Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

19SG. FEBRUÁR 13., SZOMBAT Pénzzel nem helyettesíthető Együtt eredményesebb V eresegyház szép köz­ség. Jó látni takaros, rendben tartott házait, üz­leteit, intézményeinek épü­leteit, gondozott útjait. Hangja nagyközség, lakos­ságának száma hatezer, a munkaképes korúaké 3500, s közülük két és fél ezren járnak el dolgozni, túlnyo­mórészt Budapestre, Na­ponként utaznak oda-visz- sza, csaknem mindnyájan vonattal. A legtöbben Rá­kospalota—Újpest állomá­son szállnak le reggelen­ként, « munkájuk Végezté­vel onnan indulnak haza. Pásztor Béla tanácselnök elmondja — különben sze­mélyes tapasztalataim is vannak erről —, hogy azon az állomáson nyaktörő mu­tatványnak számított a le- és felszállás; mért nagyon alacsonyak voltak a pero­nok. Betontalpak felhasz­nálásával és — a szakki­fejezés szerint — saiakki- töltéssel meg is magasította a MÁV a peronokat, de csak a fővonalnak számító Budapest—Vác járathoz tartozó sínpárok mellett. Veresegyház és még jó né­hány település utazókö­zönségét azonban nem ott, hanem a szárnyvonalon fogadja be, illetőleg bo­csátja ki magából a vonat. A nekik szolgáló peron rendbetételére viszont nem volt pénze a MÁV-nak. Falugyűléseken és más alkalmakkor mindig pa­naszkodtak emiatt a veres- egyháziak. Végül is elhatá­rozták, hogy majd ők ma­guk magasítják meg azt a bizonyos peront, társadalmi munkával. A MÁV illeté­kesei eleinte nem akartak ehhez hozzájárulni, mond­ván, hogy veszélyes terü­letről és munkáról van szó. Néhány hónapos alkudozás után mégis sikerült dűlőre vinni a dolgot. Vasúti szakemberek kiszámították, hogy kétszáz ember, négy szombati és vasárnapi munkával, képes rendbe tenni a szóban forgó, mint­egy 180 méter hosszú pe­ront. A MÁV ad hozzá talpfát és salakot, sőt kü- lönvonatot is a társadalmi munkát végzők szállítására. A veresegyháziak is -számba vették a feladato­kat, és úgy találták, hogy hatvan-hatvan ember egyetlen hét végén — szombaton és vasárnap — megbirkózik a tennivalók­kal. Azt kérték a MÁV- tól, hogy vasárnap délben vigye vissza őket Veresegy­házra a különvonat. Ilyen előzmények után láttak munkához, ám némi hiba csúszott a számításukba. Vasárnap ugyanis már dél­előtt 10 órakor készen volt a hatvan ember a kijelölt rész megmagasításával, de a különvonat csak délben indult velük vissza. Hogy ne vesszen kárba az a két óra, további húszméteres szakaszon is rendbe tették a peront; persze a vasút illetékeseinek az engedélyé­vel és a szakmai követel­ményeknek megfelelően. Ebben a társadalmi mun­kában szép számmal vettek részt olyan emberek is, akik nem járnák a fővá­rosba dolgozni. Veresegy­házon természetes, magától értetődő dolognak tartják ezt. Évtizedek óta erős a közösségi szellem náluk, mert rendszerré tették, hogy minden közérdekű célt az egész lakosság vé­leményének, elgondolásá­nak nyílt megvitatása után határoznak meg és rang­sorolnak. Pénzt — a kö­telező adókon és más cí­men fizetendő összegeken felül — sem a tanács, sem más intézmény, szervezet nem kér az emberektől. Csak anyagi ellenszolgálta­tás nélkül, önként, együtt elhatározott munkát, amit pénzzel senki sem helyette­síthet. Ez a szellem, ez a rend­szer öltött testet egyebek között abban is, hogy álta­lános iskolája, orvosi ren­delője, művelődési háza, ABC-áruháza, postája és úttörőtábora van a község­nek. Csupán a rendelkezés­re álló anyagi lehetőség egyikhez sem lett volna elegendő. Azok az általános isko­lások, akik négyes rendű vagy még jobb tanulók, és legalább tízórányi társadal­mi munkát végeznek, fény­képes igazolványt kapnak, amivel egész nyáron ingye^ járhatnak a strandra és a művelődési ház rendezvé­nyeire. A KISZ-korúak, ha 150 órányi munkával já­rulnak hozzá például a csatornázáshoz, a sportpá­lya építéséhez, tíz-tizenkét napos külföldi kirándulá­son vehetnek részt. A kö­zösségi szellemet tehát ilyen módon is a magatar­tás természetes elemévé te­szik már a gyerekek isko­lás korában. S ahogyan nö­vekszenek, mindez úgy vá­lik gondolkodásmódjuk uralkodó jellemzőjévé, A községben vannak tíz­tizenöt évvel ezelőtti létesítmények is. Senki sem rongálja, mindenki óvja, védi azokat. Mert benne van az ő munkájuk is, amit nem parancsszóra, nem kényszerből, hanem saját elhatározásukból vé­geztek el. Együtt, egymá­sért, s természetesen má­sokért is. Mint a Rákospa­lota—Újpest vasútállomá­son a peron magasítását. Ugye, milyen egyszerű? Együtt dönteni és véghez vinni, amit elhatároztak. Ennyi az egész. Gulyás Pál A száz halom sorsa A kárt okozók pénzbüntetésre számíthatnak Régóta foglalkoztatja Százhalombatta lakóit, pontosab­ban azokat, akik érdekeltek az ügyben, a halomsírok területen leve zártkertekre vonatkozó építési tilalom Aki csak telrcti, különösen a városok lakói, telket vesznek. Nem csupán passzió vezeti ám az embereket, hanem a gazdasági szempontok is. ugyanis a hobbikertekben ki-ki meg tudja termelni a szükséges zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát vagy az óvárosban élő állattartók a takar­mányt. zártkertben csak különleges esetben lehet elrendelni tilal­mat. Ám ha a halomsíroknál építkezni kezdenének, akkor amit évezredek megőriztek, mindaz pár esztendő alatt teljesen elpusztulna. Arról nem is beszélve, hogy utána soha nem folyhatna — bonyo­dalmak nélkül — megfelelő körülmények között feltáró munka, s később sem mutat­hatnák be a nagyközönségnek az itt rejlő páratlan régésze­ti, kultúrtörténeti anyagot. Építeni akarnak Az elmúlt, években fellen­dült az építkezési kedv is, azonban hiába rendelkeznek saját területtel azok, akiknek kertje a halmoknál van, ke­zük évek óta meg van köt­ve, s nem építhetnek akkora házat, szerszámoskamrát, amekkorát egyébként a zárt­kertekben engedélyeznek a jogszabályok. De miért nem? Azért, mert a föld régészeti leleteket rejt. Köztudott, hogy a Dunántúl, s egyben Közép-Európa egyik legnagyobb halomsírmezője ez, ahol ma szántóföld, gyü­mölcsös, szőlő található. Anonymus szerint Árpád az első nap a százhalom táján — versus centum montes — ütött tábort. Itt említették először a halmokat, s innen kapta a vá­ros is nevét. Kezdetben hunok sírjainak tartották azokat, egé­szen a legutóbbi időkig. Több kutató, közöttük Römer Flöris, a magyar régészet megterem­tője is folytatott ásatásokat. Már 1872-ben a Magyarorszá­gon megtartott VIII. nemzet­közi őstörténeti kongresszus résztvevői is megtekintettél: a halomsírmezőt, s egy expedí­ció rövidebb kutatást végzett. Kovács Tibor megállapította, hogy az egymásra rétegződött települési szinteken több mint ezer éven keresztül élt em­ber, először a kora bronzkor­ban, a nagyrévi kultúra ide­jén. E halmok a kora vaskor­ban itt élt előkelő törzsi veze­tők temetkezési helyei voltak. Alig-alig akad ilyen a földön manapság, Közép-Európában pedig szinte egyedülálló. Ezért is tiltották meg az építkezést. Üjabban azonban sokan sze­retnének itt házat emelni, s ennek érdekében egyre többen fordulnak meg a tanácson. Régen nem titok Tiszta vizet önteni a pohár­ba ezúttal a Pest Megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat város- rendezési osztályának kellene. Hogy miképp történik ez, arról Schuchmann Pétert, az osztály vezetőjét kérdeztük. — El kellene dönteni, hogy lesz-e lehetőség itt egyáltalán az építkezésre, s ha igen, mi­kor. Miért csak most került tilalom alá a terület, mikor már a múlt századtól ismert a jelentősége? — Feltételezem, hogy azért, mert nem volt erre pénz. Való­ban, csak két esztendővel ez­előtt rendeltük el a tilalmat. Ennek az az oka>. hogy koráb­ban nem is nagyon akartak itt építkezni. Egyébként ez át­meneti megoldás, hiszen a Milliónyi tekercs Több nagy telje­sítményű, korsze­rű félautomata tekercselőgép dol­gozik a Telefon­gyár nagykátai üzemében. Ezeken a berendezéseken évente egymillió­kétszázezer kü­lönféle, az átvi­teltechnikái be­rendezések apró tekercsei készül­nek. Felvételün­kön: Gubicz Lászlóné a teker­cseket forrasztja. Rendezési terv — Negyven esztendő távla­tából ma már nehéz eldönteni, miért maradt ez a rész magán­kézben, de most miért nem sa­játítják ki? — A válasz ismét; nincs er­re pénz. Jelenleg egyedül az képzelhető el, hogy kijelölnék az építkezésre alkalmas része­ket a telkeken belül, s ahol régészeti anyag van, azt von­nák csak védelem alá. — Nehezen elképzelhető, hogy egy épülettől húsz vagy öt méterre levő urnasír kellő­képpen védve lenne. Végül is a kisajátítás tűnik a legkézen­fekvőbb megoldásnak. Mekko­ra ez az összeg, hogy eddig nem sikerült összeszedni? — Elét és fél millió a számí­tásaink szerint, de ezt kevesli a százhalombattai tanács, mondván, nagyobb az értéke itt a földnek. Tudják a százha- iombattaiak is, hogy meg kel­lene védeni ezt a területet, de ők pénzt nem tudnak üldözni erre. s szeretnék, ha minői előbb feloldanánk a tilalmat. Nemrégiben érkezett levél a megyei tanácstól, hogy fejez­zük be a rendezési terv készí­tését. Félmegoldás csupán Tölly Tivadarné, a megyei tanács környezetvédelmi és természetvédelmi bizottságá­nak titkára: — Egy tavaly született hatá­rozat értelmében az idén ter­mészetvédelmi területnek nyil­vánítjuk a halmokat, ám ez a védelem csak a sírokra vonat­kozik. Az egész terület kisajá­títására nincs pénzünk, de már ez is szép eredmény. — Mit jelent ez pontosan — Amennyiben feloldják az építési tilalmat, arra a részre nem lehet házat emelni, ahol a halmok találhatók. Ez ugyanolyan, mintha az ön kertjében lenne egy fa, ame­lyet védetté nyilvánítanának. — S ha mégsem vigyáz rá a terület tulajdonosa, mi törté­nik? — Ahogy a védetté nyilvá­nított madarak elpusztítása esetén, öt-, tízezer forintot kell fizetni, itt is kell ezzel számol­nia a kárt okozónak. Valami történik, az tény, de félő, hogy ez csak félmegoldás. Valószínű, ha most beépül a környék, nem lesz pénz — ké­sőbb még több pénz! — arra, hogy állami tulajdonba kerül­jön a terület, s hogy egykor mint régészeti ritkaságot fel­tárás után a nagyközönség is láthassa. Fiedler Anna Mária Közkutak Gyáion Épül a víztorony A Földmérő és Talajvizs­gáló Vállalat tíz esztendővel ezelőtti kutatásai alapján terv készült Alsónémedi. Öcsa, Bu­gyi, Gyál és Felsőpakony ve­zetékes vízellátásának megol­dásúra. E tervek szerint, a talajfelszínhez közeli kavics­rétegekből nyerték volna a jó minőségű ivóvizet. Ám az OVII újabb vizsgálata azt mutatta, hogy a tervezett víz­bázis felhasználása csak ak­kor lehetséges, ha jelentős beruházásokkal nagyméretű víztisztító berendezéseket is létesítenének. Ezért üj meg­oldást kerestek. Az időközben beérkezett információk szerint ugyanis Gyálon néhány száz méter mélységben olyan víz­készletek találhatók, amelyek a helyi igényeket hosszú ideig kielégíthetik. A három kuta- tókút igazolta a feltevéseket, mert mintegy háromszázötven méter mélységben megfelelő vízkészleteket találtak. Mind­ezek alapján Gyál szükségle­tét a helyi lehetőségekből elé­gítik ki. s így nem kell a vi­zet messzi vidékről sok kilo­méteres vezetéken ide szállí­tani. A munkálatok tavaly meg­kezdődtek. A Gyál—Felsőpa­kony határában fúrt két ku­tat. valamint á település te­rületén mintegy negyvennyolc kilométer hosszú gerincháló­zatot már megépítették. Je­lenleg a napi ezerkétszáz köb­méter kapacitású víztorony felállítása is a befejezéshez közeledik. Várható, hogy ez év utolsó negyedében a berendezésekről olyan szolgáltatás indul meg, ami lehetővé teszi, hogy a közkutakról már egészséges ivóvizet nyerhessenek a nagy­község lakói. K. Z. Számít rájuk a megye ipara Ma tizenéves — holnap technikus Hiányoznak Két év útén lehetséges a pályamódosítás Ha a történelmi időkben kőfallal kötötték volna össze a váci Konstantin tér két oldalát, ma iskolavárnak nevezhetnénk. Regge­lenként hosszú sorokban áramlik a diáksereg a barokk hangulatú hatalmas tér felé, a Sztáron Sándor Gimnáziumba és a Lőwy Sándor Műszaki Szakközépiskolába. Az utóbbi 1573-ig számos műszaki kö- zápkádert, gépéi ztcchnikust nevelt a környék ipara számára, s na­gyon sok felsőfoké végzettségű szakember tekinti útra bocsátó isko­lájának. Jó híre azóta sem változott, csupán a szerepe annyit, hogy a technikusképzés megszűnése után szakmuiiKásoklcvelct kaptak az érettségi' bizonyítvány mellé az itt végző maturánsok. zonyítvány nyújt az elhelyez­kedésre lehetőséget. Az úgynevezett mechanikai szakcsoportban öt év alatt a legrátermettebb tanulókból fi­nommechanikai és automati­zálási, a gép és készülék szer­kesztői, vagy gyártástechnoló- gusi szakon képeznek techni­kusokat. Reálisan számolnak azzal is, hogy a fiatalemberek egy része a felvétel után isme­ri fel, hogy más pályát kellett volna választania. Az a körül­mény, hogy az alapvizsgát megelőző első két évben a tanterv lényegében megegye­zik a gimnáziuméval, lehetővé teszi a zökkenőmentes módosí­tást. Ebben az esetben a tanu­ló dönthet úgy is, hogy a szak­munkás ágon halad tovább, avagy átsétálhat a túloldali gimnáziumba, ahol a harmadik osztályban folytathatja tanul­mányait. Jöhetnek a gimna­zisták is, ha úgy érzik, érdek­lődésüknek, alkatuknak a technikum felel meg jobban, s ott állják a próbát, teljesí­tik a követelményeket. Az idő múlása hebi?onyítot- ta, hogy o tcchmkusok hiá­nyoznak a nagyüzemekből, nem lehet őket nélkülözni. A képzés tehát újra kezdődik, természetesen a jövő ma is­mert igényei, követelményei szerint, magasabb fokon. Pest megye gép- és műszeripari középkádereit ebben az isko­lában nevelik már az idei tan­évtől kezdve, öt évfolyamon. Dr. Molnár Lajos igazgató örül annak, hogy időben sike­rült megteremteni a feltétele­ket, s kialakult az az oktatói gárda, aki minden szempont­ból megfelel, s személyesen is garanciát nyújt a színvonalas képzésre. Nem kell szigorúan ragaszkodni a közigazgatási határokhoz sem, s az idén is úgy alakult, hogy Vác és kör­nyékén kívül sokan jelentkez­tek a szomszédos Nógrád me­gye területéről, ezt az iskolát választó fiatalok. A továbbta­nulás' forma elhatározása egyelőre még nem pályavá­lasztás — mondja az igazga­tó, s erről részletesebben szól­va kifejti; az új ötéves képzés mellett tovább él a mostmár réginek számító négyéves kép­zés elektronikai műszerész sza­kon. A négyéves tanulást itt érettségi, vagy érettségi-fel­vételi vizsga követi, s aki az utóbbin megfelel, egyben fel­vételt nyer műszaki főiskolák­ra. A tovább tanulni nem szándékozóknak az érettségi­vel szerzett szakmunkás bi­Nyelvtanufss A műszaki pályára készülő fiataloknak az orosz nyelv mellett egy nyugati nyelvet is meg kell tanulniuk, s nagy je­lentőséget tulajdonítottak a tanterv összeállítói a termé­szettudományoknak, a mate­matikának. Érettségi tantárgy lesz a négy éven át oktatott fizika. Arra való tekintettel, hogy a termelés irányító mun­kakörökben nagyon fontos az emberi tényezők ismerete, a harmadik osztályban általá­nos, majd erre alapozva konk­rétan az emberre vonatkozó biológiai ismereteket kell el­sajátítani. Természetes, hogy a harmadik évben már meg­jelennek a középfokú műszaki tantárgyak, s mind határozot­tabban vezetik a hallgatókat a konkrét cél, a technikussá vá­lás, vagy az egyetemi felvételi vizsga irányába. Középkáderek Négy osztályban, 140-en in­dultak neki annak az útnak, amely 1990-ben ér véget a ta­nárok és diákok azon bizako­dásával, hogy nem lesznek el­helyezkedési gondjaik. Sőt az utánuk következő évfolyamok hallgatóit is tárt karokkal vár­ják majd az iparban, hiszen az igényeket, a várható szükség­leteket vették figyelembe, egyeztetve az Ipari Miniszté­riummal, a megyei tanács il­letékes osztályával. Azt is ter­vezi a Lőwy Sándor Műszaki Szakközépiskola tanári kara, hogy gondos előkészítés után meghívják majd a megye nagyvállalatainak vezetőit, hogy az eddigi tapasztalatok­ról beszéljenek nekik, s hogy a tanácsaikat is kérjék. Lesz mit bemutatni a modern okta­tóeszközökből is. A zárt láncú tv-vel, Commodore számító­géppel felszerelt számítástech­nikai kabinetben programké­szítést, feladatmegoldást gya­korolnak a hallgatók. Az isko­la tanüzemében mérnökök és technikustanárok felügyeleté­vel zajlanak a kiscsoportos gyakorlatok. A jövő napjainkban ismert műszaki feladataira készülnek a mai tizenévesek, a holnap technikusai. Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom