Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

VÁCI tsífiMa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 198G. FEBRUÁR 18., KEDD Leikésen az Ipolyvölgyében Küzdelmes, de sikeres év Növekedett a szántétertlSet Emlékezés Tragor Ignácra Káromkodunk Káromkodunk. Lépten- nyomon szidjuk a mások istenét, a mások édesany­ját. Töltelékszavunkká vált az erotikus cselekedet igé­je, minden második-har­madik szavunk a latin „excrementum" magyar megfelelője. Szavaink hal­latán pirul a nap, tovafut a szél, fehéredik a sár ... Káromkodunk. „Mint a kocsis” — tartja a szólás, így mondja az ember, ha csúnya beszédet hall. Mint a kocsis? Amikor ez a szólás szü­letett, még számos kocsis (hajtó, fogatos, belspedes) hajtotta, noszogatta, ad- jusztálta a szekér, a gumi­kerekű kocsi elé fogott igá- sokat. Ostorral, bottal, la­páttal. Vagy szóval. Ká­romkodva, ocsmány kifeje­zésekkel. De nem ám mind­egyikük. Csak a durvább lellcületűek. Vonaton, villamoson, köz­téren és mellékutakon sza­ladnak felénk a csúnya sza. vak, az ordenáré monda­tok, s küldjük ezeket a ki­fejezéseket tovább, lakó- és utastársaink jelé. Jól öl­tözött, ápolt arcú nők és férfiak — fiatalok és idő­sebbek — szájából szalad ki a varangyos béka; ta­nulók és egyetemisták bán­tóan sértő kifejezéseit kell elviselnünk. Nem egy tár­saságban még sikk is az ilyen beszéd. Káromlás és trágárság... Hasonló, és mégis egymás­tól jól megkülönböztethető fogalmak. Boldogult nagy­apám olyan szépen tudott káromkodni, hogy az ma­ga volt a le nem pingált tulipános motívum. Igaz, legvaskosabb mondása is csak a „kutya-teremtette!” volt; trágárul, ocsmány módon soha nem beszélt. Káromkodunk. Nincsen szókincsünk? Ugyan... Szépirodalmat, főleg a diá­kok, valamennyien olva­sunk. Érdekes, az iskolai órákon, a munkahelyeken, a nyilvánosság előtt szé­pen. kulturáltan beszélünk, kiváltképp a pódiumon. S a szünetben? S az előadás, a munkaértekezlet, a ter­melési tanácskozás, a kon­zílium után? Káromkodunk, káromko­dunk. Tessék meghallgatni a medikusok szópárbaját. Tessék nyitott füllel hall­gatózni a zsúfolt vonaton, az autóbuszon, a piacon, a kompon. Tessék meghall­gatni és elpirulni, amikor egy-egy csapat diákkal ta­lálkoznak az utcákon. Tes­sék elmenni — no, nem csupán a sarki kocsmába —, bármelyik presszóba, ét­terembe, bármelyik telepü­lés főterére: a hangadók, a csivitelök töltelékszavai hallatán elmegy a szép szóra éhes ember étvágya. Mint a kocsis? Lovas nemzet voltunk... Ma már kétmillió gépkocsi rohan az utakon. S a volán mögött ülők is nagyon tudnak ám károm­kodni. Mint a kocsisok ... A termelőszövetkezet tag­sága megfelelő ismeretek bir­tokában hallgatta végig pén­teken reggel a letkési általá­nos művelődési központban Légrádi János elnök beszámo­lóját. Ebből is kitűnt, milyen nehézségekkel kellett megküz­denie a gazdaságnak a sza­bályzók további hatásától a szeszélyes időjáráson keresztül az ipari tevékenységben egyre inkább erősödő bizonytalansá­gig. A növénytermesztésben a helyi adottságokat és lehető­ségeket is figyelembe véve igen jó eredmények születtek. Szép nyereséget hozott a bú­za és a mustár, viszont — az aszály miatt — kisebb volt a rétek hozama. Évek óta veszteséges az ál­lattenyésztés, ezért a vezető­ség úgy határozott, hogy csökkenti az állatállományt. Ezt viszont csak a nyere­ség terhére tudták megol­dani. De ezt a terhet is vállalta a közösség. A jövőben kisebb állatlét­számmal, de jobb minőségű munkával szeretnének piacké­pesebb anyagot előállítani. Dicséretes módon folytató­dott a korábbi években meg­kezdett meliorációs program, s ennek eredményeként 100 hektárral növelték a szántó- terület nagyságát. A szövetkezet gazdálkodá­sában meghatározó szerepe Életének 75. évében, hosszú betegség után elhunyt Bénik Gyula, a Pest Megyei Nyom­da Vállalat nyugdíjasa. Fiata­lon bekapcsolódott a szak- szervezeti mozgalomba, fél évszázadon keresztül tagja volt a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének. Szedő­szakmát tanult, a régebbi Pest-vidéki Nyomdában volt üzemvezető. Felszabadulás után a váci szakmaközi bi­zottságban is tevékenykedett. Művelt, magát állandóan képező nyomdász volt. Kitű­nően értette Zamenhof nyel­vét. Nyugdíjazásáig vezette a Madách Imre Művelődési Központ eszperantó csoport­ját, s tagja volt a vasutasok eszperantó lapja szerkesztőbi­zottságának. van a kiegészítő tevékenység­nek. A nyereség nagy része és az árbevétel kétharmada eb­ből származik. Piaci nehézségeik ellenére is eredményes évet zártak, sikeres munkát végeztek a műszerüzemben és a for­gácsolóban. A gazdasági gondok leküz­dése mellett a szövetkezet párt- es gazdasági vezetői kö­telességüknek tekintik, hogy területük lakosságának minél több munkahelyet teremtse­nek helyben, hozzájárulva az elvándorlás megállításához. A közigazgatás átszervezésével a váci ipari üzemek és a vonzáskörzet gazdasági egysé­gei között szorosabbra fűződ­tek a kapcsolatok. Ennek révén a letkési tsz és a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár váci gyára egy 50 munkást foglalkoztató orsóző- és cérnázóüzemet létesít. A közgyűlés mindig ünnep a gazdáknak és a vezetőség­nek egyaránt. Az ünnep pe­dig pihenő, alkalmas arra, hogy visszanézzünk a meg­tett útra, és erőt gyűjtsünk a továbbhaladáshoz. Ez a köz­gyűlés ilyen volt. Az elért eredmények megfelelő alapot adnak az 1986-os esztendő feladatainak eredményes tel­Halála .nagy részvétet kel­tett a városban. Temetése szerdán, február 19-én 13 órakor lesz a vác-alsóvárosi temetőben. { Az elmúlt napokban fog- '•f lalkoztunk a váci cigány- íj ügyi koordinációs bizottság % igazgatási területén élő ki­sebbségi etnikum beillesz- f kedési gondjaival és sike­reivel egyaránt. Sok jó . ff példáról, tapasztalatról szá- í molhattunk be Bodonyiné Csokrisz Marianna család- f gondozó tájékoztatása alap- ff ján. Ö mondta el, hogy a ff váci cigány lakosság túl- ff nyomó többsége (hatvan- ff négy százaléka) megfelelő f körülmények között él, la- kásuk minősége eléri a f város össznépességének át- lagáét. Ám a kérdés önkéntelenül fölvetődik, hogy mi van áz el­maradott kisebbséggel? Miért ott, és úgy élnek, ahol és ahogy? Egyáltalán van-e ki­út számukra?!... Elsősorban a csatamezői és a csukatelepi területen élnek ezek az elmaradottabb viszo­nyok között tengődő családok. — Sajnos, több családnál a legalapvetőbb higiénés igé­nyek sem alakultak ki. Igaz, több ízben megállapították, hogy a lakásul szolgáló helyi­ségek jellegüknél fogva alkal­matlanok a rendszeres tisztál­kodásra. Csatamezőn az enge­dély nélkül emelt építmények­hez helyenként út sem vezet. A közvetlen környék bozótos, hulladékkal beszórt, s az ott A Lőwyben Kihegyezett ülés A városi tanács végrehajtó bizottsága ma délután 1 óra­kor a Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskolában kihelye­zett. ülést tart. Dr. Molnár La­jos, az intézet igazgatója, a végrehajtó bizottság tagja az iskolában ismét elkezdett tech­nikusképzés céljairól és felté­teleiről tájékoztatja a testü­letet, majd megvitatják a ta­nácsi szervek idei ellenőrzési tervét. júliusra elkészül? Az építők júliusra ígérik a Gombási út mentén épülő 270 OTP-öröklakás átadását. A KISZ-lakásépítő akció jelen­legi szakaszában készülő ott­honok ünnepélyes kulcsátadó ünnepségét május 1-re terve­zik. IV3a történik Az általános és középisko­lások hangversenybérletében ma délelőtt 10 és 12 órakor „Világjáró előadóművészek" címmel rendeznek hangver­senyt az Országos Filharmó­nia szólistái. ★ A Híres szerelmek, nagy ta­lálkozások címet viselő film­klubprogramban ma este a Carlos Saura rendezte Car­ment mutatják be a művelő­dési központ színháztermében Antonio Gadesszal és Laura del Sollal a főszerepben. . ★ Ma délután fél négykor a Vadölő című NDK kalandfil­met vetítik a Kultúr Film­színházban diákok számára. Részközgyűlések A Vác és Vidéke Áfész ma három helyen tart részközgyű­lést tagjainak. Délután 5 óra­kor Vácott, a Ságvári Klub­ban, este 6 órakor Galgagyör- kön és őrbottyánban a mű­velődési házban. lakók rágcsálók kártételéről panaszkodtak. Ebből a kör­nyezetből három gyermeket kellett kiemelnünk, s otthon­ban'elhelyeznünk, tartósan fo­gyatékos vagy cselekvőképes­ségében korlátozott volta miatt. Rontja a helyzetet a szülők túlzott mértékű, rendszeres al­koholfogyasztása. Mindebből látható, hogy ezeken a terüle­teken a kiskorúak szociális helyzete rosszabb, mint az et­nikum más rétegeinél. A gyámhatóság éppen ezért szoros munkakapcsolatban áll az iskolai gyermekvédelmi, a védőnői hálózattal és a GYIVI-vel. Igen nagy az említett okok miatt a súlyosan veszélyezte­tettek aránya. Tavaly tizen­nyolc gyereket kellett védő­óvó szándékkal pártfogói fel­ügyelet alá helyezni. Nyolc gyermeket állami gondozásba kellett helyeznünk már ko­rábban. Változtatni akarunk a hely­zeten, s ezt több módon tesz- szük. Az elsődleges, és leg­több eredménnyel kecsegtető beavatkozás az, amikor a fia­talok életkörülményein és szemléletén igyekszünk vál­toztatni. Megfelelő indokok alapján a gyámhatóság eseti vagy rendszeres segélyt folyó­sít, az iskola megkeresésére kifizeti a szülők helyett a Negyvenöt évvel ezelőtt, február derekán, 71 esztendős korában meghalt öregurat kí­sértek utolsó útjára a váci te­metőben. Akkor is hideg volt az idő, havas eső esett, keve­sen jelentek meg a végtisz- tességadáson. „Nem érdemes meghalni!” címmel vezércikket közölt né­hány nap múlva a Váci Hír­lap, melynek írója arról el­mélkedett, hogy az elhunyt katafalkot, búcsúztatóbeszé­det. városi tisztességadást ér­demelt volna. Keserűen meg­jósolta, hogy valószínűleg re­kordgyorsasággal megfeled­keznek arról az elhunytról, aki életét, anyagi javait szen­telte a város múzeumának, történetírásának. Akinek a temetésére emlé­keztünk: Tragor Ignác. Neve elválaszthatatlanul összeforrt szeretett városával, annak múzeumával. A nemrégen megjelent kétkötetes város- történet sok fejezete az ő munkáit idézi. Máig sem akadt olyan helytörténész, aki olyan eredményesen mun­kálkodott volna városa his­tóriájának megírásában, mint ö. Műveinek sorát ismerjük, de életrajzát nem nagyon. Vá­cott született. Iskoláit szülő­városában. valamint Budapes­ten és Kolozsvárott végezte. Közjegyző szeretett volna len­ni, de közben megválasztották a Váci Takarékpénztár igaz­gatójává. s a viszonylag nyu­galmas, jól jövedelmező állás (tévesen minősítik bankárnak) lehetővé tette, hogy minden szabad idejét szerelmének, a város kultúrtörténetének szen­telje. Neves elődök: Degré Alajos, Hajnik Pál, Karcsú Arzén, Farkasfalvi Imre nyomdokai­ban járt, de a város történel­mének feldolgozásában az ő A Napló (Veszprém megye) bemutatta a Pápai Építőipari Szövetkezetét,'ahol a lakato­sok sikeres kooperáció része­sei: állványokat gyártanak a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyára magnetoterápiás készülékeihez, s ezekkel leg­utóbb a BNV-n is bemutat­koztak. Az Ország-Világ képes ri­portja arról szól, hogy a ha­zai gyártók között a Váci Kö­töttárugyár az elsők között je­lentkezett az új fazonú, mu­tatós szabadidőruhákkal. A Senior márkanévvel jelzett termékek ma’ már jól állják a versenyt. napközi térítési díjat. Az el­múlt évben a gyámhatóság harmincöt esetben utalt ki rendkívüli segélyt ötvenhat gyermek részére, és tizenhá­rom kiskorú kapott nevelési segélyt, amelyet részben ruhá­zatra kellett hogy költsenek a szülők. A bölcsődós korú gyerekek közül csak nyolcán járnak va­lóban bölcsődébe. Ez nem nagy szám, mégis javulás az 1981. évihez képest, amikor ötvenkét gyermek közül csak hét járt bölcsődébe, holott valamennyiüknek volna hely a város gyermekintézményei­ben — sorolta adatait Bodo­nyiné Csokrisz Marianna a szociálpolitikával és az egész­ségüggyel kapcsolatban, majd az oktatás és nevelés jelen­legi mutatóiról beszélt. Elmondta, hogy tizenhat gyermek jár óvodába, ám ha többet íratnának be a szülők, akkor sem kellene elutasítani igényüket, mert van hely az, apróságok számára. Sajnos hasonlóan nem tel­jes a gyermekek beiskolázott­sága, csak nyolcvanegy száza­lékos. A százötvenkét általá­nos iskolás korú gyerek közül száztizennégyet írattak be is­kolába, e létszámból huszon­nyolc kisegítőbe jár. Ez na­gyon rossz arány, mert amíg a város négyezer-hatvanhat magyar ajkú diákjai közül ki­munkája volt a leggyümöl­csözőbb. legsokoldalúbb és a legszínesebb. Harmincéves korában lett a Váci Múzeumi Egyesület titkára. Fáradhatatlanul dol­gozott. A város történetének, fejlődésének a kutatása, em­léktárgyak gyűjtése töltötte ki munkásságának nagy részét. Ő hozta létre a ma is meg­levő múzeumot, melynek ha­láláig a vezetője maradt. Útnak indította a század elején a kék fedelű Váci Könyvek című sorozatot. Év­ről évre egy-egy újabb köte­tet juttatott a VME pártoló tagságához. A könyvek csak­hamar egy teljes polcot meg­töltöttek, számuk elérte a fél­százat. Néhány kötet címe: Vác története. Vác vára és képei, A váci céhek, Vác az irodalomban, Vác az előadó­művészetben, Váci képes­könyv stb. Ma is gazdag tár­ház a helytörténeti kutatók számára. Tragor neve a harmincas évek derekán országosan is­mert lett. Nincsen olyan, Vác történetével kapcsolatos mun­ka, amely ne említené a ne­vét. Előadói körútra indult, mind több barátot szerzett városának és a múzeumi egye­sületnek. Képes-rajzos váci kalauzokat szerkeszt, ezekkel is segíti az idegenforgalmat. 71 éves korában, szívbénulás­ban halt meg. A nekrológ írója tévedett, nem feledkeztek meg rekord­gyorsasággal Tragor Ignácról. A felszabadult város megadta a megbecsülést és a tisztele­tet a hűséges krónikásnak. Utcát neveztek el róla. képe ott található a múzeumban, s ezekben a napokban kerül vissza mellszobra a Madách Imre Művelődési Központ szomszédságába. Papp Rezső A Népszabadság munkatár­sa ismertette . a jelentősebb, idei megyei beruházásokat. Bővül az oktatási hálózat, a többi között Vácott befejező­dik, a kórház szomszédságá­ban, a 12 tantermes egészség- ügyi szakközépiskola kivitele­zése. Az Űj Tükör kétoldalas, színes-képes beszámolót kö­zölt arról, hogy a Madách Im­re Művelődési Központban megrendezték a váci művé­szeti fesztivált. A lap bemu­tatta Bakos Ildikó. Cs. Nagy András, Hídvégi Valéria, Hincz Gyula, Markó Erzsébet munkáit. lencvenöt jár kisegítő iskolába (2,3 százalék), addig a cigány tanulóknak huszonnyolc szá­zaléka! Egyébként nagypbb részük a Gábor József Általános Is­kolába jár, jobbára a telepek­ről, azaz a legrosszabb körül­mények között élők. Az eddigi környezettanulmányok és sze­mélyi lapok megállapításai szerint a gyermekek ellátott­sága, gondozottsága nem meg­felelő. Tovább rontja nevelésük feltételeit, hogy az előző tan­évben másfél százan voltak a túlkorosak, akik a felnőttek­kel együtt a dolgozók általá­nos iskolájába jártak. Közü­lük csak negyvenhármán fe­jezték be a tanévet. A har­minchét középiskolás korú gyerek közül csak egyetlenegy tanul tovább, a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskolában. Sajnos nem elhanyagolható az analfabéták száma sem, mert a legutóbbi felmérés al­kalmával harmincketten val­lották magukat írástudatlan­nak, vagyis az egész etnikum kilenc százaléka, akik főleg telepi lakosok. Az analfabéták számát azonban csak hozzáve­tőlegesen lehetett megállapí­tani, bevallás alapján. így érthető, hogy ennek a réteg­nek a műveltségi szintje, mű­velődési, szórakozás iránti igé­nye további fejlesztésre szo­rul. Ám e feladatokból a mű­velődési intézmények nem ve­szik ki részüket, legalábbis nem a rétegprogramok szer­vezésével. Aszódi László Antal ISSN 0133—2739 (Váci Hírlap) Besze Imre Bőséges „malacáldás” Tizenegy kismalaccal lepte meg gazdáját, Ruttkai Károlyt a tenyészetében levő anyadisznó, s mindjárt az első elléséből. Az újszülöttek a hideg időket olajkályha melege mellett vészelik át s napról napra szemmel láthatóan gyarapodnak anyjuk tejétől. (Papp László felvétele) jesítéséhez. Juhász János Végső búcsú Bénik Gyulától A cigányság helyzetére! (IV.) Az utat nem elég megmutatni Vác a hazai lapokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom