Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 42. SZÄM 1986. FEBRUÁR 19., SZERDA KlSZ-taggyölések a községekben Közeleg már a kongresszusuk ^ Közeleg: az ifjúsági szer- ^ vezet kongresszusa, s már ^ javában tartanak a KISZ- (! alapszervezetek taggyűlései. Az általános napirend min- ^ dentilt a következő: az ^ 1985-ös mozgalmi év érté­^ kelése, az egyéni vállalá- '/ sok értékelése és a vezető- ^ ség megválasztása a követ- í kező két évre. A beszámolókban — ame­lyeket a vezetőség állított ösz- sze az utóbbi két év munká­járól — általában érintik, hogy az adott területen milyen gazdasági eredményeket ér­ték el és hogy a fiatalok mi­ként vettek részt ezek létre­hozásában. Társadalmi munka A monori MEZŐGÉP KISZ- és fiataljai például egy idős néni és 8 éves kisunokája embertelen lakáskörülményei­nek megjavítására fogtak ösz- sze a Teleki Blanka szocialis­ta brigáddal és szerveztek épí­tési akciót. A vecsési GOV- nál a folyamatos környezet- védelemre, környezetszépítés­re helyezték a hangsúlyt a fiatalok. A Rákosmezeje Mgtsz bizottságához tartozó alapszervezetek mindig sok társadalmi munkát végeznek, most az egyik egy általános iskola sportpályájának meg­építéséhez járult nagyban hoz-' zá. A kávai területi alapszerve­zet folyamatosan filmvetítést szervez a községben, a süly­sáp: áfész KISZ-esei pedig a helyi -művelődési ház festésé­ben, takarításában segítettek. Pilisen a PENOMAH KISZ- alapszervezetében a belső gaz­dasági munkából veszik ki alaposan részüket a fiatalok, így jelentős mértékben járul­nak hozzá a csúcsteljesítmény eléréséhez. Gombán, a Komócsin Zol­tán nevét felvett területi alap­szervezet az iskola úttörcsapa- tát patronálja, segíti folyama­tosan — többek között ők épí­tik meg és bontják le a nyá­ri táborokat. S ha már a pe­dagógusoknál tartunk: ők nem az úgynevezett produktív szférában dolgoznak, de szel­lemi tevékenységükkel, össze­kovácsoló erejükkel nagyon sokat tudnak tenni a közös­ségért. A gyömrői kisegítő iskolá­ban és nevelőotthonban pél­dául a KISZ-es fiatalok szer­vezik a bentlakó gyerekek szabadidős programjait. A monori Kossuth-iskolában a helyi alapszervezet a rendsze­res „sporthétfőt”, s minden évben a szülők bálját szerve­zi, valamint az iskola saját gyermeknapját. Hasznos akciók A Munkásör úti iskola KISZ-tagjai szintén a gyer­meknapot rendezik meg, emel­lett a táboroztatásban, a kar­neválok megszervezésében se­gítenek sokat. Ök tettek fel­ajánlást a XI. kongresszus tiszteletére, amely szerint tár­sadalmi munkában többet kor­repetálják a rászoruló gyere­keket, valamint szemléltető eszközök további készítésével járulnak hozzá az iskola ja­vainak gyarapításához. A monori rendelőintézet fia­taljai is példamutatóan dol­goztak az elmúlt két évben: patronálták a szociális otthon idős tagjait, rendszeresen gon­dozták a szoborparkot és há­zon belül ők szervezték a kü­lönböző ünnepélyeket,1 évfor­dulókat. Mindezeken kívül a vonzás- körzet. területéről sok KISZ- es kapcsolódott be a KISZ KB által meghirdetett hulla­dékgyűjtési akcióba. és több helyről érkezett befizetés a VIT-alapra. Minden taggyűlé­sen kiderült, hogy a fiatalok lelkesen vesznek részt a kö­zösségi rendezvényeken, ün­nepélyeken és a tavalyi ta­nácsi választások előkészítésé­ből, lebonyolításából is sokat vállaltak. A városi jogú KlSZ-bizott- ság még nem összegezte a beszámolókat, annál is inkább, mivel azoknak csak még mint­egy 65 százaléka zajlott le — mondta Hajnal Béla KISZ- titkár. — Hátravannak még az üzemi (Rákosmezeje Mgtsz, Ferihegy Mgtsz, Monori ÁG), valamint a községi (Vecsés, Üllő, Vasad. Sülysáp, Maglód, Gyömrő, Pilis) KlSZ-bizottsá- gok ülései, 'a 27 közvetlen irányítású alapszervezetnél már jórészt lezajlottak ezek az ülések. — Az apparátusunk, vala­mint a bizottságunk tagjai az eddigiek során szorgalmasan látogatták a taggyűléseket, így azok mintegy 70 százalékára sikerült eljutnunk. Új alapszervezetek — Azt^ is örömmel tapasz­taltuk. hogy a taglétszám nem esett olyan mértékben, amint az esetleg várható volt, sőt:a monori-1. sz. postahivatalban, a könyvkötő szövetkezetben és a vecsési Ferihegy Mgtsz- ben új alapszervezetek alakul­tak. így bizakodva nézhetünk a többi taggyűlés, valamiint a kongresszus elé, s bízhatunk a KISZ megerősödésében, mozgalmi erejében. Nagy Mária A KULTÜRA sosem volt el­kényeztetett gyermeke a min­denkori költségvetésnek. Az csak a mesékben létezik, hogy valaha is bőségesen áramlott a pénz ennek a kézzelfogható hasznot alig felmutató ágazat­nak a táplálására, fejleszté­sére. Nincs ez egészen más­ként a gazdagabb országok­ban sem, a ráfordítás ará­nyai ott sem vigasztalóak. Az UNESCO, az ENSZ Ne­velésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete például kénytelen .csökkenteni a fej­letlen országokat támogató költségvetését az USA és más országoknak a kilépése miatt, ami mögött politikai megfon­tolások rejlenek. Közismert az üzletiesség térhódítása a nyu­gati kultúrában, ezzel együtt az amerikaiak nyomasztó fö­lénye is nagy gondot okoz a francia és egyéb tv-társasá- goknak, a nemzeti kultúrát féltő állami szerveknek, hi­szen a pénz hiánya gyakran a kommersznek kedvez. De maradjunk a magunk háza táján. Érdemes emlékez­tetni korábbi időszakokra, amikor a kulturális célokra fordítható összegek a töredé­két sem érték el a mostani­nak. Igaz, hogy az életre hí­vott intézményrendszer is ép­pen csak bontogatta a szár­nyait a felszabadulás utáni években. Mégis valahogy több volt a lelkesedés, az ötlet és kezdeményezés, s kevesebb a panasz, a másra — a pénzre, ami nincs — váró tétlenkedés, mint napjainkban. Tudom, hogy szentségtörő gondolatok ezek manapság, amikor néhol szinte lehetetlen mértékben visszafogták a mű­velődési intézmények ellátá­sára, eszközeik gyarapítására, karbantartására fordítható összegeket. Olyannyira, hogy Toldd meg egy lépéssel az ott dolgozok — a helyzet változását sem remélve — legszívesebben elvándorolná­nak valahova. Természetesen igazuk van azoknak, akik a szűklátókörűség ellen hada­koznak, amikor azt tapasztal­ják, hogy a pénzek elosztása­kor nemegyszer a gazdasági érdekre szinte dogmaként va­ló hivatkozás háttérbe szorít­ja a jövőre tekintő oktatási és egyéb művelődési célokat. Sejteni lehet azt is, hogy az elszalasztott lehetőségek pótolhatatlan veszteséget je­lentenek majd a kulturális örökséget élvezni óhajtó utó­dok számára is. Az el nem készült dokumentumfilmek, meg nem jelent szépirodalmi és helytörténeti könyvek, fel nem épült művelődési házak, könyvtárak, levéltárak bizto­san hiányozni fognak tíz-ti­zenöt év múlva. Az emberi tudatban kelet­kezett „fehér folt” — az isko­lai zsúfoltság, eszközhiány, képzetlen tanerők miatti el­maradottság —, talán nem látványosan, de érezhetően kiütközik majd, mint tiszta falon a penész, amikor kima­rad egy-egy művelet az ala­pozásnál. Lehetne sorolni még, hogy milyen aggályok fogalmazódnak meg naponta a kulturális életben, mégis, a helyzet túldramatizálása he­lyett a cselekvésre buzdítás, a tennivalók számbavétele, fel­mérése lenne hasznosabb. Hi­szen az alapok sokkal széle­sebbek, megbízhatóbbak, mint néhány évtizede. FELIDÉZVE a felszabadu­lás utáni régi korszakot, jut eszembe egy kedves .epizód, ami szinte hihetetlenül hang­zik ma már. A napokban öreg iratok rendezgetése, selejtezé­se közben, véletlenül a ke­zembe akadt egy meghívó, kelt 1949. augusztus 15-én, a feladója Pest vármegye sza­badművelődési felügyelője, aki kultúrvezetői tanfolyamra hívta be Kecskemétre — töb­bek között — e sorok íróját, akkori huszonegynehány éves fiatalembert. Leírta a teendő­ket, helyszínt stb., majd eze­ket közölte velünk annak ide­jén: „Jegyzetfüzetet, írószert, takarót, lepedőt és kispárnát, valamint tisztálkodáshoz szük­séges eszközöket mindenki hozzon magával.’’ GONDOLOM. manapság ugyancsak meglepődne valaki, ha ilyen felmálházottan kel­lene egy tanfolyamra elindul­nia, de akkor ebben nem volt semmi meghökkentő. Mint ahogy azon sem ütköztünk meg, hogy Tetétlen-pusztára a műkedvelő gárda — melles­leg Gorkij: Kispolgárok című művével — egy teherautó pla­tóján utazott nem a legszebb időben, s nem először ilyen módon. Igen, az volt a „hősi kor­szak”, ahogy ma mondják, bár akkor senki sem gondol­ta, érezte annak, csak fiata­lok voltunk és lelkesek. Ta­lán hiba is, hogy mostanában szinte félünk ezekről szólani, most is csak a humoros oldala miatt idéztem fel. Hogy miért emlegettem mégis? Mert ta­pasztalom, hogy a letargikus hangulat rátelepszik a kultú­ra művelőire, s ettől meg kel­lenne szabadulni valami mó­don. Hogy miként gondolom? Emberek a magasban A gázosokkal együtt haladnak Óriási területen dolgozik a Pest Megyei Kéményseprő, Cserépkályhaépítő és Tüzelés- technikai Vállalat 3-as számú nyáregyházi kirendeltsége. Szolgáltatásaikat igénybe ve­heti a lakosság és a közületek a monori körzet nagyobb ré­szén, a ceglédi körzet több községében és a teljes dabasi körzetben. E hatalmas terüle­ten összesen 95 ezer 443 ké­ményt tisztítanak rendszeres időszakonként. Egy-egy ké­ményseprőre évente kétezer ház jut. A kirendeltség munkájáról a tavalyi eredmények alapján még nem készült el teljesen a mérleg, de annyit már tu­dunk, hogy a lakossági kész­pénzes bevétel csaknem két­millió háromszázezer forint volt. Ez az összeg megfelel a műszaki és pénzügyi terv százszázalékos teljesítésének. A kéménybéleléssei és a sze­relt kémények építésében is túlszárnyalta a nyáregyháza kirendeltség az eredeti terve­ket. Természetesen, megismerve ezeket az impozáns adatokat és eredményeket, kíváncsiak lettünk arra, hogy azok mek­kora munkát, s egyáltalán milyen feladatokat jelentenek. Őrlik Lászlóné, a nyáregyttá- zi kirendeltség vezetője vállal­ta tájékoztatásunkat. Létra a kéményen — Hagyományos feladatunk a koromszedés, amit évente egyszer, kéménytisztítást két­szer végzünk, s négyévenként íüstnyomaspróbát csinálunk. De foglalkozunk kéménybé­lés-csövezéssel. s szerelt ké­mények építésével, valamint olaj- és gázkazánok vegysze­res tisztításával. Tisztítunk gyárkéményeket is területün­kön, ezek közül a legmagasab­bak Bugyi községben a tele­fongyárban és a pilisi hizlal­dában vannak. A telefongyár kéménye 26. a hizlaldáé 35 méter .magas. El lehet képzelni, hogy milyen izomláza van a magasba föl­mászó kéményseprőknek, hi­szen ezeknek a nagy kémé­nyeknek a tisztítására általá­ban csak évenként kerül sor — vázolta feladataik körét a kiirendeltségvezető, majd a személyi és technikai feltéte­lekről beszélt. — Itt a kirendeltségen egy művezető-helyettes, egy mű­szaki kolléga, két adminisztrá­tor és én, a vezető dolgozunk, de kinn a területen tizenhét Egyrészt hinni és bízni keli abban, hogy az oktatás, a közművelődés valamennyi ága értékképző a szocialista társa­dalom számára, s ezeknek a „kiemelt” támogatása nem va­lami holt befektetés. Bele­értve a .vele bajlódó, olykor már elkeseredett emberek talpra állítását is, oly módon, hogy legyen becsülete, rangja a munkájuknak. S ami ebből következik: hinni kellene ab­ban is, hogy nemcsak a pénz emeli fel a színvonalat és ösztönöz többre, jobbra, ha­nem az emberi képesség ki­bontakozásának lehetősége, al­kalma önmagában is. Amit viszont meg kell teremteni. Magyarán szólva: a meglévő kicsi pénzt inkább az öntevé­keny népművelők utaztatásá­ra, terem- és eszközigényei­nek kielégítésére, szakkörök fenntartására, az igazi nép­művelésre kellene fordítani, semmint a méregdrága „hak­ni”, látványos rendezvények támogatására. A lakosság közreműködésé­vel már eddig is sok új tan­terem, tornaterem, uszoda, sportpálya, óvoda épült, de a művelődés gyengén felszerelt, alig támogatott intézményei bizony számos helyen csak vegetálnak, ajtajuk alig nyí­lik ki — a heti egy diszkón kívül — értelmes programok hiányában. TALÁN NEM csupán egy „veterán” népművelő faintá- ziálása, hogy a „kis pénzek” jobb, célszerűbb elosztásával lehetne ezen is segíteni. És ismétlem: a megbecsüléssel. Hogy még néhányon se tart­hassák, nevezhessék „fantasz­tának” az áldozatkész nép­művelőt és „megszállottnak” a szabad idejét is ilyen cé­lokra fordító pedagógust. F. Tóth Pál kéményseprőnk. Munkánk nagy része a hagyományos kéménytisztításból gü, s ha­gyományosak az eszközök, a technika is. ám e téren is fej­lődtünk, mert rendelkezünk már olyan műszerekkel,, szer­számokkal, amikkel a szén­dioxid, a szénmonoxid, a ko­rom mennyiségét vagy a hu­zatot lehet mérni. Szabálytalanságok A vegyszeres kazántisztítási két éve kezdtük el. s jók az eddigi tapasztalataink, s úgy látszik, a munkánkkal is meg vannak elégedve megrende­lőink. Tisztítottunk már vegy­szeresen kazánt a pilisi isko­lában, de más gazdálkodó szerveknél és intézményeknél Öcsén'és Monoron is, mégpe­dig olyan eredményesen, hogy a korábbi konkurenciát ki­ütöttük a nyeregből. — Kik okozzák a legtöbb gondot a kéményseprőknek, illetve a kirendeltségeknek? — Főleg a kontárkodók és a téeszek építőipari brigádjai okozzák a legtöbb gondot, mert nem ismerik a kéményépítés szabályait, vagyis csak most kezdenek azokkal megbarát­kozni. Korábban nem adható tak ki a tanácsok lakhatási engedélyt, amíg az építtető nem rendelkezett a mi szak- véleményünkkel. Jelenleg olyan rendelet van érvényben, amely szerint a beköltözéstől számított nyolc napon belül meg kell kérni a szakvélemé­nyünket, s benyújtani a szak- igazgatási szervnek. Azonban ez az út sem is­GEAC—Gyömrő 21-14 (10-5). Gyömrő: Szabó István — Ba­rabás M. 12), Kiss Z. (1), Hor­váth L. (3), Benkó R. (1), Sza­bó Imre (6), Somogyi G. Cse­re: Kiss Zs. (1), Szellő Z., Már. ki J. (kapus). Egyelőre nem volt egy súly­csoportban a két együttes, bár ha minden helyzetét haszno­sítja a gyömrői gárda, talán szorosabb is lehetett volna az eredmény. Mindez azonban nem jelent semmit egyelőre, hiszen az alaposan kicserélő­dött együttes védőmunkája így vis biztató volt. Gyömrő—Veresegyház 26-18 (13-8). Gyömrő: Szabó István — Barabás M. (4), Kiss Z., Kiss Zs. (6), Benkó R. (7), Sza­bó I. (3), Szél Sz. (2). Csere: Márki J. (kapus), Szellő J. (3), Somogyi G., Horváth L. (1), Szellő Z. Nehezen lendültek bele a gyömrőiek, kevés volt a lövő­kezdeményezés kívülről. Ami­kor aztán Benkó R. ráérzett a lövésritmusra, már nem volt kétséges a győzelem. Néhány igazán szép akciót is láthatott a közönség, amelynek szerve­zője elsősorban Kiss Zsolt volt. Ha a fiúk elhiszik, hogy a labda a íelnőttjátékban is gömbölyű, s levetkőzik még meretes eléggé a lakosság kö­rében, különösen Újhartyán- ban vált gyakorivá, hogy sár­ból, lyukacsos téglából építet­tek kéményt, vagy nem meg­felelő méretűre sikeredett, s most sokan bajban vannak, mert nem kapják meg a lak­hatási engedélyt. Mindezek el­lenére az utóbbi időben sze­rencsére nem volt kéménytűz a területünkön. Ánt másik nagy gondunk a gázkészülé­kek szabálytalan kéménybe kötése. A hagyományosról egy­re többen térnek át a gázfű­tésre, s ahhoz már más mé­retű kémény kell, így a régit vagy átépítik, vagy bélóscsö- vezzük. Várják a fiatalokat Egyébként a gázprogrammal lépést tartva növekszik a munkánk, sőt, a magánerős lakásépítésekkel ez várhatóan ugrásszerűen megemelkedik a jövőben. Éppen ezért is kell majd növelnünk az állomány létszámát. Várjuk is azokat a fiatalokat, akik szeretik a sok mozgást, a változatos hely­színű munkát, az emberekkel való foglalkozást, hiszen ké­ményseprőink közvetlen kap­csolatban vannak a lakosság­gal. Szép szakma a miénk — mondta Őrük Lászlóné —, és nem is fizet rosszul. Ám mi még nem fejeztük be ezt a témát. Később még visz- szatérünk arra, hogy mitől szép ez a szakma, s miért olyan családias a hangulat ebben a kis kollektívában ... Aszódi László Antal érthető elfogultságukat, sok öröme lesz a gyömrői közön­ségnek ezekben a legények­ben. Simon Csaba, a válogatott volt szakvezetője — jelenleg a GEAC edzője — maradék nélkül dicsérte a gyömrői fia­talokat, s ez nem kis dolog! —ás Kulturális program Ecseren szerdán 17 órától: a nyugdíjasklub összejövetele, 17.30- tól: dzsesszbalett, 18-tól: számítástechnika, 19-től: ifjú­sági klubfoglalkozás. Gyomron 16-tól: a nyugdí­jasklub rendezvénye Húsvét hétfő Galgamácsán címmel, 19-től: karate. Filmvetítés 16.30- tól: Bűvös vászon. Az úttörőházban 16-tól: a számí­tógépes szakkör foglalkozása. Maglódon 14-től 16-ig: Mes­terségek művészei címmel ki­állítás. Mendén 17-től: sportolási lehetőség. Monoron, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Szexmisszió A filmmúzeumi rendezvények keretében 17-től: Hyppolit, a lakáj. Vecsésen 17-től: a Szekta együttes próbája. Sokféle finomságot, a Rózsa, a Bea, a Norbi és a Maki sze­leteket csomagolják sztaniolba a pasad! Kossuth Szakszövet­kezet édesipari ágazatában. Torna 'Gyöngyi és Éakó Janösné műszakonként 720 kilogrammot készít elő szállításra. (Han- csovszki János felvétele) (ISSN 0133-2651 (Monori Hírláp) Kézilabda Gödöllő Kupa A labda itt is gömbölyű

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom