelése. Tavaly gazdasági szinten kimagasló, 7 százalékos fejlesztésre kap­tunk lehetőséget, idén újabb 5,5 százalékos javulásra van kilátás, tovább enyhítve a gazdaság termelőegységei kö­zötti bérfeszültséget. — Saját erőből mire futja a fejlődés érdekében? — Mindenekelőtt az úgy­nevezett késztermék-elszámoló rendszerben látjuk nagy jö­vőjét. A raklap- és bútoral- katrész-gyártásnál több hónap óta alkalmazzuk a minőség centrikus bérezést, a kezdeti nehézségek után sikerrel Csökkent az egységnyi ter­mékre fordított költség, no vekedett a termelékenység, , a dolgozók keresete is — rö­viden így summázhatjuk a ta­pasztalatokat. Kevesebb gőz Célunk, hogy fokozatosan általánossá váljon nálunk ez a módszer. Jelenleg kísérleti szinten alkalmazzuk az ipari­láda- és az eldobóraklap- gyártóknál, úgy néz ki, ápri­lis elsejére ezeken a területe' ken is megérnek a feltételek a végleges bevezetésére. A fentieken kívül jelentős eredményeket értünk el az energiatakarékosságban, csu­pán a gépjárműcsoport egy­millió forinttal csökkentette költségeit. Sajnos a hulladék­felhasználás, pontosabban a gőztermelés esetében nem váltak valóra elképzeléseink Egy kazánunk műszaki hiba miatt 4 hónapig nem dolgoz­hatott, nyáron pedig a kon­zervgyár jóval kevesebb gőzt vásárolt tőlünk, mint ameny- nyit át tudtunk volna adni. — Az idén milyen feladato­kat tűzött maga elé a kollek­tíva? — Munkánk jelenlegi fel­tételrendszere alapján jobban bízunk a fejlődésben, énnek ellenére eléggé óvatos terve­ket készítettünk. Árbevéte­lünket 245 millió forintban állapítottuk meg és a tavalyi­hoz hasonló nyereségre szá­mítunk. Összesen 48 ezer 500 köbméter nyár-, illetve fenyő­fa feldolgozását ütemeztük be,, ebből többek között rak­lapokat. bútoralkatrészeket, zsalutáblákat, csomagolóesz­közöket készítünk. Ezek között csak az úgyne­vezett papíripari fedlapok az új gyártmányok, lényeges ter­mékszerkezet-változásra a Kecskeméti úti üzemünkben kerül sor. Már elkészültek az új bútorok prototípusai, eze­ket márciusban mutatjuk be a kereskedelem képviselői­nek. Rágós látvány A Gyűlésen a Szerv kép­viselőjét az elnökségbe ül­tetik. A jólöltözött, elegáns férfit diszkrét kölniillat lengi körül. S míg a szó­nok az eredményeket, gon­dokat, bajokat ismerteti, a Szerv képviselője rág. Módszeres alapossággal. Elsőként a bal szájszögle­tében mozdulnak meg a rá­góizmok, majd metszőfogai­val aprítja, gyúrja a rágó­gumit. Azután egy jól lát­ható nyelvmozdulattal át­tolja a megcsócsált csoma­got a jobb arcfelébe. S míg feltűnően rág, újabb elfoglaltságra lel. Egy gemkapcsot hajtogat szét. Valamit szobrászko- dik vele — míg rág —, de nem tetszik neki a mű. Ta­lán ezért is, még akkurátu- sabban rág. S vele. a Szerv rágó kép­viselőjével szemben, a vá- 'lasztott tisztségviselők sora nyilvánít hangtalanul véle­ményt. Nem Rágó úrról, hanem a Szervről. Rágó úr mit sem törődik ezzel, rá se ránt. Akarom mondani — rá se rág. B. O. Házon belül — Munkaerő-gazdálkodá­sunkat a múlt évihez hasonló szintre terveztük, noha ez a létszám valamivel kisebb an­nál, mint amit a feladatok megkövetelnek. Egy 8 sze­mélyből álló gmk létrehozá­sával segítettünk magunkon, így munkaidőn túl, házon be­lül tudunk elfoglaltságot biz­tosítani embereinknek, akik elsősorban a hulladékok fel­dolgozását kapták feladatul. A nyersanyaggal való gazdál­kodás javítása a legfontosabb célkitűzéseink egyike, hiszen csupán századrésznyi megta­karítás is komoly eredmény­nyel jár — fejezte be tájé­koztatását Varga József igaz­gató. Miklay Jenő Tanácstagi beszámoló A városi tanács vb-titkársá- ga értesíti a választópolgáro­kat, hogy február 21-én 17 órai kezdettel, Détári Endre, a 44-es választókerület tanács­tagja a Pest Megyei Csomago­ló Vállalat nagykőrösi telepén (Batthyány u. 50.) tanácstagi beszámolót tart. Játékkészítés Módszertani kiadványsoro­zatot jelentet meg a kecskemé­ti Szórakaténusz játékház és múzeum. A sorozat első da­rabjaként már kiadták a „Já­tékkészítés és kézművesség óvodásokkal” című kötetet, amelynek szerzői- hagyomá­nyos anyagok és technikák mai alkalmazásának több tu­catnyi módszerét ajánlják a szül ők. és a pedagógusok részé­re. ...... Mozi A nagyteremben Egy kirándulás képei. Színes olasz film. Előadás 5 és 7 óra­kor. A stűdióteremben Mackenna aranya. Színes amerikai western. Előadás fél 6-kor. Kispályás teremfoci A Toldi tornacsarnokban folytatódott a városi kispá­lyás Magyar Ifjúsági Kupa labdarúgó-viadal, a második fordulóval. Toldi—Konzervgyár 3-3 (2-2). Egyenlő erők változa­tos küzdelmében igazságos döntetlen született. Góllövők: Varga Z. (3), illetve Horváth, Nagy (hetesből) és Dani (ön­gól). Mészáros Tsz—Barátság SC 13-3 (7-3). A sokkal rutino­sabb csapat végig nagy fö­lényben volt. Gólok: Kocsis (4), Bélteky (4), Varga D. (2), Várkonyi, Pörge és Or­bán, ill. Susán (2) és Pintér. Az állás az utolsó forduló előtt: 1. Mészáros Tsz 2 2 — — 18- 6 4 2. Toldi 2 1 1-10-5 3 3. Konzervgyár 2 — 110-81 4. Barátság SC 2 ------- 2 5-20 — A Toldi sportcsarnokban egy előrehozott városkörzeti öregfiúk kispályás terem­labdarúgó-mérkőzést is leját­szottak, amelyen csapkodó já­tékban a szerencsésebb fél nyert. Kőröstetétlen—Toldi 4-2 (2-1). Gólszerzők: Major (2), Farkas és Lakos, ill. Dömény és Lázák. A B-csoport így fest: 7. Toldi 5 8. 21-es Volán 4 9. Tangazdaság: 4 10. Kőröstetétlen 4 11. Kocsér 4 12. Vízmű 4 13. Nyársapát 3 14. Építők törölve BIRKÓZÓK Egy időben két versenyen indultak Kgy. Kinizsi SE Érdekesség, hogy 311 16-11 2 2 — 15-12 2 2 — 15-12 2 — 1 1 2 18-17 2 14-14 2 12-13-------3 9-19 — fővárosi az Nk. birkózói, mindkét viadal kétnapos volt. Csepelen 116 indulója volt a teljes magyar élgárdát fel­vonultató országos felnőtt sza­badfogású, Szalai Imre-em- lékversenynek. A körösi két fiatalnak nem sikerült súly­csoportjában a legjobb hat közé kerülnie, de tapasztala­tokat bőven szereztek. 176-an vetélkedtek az or­szágos ifjúsági kó'töttfogású KISZ Kupa-vetélkedőn. A kö­rösiek igen balszerencsésen szerepeltek: ketten is holtver­seny után végeztek csoport­jukban a negyedik (összesí­tésben súlycsoportjuk 7—8.) helyen, ami már nem pont­szerző hely. 52 kg-ban (18 induló kö­zül): 7—8. Takács János (4 győzelem és 2 vereség után). 65 kg (291): 6. Tóthpál László (a csoport második helyéért vívott mérkőzésen 6-0-ás ve­zetéskor sajnálatos sérülést szenvedett, ne o tudott tovább birkózni, de így is 1 minősí­tési pontot szerzett); 7—8. Farkas Tamás (jól küzdött). Petrák József is dicséretesen küzdött, s csak az ötödik mérkőzése után esett ki. ★ Csütörtöki sportműsor Labdarúgás. Toldi torna- csarnok, 19 óra: Toldi—Mé­száros Tsz. 20 óra: Konzerv­gyár—Barátság SC, kispályás városi Magyar Ifjúsági Kupa- mérkőzés. Tekézés. Temetőhegyi teke­csarnok, 16 óra: Nk. Mészáros Tsz SK—Tiszakécske SC, NB III-as csapatbajnoki mérkő­zés. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom