Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

Jegyzet Nekik megéri A z élelmiszerboltok hü- tőpultjait mustrálgat- va a vásárlók legtöbbször csak csóválják a fejüket, s hamar továbbállnak. Miért van ez így? Első­sorban azért, mert a tölr telékáru minősége — a leg- több esetben — nem felel meg a vásárlók jogos igé­nyeinek. Többször foglalkoztunk már lapunkban is például a monori Forrás Áruház élelmiszerosztályának ilyen irányú gondjaival. A legna­gyobb szállító, a PENO- MAH ceglédi gyára, úgy tűnik, sem mennyiségben, sem minőségben nem tudja a jogos igényeket maradék­talanul teljesíteni. A minap a gyömrői 50. számú élelmiszerboltban jártam. A hűtőpultot néze­getve elcsodálkoztam, hogy milyen gazdag a választék a különböző húskészítmé­nyekből, felvágottakból. Az üzletvezetőtől megtudtam, hogy a ceglédiekkel ők sin­csenek megelégedve, a tá­volabb szállító partnerek­kel viszont, egyre inkább elmélyül a kapcsolatuk. A Zala Megyei Húsipari Vállalat hütőkocsija rend­szeresen megjelenik a bolt előtt, egyre nagyobb meny- nyiséget pakolnak le. Mindezt azért, mert a vá­sárlók megkedvelték az ál­taluk készített húsárut. Gondoljuk csak meg, Za­laegerszeg több száz kilo­méterre van Gyömrőtöl, Cegléd viszont csak ötven- re. Nekik mégis megéri, hogy olyan távolról is út­nak indítsák a kocsit he­tente. A piaci versenyben nem akarnak lemaradni, ezért érzik kötelességük­nek, hogy teljesítsék a megrendeléseket, j Jó lenne, ha a PENO- MAH ceglédi gyárában is elgondolkoznának ezen. ök sokáig monopolhelyzetben voltak, de már megszűnt az egyeduralmuk. Amint hallottuk, egyre több üzletvezető — élve a nagyobb önállósággal — rendel más vállalatoktól hús- és töltelékárut. Egy­előre azonban kevés ked­vező jelet tapasztalunk a minőség javulása terén. Dedig a konkurenciának ^ elöbb-utóbb ez lesz az eredménye. S ennek a vá­sárlók láthatják a hasznát, a rossz minőségű árut szállítók meg a kárát. G. J. Válaszolt az illetékes Biztosak a holnapjaik is Nyugdíj előtt áll a mester Alig fogyott el az újságáru­soknál lapunk február 11-1 száma, máris fölkereste szer­kesztőségünket Hajdú János, a gyömrői székhelyű Lakatos és Szolgáltató Ipari Szövetke­zet elnöke: — A „Mit hoz a holnap?” címmel megjelent jegyzetük­re szeretnék reagálni, s a má­sik fél jogán hozzájárulni ah­hoz, hogy a kívülállók is tisz­tán lássák helyzetünket. Meg­mondom őszintén, az írás el­olvasása után először elragad­tak az indulataim, mert hi­telrontást véltem benne felfe­dezni. A legfontosabbnak még­is azt tartom, hogy az olva­sók az érem másik oldalát is megismerjék. Ez elengedhetet­len a valós kép kialakításá­hoz. Öt szakcsoport — Az kétségtelen tény — korábban épp én nyilatkoz­tam lapjuknak —, hogy vol­tak szolgáltatórészlegeink, ame­lyeket munkaerő és gazdasá­gosság hiányában be kellett zárnunk. Reméljük, csak ideig­lenesen. De megmondom őszin. tén, az olyan szakmákban, mint a kékfestő, vagy a ci­pész, n.agyon rosszak a kilá­tásaink, hiszen nincs utánpót­lás. A monori szolgáltatóház­ban is nyugdíj előtt áll a mes­ter, a vecsésit leszázalékolták, Gyomron már nyolcvan felé közeledik a Boda bácsi. Más részlegeket is részben szakem­berhiány, részben gazdaságta- lanságuk miatt kellett bezár­nunk. összességében ennek ellené­re sem romlott a szolgáltató ágazat színvonala, sőt a sze­mélyi szolgáltatásoké kifeje­zetten javult. S Péteriben is­mét megnyitottuk a férfi-női fodrászüzletet. Vecsésen és Pi­lisen kozmetikai szalon, illet­ve férfifodrász-üzlet is műkö­dik. Ecseren pedig a létszám is nőtt, meg a szolgáltatások is bővültek egy cipész mun­kába állásával. Mindezt az ismert nehéz gazdasági körülmények között értük el, úgy, hogy folyama­tosan minden tőlünk telhetőt megtettünk a dolgozók jöve­delmének növeléséért, a jó légkör kialakításáért. Csak két példa: a bérszínvonalunk 7,8 százalékkal nőtt, ilyesmi­vel nem sokan dicsekedhet­nek a környéken. A fluktuá­ció aránya pedig mindössze kettő százalék volt, de a szol­gáltatóknál két kilépő helyett három új embert tudtunk föl­venni. Az átalánydíjas rend­szer bevált, s ugyancsak hasz­nosan tevékenykedik az ötven dolgozóval megalakult öt szak. csoport. Nem vállalta — A jegyzetben említett irodagépjavító részleg sem szűnt meg, csupán csökkent a létszám, de ennek pótlásáig • a budapesti csoportunk min­den szerződésünknek eleget tesz, továbbra is vállaljuk a karbantartást, javítást. Az azóta tőlünk kilépett dolgozók először akkor jelezték, hogy kifogásaik vannak a részleg- vezetővel szemben, amikor az kórházba került: még decem­berben. Elmondták, hogy más vezetővel főfoglalkozású szak­csoportként szeretnének dol­gozni nálunk. Mi munkatársaimmal vál­laltuk, hogy ennek feltételeit, rendszerét 1986. január 2-ig kidolgozzuk. Ezt meg is tet­tük, ám az említett napon egyöntetűen bejelentették, hogy más munkahelyre kíván­nak távozni, magasabb fizeté­sért. Oda olyan ember hívta őket, akit — leszázalékolt lé­vén — mi is felkértünk, hogy négyórás munkaidőben lássa el a részleg vezetését. A mi aján­latunkat elutasította. Tárgya­lunk arról, hogy Gyömrőn is­mét beindítjuk a háztartási kisgépjavító részleget. — A címben feltett kérdés­re, hogy mit hoz a holnap?, annyit mondhatok: soha ilyen derűlátóan nem néztünk gaz­dasági év elé, mint most. Már január első napjaiban tud­tam például, hogy mit fogunk csinálni 1986. december 10-én. A kapacitásunk fennállásunk óta nem volt így lekötve, mint most. Engedmények nélkül Ez ugyan elsősorban az áru­termelést érinti, de a szolgál­tatásaink állandó bővítéséről, színvonalának javításáról ne'm mondunk le, sőt engedménye­ket sem teszünk. Tudjuk: a lakosságnak ez az érdeke, ne­künk pedig a kenyerünk. V. J. A mi családunk Hasznos eszmecsere A maglódi Petőfi Sándor Művelődési Házban február 26-án, szerdán 18 órától az általános iskola vezetősége és a szülői munkaközösség közös filmvetítést rendez A mi csa­ládunk címmel. A film meg tekintése után vita követke­zik. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1986. FEBRUÁR 18., KEDD Nyáregyháza jelene, jövője ^ Nem ülnek ölbe tett kézzel Mozgolódnak a helyi lokálpatrióták Nyáregyháza társközsége Pi­lisnek. A tanácsi igazgatás Pi­lisen van. Mindez köztudott, így ennek a megállapításnak az első pillanatban úgy tűnik, nincs külön jelentősége, jelen­tése. Ám, ha tudjuk, hogy az or­szágban a nyáregyházihoz ha­sonló létszámú (három és fél ezer lakosú) társközség csupán még kettő van, a két település közötti kapcsolat lényegét más szemmel is nézhetjük. Ugyanis nem titok, hogy több társközség lakói, olykor vezetői is nehezményezték az önálló igazgatás megszűnését, hivatkozva — okkal vagy anélkül — egyféle „mostoha- gyermek sorsra”. Éledő hagyományod Tehát ebben az teásunkban arról lesz szó, hogy a nyár­egyházi emberek hátrányos helyzetbe kerültek-e társköz­séggé válásuk óta, vagy érez- nek-e valamilyen alárendelt­séget. Erről Végvári Józsefet, a nyáregyházi tizenkét tanács­tag által választott elöljárót kérdeztük. — Elsődleges feladatomnak tartom, hogy közreműködjem az utóbbi időben elszürkült közélet megpezsdítésében. Kétségtelen, ma is elhangza­nak olyan vélemények, hogy Pilis mellett mostohagyerekek vagyunk, de én ezt az állás­pontot visszautasítom. Mert amióta a társadalmi ünnepsé­geket újból itthon, Nyáregy­házán tartjuk, a helyi lokál- patrióták ismét mozgolódnak, szorgoskodnak, szervezgetnek. A magam részéről szorgal­mazom hagyományaink újbóli felelevenítését, kezdve azzal, hogy tavasszal rendbe hozzuk Nyári Pál elhanyagolt sírját, s a hősök kertjét. Folytatnám azzal, hogy a falu kulturális életének fellendítése érdeké­ben a többi tanácstagot és a lakóhelyét szerető lokálpatrió­tákat felkérném, segítsenek öt­MINDANNYIAN szeretjük az arany kalásszal ékes róna- ságot, amelyre pipacsot éget a lángoló magyar nyár; sze­retjük a mezőt, ahol tücsök dalol; elnézzük, milyen kékek az alkonyi dombok; hogy bó- kol a nádas a tavon; a költő­vel valljuk: Szép vagy, ó hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben ... De nem elég csak szeretni a zúgó erdőt, gyö­nyörködni a nyíló virágban, meglesni a napon sütkérező gyíkocskát. A technika száza­dában óvnunk kell a termé­szetet, hogy. megőrizzük mai teljességében, gazdagságában. Erre figyelmeztet a Hazafias Népfront nemrégiben megtar­tott VIII. kongresszusának ál­lásfoglalása is. amikor — töb­bek között — hangsúlyozza: társadalmi érdek, hogy a kör­nyezet- és természetvédelem feladataiban a felismerést fel­váltsa a következetes cselek­vés. El kell érni, hogy a kör­nyezetgazdálkodás etikai, lel­kiismereti kérdéssé is váljon. Nem elég tehát az, hogy az állami szervek hivatalból tel­jesítik környezetvédő teendői­ket, és a lehetőségekhez ké­pest igyekeznek kialakítani a gazdasági tevékenység környe­zetkímélő módszereit is. Mindezt társadalmi közremű­ködésnek' kell kiegészítenie, olyan lehetőségeket, szervezeti kereteket kialakítva, hogy ki- nek-kinek módjában álljon kibontakoztatni cselekvő rész­vételét a társadalmi együtt­Társadalmi segítséggel Az egészséges környezet működésben. Nagy szükség van a környezetkárosítás mérséklése érdekében a tár­sadalmi ellenőrzés erősítésére is. A helyzet komolyságát jelzi az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal megállapítása is, mely szerint az ország jelenlegi környezeti állapota az eddigi erőfeszíté­sek és a különböző területe­ken elért eredmények ellené­re sem kedvező. A legnagyobb gondot a veszélyes hulladékok kezelése, a levegő szenyezett- ségének mérséklése és az ivó­vízbázisok védelme okozza. Mindez óriási anyagi terhe­ket is jelent ,az országnak. Ezért, bár a VII. ötéves terv­időszakban a környezetvédel­mi problémák megoldásában határozottabb, differenciáltabb előrelépésre lenne szükség, reális célként csak a környe­zet minőségromlásának féke­zését tűzhetjük ki. Csak egyes súlyponti kérdésekben várha­tó határozott előrelépés. 1986-ban 232,7 millió forint­tal gazdálkodik az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal, ez az összeg az előző évinél 15 és fél száza­lékkal magasabb. Sok min­denre kellene telni ebből a pénzből. Például erőteljeseb­ben bekapcsolódik hazánk a környezetvédelem nemzetközi, kormányközi szervezeteinek munkájába, csatlakozunk kü­lönböző természetvédelmi egyezményekhez, elsősorban a szomszédos országokkal mű­ködünk együtt. Sok pénz kel­lene felújításra is, többek kö­zött az aggteleki barlang és létesítményei is sürgős javí­tásra szorulnak. Nem könnyű feladat a ren­delkezésre álló összeget sem elkölteni, például beruházás­ra, mert a különleges terepe­ken a sajátos földrajzi, geo­lógiai viszonyok között nehéz gondosan előkészített, kifo­gástalan munkát végezni: ke­vesen is vállalkoznak rá. Pe­dig vannak halaszthatatlan feladatok, mint a Kiskunsági Nemzeti Park területén a Lo- lon-tó felszíni vízelvezetése vagy a kunkápolnási mocsár helyreállítása, hogy csak né­hány természetvédelmi célki­tűzést említsünk. Ipolytarnó- con viszont az ősmaradvá­nyok megőrzését, konzerválá­sát. bemutatását biztosító lé­tesítményekhez még a látoga­tók számára kell szociális he­lyiségeket építeni. Dévaványán a túzokrezervátumban folyik a munka. A környezetvédelem érdeké­ben történő vállalati beruhá­zások támogatását szolgálja 1986-ban is mintegy 400 mil­lió forint, amelyet főként a veszélyes hulladékok . ártal­matlanná tételére és a levegő tisztaságának védelmére kell fordítani. Egyébként az álla­mi támogatás megoszlásának aránya a megyék között vi­szonylag állandó, ez is hoz­zájárul ahhoz, hogy Békés és Pest megye elmaradása kon­zerválódott. MINDERRŐL azonban tud­nia kell a közvéleménynek. A környezet- és természetvéde­lem ügyét a társadalom csak akkor képes hathatósan se­gíteni. ha az emberek tisztá­ban vannak mindenütt azzal hogy mik a konkrét tenniva­lók. amelyeknek sürgős el­végzése a sa.jgt érdekünk is Mindanhyiunk érdeke, hogy kulturált, egészséges környe­zetet teremtsünk, hogy meg­őrizzük a körülöttünk élő ter­mészet szépségét, gazdagságát — re léteikkel, szervezzenek a ré­giekhez hasonló amatőr szín­játszókört, dalárdát. Erősebb társadalmi rendezőgárdára lesz szükség a művelődési ház­ban, amikor diszkó van, mert a betévedő idegenek ol'ykor nagy ramazurit csapnak, meg­bontva a rendet, rontva a fia­taljaink hangulatát s a rendez­vények színvonalát. Az egyéb községpolitikai kérdések megtárgyalásába is mindig be kell vonni a tanács­tagok mellett azokat az embe­reket, akiknek tekintélye, sza­va van a faluban, bár semmi­lyen társadalmi tisztséget ném viselnek, nem vállalnak, mégis szívesen tennének bármit la­kóhelyük érdekében — mond­ta Végvári József. Majd kér­déseinkre válaszolva a lakos­ság általános hangulatát be­folyásoló dolgokról beszélt. — Gyakorlatilag megvan mindene Nyáregyházának. Van iskolánk, ABC-áruhá- zunk, tornatermünk, gázcsere­telepünk, orvosi rendelőnk, tüzelőanyag-telepünk, jó busz- közlekedésünk, nincs gond az elektromosenergia-ellátással, s jó a közbiztonság is. Persze ez így együtt lehet, hogy túl jól hangzik, az más dolog, fejlesztenivaló azért van a községpolitika valamennyi te­rületén. Két műszakban Ám a nyáregyháziak nem ülnek ölbe tett kézzel, csodára várva, nem restek tenni a fa­lu érdekében. Nyáregyháza la­kossága hetvenkét százalékban megszavazta a 800 forintos te­hát, ami a tervidőszak min­den évében további ötven fo­rinttal fog emelkedni. A tehó- ból elsősorban a két műszak­ban tanító iskola bővítését oldjuk meg ebben az ötéves tervidőszakban, de a sok he­lyen járhatatlan földutak fel­javítására, karbantartására, járdaépítésre szintén jut be- iőle. Felvetődött a lehetősége an- nek is, hogy a tanácstagi ala­pot. ami körzetenként tízezer forint, össze lehetne vonni egy-egy fontosabb beruházás érdekében úgy, hogy minden évben más körzet fejlesztésé­re fordítanánk az összeadott pénzt. Többen felajánlották, hogy a járdaépítésekhez a tár­sadalmi munkán felül egy-két- száz forinttal még hozzájárul­nak — sorolta a legégetőbb feladatokat az elöljáró. Az intézményes szemétszál­lítás hiánya, mint mondta, már nem a helyieken múlik, hanem a különböző szakható­ságokon, akik nem tudnak ha­tékonyan közreműködni ab­ban, hogy legyen Nyáregyhá­zának saját hulladékgyűjtő telepe. Az egészségügyről a követ­kezőket mondta el Végvári József: — Alsónyáregyházán van egy orvosi rendelő, amelyet két éve újítottak föl, s ahhoz tartozik Felsőnyáregyháza, a Kossuth-telep, Szentimre-telep és a Károlyi-telep. Ezen a helyzeten hamarosan változ­tatni tudunk, mert Felsőnyár­egyházán egy kis orvosi szo­bánk van, tervezünk mellé építeni váróhelyiséget, s ha megérkezik oda az új körzeti orvos, akkor ő az egész tele­pülés gyermekgyógyászatát is ellátja majd. Megszólaló helyiek Még arra is van lehetősé­günk, hogy az új körorvos szolgálati lakást kapjon. A védőnői ellátás jó, a terhes- gondozó helyben van — újsá­golta a jó híreket is az elöl­járó. Egyelőre ennyit Nyáregyhá­záról. Természetesen másokat is megszólaltattunk a falube­liek közül, s vissza is térünk hamarosan a velük folytatott beszélgetésekre... Aszódi László Antal Kulturális program Gyömrőn, kedden 15.30-tól: sportfoglalkozás. Az -úttörő­házban 15-től: a bábszakkör foglalkozása. Maglódon 14-től 16-ig: Mes­terségek művészei címmel kiál­lítás. filmvetítés 16.30-tól és 18.30-tól: Egy kicsit én, egy kicsit te. Menden 1 fj-tól: az ifjúsági klub összejövetele. Vecscsen 17-től: művészi torna. 18-tól: német nyelvtan- folyam. A Vízügyi Építő Vállalat földmunkagép-javító és gyártó üzeme felvesz gépészmérnököt, gépésztechnikust, villanyszerelő-művezetőt, villanyszerelőket, gyors- és gépírót, 10 tonnás bakdarura kezelőt, víz- és fűtésszerelőt Jelentkezni lehet a következő címen: Vecsés, Dózsa György u. 82, vagy telefonon: Vecsés 60, és 343-780. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom