Pest Megyei Hírlap, 1986. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

1986. FEBRUAR 1., SZOMBAT 13 71 EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚTINFORM JELENTE M-edveczfky Mária: — Téli időjárást ígérnek a meteorológusok a hét végére. Ezt jelzik a ma reggeli jelentések is, ezek szerint csak az ország nyugati, déli és északi megyéit érte el a havazás, de a párás, ködös idő már most zavarja a vezetést Pest megyében is. Nem tudjuk még, hogy mennyi csapadék esik a hét végén, de egyelőre nincs sportolásra alkalmas hó Pest megyében, csak hét és harminc centiméter között változik a budai hegyekben. Cegléden a 441-es út városi szakaszán csatornát építenek, Biator- bágy és Budaöjrs között a 8101. utat pedig az átmenő forgalom elől zárták le. Változatlanul nem jár a komp hét végén Esztergom és Sturovo között. KÉT BALESET ANATÓMIÁJA E heti példabalesetünk szenvedő alanyai gyermekek. Az ő problémáikról általában tanévkezdéskor és a szünidő elején szoktunk írni. A hónap elején azonban egyetlen napon két ilyen — a szokásosnál is szomorúbb — hírt adtunk közire a balesetek között. Ezért is aktuális megint az iskolás ko­rúak közlekedési problémáira irányítani a figyelmet. Az egyik eset Vácott volt, ahol K. N., 12 éves tanuló elő­vigyázatlanul egy autóbusz elé lépett, és a balesetnél megsé­rült. A másik Üllőn esett meg, L. Sz., 13 éves tanuló a jár­dáról körültekintés nélkül lépett le. s egy arra haladó sze­mélyautó elütötte. L. Sz. súlyos sérüléseket szenvedett. ■ Ezek a balesetek sincsenek tanulság nélkül. Az egyik — s ez nemcsak saját magunknak szól — a gyermekek közlekedési nevelése nem lehet csak kampányfeladat. Folyamatosan és állandóan szüksé­ges oktatni a legfiatalabbakat, és felhívni a figyelmüket a veszély- helyzetekre és saját utcai magatartásukkal kapcsolatos hibákra. A felnőttek is okoznak baleseteket, ám azokban az esetekben általában másféle figyelmetlenség az ok. A gyerekeknél a szertelen­ség, az előrelátás hiánya a legjellemzőbb, ezek kiküszöbölésére kell fektetni a hangsúlyt, elsősorban a veszélyhelyzetek megismertetésé­vel és veszélyérzet kialakításával, ß természetesen a szabályok meg­ismertetésével. Bár e heti példabaleseteinkben valószínűleg nem a szabályok nem ismerése volt az ok. Mindkét gyerek nagyobb tízesztendősnél, ők már bizonyára jól ismerik a szabályokat, köztük azt, hogyan kell lelépni a járdáról. Valószínűleg úgy érezték, őket nem érheti baj, túlzottan magabiztosak voltak. Nem érezték át a közmondás igaz­ságát, miszerint: jobb félni, mint megijedni! VIGYÁZAT! GYERMEK! Még nyomdába sem került a baleset anatómiája cí­mű sorozatunk e heti kézirata, máris újabb gyermekbaleset­ről olvashattunk a hírek között. Érden egy nyolcéves kislányt gázolt el egy gépkocsivezető. Az első jelentések szerint azért, mert figyelmetlenül és túl gyorsan vezette járművét. Ügy tűnik, elszaporodóban vannak a gyermekbalesetek, talán a kicsik hibájából. Gondoljunk erre, ha volánhoz ülünk, és vigyázzunk a szokásosnál is jobban, ha gyereket látunk az út szélén! LEVELET HOZOTT A POSTA Levelet hozott a posta a gödöllői Agrártudományi Egye­tem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karának traktorok-autók tanszékéről, s így szól: A Pest Megyei Hírlap január 18-i számában az Együtt az utakon rovatban megjelent kép aláírása félreérthető. A Bugatti kocsi ugyanis nem olasz, hanem francia. Ettore Bugatti ugyan olasz származású, de nem ott élt és dolgo­zott. A Deutz gyár (Köln) konstruktőre volt egy ideig, majd Molsheimben, Strasbourg mellett, saját autógyárában dolgozott. A húszas években itt készültek a legjobb versenyautók. A harmincas években sínautóbuszokat is gyártott. Motorjai mai szemmel nézve is kiválóak, a kocsik futóműve viszont átlagon alul rossz volt. Fia, Jean Bugatti a harmincas években autóbalesetben meghalt. Az öreg Bugattit még a háború előtt saját alkalma­zottai elkergették a gyárból. A II. világháború és a német megszállás vetett véget ennek a világhírű cégnek. Üdvözlettel Váradi János egyetemi tanár Köszönjük az észrevételt és a kiigazítást, reméljük, a jö­vőben is számíthatunk a tanár úr segítségére és szaktudására Autócentenárium című sorozatunk cikkeivel kapcsolatban, vagy más, közérdeklődésre számot tartó témában. ÖN PÉLDÁUL TUDJA? Ha igen, kérjük ugorja át ezt a bekezdést. Ám sokan vannak, akik nem tudják, mikor jár le jogosítványuk érvé­nyessége. Pedig jó tudni. Mert milyen kellemetlen érzés, ha egy rutinellenőrzésnél átadjuk jogsinkat, s nem vagyunk biz­tosak abban, érvényes-e. Javasoljuk, amikor átrakjuk egy másik zsebbe, egy má- silk retikülbe vagy autóstáskába, vessünk egy pillantást az érvényességre. S ha közeledik a lejárat napja, tegyünk fi­gyelmeztető jelzést valahova, egy naptárra például, vagy aki­nek szimpatikusabb, kössön csomót zsebkendőjére. A lényeg: csak érvényes jogosítvánnyal üljünk a volánhoz! SZENTENDREI ELŐZETES Istenes Györgytől, a Szentendrei MHSZ autócross-szak- osztályának mindenesétől 'hallottuk, hogy március 15-én — egy hét késéssel — nőnapi rendezvényt terveknek. Ekkor fogják megtartani az immár hagyományos női ügyességi autósversenyt. Minden hölgyversenyzőt szívesen látnak és szeretettel várnak. Azért nem a hivatalos nőnapon bonyolítják le ezt az amatőr versenyt, mert akkor a gyengébb nem képvise­lőinek mások is kedveskednek különféle rendezvényekkel, s egy héttel később bizonyára többen el tudnak jönni. Kedves amatőr hölgy versenyzők! Találkozzunk tehát már­cius 15-én fél 10-kor Szentendrén, a Kőzúzó utcai parkoló­ban. A 11-es úton érkezők részére mindenhol irány jelző táb­lákat fognak elhelyezni. Nevezés a helyszínen, kilenc órától. S hogy miért szólunk ilyen korán? Nehogy más progra­mot csináljanak maguknak csinos autós közlekedőtérsaink! Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gyalogosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter Postabontás ürít« ,V i­VARJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Kötetlen légkörben Január 23-án kedves vendé­geket fogadhattak a verőce­marosi idősek napközi ottho­nában. Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke, ország- gyűlési képviselő és Klein Ka­talin, vb-titkár látogattak el hozzánk. A hivatalos megbeszélés után az otthon lakói őszintén vallottak örömeikről, bánatuk­ról, elmondták gondjaikat, problémáikat. A kötetlen beszélgetést kö­vetően a vendégek megtekin­tették az idős emberek min­dennapi életének színhelyét, a napközisek második otthonát. A jól sikerült látogatás után így búcsúztak: nemsokára újra eljövünk. Dr. Cserni Istvánné ÖNO-vezető Verőcemaros Úionc nyugdíjasok Nagy igyekezettel és szorga­lommal készítettük elő idén is a Volán helyi üzemigazgatóság nyugdíjasainak találkozóját. E rendezvényünkre többéves ha­gyománynak megfelelően ke­rült sór. Felmértük a nyugdí­jasok létszámát és a program szervezésével egyidejűleg a meghívókat is elküldtük cí­mükre. Így többen tudtak időt szakítani arra, hogy néhány családtagot is meginvitáljanak a találkozóra. Az előző éveknek megfele­lően, idén is a Lenin szocia­lista brigád bonyolította le — magas színvonalon — a volt kollégák kiszolgálását. A mun­kába besegítettek a Széna téri Tyereskova brigád tagjai. A vendégeket Benes László főbi­zalmi üdvözölte, majd felkér­te Péli József üzemigazgatót az egység tevékenységéről szó­ló rövid értékelés ismertetésé­re. Jó kedvet és derűt varázsolt a jelenlevők arcára a zsámbéki gyakorló iskola úttörőinek kis műsora, amellyel ők is köszön­tötték az idős embereket. Ez­után megvendégeltük az ünne­peiteket, majd kötetlen beszél­getéssel folytatódott a hangu­latos délután. A régi nyugdíja­sok üdvözölték az újoncokat, akik első alkalommal vettek részt ilyen összejövetelen. Sipos J. András Z sámbék A harmincas években CSŐ néven vonult be a magyar sajtóbibliogrófiába egy heten­ként megjelenő híradó, mely magát baciszaklapnak nevez­te. A már említett szanató­riumnak, a József főherceg (ma Fodor Rehabilitációs) Intézet­nek, a debreceni Auguszta sza­natóriumnak és a pestújhelyi kórháznak a lapja volt. Az egészségügyi újság tájékozta­tott, szaktanácsokat adott, em­berbaráti szolgálatot teljesí­tett, de olykor élcelődött is, ez­zel mosolyt csalva a betegek arcára. Manapság is elkelne hasonló. Padányi Lajos Budakeszi ' tűnt a távirat? Lányom születésnapjára dísztáviratot adtam fel múlt év október 31-én Debrecenbe. Az ünnepelt már el is feledke­zett arról, hogy ismét idősebb lett egy évvel, mire december 5-én kézhez kapta az üdvözle­temet. A postán érdeklődtem, de nem tudták megmondani, hol kallódott több mint egy hónapig a távirat. Lakatos Györgyné Tahi hogy a szemetet és az égő ci­garettát a szomszédba dobál­ják. Mégis: az alapvető együtt­élési normákat a családból hozza magával az ember. Szabó Attila Biatorbágy Szívességből tartják Hős ervGsak Budakeszin Századunk egyik komoly népbetegsége volt a tébécé. Fő­leg a szegény, sokgyermekes, egészségtelen körülmények között élő családokban pusztí­tott a félelmetes kór. E beteg­ség leküzdésében élen járt dr. Korányi Frigyes orvos, aki tár­sadalmi összefogást sürgetett a nemes cél érdekében. A felhí­vás eredménnyel járt, és a közadakozásból összegyűjtött pénzből a lelkes férfiú az Er­zsébet királyné szanatóriumot létesítette Budakeszin. Az in­tézmény később alapítójának nevét viselte, ma pedig Pulmo- nológiai Intézet néven közis­mert. Falai között lelkiismere­tes orvosok tucatjai küzdenek ma is a betegek életéért, egészségéért. A szanatórium a második világháború idején az üldözöt­tek egyik menedéke volt. A szigorú és kíméletlen ellenőr­zések dacára mindvégig kitar­tottak az orvosok és a beosz­tottak — rejtegették, ellátták az ide menekülőket. És közben a gyógyító munkáról sem feled­keztek meg. Az akkori idők néhány hős orvosának nevét érdemes megjegyezni: dr. Róth Miklós, dr. Schön Jenő, dr. Országh Oszkár, dr. Barát Irén, dr. Karadiáth Imre. Az igazgató csak ígérget Örökzöld téma a fiatalok magatartása, kulturáltsága, melyről naponta ír a sajtó, be­szél a rádió és a televízió. Mindenkinek van véleménye, kinek jó, kinek rossz, attól függően, hogy milyen hatások érik, mit tapasztal a legifjabb nemzedékkel kapcsolatban. Ál­talánosítani persze nem sze­rencsés, de annyi biztos, hogy a tizenévesek között egyre több a helyes viselkedési nor­mákat nem ismerő, vagy fi­gyelmen kívül hagyó fiatal. Sajnos! Falumbéli idős asszony pa­naszolta: — A szakmunkásképző isko­la mellett lakom. Az iskolával egybeépült annak kollégiuma is, melynek ablakai — legna­gyobb szomorúságomra — az udvaromra nyílnak. Esténként áthallatszik a trágár beszéd, ahogyan egymást becézgetik a jövő mezőgazdasági szakem­berei. Ez is kellemetlen, de az már több mint bosszantó, hogy olykor a szemetet is az udva­romba hajigálják. Szedhetem a tejeszacskókat, kiflicsücskö­ket, tejfölös dobozokat. Sőt, néha izzó cigarettacsikkek landolnak szikrázva a portá­mon ... Az iskola, illetve a diákott­hon vezetőjének szóltam már erről a tarthatatlan állapotról, ök megértéssel h^gatnak, sajnálkoznak és iegígérik, hogy erélyes eszkr- ’drei meg­szüntetik a rend' itást. Mód­szereik — eddig ,gy látszik — nem elég hath' »ósak. Ügy hiszem, a probléma megoldása nemcsak a pedagó­gusokon múlik. Bár azt sem gondolom, hogv a szülők ne­velnék gyermekeiket arra, P. Gábor váci olvasónk pár hónapos kora óta neveli a most tizenhét éves fiút, akit előző házasságából akkori fe­lesége hozott magával. A gye­rek édesanyja azonban hama­rosan meghalt, a gyámapa pe­dig új házasságot kötött, aho­vá vitte magával nem vérsze­rinti fiát is. A félárva gyerek — édesapja disszidált — mára felnőtt, meglett emberré vált és dolgozik. Cimboráival azon­ban gyakran néznek a pohár fenekére, s ilyenkor a szülői házban is randalíroznak. A gyámszülők mindössze néhány száz forintot szeretnének kap­ni tőle a lakás használatáért, fűtés-világításért — hiába. A fiatalember nem hajlandó fi­zetni egy vasat sem. Mit tehet? — kérdezi az elkeseredett apa. ★ Fenti esetben a fiatalember szí­vességi lakáshasználónak minősül, ezért a háztartási költségekhez ugyanúgy hozzá kell .járulnia, mint a többiekhez. Nevelőszülői ugyan­is nem eltartásra kötelezettek. Sajnos, amennyiben egymás kö­zött nem tudnának megegyezni, úgy az apa az ügyet csak polgári peres eljárás útján rendezheti. illő módon Nyolcvan év körüli nyugdí­jas olvasónk levele döbben­tett meg nemrégiben. Azt ír­ja: eltartói — akik egyébként szeretettel vannak iránta! ?) — nemrég tudomására hozták, hogy csak addig kívánnak „foglalkozni” vele, amíg le nem esik a lábáról. Most te­hát azon aggodalmaskodik, ki fogja őt hazahozatni az elfek­vőből, ha netán ott halna meg, mert neki egyetlen kívánsága, hogy a felesége mellé temes­sék. „Már a sírkő is készen áll, rajta nevünk és fényké­pünk ...” — fejezi be szívszo­rító levelét olvasónk, s végül azt kérdi, melyik az a szerv, amely óhaja teljesítésére köte­lezheti eltartóit. ★ A Polgári Törvényköny erre vonatkozó paragrafusa szerint az eltartó tartási kötelezettsége a gondozásra, gyógyításra, ápolás­ra és az eltemettetésre is kiter­jed. Ezt a szerződésben így fo­galmazzák meg: „köteles illő mó­don eltemetni”. Olvasónknak te­hát efelöl nem kell aggódnia, és jó egészséget kívánunk! Mikor fütyül’ feet a HÉV? Panaszomat nemcsak a magam nevében írom, hanem mind- azokéban, akiket bosszant és zavar a következő jelenség. A Szabadság téri tízemeletes házak egyikében van a laká­som, szemben a HÉV-sínek- kel. Az állomásra beérkező és az onnan távozó szerelvények vezetői kürtjelzést alkalmaz­nak. A figyelmeztető hang kü­lönösen éjszaka és a hajnali órákban igen zavaró — és sze­rintem érthetetlen is. Ha kö­telező lenne, akkor — gondo­lom — nappal is nyomnák a dudát... De ők csak az éjsza­kai nyugalmunkat veszik el. Vajon mit szólna a kocsive­zető, ha családját, gyermekeit minden áldott nap falrengető kürtölés ébresztené, méghozzá órákkal korábban, mint azt le­fekvéskor elhatározták. Ez­úton kérem a szerelvények irányítóit, legyenek belátással, és gyerekeket, idős, beteg em­bereket ne zaklassanak fölös­legesen. Csupán egy kis jóin­dulat kérdése az egész, hogy örömet, nyugalmat szerezzenek lakótársaimnak és családom­nak. Kovács Imre Gödöllő Bujkálnak a díjbeszedők elől Hőre kell borítékolni Több nyugdíjas nevében fo­gott tollat Kábák József ceg­lédi olvasónk. így panaszko­dik: Tanácsi bérlakásokban élünk. Eddig csekken fizettük a lak­bért, most meg díjbeszedők járják a házakat. Ez nem is volna baj, csakhogy előbb jönnek, mintsem a nyugdíjat megkapnánk. Már január ötö­dikén csengettek, míg a postás csak 23-án kopogtatott az ese­dékes pénzünkkel. Ha a nyug­díjhivatal nem fizet előbb, mi sem tudjuk hamarabb kiegyen­líteni a lakbért — fejezi be le­velét olvasónk. Mint lapunkban már írtunk róla, a ceglédi Városgazdálko­dási Vállalat január elsejétől az állami bérlakások, bérleti és a távfűtéses otthonok fűtési díjait számítógépes feldolgo­zással és havi számlázással bonyolítja. Tehát az eddig használatos csekkeket — amit a tárgyhó végéig adhattak fel Válaszol az illetékes A MÁV jé és rossz !fiiról Lapjuk január 4-i számában megjelent Nem prüszköl a vasparipa című levélre az alábbi tájékoztatást adom. A cikkben említett vonat gyakori kimaradása, késése műszaki hibákra vezethető vissza. Vontató járműveink ál­lapota — a nagy igénybevétel miatt — nem mindig kielégítő. A szolgálatképtelen mozdo­nyok lecserélése az egyvágá­nyú pálya kötöttségei és a sű­rű forgalom miatt rendkívül nehéz. Ezért fordulhat elő egy-egy vonat kimaradása. A vonalon közlekedő sze­mélyszállító vonatoknál előírt hat kocsi biztosítása sem min­dig megvalósítható. Üj kocsi­kat évek óta nem vásárolunk, mivel szűkösek az anyagi lehe­tőségeink, a meglevők állaga pedig évről évre romlik, ezért növekszik a javításra szoruló vagonok száma. Ennek ellené­re intézkedtünk, hogy az úgy­nevezett műszakos vonatok hat kocsival közlekedjenek a jövőben. Gyorsított szerelvények in­dításának feltételei ezen a vo­nalon nem biztosítottak. A levélíró kritikus, de segí­tőkész, munkánk javítását elő­mozdító észrevételeit köszön­jük és a jövőben is várjuk. Bató Sándor MÁV kereskedelmi és szállítási osztály — sutba kellett dobniuk a la­kóknak. Kialakulhat tehát egy személyes kapcsolat a bérlők és a pénzbeszedők között. Az eltelt egy hónapról azonban nem sok jót tudnak mondani a városgazdálkodás vezetői. — Ügyfeleink, sajnos, zak­latásnak veszik a számlával jelentkező alkalmazottainkat — mondja Molnár Béla fő­könyvelő. — Bujkálnak előlük, küldözgetik őket, hogy jöjje­nek vissza ekkor meg akkor, mert most nincs pénzük. Szó­val, nem lehet még eszményi­nek nevezni a helyzetet... A díjbeszedők pedig havonta csak egyszer látogatnak el egy-egy helyre. Vállalatunk vezetősége reméli, hogy előbb- utóbb kialakul közöttük az ideális kapcsolat, amikor mindkét fél biztosan számíthat a másikra. Vagyis, a lakó tud­ja, mikor várja munkatársun­kat, aki megy is a megbeszélt időpontban. Ehhez persze a kölcsönös korrektségen kívül az kell, hogy mindenki számít­sa ki, mennyi a havi rezsije és azt bizony fizetéskor érdemes félretenni, előre borítékolni. A Városgazdálkodási Válla­lat az elmúlt évben több mint, másfél millió forint díjhátra­lékkal zárta költségvetését. Egyébként az elszalasztott számlást a lakók is felkereshe­tik a lépcsőházakban kifüg­gesztett hirdetéseken feltünte­tett helyen. A nyugdíjasok tényleg rosz- szabb helyzetben vannak, mert ők a hónap második felében kapják kézhez a járandóságu­kat. Nekik eleinte kicsit nehe­zebb lesz megszokni az új ki­egyenlítési rendszert. De azt gondoljuk, csak egyszer kell előre tartalékolniuk, utána már nem jönnek zavarba, ha hó­nap elején kopognak náluk a lakbérért. A. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom