Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM 1986. FEBRUÁR 12., SZERDA A teho Alfcertirsán Idén kialakítják a vásárteret A közelmúltban Albertirsán is lezajlott a lakosság , és a tanács testületé között az a fontos párbeszéd, amely a településfejlesztési hozzájárulás, népszerű nevén a teho lehetséges bevezetéséhez kapcsolódott. Tanácstagok, póttanácstagok, népfrontaktivisták keresték fel lakótársainkat. Az akkori beszélgetések során sok szó esett a teho szükségességéről, de ennél is több majdani felhasználásának céljairól. A településünkön élők számára fontos községpolitikai feladatok közös számbavétele, rangsorolása nem kevés hasznos ötlettel és tapasztalattal gazdagította a jövőt tervező testületeket. Másfél millió Az albertirsáiak kinyilvánították a jól működő árokrendszer hiánya miatti aggodalmukat. A nagyközség egyes területein szóvá tették a közvilágítás fogyatékosságait, míg másutt az úthálózat állapotát. Szép számmal akadt olyan lakótárs, aki a hozzájárulás mellett még társadalmi munkát is fölajánlott azért, hogy előbb megvalósuljon egy-egy jó elgondolás. Mindezekből következik, hogy a tanács által javasolt felhasználási lehetőségeken túl sok más elgondolás is elhangzott. Végül az érvényes szavazatok többsége nyomán a következő elképzeléseket valósítja meg a tanács az évenként másfél millió forintos forrásból Évről évre Ebben az évben új vásárteret alakítanak ki a befolyó összeg egy részéből. Vele egy időben piacterünk korszerűbbé, kulturáltabbá tételére is fordítunk pénzt. A következő esztendő során elsősorban az Újtelepen élők gondjain szeretnénk enyhíteni óvodaépület létrehozásával. A Szabadság telepen szilárd burkolatú utat építtetünk a kis ABC-hez. A tervidőszak középső évében termálfürdő fejlesztésére kell felhasználni a hozzájárulást. A VII. ötéves terv utolsó két évében pedig az iskolabővítési program befejező fázisa kerül előtérbe. Az oktatás technikai feltételei ugrásszerűen fejlődnek, s hogy az al- bertirsai gyerekek felkészültRégi könyvek, bibliák Megoszthatja-e titkait? Tér ék Tamás könyvkötő: — Az első nap mindjárt összekülönböztünk a tanárnőmmel Szolnokon. Azt mondta: honnan veszek olyan ostobaságot, hogy a prés alá be lehet tenni egyszerre nagy és kis . könyvet? Ő majdnem annyi ideje tanít, mint ahány éves vagyok, s ne akarjam elhitetni vele, hogy többet tudok nála. Érre-azt feleltem: az ördögbe is, nem vitatom a felkészültségét, meg semmit. Oké, biztosan profi. Csali egyet higgyen el nekem, hogy nem mondok hülyeséget. Bebizonyítom neki, ha eljön a műhelyünkbe. Egészséges vita volt. Nem kiabáltunk. Végül meggyőztem. Persze, nem véletlenül szájaltam, mert tutira mentem. Ugyanis akkor már igen komoly rutin állt mögöttem. Hiába, az édesapám ... — Hol tanulta a könyvkötést? , — A szaktárgyakat Szolnokon, a többit itt .Cegléden az ipari suliban. S ami a legfontosabb, ennek a munkának minden kis trükkjét, mozzanatát édesapámtól sajátítottam el. Tőle tanultam a legtöbbet. Sokat, és nagyon türelmesen foglalkozott velem. Lehet, hogy talán mással szemben elnézőbb lett volna, s nem követel annyit, ám miután látta, érdeklődő vagyok', megosz-! tóttá velem, a titkait. Ezért mindig hálával gondolok rá. — Ennek a műhelynek -~ bármennyire tiszta és rendes — kedves, öreq hangulata van. Lehet, hogy éppen az a kézi vágógép teszi? — Óh, több mint 100 éves. Már a nagyapám is azzal dolgozott. Elmondhatom azt. hogy nálunk valóban egyik generáció adta ót a mesterséget az utána következőnek. — A polcon azok a piros könyvek készen vannak, ugye? — Igen. De mire így néz ki egy példány, mennyi mozzanata van a munkának! Attól is függ, hogy fűzéssel vagy ragasztóssal csinálom-e. Fűzéssel azok a darabok készülnek, amelyeket gyakran használnak. Hosszadalmas és unalmas lenne mindent elsorolni. A lapok rendezésével kezdem, s amíg a présbe kerül a könyv, 27 alkalommal veszem a kezembe. — Ki szerzi be az anyagokat? — Magam intézem ezt is. Budapesten van egy jó szak- üzlet, ahonnan akár telefonon megrendelhetem, ami szükséges. Félreteszik, és megyek érte. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy nincs valami. — Ha valaki idehoz Play<■ b.oyt vagy pornográf magazint, beköti? — Miért ne? Ízlést nem ad- hatok senkinek. Neki az tetszik, nekem meg ez a munkám. — Kik a megrendelők? — A tanács, bíróság, iskolák, könyvtárak. A magánkuncsaftok az utóbbi időben kevesebbszer nyitják rám az ajtót. Szakdolgozatokat hoznak — egy-két nap alatt elkészítem őket —, folyóiratokat, újságokat, imakönyvet, bib- ■liá't. És természetesen régi, megsárgult lapú, már-már rongyosra olvasott könyveket. Ezeket, ha tehetem, én is elolvasom. Ilyenkor lehet, hogy picit később jöhetnek érte. — Orvosolja-e a beteg, hibás könyveket? — Hogyne. A tizenöt év alatt elég sokszor volt olyan, amikor némi restaurátori feladat várt rám. Eddig még ^egyszer sem vallottam kudarcot. — És reklamáció? — Meglehetősen régen volt. Talán ezért emlékszem rá ennyire. Folyóiratot kellett bekötnöm, s fordítva csináltam, az utolsó számmal kezdtem. Természetesen díjtalanul korrigáltam a hibát. — Van-e, akinek átadja a tapasztalatait? — Nincs. A tanulómtól ugyanazt kívánnám, amit magamtól. valószínű, hogy gyakran zsörtölődnék, ö meg azt gondolná: na, ennek már megint mi baja van? Így viszont békésen megvagyunk a rádiómmal. Remélem, hogy egykor majd leendő gyermekemmel megoszthatom a titkaim, s elmagyarázhatok neki mindent. Fehér Ferenc ségben ne szenvedjenek csorbát, e lépéseket meg kell tenni. Mentesség Lakosságunk a feladatok gyorsabb ütemű megvalósítása mellett döntött azzal, hogy a tehót az egész ötéves tervciklus időszakára 61 százalékos szavazati aránnyal, elfogadta. Évenkénti összege 900 forint családonként A hozzájárulást minden évben két részletben, március, illetve szeptember 15-ig kell majd csekken a nagyközségi tanácshoz befizetni. Indokolt esetekben a tanács végrehajtó bizottsága él a mentesség megadásának lehetőségeivel. Azok a családok, • amelyekben az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a '2500 forintot, felmentést kapnak. Egyedül élő emberek esetében ez a határ 2800 forint. Szintén nem terheli fizetési kötelezettség a csatornamű-építés során érdekeltségi hozzájárulást fizetőket. Mentességet él veznek továbbá a Temesvári és a Landler Jenő utca azon lakosai, akik az elmúlt évek során az útépítés miatt jelentős összegű közműfejlesztési hozzájárulást fizettek be a nagyközségi tanács számláiá- ra. Az albertirsai polgárokat a következő hetekben írásban megkeressük, és a hozzájuk eljuttatott válasznyomtatványon jelezhetik mentességi igényüket. Fazekas László, az Albertirsai Nagyközségi Tanács elnöke Kertbarátok köre Szőlőről, borról - hidegben Záporoztak a kérdések Talán a tél az oka, hogy szokatlanul nagy számú érdeklődő gyűlt össze a ceglédi kertbarátkor legutóbbi foglalkozásán. Persze lehet, hogy a két meghirdetett téma bizonyult vonzónak. Elsőként Arany Béla főker- íész az ilyenkor időszerű kis- kerti tennivalókat vette sorra. Bár odakinn szinte pengeként vág a ■ fagyos levegő, az új telepítéshez kellő előkészítő munkákat meg lehet kezdeni a szőlősben: a talaj alapos forgatásra szorul, kikívánkoznak a gyötórmaradvá- nyok, a szervestragyát érdemes beásni. A sorok közé rendszerint gyümölcsfák kerülnek, számukra a 80X80X80-as gödörhely ajánlatos, amelynek fölső 40 centijét az egyik, az alsót pedig a másik oldalra szedjük ki, s a 2-3 vödör szervestrágya elhelyezése utón a kiemelt fölső földsávot alulra, az alsót íölülre szórjuk vissza. Ha huzalok futnak a szőlőskertben, fagymentes napokon érdemes hozzálátni az oszlopok cseréjéhez. A ceglédi háztájikban fellelhető mindkét művelési mód: a hagyományos és a kordonos is. A magas művelési módozatot alkalmazó gazda mentesül a fedéstől és a nyitástól, s ez kétségtelenül előnyös. Sőt mór februárban hozzá lehet látni a metszéshez, persze föltéve, hogy enyhül az idő. A kordonos kert erényei különösen a májusi fagyok táján mutatkoznak meg, hiszen a másfél méteres magasságban lévő fiatal rügyek és kis hajtások kisebb kárt szenvednek ilyenkor. Viszont igaz az is, hogy vastag lombozata miatt kevésbé tudja körülsütni a nap, nagyobb sortávolságot kell hagyni, mint a hagyományos művelésű szőlőben. A mínusz IS fok alatti hőmérsékletet nem viseli el a bornövény. Bőven szolgáltatott erre példát a tavalyi esztendő. Még az újabb fajták között is elvétve akad, amelyik megbirkózna ekkora hideggel. Reményre okot adó képet egyedül a bianka mutatott. De még ha nem is süllyed mínusz 18 fok alá a hőmérő higanyszála. a jég, a hó s a víz Tüzelőként értékesül A Ceglédi Állami Tangazdaság feldolgozó üzemében nemrégiben olasz gyártmányú bri- kettáló berendezést állítottak üzembe. A mező- gazdasági és fahulladékokból magas höértékű, Jtör- nyezetkímélö tüzelő kísérleti gyártását kezdték meg. Felső képünkön: kukoricacsutkával kevert faforgácsból présel a gép értékes tüzelőanyagot. Lent: az osztrák megrendelő kívánsága szerint kartondobozokba csomagolják az árut. (Apáti- Tóth Sándor felvétele) közreműködésével könnyedén alakulhatnak ki fagylécek a törzsben: erre már nincs gyógyír, cserélni kell. A március a nyitás és a trágyabedolgozás, de főképp a metszés csúcsidénye. Egy idő után, legyen bármennyire is gondos a gazda, bizonyos mennyiségű tőke kipusztul, épp ezért a termésnövelés vagy szintentartás igen fontos eleme ez idő tájban a pótlás. Az őszivel szemben a tavaszi telepítés látszik helyénvalónak, mert őszidőben túlontúl sok veszélynek van kitéve a vessző. Bár a szárazsággal járó kikelet is csapdákat rejt. Homokos talajon érdemes, saját gyökerű vesszőt kiültetni, míg az agyagos földbe az oltvány való. A szőlészt a borász, Szüle Dénes pincevezető követte. Értékelése szerint a tavalyi évjáratú szőlő viszonylag érett, jó savtartalmú, egészséges gyümölcs volt, amiből élvezetes bor nyerhető. Persze csak akkor, ha a termelők helyesen gondozzák a szőlő levét. A szakember ehhez adott néhány tanácsot. Az érdeklődést jellemzi, hogy az előadások után a jelenlévő kisgazdák kérdések özönével álltak elő. A szorosan vett kertművelési témák mellett hangot kapott a Csen- geri sorsáért érzett aggodalom, s az a bizonytalanság, amit a tavalyi fagykár megítélésével kapcsolatos huzavona táplál, V. S. Ha nincs hómanó... Mivel a jótékony köztisztasági manó fölbukkanása ez idő tájt nemigen várható, hát járdákon terülő hószőnyeg eltakarítása továbbra is a lakosság, illetve az érintett közületek feladata marad. Így a Szabadság téren is, ahol — legalábbis tegnap délelőtt tíz óra körül még — a Patyolat oldalában vastag és tömör hóburkolat kamé- nyedett, egészen a nagytemplom sarkáig. A templom előtti szeletet és a lépcsők nagy részét megtisztogatták, ám innentől kezdve a Földváry iskoláig megintcsak döngölt fehér padló a járda, hasonlóképpen a Kazinczy utcáig öblösödő park kes- kény sétányai. Mint megtudtuk, a park határolta járdák tanácsi kezelésben vannak, és a seprési késedelem oka az, hogy átmenetileg betegeskedett a ,Multicar nevezetű gépezet. Fitotéka A Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja fitotéka szaküzletet nyit városunkban a főtéren, a Schulek patikában. A meglé/ő gyógyszertár egy részét' alakították ki erre a célra. A megyében elsőként megnyíl 5 kereskedésben számos hasznos, az egészség megóvását és helyreállítását szolgáló készítményt árusítanak, amelyekért mindeddig a fővárosba vagy a szomszéd megyeszékhelyekre kellett utazni. A fi- - totéka február 14-én, pénteken 10 órakor nyílik. Beüvegezték Albertirsán folytatódik a vasútállomás melletti ABC- áruház építése. A PÁÉV beüvegezte az épületet, amelyet a tavasszal használatba adnak. íinsdés egy KSSZ-gyűlésen A mozdony után sorakozva A TEREMBEN ÜLDÖGÉLVE Zoltán jutott eszembe, aki jó tíz esztendővel ezelőtt változatos furfangokkal igyekezett elsiklani, félreugrani az egyetemi KISZ-munka távolról sem vérbő kihívásai elől. Minden alkalommal sikeresen. Zoltán, aki bár a kívülállók fennköltségével, s a felelősséget nem vállalók könnyedségével, mégis valamennyiünknél pontosabban és plasztiku- sabban, már-már ingerlő józansággal egyetlen metaforába zsúfolta diákcsoportunk addigi történetének párlatát. A menetrendszerű választásra készültünk. Nagyétkű, a titkárokat gyors egymásutánban fogyasztó alapszervezetünk akkorra már nemigep tudott épkézláb jelöltet állítani. Meg nem is nagyon aka- ródzott. A legkisebb kockázat nélkül fogadni lehetett volna: szülessen bármilyen megoldás, az kétségkívül rossz. Válságos időszaknak szokás nevezni az effélét. Aztán ötletekben egyébként is bővelkedő szemináriumvezető tanárunk, hogy mentse a helyzetet, hajmeresztő elképzeléssel állt elő. Nyilván jó előre kitó tózta* hogy itt csupán egy meghökkentő eszme segíthet. Éva legyen a titkár! — bökte ki. Éva? Szolid, rendes és végtelenül szorgalmas lány. Híjával minden olyan tulajdonságnak, amit a frissiben olvasott szakkönyvek a jó vezetőt jellemezve felsorolnak, s híjával a vonzalmat élesztő népszerűségnek. Hát éppen ezért — srófolta tovább tanárunk —, a szituáció teljesen világos, csak éppen fordítottja a megszokottnak. Az alapszervezet egyesegyed ül abban az esetben nem hullik szét, ha mindenki kötelességének érzi, hogy támogassa Évát.. . Nem is folytatom. ' Megvá- lasztottuk, megígértük, fo- gadkoztunk. És minden maradt a régiben. Helyesebben: hagytuk, hogy maradjon a régiben. Ezért ragasztotta ki Zoltán a maga metafora-plecs- nijét: ..Ez az alapszervezet már megalakulásakor az utolsókat rúgta.” Szóval ez az emlékmorzsa gördült az asztalra, miközben a Qél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat KISZ-eseinek február eleji taggyűlését hallgattam. Nem mintha a két dolog bármiféle rokonságot mutatna. Legfeljebb annyiban, hogy egyik is, másik is adalékokat fűz az ifjúsági mozgalom mindennapi gyakorlatának vitatott kérdéséhez. Mert az elmúlt év gondjait vizsgálgatva így fogalmazott egyik hozzászóló: „Nem volt kellő hajtóerő 1985-ben. Az alapszervi titkár hosszabb betegsége idején derült ki, hogy valójában mennyire ráhagyatkozott mindenki.” Jó egy évtizede annak, hogy a KISZ megpróbálkozott az egyéni vállalások rendszerének elterjesztésével. Igaz, már akkoriban is kissé erőltetett- nek tűnt a kísérlet, de nem úgy a szándék: jusson valamennyi fiatalnak teendő, lehetőleg azonos teher, s érvé-, nyesüljön arányosabb munkamegosztás vezetők és vezetettek között. Hiszen hajlamosak voltunk, s vagyunk az illőnél nagyobb súlyt adni az alapszervezeti titkároknak, s ezért engedünk minduntalan a csábításnak, hogy túlértékeljük a vezetők szerepét. Kényelmességből, vagy az ördög tudja, miért. Élő képlet: ha jó a titkár, kedvező a gárda megítélése, de ha nem, akkor más az ábra. És könnyen meglehet, hogy a tagság egyik esetben sem tesz jobbat, többet, mint a másikban. Ám a titkár munkabírása, s így a róla kialakult kép mégiscsak két különböző értékkategóriába juttatja a két hasonló összteljesítményű kollektívát. Nem tagadom a KISZ-beli vezetők kulcsfontosságát, de azt 'sem, hogy ezt hangoztatva önnön dolgunkat és felelősségünket gyakorta elblicceljük. 'Úgymond: ráhagyatkozunk a titkárra. Jaj, csak ő ránk ne hagyatkozzon, mert annak szomorú vége lenne! Az ifjúsági mozgalom, noha kiváló közéleti gyakorló terep. nem igényli oly makacsul a szorosan vett hierarchikus viszonyokat. És a klasszikus, veretes vezetői szerepet sem. A mozdonyét, ami nélkül nem indul el a szerelvény. DE ANNÄL INKÁBB megköveteli a tagság erőforrásaiból táplálkozó önirányítást, az önként és arányosan megosztott felelősséget és munkát. V. S. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
