Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

\ BEFEJEZŐDÖTT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA resszus elvégezte azt, amire hivatott volt. Ezt követően a kongresszus a határozati javaslatról sza­vazott, s azt 21 ellenszavazat­tal és ugyancsak 21 tartózko­dással elfogadta. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, to­vábbá a számvizsgáló bizott­ság jelentését, az ezekhez kap­csolódó beszámolókat, a vitá­ban elhangzottakra adott vá­laszt, valamint az alapsza­bály-módosításra vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A SZOT PEST MEGYEI TAGJAI Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, amelyen megvá­lasztotta a Szakszervezetek 217 tagú Országos Tanácsát és a számvizsgáló bizottságot. A SZOT tagja lett Pest me­gyéből: dr. Arató András, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának vezető titkára, Kiss László, a MÁV Dunake­szi Járműjavító Üzem lakato­sa, bizalmi, Szegő Andrásné, a kiskunlacházi ÉGSZÖV mű­vezetője, szakszervezeti bizott­sági tag, Szőts Ildikó, a PEMÜ fröccsöntője, bizalmihelyettes, Tóth Györgyné, a Pest Megyei Tanács Flór Ferenc Kórháza szakszervezeti bizottságának titkára, Tóta Károlyné, a DKV laboránsa, szakszervezeti bizottsági tag és Zsivnovszky Gergelyné, a Csepel Autógyár gépügyintézője, szakszerveze­ti bizottsági tag. Mindkét újonnan választott testület megtartotta ezután ala­kuló ülését. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa megvá­lasztotta elnökségét, titkársá­gát, vezető tisztségviselőit, és kinevezte, illetve megerősítet­te a SZOT osztály- és intéz­ményvezetőket. A számvizsgá­ló bizottság megválasztotta el­nökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülé­sén Martos Istvánná, a sza­vazatszedő bizottság elnöke is­mertette a választások ered­ményét. Gáspár Sándor bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa Gál Lászlónak több évtizedes eredményes munkásságáért, nyugállomány­ba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjét adományozta. Méltat­ta a SZOT volt titkárának ér­tékes munkásságát, majd át­adta a kitüntetést Gál Lász­lónak. Baranyai Tibor elnöki zár­szavában hangsúlyozta a szak- szervezeti mozgalom nagy fe­lelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásában; a népgazdaság további fejlesz­tésében, a dolgozók életszín­vonalának javításában, mind­annak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszerveze­tek XXV. kongresszusa kije­lölt, megerősített. A kongresszus az Interna- cionálé hangjaival ért véget. A kongresszus meghívottal beszélgetnek a-szünetben. Képűn_ kön balról jobbra: Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Kárpáti Ferenc vezérezredes, hon­védelmi miniszter, a Pest megyei 7. számú választókerület or­szággyűlési képviselője és Tisza László, az OTP vezérigazgatója A TISZTSÉGVISELŐK: A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA ELNÖKSÉGE: ELNÖK: Gáspár Sándor ALELNÖKÖK: Földvári Aladár, Gál László, Ligeti László, Palotai Károly, dr. Prieszol Olga FÖTITKáA: Baranyai Tibor TITKÁROK: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sán­dor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula TAGJAI: Balogh Károlyné, az Élelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtitkára, Básti János, a Szakszervézetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ta­nácsának vezető titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott el­nöke, a KB tagja, Czerván Mártonná dr., a Ruhá­zatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Csi­kós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének fő­titkára, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Dobi Ferenc, a Mező- gazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, Fodor László, a Népszava fő- szerkesztője, dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének főtitkára, Gricserné Hesz- ky Enikő, a Postások Szakszervezetének főtitkára, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipa­ri Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dol­gozók Szakszervezetének főtitkára, Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Kovács László, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének főtitkára, Lux János, a Nyom­da-, a Papíripari, a Sajtó, és a Könyvkiadás Szak- szervezetének főtitkára, dr. Martos Istvánné, a Tex­tilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Mol- dován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Sáli Ferenc, a He­lyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, Simó Tibor, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének főtitkára, dr. Szabó End­re, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglá­tóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA TITKÁRSÁGA: Gáspár Sándor, Baranyai Tibor, Kósáné dr. Kovács Mag­da, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula, Nyitrai István és Fodor László. A SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG: ELNÖKE: Biszku Béla. TITKÁRA: Pandurovics József. A Szakszervezetek Országos Tanácsa mellett működő munkabizottságok vezetőit a SZOT következő ülésén választják meg. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA OSZTÁLY- ÉS INTÉZMÉNYVEZETŐI: A szervezési és kíderosztály vezetője: Nyitrai István, a közgazdasági és életszínvonal-politikai osztály vezető­Gáspár Sándor Baranyai Tibor Kósáné Dr. Nagy Sándor Sólyom Ferenc dr. Kovács Magda Szlovatsik Károly Virizlay Gyula Biszku Béla je: dr. Halmes Csaba, a munkavédelme társadalombiz­tosítási és egészségügyi osztály vezetője: Főcze Lajos, a kulturális, agitációs és propagandaosztály vezetője: Ro- iaad Ferenc, a testnevelési és sportosztály vezetője: dr. Eperjesi László, a folyóiratok szerkesztősége vezetője: dr. Siklós János, a nemzetközi kapcsolatok osztályának ve­zetője: Baranyai Gézáné, a pénzügyi és gazdasági osz­tály vezetője: Pintér György, az elnökségi és jogi osztály vezetője: dr. Zsiga László, az üdülési és szanatóriumi fő- igazgatóság főigazgatója: Kovács István, a SZOT Központi Iskola igazgatója: Kohári József, a Szakszervezetek Elmé­leti Kutató Intézetének igazgatója: Búza Márton, a Nép­szava főszerkesztője: Fodor László. A KONGRESSZUS HATÁROZATA A magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa megvitat­ta és elfogadta a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának az elmúlt öt évben végzett mun­kájáról készített beszámolóját, valamint a számvizsgáló bi­zottság jelentését, és módosí­totta a szakszervezetek alap­szabályát. A határozat leszögezi: tár­sadalmi helyzetünket, szocia­lista fejlődésünket illetően a kongresszus egyetért a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa által el­végzett elemzéssel, értékelés­sel, magáénak vallja a kitűzött célokat és feladatokat, ame­lyek megfelelően tükrözik né­pünk, a munkásosztály, a négy és fél milliós szakszervezeti tagság érdekeit, törekvéseit, A határozat megállapítja, hogy a szakszervezetek a XXIV. kongresszus határoza­tát teljesítve hozzájárultak az ország gazdasági erejének gyarapításához, a népgazdasá­gi egyensúly javításához, szo­cialista vívmányaink megőr­zéséhez. A gazdasági és az életszínvonal-politikai fe­szültségek feloldására, enyhí­tésére irányuló törekvések azonban a szakszervezeti moz­galomban is gyakran teremtet­tek bonyolult helyzetet. Az életszínvonal stagnálása, a reálbérek csökkenése, az egyes rétegek helyzetének romlása miatt szaporodtak a szakszer­vezetek tevékenységét bíráló megjegyzések. A XXV. kongresszus hang­súlyozza, hogy a szakszerve­zeteknek a jövőben is állhata­tosan törekedniük kell hiva­tásuk betöltésére. Ennek meg­felelően elkötelezetten vesz­nek részt a munkáshatalom erősítésében, a szocialista tár­sadalom építésében; kötelessé­güknek tartják, hogy minden szinten és területen feltárják, egyben képviseljék a dolgozók jogos igényeit, közreműködje­nek az igények kielégítéséhez szükséges feltételek megte­remtésében. A határozat a szakszerve­zetek társadalmi szerepét elemezve rámutat: a kong­resszus nagyra értékeli, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 12-i állásfoglalásában összegezte a párt szakszervezeti politikájának lényegét és tapasztalatait. A Központi Bi­zottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy tár­sadalmunkban tovább növekszik a szakszer­vezetek jelentősége. A szakszervezetek — el­ismerve a párt társadalomirányító, vezető sze­repét — önállóan, a szocializmus ügye iránt elkötelezetten töltik be hivatásukat. Politikai rendszerünk nagy vívmánya, hogy hazánkban a szakszervezetek — a hatalom részeseként — nem szorítkoznak az igények, az érdekek kép­viseletére, hanem elősegítik az igények kielé­gítését szolgáló feltételek megteremtését is. A szakszervezeteknek továbbra is következete­sen vállalniuk kell a gazdaság fejlesztéséből, a szociális biztonság, a társadalmi stabilitás és közmegegyezés fenntartásából, erősítéséből adódó feladataikat. Ezek ellátásának formája az érdekképviselet, az érdekvédelmi tevékeny­ség, valamint a gazdaság és a társadalom irányításában való önálló részvétel. E két­irányú kötelezettség egyidejű érvényesítése el­lentmondásokkal terhes, az egyoldalúság elke­rülése szüntelen feladatot jelent. A szakszervezeti tevékenység fejlesztésének alapvető feltétele a szakszervezeti önállóság még jobb, átgondoltabb érvényesítése. Az ön­állóság sokszínű gyakorlása megköveteli a lo­gok határozott alkalmazását, beleértve az ese­tenkénti vétójogot is. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése során a termelőegységek egyre nagyobb jogo­kat kapnak a vállalatok vezetésében. Növek­szik a dolgozóknak a vállalat eredményes te­vékenységéhez fűződő érdekeltsége. Ez meg­követeli, hogy a szakszervezetek munkájában is végrehajtsák a szükséges változtatásokat, « helyi szakszervezeti szervek önállóságának növelését. A gazdasági építőmunka, valamint az élet- és mun­kakörülmények kérdéseit érintve a határozat rámu­tat, hogy a VII. ötéves terv a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés programja. A gazdálkodás, a terme­lés segítése, fejlesztésük előmozdítása a szak- szervezetek egyik alaphivatása, egyben alap­vető jelentőségű érdekvédelem is, miként az érdekvédelem is pótolhatatlan lendítője a termelésnek, a gazdaság fejlesztésének. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a tervben megfogalmazódik az életszínvonal érezhető növelése. A szakszervezetek a népgazdasági terv tel­jesítése érdekében fontosnak tartják a válla­lati önállóság növekedését, a dolgozók mind nagyobb arányú bekapcsolódását munkahelyi életük irányításába. A határozat rámutat, hogy a munkában még sok a tartalék, ezek kihasználásában a legközvetlenebb feladat a munkaszervezés javítása, a technológiai és a műszaki színvonal gyorsabb fejlesztése. To­vábbra is szükség van a szocialista munka­mozgalmakra, a szocialista munkaversenyre, mint a dolgozói aktivitás és kezdeményezés sajátos formájára. A határozat rámutat, hogy nagyobb önállóságot és felelősséget kell adni a szocialista brigádoknak a feladatok válla­lásában, a teljesítmények értékelésében, az anyagi és erkölcsi elismerés személyenkénti megállapításában, a verseny formáinak meg­választásában, a munka elosztásában és tag­jaik kiválasztásában egyaránt. A kongresszus megítélése szerint a vállalati gazdasági munkaközösségek jelentős része hasznos munkát végez, tapasztalhatók azon­ban tevékenységükkel kapcsolatban szocialis­ta értékrendünket, felfogásunkat sértő jelen­ségek is, s ezekre társadalmunk érzékenyen reagál. A vgmk-k fennmaradása minden olyan helyen célszerű, ahol gazdaságosan, be­csületesen és megfelelő színvonalon elégíte­nek ki valós szükségleteket. A kongresszus elsőrendűen fontosnak tartja, hogy hazánkban a megélhetés és az életkörül­mények javításának fő forrása a jövőben is a'kereset legyen, a következő években érez­hetően és egyenletesen emelkedjen a reálbér. Különös figyelmet kell fordítani a nagyüzemi munkásság életkörülményeire, jövedelmi helyzetére. El kell érni, hogy a dolgozók egy­re inkább a fő munkaidőben fejtsék; fejthes­sék ki képességeiket és találják meg minden irányú számításaikat. A szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a szocialista építés jelenlegi időszakában új­ratermelődik, ezért nem küszöbölhető ki a hátrányos társadalmi helyzet, de leszögezik, hogy e tendenciát lehetséges fékezni, jó irány­ba befolyásolni. Szükséges, hogy mielőbb stabilizálódjék, majd emelkedjék a nyugdíjak reálértéke, javuljanak a gyermeknevelésnek, a családalapító fiatalok otthonteremtésének a feltételei. A továbbiakban a szocialista életmód tér­hódításával kapcsolatos szakszervezeti felada­tokat taglalja a határozat. A szakszervezeti élet fej­lesztésével kapcsolatban a határozat elsősorban a szak- szervezeti egység további erősítésének jelentőségét hangsúlyozza. A mozgalom tevékenységét a változó körülményekhez kell igazítani, a szakszervezeti mozgalom egészét érintő kér­désekben erősíteni szükséges a SZOT elvi irányító, ellenőrző munkáját. Erősíteni kell a szakszervezetek belső életének demokratiz­musát, tevékenységük mozgalmi jellegét és önállóságát, a tagsággal való kapcsolatait. Bátrabban szembe kell nézni azokkal a fo­gyatékosságokkal, amelyek a mozgalomnak a tagsággal való kapcsolataiban fellelhetők. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy rendszeresen kérjék ki a tagság véleményét a helyzetét érintő kérdésekben. Minden lé­nyeges kérdést előzőleg meg kell vitatni a szakszervezeti csoporttal. El kell érni, hogy a különböző szakszervezeti tisztségviselők a tagsággal együtt alakítsák ki álláspontjukat és ennek alapján döntsenek. A szakszervezeti tevékenységnek változat­lanul a bizalmi munkája az alapja. A szak- szervezeti bizottságoknak rendszeresen foglal­kozniuk kell a bizalmiakkal, folyamatosan kell tájékoztatniuk őket és képzésükről is gon­doskodniuk kell. A munkahelyeken nagyobb teret kell adni a Csoport-, réteg- és szakmai érdekek kifeje­ződésének, ezeket szükség esetén országos szinten is szembesíteni kell egymással. A szakszervezetnek is az eddigieknél töb­bet kell tenni a felnövekvő nemzedék érdeké­ben. Az ifjúságnak és a szakszervezeteknek egyaránt érdeke, hogy a fiatalok jobban meg­találják helyüket a szakszervezeti mozgalom­ban. ' A szakszervezetek pénzügyi munkájára utalva a határo­zat a takarékosabb gazdál­kodás jelentőségét hangsú­lyozza. Erősíteni kell a tag­ság közvetlen érdekeltségét a pénzeszközök hasznosításában. Az emelkedő kiadások el­lensúlyozására jövedelmet biztosító Vállalko­zásokkal kell növelni a bevételeket, mégpedig a szakszervezetek céljaival összeegyeztethető módon. A szakszervezetek nemzet­közi tevékenységével foglal­kozó fejezet megkülönböz­tetett figyelmet fordít a szocialista országok szak- szervezeteihez fűződő sokrétű kapcsolatok ápolására, a két- és többoldalú együttműködés fejlesztésére. A magyar szakszervezetek erő­sítik kapcsolataikat, fokozzák erkölcsi, poli­tikai szolidaritásukat a fejlődő országok szak- szervezeteivel, megőrzik és elmélyítik a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel kialakult kapcsolatokat. A magyar szakszervezetek to­vábbra is aktív tevékenységet fejtenek ki a Szakszervezeti Világszövetségben és a nemzet­közi szakmai szövetségekben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom