Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-12 / 36. szám

inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 36. SZÄM 1986. FEBRUÁR 12., SZERDA A teho Alfcertirsán Idén kialakítják a vásárteret A közelmúltban Albertirsán is lezajlott a lakosság , és a tanács testületé között az a fontos párbeszéd, amely a településfejlesztési hozzájáru­lás, népszerű nevén a teho lehetséges bevezetéséhez kap­csolódott. Tanácstagok, pótta­nácstagok, népfrontaktivisták keresték fel lakótársainkat. Az akkori beszélgetések so­rán sok szó esett a teho szük­ségességéről, de ennél is több majdani felhasználásának cél­jairól. A településünkön élők számára fontos községpoliti­kai feladatok közös számba­vétele, rangsorolása nem ke­vés hasznos ötlettel és tapasz­talattal gazdagította a jövőt tervező testületeket. Másfél millió Az albertirsáiak kinyilvá­nították a jól működő árok­rendszer hiánya miatti aggo­dalmukat. A nagyközség egyes területein szóvá tették a közvilágítás fogyatékossá­gait, míg másutt az úthálózat állapotát. Szép számmal akadt olyan lakótárs, aki a hozzájárulás mellett még tár­sadalmi munkát is fölajánlott azért, hogy előbb megvalósul­jon egy-egy jó elgondolás. Mindezekből következik, hogy a tanács által javasolt fel­használási lehetőségeken túl sok más elgondolás is elhang­zott. Végül az érvényes sza­vazatok többsége nyomán a következő elképzeléseket való­sítja meg a tanács az éven­ként másfél millió forintos forrásból Évről évre Ebben az évben új vásár­teret alakítanak ki a befolyó összeg egy részéből. Vele egy időben piacterünk korszerűb­bé, kulturáltabbá tételére is fordítunk pénzt. A következő esztendő során elsősorban az Újtelepen élők gondjain sze­retnénk enyhíteni óvodaépület létrehozásával. A Szabadság telepen szilárd burkolatú utat építtetünk a kis ABC-hez. A tervidőszak középső évében termálfürdő fejlesztésére kell felhasználni a hozzájárulást. A VII. ötéves terv utolsó két évében pedig az iskolabővíté­si program befejező fázisa kerül előtérbe. Az oktatás technikai feltételei ugrássze­rűen fejlődnek, s hogy az al- bertirsai gyerekek felkészült­Régi könyvek, bibliák Megoszthatja-e titkait? Tér ék Tamás könyvkötő: — Az első nap mindjárt összekülönböztünk a tanár­nőmmel Szolnokon. Azt mond­ta: honnan veszek olyan osto­baságot, hogy a prés alá be lehet tenni egyszerre nagy és kis . könyvet? Ő majdnem annyi ideje tanít, mint ahány éves vagyok, s ne akarjam el­hitetni vele, hogy többet tu­dok nála. Érre-azt feleltem: az ördögbe is, nem vitatom a felkészültségét, meg semmit. Oké, biztosan profi. Csali egyet higgyen el nekem, hogy nem mondok hülyeséget. Bebi­zonyítom neki, ha eljön a mű­helyünkbe. Egészséges vita volt. Nem kiabáltunk. Végül meggyőztem. Persze, nem vé­letlenül szájaltam, mert tuti­ra mentem. Ugyanis akkor már igen komoly rutin állt mögöttem. Hiába, az édes­apám ... — Hol tanulta a könyvkö­tést? , — A szaktárgyakat Szolno­kon, a többit itt .Cegléden az ipari suliban. S ami a legfon­tosabb, ennek a munkának minden kis trükkjét, mozzana­tát édesapámtól sajátítottam el. Tőle tanultam a legtöbbet. Sokat, és nagyon türelmesen foglalkozott velem. Lehet, hogy talán mással szemben elnézőbb lett volna, s nem kö­vetel annyit, ám miután lát­ta, érdeklődő vagyok', megosz-! tóttá velem, a titkait. Ezért mindig hálával gondolok rá. — Ennek a műhelynek -~ bármennyire tiszta és rendes — kedves, öreq hangulata van. Lehet, hogy éppen az a kézi vágógép teszi? — Óh, több mint 100 éves. Már a nagyapám is azzal dol­gozott. Elmondhatom azt. hogy nálunk valóban egyik gene­ráció adta ót a mesterséget az utána következőnek. — A polcon azok a piros könyvek készen vannak, ugye? — Igen. De mire így néz ki egy példány, mennyi mozza­nata van a munkának! Attól is függ, hogy fűzéssel vagy ragasztóssal csinálom-e. Fű­zéssel azok a darabok készül­nek, amelyeket gyakran hasz­nálnak. Hosszadalmas és unal­mas lenne mindent elsorolni. A lapok rendezésével kezdem, s amíg a présbe kerül a könyv, 27 alkalommal veszem a kezembe. — Ki szerzi be az anyago­kat? — Magam intézem ezt is. Budapesten van egy jó szak- üzlet, ahonnan akár telefonon megrendelhetem, ami szüksé­ges. Félreteszik, és megyek ér­te. Szerencsére ritkán fordul elő, hogy nincs valami. — Ha valaki idehoz Play<■ b.oyt vagy pornográf maga­zint, beköti? — Miért ne? Ízlést nem ad- hatok senkinek. Neki az tet­szik, nekem meg ez a mun­kám. — Kik a megrendelők? — A tanács, bíróság, isko­lák, könyvtárak. A magán­kuncsaftok az utóbbi időben kevesebbszer nyitják rám az ajtót. Szakdolgozatokat hoz­nak — egy-két nap alatt elké­szítem őket —, folyóiratokat, újságokat, imakönyvet, bib- ■liá't. És természetesen régi, megsárgult lapú, már-már rongyosra olvasott könyveket. Ezeket, ha tehetem, én is el­olvasom. Ilyenkor lehet, hogy picit később jöhetnek érte. — Orvosolja-e a beteg, hi­bás könyveket? — Hogyne. A tizenöt év alatt elég sokszor volt olyan, amikor némi restaurátori fel­adat várt rám. Eddig még ^egyszer sem vallottam kudar­cot. — És reklamáció? — Meglehetősen régen volt. Talán ezért emlékszem rá ennyire. Folyóiratot kellett be­kötnöm, s fordítva csináltam, az utolsó számmal kezdtem. Természetesen díjtalanul kor­rigáltam a hibát. — Van-e, akinek átadja a tapasztalatait? — Nincs. A tanulómtól ugyanazt kívánnám, amit ma­gamtól. valószínű, hogy gyak­ran zsörtölődnék, ö meg azt gondolná: na, ennek már me­gint mi baja van? Így viszont békésen megvagyunk a rá­diómmal. Remélem, hogy egy­kor majd leendő gyermekem­mel megoszthatom a titkaim, s elmagyarázhatok neki min­dent. Fehér Ferenc ségben ne szenvedjenek csor­bát, e lépéseket meg kell ten­ni. Mentesség Lakosságunk a feladatok gyorsabb ütemű megvalósítá­sa mellett döntött azzal, hogy a tehót az egész ötéves terv­ciklus időszakára 61 százalé­kos szavazati aránnyal, elfo­gadta. Évenkénti összege 900 forint családonként A hozzájárulást minden évben két részletben, már­cius, illetve szeptember 15-ig kell majd csekken a nagy­községi tanácshoz befizetni. Indokolt esetekben a tanács végrehajtó bizottsága él a mentesség megadásának le­hetőségeivel. Azok a csalá­dok, • amelyekben az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a '2500 forintot, felmentést kapnak. Egyedül élő emberek esetében ez a határ 2800 forint. Szintén nem terheli fizetési kötele­zettség a csatornamű-építés során érdekeltségi hozzájáru­lást fizetőket. Mentességet él veznek továbbá a Temesvári és a Landler Jenő utca azon lakosai, akik az elmúlt évek során az útépítés miatt jelen­tős összegű közműfejlesztési hozzájárulást fizettek be a nagyközségi tanács számláiá- ra. Az albertirsai polgárokat a következő hetekben írásban megkeressük, és a hozzájuk eljuttatott válasznyomtatvá­nyon jelezhetik mentességi igényüket. Fazekas László, az Albertirsai Nagyközségi Tanács elnöke Kertbarátok köre Szőlőről, borról - hidegben Záporoztak a kérdések Talán a tél az oka, hogy szokatlanul nagy számú ér­deklődő gyűlt össze a ceglédi kertbarátkor legutóbbi foglal­kozásán. Persze lehet, hogy a két meghirdetett téma bizo­nyult vonzónak. Elsőként Arany Béla főker- íész az ilyenkor időszerű kis- kerti tennivalókat vette sor­ra. Bár odakinn szinte penge­ként vág a ■ fagyos levegő, az új telepítéshez kellő előkészí­tő munkákat meg lehet kez­deni a szőlősben: a talaj ala­pos forgatásra szorul, kikí­vánkoznak a gyötórmaradvá- nyok, a szervestragyát érde­mes beásni. A sorok közé rendszerint gyümölcsfák kerülnek, szá­mukra a 80X80X80-as gödör­hely ajánlatos, amelynek fölső 40 centijét az egyik, az alsót pedig a másik oldalra szedjük ki, s a 2-3 vödör szervestrá­gya elhelyezése utón a kiemelt fölső földsávot alulra, az al­sót íölülre szórjuk vissza. Ha huzalok futnak a szőlős­kertben, fagymentes napokon érdemes hozzálátni az oszlo­pok cseréjéhez. A ceglédi ház­tájikban fellelhető mindkét művelési mód: a hagyományos és a kordonos is. A magas művelési módozatot alkalmazó gazda mentesül a fedéstől és a nyitástól, s ez kétségtelenül előnyös. Sőt mór februárban hozzá lehet látni a metszés­hez, persze föltéve, hogy enyhül az idő. A kordonos kert erényei különösen a má­jusi fagyok táján mutatkoz­nak meg, hiszen a másfél mé­teres magasságban lévő fiatal rügyek és kis hajtások kisebb kárt szenvednek ilyenkor. Vi­szont igaz az is, hogy vastag lombozata miatt kevésbé tud­ja körülsütni a nap, nagyobb sortávolságot kell hagyni, mint a hagyományos művelé­sű szőlőben. A mínusz IS fok alatti hő­mérsékletet nem viseli el a bornövény. Bőven szolgáltatott erre példát a tavalyi eszten­dő. Még az újabb fajták kö­zött is elvétve akad, amelyik megbirkózna ekkora hideg­gel. Reményre okot adó képet egyedül a bianka mutatott. De még ha nem is süllyed mí­nusz 18 fok alá a hőmérő hi­ganyszála. a jég, a hó s a víz Tüzelőként értékesül A Ceglédi Állami Tangazdaság fel­dolgozó üzemében nemrégiben olasz gyártmányú bri- kettáló berende­zést állítottak üzembe. A mező- gazdasági és fa­hulladékokból ma­gas höértékű, Jtör- nyezetkímélö tü­zelő kísérleti gyár­tását kezdték meg. Felső képünkön: kukoricacsutká­val kevert fafor­gácsból présel a gép értékes tüze­lőanyagot. Lent: az osztrák megrende­lő kívánsága sze­rint kartondobo­zokba csomagolják az árut. (Apáti- Tóth Sándor fel­vétele) közreműködésével könnyedén alakulhatnak ki fagylécek a törzsben: erre már nincs gyógyír, cserélni kell. A március a nyitás és a trágyabedolgozás, de főképp a metszés csúcsidénye. Egy idő után, legyen bármennyire is gondos a gazda, bizonyos mennyiségű tőke kipusztul, épp ezért a termésnövelés vagy szintentartás igen fontos eleme ez idő tájban a pótlás. Az őszivel szemben a tavaszi telepítés látszik helyénvaló­nak, mert őszidőben túlontúl sok veszélynek van kitéve a vessző. Bár a szárazsággal járó kikelet is csapdákat rejt. Homokos talajon érdemes, sa­ját gyökerű vesszőt kiültetni, míg az agyagos földbe az oltvány való. A szőlészt a borász, Szüle Dénes pincevezető követte. Értékelése szerint a tavalyi évjáratú szőlő viszonylag érett, jó savtartalmú, egészsé­ges gyümölcs volt, amiből él­vezetes bor nyerhető. Persze csak akkor, ha a termelők he­lyesen gondozzák a szőlő le­vét. A szakember ehhez adott néhány tanácsot. Az érdeklődést jellemzi, hogy az előadások után a je­lenlévő kisgazdák kérdések özönével álltak elő. A szoro­san vett kertművelési témák mellett hangot kapott a Csen- geri sorsáért érzett aggoda­lom, s az a bizonytalanság, amit a tavalyi fagykár meg­ítélésével kapcsolatos huzavo­na táplál, V. S. Ha nincs hómanó... Mivel a jótékony köztisz­tasági manó fölbukkanása ez idő tájt nemigen várható, hát járdákon terülő hósző­nyeg eltakarítása továbbra is a lakosság, illetve az érintett közületek feladata marad. Így a Szabadság téren is, ahol — legalábbis tegnap délelőtt tíz óra körül még — a Patyolat oldalában vastag és tömör hóburkolat kamé- nyedett, egészen a nagy­templom sarkáig. A temp­lom előtti szeletet és a lép­csők nagy részét megtiszto­gatták, ám innentől kezdve a Földváry iskoláig megintcsak döngölt fehér padló a járda, hasonlóképpen a Kazinczy utcáig öblösödő park kes- kény sétányai. Mint megtud­tuk, a park határolta járdák tanácsi kezelésben vannak, és a seprési késedelem oka az, hogy átmenetileg bete­geskedett a ,Multicar neveze­tű gépezet. Fitotéka A Pest Megyei Tanács Gyógyszertári Központja fi­totéka szaküzletet nyit váro­sunkban a főtéren, a Schulek patikában. A meglé/ő gyógy­szertár egy részét' alakították ki erre a célra. A megyében elsőként megnyíl 5 kereske­désben számos hasznos, az egészség megóvását és hely­reállítását szolgáló készít­ményt árusítanak, amelye­kért mindeddig a fővárosba vagy a szomszéd megyeszék­helyekre kellett utazni. A fi- - totéka február 14-én, pénte­ken 10 órakor nyílik. Beüvegezték Albertirsán folytatódik a vasútállomás melletti ABC- áruház építése. A PÁÉV be­üvegezte az épületet, amelyet a tavasszal használatba adnak. íinsdés egy KSSZ-gyűlésen A mozdony után sorakozva A TEREMBEN ÜLDÖGÉL­VE Zoltán jutott eszembe, aki jó tíz esztendővel ezelőtt vál­tozatos furfangokkal igyeke­zett elsiklani, félreugrani az egyetemi KISZ-munka távol­ról sem vérbő kihívásai elől. Minden alkalommal sikeresen. Zoltán, aki bár a kívülállók fennköltségével, s a felelős­séget nem vállalók könnyedsé­gével, mégis valamennyiünk­nél pontosabban és plasztiku- sabban, már-már ingerlő jó­zansággal egyetlen metaforá­ba zsúfolta diákcsoportunk ad­digi történetének párlatát. A menetrendszerű válasz­tásra készültünk. Nagyétkű, a titkárokat gyors egymásután­ban fogyasztó alapszerveze­tünk akkorra már nemigep tudott épkézláb jelöltet állíta­ni. Meg nem is nagyon aka- ródzott. A legkisebb kockázat nélkül fogadni lehetett volna: szülessen bármilyen megoldás, az kétségkívül rossz. Válságos időszaknak szokás nevezni az effélét. Aztán ötletekben egyébként is bővelkedő szemi­náriumvezető tanárunk, hogy mentse a helyzetet, hajmeresz­tő elképzeléssel állt elő. Nyil­ván jó előre kitó tózta* hogy itt csupán egy meghökkentő esz­me segíthet. Éva legyen a tit­kár! — bökte ki. Éva? Szolid, rendes és vég­telenül szorgalmas lány. Híjá­val minden olyan tulajdonság­nak, amit a frissiben olvasott szakkönyvek a jó vezetőt jel­lemezve felsorolnak, s híjával a vonzalmat élesztő népszerű­ségnek. Hát éppen ezért — srófolta tovább tanárunk —, a szituáció teljesen világos, csak éppen fordítottja a meg­szokottnak. Az alapszervezet egyesegyed ül abban az eset­ben nem hullik szét, ha min­denki kötelességének érzi, hogy támogassa Évát.. . Nem is folytatom. ' Megvá- lasztottuk, megígértük, fo- gadkoztunk. És minden ma­radt a régiben. Helyesebben: hagytuk, hogy maradjon a ré­giben. Ezért ragasztotta ki Zoltán a maga metafora-plecs- nijét: ..Ez az alapszervezet már megalakulásakor az utol­sókat rúgta.” Szóval ez az emlékmorzsa gördült az asztalra, miközben a Qél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat KISZ-eseinek február eleji taggyűlését hallgattam. Nem mintha a két dolog bár­miféle rokonságot mutatna. Legfeljebb annyiban, hogy egyik is, másik is adalékokat fűz az ifjúsági mozgalom mindennapi gyakorlatának vi­tatott kérdéséhez. Mert az el­múlt év gondjait vizsgálgatva így fogalmazott egyik hozzá­szóló: „Nem volt kellő hajtó­erő 1985-ben. Az alapszervi titkár hosszabb betegsége ide­jén derült ki, hogy valójában mennyire ráhagyatkozott min­denki.” Jó egy évtizede annak, hogy a KISZ megpróbálkozott az egyéni vállalások rendszeré­nek elterjesztésével. Igaz, már akkoriban is kissé erőltetett- nek tűnt a kísérlet, de nem úgy a szándék: jusson vala­mennyi fiatalnak teendő, le­hetőleg azonos teher, s érvé-, nyesüljön arányosabb munka­megosztás vezetők és vezetet­tek között. Hiszen hajlamosak voltunk, s vagyunk az illőnél nagyobb súlyt adni az alap­szervezeti titkároknak, s ezért engedünk minduntalan a csá­bításnak, hogy túlértékeljük a vezetők szerepét. Kényelmes­ségből, vagy az ördög tudja, miért. Élő képlet: ha jó a tit­kár, kedvező a gárda megíté­lése, de ha nem, akkor más az ábra. És könnyen meglehet, hogy a tagság egyik esetben sem tesz jobbat, többet, mint a másikban. Ám a titkár munkabírása, s így a róla ki­alakult kép mégiscsak két kü­lönböző értékkategóriába jut­tatja a két hasonló össztelje­sítményű kollektívát. Nem tagadom a KISZ-beli vezetők kulcsfontosságát, de azt 'sem, hogy ezt hangoztat­va önnön dolgunkat és fele­lősségünket gyakorta elbliccel­jük. 'Úgymond: ráhagyatko­zunk a titkárra. Jaj, csak ő ránk ne hagyatkozzon, mert annak szomorú vége lenne! Az ifjúsági mozgalom, noha kiváló közéleti gyakorló te­rep. nem igényli oly maka­csul a szorosan vett hierarchi­kus viszonyokat. És a klasszi­kus, veretes vezetői szerepet sem. A mozdonyét, ami nél­kül nem indul el a szerelvény. DE ANNÄL INKÁBB meg­követeli a tagság erőforrásai­ból táplálkozó önirányítást, az önként és arányosan megosz­tott felelősséget és munkát. V. S. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom