Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-13 / 37. szám
1986. FEBRUÁR 13., CSÜTÖRTÖK rxJßfltW 5 Traccspartitól a mentálhigiénéig Elébe mennek az igényeknek Ü.j szelek fűjdogálnak immár két esztendeje a művelődési házak tájékán. Sokan nem akarják észrevenni, hogy gazdagodtak a lehetőségek. A hazánkban található több mint kétezer tanácsi fenntartású intézmény- közül csupán néhánynál tapasztalhatunk mozgolódást. Amekkora várakozás előzte meg a 118-as MM—PM utasítást, akkora csönd követte. A népművelők hamarosan rájöttek, hogy meglehetősen sok kiskaput hagyott a lehetőség, amelyet számukra felkínáltak. Ugyanakkor a hagyományostól eltérő, egyfajta vállalkozói véna kell ahhoz, hogy valaki újfajta módszerekkel kísérletezzen, hogy éljén a felkínált lehetőségekkel. A szerencse, a vállalkozói kedv mellett a helyi tanácsok segítőkészsége elkerülhetetlen. amikor a közművelődés ügyének szolgálatáról esik szó gyakorlati szinten. Kimondottan fontos ez, amikor arról döntenek, hogy önálló gazdálkodási lehetőséget kínáljanak fel a kisebb házaknak. Sajátos helyzet Az elmúlt néhány hónapban, úgy tűnik, hogy Budakeszin sajátos helyzet alakult ki. Miközben egyre gyarapodnak a rendezvények, átalakul a ház funkciója. A kulisszák mögött, zajló szakmai események nem befolyásolják az itteni életet. Mégis megkérdeztük Pék Lajos megbízott igazgatótól, milyen változások várhatók, amikor művelődési központból művelődési házzá lépnek — idézőjelbe téve —visz- sza? — A közigazgatási átszervezések miatt történik mindez. Szerencsére a munka a megszokottan folytatódik. Számunkra ez a legfontosabb. Abban mindenképpen reménykedünk, hogy a pénzügyi önállóságunk elé nem gördítenek akadályokat. Ugyanis manapság ez rendkívül fontos, még a kisebb intézmények esetében is. Költségvetésünk kétmillió-kétszázezer. Erre az összegre szükségünk van,- hogy fenntarthassuk a házat, hogy állandóan bővít- hessük a programokat. Mindebből a saját bevétel hatszáz- ötvenezer. A budaörsi házhoz kerül majd a módszertani tevékenység, és két státusunk. Nálunk három népművelő marad, lesz éppen elég feladatunk, ha elképzeléseinket mind valóra akarjuk váltani. Ügy tűnik, egyelőre nem okoz különösebb gondot Budakeszin a funkcióváltás. A népművelők minderre előre felkészültek. Ügy érzik, ha a környék módszertani irányításának gondja lekerül a vállukról, több idő, energia marad a helybéliekre. Márpedig tennivaló akad éppen elég. Dr. Levendel László professzor segítségével mentálhigiéniás országos bázisközpont van kialakulóban. Ma már nem kell különösebben jellemezni az alkoholmentes, a diabétesz-, a nyugdíjas-, és a — l fő klub tevékenységét. Olyan kisközösségek kovácsolódtak, ahol az A művészeti szakkörbe minden korosztály jelentkezhet. Mindenféle program leglelkesebb látogatói a gyerekek. (Veress Jenő felvételei) azonos gondokkal küszködök kiútra és nem utolsósorban társakra lelnek. Emberközpontúin — Munkaterviünkben úgy fogalmaztuk meg, hogy ember- központú művelődést szeretnénk életrehívni — folytatta Pék Lajos. — Sokan azt mondhatnák, felesleges ezt hangsúlyozni, hiszen igy természetes. Mi elébe megyünk az igényeknek. Tehát nem az egyes közművelődési formákra húzzuk rá a tartalmat, hanem fordítva. Például hamarosan megkezdődik a gyermek-gyógytorna. Háromszáz kisdiákot apró rendellenességgel kiszűr, tek az iskolában, azonnal megszerveztük számukra a szakszerű mozgásterápiát. Tovább folytatódik a felnőttek tornája, a karate-tanfolyam, a balett is. Miközben arról beszélgetünk, hogy milyen fontos manapság a mentálhigiéniás program felvállalása a művelődési házakban, a helyiségekben folyik a tüdőszűrés. Immár második hónapja. Igaz, a betérőket tájékoztató tábla fogadja az épületben folyó programokról. Mégis a ház igazgatójával azon meditálunk, miért pont itt végzik a vizsgálatokat? A művelődési háztól alig száz méternyire csakIlumor. Sem az irodalmi, sem a színházi lexikon nem őrzi Lörincz Miklós nevét, sőt még a szorosabban vett kabarészakma művelői közül is kevesen vannak, akik tudják, hogy milyen jelenetek, kuplé- szövegek kerültek ki a tolla alól. JCellér Dezső, a konferansziék atyamestere — amúgy filológusi alaposságú műfajtörténész — azonban ennek a rövid életű és kurta pályafutása alatt többet ígérgető, mint produkáló pályatársának is utógondozójául szegődött és Ágoston György szerkesztővel addig forgatta az ínnen-onnan összeszedett hagyatékot, amíg egy szűk másfél órányi válogatás el nem készült Lőrincz Miklós elmetornáiból. Most, hogy végigmosolyog- tuk, -kuncogtuk A papírtekercses ember című mustrát, rábólinthattunk: jól tették, hogy erre a kicsi és nem is valami eredetien sziporkázó életműre ráviLlantották a közfigyelem fejfényét. Egyszerűen azért, mert az efféle vidámságok természetesebbek, jobbak — mert profibb agyszülemények —, mint amiket a Telepódium vagy a Szeszélyes évszakok sorozata rendszeresen felkínál. Mesteribb szerkesztmények. s ezzel együtt ott pezseg bennük az a bizonyos, sokat emlegetett pestiség, a körúti jó- pofáskodás jellegzetes nyersanyaga. Külön szerencse, hogy a produkcióhoz jobbnál jobb színészeket szerződtettek. Köznem üresen áll a tüdőgondozó. Ott bizonyára sokkal jobb lehetőség lett volna. Ráadásul nem okozna fejfájást a .művelődési intézmény vezetőjének. Hiszen a szűrésre érkezők és a programok részvevői minduntalan összeütköznek a szűkös előtérben. Lassan, úgy tűnik, kinövik az épületet. Lehetőségek — Egyelőre az adottságokkal kell gazdálkodnunk — jegyzi meg az igazgató. — A szombatonként! traccspartikra már előjegyzésben elfogy például minden hely. A havi egy ösz- szejövetelre a környékből is sokan jönnek. A közös beszélgetések és nem utolsósorban az Operaház fúvósainak színvonalas műsora vonzza a szórakozni vágyókat. A diszkó helyett tartalmasabb klubfoglalkozásokat szeretnénk, ami nem zárná ki a zenés rendezvényeket. Az utóbbi esztendőben sok minden történt Budakeszin. Érdemes belelapozni az idei tervekbe is. A beindított klub- foglalkozások mellett egyre több újdonsággal találkozunk. Szeretnék, ha mind jobb kapcsolatot alakíthatnának ki a többi művelődési intézménynyel. A helybéli művészek segítségét várják, bemutatkozásuknak is helyet adnának. Sok minden van kialakulóban, a népművelők szeretnék, ha a későbbiekben a nevezetes 118-as lehetőségeivel élve bő- vithetnék tevékenységüket. Erdősi Katalin tűk azt a Márkus Lászlót, aki a rögzítés közvetítését sajnos már nem érhette meg. Újbóli feltűnése ismét jelezte: micsoda pompás komédiást vesztettünk el véle olyan fájdalmasan korán. Hogy, hogy nem, a közelmúlt műsornapjaira egy másik, szintén nem szokványos vidámság is jutott. Ezt pedig az ^ Tabi László írta, aki ugyanabból a humorista iskolából került ki, mint a föntebb emlegetett pályatársa. Az olvasók és a nézők örömére azonban ő még javában él, es hetvenedik életévén túl is el meri s tudja szabadítani a képzeletét úgy, mint azt a Mennyei hang című burl észtjében tette, összegyűjtött műveinek díszkiadásába ugyan nyilván nem veszi majd fel ezt az operatréfát, de ha majd később eszébe jut Bodrogi Gyula tar feje, amint trillákat ereget, bizonyára nem pironkodik önmaga előtt, hogy egy ilyen csacskasággal traktálta a nagyérdeműt. Végre valami más, valami kevésbé rendelésre készült típusáru került a képernyőre ezen a bánatos-fagyos péntek estén is. S ha a meglepetésnek csupán a leheletét érezzük, már az is kész felüdülés. Ok az örvendezésre, a szokásos bosz- szankodás helyett. Pager. Dicséretesen megszaporodtak a színészinterjúk. Egyre-másra hallhatjuk azon kiválóságok vallomásait, akiket maszkba másítva, jelGondolat-tervek Két új sorozat Több mint 120 kiadvány megjelentetesét tervezi az idén a Gondolat Könyvkiadó. Az újdonságok között két induló vállalkozás első darabjai is napvilágot látnak. A természetkedvelőknek szólnak az egyik új sorozat, a Ftirkész-könyvek darabjai is. Az angol Collins kiadónál megjelent mini-zsebkönyvek közül magyarul elsőként David More és Alastair Fitter Fák és Bruce Pearson, valamint John A. Burton Emlősállatok című munkája lesz olvasható. A kiadó évente két- két kötet megjelentetését tervezi. Közös dolgaink című másik új sorozatuk — amelynek első három kötete az ünnepi könyvhétre jelenik meg — a törtépelmi tényékhez hűen mutatja be a közép- és keleteurópai térségben élő népek, nemzetek és nemzetiségek sok érzékenységet, vélt vagy valós sebeket bolygató közös dolgait. A könyvfüzér indító kötetei: Petru Groza, a felszabadulás utáni első demokratikus román kormány miniszterelnökének A börtön homályában című emlékirata; Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című, 1912-ben megjelent klasszikus munkája, valamint Fried István Irodalmi párhuzamok és szembesítések című könyve. Nem e sorozat része, ám témája hasonló A fennmaradás esélyei című könyvnek. Ebben Szász János író, költő, műfordítónak, A Hét című bukaresti lap munkatársának esszéit adják -közre. Azokat, amelyek az erdélyi magyar történelem kiemelkedő egyéniségeiről, illetve a magyar—román együttélés kölcsönhatásairól szólnak. Régóta hiányzott a magyar könyvpiacról egy rövid terjedelmű, illusztrációkban gazdag munka hazánk történetéről'. Ezt a hiányt kívánja pótolni a Hanák Péter szerkesztésében megjelenő Egy évezred című, a magyarság históriájáról szóló kötet. A művelődéstörténeti kiadványok között szerepel Köpeczi Béla munkája, amely az Európa nagy korszakai című sorozatban lát napvilágot a Francia felvilágosodás címmel. Sok évtized múltán ismét olvasható lesz Buddha életének, munkásságának története. mezbe parancsolva szoktunk látni, hallani rendesen. Különösebb gondunk nem lehetett eddig ezekkel a pályaképekkel, mert mértéktartóak voltak, arányosan elevenítették fel a kezdés, a folytatás, majd a kiteljesedés esztendőit. Egyebek között azért is, mert az ügyeletes kérdező jól irányította a szavak zuha- tagét; nem hagyta túlcsordulni azt sem akkor, amikor a sérelmek, sem pedig akkor, amikor a dicsőségek okai, alkalmai kerültek terítékre. Ilyen előzmények után nyilván nagyon sokan reménykedtek abban, hogy Páger Antal fellépése a Mestersége: színész című sorozatban valami parádés teljesítmény lesz. Hatalmas tehetség, micsoda művészi és emberi múlt — az ilyen mélységekbe páratlan élmény belerévedni. Nos, csalódni kényszerültünk! Egyrészt azért, mert Páger Antal szívósan megkapaszkodott az anekdotázás szórakoztató, de sok ismétléssel járó gyakorlatában, másrészt meg azért, mert Molnár Gál Péter ezúttal felkészületlen partnernek mutatkozott. Sorozatosan futni hagyta azokat a pillanatokat, amikor egy-egy közbevetéssel ki lehetett volna deríteni, hogy mikor, mitől s hogyan formálódott hasonlíthatatlanul önmagává Páger. Egy markáns metszet helyett így csak egy elmosódott pasztell-portrét kaptunk.... Akácz László Amatőr képzőművészek kiállítása Tv-FIGYELŐ' ■ Heti pilmtegyzeti Idő van Bodrogi Gyula, az ldö van egyik főszereplője Jobb, ha a kezdet kezdetén megmondjuk: Gothár Péter rendező új filmje — melyet Esterházy Péterrel közösen írt is — nem azoknak szól(hat) elsősorban, akik egy filmtől a szép szabályos vonalvezetésű mesét, az elején kezdődő és a végén végződő cselekményt, a történések időrendi sorakozá- sát várják. Az úgynevezett sztori, ami mondjuk egy wes- ternben vagy egy Piedone- filmben már egy nagycsoportos óvodás számára is pontosan követhető, ebben a filmben nincs jelen. Ami nem azt jelenti, hogy nincs cselekménye, csak éppen át kell értékelnünk ezt a fogalmat. Mert ha éppenséggel akarjuk, elmesélhetjük, hogy a Halasi család — férj, feleség, leánygyerek, fiúgyerek — beutalóval üdülni indul, a Balatonra, s ott üdülés közben mindenféle dolgok történnek velük, aztán hazajönnek és megy minden tovább — de ezzel alig mondtunk valamit a filmről. Az Idő van érdemleges és fontos dolgai ugyanis nem a megszokott történet keretében történnek, vagy inkább: vannak jelen. Gothár (és gya- níthatölag Esterházy még inkább) úgy véli, ami lényeges megesik velünk a mindennapokban, az a szépen kimért események és cselekmények mögött van. Nem a tények, a valóság birodalmában jelenik meg, hanem a képzeletünkben, az álmainkban, a vágyainkban, a képzettársításainkban. És innen nézve a valóság néha groteszk, abszurd, illogikus vagy egyenesen érthetetlen lesz. Az élet nevetségessé, olykor röhejessé válik, s mi magunk is nevetségessé és röhejessé válunk benne. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nézőpontú film elsősorban a részletekben, a kis egységekben nyújt érdekeset, azokra épül, azokból kerekedik ki. Ez a mozaikszerű szerkesztés valami olyasféle pályán mozog, mint az élénk képzeletű emberek fantáziája. Vagy az a fajta szabad asszociáció, amely szerint a legtöbb ember gondolkodása előrehömpölyög. Hogy t. i. mindig mindenről eszünkbe jut valami. S egyik gondolat, bevillanás hozza, sőt húzza magával a másikat. Persze egy filmben (vagy egy regényben) ezek az asszociációk azért megtervezettek, a látszólag szabad képzettársításoknak nagyon is megvan a maguk belső logikája, kapcsolódása. Nincs ez másként az Idő van esetében sem. A Halasi családdal történő dolgok, s a (főként az apa) fantáziájukban megjelenő kapcsolódások iránya és köre minden abszurditás dacára a legvas- kosabb valóságban gyökerezik. A munkahelyén bennfelejtett, pikáns rendeltetésű stimulá- torért visszatérő Halasi fantáziájában az a tény, hogy az öt jól ismerő portás nem akarja beengedni, valóságos krimivagy western-pisztolypárbajjá növekedik, végül is nem más, mint a néha bennünk is felmerülő képzetek, gondolattársítások kivetülése. Vagy, hogy a nyaralás és az üdülő szokatlan, áttekinthetetlen, zavaros viszonyai, egy Fellini- szerű látomássá kerekednek, abban sincs semmi különös. A villamoson ellenőrként megjelenő szexbomba néger szépség, s a vele és Halasival történő izgalmas dolgok nem a mindennapi vágyálmok kive- tülései-e? De hogy azért ne lovagoljuk bele nagyon magunkat ebbe a fantáziavilágba, Gothár és Esterházy időnként meghökkentő lépéseket tesz.^ A film közepe táján, az elvarázsolt üdülőben töltött első (és elég mozgalmas) éjszaka után kinő Halasiné arcán egy eltávolíthatatlan, hatalmas, hosszú, folyton újra növekvő fekete szőrszál. Nem lehet vele mit kezdeni. Olyan, mint valami makacsul visszatérő gondolat. Olyan, mint életünk valamely el nem tüntethető, el nem felejthető mozzanata: folyton velünk marad. Jelképes szőrszál ez, a film sok-sok képi jelképének és asszociációt keltő mozzanatainak egyike. Mindössze egyetlen baj van vele. Az, ami az egész filmmel. Hogy ti. ez a részlet önmagában jó és ötletes és mulatságos. De csak részlet. Mint ahogyan a filmben is rengeteg a remekül megoldott, mulatságos, jó és meghökkentő részlet. De az egész valahogyan nem kerekedik ki ezekből a mozaikokból. Márpedig a mozaik-dramaturgiának is csak egyetlen célja lehet: hogy töredezettségében is átfogó és áttekinthető (valamilyen nézőpontból áttekinthető) képet adjon a valóságról, az életről. Ez az áttekinthetőség és átfogó nézet látszik hiányozni az Idő van- ból. S ha utalni akarunk Gothár korábbi filmjeire, azt is hozzátehetjük: az Ajándék ez a nap és a Megáll az idő azért volt sikerültebb alkotás, mert éppen ez az áttekinthetőség és ez az átfogó gondolat volt meg bennük. A részek, s a részekből kiburjánzó ötletek nem kerültek az egész elé. A—Q hiteles története Űjabban többet hallunk a kínai filmművészetről, s többet látunk is termékeiből. Legutóbb a Négyei^ bandája idején történtekről szóló film (A megkínzott ember mosolya) került a mozikba, most egy klasszikusnak számító kínai író, Lu Hszün kisregényének, az A—Q hiteles történetének filmváltozatát látjuk. Ez a furcsa nevű emberke (tulajdonképpen nincs is neve, azért jelölik e két betűvel) a mindenkori és mindenhol megtalálható kisember kínai képviselője. Megalázott, elnyomott, megcsalt, kisemmizett, félrerugdalt emberke, akinek még a halála is jelentéktelen. A filmben számunkra talán nem is az ő története az igazán érdekes, hanem az a század eleji kínai környezet, amelyben a történet lejátszódik. Takács István
