Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

Friss, ropogós kenyér Négy községet lát el friss kenyérrel a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet sütőüzeme. Havonta csaknem hatszáz má­zsa kenyeret és több tízezer péksüteményt sütnek itt. Képün­kön: Czira Ferencné és Tóth Mátyásné péklapáttal szedi ki a kemencéből a ropogós alföldi kenyeret. (Hancsovszki János felvétele) Közterület-felügyelet A helyszínen intézkednek A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM 1986. FEBRUÁR 14., PÉNTEK Galgamácsa és társközségei Közeledik az egészséges víz A tanács legutóbbi ülésének határozata értelmében Gödöl­lőn is felállítják a közterület­felügyeletet, az eddig nagy költséggel létrehozott park­felület megóvása, a közterület rendjének a városi tanács ál­tal alkotott tanácsrendeleté­ben megfogalmazott feladatok következetes végrehajtása vé­gett — így szól a hivatalos indoklás. Mivel a felügyelet működtetése helyi feladat, a fedezetet a költségvetésből kell hozzá megteremteni. A négytagú felügyelet főbb feladatai: a város közterületi rendjére, tisztaságára vonat­Mostanában, ha valamiféle rangsorolást állítanának fel a hiányszakmák között, a falusi cipészek bizonyára előkelő he­lyet foglalnának el. Az elmúlt évtizedekben sajnos rosszul sáfárkodtunk velük, mert már alig vannak. Megdrágult, , és emiatt szigorú takarékosságra nevelő életmódunk megtanított bennünket arra, hogy a hasz­nálhatót ne dobjuk el, hanem javíttassuk meg. Jó, jó, de ki­vel? Szerencsésnek mondhat­ják magukat, akiknek a köze­iében dolgozik egy ilyen mes­ter. Szinte legendákat mesél­tek az idősebbek arról, milyen megbízhatóan dolgoztak ré­gebben a tapasztalt, öreg falu­si suszterok. Ilyen szakember a domonyi Szabó János nyug­díjas cipész, aki ötven éve kezdte szakmáját. — Bizony, az már régen történt, de kitartottam becsü­lettel mindvégig, a szeretett szakmámban — mondta az idős mester, amikor az egyik nap felkerestem kis műhelyé­ben. Dolgos ember lévén, mun­ka közben mesélte el mester­ségének a történetét. — Sokgyermekes szegény családból származom. Amikor tizenöt éves lettem, apám meg­kérdezte, mi szeretnék lenni. Barátaim azt tanácsolták, hogy cipésznek menjek, mert az nyáron a hűvösben, télen a kozó jogszabályokban, tanács­rendeletekben foglalt előírások végrehajtásának ellenőrzése, figyelemmel kísérése, a jog­szabályokba ütköző cselekmé­nyek elkövetésének megelő­zése és megakadályozása. A város közterületein folytatott, engedélyhez kötött tevékeny­ség — közterületfoglalás, épí­tés, útkarbantartás, árusítás — szabályszerűségének elle­nőrzése. Végül: intézkedések megtétele, kezdeményezése, úgymint helyszíni bírság, sza­bálysértési feljelentés. A tanácsi döntés értelmében a felügyelet létrehozásának határideje február 15-e. melegben dolgozik. Így hát ezt a szakmát választottam. Elein­te sokat szenvedtem, mert a mesterem mindig ütött. Gyak­ran mondogatta: a mestersé­get meg kell szenvedni. Enni is keveset adtak, hát elsze­gődtem egy másikhoz. — Ott leggyakrabban spang- lis cipőt varrtunk, mert a pa­rasztok azt hordták szívesen. Minden munkát kézzel végez­tünk. Csak minőségileg kifo­gástalan lábbelit vettek meg tőlünk a vásárlók. Ritkán cú- gos cipőt is gyártottunk. A ci­pőt kétoldalt egy-egy gumi­szalag, vagyis a cúg szorította a lábfejhez, azért is kapta ezt a nevet. Alapanyaga miatt na­gyon drága volt. Nem is akár­kik hordták: a jobb módú mesteremberek és a tisztvise­lők. A munkások egyforma, magasszárú, durva bőrből ké­szült lábbelit viseltek. Ha gon­dosan kifényesítették, ünnepi cipő volt, ha nem, hát dolgoz­ni jártak benne. A kisgyerme­kek rendesebb cipőt vagy csiz­mát csak hétéves korukban kaptak, amikor iskolába men­tek. Vidékünk egyik legszebb községeként emlegetjük Gal- gamácsát. Azok közé a tele­pülések közé tartozik a falu, amelyek a mai napig is meg­őrizték egykori hangulatukat, az itt élők ápolják hagyomá­nyaikat. Talán az egész or­szág úgy ismeri a falu nevét, mint az egykori tollfosztók, fonók, lakodalmak máig meg­őrzött világának ősi rezervá­tumát. Tóth András tanács­elnök — öltözetében semmi nem emlékeztet a régi má- csaiakra, divatos inget, nyak­kendőt, jól szabott öltönyt vi­sel — beszélgetésünk alkal­mával nem tagadta ugyan a múlt vonzó hatását, ami kü­lönösen Vankóné Dudás Juli munkálkodása nyomán vitte el a falu hírét messzi vidé­kekre, még az ország határán túlra is, gondjaik, tenni­valóik azonban nagyon is maiak. Zacskóban — A mácsai emberek — mondja az elnök — őszintén ragaszkodnak a szüleiktől örökölt hagyományokhoz, de ugyanakkor igénylik, sok esetben követelik a korsze­rűt, mindazt, ami a ma em­berének kijár, akár Galga- mácsán, akár Gödöllőn lakik. Kívánják ezt kereskedelmi, egészségügyi, kommunális el­látásban, az iskoláztatás, köz- művelődés és a sportélet te­rületén egyaránt. Hogy most mi a legnagyobb munka a faluban, azt magam is láttam. Fektetik a központi vízellátást szolgáló csőrend­szert, s ez a tevékenység bi­zonyos kényelmetlenségekkel jár, hiszen fel kell túrni az utat, a betonjárdát, örvende­tes, hogy a fák megmarad­tak. — Régi tervünk válik valóra, s éppen ezért szinte észre sem vesszük a munká­val járó kisebb-nagyobb ké­nyelmetlenségeket — mondja mosolyogva a tanácselnök. — Három településünk vizgond- ja oldódik meg hamarosan. Hogy milyen súlyos volt ez a gond, ezt bizonyítja, hogy Galgamácsa, Vácegres, Vác- kisújfalu, tehát a székhely­községnek és két társközsé­gének a csecsemői zacskós — Kemény ötévi munka után végre segéd lettem. Részt vettem a háborúban. A magam módján. Szinte egész idő alatt csak varrtam és javítottam a katonák elkopott bakancsait. A felszabadulás után több is­merősömmel összefogtunk, és megalakítottuk Aszódon a ktsz-t. Sajnos kevés szerszá­munk volt, sok elkallódott a világégésben. Nekem szeren­csém volt, mert nem veszett el semmim sem. Akkoriban rengeteg javítanivalónk akadt. Bátran állítom, az egyik leg­jobban megbecsült szakma volt a mienk. Sokan jelentkeztek tanulónak is. — Az ötvenes évek közepén egyre fogyatkozott az alap­anyag. így dolgozni sem tud­tunk. Véleményem szerint ak­kor következett be az a törés, amelyet máig sem tudtunk ki­heverni, bár most már össze­hasonlíthatatlanul gazdagabb a választék. Lassan elfogyunk mi is, s így nem tudjuk átad­ni tapasztalatainkat. Nincs ki­nek. A fiatalok idegenkednek ettől a szakmától, mert szinte mindenhez értőnek kell lenni. vizet isznak, mert nincs a falvakban egészséges ivóvíz. Valamivel több mint más­fél évtizede álmodoztak a mácsaiak először a vezetékes ivóvízről. Az elnök jól em­lékszik a kezdetekre. — 1969- ben született az első ötlet, de a próbafúrások eredménytele­nek voltak, s ennek alapján kimondták: nincs elegendő víz. Nyugtattak bennünket. Várjuk meg a Duna-ágra épülő rendszer kiépítését, amely Veresegyházon át Gö­döllőre és Kerepestarcsára juttatja a vizet, s erről az ágról mi is lecsatlakozhatunk. Minden követ — A szegény ember min­den jó szónak örül, minden ígéretbe belékapaszkodik. így voltunk mi is, de állandóan tépelődtünk. Kellene valami megoldást találni! Az a helyi elképzelés fogalmazódott meg, hogy települjünk a túrái víz­bázisra. Az elképzelés akkor irreálisnak tűnt, hiszen pén­zünk se volt, de a termelő- szövetkezet 280 ezer forintos támogatásával elkészültek a tervek, majd 1978-ban a Pest Megyei Tanácstól kapott egy­millió forint azt is lehetővé tette, hogy megrendeljük a kiviteli terveket. — Ügy sürgetük a terve­zőket, mintha fedezetünk lett volna — emlékezik Tóth András —, pedig csak a vá­gyainkkal rendelkeztünk. Fel­mértük a lehetőségeket. A termelőszövetkezet 15, az Ipari Műszergyár 20 milliót ígért, a lakosságtól is vár­tunk segítséget, ám ez az ösz- szeg kevésnek bizonyult. Az 1982. évi terv szerint a mun­kák 81—82 millióba kerültek volna, de hát a teljes fedezet nem jött össze. Dr. Cselőtei László akadé­mikus, országgyűlési képvise­lő, Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára, Galga­mácsa akkori megyei tanács­tagja, és természetesen a község vezetői sok kilincset megfogtak, minden követ megmozgattak. 1983 elején biztató ígéretet kaptak: kezd­jék meg a tagság szervezését. Vácegresen 78, Galgamácsán 92, Váckisújfalun 100 százalé­Egyaránt tudni kell az új ci­pő összeállítását, de a javítást is. Ehhez persze sokat kell ta­nulni és gyakorolni. A fiata­lok meg éppen ezt nem szere­tik. — A mesterségem szépsége több dologból adódik. Alapo­san ismerni kell a bőrök tulaj­donságait, pontosan kell ki­szabni és összeállítani, vagyis riktolni. Tisztában kell lenni a láb anatómiai felépítésével, mert kényelmes cipőt csak az tud készíteni, aki ezt is tudja. Jó tudni, hogy az olcsó mű­anyag cipők mennyire károsít­ják a láb egészségét, mivel a műbőr nem porózus, ezért a benne levő láb nem szellőzik, levegőzik, ezért izzad. Hideg időben ez a pára lecsapódik és nyirkossá válik a cipő, illetve a csizma. Sokat elárulnak a félrekoptatott sarkak is. Leg­többjénél a lábfej csontjainak a deformálódása az oka, amit jó lenne szakorvosnak megmu­tatni. A divatos női csizmák sokszor elárulják gazdájukat. Leggyakoribb hibájuk, hogy az állandó használattól kitörik a sarkuk. A sietség is megbosz- szulja magát, mert kiszakad a műanyag cipzár. Sokan nem ápolják cipőkrémmel a bőrt, emiatt az kirepedezik, átenge­di a vizet. Kovács I. Csaba kos volt a társulathoz való csatlakozás aránya. A kivitelezési munkákra versenytárgyalást hirdettek, amelyet öt pályázó közül — legkedvezőbb árajánlatával — a Pest Megyei Víz- és Csa­tornaműépítő Vállalat nyerte el, így ezt bízták meg a 72,5 milliós munka kivitelezésével. Az év végére Hogy hol tartanak most? — Elkészült Bagtól—Aszódról az összekötő vezeték, kiépült a műszergyári vezeték. Készen van Galgamácsa hálózatának 85—90 százaléka. Ennek az évnek a végén Galgamácsán már a közkifolyókból egész­séges ivóvizet fogyaszthat a lakosság. Vácegresen és Vác­kisújfalun márciusban lesz az építési terület átadása. Vác­egresen a hálózatépítés kez­dődik, Váckisújfalun megépül a víztorony. Galgamácsán el­készül a kezelőépület, a két­szer 500 köbméteres meden­ce. Minden jel arra mutat, hogy 1987 decemberében há­rom falu lakossága egészséges ivóvízhez jut. Galgamácsán eltűnnek a hagyományos, de egészségte­len gémeskutak, megszűnnek a házi vízforrások. Nem hi­szem, hogy akad, aki megsi­ratja őket. Az emberek — akik őrzik hagyományaikat — ismét egy lépést tesznek az egészségesebb élet felé. Fercsik Mihály Harmadszor rendezik meg a városi művelődési központban a kistermelők borversenyét. Az eseményen egyben alkal­mat teremtenek a tapasztalat- cserére, szakmai megbeszélés­re. A február 23-i versenyen három kategóriában, vörös, fehér és átmeneti borok cso­portjában minősítik a nedű­ket. Az indulók számától füg­gően külön csoportba sorol­ják a más-más évjáratú bo­rokat. A gödöllői verseny tájjelle­gű, tehát csak olyan borral le­het nevezni, amelyik ezen a vidéken termett. Nevezni feb­ruár 20-:ig lehet. Az egy-egy liternyi mintát ezen és a két következő napon, tehát 21-én és 22-én 10 és 20 óra között lehet leadni a művelő­dési központban Kaposi Lász­ló népművelőnél. Az értéke­lés után a fel nem használt bort visszakapják a részve­vők. A verseny valamennyi indulója emléklapot kap, a győztesek és a helyezettek tárgyjutalomban részesülnek. Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn Isaszegen, Kerepestarcsán. Mogyoródon, Nagytarcsán, Pi­céién, Szadán, Veresegyházon. Vácegresen február 15-én. szombaton reggel 8 órától feb­ruár 17-én, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Mohai Imre, Ve­resegyház, Bánóczi utca 2. Te­lefon: 202. Aszódon, Bagón, Dányban. Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön. Ikladon, Kartalon. Túrán. Vaj­kon, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen, Zsámbo- kon február 15-én, szombaton reggel 8 órától február 17-én, hétfőn reggel 8 óráig dr. Hetente szállítják Magyaros paprikás Kóstolóval egybekötött ter­mékbemutatót tartott a gödöl­lői Áfész-áruházban a Buda­pesti Húsipari Vállalat. Fradi névvel négyféle terméket mu­tattak be: csülök lábbal, csü­lök combbal, csülök lábbal és combbal, csülök. Ezeknek az ára 50 és 94 forint között változik. Ugyanennyi új fel­vágottfélét is megkóstolhattak az éppen ott tartózkodók. Ezek: magyaros paprikás, csü­löksonka, extra sonka, fok­hagymás felvágott. Az utóbbi viszonylag olcsó: 48 forint. Az áruház igazgatója szerint a felvágottak, amennyiben lesz irántuk kereslet, állandóan kaphatók. S a csülökváltoza­tokból is igyekeznek annyit rendelni, amennyi szükséges. A fővárosi vállalat szerdán- kint szállít, akkor érdemes te­hát szétnézni az élelmiszer­osztályon. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Pantomimtalálkozó, 19 óra­kor. Nyolcadikosok klubja, 17 órától. Lehetetlen tárgyaink ’86, ki­állítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hát gödöllői műtárgya: Asztalosgyaluk, megtekint­hető az előtérben. Kerepestarcsa, kiáliítóte- rem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Vándorlások meséje. Színes. magyarul beszélő szovjet me­sefilm. Csak 4 órakor! Széplány ajándékba. Színes. magyarul beszélő francia—' olasz film. 14 éven felüliek­nek. 6 és 8 órakor. Megemlítjük, hogy az indulás­nak nem előfeltétele a mosta­nában zajló községi versenye­ken való részvétel. A borverseny napján szak­mai filmeket vetítenek, vetél­kedőket tartanak a borászat tárgykörében. Aszód Vendég a kapitány Az 1968-as mexikói labda­rúgó-világbajnokságról tehet­nek fel kérdéseket Mezey György szövetségi kapitány­nak és Gyenes J. Andrásnak, a Népsport főszerkesztő-helyet­tesének február 17-én, hétfőn 18 órától az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Szak- középiskola tornatermében. A kedvenc sportág képvise­lői ezután az ikladi művelő­dési házban várják kötetlen beszélgetésre az érdeklődőket. Ez a találkozó 20 órakor kez­dődik. Molnár Attila, Aszód, Kossuth Lajos utca 27. Telefon: 46. Az ügyeleti napokon vég­zendő exportszállításoknál mindkét állatorvos igénybe vehető. Megnyílt Gödöllő, Klapka ut­cában, a 30-as főút mellett, a tü­zelő- és építőanyagkereskedés, alioi mindennemű tüzelő- és épí­tőanyag kapható. Fürdőszobai berendezések, csempék. padló­lapok, iparművészeti csempék, és más burkolólapok nagy vá­lasztékban, valamint üvegtégla és síküveg méretre vágva kapható. Házhoz szállítást behordással vál­lalunk. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nem ette meg Jönnek a madarak Nem ette meg a kutya a telet, jutott belőle február­ra is. Szépen lehullt ismét a hó. Legjobban a gyere­kek örültek neki. Ök még ösztönösen tudják, mi a jó. Már régen elkészítették a madáretetőket. Most ismCt elővették. Ki a fára, ki a kerítésre tette. Volt, aki öt­letesen az ablak elé he­lyezte. Mindennap három­szor asztalhoz ült a család. A madarak pedig mintha csak megértették volna a hívó szót, pontosan ugyan­akkor érkeztek. Jöttek pontosan, óvatosan, kedve­sen. Az ablakon át jól lát­hatta a gyerek, hogyan csi­pegetik a cinkék a napra­forgót, morzsát, magvakat. Kettős öröm ez. örül a madár, és örül a család, amikor látja nap mint nap, hogy jönnek, pontosan asz­talhoz ülnek az új kis csa­ládtagok, a madarak is. Sok magányos ember nem tudja, mit csináljon. Talán unatkozik, beteges­kedik, szomorkodik, ha­szontalanul tölti az idejét. Mennyire más ez akkor, ha ő is naponta három­szor vár... várja kis ven­dégeit, kisétál hozzájuk az k ivarra, ablak elé és még el is beszélget velük. Le­het, hiszen nem beszélnek vissza se jót, se rosszat. Mégis, mégis éreztetik sze- retetüket. Hűségesek. Min­dig visszajönnek. Egyre többen. Van, aki kutyát, macskát, nyulat etetget. Az is igazi állatbaráti csele­kedet. A madarak azonban a gyengébb ember számára is adnak örömet, mert ez nem kíván különösebb erőfeszí­tést. Olcsó és hasznos a hozzánk röpülő madarakról gondoskodni. F. N. P. Nyáron hűvösben, télen melegben Megszenvedett mesterség Harmadszor Kistermelők borversenye Ügyelet

Next

/
Oldalképek
Tartalom