Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 3G. SZÁM 1986. FEBRUÁR 12., SZERDA Aranylakodalom A kapuban ismét találkoznak Hosszú az út, az embernek bőségesen lenne alkalma a filozofikus gondolatokra, amíg a ravágyi tanyára ér, de az idő éppen nem alkalmas rá. A szétszórt akácosok, a fekete-fehér szántóföldek között a dűlöútra hordta a havat a szél, a körzeti orvosnő kocsijának hátsó illésén ijesztően táncol az emeletes torta, tetején a marcipánmenyasszonnyal és -vőlegénnyel. Dr. Füri Judit azt is kilátásba helyezi, hogy ma esetleg még ki is kell tolnunk innen az elakadt kocsit, erre végül is nem kerül sor, odaérünk Bognár ék tanyájához egészben, s ez alól szerencsére az ünnepi torta sem kivétel. A szobában terített asztalok és a kinti vakító fehérség után az embernek megint káprázni kezd a szeme: rengeteg a színes virág. Piros szegfűk, narancsszín gerberák, fehér szegfűk, kálák... A fő helyen egy sötétbe öltözött, idős emberpár, Bognár István és felesége. Ma van az arany- lakodalmuk. A kis barna A vendégkoszorúban az idegen nagy nehézségek árán sem igazodik el: fiák, lányok, unokák, apósok, anyósok és dédunokák sürgölődnek, s bár a vidám lárma meg éppenséggel nem alkalmas a filozofálásra, óhatatlanul arra kell gondolnom: a soka dalomból vajon hányán nem is léteznének. ha ötven esztendővel ezelőtt az akkor 23 éves Bognár István és 17 éves tanyaszomszédja. Tériké, nem köti össze az életét? Szívesen emlékeznek: — Aranyos, szép kislány volt az én feleségem. A szomszédos tanyát bérelték, én a Borzsák-tanyán cselédesked- tem. Akadt volna más is, de válogatós legény voltam, nem kellett a gazdag, ezüsthajó lány. Hiába fésülgette az anyja, hogy nézzem, micsoda szép haja van. Azt mondtam: nekem az a kis barna lesz jó! Közben a kis barnának is ezüst haja lett. — Gondoltam is már arra, hogy ejnye, hát miért öregszik az én párom, de belenéztem a tükörbe, és akkor már nem lehetett letagadni, hogy én se vagyok a régi! Hangulatos, vidám ember Bognár István, mindenre van egy jóízű szava. Azt mondja, ezzel a halált is képes távol tartani magától, pedig a legutóbb is nem akármilyen fegyverrel jött ellene: szív- infarktussal. Csakhogy ő feltétlenül meg akarta érni az aránylakodalmát, meg még azon felül is két évtizedet. Az előbbi már sikerült, s mint nevetve mondják, ebben Pista bácsi tartásán kívül dr. Füri Juditnak is jócskán része van, neki feltétlenül itt a helye a család ünnepén. Régi kápolna Ml minden fért az ötven évbe? Egy családregény, amelynek fejezetei ma is íródnak, persze, nem papíron. A Bognár házaspárnak öt gyermeke született: István. 'Rozália. János, Pál és Ilona. Hét szép unokával is büszkélkedhetnek, egy dédunoka is van már. A család összetart, Mo- noron laknak valamennyien, s nemcsak a jeles ünnepeken gyűlnek össze a tanyában. — Ez a legszebb — mondja Bognár Istvánná most is, amíg körülnéz —. hogy az ember látja maga körül a gyerekeit, a hozzá tartozókat, ötven esztendőbe baj, keserűség is fér jócskán, ezekre ilyenkor nem illik emlékezni, de kinek is jutnának eszébe. Csúszik az ösvény a csemetefenyves meg az akácos között. Van itt egy régi kápolna, a katolikus egyház szertartásai szerint itt újítja meg fogadalmát az idős pár. Aztán kezdődik a lakodalom. Olyan, amilyenben annak idején nem lehetett részük, a szegénység csak egy igen szűk családi vacsorát engedélyezett. Meg kell kérdeznem, bár tudom, általános érvényű recept nincs: mi a titka az együtt maradásnak? Kézen fogva — Tudja, milyen jó férj vagyok én? Annak idején még pelenkát is mostam. Igaz, hogy pont akkor jött a postás ... De meg az is igaz, hogy a sarokban felejtettem a pelenkát, és haza se találtam estig! A feleség ezen most már csak mosolyog, de kiegészíti: — Nálunk ez úgy van. hogy elég ideges természetűek voltunk mind a ketten, összekapunk, kétfelé szaladunk, de a kapuban már találkozunk ... És együtt megyünk vissza. Ezt a kaput kellene, ismernie valamennyiünknek. Ahonnan kézen fogva lehet visszatérni. K. Zs. Apró-cseprő sikerélmények A legdrágább családi kincs Száraz lábbal a főutcáig A mendei Péceli utcában lakó család a rá jellemző békés, hétköznapi dolgokkal kezdte a bemutatkozást, a legkisebbtől a legnagyobb élményig, felemlegetve a közelmúlt és napjaink eseményeit... * Együtt örültünk annak, hogy ötödikes kislányuk lehető legjobb értesítővel tért haza, megmutatva, hogy a maga munkáját, a tanulást komolyan veszi. Az életüket széppé, színessé tevő apró-cseprő sikerélményekről, az ember* lelkében mély nyomot hagyó élményekről beszélgettünk. — Jártunk már hármasban, a kislányunk, én és a férjem többször is Jugoszláviában, az olaszországi Velencében, s Európa szinte valamennyi szocialista országát megismertük, csak kissé elfeledkeztünk közvetlen környezetünk megismeréséről. Gyönyörű táj — Mostanában kezdjük fölfedezni a dimbes-dombos Mende szépségeit, telepakolt hátizsákkal nagy. gyalogtúrákat téve. Karácsony másnapján is tizenöt kilométeres túrán voltunk. Jártunk a Ma- lomvölgyben, Túzberek felé, egészen Maglódig elmentünk, majd vissza gyalog. Legutóbb szombaton Gyömrő felé vettük utunkat, megnéztük a Kásavölgyet, a fácántelepet, s nem győztünk csodálkozni, hogy milyen gyönyörű tájon élünk. — Egyébként ehhez a gyalogtúrázáshoz a kislányunk hozta meg a kedvünket, aki a mendei iskola túraszakkörével rendszeresen ismerkedik szőkébb pátriánk szépségeivel. Már meg is egyeztünk, hogy elmegyünk vele tavasszal a Farkasvölgybe, ami Űri és Manor között van — mesél Konda Istvánná, s közben elkapja kíváncsi pillantásomat, mert a lakás gyönyörű berendezésén légeltetérn tekintetemét. A férje megelőzi: — Az ecrész ülőgarnitúrát én készítettem, az esztergált lábú asztalt is. a kerekes zsúrasz- talt, a faragott székeket, a lambériát és sok mást. Ugyanis asztalos a szakmám, a Rákos- mezeje Termelőszövetkezetben dolgozom, s tavaly óta másodállásban idehaza lakossági igényeket is kielégítek, főleg épületasztalos munkát vállalok — reagál csodálkozó tekintetemre Kxrmia István érthetően némi büszkeséggel, hiszen munkája megnyerte a család tetszését is és ez a ilényeg. Jártunk a házakhoz Ekkor kerítek sort látogatásom céljára egy kérdés erejéig: — Konda Istvánná miért kapta tavaly augusztus 20-án a HNF kiváló társadalmi munkása kitüntető elismerést? — Ebben az elismerésben sok minden benne lehet. Nyilván a mendei iskola szülői munkaközösségében végzett tevékenységem is. Ugyanis a szülői munkaközösség elnöke vagyok. A többi szülővel együtt magam is részt vettem a sportpálya építésében, szerveztük a társadalmi munkát, férjem a kis Zsuk tehefautónkkal a szükséges anyagbeszerzést vállalta, de a papírgyűjtésben is segített a gyerekeknek fuvarozással. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam, nagyon jó az együttműködés az iskola vezetősége és a szülői munkaközösség lelkes, aktív tagjai között. Talán ezért is kaptam a népfronttól az elismerést, mert még nem is voltam a 18-as számú körzetemnek a tanácstagja, amikor férjemmel együtt kezdeményeztem a Péceli utca javítását, aszfaltozását... — Jártunk a házakhoz kettesben agitálni az embereket, hogy járuljanak hozzá a költségekhez. De kiderült, hogy nem is igényelték, hogy száraz lábbal érhessék el végre a főutcát, a község központját. Családonként háromezer forinttal szálltak be aiz_ú.tépítés- be. én magam hetvenezer forintot gyűjtöttem össze az utca lakóitól. Aztán kaptunk a Pest Ecseren szerdán 9 órától: matek szakkör, 17-től: a nyugdíjasklub foglalkozása, 17.30- tói: dzsessz-balett, 18-tól: száT. Sándor: — A Ganz- MÁVÁG-ban vagyok fizikai munkás. Vecsésen két évtizedig voltam tanácstag. A beszámoló ülésre ha húsz választópolgár eljött, már sikerként könyveltem el. Évek óta ostromoltak választóim, hogy egy vasúti átjáró épüljön az állomáson. Mert többezernyi munkástelepi bejáró — ha nem akar kilométert is kerülni — kénytelen velem együtt az állomási vágányokon két-há- rom tehervonaton átmászva szabálytalanul megközelíteni az állomást, számolva a veszélyekkel. Soha nem tudom elfelejteni annak a terhes asszonynak a kétségbeesett segélykiáltásait, aki a havas vagonütközőkön mászott át a hajnali személy- vonathoz és a szerelvény elindult vele. Tanácstag társaimmal sürgettem már többször az átjáró építését. A tanácson azt mondták, hogy most nincs rá pénz. Az állampolgárok pedig az állomáson is az arcomba vágják: miért fizetik évtizedek óta a községfejlesztést? Nehéz ezt elfogadhatóan megmagyarázni, mert a 60-as évektől a Halmitelepen egyre többen laknak, s azt előre lehetett látni, hogy a vasútállomás megközelítése nehéz lesz számukra. Ahogy új tanácselnök jött, ezek a felvetések mindig feledésbe merültek. Az utóbbi két évtizedben pedig, ha jól emlékszem, öt tanácselnök is volt. De talán majd a településfejlesztési hozzájárulás révén az is megoldódik? Vecsés, a vonzáskörzeti településekhez hasonlóan, igen nagy területen fekszik. Két szélső vége között hat kilométernyi a távolság. Az üzletek, Változó világunk fü. A gondok is újratermelődnek szolgáltató egységek többsége a település korábbi szerkezete miatt a nagyközség központjában koncentrálódik. A peremrészeken kis alapterületű, barakkszerű üzletek, kereskedelmi .egységek épültek. Ezek még akkor is szűkösnek bizonyulnak; ha az ingázók jelentős része a fővárosban vásárol. A hátrányos helyzetek e tekintetben is újratermelődnek. Tudatos, jól előkészített és megalapozott fejlesztés eredményeként lényegesen kedvezőbb képet mutat Vecsés iskola-, óvoda, és egészségügyi hálózata. Ennek ellenére a főváros határától alig pár száz méterre, a régi tanyaközpontok iskolakörülményeit konzerváló napközi otthon is működik a Halmi uraság századforduló körül épült présházában. Az óvodák befogadóképessége a jelentős fejlődés ellenére is kevésnek bizony-ul. Kora hajnalban a gyerekek tucatjai emiatt kényszerülnek arra, hogy félálmosan, dohányfüsttől alig áttetsző levegőjű vonatokon lopják tovább álmaikat. Nincsenek könnyebb helyzetben azok sem, akik alsó tagozatos általános iskolásként csörgő órák által vezérelve, nyakba kötött lakáskulcsokkal indulnak az alma mater felé. Mert éppen az ország távoli megyéiből való bevándorlás miatt igen kevés a szülőkkél, nagyszülőkkel közös lakásban együtt élő többgenerációs családok száma. így a nagyszülők példaadó, munkára nevelő szerepét is nélkülözni kénytelenek. tm A szabadidő hasznos eltöltéséhez, szervezett sportoláshoz a község eme fertályain nincs, lehetőség. A Kun Béla téri — alig pár éve épült — iskolában még tornaterem sincs. Pedig a legtöbb gyerek ebben az iskolában tanul a nagyközségben! Nem jobbak a kulturális lehetőségek sem. A Téhöly-féle. vendéglőből (!) kialakított szerény kultúrh.áz és az( egyetlen mozi peremkerületektől' való nagy távolsága, az egyge- nerációs családok munkavállalóinak üzemi leterheltsége miatt egyre több gyerek bandába verődik az utcán. A kul- túrházba koncentrált zene- és nyelvtanfolyamokon az említett okok miatt elvétve akad peremkerületi gyerek. A gyermekelhelyezési problémák miatt a szülők kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek munkahelyi főnökeiknek, a közlekedésnek. Mindez megannyi idegességgel, stresszhatással, káros következményekkel jár. Ez a közéletiségre, a munkahelyi demokratikus fórumok működésére, a családi élet tartósságára, a táppénzes napok számára, munkahelvi teljesítményükre, állampolgári és munkahelyi fegyelemre is negatív hatást gyakorol. A hátrányos helyzetek így újratermelődnek, amit az egyre nagyobb mértéket öltő alkoholizmus, a fiatalkori bűnözés, a felbomlott házasságok és veszélyeztetett helyzetű gyerekek számának növekedése tovább erősít. A nagyközségi tanács nyilvántartásai szerint 1982-ben 110 — önmaga és a szülei hibájából — veszélyeztetett gyerek élt Vecsésen. 1985 elején már kétszáztizenkettőre növekedett ez a szám, melynek közel 80 százaléka a Halmi- és Andrássy-telepekről került ki. Ha a vecsési peremkerületeket vizsgáljuk, a fiatalságnak — főként a tizenéves fiataloknak — jobb lehetőség hiányában kétes hírű kocsmák, presz- szók kínálnak mámoros „szabadidőt”. Mindezt tovább bonyolítja. hogy a fővárosból kiszorult alacsony viselkedésmo- rálú, bűnöző elemek főként a hátrányos helyzetű fiatalok közül szerzik bűntársaikat. Alig múlik el év, amikor né lenne betörés valamelyik peremkerületi, állomás környéki boltba, intézménybe, trafikba. Az emberek közérzetét rontja, hogy az emberölés se ritka már. Mindezek mellett például a Kun Béla téri fabarakk boltban az összes bevételnek több mint egyharmadát teszi ki a szeszes italokból eredő forgalom. S akkor még nem szóltunk az egyre szaporodó bögrecsárdákról, melyek családok százainak életét naponta méte- lyezik. Orosz Károly mítástechnika és ifjúsági akadémia, előadás Balesetek a világűrben címmel. Gyomron 19-től: karate, filmvetítés 16.30-tól: Break. Az 'úttörőházban 16-tól: a számítógépes szakkör foglalkozása. Maglódon, a művelődési házban filmvetítés 16.30-tól és 18.30- tól: Keménykalap és krumpliorr. Mendén 17-től: sportolási lehetőség. Monoron a moziban, 17-től: a filmmúzeumi napok keretében az Elnökkisasszony cimű magyar filmvígjátékot vetítik. Főszerepben Muráti Lili és Jávor Pál. Vecsésen 15-től: szabásmintamásolás a Magyar Divatintézet mintáiból, 17-től: a Szekta együttes próbája. Megyei Tanácstól közel kétszázezer forintot, s a társadalmi munkával együtt ez már elég volt arra, hogy a Péceli utca szilárd útburkolatot kapjon. A szomorú, ünneprontó dolog az volt az egészben, hogy a kivitelező, a KM monori üzemmérnökségének emberei nagyon hanyag munkát végeztek. A földút felületének el- egyengetése nélkül terítették le az alig szétlökdösött sódert, s arra meg a bitumenes kőzúzalékot. El lehet képzelni az utcabeliek fölháborodását ilyen munka láttán, amit ráadásul az ő pénzükön, azaz a mi pénzünkön csináltak — háborgott a háziasszony, de férje mintegy békítőleg — hogy ne romoljon meg a család amúgy általában kitűnő hangulata — a pozitívumokra terelte a szót, például a Hunyadi úti átereszre, amelyet szintén társadalmi munkában készítettek el, vagy a férj iskolai társadalmi munkáira. Kiegyensúlyozottan Végül a családnál kötöttünk ki megint, s nem volt nehéz meggyőzniük engem arról, hogy irigylésre méltóan kiegyensúlyozott, szép életet élnek, két kezük munkájával —• de nem napi nyolc órával! — teremtett, gyönyörűen berendezett otthonukban, amelyben a legfőbb kincs egymás megbecsülése, szeretete s a békesség. Aszódi László Antal Nem az övék Január 31-i számunkban „A köszörűs nem élhet nagylábon” címmel riportot közöltünk Lakatos Ádám monori vándoriparosról. A riportalany tévesen tájékoztatta munkatársunkat több dologban is. Ezek szerint a Köztársaság utcai kétszobás ház nem az 'övék, hanem háromnegyed részben Csuzi Tiboré, egynegyed részben Csuzi Attiláé, amint az a földhivatal tulajdoni lapján is szerepel. Lakatosék albérlőként tartózkodnak jelenleg is a lakásban, de mivel lejárt a megállapodott határidő, el kellett volna már hagyniuk. A tulajdonosok képviselője pert indított ellenük a kilakoltatás ügyében. Az első fokú ítéletet tavaly decemberben meghozta a Monori Járásbíróság, de az — fellebbezés miatt — még nem vált jogerőssé. A kisszövetkezetben Közgyűlés A Maglódi Vas- és Fémipari Kisszövetkezet mérlegzáró közgyűlését február 20-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartják meg a helyi művelődési ház nagytermében. A Vízügyi Építő Vállalat földmunkagép-javító és gyártó üzeme felvesz gépészmérnököt, gépésztechnikust, villanyszerelő-művezetőt, villanyszerelőket, gyors- és gépírót, 10 tonnás bakdarura kezelőt, víz- és fűtésszerelőt Jelentkezni lehet a következő címen: Vecsés, Dózsa György u. 82. vagy telefonon: Vecsés 60, és 343-780. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírtáp) Kulturális program
